A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-03 / 44. szám

í. OLDAL A Jó PÁSZ T O R. A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Síerkesztőség és kiadóhivatal — Í736 EAST 22isd STREET Telefon: GHerry Publication Office CLEVELAND 14, OHIO 15905 ELŐFIZETÉSI PLÍAK: SUBSCRIPTION RATESi £«y évre_______________$6.00 One Year _____________$6.0U evre ----------- -----$3.60 Half Year_______________$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio IMG ÉS GALLÉR Az amerikai adófizető általában azt hiszi: az ing olyan fontos és nélkülözhetetlen ruházati cikk, amely­nek három döntő kelléke van: tartósság, divatos for­ma és tisztaság. No és az, hogy adófizetés közben ne veszítse el az utolsót is. A közhit szerint az inghez tartozó gallérnak nincs különösebb, hogy úgy mond­juk “egyénibb” jelentősége magánál az ingnél. A fon­tos az, hogy megfelelő mértékben és módon simuljon a nyakra és becsületesen hordozza a nyakkendőt. Most azonban kiderült: a gallérnak igenis ko­moly egyénisége van. Mert más gallért hord a katona, ha a gyalogsághoz kerül, mást a tengerész és mást a repülő. A katonai parancsnokságok nem tűnhetik, hogy olyan fontos kellékek, mint az ing, a nadrág és a nyakkendő standardizálva legyenek — más szóval, hogy különböző katonai egységek azonos formájú inget és nyakkendőt viseljenek. Ez a különbség viszont sok pénzébe kerül az adó­fizetőnek. Legalábbis ez tűnik ki a General Account­ing Office legújabb jelentéséből. Az a tény, hogy a ka­tonai egységek ingeit, nadrágjait, gallérjait nem le­het standardizálni, évente 2,800,000 dollár költség­­többletet jelent. És ami szintén érdeklődésre tarthat számot: az ellenőrzés során kitűnt, hogy a megvizs­gált 29,000 tétel közül csupán 57 esetben rendeltek meg a katonai hatóságok ruházati cikkeket az erre a célra létesített philadelphiai katonai ellátó vállalat­tól. Nem volt vitás: ezen a területen felesleges pa­zarlás történt. A vizsgálatok nyomán, a honvédelmi miniszté­rium elhatározta, hogy a jövőben a katonai ruházati cikkek egy részét standardizálja. Ezzel az adófizetők részére egymillió dollárt takarít meg évenként. Senkisem kívánja, hogy a különböző katonai egy­ségek tagjai egyforma öltözéket viseljenek. Külön­bözzék csak a ruházat, mint ahogy különbözőek az egyes egységek feladatai is. De ahol lehet, takarékos­kodni kell. És minél előbb standardizálják az ingeket és a gallérokat, annél több jut az adófizetőnek — a saját ingeinek megvásárlására . . . BERLINI TŰZIJÁTÉK Sokan nem tudják, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének sok-sok tisztviselője és alkalmazottja köztsvan egy pszihiáter, elmeorvos is. És akik ezt nem tudják, persze nem tudhatják azt sem, hogy miképpen vélekedik ez az elmeorvosi szakértő a többé­­kevésbbé excellenciás diplomata uraságokról. így nyilatkozott: Államférfiak, diplomaták, politikusok sokszor úgy viselkednek, mint éretlen kamaszok. Komiszkodnak, provokálják az ellenfelüket, “Csak azért is!” jelszóval makacsul kitartanak oly álláspont mellett, amelynek helytelenségét és tarthatatlansá­gát belátják. Tűzzel játszanak Berlinben a Fal mögött legény­­kedő keletnémet kommunisták. Programszerűen pro­vokálják a Fal túlsó oldalán álló nyugatiakat. Moszk­vából utasítást kaptáit, hogy vizipuskával, könnygáz­­bombákkal provokálják a nyugat-berlini rendőrséget, de puskalövéssel ne provokálják az ott őrt álló ame­rikai, angol és francia katonaságot. Vizipuskás és könnygázas kamaszjátékkal csak idegháborut foly­tassanak — egyelőre. Ha komolyra fordul a helyzet, várjanak, mig a nyugatiak idegei felmondják a szol­gálatot és ők adják le az első lövést. Arra az első lö­vésre szüksége van a kommunista propagandának: “Ők kezdték!” Jani és Pali az iskola udvarán ugyanígy visel­kednek. “Te kezdted! Nem igaz, nem én kezdtem!” Mosolyogni