A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-07 / 27. szám

Ä Jő PÁSZTOR — Előre én nem adhatok semmit, — vonta vál­lát György bosszúsan. — Adjon kötelezvényt, vagy váltót! — Ohó! — kiáltott György. — Én lekössem ma­gam, mikor azt sem tudom miért? Előbb látni aka­rom, vájjon érdemes-e? — Ha én mondom, hogy érdemes! Ebben az egy esetben nem hazudok! Azokkal az Írásokkal megala­pítja a szerencséjét. Azért ragadja meg ezt az alkal­mat . . . György gondolkozott. A százezer forint nagyon csiklandozta a hírvágyat benne. Mégis csak szép len­re ilyen csinos feleség mellett még kilencvenezer fo­rintot is bezsebelni. Ha azt megtudja a világ, a környék egész fiatal­sága mind Lidiért fog mobolni! De lehet-e addig várni, rnig a dolog valahogy köztudomásra jut? — Jól van, — mondotta György. — Adok önnek kötelezőt tízezer forintról. Ebben a kötelezményben azonban ki fogjuk tüntetni, hogy ez az összeg csak akkor lesz fizetendő, ha Lidi — akkor már mint tör­vényes feleségem, tényleg megkapja a százezer fo­rintot. — Helyes, — bólintott Dinnyés. — Én ebbe is bele megyek. Ez is mutatja, mennyire bízom okmá­nyaim erejében. Állítsa ki kedves barátom a kötelez­vényt, írja szépen alá, a pakhamétát magának át­adom, otthon aztán kényelmesen átolvashatja. — De én már itt akarom tudni, mi van bennük! — Gyerekség! Mitől fél? Hiszen a kötelezmény szerint csak akkor kell fizetnie, ha maga is kap. Ha nem kap semmit, igen természetesen nem is fizethet semmit. Ez tiszta dolog. György átlátta ezt s kiállított tízezer forintról egy kötelezvényt. Ezt Dinnyés gondosan eltette az íróasztal fiókjába s aztán előkereste a fontos okmá­nyokat. "" . • ! ' íl-m* — Ezekbe van letéve az ön szerencséje, György, — mondotta. — Legyen okos és előrelátó s bizonyára célt fog érni. György az Írásokkal haza sietett. A bennük levő titok, szinte égette az oldalát. Mi fog ebből kisülni? — Mindegy, — mormogta magában. — Akármi lesz is, belevágok a nehéz feladatba. Dinnyés pedig mosolyogva dörzsölte kezeit: — Egycsapásra két legyet ütök, — gondolta ma­gában. — Visszakapok az elrabolt pénzből tízezer fo­rintot és azonfelül még óriási bosszúságot okozok Lo­­rántffynak. Most ezt a kettőt alighanem egymás el­len uszítom! György engedni nem fog s követelni fog­ja a százezer forintot. — Lorántffy nehezen akar fizetni, mert már nagyon sok pénzt veszített. Ket­tőjük között kitör a háború és egymást vádolni is fog­ják, ki miről bírja. Hej, Lorántffy ur, még igen küny­­nyen csávába is kerülhet, mert valószínű, hogy ő ra­­boltatott ki engem! György tudni fog róla s ez fegy­ver lesz ellene! így örvendezett magában Dinnyés. — De úgy kell neki, — fűzte tovább gondola­tait. — Én kínáltam neki megvételre az okmányokat. Istenemre beértem volna húszezer forinttal! De ő makacskodott. Valamint általában makacskodott mindenben! Sokkal okosabban tette volna, ha hoz­zám jön és igy szól: — Kedves Dinnyés! Én tudom, hogy maga nagy gazember! De éppen ez a világnak átka, hogy a gaz­emberekre mindig rá vagyunk szorulva! Maga sik­kasztotta el nőmet, hozza is vissza, adok magának ötvenezer forintot. Erre én igy szóltam volna: — Nagyságos ur! Köszönöm a szép címet! Félig­­rneddig talán úgy is van. És ha gazember vagyok, legalább az vagyok nyíltan és nem titokban, mint igen sok báránybőrbe bujt farkas. De ez most mel­lékes. ötvenezer forintért nem tehetem — hanem adjon nyolcvanezer forintot és minden rendben lesz. Nagyságodnak ki sem kell mozdulnia a szobából, ide hozom helybe őnagyságát és én meg vagyok győződ­ve, hogy a tetejébe még külön is meg fog engem ju­talmazni ! De ehelyett mit tett a derék ur? A jogra, a tör­vényre támaszkodva, ő maga akarta visszahódítani nejét! Hehe! Gazemberekkel szemben a törvény és a jog mindig gyöngének bizonyult! Mert mi a jog, mi a törvény? Az csak a becsületes embereket köti! A gazemberek túl teszik magukat rajta. Lorántffy is elvesztett egy sereg