A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-06 / 1. szám
AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA EGYES SZÁM ÁRA 15 CENT No. 1. SZÁM The largest Hungarian Weekly in America Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffaloi Híradó, Philadelphiai Függetlenség, Newarki Hírlap VOL. 41. ÉVFOLYAM Cleveland, New York, Buffalo, Newark, Philadelphia, South Bend péntek, 1961 január 6 MINT MACSKA AZ EGÉRREL Tito, Jugoszlávia kommunista diktátora, kijelentette, hogy sok tekintetben, a legtöbb elvi kérdésben egyetért Kruscsevvel. Tito kijelentette, hogy napjaink hidegháborús bajainak és gondjainak fő okozója Amerika és a nyugati szövetséges tábor. Tito kijelentette, hogy megszünteti a kommunista pénzgazdálkodást, megszünteti a dinár hamis átváltási árfolyamát és rálép a bizonyos fokig szabad gazdaság terére. Tito bántó kijelentései ellenére a szabad világtól 275 millió dollár kölcsönt kap a dinár árfolyamának biztosítására, valutareformra. Ennek a reformnak természetes folyománya lesz, hogy Jugoszlávia végleg kiválik a szovjet hatalomkörből és beilleszkedik a szaba4 világgazdaságba. Játszik, mint macska az egérrel, a szabad világgal és a szovjettel. Ügyesen játszik. És sikeresen. Jugoszlávia hatalmas gazdasági fellendülésben van, amit Sztálinnak és Amerikának köszönhet. Sztálinnak annyiban, hogy ez a keleti kényur kiközösítette, és Amerikának annyiban, hogy Amerika kapva kapott az alkalmon, hogy a szovjet családból kiközösített vörös bárányt felhizlalva, kezes báránnyá tehesse. A jugoszláviai valutareform fő jelentősége abban áll, hogy akik jugoszláv vállalatokkal — nagyobbrészt állami vállalatokkal — kereskednek, a dinárt valódi árfolyamon kapják és válthatják át saját pénznemükre. Vége tehát a kommunista államok által bevezetett csereüzletnek: áruért áru, ennyi áruért ennyi áru. És vége annak a kényszerűségnek is, hogy amennyi árut egyik ország Jugoszláviától vesz, annyit kell, hogy Jugoszláviának eladjon. Ezúttal a jugoszláviai kommunista gazdálkodás már csak annyiban fog különbözik a szabadvilági gazdasági rendszertől, hogy a legtöbb jugoszláviai ipari és*kereskedelmi vállalat állami tulajdonban van. Tito játszik — velünk is —, mint macska az egérrel, mégis Amerikában és az egész szabad világon erős a meggyőződés, hogy a jugoszláviai valutareform folyományaképpen ez a kommunista ország idővel nemcsak gazdasági téren, hanem politikai téren is a Nyugathoz fog csatlakozni. Ezt kapja Tito: 100 millió dollár kölcsönt, amelyet — legalább is részben — Jugoszlávia amerikai bevásárlásokra kell, hogy forditson, miáltal a kölcsön az amerikai gazdasági életet is erősiti. A világbank, melynek tőkéjét Amerika vezetésével 68 ország adta össze, 75 millió dollár összegben különböző külföldi pénzeket bocsát Tito rendelkezésére. További 100 millió dollárt kap Jugoszlávia nyugateurópai országoktól. Ezek: Anglia, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Svájc, Ausztria. És — nyugatnémet bankok is nyújtanak kölcsönt. Miért bankok, miért nem a kormány? Azért, mert Tito néhány évvel ezelőtt meggondolatlanul elismerte a keletnémet szovjetkormányt, annak ellenére, hogy Nyugat-Németország kormánya közhírré tette, hogy megszakítja a diplomáciai viszonyt minden oly országgal, amely a keletnémet szovjetzónát elismeri. Sem Tito, sem Adenauer nem visszakozhat, igy hát megkerülik a kényes kérdést és a nyugatnémet hitelt a kormány helyett bankok adják. Az uj munkaügyi miniszter Kennedy kormányában Arthur J. Goldberg, az egyik legismertebb amerikai munkaügyi szakértő lesz. AFRIKAI EGYVELEG PAPI TIZED Csak akik jártasak a történelemben, tudják, hogy mi a papi tized; az amerikai katolikusok körében csaknem ismeretlen fogalom ez. Azt jelenti, hogy a hivők jövedelmüknek 10 száazlékát adják az egyház fenntartására és az egyházi jótékonysági, népjóléti akciók javára. Most a West New York, N. J.