A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-03 / 44. szám

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE

— Úgy látszik, ennek a Lorántffy Etelkának igen mozgalmas élete volt, — jegyezte meg Bulwer.

Erre Balmoral Armand esetét is elbeszélte Barriet és ebből kitűnt, hogy lopási kisérlet miatt egy ideig ülni kényszerültek Kairóban.

— Ezen kis epizód után, — úgymond, — miután minden pénz nélkül voltam, fűtőnek állottam be egy tengeri hajóra és úgy jöttem át Franciaországba, ahol állandó foglalkozás nélkül, napról-napra tengettem az életemet. Egy ideig abból éltem, hogy élményeimet tettem közzé egy krajcáros boulevárdujságban.

— Ön tehát bir bizonyos fokú irodalmi képességgel. Ezt is szeretem. De mindaz, amit az imént elmon dott, nem valami nagyon kompromittáló.

— Én egy sötétebb foltot szeretnék tudni életéből.

Barriet megint fürkésző pillantást vetett rá.

— Uram, — mondotta. — Az ön hirdetésében az állott, hogy titkárt keres.

— Ez igaz. Ez azonban csak a papíron bevallott cél volt. Nekem másra kell egy ember. A cél oly természetű. hogy arra csak olyan ember vállalkozhatik, aki már minden volt, csak jó nem. Most már gyaníthatja, hogy mi van a dologban. De észreveheti azt is, hogy én előttem nyiltan beszélhet.

Barriet ettől neki bátorodott és igy szólt:

— Ha csak az van a dologban, hogy sötét foltokat akar tudni, akkor egy egész csomóval szolgálhatok. Három Ízben váltót hamisítottam, Londonban egy gazdag lord házában néhány értékes régiséget loptam: Berlinben . . .

— Elég, — vágott szavába Bulwer. — Egyelőre ennyi folttal is beérem. Akar-e megkeresni kétszázezer frankot?

— Hogy a manóba ne akarnék? — kiáltott Barriet. — Ez életemnek egy szép álma.

— Jól van, Barriet, ez az álom meg fog valósulni, ha mindenben úgy tesz, amint és elő fogom Írni. Ön a mai nappal szolgálatomba lép. A világ előtt titkárom lesb, Sir Archibald Bulwer amerikai milliomos titkárja.

— Mi lesz a fizetésem?

— Egyelőre semmi.

Barriet erre elcsavarta az orrát. Majd ismét für az embernek szörnyen felültem. Ez most kitudta tit késző szemekkel nézett rá:

— Terringettét, — gondolta magában, — enne! kaimat és ezáltal hatalmába akar engem keríteni h;ögy csupa félelemből ingyen szolgáljak neki. Van nák ilyen fukar gazdagok a világon.

— Semmi fizetés? — kérdezte. — így már bajo sán jöhet létre az alku.

— Nem hallotta, hogy mit mondtam? Önnek al ka ima lesz kétszázezer frankot keresni. Ezért csak ér demes valamit előre tenni?

— De addig is miből élek?

— Miidjárt megmondom, hogyan leszünk. Ellá tása itt lesz nálam. Szivaroz ön? Nos szivarja is lesz amennyi kell. Ruházatáról is gondoskodni fogok. Még pedig most igen különös ruhája lesz ahhoz a szerep hez képest, amit majd játszani kell. Én ugyanis égj gazdag ültetvényes vagyok Mexikóból. Ön most onnét jött ide, mint az én gazdasági felügyelőm, ön úgy lesz öltözve, mint például valami mexikói farmer.

. .Lesz széles lapos karimáju kalapja, két oldalt végig gombos pantallonja, daróc zubbonya és bagaria bőr csizmája. Mindeme tárgyak beszerzésére ime itt van száz frank. Ön most el fog menni és a jelzett öltözékben fogja magát nálam bemutatni olykép, mintha most érkezett volna meg Mexikóból. A szakállát el ne feledje leberetváltatni.

— Nem értem a dolgot, — rázta fejét Barriet.

— Meg fogja érteni később, ha majd farmernek öltözve visszaért. Akkor olyan munkát fog tőlem kapni, amelyből meg fog érteni mindent. Gondolja meg, hogy kétszázezer frankot kereshet. Esetleg, ha jól csinálja a dolgot, még többet is.

Barriet nem tudta mi lesz ebből, de a kilátásba helyezett kétszázezer frank kedvéért mindenre képes volt.

Átvette tehát uj gazdája kezéből a száz frankot és eltávozott.

Sir Archibald Bulwer pedig ezt gondolta magában :

— Ha ez az ember bolond, akkor a száz frankkal odább áll és nem mutatja magát többé. Ha azonban van esze, akkor bizonyára visszatér. A kétszázezer frank vonzani fogja őt.

