A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-01 / 48. szám

z. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JO PÁSZTOR Í HE GOOD SHEPHERD; f ounder: B. T. TÁRKÁNY alapította (Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó í’ílE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMP AN 1 Szerkesztőség “is kiadóhivatal — Publication Office (736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio TESSÉK MINKET LEPIPÁLNI! Az Egyesült Nemzetek Szervezete csőd előtt áll. Nincs elég pénz a szervezet sokrétű akcióinak végre­hajtására. Egyes országok kevesebbel járulnak hoz­zá a világszervezet fenntartási költségeihez, mint amennyire financiális erejükből telnék. Ezek az “egyes országok” — a szovjet és csatlósaik: azok, me­lyek unosuntalanul hangoztatják, hogy hamarosan le­pipálják Amerikát. Az amerikai delegátus felszólí­totta őket, hogy legyenek szívesek már most, legalább kis mértékben lepipálni Amerikát, emeljék fel hozzá­járulásukat a költségekhez. De a szovjet nevében Alexei Roscsin és a magyarországi szovjetkormány nevében Tardos József nem álltak kötélnek; nem je­lentettek be többet, ellenkezőleg, még kevesebbet akar­nak fizetni, mint eddig. Miért? Nem mondták meg az igazi okot, de mindenki tudja: ami pénzük rendelke­zésre áll nemzetközi célokra, azt nemzetközi kommu­nista propagandára fordítják. A szovjet és csatolt részei minden alkalmat fel­használnak arra, hogy fizetési kötelezettségektől men­tesüljenek. Például a kongói rendcsinálási akció, mely­nek során — legalábbis eddig — sikerült kiseprüzni a szerencsétlen afrikai országból a kommunista besur­­ranókat, érthetően nem tetszik a szovjeteknek, tehát egy kopeket sem adnak a U. N. katonaság fenntartá­sára. Az arab menekültek megsegítésére egyetlen ko­peket sem adnak, mert azoknak elégedetlensége fokoz­za a feszültséget a Közel-Keleten és ez tetszik a szov­jetnek. Politikamentesen is idegenkednek fizetéstől. Pél­dául : a gyermekmentő világkampány céljaira ebben az évben Amerika 12 millió dollárt adott, a szovjet 675,- 000 dollárt. Az elmaradott népek technikai segítésére Amerika adott csaknem 19 millió dollárt, a szovjet 2 milliót. Nem sietnek lepipálni Amerikát. AZ ALKALMAZKODÓ FELESÉG Egy lyoni orvos felesége úgy érezte, nem alkal­mazkodik eléggé férjéhez: ezért elvégezte az asszisz­tensnői és az ápolónői tanfolyamot, majd elsajátítot­ta a helikopter-vezetés tudományát is, hogy férjét saját helikopterükön maga szállíthassa a távollakó páciensekhez. Nem először hallunk ilyesmiről. Majdnem min­denki tud olyan esetről, hogy a feleség — csak azért, hogy férjének jobb segítőtársa legyen — maga is fog­lalkozni kezdett azzal a tudomány — vagy üzletág­gal, amelyben férje tevékenykedett. A harmonikus házasság egyik alapfeltétele ugyanis az, hogy férjet és feleséget közös érdeklődési kör kösse össze; ha a feleség számára a férj munkaköre teljesen ismeretlen terület, ha az asszony idegenül áll szemben férje munkájával, lehet jó gazdasszony, kitűnő anya, de ideális feleség, lelkének jobbik fele — aligha. A válások nagy számának egyik oka éppen ebben a tényben keresendő: két ember, két különböző világ kerül össze és továbbra is úgy él egymás mellett, mint az egymástól millió fényévnyire keringő bolygók. So­hasem szövődik közöttük igazán mély és tartalmas lelkikapcsolat és ha a házasságot fenn is tartják, az lényegileg nem egyéb, mint — “üzlet”, amelyet vagy az anyagiak, vagy a gyermekek nevelésének érdeké­ben vezetnek tovább. Az alkalmazkodásnak — természetesen — köl­csönösnek kell lennie. Mégis — úgy véljük — ez a kö­telezettség nagyobb részben a feleség vállára hárul, különösen akkor, ha a kenyeret a férj keresi. Ilyen esetekben — és a tartós házasság egyik alapja éppen ez — a feleségnek kell a férj útját egyengetnie, biz­tosítania