A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-22 / 38. szám
,8..OLDÁS ' %BunnamMeusz9 Pünkösd után 18. vasárnap í i .# EVANGÉLIUM [/F Szent Máté 9, 1—8. Az időben Jézus beszállván a haj ócskába, átkele a tengeren és az ő városába méné. És ime, hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. — Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked bűneid. És ime, némelyek az írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. Látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi könynyebb, mondánké, hogy megbocsáttatnak neked bűneid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor monda az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat és menj házadba . . . És fölkele és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőitek Istent, aki ilyen hatalmat adott az embernek. SZENTBESZÉD •' V - ’V , ; Homéros, a görögök egyik legnagyobb költője egyik versében ezt mondja: “Az emberek vágyódnak Isten után.” Homéros pogány volt és mégis igy irt, mert hát az emberi természet, az emberi szív valahogy úgy van berendezve, hogy szinte akaratlanul és ösztönszerüleg is érezzük magunk fölött az isteni hatalmat és az istenség huzza-vonzza magához az emberi lelkeket, mint amelyek az Istenből származván, mintegy részei az Istennek. És amit Homéros, a pogány mond, ugyanazt mondja az ószövetségi zsoltáros: “Miként a szarvas a forrás után, épen úgy kívánkozik az én lelkem Tehozzád, óh, Uram!” Ennek az igazságnak, a jó Isten után való vágyódásnak a megnyilvánulását látjuk a mai szent evangéliumban is, amidőn Krisztus Urunk körül ismét nagy néptömeget találunk, sok-sok embert látunk. De láthatunk még mást is ... Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy ők maguk mennek Krisztushoz, ők mást is visznek Krisztushoz. És ne botránkozzunk meg, hogy az a más egy beteg, egy inaszakadt, egy bűnös. Krisztus se botránkozik meg, nem utasítja vissza őket; nem, hanem látván azok hitét, ; zt mondja az inaszakadtnak: “Bízzál fiam, megbo• isájtatnak neked a te bűneid.” íme, ez Krisztus, a Megváltó, aki joggal mondotta magáról: “Nem jöttem a földre az igazakért, hanem a bűnösökért.” íme, ez az Ur Jézus, a jó pásztor, aki keresi-kutatja mindenütt a tévelvgő bárányt, hogy vállaira vegye és az elhagyott nyájhoz visszavigye. Az emberek vágyódnak Isten után . . . Sajnos, azonban, hogy ezt a vágyódást, amely bensőnkben többnyire észrevétlenül alszik, inkább az egyéni érdek, mint az önzetlenség és inkább a fájdalom, mint az öröm hozza ki a napvilágra és szólaltatja meg. Krisztus után az apostolok, a szentek vitték Istenhez a lelkeket ... És ma nemcsak a papnak, de minden szülőnek és minden tanítónak vinnie kell az övéit Istenhez; szép szóval és jó példával vinnünk kell a híveket, a gyermekeket, a tanulókat, vinnünk kell ahhoz, aki vár mindnyájunkat, mert hiszen azt mondotta magáról: “Jöjjetek Hozzám mindnyájan, aki fáradtak és terhelve vagytok s én megenyhítlek titeket.” GRÁC, Ausztria — Arthur Köppl egyideig kívülről figyelte az állatszeliditő munkáját az oroszlán ketrecében, aztán besurrant a ketrecbe és megmutatta, hogyan kell azt a prüszkölő vadállatot megtanítani mérésre: öklével az oroszlán pofájába vágott. Rendőr vitte el, nyilvános helyen botrány okozásával vádolva kerül biró elé. Nehru, India miniszterelnöke kijelentette: minden eszközzel tárgyalásokat akar létrehozni Kennedy és Kruscsev között. A Jó ÁSZTOR AZ EMBER IS A LEOPÁRD RAGHABPUR, l„dia. — Polgár István jezsuita páter, bengáiiai misszionárius, kiad időnkint egy kis egyházi lapot “Ahol a pálmák virágoznak” cirnen. Ebben a lapban néha érdekes riportok jelennek meg, a páter és Alexandrina nővér tollából. Exotikus világból jönnek ezek a riportok és mivelhogy Íróik nem magyar iskolában tanultak, az olvasó ne csodálkozzék azon, hogy írásmódjuk eltér a szokottól. A következő históriát a Bettiah bengáliai községben missziós szolgálatot végző Sister Alexandrina irta. Házáribághban, a mi kis kórházunkban, az ápolónő fölbontotta egy fiatal ember karjairól a kötszert s megmutatta nekem azon a mély sebeket. Miközben az ápolónő a sebeket a megaludt vértől tisztogatta, kenőccsel bekente, a fiatalember elmesélte nekem a megsebesülés okát: — Pénteken virradatkor elhagytam a falumat, hogy még a betörő hőség előtt elérjem Házáribághot, mely kb. 21km hosszú ut volt. Előttem az erdei utón tipegett egy csomó fagyúj tő asszony és leány, fejükön egy összekötött facsomóval, kik szintién a bazárba siettek. Ugyanazon az utón még egy másik fiatal ember is haladt, mi ketten kissé távolabb mentünk az asszonyoktól. Midőn a menet az erdő keskeny útjáról éppen az országúira ért, egyszerre csak az asszonyok nagy kiabálással össze-vissza széjjel futottak. Jobban szemelve .az ügyet, észrevettem, hogy egy leopárd a legkisebb leányra, ki a sor végén volt, támadó állást vett. Azonban midőn a leopárd engem megpillantott, elengedte a leányt és engem és társamat nagy ívben körben vett. Társam azonnal egy sziklahasadékba menekült, nekem odakiáltva: feküdj a földre és tetesd magad techalottnak! De erre már késő volt. Nagy ugrásban közeledett a bestia felém. Oly könnyen bizony nem adom meg magama én, és egy fatuskót csaptam a leopárd orrára. A támadó erre hátsó lábaira emelkedett harcra készen. Rámugrott és hatalmas körmeit karjaimba eresztette. Én az ijedtségtől é3 fájdalomtól a földre estem. Mintha csoda történt volna: a leopárd többé nem bántott és ott hagyott fekve engem, és rögtön á dzsungel felé haladva, ott eltűnt. Én mozdulatalnul fekve maradtam mindaddig, Miig a falubeliek nagy. lármával segítségemre jöttek, merthát értesítve voltak a menekülő asszonyok által, hogy nagy bajban vágyóik. Karjaimból folyt a vér dúsan, és ezért jöttem most ide a kórházba. — Milyen nagy volt a leopárd ? —: kérdeztem. — A vállaimon felül ért, midőn rámrohant! — Nem félsz-e most ismét a faluba visszamenni ? — Nem, egy csöppet sem. A vadnak nem Ízlett a vérem, mert már akkor az első Ízben fölfalt volna. Azután tovább folytatta: — Sajnos, még ugyanazon a napon nagyobb bajt okozott az a bestia. Egy magányos gyaloglót támadott meg az utón és elcipelte magával. Az illetőből nem találtak semmi mást, mint egy kis batyut, amibe minden kis homiját rejtette. Ugyanazon a napon este egy anya a faluvégén lefektetette bét kis gyerekét. A házikó ajtaját kissé nyitva hagyva eltávozott. Rövid idő után midőn visszajött, sírva és vérben találta kicsi gyermekét, a másik eltűnt. Másnap reggel a falubeliek megtalálták a kis holttestet. A hús le volt tépve a vállairól és melléről és egy kitépett kar feküdt a holttest mellett. Most aztfn a rendőrség kivonul fegyverre' ^ bestia ellen. De nern találtak egyébre, mint egy tf11« föifalt ökörre. A misszio]$riusok is megpróbálták szerrncSléj ükét, de nem 4A HM VUTCÜTV IVCpCöCA. 1 ctiAiUtUlll talmas és okos bestiára. Egyedüli reményük az maradt, ha jön majd a nagy esőzés ideje, akikor kényszerítve lesz a bestia elhagyni búvóhelyét. CHICAGU-- ne nauou volna a hiivs legendáról: Tutankhamen egyiptomi fáraó átkáról ? A legenda szerint — amely az ej’®532 világon közismertté vált mindazok, akik arra a mer íszségre vetemedtek, hogy meglátogassák a fáraó sírját, «>rai, kínos halállal pusztul!