Barriet el is ment a legközelebbi borbélyboltig. Mielőtt azonban bement volna, tétovázni kezdett.

— Ki lehet és mit akarhat velem ez az ember? Száz frank a kezemben van. Ha én ezzel a pénzzel kereket oldok, bizonyára ő lesz az utolsó, aki engemet

A Jó PÁSZTOR ~-■ n—ggSgggp —

kerestetni fog. Talán el is van rá készülve, hogy odább állok. Még is miért bízik? Ez bizonyára csak próba az ő részéről. Ha visszatérek hozzá, ebből látni fogja, hogy bizhatik bennem és hogy az én részemről a szándék komoly. Előre tehát.

Bement tehát a borbélyüzletbe és leberetváltatta nemcsak a szakállát, hane ma bajuszát is. Ilymódon csakugyan felismerhetetlenné tette magát s maga is csodálkozott, midőn a tükörben megnézte magát.

Nem vette észre, hogy mig őt beretválták, a borbélyinas elhagyta a boltot s a legközelebbi rendőrhöz sietett,

— Meg van a gyilkos! — kiáltott lelkendezve.

Megjegyzendő, hogy néhány nap előtt egy külvárosi utcában agyonlőttek és kiraboltak egy szegény órást, A személyleirás, melyet a szomszédok bemondása alapján összeállítottak és közzétettek, körülbelül ráillet Barrietre. Ezokból a fodrászüzlet tulajdonosa sebtiben elküldte inasát a rendárért, ki éppen akkor léaett be, midőn Barriet már menni akart.

A törvény embere nem sokat teketóriázott, hanem vállára tette kezét s igy szólt:

— Ön foglyom.

Barriet leképedt:

—- Ugyan miért? — kérdezte.

— Velem fog jönni a rendőrlaktanyára.

Azonnal vitte is magával Berriet Amádét. Rögtön

óriási tömeg verődött össze, mert az a hir volt elterjedve, hogy elfogták a montmartrei gyilkost.

Mire az őrtanyához értek, a kiváncsiak száma néhány ezer főre rúgott. A legfőbb ismertető jel, a szakáll és bajusz, a borbély ollója és beretvája alatt megsemmisült ugyan, de miután az volt a gyanú, hogy ő a montmartrei órás gyilkosa, ennélfogva hamarosan bérkocsiba dugták és bevitték a központba, ahol a soros vizsgálóbíró mindjárt vallatóra is fogta.

— Mi a neve?

— De az égre kérem, biró ur, mit akarnak velem?

— Azt mondja meg, mi a neve?

— Barriet Amádé. '•

— Igazi neve ez?

— Ezen a néven ismernek engem, mióta eszemet tudom.

— Ön ellen az a gyanú forog fenn, hogy meggyilkolta és kirabolta a montmartrei órást.

— Bocsánat biró ur. Ez óriási tévedés.

Mondja meg, miért beret váltatta le hát a szakíllát?

— De az Istenért biró ur, én be tudom igazolni, rogy nem é navgyok a gyilkos. Ezt a véres’ esetet én is csak az újságokból tudtam meg. Van már esztendeje hogy nem voltam Montmartre-ban.

— A gyilkosság tegnapelőtt este nyolc óra tájban követteett el, — szólt a biró szigorúan ránézve.-— Akkor pedig én éppen a “Visszhang” szerkesztőségében voltam, — válaszolt Barriet.

— Mit keresett ön ott?

— Egy újságcikket akartam elhelyezni.

— Ön tehát újságíró?

—- Ez ugyan nem hivatásom, de a legutóbbi élmélyeimet összeállítottam s azok a Visszhang cimü lap árcarovatában jelentek meg.

— Jól van, — jelentette ki a vizsgálóbíró. — Me Tyűnk azonnal a Visszhang szerkesztőségébe. Ott mindjárt megtudjuk, hányadán állunk.

El is mentek. A vizsgálóbíró szembesítette a vádlottat a szerkesztővel s kérdezte vájjon ismeri-e?

A szerkesztő csodálkozva nézett rá.

— Valóban igen ismerősnek tetszik, de nem tudom hamarosan hova tenni.

— Barriet Auládénak mondja magát.

— Ah, most már csakugyan rájövök, — kiáltott fel a szerkesztő. — Az Istenért, kedves Barriet, mit csinált ön magával?

— Mint láthatja leberetválkoztarn, — válaszolt Barriet nyugodtan.

— Ez az ur azt állítja, hogy tegnapelőtt este az esteli órákban a szerkesztőségben járt. Igaz-e? — kérdezte a biró.