pénzt, kiállott iszonyú szenve­déseket, keresztül ment egy borzasztó korszakon és testben, lélekben megtörve, eredménytelenül tért ha­za, Nem okosabb lett volna azt a pénzt nekem adni és a feleségét biztosan visszakapni, mint igy egy se­­reg pénzt elveszteni hiába? Ebből látható, hogyan gondolkozott maga felől Dinnyés. Éppen úgy veszi a dolgot, mintha a gazság­nak egyenlő jogai lennének a becsületességgel! Ezalatt György haza sietett a levelekkel. Tar­talmukat részletesen nem ismerte és égett a vágy­tól azzal bővebben is megismerkedhetni. Hazatérvén, Karika János azzal fogadta: — Haragszik ám a nagyságos ur! — Ugyan miért? — Mert mindig másfelé jársz! Csak eredj fel, majd megmossa ám a fejedet! György büszkén vállat vont. — Azt szeretném én látni! Előbb a szobájába vonult s át akarta tanulmá­nyozni a leveleket. Ettől fog függni magatartása urával szemben. Legelsősorban is a kötelező nyilatkozatot "keres­te ki és hamarosan átfutotta. Csakugyan úgy volt, amint Dinnyés mondta. Lo­rántffy kötelezte magát, hogy természetes leánya részére férjhezmenetelekor százezer forintot bizto­sit, Ha pedig bármi okból nem menne férjhez, az az összeg nagykorúságának napján fizetendő ki. György eleget tudott. Már most kezében tartja Lorántffy Elemér urat. A százezer forint neki biz­tos. A menyegzőnek tehát minél előbb meg kell len­nie. így ment fel urához. Elemér bosszús volt. — György, — mondotta, — ez igy nem marad­hat. Vagy szolgám vagy és akkor körülöttem leszel, vagy nem vagy az és akkor természetesen nem is le­szel körülöttem. — Magam is belátom, hogy igy nem maradhat, — felelt György hidegen, — kérem tehát elbocsátá­somat ! Elemér meglepetve nézett rá. — Tehát már ki­nyílt a szeme, — gondolta magában. — Dinnyés kita­­nitotta őt. — Nem értelek, György, — mondotta. — Hova lett egykori hűséged és hozzám való ragaszkodásod? Ilyen hát a becsületes szolga? — Nagyságos ur, én is csak ember vagyok! Ne­kem is van szivem, az én szivemben is van szeretet és ez a szeretet jogait kívánja. Nagyságod nem mond­hatja, hogy fel nem áldoztam magamat s hogy töb­bet nem tettem, mint amennyire kötelezve voltam. — Ez igaz! És éppen azért csodálkozom, hogy most ilyen hanyag lettél egyszerre. — Nem hanyagság ez nagyságos uram. Az van a dologban, hogy most meg vagyok osztva. — Persze, persze, — mosolygott Elemér gúnyo­san. — És a nagyobbik rész nem gazdádnak jut, ha­nem másnak. — Ez már úgy van, — felelt György. — És mi­után magam is belátom, hogy igy nem maradhat, en­nélfogva kénytelen vagyok felmondani a szolgálatot! György igen határozottan beszélt. Ez is mutatta, hogy Elemérre most már nem sokat ad és nem számit arra, hogy hosszú és hü szolgálataiért még külön ju­talmat kapjon tőle. Anélkül is fog ő kapni százezer forintot! És ez neki elég lesz! Elemér ez egyszer higgadt maradt. — Jól van György, — mondotta. — Eiő'bb-utóbb úgy is ki kellene lépned, mert hiszen nősülni akarsz! — Úgy van nagyságos uram! Elemér folytatta: — A minap be is mutattad menyasszonyodat! Nekem tetszett a leány! Én már akkor feltettem ma­gamban, hogy őt kiházasitom. Evégből azt akarom, hogy a lakodalom itt legyen ak astélyban. György meglepetve nézett rá. Aztán kétkedve elcsavarta fejét, mint akinek nem tetszik. — Nem jó lesz nagyságos ur, — mondotta. — Elveszem én őt anélkül is. — Tehát visszautasítod jóságomat? — Oh legkevésbé sem nagyságos ur! Sőt köszö­nettel tartoznám érte — rendes körülmények között. De A többit nem mondta ki. — Nos, mi aggályaid vannak? — kérdezte Ele­mér. — Lidi nem lehet itt a kastélyban, — mondotta György, szinte vehesen. — Haha, — kacagott fel Elemér. — Ugyan miért nem? Talán félted tőlem? — Féltem én mindenkitől! — Ne légy dőre! Apját is ide hozom! Legven körülötte egész nap. Még egy nő személyt is adok melléje, hogy ügyeljen rá és tanítsa át valami cso­dás müveit modorra. — Elég müveit ő! — Meg aztán itt fogják csinálni a kelengyéjét