a munka elvégzséhez szükséges külső körül­ményeket. A lyoni orvos felesége tehát helyesen járt el, amikor ebben a vonatkozásban is közelebb akart ke­rülni férjéhez. Ha idők folyamán gyengül is a sze­relem, a barátság éppen a közös érdeklődési kör tüzé­­ben edződik meg. MÜNCHEN. — Frau Ilse Koch, a buchenwaldi koncentrációs tábor egykori parancsnokának 55 éves felesége, akit háborús bűneiért életfogytiglani börtön­re Ítéltek, az Emberi Jogok Európai Tanácsát arra kérte, hogy eszközölje ki szabadonbocsátását. Ilse Koch az az elvetemült gonosztevő asszonyság, aki a koncentrációs táborban lemészárolt ártatlan emberek bőrét lenyuzatta és a preparált emberbőrből lámpaer­nyőket készíttetett. A los angelesi tűzvész alkalmával két rendőr kisérte veszélytelen helyre, Kagel Kanyon közelébe, a képen látható 3 csöppséget. PÁRIS, 1037 január. — Pá­riába mindig áhítaton érzés­sel lépek be, amely mély szo­morúság és határozatlan re­ménykedés keveréke. Életem­nek már két szakasza folyt le itt. Először, mikor apám előár­­zése 'elszakított 'Magyarország pusztáiról, ahol szabadon és fékezhesetlenül növekedtem a vad nyájak (között, s. engem, szegény gyermeket bevetett egy fényes társaság közepé­be, és ez a fényes társa­ság megtapsolta annak a kis­fiúnak az, akrobata mutatvá­nyait, akit a “csodagyermek” dicső és megszégyenítő 'bé­lyegével tisztelt meg. Korai méíaibu nehezedett akikor rám ás én ösztönszerü ellenszenv­vel éltem át a művész-háziál­lat rosszul leplezett lealacso­­nyodását. Később, amikor a halál el­ragadta édes-apámat, s ami­kor, egydül tiérve vissz'a Pá­rizsba, kezdtem már sejteni, hogy mivé lehet a művészet, csaknem összezúzott az a sok­féle lehetetlenség, ami min­den oldalról el éhein meredt a gondolatomban magam elé tűzött utón. S mivel különben nem kaptam egyetlen rokon­szenvező szót, nemcsak a ítár­­sasám'.e^^MÁ f]e ., művészek liözött sem, akik kényelmes, közömbösségben szenderegitek, és mert sem­mit sem tudtam magamról, a kitűzendő célról és a nekem osztályrészül jutott erőről, akaratlanul is elöntött vala­mi keserű undor az iránt a U. S. élelem-felesleg éhez® millióknak? Nem Washingtonból, hanem Hong Kongból jön a hir, hogy amerikai farmer egyesületek és a kínai kommunista kormány közt már hosszabb idő óta óva­tos tárgyalások folynak amerikai terményfeleslegek adás-vétele dolgában. A kínai kommunista kormány­nak a jövő év közepéig hat millió tonna búzára és más terményre van szüksége, hogy a kinai milliók napi élelem adagját felemelhesse 1500 kalóriára, ami dob gozó embereknél a minimális szükséglet. Kína ebben az évben vásárolt hat millió tonna búzát Ausztráliá­tól, Kanadától és más országoktól, de nem tud segít­séget kapni a szovjettől ,és annak európai gyarmatai­tól, mert ott is hiány van. Ezért szeretnének vásárol­ni az amerikai termésfeleslegekből, amelyek kimerit­­hetetlenek. Az amerikai farmer szövetségek és a kinai bevá­sárló bizottságok megbeszélésének célja az, hogy Amerika eladjon Kínának évente, öt éven át, 250 mil­lió bushelt, vagyis nyolc millió tonnát. A buzaszálli­­tásnak azonban egyelőre áthághatatlan akadálya van: A kongresszus törvényt hozott, amely tiltja pa­ritásos áralátámasztással termesztett amerikai búza eladását kommunista kormányzat alatt álló orszá­goknak. Ha az amerikai farmerek mégis tárgyalnak a kinai kommunista bevásárló bizottsággal, ezt teszik azért, mert úgy vélekednek, hogy Kennedy elnöknek a törvény ellenére bizonyos mértékben szabad keze van a terményfeleslegek értékesítése dolgában. Világos, hogy itt morális és politikai szempon­tok törnek egymásra. Amit a kinai kormány elérni szeretne, az éhező milliók egészségét és életét mente­ié meg. Amerika merev vonakodása rossz hatást ten­ne Ázsiában és egybütt is. Másfelől nagyon kényes politikai probléma ez, tekintve, hogy az amerikai nép és kongresszus nem látja ésszerűnek egy kommunis­ta zsarnoki uralom alátámasztását. Washingtonban a hivatalos álláspont e percben az, hogy — a kinai kommunista kormány ezideig nem nyilvánította ki akaratát és szándékát, hogy ame­rikai búzát vásároljon. Mégis tény az, hogy az ame­rikai külügyminisztériumnak és a földművelésügyi minisztériumnak hivatalos értesülése van az ameri­­kai-kinai tárgyalásokról, amelyek a közelmúltban Hong Kongban folytak. művésziét iránit, amely, mint akikor láttam, többé-kevésibé hasznot hajtó mesterséggé, a jó társaság szórakoztatásává zsugorodott, s akármi szeret­tem volna lenni széles e vilá­gon, csak mgyurak zsokéjá­ban élő zenész nem, akit ők támogatnak és díjaznak, mint valami szemfény vésztőt vagy tudós kutyát. Nos hát, gyerünk vissza Páráiba. Aliig j érkeztem meg, s máris egy csodába bfottjrfL, ■fából és szalmából készült di­csőségbe-: Gúsikow úriba, a zene bűvészébe, aki végtelen sok hangjegyet ült le végtelen rövid idő alatt, s lehető leg­több hangot csal ki a két leg­kevésbé hangzó testiből. Hihe­tetlen nehézséget győzött le s e pillanatban egész Paris neki tapsol. Milyen kár, hogy Gusikow ur, a körúti kávé­háziak Paganinij e, tehetségét — helyesebben zsenijét— nem valami aratógép vagy egy uj termelési ág feltalálására használta. Úgy italán egy or­szág egész lakosságát gazdag­gá tette volna, mig igy tévút­ra futott tehtsége midössze zenei gyermekesiséget termelt ki, amelynek a hirlapi tárca szélhámoskodása sem adhat értéket . . . Az előkelő világ, amely most Gusikow ur igazán meg­lepő játékával szórakozik, s lelkesiedésének minden tarta­lékát kimerítve csodálja a művész fapálcikáinak gyors futását egy szalmavánkoson, alig-alig méltóztatik érdek­lődni a haladásnak az iránt a szép és nagy kísérlete iránit, amelyet Mainzer ur, egy buz­gó és lelkiismeretes tanár kez­deményezett. Körülbelül négy hónap óta hetenként többször összegyűjti az egyszerű em­bereket, szegény munkáso­kat, hogy a nap fáradalmai után leüljenek az iskola pad­jaiba és szorgalmasan hall­gassák a buzgó és lelkes ta­nár tanítását, aki a zene jó­téteményeit hozza. Ó, milyen szép dolog is vol­na, ha a nép zenei nevelése általánosodnak, és kifejlőd­nék Franciaországban! Or­feusz lantjának szép legen­dája, a mi nyársipolgári és prózai századunk testvére ki­­csinyitve, részben még min­dig megvalósulhat. A zene is, ámbár ősi kiváltságait elját­szotta, jótékony és civilizáló istenség lehet, s akkor gyer­mekei a legnemesebb koszo­rút fűzhetik homlokukra: azt, amelyet a nép adomá­nyoz iszabaditójának, barátjá- 1 nak, prófétájának . . . A FEJVADÁSZOK SZIGETÉN A Csendes-tenger rejtelmes szigetvilágában lakó barna emberekről hallott a múlt század elején Poitiére ben egy kis francia fiú: hallott fejvadászokról, misszi­onáriusokról. Pierre Chanel volt a neve, 1803-ban szü­letett, szegény parasztemberek gyermeke volt. Hu­szonnégy éves korára pap lett. Genf mellett, Crozetban megismerte az éppen akkor megalakult maristák misz­­sziós társaságát és tagja lett 1831-ben, huszonnyolc éves korában. Öt év múlva már a többhónapos hajóuton találjuk Pierre atyát. Afrikát megkerülve, az Indiai-óceánon át jutott el a Csendes-óceánba és jelentkezett püspö­kénél Uea szigetén. A püspöknek megtetszett a fiatal pap és felkérte, menjen egyedül, egy laikus testvér kí­séretében egy nagyobb, ismeretlen szigetre, Futunára. Halászbárkán érkezett meg Futuna szigetére. Nem tudta, mi vár reá a fejvadászok egyik szigetén, ahol a férfivá avatás csak azután történt meg, hogy az ifjú bemutatta a törzs véneinek egy ellenség levágott fejét. Két törzs lakott halálos gyűlölködésben a szige­ten és kíméletlenül irtották egymást. Szellemektől és kísérletektől rettegő, állandó félelemben élő emberek