A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-07 / 27. szám
Ä Jő PÁSZTOR — Előre én nem adhatok semmit, — vonta vállát György bosszúsan. — Adjon kötelezvényt, vagy váltót! — Ohó! — kiáltott György. — Én lekössem magam, mikor azt sem tudom miért? Előbb látni akarom, vájjon érdemes-e? — Ha én mondom, hogy érdemes! Ebben az egy esetben nem hazudok! Azokkal az Írásokkal megalapítja a szerencséjét. Azért ragadja meg ezt az alkalmat . . . György gondolkozott. A százezer forint nagyon csiklandozta a hírvágyat benne. Mégis csak szép lenre ilyen csinos feleség mellett még kilencvenezer forintot is bezsebelni. Ha azt megtudja a világ, a környék egész fiatalsága mind Lidiért fog mobolni! De lehet-e addig várni, rnig a dolog valahogy köztudomásra jut? — Jól van, — mondotta György. — Adok önnek kötelezőt tízezer forintról. Ebben a kötelezményben azonban ki fogjuk tüntetni, hogy ez az összeg csak akkor lesz fizetendő, ha Lidi — akkor már mint törvényes feleségem, tényleg megkapja a százezer forintot. — Helyes, — bólintott Dinnyés. — Én ebbe is bele megyek. Ez is mutatja, mennyire bízom okmányaim erejében. Állítsa ki kedves barátom a kötelezvényt, írja szépen alá, a pakhamétát magának átadom, otthon aztán kényelmesen átolvashatja. — De én már itt akarom tudni, mi van bennük! — Gyerekség! Mitől fél? Hiszen a kötelezmény szerint csak akkor kell fizetnie, ha maga is kap. Ha nem kap semmit, igen természetesen nem is fizethet semmit. Ez tiszta dolog. György átlátta ezt s kiállított tízezer forintról egy kötelezvényt. Ezt Dinnyés gondosan eltette az íróasztal fiókjába s aztán előkereste a fontos okmányokat. "" . • ! ' íl-m* — Ezekbe van letéve az ön szerencséje, György, — mondotta. — Legyen okos és előrelátó s bizonyára célt fog érni. György az Írásokkal haza sietett. A bennük levő titok, szinte égette az oldalát. Mi fog ebből kisülni? — Mindegy, — mormogta magában. — Akármi lesz is, belevágok a nehéz feladatba. Dinnyés pedig mosolyogva dörzsölte kezeit: — Egycsapásra két legyet ütök, — gondolta magában. — Visszakapok az elrabolt pénzből tízezer forintot és azonfelül még óriási bosszúságot okozok Lorántffynak. Most ezt a kettőt alighanem egymás ellen uszítom! György engedni nem fog s követelni fogja a százezer forintot. — Lorántffy nehezen akar fizetni, mert már nagyon sok pénzt veszített. Kettőjük között kitör a háború és egymást vádolni is fogják, ki miről bírja. Hej, Lorántffy ur, még igen künynyen csávába is kerülhet, mert valószínű, hogy ő raboltatott ki engem! György tudni fog róla s ez fegyver lesz ellene! így örvendezett magában Dinnyés. — De úgy kell neki, — fűzte tovább gondolatait. — Én kínáltam neki megvételre az okmányokat. Istenemre beértem volna húszezer forinttal! De ő makacskodott. Valamint általában makacskodott mindenben! Sokkal okosabban tette volna, ha hozzám jön és igy szól: — Kedves Dinnyés! Én tudom, hogy maga nagy gazember! De éppen ez a világnak átka, hogy a gazemberekre mindig rá vagyunk szorulva! Maga sikkasztotta el nőmet, hozza is vissza, adok magának ötvenezer forintot. Erre én igy szóltam volna: — Nagyságos ur! Köszönöm a szép címet! Féligrneddig talán úgy is van. És ha gazember vagyok, legalább az vagyok nyíltan és nem titokban, mint igen sok báránybőrbe bujt farkas. De ez most mellékes. ötvenezer forintért nem tehetem — hanem adjon nyolcvanezer forintot és minden rendben lesz. Nagyságodnak ki sem kell mozdulnia a szobából, ide hozom helybe őnagyságát és én meg vagyok győződve, hogy a tetejébe még külön is meg fog engem jutalmazni ! De ehelyett mit tett a derék ur? A jogra, a törvényre támaszkodva, ő maga akarta visszahódítani nejét! Hehe! Gazemberekkel szemben a törvény és a jog mindig gyöngének bizonyult! Mert mi a jog, mi a törvény? Az csak a becsületes embereket köti! A gazemberek túl teszik magukat rajta. Lorántffy is elvesztett