^ el. A napok!an azonban olyasmi történt, ami gyengíteni látszott a hírhedt átok hatását: Dr. J<F>n 0. Kinnaman, egyetemi ti bár és régész, 84 esztendős korában meghalt Californiábm, rendkívül békés körűim myek között, végelgyengüléJóen. A professzor egyébként (harminc évvel ezelőtt nyitopta fel Tutankhamen sírját,! azután visszatért Amerikába, ahol a legnagyob nyugalomnial élte élete hátralévő — évtizedeit. A fáraó átka tehát nem fogott' rajta. TUTANKHAMEN ÁTKA KÖZÖNSÉGES HAZUGSÁG láthasson a túlvilágon és el ne tévedjen. — Miképpen magyarázzuk azonban azt a letagadhatatlan tényt, hogy a fáraó sírjának látogatói közül többeh valóban korai halált haltak? — tette fel a kérdést az egyik újságíró. — Ennek az a magyarázata — felelte a professzor mosolyogva —, hogy a fáraó sírja senkit sem tart életben, Tutankhamen sírjának felfede-Ezzel kapcsolatosan néhány újságíró beszélgetést folytazöje, Lord Carnarvon, valóban meghalt néhány hónapjai a sár felnyitása után, viszonylag fiatalon, 57 éves korában. Meg kell azonban jegyeznem — tette hozzá Dr. Seele —, hogy Lord Carnarvon már a sir felfedezése előtt gyógyithatat’an beteg volt. Halála semmi t: apcsolatban nem volt a sir felnyitásával. Feledj ük el tehát az irók által kitalált átok legendáját. tott Dr. Reith Seele profeszszorral, aki a chicagói Keleti Intézet vezetője. — Tutankhamen átka nem egyéb közönséges hazugságnál — mondotta Dr. Seele. — Ezt az átkot csupán az irók találták ki. A régészeik nem tudtak és ma sem tudnak ilyen átokról. A sört magam is nem egy Ízben látogattam meg, sőt, sok-millió turista fordult meg az “elátkozott” helyen és egyikünknek sjj:m történt semmi baja. A hírhedt átok, amelynek legendája sok év óta fogva tártja a világot, nem más, mint néhány dusfantáziá j u regényíró találmánya. FELIRAT A SÍRBAN? A professzort meginterjúvoló újságírók egyike megkérdezte: Mi igaz abból, hogy a sir falán, valamint a fáraó múmiájának nyaka körül ez a felirat olvasható; “Mindenki halál fia lesz, aki megérinti egy fáraó sírját!” Hol a tisztaság mostanában? PÁRIS — A nagytekintélyű francia tudományos testületnek, a “halhatalanok” gyülekezetének egyik feladata: pontosan megállapítani a francia szavak jelentését. Legutóbbi ülésén a “tisztaság” szó jelentéséről adott a régi meghatározás helyébe újat. A régi igy hangzott: “A tisztaság annak az embernek az állapota, aki tiszta aki a szerelemben tartózko dik minden meg nem engedeti örömtől. De jelenti a gyönyöröktől való teljes tartózkodást is.” Uj meghatározásként hoszszu vita után a következőt fogadták el: “A tisztaság annak a férfinak, vagy annak a nőnek az állapota, aki tiszta, azaz, aki megtartóztatja magát. A tisztaság jelentheti a teljes lemondást is a testi gyönyörökről.” — Ez egyszerűen nem igaz — válaszolta Dr. Seele. Sem NEM EL£G A SEGÉLY i múmián, sem pedig sehol a úrban ilyen felírás nincs. Az agyedüli felirat, amely a sir falán találka, ó, csupán a szokásos egyiptomi sírfelirat, amely például arra utasította a temetési szertartást végző papot, hogy nyissa ki a halott száját. A halottnak ugyanis beszélnie ^s ennie kell a túlvilágon. Egy másik felirat utasítást ad a papnak: támassza WASHINGTON — Goldberg munkaügyi miniszter a képviselőház pénzügyi bizottsága előtt ismertette a több éven át folytatott vizsgálódások eredményét, amely mutatja, hogy a munkanélküli segély egy négytagú család szükségleteinek csak a felét fedezi a legtöbb államban és csak háromnegyedrészét hat nagyobb, gazdagabb államban. fel a halott szemét, hogy Egy kelet-: lémet rendőr kitart a helyén, amint a két Berlin határán a Frie irich Strasse-nál, amerikai katonaság narancsszinü krétával pontt san meghúzza a határvonalat. Pünkösd után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 5, 1—11 Azon időben: A Genezaret tava mellett.