lehetne a berlini kamaszjátékon, ha nem lenne oly veszélyekkel terhes ez a játék a tűzzel. MOSZKVA. — Az uj szovjet történelemkönyv­ben érdekes történelemhamisitások vannak.. Úgy szól az egyik mese, hogy az amerikaiak a szövetségesek­kel 1942-ben azért hajtották végre az északafrikai in­váziót és offenzivát, hogy kiseprüzhessék az angolo­kat a Közel-Keletről. Igaz ugyan, hogy Montgomery angol tábornagy nagy győzelmet aratott El Alamein­­nél, de ez kismiska volt a sztálingrádi győzelemhez ké­pest, és különben is, az el-alemeini győzelem csak azáltal vált lehetségessé, mert az oroszok Sztálin­grádnál lekötöttek nagy német erőket. Háromórás hadijátékban az U. S. "kék”, erők megtámadtak es visszanyomták a “vörös” csapatokat Nyugat Berlinben a ü-ik gyaloghadosztály területén. Hivatalos szemlélők kijelentették, hogy a csa­patmozdulatok gyorsak és pontosak voltak. FÉLTUCAT RÓZSAHEGYI ADOMA Rózsahegyi Kálmán, a nemrég Budapesten ma­gas korban elhunyt nagy színművész sohasem tar­totta magát öregnek, annál szívesebben évődött a nők letagadott életkorán. Egy alkalommal azzal állított be egy idős drámai hősnő a társalgóba: — Ma egész nab nem lesz szerencsém! Amint elindultam otthonról, mindjárt egy vénasszonnyal ta­lálkoztam. Kálmán bácsi rosszalóan csóválta a fejét: —- Ugyan már, kedvesem, hát az a szegény öreg néni mit szóljon? * * * . Egy csinos model jelentkezett a harmincas évek­ben felvételre a Rózsahegyi-szinésziskolába. Előéleté­ről is beszámolt: — Tulajdonképpen eddig is a művészpályán mű­ködtem. Volt egy barátom, egy festő, két évig ültem neki. De én többre vágyom. — Többre? — húzta föl szemöldökét a mester. — Tán csak nem úgy gondolod, hogy ha primadonna leszel, majd egy bankár lesz a barátod, aki miattad ül két évet? % % A közmondások - névtelen kölesek kis remekművei A negyevenes évek egyik nagyhangú pöfészkedő politikusa került szóba, s valaki igy jellemezte: “An­nak minden második szava hazugság.” Rózsahegyi kiszólt a pipa mellől: — Mit akartok, a mai világban ez nagyon szép arány! sJc :*« A Nemzeti Szinház egykori háziszerzője, Bibó Lajos uj darabot irt. Kárpáti Aurélnak nem tetszett Bibó darabja. Bibón.ak nem tetszett Kárpáti kritikája. A felek pisztolypárbajban állapodtak meg. A párba­jon azonban egyikük sem sütötte el pisztolyát. Rózsahegyinek ez volt a véleménye a dologról: — így, akár ágyupárbajt is vívhattak volna, tje i*í % A gazdasági válság idején riporter járt a szín­házban és adatokat gyűjtött a szinésznyomorról. Ró­zsahegyit is megkérdezte, és ő igy nyilatkozott: — Magamról nem akarok beszélni, de ismerek egy jobbsorsra érdemes idősebb színészt, aki gyakran szokott engem borotválni. —Rettenetes. Ki az? — Én. 1939 őszén megszűnt az Az Est, és lett helyette Pest. —És ha a Pest is megszűnik — kérdezte valaki a szinésztársaságban, — helyébe mi jön? — Uj Pest — mondta rá másvalaki. — Igen — avatkozott a vitába Rózsahegyi is —, és ha az is megszűnik, akkor jön — Rákospalota. Volt idő, midőn minden em­beri tudás röpke közmondá­sokban volt lefektetve. A mai nagy könyvtárak súlyos .kö­teteit az apró, velős közmon­dásak pótolták. A gyermekek is közmondásokat tanultak az iskoláiban, mert ezekben volt összefoglalva az ősök minden bölcsessége, szép, sokszor köl­tői formában. “Azt tanuld az iskolában, ami hasznos a vi­lágban”, — mondja egy régi magyar közmondás és ezek a közmondások valóiban össze­foglalták mindazt, amit a ré­gi, egyszerű viszonyok között élő embernek tudnia kellett. Úgy termettek ezek a köz­mondások, mint a virág a ré­ten. Szerzőjükét, ., kigondoló­­j'ukiat nőm ismerjük, mint a népdalok vagy méfetik alkotóit. Szálltak szájról-szájra, röpül­tek őrs zágró 1 -országra. Köz­iben csiszolódtak, szépültek, apró kis remekművekké kris­­tályosultak. Olyan sikerültek voltaik ezeik a közmondások, hogy a