egy sereg pénzt, kiállott iszonyú szenvedéseket, keresztül ment egy borzasztó korszakon és testben, lélekben megtörve, eredménytelenül tért haza, Nem okosabb lett volna azt a pénzt nekem adni és a feleségét biztosan visszakapni, mint igy egy sereg pénzt elveszteni hiába? Ebből látható, hogyan gondolkozott maga felől Dinnyés. Éppen úgy veszi a dolgot, mintha a gazságnak egyenlő jogai lennének a becsületességgel! Ezalatt György haza sietett a levelekkel. Tartalmukat részletesen nem ismerte és égett a vágytól azzal bővebben is megismerkedhetni. Hazatérvén, Karika János azzal fogadta: — Haragszik ám a nagyságos ur! — Ugyan miért? — Mert mindig másfelé jársz! Csak eredj fel, majd megmossa ám a fejedet! György büszkén vállat vont. — Azt szeretném én látni! Előbb a szobájába vonult s át akarta tanulmányozni a leveleket. Ettől fog függni magatartása urával szemben. Legelsősorban is a kötelező nyilatkozatot "kereste ki és hamarosan átfutotta. Csakugyan úgy volt, amint Dinnyés mondta. Lorántffy kötelezte magát, hogy természetes leánya részére férjhezmenetelekor százezer forintot biztosit, Ha pedig bármi okból nem menne férjhez, az az összeg nagykorúságának napján fizetendő ki. György eleget tudott. Már most kezében tartja Lorántffy Elemér urat. A százezer forint neki biztos. A menyegzőnek tehát minél előbb meg kell lennie. így ment fel urához. Elemér bosszús volt. — György, — mondotta, — ez igy nem maradhat. Vagy szolgám vagy és akkor körülöttem leszel, vagy nem vagy az és akkor természetesen nem is leszel körülöttem. — Magam is belátom, hogy igy nem maradhat, — felelt György hidegen, — kérem tehát elbocsátásomat ! Elemér meglepetve nézett rá. — Tehát már kinyílt a szeme, — gondolta magában. — Dinnyés kitanitotta őt. — Nem értelek, György, — mondotta. — Hova lett egykori hűséged és hozzám való ragaszkodásod? Ilyen hát a becsületes szolga? — Nagyságos ur, én is csak ember vagyok! Nekem is van szivem, az én szivemben is van szeretet és ez a szeretet jogait kívánja. Nagyságod nem mondhatja, hogy fel nem áldoztam magamat s hogy többet nem tettem, mint amennyire kötelezve voltam. — Ez igaz! És éppen azért csodálkozom, hogy most ilyen hanyag lettél egyszerre. — Nem hanyagság ez nagyságos uram. Az van a dologban, hogy most meg vagyok osztva. — Persze, persze, — mosolygott Elemér gúnyosan. — És a nagyobbik rész nem gazdádnak jut, hanem másnak. — Ez már úgy van, — felelt György. — És miután magam is belátom, hogy igy nem maradhat, ennélfogva kénytelen vagyok felmondani a szolgálatot! György igen határozottan beszélt. Ez is mutatta, hogy Elemérre most már nem sokat ad és nem számit arra, hogy hosszú és hü szolgálataiért még külön jutalmat kapjon tőle. Anélkül is fog ő kapni százezer forintot! És ez neki elég lesz! Elemér ez egyszer higgadt maradt. — Jól van György, — mondotta. — Eiő'bb-utóbb úgy is ki kellene lépned, mert hiszen nősülni akarsz! — Úgy van nagyságos uram! Elemér folytatta: — A minap be is mutattad menyasszonyodat! Nekem tetszett a leány! Én már akkor feltettem magamban, hogy őt kiházasitom. Evégből azt akarom, hogy a lakodalom itt legyen ak astélyban. György meglepetve nézett rá. Aztán kétkedve elcsavarta fejét, mint akinek nem tetszik. — Nem jó lesz nagyságos ur, — mondotta. — Elveszem én őt anélkül is. — Tehát visszautasítod jóságomat? — Oh legkevésbé sem nagyságos ur! Sőt köszönettel tartoznám érte — rendes körülmények között. De A többit nem mondta ki. — Nos, mi aggályaid vannak? — kérdezte Elemér. — Lidi nem lehet itt a kastélyban, — mondotta György, szinte vehesen. — Haha, — kacagott fel Elemér. — Ugyan miért nem? Talán félted tőlem? — Féltem én mindenkitől! — Ne légy dőre! Apját is ide hozom! Legven körülötte egész nap. Még egy nő személyt is adok melléje, hogy ügyeljen rá és tanítsa át valami csodás müveit modorra. — Elég müveit ő! — Meg aztán itt fogják csinálni a kelengyéjét is. — Köszönöm nagyságos ur . . . nincs nekünk valami sokra szükségünk, azt a keveset, ami kell, majd csak valahogy előállítjuk a magunk erejéből is. Elemérre ez a visszautasítás nem is annyira boszszantó volt, mint inkább sértő. De azért uralkodott magán, miután alighanem valami célja volt: — Jól van, — mondotta. — Hü szolgálataidat valami alakban megakartam jutalmazni. De te ezt viszszautasitottad. Ám legyen, felmondásodat elfogadom. — Akár mindjárt is elmegyek, — jelentette ki György. — Jól van, mehetsz! Kasznárom ki fogja fizetni, ami béred még bent van. Kezével intett, mire György eltávozott. — Tudom már miben sántikál, — gondolta magában Elemér. — A vén Dinnyés felvilágositotta őt. És most azt hiszik, hogy kifoghatnak rajtam. De alighanem megfordítva lesz. Majd én fogok ki rajtatok! György pedig ezt gondolta magában: — Enyém lesz a százezer forint! 20. FÉJEZET Elsárguit levelek Elemér már tisztában volt magával arra nézve, hogy mit kell tennie. Annyit már tudott, hogy az erdőőr nevelt leánya az, kire atyjának állítólag levelei vonatkoznak. Tehát ez a természetes gyermek és atyai részéről bár nem törvényes, de mégis vérszerinti nővére. És lehet is valami a dologban! Most rájött, hogy a leánynak egész megjelenésében, alakjában és nézésében van valami, ami a Lorántffyakra emlékeztet. György is tud róla és most még inkább azon lesz, hogy a leányt magáévá tegye és hasznot húzzon belőle. Dinnyés szavaiból arra lehet következtetni, hogy mintegy százezer forintra megy az összeg, mellyel atyja természetes leányának jövőjét biztosítani akar-Csak azt nem értette, mint van az, hogy atyjának hátrahagyott iratai között semmi sem találtatott erre a viszonyra vonatkozólag. Sehol egy betűvel sem emlékezik meg arról, hogy természetes gyermekével szemben mily kötelezettséget vállalt. Az erdőőr szavai szerint a gyermeket Hanus néni adta át az erdőőrnek. Vájjon ő lenne a gyermek anyja? Ez az eshetőség bár valószinüetlen, de nincs kizárva. A boldogtalan asszony életének utolsó éveit ezen a környéken töltötte, úgyszólván koldulásból st az emberek könyöradományaiból tartva fenn magát. Elejtett szavainak értelmét Elemér most kezdte csak igazán felfogni. Hanus, vagy máskép Johanna, halálos gyűlölettel viseltetett Elemér anyja iránt s nem egyszer keserűen fakadt ki ellene. Akárhányszor mondta is, hogy voltaképen neki lenne joga a Lorántffynak kastélyában lakni. Ez csak az által válik érthetővé, hogy az öreg Lorántffy és Johanna között, benső viszony létezett. Hogy házassággal biztatta-e őt vagy sem, ezt nem lehet tudni, valamint egyáltalán azt sem tudta, hogyan került erre a vidékre Johanna és mikép lett nyomorékká, holott több mint bizonyos, hogy valamikor szép delnő lehetett, ki bájaival az öreg Lorántffyt rabjává tudta tenni. Tekintve azonban Lidi életkorát, ez a viszony atyjának házassága után keletkezhetett, ez okból kellett titokban is maradnia. — Már most én mikép bolygassam? — gondolta magában. — Atyyn emléke sokkal szentebb előttem, hogy sem azt ezzel a botrányos üggyel beszennyezzem! De hát a botrányt már nem lehet kikerülni. György bizonyára kezébe kapta a fontos okmányokat s azoknak segélyével szükség esetében per utján is be akarja hajtani a százezer forintot — de természetesen csak akkor, ha már nejévé tette Lidit! Ezt meg kell gátolnom! Ha már adok a leánnyal százezer forintot, akkor különb ember is elveszi őt, nem pedig egy volt komornyik! Elemérnek most egy gondolata támadt, mely talán célhoz vezet. — Azok a levelek, — úgymond, — kétségtelenül jogtalan utón jutottak Dinnyés birtokába és szintoly jogtalanul mentek át György kezébe. Ez tehát jogtalan eltulajdonítás, zsarolási kísérlettel összekötve. Ez ellen a hatóság segítségét is igénybe lehetne venni. Álljunk meg e pontnál. A levelek itt vannak az én házamban György birtokában! Mi lenne, ha ide hivatnám a csendőrhadnagyot s kutatást tartatnék György szobájában? A leveleket mindenesetre el lehetne tőle venni! De nem. Ezt még sem teszem. Nem akarok botrányt ! A levelek tartalma nyilvánosságra jutna s ezt nem akarnom! György csak azért is elvenné Lidit s a százezer forint megfizetésétől igy sem szabadulnék! De tudom már, mit fogok csinálni! Az idő már alkonyat felé járt Tehát az ő céljának éppen a legalkalmasabb. Mindenekelőtt becsengette Karika Jánost s igy szólt hozzá: — György a mai nappal megszűnt komornyikom lenni, sőt még szolgálatomból is kilép. Téged teszlek meg komornyiknak helyette. Akarsz-e hü és megbízható szolgám lenni? — Akár tüzbe is megyek a nagyságos űrért. — Jól van. Tudd meg tehát, mihez tartsd magadat. György egy bizonyos ügyben, melyet később meg fogsz tudni, fel akar ellenem lépni. Mi tehát hadilábra jutottunk egymással. Kötelességed lesz ezentúl velem tartani és az én érdekeimet szolgálni. — Ez magától értetődik, nagyságos ur, — Itthon van-e most György? — Igenis itthon van. (Folytatjuk) j Amerikai diplomalak szabad utazása WASHINGTON. — A magyarországi kormány megszüntette amerikai diplomaták szabad utazásának korlátozását, amelyet 1959 júliusában rendelt el. Hasonló intézkedés várható az amerikai kormány részéről is a közel jövőben. Ezt az Egyesült Államok diplomáciai szolgálata jelentette és ebben elmondta, hogy a magyar kormány értesítette az Egyesült Államok delegációját Budapesten, hogy július 1-től kezdve nincsen szükség különleges engedélyre, ha az emerikai diplomaták közül valaki Budapesttől 25 mérföldnyi kerületi távolságon túl akar utazni. A State Department hivatalos közegei azonban megjegyezték, hogy egy ilyen utazást még mindig előre be kell jelenteni a kommunista hatóságoknak, KÍSÉRLETI telep, - A HOLDON WASHINGTON. — David Sarnoff, a Radio Corporation of America elnöke, bejelentette, a tudósok már kidolgoztak egy módszert, hogy egy teljesen felszerelt kísérleti telepet juttassanak el a Holdra, hogy az óda érkező holdutas semmiben se szenvedjen hiányt. Sarnoff szerint, a kísérleti telep el lesz látva élelmiszerrel, ivóvízzel, energiával, laboratóriumi f e 1 s z e reléssel, egy olyan jármüvei, amely lehetővé teszi majd a Holdon való közlekedést és egy légürhajóval, amelynek segítségével az astronaut visszatérhet a földre. A nagytekintélyű amerikai iparmágnás szerint, a megépítés alatt álló Satum rakéta segítségével lehetséges lesz egy olyan kísérleti telepet létesíteni a Holdon, amely a földről rádió hullámok utjá> küldött utasítások alapján előzetes vizsgálatot hajt majd végre. Sarnoff ezt a teljesitményt lehetségesnek tartja az amerikai tudósok rendelkezésére álló mostani eszközökkel.--------------- l Élelmiszer nélkül a hegyekben KING WOOD, W. Va. — Halálosan komoly meggondolásokból kiindulva, öt férfi egy kutyával tábort ütött az Allegheny hegységben, jóformán minden élelmiszer nélkül, azon képletes feltétel alatt, hogy egy atombomba érte Pittsburghot s ők az életbenmaradottak között voltak. Az öt férfi most egy hete kezdte el táborozását a hegyekben, keveset vesztettek testsúlyukból, de ennek semmi komoly hátrányát nem érzik. Kizárólag a hegyekben talált zöld táplálékból éltek, füvekből, levelekből, az első néhány nap múlva három halat fogtak és három nyulat lőttek. A kísérlet még egy hétig fog tartani, azután a férfiak és a kutya lejönnek Preston megye székhelyére, Kingwoodba, egy jó vacsorára. Befektetés Indiában NEW DELHI, India. — Hivatalosan jelentették, hogy az amerikai magántőke, amelyet Indiában külömböző vállalkozásokba befektettek, megduplázódott az utóbbi időben és mintegy 172 millió dollárra ?melkedett. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy évente 10 millió tonna földimogyorót termesztenek. Irta: TÖLCYESY MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE •7. OLDAL "