áll vall Jézus, és láta a tó szélén két hajót állani, mert a ha-^ lászok kiszállottak és mossák vala a hálókat. Bemen-: vén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. A mint pedig megszűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. És felelvén Krisztus és a halászok. Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresztem a hálót. És midőn ezt mivelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hálójuk. És intének társaiknak, kik a másik hajóban vaának, hogy jöjjenek segítségükre. És eljövének, és megtöltők mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerültenek. Látván ezt Simon Péter, Jézus térdeihez borula, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek vala; hasonlóképen Jakabot is és Jánost; Zekedeus fiait, akik Simon társai valának. És mondá Jézus Simonnak. Ne félj, mostantól már embereket fogsz. És a szárazra kivonván a hajókat, és mindenüket elhagyván, kivetek őt. SZENTBESZÉD Bőséges halfogás magában véve nem csoda, mivel minden tóból itt-ott bőségben fogják ki a halakat; de ezen halfogás, amelyről itt szó van, nem magyarázható meg másképen, csak úgy, ha csodának mondjuk. Jakab és János, akik ugyanazon időben a szomszédban halásztak, semmit sem fogtak. Ebből kitűnik a csoda nagysága, amelynek láttára Simon Péter Jézus térdeihez borulva, mondván: — Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram, és mint ilyen, nem vagyok méltó közeledben lenni. A legmélyebb alázatosság szavai ezek. Azért az alázatos tanítványt fölemelte az Ur Jézus és mondá Simonnak: Ne félj, mostantól kezdve már embe. reket fogsz az “életre.” Magasabb értelemben: Péter hajója az Egyház, amelynek feje Péter és az ö utódai, a római pápák, akik mint maguk, mint pedig követeik által, úgyszintén a papok és a szerzetesek által a hitetleneket megtérítik és az embereket a világ romlottságából kivonják és a menyországnak megnyerik. Péter és az ő utódai eme hivatásnak mindenkor eleget tettek. Megtérítették a rómaiakat, apostoli férfiakat küldtek Spanyolországba, Afrikába, Indiába és mindenfelé, akik az evangéliumi világosságot mindenütt a legnagyobb buzgalommal terjesztették. Szent Ambrus szerint némely halak, vagyis némely emberek horoggal fogatnak meg, mint például a vértanuk, némelyek pedig hálókkal fogatnak meg, mint például a közönséges hívek; az apostoli eszközök azonban a hálók, amelyek nem ölik meg a megfogottakat, hanem megtartják az életnek. Az apostolok, akikről a mai szent evangéliumban említés tétetik, már Jézus Krisztusnak a Jordán vizében történt megkereszteltetése után meghivattak az apostolságra, de ezen első meghívás alkalmával elválaszthatatlanul nem szegődtek Jézushoz, hanem e meghívás után elmentek folytatni a halászatot. A mai evangéliumi szakaszban előadott második felhívás után azonban elhagyván szüleiket, családi tűzhelyeiket, hajóikat és mindenüket, ez időtől fogva elválaszthatatlanul Jézushoz szegődtek mindenkorra és az Urnák állandó tanítványaivá lettek és nem mentek többé vissza hálóikhoz. Péternek, az apostolok fejének az Ur Jézus iránt tanúsított engedelmessége szolgáljon nekünk is például földi életünk pályáján, mert engedelmesség nélkül nincs s nem is lehet erkölcsösség.