gondolatok megrögzi késének kényelmes eszköze, az irás sem tudta őket kiszo­rítani. Ma is tele van a beszédünk közmondásokkal. írek, költők, tudósok, szónokok gyakran meriten ek a közmondá­sok aranykutjából, mert van­nak dolgok, amelyet soha sen­ki szebben, világosabban vagy szivhezszólcbban nem fűd ki­fejezni, minf egy-egy- régi közmondás. Nincs költő, aki tö'kéletésebben tudná érzékel­tetni az árva gyermek érzel­miéit, mint ez a szép, egysze­rű közmondás: “Árva az ár­va, ha arany is a kapufája”. Az óvatos embert sem lehet találóbban jellemezni, mint ahogy ez a közmondás teszi: “Az aludttejet is mogfujja”. A hálátlanságot is csak a köz­mondás tudja igazán megbé­lyegezni, mondván: “Disznó is megeszi a makkot, de fel nem néz a fára”. A közmondások ereje főleg abban rejlik, hogy néhány szóval érzékelhetővé, szinte meg'foghatóvá teszik azt, amit m á s ik é p csak nehézkesen, hosiszadalmasan tudnánk ki­fej e z n i. A jó közmondás olyan, mint a villám, rövid ideig tartó éles fényt vet, 'hogy akinek látó szeme van, az lásson, akinek értelmes esze van, az értsen. Nem tanít, csak rávilágít. Mintha azt monda­ná, ostobákkal foglalkozni nem érdemes, mert ‘A szamár aranylanton is csak szamár nótát penget”. ÉLETBÖI.CSESSÖÉG A KÖZMONDÁSOKBAN A közmondás leggyakrab­ban életszábályckiat ad. Segí­teni akar rajtunk,, fonalat akar adni a kezünkbe, hogy az élet tekervényes utjain el­igazodhassunk. Nem elméleti szabályokat ad, hanem úgy beszél velünk, mint jóakaró barátunk, ‘ néha komolyan, máskor tréfásan. “Halál ellen nincs orvosság­­fii a kertben”, —- vigasztalja az éíemedtet.. De inti a fiatalt is: “Öregnek ajtóiban, fiatal­nak lesben a halál”. Az igazi jóibarátot meg igy jelöli meg nekünk: “Egy jó­barát a szomorúságban fölér százzal a vigasságban”. A munkájában kimerült, nehezen haladót igy vigasztal­ja: “Minden teher szokással m egkö nnyebb ül”. Aki adósságokat szerét csi­nálni, ahhoz igy szói nagy ko­molyan: “Kamatos pénz egy tálból eszik veled”. A kölcsönadót is figyelmez­­'beti egy pagyon 'gyakran be­ikövetkező eshetőségre: “Ha nincs ellenséged, adj köl­csön”. SZERENCSÉSEK ÉS GAZDAGOK — SZEGÉNYEIK ÉS FÖSVÉNYEK A szerencséssel, gazdaggal, fösvénnyel szeretnek incsel­kedni a 'közmondások s köz­ben jól odamondogatnak ne­kik. Ne bizakodjék el a sze­rencsés set “Szerencse, ha szolgál, meg- ne tartsd szol­gádnak”. A gazdagra igy ka­csint rá hamiskásan: “Borral mosdik, kolbásszal törülkö­zik’.’ A, fö&yényrői azt mond­ja: "A fösvény .aranyos sze­génységben iől”. De azért á pénz értőikét is jól ismeri, mondván: “Ember pénz nélkül,! Vük bot nélkül”. Meg: “Szóbeszéd pipafiüst, pénz a fundamentum”. Nem veti meg a szerencsét sem, midőn igy szól róla: “Jobb egy marok szerencse, mint egy köböl ész”. Akinek nines pénze, azon igy nevet: “Any­­nyi a pénze, mint békán a szer”. A szerencsétlen flótást meg igy csipkedi: “Az arany is elveszti divatját, ha kezed­be fogod b HÁRY JÁ.NOS, NYAVALYA stir. Van -egy pár jó közmondás, amely a nagyszájúakat teszi nevetségeseikké: “Ha szóból 1 e h e t n e tornyot építene”. “Nemiszó'Stól kérnek taná­csot”. “Ha bőrét dobra von­nák, kétszer jobban szólna (a dob)”. A hazugról igy véle­kedik: “Dézsmálni kell a sza­vát ('minden, tizediket hin­ni)”. Nincs az életnek olyan irá­nya, amelyre nézve nem akad­na egy jó közmondás. Akihez a pártatlanság illik, ahhoz igy szól: “Ha biróvá lettél, tedd félre a ikomaságot”. A véle­mények különbözésének, nagy eltéréseinek okát igy magya­rázza ni3'É: “Éh a jólakottal nem egyaránt dúdol”. A leg­jobb munkáraserkentőt a mél­tánylásban látja: “A figyel­mes hallgató teszi a papot szorgalmassá”. A betegség lefolyását igy világítja meg: “A nyavalya lóháton jön, gya­log megy el”. A tehetséges, de félénk embert igy bátorít­ja: “Rejtett kincsnek, titkos hegedűnek ritkán süvegei­nek”. Általában a helyes, az igaz meglátásra tanítanak a köz­mondások szellemesen, ügye­sen. Bár azt. mondja: “A jó tanítónak Remény a neve”, az életeit derűsen nézi. “A jó lelkiismeret ezer tanú”, — mondja s hisz egy magassabb­­renclü igazságszolgáltatásban. 1BICUS DARVAI Ibicus görög költőt egy el­hagyatott helyen rablók tá­madták meg. Midőn a költőt megsebesítették és ez érez­vén a halál közeledtét, darva­­kat látott a magasban repül­ni.-— Ó, darvak! — kiáltott a haldokló Ibicus, — legye­tek tanúi haldoklásomnak és vádoljátok be gyilkosaimat! Néhány nap múlva ezek az utonállók egy nagy piacon lő­dörögtek, amikor fejük fe­lett darvak szálltak el. — Nézzétek csak — szólt az egyik útonálló társaihoz, gúnyosan mosolyogva, — itt repülnek Ibicus költő tanúi! Ezt a kijelentést több em­ber meghallotta, gyanút fog­tak, hogy ők lehetnek a gyil­kosok, ezért értesítették a törvényszéket. Az utonálló­­kat elfogták, kik azután be­vallották bűnüket. RÉSZEGSÉG EGYKOR ÉS MOST Az ókorban igen szigorú törvények voltak az alko­hol ellen. Solon uralma alatt Athénben halálra Ítéltek egy tisztviselőt, mert részegre it­ta magát. A spártaiak még tovább mentek; egyáltalában meg­tiltották a borivást és Lykur­­gos, hogy a törvényt végre lehessen hajtani, még az ösz­­szes szőlőtőkéket is kiirtatta. Mikor Róma még köztársa­ság volt, az ifjúságnak tilos volt a borivás; csak a har­mincadik életév betöjltése után engedték meg a férfi­aknak a bor élvezetét, nők­nek akkor is tilos volt. Ellentétben a mai törvé­nyekkel, melyek a részegsé­get enyhitő körülménynek veszik, az ókor birái a bűn­tett elkövetésénél a részeg állapotot súlyosbító körül­ménynek tekintették. Aki ré­szeg fővel követett el valami bűncselekményt, a szokásos büntetés kétszeresét kapta. Mohamed a Koránban tel­jesen eltiltotta hiveit a bor­­ivástól. Más országokban a javít­hatatlan iszákosokat igen öt­letes módon gyógyították. Magánzárkába csukták őket és minden táplálékukba pá­linkát kevertek. Végül telje­sen megundorodtak a pálin­kának még a szagától is és inkább koplaltak, de nem et­ték meg az ilyen ételt. Sok esetben ez a gyógymód telje­sen kigyógyitotta az illetőt betegségéből. ^ 53 SARARANY A SZEMÉTDOMBON WASHINGTON. — Hogy Uncle Sam mit csinál a tengersok pénzzel, amit mi adófizetők minden év április 15-én és minden más napján egyenes és görbe adó formájában az adószedőnek adunk, azt a GAO tudja legjobban. A General Accounting Office olyas­valami, mint az óhazai legfelsőbb számvevőszék: el­lenőrzi a kormány pénzköltéseit. Csuda-érdekes dol­gokat tud mesélni ez a GAO. Itt egy pár cifra apró­ság: , Japánban az amerikai katonaság raktáraiban tavaly felfedeztek 58 millió dollár értékű anyagot, al­katrészeket, amelyek nem szerepeltek a leltárakban és ezért nem is jöhettek használatba. És a katonaság derüre-borura rendelt alkatrészket, amik felismeret­lenül ott hevertek a raktáriban. A katonaságnak Japánban, mint idehaza is, leg­modernebb felszerelése van. Vannak ott elektronikus számológépek. Az egyik számológép részére rendelni kellett 29 alkatrészt. A számológépkezelő lekopog­tatta írógépen a rendelést, de, hogy hogy nem, jobb mutatóujja egyszer, kétszer, háromszor, négyszer lecsapott az 1-es számra. így kiment Washingtonba a rendelés: 111,129 alkatrészt kérünk. Csekély 177,- 990 dollárba került a 111,129 alkatrész! Sok baj van a katonaság bokezüsege miatt, gépe­lési hiba nélkül is. GAO nemrég jelentette a kong­resszusnak, hogy 235 millió dollár értékben rendel­tek fölös számú vagy szükségtelen alkatrészeket. Egyedül a Távol-Keleten 500 millió dollár kárt tett a pazarlás a múlt évben. Nemcsak drága mulatság ez, hanem hátrányára van a katonai felkészültségnek is, mert amiből egy helyen túlsók van, abban hiány mutatkozik más he­lyen. _____

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom