A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-18 / 33. szám

2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította I m-pumi Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó the good shepherd publishing company özerkesztc<»ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd ST.tEET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year______________$3.50 ELŐFIZETÉSI TUAK: évre_______________$6.00 evre_______________.$3.50 , "AZ ISTENÉRT, SOROZNI!" Walter Bedell Smith tábornok, aki szivroham kö­vetkeztében meghalt 65 éves korában, a Patton-fajtáju amerikai keménylegények egyik kiemelkedő példánya volt. Mint az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, annakidején ő vitakozott, alkudozott és marakodott Molotovval a berlini blokád megszüntetése dolgában. Sokszor emlegették azóta táviratát, melyet Marshall külügyminiszterhez intézett: “Az Istenért, nem lehet megint bevezetni a selective service sorozást? Ezek az alakok csak ezt értenék meg.’’ oroszok voltak, a kommunis-Vz Eastern Air Lines egy Constellation tipusu lehe rszálliló repülőgépe a new yorki Idlewild repülő eren tüzet fogott, A háromfőnyi legénység minden sérülés nélkül megmenekült az égő gépből. Szeszélyes cigány sors A 17-i'k század elején Zeim­­lénmegyóben a cigányoknak ’alóságos köztársaságuk volt. [Ezt a cigányköztársasagot párom nemzetség alkotta és ,zok mindegyikének egy-egy ezére vagy alvajdája volt. Izék kormányozták a kóbor épet, és pedig nemcsak köz­­_ :azgatásilag, hanem a köz­tük előfordult peres ügyekben is ítélkeztek. Ezen al-vajdák vagy cigánybirák fölött állt a fővajda, akit a nádor neve­zett ki. Ehhez a fővajdához föleb­­bezték az al-vajdák által ho­zott Ítéleteket is. Érdekes, hogy Thurzó György nádor mily meleghangú pártfogó le­velet intézett a cigányok érdé kében Zemplénmegye közön­ségéhez. A latinnyelvü párt­fogó levél igy szólt: “Az ég madarainak is meg­van a saját fészkük, a rókák­nak megvannak a lyukaik, a farkasoknak rej fekhelyeik, az oroszlánoknak és medvék­nek barlangjaik, csak egye­dül a szegény egyiptomi nép­nek, melyet cigánynak neve­zünk, nincs állandó helye. Csak ez az igazán nyomorult nép kénytelen, vagy Fáraói­nak kegyetlensége miatt, vagy mivel a sors úgy hozta magá­val, künn a mezőkön és pusz­tákon, városokon, falvakon kívül, elhagyottan, tépett, rongyos sátrakban a legkese­­rübb életet élni. E népnek vé-SZENT ISTVÁN KIRÁLY Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ JOLANDA gok a világháború után lefegyverkeztek, a béke remé­nyében. Nem úgy az oroszok. Sztálin csaknem teljes létszámban tovább is fegyverben tartotta katonaságát. A fegyvertelen Nyugat kénytelen volt megalázkodni, engedni és jó szerencse, hogy a berlini blokádot akkor sikerült háború nélkül megszüntetni. “Azok az alakok” most uj berlini blokádra, szuper­blokádra készülnek. Kennedy elnök ezért elrendelte rendszerüket fegyveres erovej raeroszaKöljäiv né­pekre. Ezért mi azt mondjuk a kapitalista országok ve­zetőinek: bizzátok a népekre, bizzátok a történelemre annak eldöntését, hogy melyik rendszer jobb, melyik­ben van több életerő, melyik viszi előbbre a népeket. Meglátjátok, a népek szabad választás utján győze-Ezeni István vén fája, mikor hajt uj ágat, mikor támasztja fel rab szülőhazánkat? /Törnek a vén áaak, hullnak a l«v^ek: Szent István országát tépázzák a szelek. Kél a vörös vihar messze észak felől, ősi alkotmányunk tört ágként porbadől. Ki segíti, szánja a hős magyar népet, aki ezer évig mindig másért vérzett? Századokon állal védtük a Nyugatot, s vére hullásáért a magyar mit kapott? Hogyha veszélyben volt, mindig veszni hagyták. Szent István országát öt részre szabdalták. Szent István rabnépe szabadságát