— Oh igen. Itt volt, — válaszolt a szerkesztő. — Cikket hozott közlés végett, én azonban nem voltam hajlandó tőle megvenni, miután nem találtam elég érdekesnek. Sokáig vitatkozott velem a cikk tartalma fölött, végre is haragosan távozott.

— Hány óra volt akkor?

— Biztosan nem emlékszem, biró ur, de már több lehetett nyolcnál.

— Tehát nem gondolja, hogy ő követte el á Montmartrei gyilkosságot?

— Ah, az lehetetlen. Alighogy ő kiment innét, én már megkaptam telefonon a gyilkosság hírét.

A vizsgálóbíró most Parriethez fordult:

— Mondja meg hát, miért beretváltatta le bajuszát, szakállát?

— Azért kérem, mert színésznek akarok menni.

A vizsgálóbiró ezt a választ nem tartotta egész kielégítőnek, ámbár viszont bizonyítékokkal sem rendelkezett arra nézve, hogy a fickó talán más alakban vagy másutt követett el olyasmit, ami miatt oka van a rendőrségnek őt gyanúba fogni.

Végre is egyebet nem tehetett, el kellett őt bocsátani. Barriet elsietett, nehogy még egyszer bekísérhessék őt a központba.

A vizsgálóbiró visszatért hivatalába s bosszús volt, hogy egy félnapot ismét hiába vesztegetett el.

Barriet meg volt szeppenve. Ez most már a második eset, hogy a rendőrség rátette a kezét. Ha ez igy tart, akkor utoljára is ki fog sülni minden gonoszsága.

— Ej mit, — gondolta magában —, nem szabad mindjárt megijedni és kétségbe esni. Ütni fogja még az én zsebemet a kétszázezer frank.. Ez a fő! És most szaporán a dologhoz.

Már most csak az volt a kérdés, hol fogja ő kapni azt a fajta ruhát, melyet uj gazdája előirt számára?

Felkereste az ószeresek árucsarnokát, ahol óriási zsivajjal voltak vevők és vásárlók egyaránt.

Ahogy belépett, mindjárt ketten-hárman is körülfogták, kik a maga rekesztékébe szerette volna őt behúzni.-—No, no, — szólt Barriet tréfásan —, szét ne tépjetek, mert akkor csakugyan nem vásárolhatok. De különben is kérdés, vájjon van-e nektek, amit én keresek?

— Mi az, mi az? — hallatszott mindjárt tiz oldalról is.

Barriet elmondta, hogy neki mexikói jelmez kell, mert ma este ilyenben kell fellépnie. Ez valószínűnek látszott, mert csupasz arcáról akárki színésznek nézhette.

— Hogyne volna? — hangzott minden oldalról.

Barriet kiszakította magát a többiek kezéből és

belépett a legközelebbi rekesztékbe, melynek tulajdonosa rettenetes bőbeszédűséggel rakott elébe mindenféle “uraságoktól levetett” ruhákat:

—r Ez is mexikói, ez is, ez is, — mondogatta mindegyikre.

A titkár világlátott ember létére, rögtön látta, hogy az ószeres be akarja őt csapni. Fogta tehát a ruhákat s egyenkint ilyen szavakkal lökte vissza:

— Ez se az, ez se az, ez se az.

Az ószeres rábámult.

— Igen, igen, — szólt Barriet. Engem be nem csap, mert én nem vagyok párisi.

se 3JJ3 vipzs — ‘jeqe ;asouoppi tuiejba up qy ószeres és fontoskodó mozdulattal homlokához illesztette mutató ujját. — Tudom már.

Ezzel elővett égy kaftánt, egy bügyogót és egy bögre alakú sipkát.

— Ez lesz az, amit ön keres, — kiáltott diadalmasan. — Ez az egyedüli specialitás. Ilyen nincs több egész Párisban. Ezzel ön szenzációs fog csinálni.

— Eh, menjünk tovább, — szólt Barriet. — Ez inkább perzsa vagy kinai jelmez, de nem- mexikói.

Rekesztélcről rekesztékre kellett mennie, mig végre össze tudott magának állítani egy olyan öltözéket, mely körülbelül a mexikói viselethez hasonlított.

Sok alkudozás után megegyeztek az árban s Barriet mindjárt át is öltözött. A maga ruhájával nem tudván mit csinálni, azt oda ajándékozta az ószeresnek.