is. — Köszönöm nagyságos ur . . . nincs nekünk va­lami sokra szükségünk, azt a keveset, ami kell, majd csak valahogy előállítjuk a magunk erejéből is. Elemérre ez a visszautasítás nem is annyira bosz­­szantó volt, mint inkább sértő. De azért uralkodott magán, miután alighanem valami célja volt: — Jól van, — mondotta. — Hü szolgálataidat va­lami alakban megakartam jutalmazni. De te ezt visz­­szautasitottad. Ám legyen, felmondásodat elfogadom. — Akár mindjárt is elmegyek, — jelentette ki György. — Jól van, mehetsz! Kasznárom ki fogja fi­zetni, ami béred még bent van. Kezével intett, mire György eltávozott. — Tudom már miben sántikál, — gondolta ma­gában Elemér. — A vén Dinnyés felvilágositotta őt. És most azt hiszik, hogy kifoghatnak rajtam. De alig­hanem megfordítva lesz. Majd én fogok ki rajtatok! György pedig ezt gondolta magában: — Enyém lesz a százezer forint! 20. FÉJEZET Elsárguit levelek Elemér már tisztában volt magával arra nézve, hogy mit kell tennie. Annyit már tudott, hogy az er­dőőr nevelt leánya az, kire atyjának állítólag leve­lei vonatkoznak. Tehát ez a természetes gyermek és atyai részéről bár nem törvényes, de mégis vér­szerinti nővére. És lehet is valami a dologban! Most rájött, hogy a leánynak egész megjelenésében, alakjában és né­zésében van valami, ami a Lorántffyakra emlékeztet. György is tud róla és most még inkább azon lesz, hogy a leányt magáévá tegye és hasznot húzzon be­lőle. Dinnyés szavaiból arra lehet következtetni, hogy mintegy százezer forintra megy az összeg, mellyel atyja természetes leányának jövőjét biztosítani akar-Csak azt nem értette, mint van az, hogy atyjá­nak hátrahagyott iratai között semmi sem találta­tott erre a viszonyra vonatkozólag. Sehol egy betű­vel sem emlékezik meg arról, hogy természetes gyer­mekével szemben mily kötelezettséget vállalt. Az erdőőr szavai szerint a gyermeket Hanus né­ni adta át az erdőőrnek. Vájjon ő lenne a gyermek anyja? Ez az eshetőség bár valószinüetlen, de nincs kizárva. A boldogtalan asszony életének utolsó éveit ezen a környéken töltötte, úgyszólván koldulásból st az emberek könyöradományaiból tartva fenn magát. Elejtett szavainak értelmét Elemér most kezd­te csak igazán felfogni. Hanus, vagy máskép Johan­na, halálos gyűlölettel viseltetett Elemér anyja iránt s nem egyszer keserűen fakadt ki ellene. Akárhány­szor mondta is, hogy voltaképen neki lenne joga a Lorántffynak kastélyában lakni. Ez csak az által válik érthetővé, hogy az öreg Lorántffy és Johanna között, benső viszony létezett. Hogy házassággal biztatta-e őt vagy sem, ezt nem lehet tudni, valamint egyáltalán azt sem tudta, ho­gyan került erre a vidékre Johanna és mikép lett nyomorékká, holott több mint bizonyos, hogy vala­mikor szép delnő lehetett, ki bájaival az öreg Lo­­rántffyt rabjává tudta tenni. Tekintve azonban Li­di életkorát, ez a viszony atyjának házassága után keletkezhetett, ez okból kellett titokban is maradnia. — Már most én mikép bolygassam? — gondolta magában. — Atyyn emléke sokkal szentebb előttem, hogy sem azt ezzel a botrányos üggyel beszennyez­zem! De hát a botrányt már nem lehet kikerülni. György bizonyára kezébe kapta a fontos okmányo­kat s azoknak segélyével szükség esetében per ut­ján is be akarja hajtani a százezer forintot — de ter­mészetesen csak akkor, ha már nejévé tette Lidit! Ezt meg kell gátolnom! Ha már adok a leánnyal százezer forintot, akkor különb ember is elveszi őt, nem pedig egy volt komornyik! Elemérnek most egy gondolata támadt, mely ta­lán célhoz vezet. — Azok a levelek, — úgymond, — kétségtelenül jogtalan utón jutottak Dinnyés birtokába és szintoly jogtalanul mentek át György kezébe. Ez tehát jog­talan eltulajdonítás, zsarolási kísérlettel összekötve. Ez ellen a hatóság segítségét is igénybe lehetne ven­ni. Álljunk meg e pontnál. A levelek itt vannak az én házamban György birtokában! Mi lenne, ha ide hivatnám a csendőrhad­nagyot s