várja, mialatt a vörös kin-golgotát járja. Hiába a sikoly, nem hallja meg senki: Berlinért aggódik a Nyugat, a jenki. Dalomat az égig hiába emelem: V hej, kisiklott nagyon a vén történelem! Az élei javait cudarok uralják, a magyar siralmát mégcsak meg se hallják. Szabadon burjánzik tiprás és kárhozat, < Szent István országa a szörnyű áldozat. Magasságok, szférák lelve magyar jajjal: Tégy uj csodát. Uram, újra a magyarral! Szent Istvánról zengjen most az emlékezés, mert bármennyit zengünk róla, mindig kevés. Király és apostol a magyar szentélyben, égi sáfár, hadúr egyetlen személyben. Szive alázatos, ha az égre tekint, s kemény törvényhozó, ha földre néz megint. Bércre hág vezérként, hol fenyeget a vész? Próféta szemekkel messze jövőbe néz: "Uram, áldd meg honunk a magyar szent honát: hogy minden jó magyar meglelje otthonát! Isten trónja felé szent, hő fohászt ereszt, s dörgő fellegekben felfénylik a kereszt! erőszakoljanak oly rendszert, amelyet nem akarna! Igaza van Kruscsevnek: Becstelenség tankokkal és ágyukkal terjeszteni gazdasági és társadalmi rend­szert. Becstelenség szegesdrótkerités mögött rabság­ban tartani népeket, amelyeknek nem kell Ulbricht, vagy Kádár János. Becstelenség volt 1953 junius 17- én halomra lőni a keletnémet szovjetzóna népét, mely fellázadt a kommunista rabság ellen. Becstelenség volt 1956 november 4-én Budapesten. Becstelen Kruscsev­nek mostani igyekvése, hogy atombombás rakétákkal hadonászva Nyugat-Berlin népét a keletnémet kommu­nista börtönbe hajthassa. Igazat adunk mi és igazat adnak Kruscsevnek a keletnémet szovjetzóna lakói is, akik mindennap ezré­vel szöknek át a szabad országrészekbe, mert otthon nem adnak módot nekik arra, hogy szabadon válasz­­szanak kommunizmus és szabadság közt. Nagyon ta­lálóan mondta Brandt nyugat-berlini polgármester: “A keletnémet szovjetzóna népének ezrei, százezrei, nyugat felé masírozva, a lábaikkal adják le szavazatai­kat a kommunizmus ellen, a szabadság mellett.” nei, ifjai, gyermekei és cse­csemői ilyténképen kitéve zá­poresőnek, fagynak, hideg­nek, majd a nagy forróság­nak, állandóan szenvedni kénytelenek, mert nincsenek birtokaik, városaik, helysé­geik, váraik, de még csak haj­lékaik sincsenek. Ehelyett örökös bizonytalanságban bo­lyongva, nem ismerik a jólé­tet és magasabb törekvéseket, hanem napjaikat az Isten sza­bad ege alatt töltve, fúró és harapófogó segedelmével ke­resik meg élelmüket és ruhá­zatukat. Annak okáért inte­lek titeket, hogy e szánalom­ra és minden jótéteményre méltó népet megbecsüljétek és megkereslek * benneteket, hogy valahányszor ily sereg érkezik ezen egyiptomi nép­­fajtából, különösen pedig ezen levelem felmutatóját: Ferenc vajdát, törzsének nem utolsó ivadékát, alattvalóival, a vezetése alatt levő cigányok­kal, azok családjaival, gyer-j mekeivel, üllővasaival, sát­raival és egyéb jószágaikkal egyetemben, ha földeitekben, uradalmaitokban megteleped­ni, sátráikat fölütni akarnák, őket minden erőszakos bábon gatóktól megvédeni és pártfo­golni kötelességteknek ismer­jétek. Bethlen falvi Thurzó György, nádor, 1616 fefor. 20. Ilyen nagy becsületben alig­ha részesült azóta is a ci­gánynép. A fővajdákról gróf Esterházy István is tesz em­lítést nyilt leveleiben, páten­seiben. 1660-ban főváj dákká nemes Gaál Istvánt és Zaika­­daty Pétert nevezi ki. 1634- ben pedig, az előbib elhalász­ván, Csengery Istvánt nevezi ki helyébe. Abban az időben tehát nem vádolták még a ci gányokat azzal, hogy csava­rogni akarnak és nem lehet őket letelepíteni, hanem in­kább csak a sors szánalomra­­méltó üldözöttjeinek tekintet­ték őket. 17'58-lban kezdték őket meg­­rendszabályozni. — 1771-ben megtiltották nekik a lótar­tást, 1774-től pedig elszedték a kóborcigányoktól gyerme­keiket s olyanokhoz adták tar­tásba, akik már megteleped­tek s földet müveitek vagy béreltek. Az ilyenek aztán na­ponta három krajcárt kaptak egy-egy gyermek után, tartás fejében a vármegyétől. 