A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-17 / 11. szám

' _ 8. OLDAL

a jő pásztor

Nagyböjt ötödik vasárnapja.

EVANGÉLIUM Fekete Vasárnap.

Szent János, 8. fej., 46-59

Az időben mondá Jézus: Ki vádolhat engem köziiletek bűnről? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja, — ti azért nem hallgatjátok, mert nem az Istentől vagytok.

Felelék azért a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van.

Feleié Jézus: Nekem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat és ti gyalázattal illettek engemet. Én azonban nem keresem a magam dicsőségét, van, aki keresi s megítéli. Bizony-bizony mondom nektek: Aki az én beszédemet megtartja, halált nem lát mindörökké.

Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem Ízleli meg a halált mindörökké.. Avagy talán nagyobb vagy Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?

Feleié Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi, az én Atyám az, aki dicsőit engem, akiről ti azt mondjátok, hogy Istenetek. De ti nem ismeritek Öt, én pedig ismerem, és ha azt mondom, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug leszek, ámde ismerem Őt és beszédét megtartom. Ábrahám a ti atyátok, örömmel kívánta látni az én napomat, látta és örvendezett.

Mondák azért a zsidók neki: Még ötven esztendős sem vagy és Ábrahámot láttad?

Mondá nekik Jézus: Bizony, bizony mondom

nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.

Köveket ragadának, hogy rája hajítsák, Jézus pedig elrejtőzék és kirnéne a templomból.

SZENTBESZÉD

A lelki élet terén csak akkor lehet kedvvel és örömmel megindulni, ha a lélek először megtisztult és megerősödött.

A lelki élet útja, vagyis az az ut, amelyen a léleknek az Istenhez kell eljutnia, az az ut, amelyet Krisztus Urunk mutatott nekünk amikor egyrészt magáról azt mondotta: “Én vagyok az ut ,az igazság és az élet”, másrészt pedig, amikor az embernek hivatását ezekben a szavakban jelölte meg: “az pedig az Isten akarata a ti megszentesüléstek”. Azért maga Krisztus igy szól az emberekhez: “Aki az én tanítványom akar lenni, az tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem.” Krisztus az ut s aki erre az útra lép, az megtalálja az Igazságot, s aki az igazságot megtalálja, az megtalálja az életet.

Életét, természetesen nem földi, múlandó életet, hanem földöntúli, örök életet, mert hát a földi, múlandó élethez nem kell a Krisztus útja, hiszen látjuk, hogy az oktalan állatok is leélik az ő földi múlandó létükét, minden vallás, minden Krisztus-tudás és követés nélkül.

A Krisztus-követés útja, vagyis a léleknek az Istenhez vezető útja két nagy állomáson visz keresztül. Az első állomás az, hogy az Isten igéjét, tanítását hallgassuk; a második pedig az, hogy azt megtartsuk. Mind a kettőhöz a jó, tiszta, erős lélekre van szükség.

Hogy az Isten igéjét szívesen hallgassuk, ahhoz elsősorban az Istent kell kiengesztelnünk s azután ahhoz is tiszta lélek, erős lélek kell. A bűnös nem hallgatja az Isten igéjét, a bűnös menekül az Isten igéje elől, mert az Isten igéje nyugtalanítja lelkiismeretét.

Ámde az Isten igéjének hallgatása még csak az első állomás; a második és nehezebb állomás az, hogy az Isten igéjét meg is tartsuk.

Maga az Ur Jézus Krisztus figyelmeztet bennünket: “Nem minden, aki mondja, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki megtartja Atyám paráncsolatait, az megy be a mennyek országába.”

És az aptostol is erre int: “Atyámfiái, ne legyetek az igének csak hallgatói, hanem követői is.”

Az Indiana államban szerencsétlenül járt bányászok feleségei sírva fogadták a hirt férjeik haláláról. A Terre Haute-i bányában 22 bányász vesztette életét.

Darrell Barr. Beckley W. Va.-ban örökbefogadásra ajánlja fel gyermekeit, mert azt állitja, hogy anyagi helyzete folytán képtelen eltartásukra.