voltak ezek, akiknek a természet könnyen osztogatta táplálékát, mégis szörnyű állapotok uralkodtak közöt­tük. A férj feleségeit bármely okból elkergethette, az anyák viszont, ha megunták gyermekeiket, egy bunkó csapásával megszabadultak tőlük. Itt kezdte életét Pierre atya, a barna emberek kö­zött. Azonnal észrevette, hol kell kezdenie: a kunyhók­ban seregestül hevertek a betegek. Némi orvosi ismere­tekkel rendelkezett, gyógyszereket is vitt magával, kötözte sebeiket, gyógyította őket. Alkalma nyilt, hogy a nyelvvel is megbarátkozzék. Két év alatt megbirkó­zott a nehéz feladattal és tökéletesen értette a benszü­­lötteket és azok is megértették őt. így alkalma nyilt az evangélium hirdetésére is, és nem is eredménytele­nül. j Éppen a fiatalság szive tárult fel előtte, többek között a sziget uralkodójának, a győztes törzs főnö­kének, Niulikinek első fiáé is. Voltak már a szigeten keresztények. Az uralkodót ugyan, aki kezdetben jó­indulatú volt, a törzs sámánja mindinkább ellene han­golta. Egy napon reggelre kelve Pierre atya megdöbben­ve látta, hogy a kunyhójába körüli kertet barbár kezek éjszaka kiirtották. Az uralkodó parancsára történt ez, aki immár teljesen a misszionárius ellensége lett. Niuíiki maga elé hivatta és kiutasította szigetéről. De ő mégis ott maradt. Korán reggel három férfiú jelent meg kunyhójá­ba. Husángok és lándzsák voltak kezükben. Pierre atya szétzúzott fejjel, átdöfött szívvel, holtan hanyat­lott füágyára. Ma Futunán nincsenek már fejvadászok, nincse­nek emberevők, a sziget keresztény. A vértanúhalált halt misszionáriust XIII. Leo pápa 1889-ben boldoggá avatta, szentté avatta őt XII. Pius 1954-ben. Százhúsz esztendeje van az idén ,hogy 1841-ben Óceánia első vér­tanúja meghalt. ... £5 KI NEM VOLT TÖMEGGYILK0S? ERIVAN, Szovjet-Örményország. — Az örmény­országi kommunista párt főtitkára Y. N. Zarobyan az állami pártgyülésen azt a vádat emelte Malenkov volt miniszterelnök ellen, hogy 1937-ben néhány hét leforgása alatt 3500 örményt tartóztatott le s ezek közül sokakat tarkónlőttek a nagy sztálini “tisztoga­tás” során. Malenkov sok üldözöttet személyesen hall­gatott ki és a kihallgatásoknál félholtra kínozta őket. Az örményországi biztonsági szolgálat vezetője eh­hez még hozzátette, hogy egy “tisztogató különít­mény”, melynek élén Malenkov állott, egy hónapban ezer személyt fosztott meg szabadságától. Most már tudjuk, hogy tömeggyilkos volt Sztá­lin, tudjuk, hogy tömeggyilkosságai végrehajtásá­ban jobbkeze volt Kruscsev, az ukrajnai és budapesti véreskezü hóhér, tudjuk — bár még csak ezután fog­ják nyilvánosságra hozni —, hogy Molotov keze is vértől csepegett azokban a 30-as években. Ezek után fel kell tenni a kérdést: “Melyik orosz kommunista nagyságnak tiszta a keze? * ❖ * Kruscsev a nemrég lezajlott pártkongresszus napjaiban szükebb elvtársi körben elmondta, hogyan történt a szuper-tömeggyilkos Beria rendőrfőnök meggyilkolása. Sztálin halála után Beria állítólag magához akarta ragadni a hatalmat. Kruscsev és tár­sai megbeszélés ürügyével a Kreml egyik szobájába csalták, ott szemére vetették ármánykodását, Beria revolvert rántott, Kruscsev rárontott, kiragadta a kezéből a revolvert és Moskalenko tábornagy lelőtte Beriát. v> ':\ Ez a mese azért érdekes, mert annakidején hi­vatalosan közölték, hogy Beriát bíróság elé állították, a bíróság halálra Ítélte és hóhér kivégezte. Eljön majd az idő, amikor Moskalenko tábornagy vagy másvalaki el fogja mesélni, hogy Beriát Krus­csev lőtte agyon. ELŐFIZETÉSI PUAK: SUBSCRIPTION RATES: ■«y évre _______________$6.00 One Year _______________$6.Q( ■>* -we ___ ___$3.50 Half Year ______________$3.5t A zene a népnek áldás — az uraknak szórakozás LISZT FERENC LEVELE GEORGE SAND FRANCIA ÍRÓNŐHÖZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom