A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-15 / 37. szám
8. OLDAU A Jó PÁSZTOR Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22. fej., 34-46. szak. Az időben a farizeusok hallván, hogy elnémította a szadduceusokat, egybegyülének s kérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint önmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. Öszszegyiilvén pedig a farizeusok, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti a Krisztus felől? Ki fia ő? Felelék neki: Dávidé. Mondá nekik: Miképen hívja tehát őt Dávid lelkében Urának, mondván: Mondá az Ur az én Uramnak: ülj az én jobbomra, mig ellenségeid lábad zsámolyává teszem? ... Ha tehát Dávid őt Urának hívja, hogyan lehet annak ő fia? — És 5enki sem tud neki egy szót sem felelni, sem nem merte őt senki többé azon naptól fogva kérdeni. SZENTBESZÉD Amióta emberek járják ennek a földnek hátát, sőt mi több, amióta a világ világ, mindig voltak, vannak s lesznek törvények, amelyek bizonyos isteni vagy emberi parancsot tartalmaznak és amelyek ennek alapján valami isteni vagy emberi akaratot fejeznek ki és akarnak érvényre juttatni. Az Úristen a maga akaratát részint a nagy természet, részint pedig a tanítása, a kinyilatkoztatás által adta az emberiség tudtára . . . Isten törvényt adott a nagy természetnek, a nagy mindenségnek; törvényt az élettelen és élő lényeknek, — törvényt szabott az ásvány, a növény- és állatvilágnak, törvényt az égitesteknek, de törvényt adott a lelkes lénynek, az embernek is. Az isteni, a természeti törvények mindenkit, mindenhol és minden időben köteleznek, azokat felfüggeszteni avagy azoktól fölmenteni csak magának az Úristennek áll jogában. Az emberi törvényeket ellenben az emberi szüklégletek hívják életre. Minél bonyolultabbak az embereknek egymáshoz való viszonyai, minél nagyobbak az ellentétek az egyes társadalmi osztályok között, minél nagyobbak az emberek igényei és szükségletei és végül — valljuk csak meg őszintén — minél inkább eltávolodnak az emberek az isteni örök és általános érvényű törvényektől, annál több emberi, múló és ideig-óráig érvényes törvényre van Szükség. Az emberiség bölcsőjénél még egyáltalán ;Tem is volt törvény, később, az emberek szaporodtá‘ al mindegyre jobban szaporodtak a törvények is és :na már ott tartunk, hogy annyi mindenféle emberi törvény, emberi rendelet van, hogy nincs az az ember fia, aki azt mind a fejében megtarthatja. Egymás után keletkeznek az uj törvények, szinte gomba módjára látnak napvilágot az uj törvénykönyvek. Szinte nincs is már dolog az ég alatt, amire ne lenne törvény, nincs^ személy a legmagasabb polcon állótól a legkisebb árváig, ki ne állana a törvény hatalma alatt. És amidőn eszembe jut a sok emberi törvény s amidőn elgondolkozom azok fölött, akkor eszembe jut az is, hogy Uram, Istenem, mily gyarló, milyen gyenge is az ember, hogy annak ellenére, hogy szinte annyi a törvény, mint a haja szála, mégsem jó, pedig hát minden törvénye azt célozza, hogj- jó legyen, — ugyanakkor eszembe jut valami más, amit a mai szent evangéliumban olvasok: “E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.” Krisztus Urunk, az isteni, az örök törvényhozó nem ad rakásszámra törvényt, nem ad törvénykönyveket se híveinek . . . Krisztus Urunk voltaképen csak egy parancsolatot ad: a szeretet parancsolata, ami csak azért kettő, mert az Istenre és az emberekre vonatkozik és Krisztus Urunk erre a kettőre azt mondja: “E két parancsolaton függ az egész törvény.” Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat,” ez az egyedüli krisztusi törvény. CSAK MINDENT AKAR MOSZKVA — Abból az alkalomból, hogy Párisban megnyílt az orosz ipari kiállítás, Kruscsev Moszkvában kinyilatkoztatta, hogy ő semmitsem akar, csak mindent. Ő nem akarja Nyugatberlint elfoglalni; csak azt akarja, hogy azt szabad várossá nyilvánítsák. Pont. De nem mondta: Szabad város — ez azt jelenti, hogy az amerikai-angol-francia katonaság takarodjék a városból. Szabad város — ez védtelen várost jelent. A védtelen városban aztán felfedeznek egy szovjetellenes összeesküvést — amilyent Magyarországon a Nagy Ferenc-féle koalíciós kormány megdöntése végett felfedeztek — és rabvárost csinálnak a szabad városból. “Én semmitsem akarok, csak mindent” — ezt a kegyetlen-rossz viccet nem Kruscsev találta ki. Hitleré a feltaláló érdeme. Marion a 700 fontos nőstény-fóka (bal fenn) haragszik, hogy a philadelphiai állalkerl medencéjébe vitték, hogy találkozzék Goliát-tal. az 1400 fontos hímmel, (jobb). Egy csók után a vizben azonban (bal lenn) úgy látszik minden rendben van. Marion Németországból érkezeit. A magyar Sasfiók (Folytatás a 2-iik oldalról) ja költeményének. S mindjárt mondta is: S így lesz kietlen pusztaság, hol Előbb virágos kert vala, Hol egykor dalolt, fütyörészett Az életkedvnek madara. — köszönöm, fiam, hogy még nem feledte “Sötét óra cimü versemet, de most tér jünk vissza cigányasszonyunk hoz. Faggatásaimra az aszszony továibb is megmaradt állítása mellett, hogy őt (küldték hozzám az üzenettel, de küldőjét semmi áron se akarta elárulni. S ezután nyom ban eltűnt a cigányasszony 6 azóta egy esztendő múlt el, egy hosszú, bus esztendő. — Ki küldte volna a cigányasszonyt ? — kérdezte Zoltán, akiben sokkal kevesebb fantázia volt, mint any. jában. — Ki küldte ? Maga még ezt kérdezi? Az az egyetlen em bér küldte, aki egyedül mulaszthatná el szenvedéseimet A maga apja, az én férjem, Petőfi Sándor. Zoltán nem hiába tanult a vándorszinészétnél: rendelkezett némi emberismerettel. — Beszélt mama valakivel arról a dologról, hogy mostanában visszavárja atyámat? — kérdezte. — Mint minden dolgomat, ezt is legjobb barátnőmmel, Adorján Boldizsárnéval, Leomuton Emíliával beszéltem meg. — Az írónővel ? — Az •egyetlen Írónővel, aki Ferenczy Teréz öngyilkossága óta még számit valamit az országban. Férje egykor Sándorom barátja volt, természetes, hogy felesége, Emilia az én barátnőm. Zoltán ugyan nem szólt semmit, nem akarta szegény anyját hiábránditani, de magában1 azt gondolta, hogy nem történt egészen Lemouton Emilia tudta nélkül a cigányasszony megj e lenese édesanyjánál. IV. Halálos tavasz Zoltánnak gyermekkori ismerőse volt a józsefvárosi házmester, aholy kvártélya volt rendszerint pesti időzései alatt. Nem mindennapi ember volt, valaha Garibaldi idejében Marsalánál harcolt a hires ezer között. Balog bácsi nagy pártfogója az árva, szomorú fiatalembernek. Eljárogatott vele a józsefvárosi kocsmákba és barátokat szerzett neki. Házmesterek és háziurak melegen üdvözölték Zoltánt, amikor feltűnt a Józsefvárosban. — Itt a gazdag Szendrey egyetlen unokája! — mond-I ták a polgárok nem minden I mellékgondolat nélkül. Szép vagyon vár még valaha erre a szomorú fiatalemberre. Már maga Szendrey Julia gyermeki része is tekintélyes, de hátha még Gyulai Páléknál se lesz gyerek! Ott is ő az örökös. S igy Zoltánnak és barátjának, pártfogójának, a marsalai hős házmesternek bizonyos tekintélye és hitele volt a Józsefvárosban. Sok mindent megbocsátottak Petőfi Zoltánnak, — Balog bácsival való kocsmajárását, sőt talán vidéki vám’orszinészkedéseit is. Szendrey Julia az elmúlt találkozás óta nem sókat törődött fiával. Zűrzavaros álmainak, az irodalomnak (a Vasárnapi Újságnak volt a munkatársa) és férje babonás ha zavárásának élt. Feltűnést keltett, hogy megint gyász-: ruháiban kezdett járni, a társaságokat elkerülte, hallani se akart Horváth tanár úrról, második férjéről . . . — A fiam is azért van Pesten, mert Petőfit várjuk viszsza! — mondogatta a zergeutcai házban, holott