1775- ben megtiltották a kóbor ci­gányoknak a nősülést s csak az házasodhatott, aki igazol­ni, bírta, hogy rendes lakóhe­lye van s meg van telepedve. A 17-i'k századbeli cigányok­nak egész külön eskümintá­juk is volt, mely így hang­zott : “Valamint Fáraó királyt az Isten a Veres tenger mélysé­gében elsülyesztette, úgy en­­gemet a föld gyomrába elsü­­lyesszen és ha igazat nem mondok, átkozott legyek; so­ha se lopásban, s cserében és semmi dolgaimban szerencse ne legyen, sőt első cserélésem­ben a lovam csudává váljon és szamárrá légyen. Akasztó­fán száradják, dühös hóhér keze által.” (Klamár Gyula, bécsi tudó­sítónk jelentése.) A női magasugrás világre­kordere Balázs Jolán erdélyi magyar leány. A román sajtó és nyomában a világ összes lapjai “Jolanda Balas” néven említik, ami, mondjuk, bizo­nyos szempontokból érthető. Román részről: mert világ­baj noknőlc nem teremnek minden bokorban, a nemzet­közi sajtónak pedig halvány fogalma sincs, hogy a nyurga leány magyar származású. Magyarországon viszont tud­ják. Mégis; hivatalosan Jo­­lánkát összes világbajnoki ba­bérjaival együtt következete­sen Romániának ajándékoz­zák és a magyar lapok kínos óvatossággal kerülnek minden célzást, hogy Jolanda Balas ereiben magyar vér kering, az ő dicsősége tulajdonképpen a magyar sport-dicsőséget öreg­biti. Ez a “tapintat” legutóbb a nevetségességig fokozódott. A budapesti nemzetközi at­létikai versenyen Balázs Jolán is indult — természetesen Ro­mánia színeiben — és rekor­dot javított. A magyar sajtó teli volt dicséretével, nem győzték magasztalni a “ro­mán leányt”, aki legnagyobb büszkesége a román sportnak. És mindenütt csak Jolanda, mindenütt csak Balas, világ­ért sem becsületes magyar nevén. A szolgalelküségre a koronát a “Népszabadság” ci­­mü hivatalos pártlap tette fel, amely meginterjuolta a fiatal bajnoknőt és “csodálkozva” állapította meg, hogy Jolán* da hibátlanul beszél magya­rul; ami egyáltalán nem cso­da, ha valaki magyar . . . Mint ahogy az sem csoda, hogy a sulydobást nyerő szov­jet leány hibátlanul beszél oro­szul. Mindez azért érdekes, mert egy furcsa jelenségre hivja fel a figyelmet. Magyarországon megint pá­­pábbak akarnak lenni a pápá­nál, vagy ahogyan újabban mondják: túlteljesítik a nor­mát. A szocialista blokkon be­lül tilos a nacionalista, sovi­niszta “elhajlás“, és különö­sen a románok és a csehek ér­zékenyek reá. A magyar kom­munisták tudományos folyó­irata, a “Társadalmi Szemle” örökké a nacionalizmus ellen hadakozik. Mire mutat ez? Arra, hogy a nacionalizmus valóban megvan, ha nem is olyan formában, mint valaha, hanem rangrejtve, a felszín alatt. A románok és a csehek panaszaira jelennek meg e ta­nulmányok a “káros” naciona­lizmusról és a “kispolgári-bur­­zsoá” sovinizmusról, amely — mint a tanulmányokból érte­sülünk — különösen az értel­miség soraiban jelentkezik, és a fiatalság köreiben. Kádár már odáig ment, hogy egyik Bukarestben tartott beszédé­ben ünnepélyesen lemondott a magyarság minden területi igényei ől. Azt hisszük, senki se gon­dol többé a “mindent visz­­sza” irredentizmus feléleszté­sére, de gondolhatunk arra, hogy azok a területek, ahol túlnyomókig magyarok lak­nak, visszakerüljenek Ma­gyarországhoz. Akár Romá­niába, akár Csehszlovákiába; akár Jugoszláviába, akár a Szovj etunióba vannak beke­belezve. Az ilyen óhaj nem “ósdi nacionalista csökevény” amint Kádárék elhitetni sze-1 retnék, hanem megfelel az önT; rendelkezésről szóló újabb po­litikai irányzatoknak, melyek­nek különösen maga a Szov­jetunió is hive, legalább is a gyarmati népek esetében. Miért ne tarthatnának igényt ugyanolyan elbánásra az erdélyi magarok, mint a baluba törzs tagjai Afriká­ban? . . . A magyar kormány azonban szigorúan tartja magát a “proletár nemzetköziség” el­véhez és hirdeti, hogy a szo­cialista táboron belül mind­egy, ki melyik országban la­kik. Az embert dühvei tölti el, hogy megint csak akadt egy “balek”, akinek háta mögött a többiek a markukba nevet­nek. Mint Szálasiék, akik a né-, metek oldalán “teljesítették túl a normát”. Hátha olyan mindegy, miért ne élhetnének az erdélyi, a felvidéki, a csal­lóközi, a kárpátaljai magya­rok Magyarországon? A cseh a román kommunista pártok ilyenről azonban hallani sem szeretnek. Ez “magyar” na­cionalizmus, ami ellen minden erővel küzdeni kell. Nekik szintén kötelességük volna harcolni saját nacionalistáik ellen, de nem teszik, sőt in­kább élesztgetik a soviniz­must, és ez az a pont, ahol “átejtik” a magyarokat. Kommunizmus ide, kommu­nizmus oda, ők elsősorban ro­mánok és csehek, csak azután nemzetköziek. Amiben hűsé­gesen utánozzák a Szovjet­uniót. Kádárék éppen fordít­va. A magyar kormány bedől a “téziseknek”, buzgón széle­síti a hazai kisebbségek jo­gait, harcol a nacionalista ma­radványok ellen. Mindez még talán rendben lenne, ha a “testvérpártok” ugyanígy cselekednének. De eszükágá­­bam sincs. A csehszlovák kommunista párt központi bi­zottsága éppen a napokban tette közzé a magyar kisebb­ségről szóló párthatározatát, amely szerint “politikai mun­kája a jövőben arra irányul, hogy a csehszolvák hazafiaság érzése mély gyökeret verjen a magyar nemzetiségi dolgo­zók között.” Ennek érdeké­ben — mondta tovább a hatá­rozat — a magyar iskolákban magasabb színvonalra kell emelni a .szolvák nyelv taní­tását . . . így, nyíltan, leplezetlenül; “csehszlovák hazafiaság” — méghozzá nem is a csehszlo­vák népesség között, ami csu­pán nacionalizmus lenne, ha­nem a mintegy 700 ezer lelket kitevő magyarság körében, ahol az ilyen program egye­nesen nemzetiségi elnyomást jelent. Mit jelentsen a szlo­vák nyelvtanítás színvonalá­nak emelése, ha nem . a ma­gyar nyelv csendes háttérbe szorítását ? Ki őrzi meg a magyarokat a román és a cseh nacionaliz­mus étvágyától ? Uj Holt-tengeri lelet Néhány évvel ezelőtt no­mád arab pásztorok ősi papi­rusztekercseiket találtak a Holt-tengert övező sziklák barlangjaiban, hasadékaiban. Ezek a leletek annak idején láziba hozták a régészeket. E páratlan értékű leletek nyo­mán néhány héttel ezelőtt 160 tagú expedíció indult a Holt­­tengertől nyugatra fekvő si­vatagátkutatására. A jobbára önkéntesekből álló expedíció helikopter segítségével közelí­tette meg a pusztaság szik­láit, és kutatók köteleken le­ereszkedtek a mély barlangok­ba, sziklahasadékokba. A kor­szerű fémkereső műszerekkel számos fémtárgyat, bronz és' réz szerszámot, vésőket, kala­pácsokat, vázákat, gyertyatar­tókat és kürtöket tártak fel, továbbá számos faragott ele­fántcsont-tárgyat, csontvázat, pergamen- és papiruszteker­cset találtak. Az egyes leletek K. e. 3500- tól K. u. 135-ig tartó korszak­ból származnak. A papirusz és pergamentekercsek egy ré­szét a zsidóknak a rómaiak el­leni felkelése idején, 135-ben rejtették el; néhámyuk Bar Kochbának, a felkelés legen­dás vezetőjének a felkelőkhöz intézett parancsait tartalmaz­za. A leletek feldolgozása még most folyik. __. Visszakanyarodva oda, ahonnan kiindJ^raTTzufST kérdezzük Nikitát (aki, mert mindentudó, magyarul is ért): Mondja, kedves Nikita, kétszer kettő — három vagy öt vagy húsz? Amire Nikita visszaüzen: Aki hazugságokban nem ismeri ki magát, olvassa el figyelmesen Hitler Mein Kampf j át.'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom