A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-17 / 46. szám
7. OLD AE — Segítünk mi magunkon, — szólt Barros. — Az olcsó földből mindegyikünk vásárolni fog? ;Uram, — tette hozzá a bankárhoz fordulva, — én mindjárt ezer hódra előjegyzek. Egyszerre ugyan ;ki nem fizethetem, de meg vagyok győződve, hogy ^méltányos részleteket elfogadnak tőlem az urak. — Lám, — szólt Bulwer büszkén a bankárhoz, — az én embereim ismerik legjobban földeim értékét. Hisz abból gazdagodtam meg én is. Mint szegény ember szakadtam el hazámból, Angliából és ma negyvenmilliónyi vagyon ura vagyok. Mindezt a föld mesés termőképessége hozta magával. Egynéhány holddal kezdtem s majdnem minden évben vettem hozzá egy nagyobb területet. Ma már azt sem tudom, mennyi van. Szakszerű műveléssel és guanótrágyával még inkább fokoztam a termőképességet. Tudja-e uram ,hogy én hajószámra hozattam Dél- Amerikai Chile tartományból a guanó-trágyát? Aki tehát ott megtelepszik, annak okvetlenül meg kell gazdagodnia, mert a föld szinte ontja a magot. — És mi a fő termelési ág? — Nálam a gyapot, ugy-e Barros? A megszólított igenlőleg bólintott fejével. — De megterem ott minden: búza, árpa, zab, kukorica, úgy mint itt Európában. Ugy-e Barros? — Azt hiszem sokkal jobban, sennor! Itt Európában középesen harminc magot várnak minden elvetett mag után, mi kapunk kétszázat. — íme, ilyen az én földeim termőképessége. Ha ezt mag alá szántják, az lesz egész Mexikó éléskamrája, — szólt Bulwer büszkén. A bankárban szinte lángolt a lelkesedés. — Az üzletet okvetlenül megcsináljuk, — mondotta kezeit dörzsölve. — Az ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani. — Nem, nem, — szólt erre Bulwer. — Ami azt illeti, én otthon is el tudnám jó áron adni, de tudom, hogy a föld hamar parlagra jutna. A mexikói bennszülött nem szereti tudni a földet. Az csak marhával és lóval szeret kupeckedni. A lábas jószágot ott jó áron el tudnám adni. A legelső hirdetésre egy csomó kupec összeállana és menten elkapkodnák gulyáimat, méneseimet, mert nagyon jól ismerik hírből. De mint mondám, én mindent mindenestől eladok úgy amint van. — Halljuk a föltételeket, sir Bulwer, — szólt a bankár. A nábob most hü emberéhez fordult: — Mit gondol Barros, nem lesz-e kevés, ha én holdjáért átlag tiz frankot kérek? — Micsoda? — kiáltott Baros. — Ez lenne egy millió! Uram ennyiért itt vagyok én! Három év alatt kifizetem! Addig nem is kell, hogy a nevemre írják! — Lám, — szólt Bulwer mosolyogva — ő tudja legjobban, mit ér a birtok és mennyit jövedelmez. — És bizonyára félre is tett magának jócskán, — jegyezte meg a bankár kissé.epésen, kinek nem volt ínyére, hogy Barros fel akarja csavarni a föld árát. — Ha félre tette, jól tette, — szólt erre Bulwer. — Semmit sem ér az olyan gazdatiszt, aki magának is nem tud szerezni. Kedves Barros, maga igen helyesen gondolkozik. A föld megér holdankint nemcsak száz, hanem háromszáz frankot is! — Nagyon helyes, — szólt közbe Bernardy, — de önöknek figyelembe kell venni, hogy a kivándorlókat csakis igen olcsó, úgyszólván ingyen földdel lehet kecsegtetni. Tiz frankos földbe bele mennek, de drágábba nem. — Ezt én jól tudom, — válaszolt Bulwer. — Éppen azért magam is csak tiz frankra szabom holdankint a föld árát . . . Barros közbe akart szólni, gazdája azonban egy kézmozdulattal elhallgattatta: — Tudom már, hogy ezt nagyon kevesli. De legyen okos! Hiszen igy maga is olcsó földhöz jut. — Tiz frankjával megveszem felét, — kiáltott Barros hévvel. Bernardy mosolygott. — Tehát holdjáért tiz frankot számítunk, — szólt Bulwer. — Ez százezer hold után éppen eg} millió frank lenne. Uram, ez valóságos potomság' Nem, nem, szégyenlem magamat ilyenbe belemenni! — Már pedig többet nem lehet adni, — szók Bernardy, ki a föld eladásából a maga részére is akart csinálni legalább egy milliót. — Gondolja meg hogy európaiak csak úgy mennek bele és szánják rá magukat a kivándorlásra, ha potom áron kapnak földet, ezek legtöbfcnyire mind szegény emberek, kik alig tudnak összecsinálni néhány száz frankot. Csak minden huszadik megy ki számításból nagyobb tőkével, hogy vagyont szerezzen. A legtöbb ember csak azért megy ki, mert itt már nem tud megélni. Apropos, hogy állnak ott az adóval? ONE DAY in mid-October, 1961, some subscriber whom it would now be difficult to identify was discharged from one of the 99 Blue Cross Member Hospitals in Greater Philadelphia. There was no fanfare. The patient was just one of the 40,000 subscribers hospitalized here, on the average, each month. It may have been someone you know—a little child or a man of 90. It may have been a routine case or one involving thousands of dollars for expensive services. However: When Blue Cross paid that hospital for the care this patient had received, your plan reached an important landmark in its eventful history. Philadelphia Blue Cross had paid out a total of one-half billion dollars since its beginning here in 1938. HALF A BILLION DOLLARS how much is that? Few of us have ever seen a $10,000 bill (although they print them, we are told) or even a $1000 bill. But we do glimpse a $100 note occasionally. The Philadelphia Mint tells us that it takes 233 crisp, new $100 bills to make a stack one inch high. According to that, a column of $100 bills totaling a half-billion dollars ($500,000,000) would be 1,788 feet tall—or easily more than three times as high as City Hall Tower (548 feet). That gives you some idea of not only what $V4 billion amounts to, but the continuing impact of Blue Cross on the healtheconomics of our community. Blue Cross, pioneer in its field, will always be the leader. Although there are many imitators. Blue Cross is universally recognized as the standard of excellence, the Plan - that provides not limited indemnities, but the service you need—$Vi billion worth in 23 years. HOW EACH SUBSCRIBER DOLLAR WAS DISTRIBUTED September 1, 1960 to August 31, 1961 92‘/zcfor subscribers' hospital care Die addition to reserves 53/ic operating expenses ASSOCIATED HOSPITAL SERVICE OF PHILADELPHIA 112 South 16th Street, Philadelphia 2, Pa. Offices in Chester • Coatesville • Levittown • Norristown • pottstown Bulwer intett Marrosnak, hogy adja meg a felvilágosítást. — Adó? — kérdezte Barros. — Az ott úgyszólván nincs is. Minket e részben három év óta senki sem háborgatott. — Talán nincs is ott közigazgatás? — kérdezte Bernardy. — Mi ez, uram? — Tehát nincsenek ott hivatanokok? Nincs rendőrség, nincs katonaság? — Van, de nagyon kevés! Ezek leginkább abból ílnek, amit a lakosságtól kapnak. Úgyszólván mi tartjuk el őket. Tehát nincs is nagy adó. — Akkor hát állapodjunk meg, -- szólt Bernardy. — Uram, ön fog kapni az összes termőföldekért egy nillió frankot! — Helyes, — bólintott fejével Áahver. — De a birtokaimon rejlő aranykincsért még külön adni fognak egy milliót. Bernardy felhúzta szemöldökét. — Nos, uram? — kérdezte Bulwer. — Ön talán sokalja? — Tudtommal ön két részvénytársaságot akar létesíteni. Egyet az aranykincs kiaknázására és egyet a föld eladásával! Én mindegyiktől egy-egy millió frankot kívánok! Máskép nem csinálom meg az üzletet. —- Valóságos potomság, — jegyezte meg Barros. — Én most is azt tanácsolom sir Bulwer, ne csinálja meg ezekkel az urakkal az üzletet. Hisz ezek úgyszólván mindent ingyen akarnak. — Legyen csendesen, Barros, — intett neki Bulwer. — A bankár ur kétségkívül bele fog menni az üzletbe, csak egy kicsit szorítani akar engem. De lejebb nem megyek! Ez már a legutolsó feltétel. És ebben is már elmentem a legvégső határig. — De kérem, sennor, otthon jobbün tudnók értékesíteni. — Eh, menjen ezekkel a mexiikóiakkal! Nem érnek azok egy ütet taplót! Mind olyan tunya, mint a föld. Ha csak egy kissé élelmesek lennének, nem heverne ennyi föld parlagon. Uram, mennyi föld van még ott, amelynek gazdája sincsen, azaz hogy van, aki azonban nem törődik vele, mert rest ezt megmunkálni. Embert se kap hozzá, mert a mexikói nem szereti a földmunkát. — Hát ön hennét veszi a szükséges munkaerőt birA hét legjobb vicce A határátlépőt az osztrák vámőrök alaposan megvizsgálják, mert nem lehet tudni, csakugyan menekült-e vagy talán kém. tokaira? — Kanadából hozatom! Mind csupa idegen, akik a birtokaimon vannak. A kanadaiak igen jó munkások, különösen a gyapot termelésnél. Éppen azért én is erre fektettem a fősulyt. — Állapodjunk nác meg, — szólt a bankár. — Ön tehát két millió frankot láván? A határátlépő zsebeiből élőkerült egy üvegcse. Mi van ebben? Aszpirin. Egy másik üvegben mi van? Orvosság asztma e'len. A kábáit hátsó részében levő titkos zsebből Kádár János fényképet húznak ki. Hát ez mi? “Orvosság honvágy ellen.” HIRDESSEN LAPUNKBAN! BILLION PAID IN MEMBER BENEFITS HERE, 1938-61 A J 6 PÁSZTOR Irta: TÖLGYEST MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE CONDENSED REPORT 1938-1961 (Aug. 31) Enrollment.................................................. 2,125,607 Hospital Service Groups................................... 11,855 Member Hospitals.................. 99 Subscribers Hospitalized................................ 4,393,893 Days of Hospital Care Used............................ 31,542,991 Amount Paid Hospitals...............................$492,989,024*. CURRENT OPERATIONS September 1, 1960 to August 31, 1961 Earned Subscription Income............................$70,705,227. Hospital Payments...................... $65,391,038. Operating Expense......................................$ 4,061,775. Reserves ...................................$ 1,252,414. PAYMENTS TO HOSPITALS FOR SUBSCRIBER BENEFITS ♦Total hospital payments attained $500,000,000 in mid-October. 1961 SUBSCRIBERS HOSPITALIZED cumulative 23rd ANNUAL REPORT TO 2,125,000 BLUE CROSS MEMBERS IN GREATER PHILADELPHIA (Folytatjuk)