a fiát már régen nem látta, csak Balog bácsival való kocsmázásait hallotta. így érte a tavaszt Petőfi Zoltán Pesten. Az öreg Szendrey ur a vidéki városokat járta, Szendrey Julia álmodozott, Balog bácsi vitte a szót, amig egy szer ő is elhallgatott. Zoltán e tavaszon, — hatvanas esztendőt Írtak a kalendáriumok, — utolérte és leteperte az a betegség, amely már régen lappangott benne. A tüdőbetegség. Lázasan, kimerültén feküdt a zergeutcai házmesterlakásban. — Nem kell megijeszteni anyámat, — intette Balog urat. — Ne szóljon neki a betegségemről.. No de Balog ur, ha titoktartást fogadott is az anyjával szemben, a kocsmákban, ahová hűségesen eljárogatott: a józsefvárosi polgárok előtt nem hallgatta el a közkedvelt “Zoltánka” (betegségét-. Zoltán látogatására mentek, ahová Balog ur ünnepélyesen vezette őket. A polgárok bort, dohányt, mindenféle elemózsiát hoztak magukkal a beteg részére, a Balog-családnak elég jól ment a dolga. De igazán akkor derült fel a napjuk, amikor a józsefvárosi asszonyok is megtudták “Zoltánka” betegségét. — Ha mindenki elhagyja, mi nem hagyjuk el! — mondták az asszonyok a Józsefvárosban. És küldözgetni kezdték ajándékba a betegnek azt, amijük volt. Abban az időben minden józsefvárosi házban főztek ebédet, nemcsak a kocsmákban. — A kocsmakoszttól betegedett meg az ifjú Petőfi! — mondták az asszonyok és imég a Bodzafa utcából is küldtek jó iházikosztot a nagybetegnek. — iSohase megyek vissza Debrecenbe, — üzengette a küldőiknek a hálás beteg. Megérkeztek a tudós aszszonyságök a maguk teival, gyógyfüveivel, házi patikaszereikkel. — Mához egy évre táncolni; fog a lakodalmán, — mondogatták a jóasszonyok, fcülönö sen azok, akiknek eladó leá nyaik voltak. De volt olyan jómódú asz szonyság is, aki Petőfi Zoltái szegénységéről értesülve, széj ágyneműt, tollas párnákat és dunyhákat küldött a beteg nek. A tavaszi estéken a jó zsefárosi lányok nem a Kere pesi útra jártak sétálni, ha nem a zergeutcai házmester lakás előtt sétálgattak, híreket várván a kapuban pipázó Balog úrtól a szomorú fiatal ember állapotáról. És Szendrey ur még min dig a vidéki vásárokat járta Szendrey Julia néhány házzal odébb “A kis köpenyke” cimt elbeszélését irta a Vasárnap Újságnak, Gyulai Pálék, 8 nagybácsiéik a Sándor, u-tcá ban pedig azt gondolták, hogy Zoltán szokásos korhelykedé-« sei miatt betegedett meg. . . . Mig egy este, egy zimankós tavaszi este Balog bácsi kopott katonasapkájábar beállított Szendrey Julia dől gozószobájába és igy szólt t. piros török sipkában lámpája alatt Írogató asszonysághoz: — Tekintetes asszon y. kénytelen vagyok jelenteni, hogy a fiatalúrral valami történt. Azt mondta az imént, hogy délután meglátogatta őt az édesapja és homlokára tette a kezét, amire láza csillapodott. Valóban volt nála egy öregur délután. Szendrey Julia maga elé merengett: — Hát őt látogatta meg, nem engem ? — kérdezte. De a következő percben talpra ugrott, a földhöz vágta piros törcksipkáját és Írótól-. lát. — Hamar fusson Lisznyai doktorért, a fiú orvosáért, Balog ur. ... De akkor már minden későn volt. A sas elvitte árva fiókáját a földről. Social Security szám WASHINGTON. — A képviselőház adóügyi bizottsága jóváhagyott egy törvényjavaslatot, amely szerint 5 dollár pénzbírsággal fogják sújtani a jövőben azokat, akik jövedelmi adó bevallási ivükön nem tüntetik fel Social Security számukat. Azért fontos ez, mert az adóhivatalok modern elektronikus irodai gépekkel kezelik az adóbevallási adatokat és a Social Security szám megkönnyíti az adófizető rekordjának megtalálását. Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 15, 21—28 Azon időben: Éltére Jézus Tirus és Szidon környékére. És ime egy kananei asszony ama határokból kijővén, kiálta, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én lányom gonoszul gyotörtetik az ördögtől. De ő egy szót sem felel neki. És hozzá járulván tanítványai, kérték őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, mondá: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Amaz pedig eljőve, és imádá őt, mondván: Uram! segits rajtam. Ki felelvén, mondá: Nem jó elvenni a fiák kenyerét, és az ebeknek vetni. Amaz pedig mondá: Úgy van, Uram! Csakhogy az ebkölykök is esznek a morzsalékból, melyek lehullanak uraik asztaláról. Akkor felelvén Jézus, mondá neki: Óh asszony! nagy a te hited; legyen neked, a mint te kívánod. És leánya azon órától fogva meggyógyul. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk Tirus és Szidon környékére érkezett, ime egy kananei asszony — tudniillik egy pogány nő — ama határokból kijővén, hozzá járult s könyörgött, mondván: Könyörülj meg rajtam, Uram, Dávidnak fia! ... Az én lányom gonoszul gyötörtetik az ördögtől. Az Ur, aki máskor a hozzá folyamodók szavára kész volt azonnal még a legtávolabbi helyre is elmenni és meggyógyítani a sinylődőt, most eme hozzá jö/ő s utána kiáltó asszony irányában úgy viselte maját, mintha nem is hallotta volna rimánkodását, mert 3gy szót sem felel neki. — Krisztus Urunk ezt azért ;ette, hogy az asszony hitét, reményét, alázatosságát ás állhatatosságát próbára tegye és növelje. A tanítványok látván, hogy Jézus nem vette figyelembe ezen könyörgő asszony esedezését, közbenjártak az isteni Megváltónál az asszony érdekében és kérték az Ur Jézust, mondván: Bocsásd el ezt az asszonyt, megadva neki, amit kér . . . Az isteni Mester pedig ezt feleié a tanítványainak: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Azonban a kananei asszony nem tágított, hanem követte Jézust és folytonosan kiáltozott és segítséget kért tőle. — Erre az Ur mondá: Nem jó elvenni a fiák kenyerét és az ebeknek vetni . . . Krisztus az akkori zsidóknak szólásmódja szerint beszélt és a fiák alatt értette a törvény követőit, a zsidókat, 'tik ebeknek csúfolták és megvetették a hitetlen és bálványozó nemzeteket . . . Ámde a kananei asszony lézus eme szavainak hallatára nemcsak vissza nem rettent és nemcsak el nem állott kívánságától, sőt inkább most már beszédbe ereszkedett az isteni Mesterrel és sürgette és még buzgóbban kérte leánya részére a segélyt, mondván: Úgy van, Uram, csakhogy a kölykök is esznek a morzsalékokból, melyek lehullanak uraik asztaláról. Az Ur Jézus többé nem állhatott ellen a kananei asszony kérésének, hanem, legyőzetvén az ő imája által, mintegy csodálkozását fejezve ki, mondotta: Oh asszony, nagy a te hited s kiérdemelted, hogy kérésedet meghallgassam. Legyen neked, amint kívánod, azaz teljesüljön az, amit kérsz. És a kananei asszony buzgó s állhatatos imájának az lett az eredménye, hogy leánya megszabadult az ördögtől és visszanyerte az egészségét. Tanulságos a kananei asszony könyörgése, mely az igazi és Isten előtt kedves könyörgésnek példáját tárja oly szépen elénk. — Akik istenes életre adták magukat, fáradhatatlanok voltak Isten dicsőitésében. A szentek mind állhatosak és buzgók voltak az imádságban és sokan annyira elmerültek az imában, hogy egészen elragadtattak s egészen megfeledkeztek más dolgaikról. A tökéletesebb erkölcs gyakorlására nincs tehát hathatósabb eszköz, mint az imádság, mint az elmének felemelése Istenhez. Mennél gyakrabban és mennél buzgóbban emeljük fel tehát naponkint elménket Istenhez, hogy a szent zsoltárossal elmondhassuk: “Napjában hétszer, tudniillik nagyon gyakran mondok neked Uram dicséretet a te igazságod ítéleteiről.” ELISABETHVILLE, Katanga, Kongó — A Naluba törzshöz tartozó kannibálok megöltek és felfaltak egy délafrikai tisztet és egy angol közkatonát, akik Csőmbe katangai hadseregében szolgáltak.
