A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-07 / 27. szám

AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA

EGYES SZÁM ÄRA 15 CINT No. 27. SZÁM

The largest Hungarian Weekly ln America

THE GOOD SHEPHERD

Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffaloi Híradó, Philadelphiai Függetlenség, Newarki Hírlap

VOL. 41. ÉVFOLYAM Cleveland, New York, Buffalo, Newark, Philadelphia, South Bend

péntek, 1961 Julius 7.

Milyen legyen a gyógyszertár?

Mindnyájan, akik Amerika lakosai vagyunk, tudjuk, hogy az Egyesült Államokban kétfajta gyógyszertár van: az egyik az, amelyet Európából ismerünk, vagyis, amelyik csak orvosságot árul. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a fajta gyógyszertárak a ritkábbak. A másik a drug store, ahol orvosságon kivül minden egyebet vásárolhatunk, bort, papirárut és szódavizet, s még rengeteg egyéb dolgot, amelyeknek semmi kapcsolata nincs a gyógyszerekkel.

Néhány évvel ezelőtt kezdődött a vita a közönség és a szakemberek — orvosok és gyógyszerészek — körében arról, vájjon a gyógyszertár melyik formája a megfelelőbb. A vita mind a mai napig nem dőlt el. A napokban azonban ismét fellángolt és pedig olymódon, hogy egy new yorki gyógyszerész vetette fel. Szerinte a gyógyszertárnak az a formája a helyes és megfelelő, ahol csak orvosságot lehet vásárolni és semmi egyebet.

— Végtére is, ez a gyógyszertár célja és rendeltetése — indokolta álláspontját a gyógyszerész.

Sokan vannak azonban olyanok, akik nem értenek egyet ezzel az állásponttal. Az amerikai közönség, általában, kedveli a gyógyszertárnak azt a formáját, amelyet drug storenak hivunk és ahol nemcsak orvosságot, hanem sok minden egyebet is lehet vásárolni. Ez érthető is. Senkisem szeret beteg lenni és úgy gondoljuk, mindenki átélte már azokat a kinos perceket, amikor az európai fajtájú gyógyszertárban várnia kellett az orvosságra. Kellemetlen pillanatok ezek. A gyógyszertárban várakozók egymásra bámulnak s valami határozatlan összetartás fejlődik ki közöttük: a betegek összetartása. Ez az érzés, egyúttal valami határozatlan ellenszenvet is jelent mindazokkal szemben, akik egészségesek.

A drug store-ban, a gyógyszertár amerikai típusában azonban, ez a hangulat nem fejlődhetik ki. Senki sem tudja a másikról, miért van ott. Talán papirárut vásárol, esetleg Coca-Colát, vagy cipőkrémet, — sőt végső esetben az sem lehetetlen, hogy éppen orvosságra van szüksége. A drug store hangulata egészen más, mint az európai fajtájú gyógyszertáraké. Könnyedebb, vidámabb, felszínesebb. S éppen ezért, azt hisszük — egészségesebb.

A DOLGOZÓ NÖ MA—

ÉS SO ÉVVEL EZELŐTT

Néhány nappal ezelőtt látogatókat fogadott otthonában Mrs. Eleanor Roosevelt. A látogatók fiatal, dolgozó nők voltak, akik meg akarták beszélni problémáikat Mrs. Roosevelt-tel. Kérdésük az volt: miképpen egyeztessék össze munkájukat és háziasszonyi, anyai, feleségi kötelezettségeiket. Ez szinte lehetetlennek látszik, — mondották —, mert gyárban, vagy irodában , dolgozni és ugyanakkor feleségnek, anyának is lenni, ellátni a háztartást, voltaképpen napi 15—16 Órai munkát jelent.

Ezzel kapcsolatban, a problémára válaszolva, Mrs. Roosevelt rámutatott arra, milyen jelentős különbség mutatkozik a dolgozó nők helyzetét illetően a múlthoz képest.

— Ötven esztendővel ezelőtt, elsősorban is, — mondotta Mrs. Roosevelt —, nők alig kaptak munkát irodákban s nem volt sokkal jobb a helyzet a gyáriparban sem. A gyárakban ugyan valamivel könnyebben tudtak elhelyezkedni a nők, mint a hivatalokban, azonban csupán alacsonyrendü munkát kaptak és munkabérük nem volt egyenlő a férfiakéval. Ötven évvel ezelőtt a dolgozó nő problémája majdnem csak elméleti kérdés volt. Irodákban nem. kaptak munkát, a gyárakban pedig nem tekintették őket a férfiakkal egyenrangúaknak. Ezenkívül, ebben az időben a háztartás ellátása sokkal több időt vett igénybe, mint ma. A főzés, takarítás, mosogatás, napjainkban szinte csak pillanatok kérdése. Miért panaszkodnak hát a mai dolgozó nők? — vetette fel a kérdést Mrs. Roosevelt és nyomban válaszolt is rá:

— Azért, mert ma könnyen kapnak munkát és századunk legutóbbi éveiben végre megvalósult az, amiért küzdöttek: az élet minden területén egyenrangúaknak tekintik őket a férfiakkal. Panaszkodnak a dolgozó nők, mert — dolgozniok kell és úgy érzik, háziasszonyi teendőik ellátása jelentős munkatöbbletet jelent számukra. Ugyanakkor azonban elfelejtik azt, hogy fizetésükkel, — amely ma már a férfiakéval egyenlő — hozzásegítik családjukat ahhoz, hogy házat vegyenek, takarékbetétkönyvük legyen a bankban és bizonyos anyagi függetlenség elérése után ők, maguk a dolgozó nők, visszavonulhatnak munkájuktól és idejüket az igazi női hivatásnak: családjuk gondozásának szentelhetik.

Amerikai helikopterek szállnak le Ban Pakhao-ban, az uj királypárti katonai támaszponton, Laosban. Céljuk, hogy kivigyék a harci zónából a sebesülteket, betegeket és nem harcosokat a várható Pathet Lao támadás előtt.

Fizessünk-e a televízió műsorainak közvetítéséért?

A legújabb statisztikai adatoik szerint az Egyesült Államokban 47 millió televíziós készülék működik. 47 millió képernyőn peregnek le reggel 5 órától éjszaka 2 óráig a különböző műsorok és — reklámok. Mennyi a TV közönségének száma? Nem túlzás azt állítani: egész Amerika. Alig van az országban olyan ember, aiki >ha nem is rendszeresen, ne kisérné figyelemmel a TV programjait. Vannak, akik az izgalmas, vagy misztikus történeteik hívei, vannak, akik a szerelmi történetekért lelkesednek. Sokan tanultak a TV ismeretterjesztő előadásaiból. A televízió hírszolgálata pedig ma már elengedhetetlen napi “tápláléka” az amerikai polgárnak.

A televíziót az utóbbi időkben sok bírálat érte. Nem beszélve azokról a botrányokról, amelyek e nagyfontosságu intézmény körül kavarogtak, sokan joggal kifogásolják a TV elsekélyesedő, sablonos műsorát. A hétről-hétre ismételődö programok lassan és feltartóztathatatlanul beleszürkülnek az egyhangúságba; bármennyire tehetségesek is a képernyőn megjelenő művészek, nem léphetnek ki köreikből, nem adhatnak mást csak mi lényegük. Nem sokat segítenek a vendégművészek sem. A közönség ugyan Szívesen látja viszont kedvenceit hétről-hétre, de az állandó ismétlődés még a remekműveket is kikezdi. Hát még az olyan műsorokat, amelyek a remekművektől gyakran sok-sok fényévnyi távolságra állnak. Joggal kifogásolják azt a sok vért és gyilkosságot, amely különösen a serdülő fiatalság lelkében érezteti káros hatását. Ezen a tényen vajmi keveset segít az, hogy az ilyen produkciók az erkölcsi világrend győzelmének jegyében állnak: a bűnös mindenesetben elnyeri méltó büntetését. /

A legtöbb vita azonban mégis a következő kérdés körül zajlik: helyes-e hogy a televízió műsorát, minden 5- 10 percben megszakítják a különböző .sponsoroló vállalatok reklámszövegei, képei ? Bizonyos, hogy a közönség nem túlságosan lelkesedik azért, hogy a lepergő történetek egységét időnként ilyen “commercialoikkal” megbontsák. Egyetlen haszna mégis van —

mondják — az,.hogy a hirdetések közvetité» .alatt a néző elintézheti apróbb-cseprőhb dolgait, megropogtathatja izmait, felhajthat egy pohár italt, stb. A reklámok szempontjából nem túlságosan hízelgő érvek ezek, de nagyjából elfogadhatók.

Az idők folyamán :— a vélemények és ellenvélemények tengeréből — egyre határozottabban emelkedik ki az a kívánság, hogy teremtsék meg a reklámmentes műsorszolgáltatást. A hirdetés-mentes programok hívei arra hivatkoznak, hogy Amerika az egyetlen földrész, amely ezt a “műfajt” meghonositotta. Európa minden országában a reklámok közvetítését külön, meghatározott időben bonyolítják le. Ezzel szemben a TV használatáért fizetni kell. (Magyarországon havi 50 forintot) Minden TV tulajdonos tartozik készülékét a postánál, vagy más kijelölt szervnél bejelenteni és az előfizetési dijakat e szervek szedik be. Ez a rendszer — természetesen — csak akkor alkalmazható, ha a műsorszolgáltatás állami kezekben van. Mivel az amerikai földrész gazdasági élete a magántulajdon elvére épült, ezt a megoldási módot ki kell kapcsolni.

Lehetetlen tehát az amerikai kontinensen a fizetett műsorszolgáltatás rendszerét bevezetni?

Nem. Napjainkban már komoly kísérletek folynak az újfajta “fizetéses’’ TV területén. Kanadában — már — egy-két városban (Etobicoke, Ont.-ban, Torontó elővárosában) sikerrel ki is próbálták ezt a módszert. A kísérletek két irányban haladnak; az egyik: az előfizető készülékére bedobós perselyt szerelnek fel. Ha a perselybe egy meghatározott összeget (50 centet, vagy 1 dollárt) dobnak be, a TV valamelyik mozgóképszínház műsorát közvetíti. A másik: az előfizető bekapcsolódhat néhány mozi külön erre a célra épitett vezetékébe, amelynek révén élvezheti a filmszínház műsorait. Egy ilyen “vezetékes” műsorszolgáltatásért körülbelül havi 10 dollárt kellene fizetni. Akik nem kívánják igénybevenni egyik formát sem, azok továbbra is a díjmentes TV hallgatói, illetve nézői maradnak.

Az uj megoldásnak vannak hívei és ellenzői. A hívek: a producerek és a színészek. Az ellenzők: a közvetítő állomások vezetőségei, a hirdetési ügynökségek és a színházak. Állásfoglalásuk érthető: a

TV vállalatok és a hirdetési ügynökségek elesnének jövedelmi forrásuk jelentékeny részétől, hiszen kevesebb hirdető venné igénybe a hálózatot. A színházak attól tartanak, 'hogy a színvonalas műsorok még több embert hódítanak el a színpadi produkciók élvezetétől. A közönség? Kevés kivétellel szívesen venné az uj módszer alkalmazását. Az átalakítási költség nem nagy és a kis befektetésért az eddiginél lényegesen jobb műsorokat kapna.

Az Egyesült Államok több városában kísérleteznek most ezzel a módszerrel. A kísérlet sikerének alapfeltétele: megfelelő számú előfizető jelentkezése. Az előfizetőik viszont jogosan szeretnék tudni: milyen műsort kapnának az előfizetési dijak ellenében.

A televízió szakértői derülátón ítélik meg a jövő kilátásait. A TV az utóbbi időkben nagyhatalommá vált. Ezt a hatalmat — mondják — nem szabad túlnyomóan üzleti célok szolgálatába állítani. Ma még az ut elején állunk, de nem vitás, hogy a fejlődés ezen a területen sem állhat meg. Ez év végén három államban (Arkansas, New York és egy harmadik, később meghatározandó nyugati államban, már megindul a vegyes műsorszolgáltatás. Ebből a kis magból sarjad ki majd az uj, színvonalasabb műsorokat szolgáltató amerikai televízió.

Leánya szüléiét!

PÁRIS. — A francia fővárosiból jelentik, hogy Peter Townsend kapitány feleségének kisleánya született. Townsend kapitány, egykor Margaret hercegnő lovagja volt, de az anglikán egyház nem adta beleegyezését a hercegnővel való házassághoz, mert Townsend elvált ember volt. A romantikus lovag, a hercegnővel történt szakítás után 1959-ben feleségül vette Marie-Luce Jamagne, nálánál több mint 20 évvel fiatalabb belga leányt.

Hírek a világ minden részéből

OXFORD, Anglia. Amikor Margaret Fullinger belépett férje irodájába, íróasztalán egy csinos hölgy képét találta. Másnap elköltözött férjétől és benyújtotta a válópert. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy kép a szép asszonyt — fiatal korában ábrázolta. Időközben ugyanis Mrs. Fullinger annyira meghízott, hogy maga sem ismert rá egykori képére. A tények tisztázása után a felek kibékültek.

LISSZABON, Portugália. — Rogerio Gracinhas lisszaboni rendőr egy játékklubban eljátszotta azt a pénzt, amelyet baj társai rábíztak. Gracinhas ezekután kiállított a maga nevére egy feljelentést, majd pedig egy jegyzőkönyvet, amely saját vallomását tartalmazta. A jegyzőkönyvet kétszer irta alá: először, mint rendőr, másodszor, mint vádlott. Azután bezárta magát az őrizetes cellába, amelynek kulcsát átadta egyik kollégájának.

TEHERÁN, Perzsia. — A Perzsa öböl partján lévő Quatar állam sejkje, aki ma 72 éves, Svájcban 12 zeneautomata-gépet rendelt, — háremje részére. Ezek a gépek űzik el majd a háremhölgyek unalmát. A sejk az első zeneautomatával Genfben ismerkedett meg.

BILLANCOURT, Franciaország. — Egy rendőr az utcán eszméletlen állapotban talált egy férfit, aki autóbaleset áldozata lett. A férfi karján a következő tetovált szöveg állott: “Kérem, szíveskedjenek halálomról családomat értesíteni: cimem 15 Bid. Richard Wallace, félemelet 3.

TOKIO. — Egy japán cég olyan fényképezőgépet hozott forgalomba, amelybe egy kis tranzisztoros rádiót építettek be. Az újfajta készülék a felvétel alatt zenét szolgáltat s ezzel birja rá az “ügyfeleket” arra, hogy barátságos arcot vágjanak.

LACOSTA, Franciaország. — Jacques Herold, neves francia festőművész megvásárolta azt a házat, amely a 18. században a szadizmusról ismert Marquis de Sade tulajdona volt. A festő az ott talált kinzóeszközökből múzeumot rendezett be.

ELENA, Mon. — Az 1930-as évek óta a legnagyobb szöcskevészt jelentették három északi farmállamból, amely valósággal elseperte a termést a földekről. A pattogatott kukoricához hasonló szürke és zöld szöcskék a szárazság folytán elszaporodva, az akerek százezreit támadták meg és tövig felfalták a termést. Montana állam segítségért folyamodott a szövetségi földművelésügyi minisztériumhoz, mivel nem állanak pénzalapok rendelkezésre, a farmerek megsegítésére. Kémiai szerekkel való permetezés lelassítja ugyan a sáskák pusztítását, de nem képes megakadályozni.

SUVA, Fidzsi Szigetek. — Egy Prittam Singh nevű férfi levelet irt Kruscsev szovjet miniszterelnöknek és felajánlkozott az első holdbéli utazásra. Azt a választ kapta, hogy, sajnos, idegent nem részeltetnek a szovjet világűr programban.

WASHINGTON. — Hivatalosan megállapítást nyert, hogy 1960-ban 137 százalékkal több kommunista propaganda anyag érkezett az Egyesült Államokba, mint az azt megelőző évben. A külömböző forrásokból érkező propaganda anyag 14,170,529 csomagot tett ki.

JAMESTOWN, Va. — A virginiai dohánytermelők most fogják ünnepelni az amerikai dohányipar 350- ik évfordulóját. Ezzel kapcsolatban köztudomású lett, hogy az első sikerült dohánytermést Virginiában 1612- ben aratták le.

ORAN, Algéria. — Francia biztonsági csapatok agyonlőtték Abdel Hamid algériai felkelő vezért, aki Oran körzetében működött. Hamidot elfogták egy évi keresés után és bebörtönözték. Amint innen menekülni próbált, agyonlőtték.

PÁRIS. — A számológépet 1642-ben Pascal francia fizikus találta fel Franciaországban.

WAGONER, Okla. — Egy 58 éves asszony, Mrs. Freddie Lee Shelven ,azt képzelte, hogy gyorsabban tud futni, mint a mellette elhaladó tehervonat, igy versenyezni kezdett vele, 11 hónapos unokájával a karján. A cél az volt, ki ér előbb a legközelebbi vasúti átjáróhoz. Kiderült, hogy az asszony és a vonat egyszerre ért oda és amint át akart futni az átjárón, a vonat halálra gázolta. Az unoka életveszélyesen megsérült.

LUCKNOW, India. — Az elmúlt 24 órában számos koleramegbetegedés történt ebben a volt helyőrségi városban és a halálos áldozatok száma egy napon 80 személy volt, jelentették a kórházak.

ROCHESTER, Minn. — Ernest Hemingway, az ismert iró Sun Valley, idahobeli otthonába érkezett autón. A Mayo klinikáról gyógyultan elbocsátották, ahol május eleje óta magas idegfeszültséggel kezelték