-i St. Joseph’s Church papja, Rev. John P. Weigand pásztorlevélben felhivta a plébániához tartozó 7200 családot, hogy a jövőben papi tizeddel járuljanak hozzá az egyház fenntartásához. Rév. Weigand nem akar többé bazárt, karnevált, sorsolást rendezi, mert ezek az ő nézete szerint sértik az egyház méltóságát, a tized fizetése méltóságteljesebb. Hivatkozik atra, hogy a papi tized ősrégi vallási hagyomány: az Ótestamentum tanúsága szerin a zsidók már az ősidőkben ezzel támogatták papjaikat. Az amerikai jezsuiták lapja már állást foglal e kérdésben. Azt Írja, hogy a papi tized rendszere Amerikában nem honosodott meg, de Rév. Weigandnak jogában áll a rendszer bevezetését szorgalmazni. Az egyház törvénye minden katolikust kötelez egyházának fenntartására és amit Rév. Weigand javasol, az nem más, mint ennek a törvénynek magyarázata; ő a támogatásnak ezt a módját véli leghelyesebbnek. Érdekes, hogy Rév. Weigand ugyanakkor, amikor Az Afrikában hidegháborús meleg eső nyomában gombamódra elszaporodott uj szabad, független, önkormányzó államok népei kezdenek ráébredni arra a kiábrándító tényre, hogy ők tulajdonképpen csak térképnépek: csak a térkép mutatja, hogy itt Mali van, ott Ghana, ott Szenegál, stb. Nincsen malii nép, nincsen ghanai vagy szenegáli nép. Ezek a nevek csak arra utalnak, hogy a múlt században, amikor nemzetközi divat volt a gyarmatosítás a fekete földrészen, az agolok, a franciák, a belgák, a spanyolok és a portugálok itt egy nagy darab földet, ott egy még nagyobbat határcövekekkel megj elöltek és kihirdették, hogy ez meg az a terület az ő gyarmatuk, idegen hatalomnak tilos a belépés. Egy bizonyos gyarmatnak lakói nem alkottak egy népet vagy nemzetet, hanem különböző törzsek éltek ott. Az is megtörtént a nagy gyarmatosító osztozkodásnál, hogy egy-egy törzsnek egy része angol, más része francia vagy belga gyarmatba került. A mostani felszabadulási lázban a szabadságosztó hatalmak, angolok, franciák, stb. nem voltak tekintettel ezekre a törzsi csoportosulásokra és igy megmaradt a korábbi tei’mészetellenes állapot, hogy mesterséges határok választanak el afrikai népeket. * Egy cézári becsvággyal megáldott (vagy megátkozott) újsütetű államfő, Dr. Nkruma ghanai köztársasági elnök, megtette az első lépést ennek a képtelen állapotnak felszámolására. Az ő kezdeményezésére unióba tömörül az ő államával, Ghánával, a két közeli állam: Guinea és Mali. Ennek a három — egy uj alakulatnak összevissza mindössze tiz millió lakosa van, nagyobbára irni-olvasni nem tudó primitiv nép. De eszük van, legalábbis a vezéreiknek van eszük: Kimondták, hogy unió ide, unió oda, ők megtartják eredeti államiságukat. Üres szó, frázis ? Dehogy! A tízmillió lakosú három-államnak az Egyesült Nemzetek szervezetében három szavazata marad, vagyis háromszor annyit ér a szavuk, mint a 180 milliós Egyesült Államok szava! Micsoda kilátások ! — kiáltanak fel a szabad világban megdöbbenéssel és a kommunista orsz á^okb an lelkesedéssel. Mert „fi**'1’ kell, hogy Ghana-Guinea-Mali szov j etbarát kormányzat alatt áll, a szovjet a UN-ben szavazási győzelmekre, Amerika szavazási vereségekre számíthat oly esetekben, amikor egy, két vagy három szavazat döntő súllyal esik a mérleg serpenyőjébe. Dr. Nkruma marxistának vallja magát — többet erről nem is kell mondani. Legfeljebb talán csak emlékeztetni kell arra, hogy a legutóbbi UN közgyűlésen, mely Kruscsev eipődörömbölésének jegyében állt, Nkruma a szovjet mellett, a szabad világ ellen szavazott. A jövő közgyűlésen Nkrumának már nem egy, hanem három ellenséges szavazata lesz. Nkruma angolnyelvü lapja, az Accra Evening News, vezércikkében ezt irta: “Ghana népe úgy vélekedik, hogy Amerika a leggyalázatosabb, legördögibb imperialista hatalom, amelynek keze elér Afrikába . . .” Az ilyen aljas és ostoba beszéd nagyon tetszik a szovjetnek, amely gyarmatosító hatalomnak ócsárolja Amerikát, annak ellenére, hogy Amerika az egyetlen hatalom, amely sohasem gyakorolt gyarmati hatalmat más országok (Fülöp Szigetek, Kuba) felett. * Afrikában még van több gyarmat, mely függetlenitésre vár. A Nkrumatipusu újdonsült vezérek elvi okokból sürgetik a gyarmatosítás teljes felszámolását, amit meg lehet érteni. De más okból sürgeti ezt a szovjet: azért, mert, mint a Belga Kongó esete mutatja, a szovjetizálásnak termőtalajául kínálkozik egy időelőtt, elhamarkodottan felszabadul gyarmat. Nem is próbálkozik úgy, mint az egyház javára szokásos volt mulatságok és sorsolások megszüntetését rendeli el, érintetlenül hagyja a bingót, amelyre a St. Josep’s Churchnek engedélye van. A bingó fenntartása mellett döntött főleg azért, mert a játékban résztvevők 95 százaléka nem egyháztagok köréből kerül ki. a Kongóban, a szovjet oly uj országokban, amelyek angol vagy francia gyarmati uralom alól szabadultak fel kellő előkészítés, vezető réteg nevelése után. (Ghana, a volt angol gyarmat, és Guinea, a volt francia gyarmat, mint kivételek, csak megerősítik ezt a szabályt.) * A gyarmati sorból felemelkedett afrikai nemzeteknek idegenkedése minden gyarmatosítástól érthető. De a történelem tanúsága szerint a tegnap rabjai, ha szabadságot nyernek, a rabtartást már nem vetik meg, ha ők vannak hatalmon és mások felett szeretnének uralkodni és uraskodni. Például: Marokko pár év előtt kapta vissza függetlenségét a franciáktól és már hódítani szeretne. A szomszédos Mauritániát szeretné megkaparintani, amely ugyancsak a francia gyarmati uralom alól szabadult fel. Nosza rajta, a szovjet lelkesen Mlarokko oldalára állt és az Egyesült Nemzetek közgyűlésén Mauritania felvétele ellen szavazott. Az áskálódás Mauritania önállósága ellen már a múlt ősszel megindult. Októberben Marokko 31 éves trónörököse és miniszterelnöke felkereste Tunisz köztársaság elnökét, Bourguibát, és kérte, hogy támogassa Marokkot a mauritaniai kérdésben. És mindjárt felajánlott a támogatásért egy ellenszolgálatot. Ezt mondta Bourguibának: “Ha ti tunisziak igényt emeltek Szicíliára, mi marokkóiak támogatni fogunk benneteket.” É nem éppen diplomatikus, inkább bárgyú próbálkozás után Bourguiba bizalmas körben igy nyilatkozott a marokkói trónörökös-miniszterelnökről: “Még kissé éretlen fickó ez.” * Washingtonban ma már senkisem tagadja, hogy az afrikai események készületlenül érték az elnököt és külügyminisztériumát. Mig a szovjet már évek óta az iskolákban taníttatta az arab nyelvet és a többi afrikai nyelveket és diákcsere akciók utján a benszülöttek tehetséges fiataljait marxista-leninista kiképzésben részesítette, amerikai részről semmi vagy majdnem semmi történt abban az irányban, hogy a felszabaduló Hírek a világ minden részéből PEKING. — A kinai kommunista rádió meglepő nyíltsággal jelenti, hogy 1960-ban az ország legtöbb készében — Sinkiang tartomány és a meghódított Tibet kivételével — a szárazság, áradás, tájfunok és kártékony rovarok a termésnek körülbelül egyhatodát részben vagy teljesen elpusztították. Ily nagyfokú terméskár száz év óta nem volt Kínában. MOSZKVA. — A mezőgazdaságban 1960-ban mutatkozott hiányosságokért Kruscsev a földművelésügyi ■minisztert, Mackevicset okolja, miértis menesztette és Kazaksztánba küldte, ahol már évek óta próbálkoznak szüzföldek termékennyé tételével. LA PAZ, Bolivia. — A szovjet azt Ígérte Bolivia pénzszükségben szenvedő kormányának, hogy hajlandó tízszer annyi kölcsönt adni, mint Amerika. Egy szovjet delegáció a részletek kidolgozására La Paz fővárosba jött. A katedrálisban az érsek a szószékről támadta a betolakodó kommunistákat, később katolikusok kövekkel dobálták meg a szállót, amelyben az orosz vendégek voltak. A szálló előtt katolikusok és kommunisták összecsaptak, néhány lövés is eldördült, de komolyabb sérülések nem történtek. BRÜSSZEL. — Az országos sztrájkmozgalmat, amely megbénítja a forgalmat, az üzleti életet, a termelést, általában úgy értelmezik, hogy ez tiltakozás az uj törvények által elrendelt anyagi áldozatok ellen, amelyeket a Kongó elvesztése tett szükségessé és elkerülhetetlenné. A mozgalmat kezdeményező szocialisták azonban azt nehezményezik, hogy ezek a törvények több áldozatot követelnek a dolgozóktól, mint a gazdagoktól. DZSAKARTA. — Indonéziában minden 60.000 lakosra egy orvos esik, jelenti az orvosszövetség elnöke. gyarmatok népeinek jövő vezetőit a szabad világ eszméivel gazdagítsák. Nem csoda, hogy tele van Afrika többékevésbbé őszinte Nkrumákkal, akik többé-kevésbbé nyíltan kimondják, hogy ők marxisták. És nem csoda, hogy például a belga-kongói szabadságnak már első napjaiban, amikor az amerikai repülőgépek elkezdtek élelem és orvosság segítséget vinni a népnek, Lumumba, a simaszáju salesman és megválasztott miniszterelnök, elvakkantotta magát: “Mi csakis a szovjettől kapunk segítséget, senki más nem törődik velünk!” * Ez a tehetséges és veszedelmes politikai figura jelenleg ellenfeleinek, a Kasavubu kormánynak és Mobutu ezredes hadseregparancsnoknak foglya. De a jobbkeze, Gizenga, Oriental tartományban a hatalom birtokában van és a szovjet elismerte a Lumumba- Gizenga kormányt mint “Kongó törvényes kormányát.” Könnyű megjósolni, hogy ha a központi kormánynak nem sikerül elkergetni Gizenga Lumumba-kormányát, a szovjet meg fogja kísérelni legalábbis egy északi kommunista országrész megteremtését, mint Koreában és Vietnamban. Egyelőre Kruscsev még csak Ígéri a segítséget, vár az alkalomra, amikor Oriental tartomány tényleges elszakadása megtörténik. Mobutu ezredes jelenti, hogy katonai cenzúrájának sikerült megszerezni egy 250 szóból álló, Kruscsevtől Gizenga címére útban volt táviratot, amely — orosz nyelven volt Írva. * A hidegháborús stratégiának egyik fő fegyvere a segítség — financiális, technikai, kulturális segítség. A szovjet már régebb óta segiti az afrikai népeket, hogy a lenini elgondolás szerint éretté tegye azokat későbbi szovjetizálásra. Amerika és a Nyugat is kezd segiteni. A szabad világ oldalán mindenütt Afrikában igénybe veszik Izráel technikai segítségét is, hiába acsarkodnak Izráel ellen az arab diktátorok. Kongói fiatalemberek Izraelbe mentek technikai, földművelési, közigazgatási és egészségügyi kiképzésre. He AFRIKA ÉBREDEZIK . . . Kongó közepetáján, őserdők közepette Lukengu király sok év óta jóakaratu, nagyhatalmú feje volt a Bakuba törzsnek és a Bakugák által szolgaságban tartott Bakete törzsnek és a Bakubák által és Stanleyville városoktól, ahol a háborúság folyik, Lukengu király zavartalanul uralkodhatna népei felett. De, hogy, hogy nem, a háborúskodás szelleme behatolt az őserdők mélyébe is. Lukengu ellen fellázadt a népe. Mert sokallják 800 feleségét. Alighogy megalakult a független kongói kormány, Kasai tartomány főnöke kihii’dette, hogy 800 feleségnek, 800 rabszolgának tartása nem egyezhető össze az uj állam demokratikus szellemével. Lukengu 800 feleség-rabszolgáját teljes személyi szabadság illeti meg, mint Kongó minden más polgárát! — proklamálta Barthélemy Mukenge, Kasai 35 éves tartományi főnöke. A sokáig szolgaságban tartott Bakete törzsnek több sem kellett. Vezérük, David Mputukanga, katonai kísérettel behatolt a falvakba, ahol a király feleségei tanyáztak és népszavazást rögtönzött a nők körében. A nők nagy többsége lelkesen a szabadság mellett szavazott és ezek nyomban elhagyták kunyhóikat és falvaikét és a katonák védelme alatt elköltöztek oly messzire, ahová nem ér el Lukenga őfelsége keze. A király reumás tagjait most már csak erős férfiak masszírozzák. THE GOOD SHEPHERD