Ezalatt már be is esteledett. Nehogy pedig sajátszerű öltözékével időelőtti feltűnést keltsen, bérkocsiba ült s kihajtatott az Elisei útra, sir Archibald Bulwer nyaralója elé. é

A szolga, ki a kapus teendőivel volt megbízva, nagy szemeket csinált, midőn a sajátszerü idegent belépni látta. Barriet angolul kezdett beszélni, amiből a kapus éppenséggel semmit sem értett. A zagyvalékból azonban kivette sir Archibald Bulwer nevét és ebből azt következtette, hogy ez a sajátszerü idegen, a ház urát keresi. Megjegyzendő, hogy Barriet még fürtös parókát is vásárolt magának, mert jól tudta világutazásából, hogy a mexikóiak hossz 14 hajat viselnek.

Bejutva a nyaraló belsejébe, Bulwer végig nézett rajta. Az első pillanatban csakugyan nem ismert rá.

Barret mosolygott.

— Az átváltozás tökéletes lehet, mert még ön sem ismer fel, — mondotta.

— Valóban nem, — viszonzá Bulwer. — A maszk nagyszerű. Mi lesz tehát az ön uj neve?

Barfros Amarros y Meridano.

■ — Pompásan hangzik, — mosolygott Bulwer. — Az én nevem emelett egészen háttérbe szorul. Ön tehát a mai naptól fogva az én mexikói gazdasági felügyelőm. Önnek abban az ügyben, mely nem sokára folyamatba lesz tévé, nem csekély szerepe jut. De bizem önben, mert már a kezdetből is látom, hogy ügyes ember. Jól tette, hogy még a bajuszát is leberetváltatta.

— De majd, hogy bajba nem kerültem.

— Hogy-hogy?

— A rendőrség rám tette a kezét, mert gyilkosnak néztek.

Erre elbeszélte kalandját. Bulwer felkacagott.

— Ez jó, — mondotta. — De ebből is látom, hogy ön nem ijed meg a maga árnyékától. E perctől kezdve ön nem titkárom, hanem mexikói felügyelőm s mint ilyen, vendégem. Ehhez tartsa magát. A titkárt természetesen nem fogadtam fel.

Ezen szavak után csengetett s miközben angolul beszélt vendégével, kiadta a parancsot, hogy adják fel az estebédet.

f (Folytatjuk)

” 7. OLDÁE "

A hét legjobb vicce

Egy Szputnyik-szakértő hírében álló orosz tudós nagy hallgatóság előtt tartotta meg előadását Kievben és többek között azt a lehetőséget is felvetette, hogy a holdban valamilyenfajta élet van.

Ennél a kijelentésénél egy hallgató közbeszólt:

— Helyes, előadó elvtárs, azt már megértem valahogy, hogy a holdban élet van, de mikor lesz nálunk itt Kievben is élet . . .?

KOPEíNHÁGA, Dánia. — A Balti tenger a hullámok sziklás parthoz vetették egy orosz halászhajót. Két dán hajó a hullámok közt vergődő orosz hajóhoz közeledett, segítséget ajánlott fel. “Nyet”! kiáltották az orosz matrózok. Hajójuk eközben egyre mélyebbre sülyedt, oldalra fordult. Megint segítséget kínáltak a dánok, megint “Nyet” volt a köszönet. Végül az oroszok kénytelenek voltak a parti sziklákra ugrani, ott töltötték az éjszakát és vártak, mig rádió hívásukra orosz segítség jön. Jött is végre egy orosz hajó és elvitte őket, magával vonszolta a kilyukadt halászihajóit.

Valószínű, hogy az az orosz halászhajó kémhajó volt, oly felszereléssel, amelyet idegennek nem szabad látni.

HALLOTTA MAR . . .

... hogy Beverly, Mass.ben 49 éven át érvényben volt egy városi törvény, mely szerint '3 < oltár pénzbírságot kap az, aki naplemente után az utcán pipázik vagy szivart szív.

. . . hogy egyetlen méhvagy darázscsípés halálát okozhatja annak aki a méhvagy darázsmércggel szeml:>en allergiás.

Brownsville, Pa.

The

First National Bank

in Brownsville. Pa.

3 kamatot fize-rW tünk félávenf/Ty ként hozzávy/l adva a tőké/\J hez MINDEN takarékbetét után.

SEMMI service charge nincs a jövőben csekk számlája után

Sok magyar család van megelégedett ügyfeleink között. Nézzen be hozzánk mielőbb!

A Federal Deposit Insurance Corporation tagja.

Tel.: STaie 5-4700

Bármely építkezési, házjavitási munkát ránk biz, mi azt lelkiismeretesen, szakértelemmel elkészítjük. Tetőzet, házburkolat, fűtési készülékek, aluminium redőnyök.

Brownsville Siding and Roofing Co.

D. I. COHEN, tulajdonos

Bridge and High Street Brownsville. Pa. Telefon: STate 5-8660

Irta: TÖM.YFNY MIHÁLY

TiTKÖLNIVÄLÖJÜK

VOLT