Az alkonyat félelmetes órája iköszöntött 'be. A druida papok varázslatos éneke töltötte meg a levegőt, amint titokzatos szertartásuk éneke gyászos hangnembe csapott át. A keresztény naptár szerint 433-ik és husvétja volt;

S mig a keresztények világi, a thus vétót ünnepelte, Írország akkor még pogány népe Tara városba gyülekezett és ide gyűltek az ország törzsfőnökei is Leoghaire király parancsára, ’hogy megünnepeljék az ő legnagyobb ünne-i püket, melynek neve Fes volt) A keresztények husvétja és r, pogány ireik Fes ünnepe csodálatosképen összeesett.

Pogányáknak a szertartás szerint a nagy ünnepet megalőzönapon nem volt szabad tüzet gyújtani, nem volt szabad lángnak égni. Az ő hitük szerint az ünnepet megelőzt éjszakán lángnak kellett az égen kigyulni a nagy magasságban, melyet látni lehetett Tara városából. Ennek a lángnak a kigyulladására várakozott Leoghaire király és népe. A papok a láng kigyullása előtt gyászdalokat énekeltek.

A magasságból lesugárzc láng helyett mintha szikra gyűlt volna ki Tara váró* alatt a völgyből. A pogány ok eleinte nem is vettek észre. Meglátta azonban azt maga Leoghaire király és ékteler haragra lobbant.

— Ki volt az a vakmerő — kiáltotta a király, — aki tüzetmert gyújtani és szembe helyezkedett a király akaratával ?

Az összegyűlt pogányok letekintettek a völgybe. A pogány papok tanácskozást tartották és az egyik a királyélé járult, mélyen meghajtotta magát és igy szólt:

— Király, az a láng, melyet ott lenn a völgyben látsz, az új vallás főpapjának a tüze. Mindennel dacoló vakmerőségében ide merészkedett, hogy vallásának tanait neked és népednek prédikálja és eltántorítani próbálja népünket ősi hitünktől és ősi vallásunktól. Óh király, ha azt a lángot nem sikerül kioltani reggelig az sohasem fog kialudni és az a férfi, aki azt meggyuj tóttá, uralkodni fog királyékor és hercegeken.

Leoghaire király dühösen emelkedett fel székéből és előkészületet tett, hogy a völgyben levő tűzhöz leszálljon kíséretével. Trónszékében ülve érkezett meg a tűzhöz, papjaitól és törzsfönckeitől kisérve. A tűz körül térdrebo rulva imádkozott egy kis csa pat férfi. A király kirántott karddal közeledett feléjük.

— Mi ez ? — kiáltotta a király. — Kik vagytok és hogy mertetek az én parancsomnak ellenszegülni?

A dühös király ki akarta oltani a keresztények füzét, de a papek visszatartották.

— Ne merd érinteni a tüzet, — mondták neki a papok, — mert életeddel játszol.

A király megrémült és meg elégedett avval, hogy megparancsolta a völgyben imádkozó embereknek, hogy másnap jelenjenek meg előtte.

A völgyben égő tűz a keresztények kis csoportjának világított, akiknek vezetője Patrick misszionárius volt. akit Celestine pápa küldött, Írországba a keresztény hit terjesztésére. A kis csapat estefelé érkezett. Tara város alá, mely a király székhelye volt. Mivel épen husvét előestéje volt, Patrick parancsot adott társainak arra, hogy meggyujts'ák a passzió tüzet a nagy ünnep előtt. Hogy ugyanazon napra esett a pogányök. nagy ünnepe, arról nem tudtak semmit Patrick, és misszionárius társai.

A keresztények tüze egész éjszakán égett husvét előtt, mert a pogány papok nem engedték, hogy királyuk kioltsa azt. Ezen éjszakán kezdődött az ir népnek a keresztény hitre Való megtérítése.

*

Bekövetkezett husvét hétfője. Leoghaire király, tanácsosaitól körülvéve, figyelte, amint a hittérítők kis csoportja elé fékezett. A. hit téritők élén Patrick, teljes püspöki díszben 'és pásztorbottal a ke ) zében. A kis csapat megállt a király előtt.

A király környezetében volt

a pogányok legfőbb papja. Luchru is. Az egész környezetben ő volt legszenvedélyesebb és leggyülölködőbb. Patrick és társai szerényen megálltak a király előtt, Luchru gyalázó és szidalmazó szavaik, kai illette Patrickot és társait :

— Ti akartok nekünk uj vallást hirdetni? Ti? Mutassátok meg azt, hogy a ti Istenetek olyan hatalmas, mint a mienk!

Patrick nem akarta először a kihívást elfogadni, mivel nevetségesnek tartotta, hogy Isten mindenekfelett való hatalmát egy pogány hit pogány istenével hasonlítsák össze, de viszon t nem is akarta a jó alkalmat elszalasztani arra, hogy a térítés nag f ^munkáját megkezdje és bemutassa a keresztények igaz Istenének hatalmát és dicsőségét. Imába merült tehát először, majd beleegyezése jeléül bólintott Liucharunak.

— Vigyázzatok! — kiáltotta ekkor Luchru és szavait art egész tömeghez intézte. — Most bemutatom, hogy milyen erő lakozik a mi iste nünkben és annak főpapjában. Én most az egeikbe fogok emelkedni!

S ezzel a kijelentéssel — mint egykor Simon mágus — Luchru is a magasba kezdett emelkedni.

Patrick a földön térdepeli és imádkozott az Igazságos Istenhez, akit a kuruzsló igy megcsufolt. A nép megbúvói, ten bámult a varázsló Luchru alakjára, aki egy ideig csakugyan lebegett a magasban Hirtelen azonban a félelem borzalmas kilátása hagyta el a pogányok ajkát:

— Leesik, leesik! — orditották félelemmel eltelve.

Néhány pillanat telt el és Luchru, a pogányok főpapja, halálra zúzta magát az alatta elterülő sziklákon. Leoghaire király kirántotta kardját és éktelen haraggal rontott az imádkozó és térdeplő Patrickra.

“Emelkedj Uiram a magasba, űzd el ellenségeidet, hogy, az ő gyűlöletük kialudjon orcád előtt.”

Erre az imádságra óriási vihar tört ki, mely után sötétség támadt. Ezt fejetlenség követte és a pogányok, akik először a misszionáriusokat akarták gyilkolni, egymás ellen fordították kardjaikat és

egyik a másikát gyilkolta.

*

Dacára annak, hogy Isten — Patricknak a kérésére — csodát müveit, Leoghaire király nem akarta feladni a harcot és mindenáron el akarta tenni a hittériteket láb alól Képmutató módon kijelentet te, hogy a hittérítők eller nincs semmi gyűlölet szivében és meghívja őket Ta; > városba, a királyi palotába.

Amerre a hittérítők útja elvezetett, bérelt embereket állított fel, azzal a rendelettel, hogy a tériteket gyilkolják meg. Nagy volt tehát a csodálkozása, midőn a hittérítőik kis csapatja mégis megérkezett a király palotába és megjelent a király előtt.

Ebéd alatt, egy pompás serlegből sört kínáltak Patricknak, aki megáldotta azt és tartalmát a földre öntötte. A sör meg volt mérgezve. De még evvel sem ért véget a kísérlet a hi ttéri tök meggyilkolására. Midőn vége lett az ebédnek, a királyi udvar és a hittérítők a palota szomszédságában elterülő nagy térségre mentek, ahol lovagi tornákat mutattak be. Itt azonban közbelépett az isteni hatalom és nemcsak azok, akik a merényletet tervezték, -hanem mások is belezuhantak abba a mélységbe, mely Isten parancsára megny-ilt lábaiak alatt és őket -eltemette.

A király, midőn ezt látta, annyira megrémült, hogy térdre vetette magát Patrick előtt, kérte, hogy bocsásson meg neki és engedélyt adott arra, hogy az uj vallást szabadon -terjeszthesse az egész országban.

Leoghaire király azonban s-chasem részesült a keresztség szentségében, bár Patrick állhatatosan tanította őt a vallás tanaira. De a pogányságtanai oly mélyen gyökereztek a leikéiben, hogy nem kellett neki a keiresztség. Patrick akikor megjósolta neki hogy utódjai elvesztik a trónt ami valóban be is következett.

így tehát az a tűz, mely husvét estéjén -gyűlt, sohasem aludt ki, mint azt a po i gúny papok megjósolták. Szent Patrick megtérítette a? Íreket és munkájának -gyümölcseit még életében láthatta. A szent életű férfiú 493 március 17-ikén halt meg.

Nagyböjt ötödik vasárnapja

EVANGÉLIUM Szent Márk, 10, 32-45

, Azon időben: Magához vevén Jézus a tizenkettőt, kezde nekik szólani azokról, mik rája következendők valának.

Mert ime felmegyünk Jeruzsálembe, és az Ember Fia elárultatik a papifejedelmeknek és Írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, átadják a pogányoknyak; és megcsufolják őt, és megköpdösik, megostorozzák és megölik öt; és harmadnapra feltámad.

És hozzá járulának Jakab és János, Zebedus fiai, mondván: Mester, akarjuk, hogy amit kérünk, cselekedd meg nekünk.

Ő pedig kérdé tőlük: Mit akartok, hogy cselekedjem nektek?

És mondának: Engedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbod, másikunk balkezed felől üljünk a Te dicsőségedben.

Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én iszom? Vagy a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltethettek-e ?

Azok pedig felelék, neki: Megtehetjük.

Jézus pedig mondá nekik: A poharat ugyan, melyet én iszom, inni fogjátok, és a keresztséggel, melylyen én megkereszteltetem, meg fogtok kereszteltetni, de a jobb vagy balkezem felől való ülést nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem akiknek készíttetett.

És hallván ezt a tiz, bosszankodni kezdőnek Jakabra és Jánosra. Jézus pedig elészólitván őket, monda nekik: Tudjátok, hogy akik a népek fölött vannak, uralkodnak fölöttük; de nem úgy van tiközöttetek; hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek; és aki első akar lenni köztetek, mindenkinek szolgája legyen; mert az ember fia sem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

SZENTBESZÉD

Virágvasárnap előtt, amikor Jeruzsálembe ment, Krisztus Urunk magához vevén ismét külön a tizenkét tanítványt, tehát Judást is; kezde nekik szólani azokról, amik rája következendők valának, hogy előkészítse igy apostolait azon kemény próbára, melynek kereszthalálakor ki lesznek téve.

Aztán hozzájárulnak Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester, akarjuk, hogy amit kérünk, cselekedd nekünk.

A nagyravágyás ösztönözte Zebedus fiait, hogy a kéréssel forduljanak Krisztushoz. Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek.

János és Jakab megértették a pohár jelentőségét, tudniillik azalatt a szenvedést értették és mindennek dacára, valamint nagyravágyásból kérték az elsőséget Krisztus országában, úgy meggondolatlanul azzal válaszoltak, hogy ők megihatják a poharat, holott azt valóban meg nem tehették, hanem csak azután tehették meg, amint megkapták Krisztus mala-sztját a Szentiélektől Pünkösdkor.

Jézus pedig mondá Zebedeus fiainak: A poharat ugyan, melyet én iszom ,inni fogjátok és a keresztséggel, amellyel én megkereszteltettem, meg fogtok kereszteltetni. Ez az Ur Jézus Krisztusnak az idősb Jakab és János szenvedésére és vértanuságára vonatkozó jóslata. | Mert Szent Jakab apostolt, aki többi apostoltársainál nagyobb hévvel hirdette a Krisztust, Heródes karddal ólette meg. Szent János pedig Dominicán uralkodása alatt Rómába idéztetett s forró olajba mártatott, ahonnan azonban sértetlenül megszabadult.

De a jobb vagy balkezem felől való ülést, mondá Jézus, nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem akiknek készíttetett, tudniillik azoknak, akik a legjobban küzdenek azért és legnagyobb győzelmet aratnak; ezeknek készítette és ezeknek szánta az Isten öröktől fogva a legelső helyet a mennyországban. S hallván ezt a többi tiz apostol, bosszankodni kezdőnek Jakabra és Jánosra, nem annyira ezeknek vétsége és nagyravágyása miatt, mint inkább azért, hogy féltették az elsőséget, mivel a többi tiz apostol is vágyott az első helyekre Krisztus országában.

Krisztus nem rosszalja a világi és egyházi tekintélyt és a hatalmat, aminővel fejedelmek és püspökök rendelkeznek, mert ez minden társadalomban szükséges a kormányzathoz -és azért az isteni s az emberi jog által szentesítve van, hanem csak a nagyravágyást rója meg és az ebből következő zsarnoki kényuralmat, melyet a pogány fejedelmek alattvalóik iránt gyakoroltak és gyakorolnak.

A pogány Írek tűzkeresztsége