kutatást tartatnék György szobájában? A leveleket mindenesetre el lehetne tőle venni! De nem. Ezt még sem teszem. Nem akarok bot­rányt ! A levelek tartalma nyilvánosságra jutna s ezt nem akarnom! György csak azért is elvenné Lidit s a százezer forint megfizetésétől igy sem szabadul­nék! De tudom már, mit fogok csinálni! Az idő már alkonyat felé járt Tehát az ő céljá­nak éppen a legalkalmasabb. Mindenekelőtt becsen­gette Karika Jánost s igy szólt hozzá: — György a mai nappal megszűnt komornyi­kom lenni, sőt még szolgálatomból is kilép. Téged teszlek meg komornyiknak helyette. Akarsz-e hü és megbízható szolgám lenni? — Akár tüzbe is megyek a nagyságos űrért. — Jól van. Tudd meg tehát, mihez tartsd maga­dat. György egy bizonyos ügyben, melyet később meg fogsz tudni, fel akar ellenem lépni. Mi tehát hadiláb­ra jutottunk egymással. Kötelességed lesz ezentúl velem tartani és az én érdekeimet szolgálni. — Ez magától értetődik, nagyságos ur, — Itthon van-e most György? — Igenis itthon van. (Folytatjuk) j Amerikai diplomalak szabad utazása WASHINGTON. — A ma­gyarországi kormány meg­szüntette amerikai diploma­ták szabad utazásának korlá­tozását, amelyet 1959 júliusá­ban rendelt el. Hasonló intéz­kedés várható az amerikai kormány részéről is a közel jövőben. Ezt az Egyesült Államok diplomáciai szolgálata jelen­tette és ebben elmondta, hogy a magyar kormány ér­tesítette az Egyesült Álla­mok delegációját Budapesten, hogy július 1-től kezdve nin­csen szükség különleges enge­délyre, ha az emerikai diplo­maták közül valaki Budapest­től 25 mérföldnyi kerületi tá­volságon túl akar utazni. A State Department hiva­talos közegei azonban meg­jegyezték, hogy egy ilyen uta­zást még mindig előre be kell jelenteni a kommunista ható­ságoknak, KÍSÉRLETI telep, - A HOLDON WASHINGTON. — David Sarnoff, a Radio Corporation of America elnöke, bejelen­tette, a tudósok már kidolgoz­tak egy módszert, hogy egy teljesen felszerelt kísérleti te­lepet juttassanak el a Hold­ra, hogy az óda érkező hold­­utas semmiben se szenvedjen hiányt. Sarnoff szerint, a kísérleti telep el lesz látva élelmiszer­rel, ivóvízzel, energiával, la­boratóriumi f e 1 s z e reléssel, egy olyan jármüvei, amely le­hetővé teszi majd a Holdon való közlekedést és egy légür­­hajóval, amelynek segítségé­vel az astronaut visszatérhet a földre. A nagytekintélyű amerikai iparmágnás szerint, a meg­építés alatt álló Satum raké­ta segítségével lehetséges lesz egy olyan kísérleti telepet lé­tesíteni a Holdon, amely a földről rádió hullámok utjá> küldött utasítások alapján előzetes vizsgálatot hajt majd végre. Sarnoff ezt a teljesit­­ményt lehetségesnek tartja az amerikai tudósok rendel­kezésére álló mostani eszkö­zökkel.--------------- l Élelmiszer nélkül a hegyekben KING WOOD, W. Va. — Ha­lálosan komoly meggondolá­sokból kiindulva, öt férfi egy kutyával tábort ütött az Al­legheny hegységben, jófor­mán minden élelmiszer nélkül, azon képletes feltétel alatt, hogy egy atombomba érte Pittsburghot s ők az életben­­maradottak között voltak. Az öt férfi most egy hete kezdte el táborozását a he­gyekben, keveset vesztettek testsúlyukból, de ennek sem­mi komoly hátrányát nem ér­zik. Kizárólag a hegyekben talált zöld táplálékból éltek, füvekből, levelekből, az első néhány nap múlva három ha­lat fogtak és három nyulat lőttek. A kísérlet még egy hétig fog tartani, azután a férfiak és a kutya lejönnek Preston megye székhelyére, Kingwood­­ba, egy jó vacsorára. Befektetés Indiában NEW DELHI, India. — Hi­vatalosan jelentették, hogy az amerikai magántőke, amelyet Indiában külömböző vállalko­zásokba befektettek, megdup­lázódott az utóbbi időben és mintegy 172 millió dollárra ?melkedett. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy évente 10 millió tonna földimogyorót termesz­tenek. Irta: TÖLCYESY MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE •7. OLDAL "

Next

/
Oldalképek
Tartalom