A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-09-30 / 39. szám

2. OLDAL \ b « » f- /I H» '//I t VI? A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított.» Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 aégg&ö r,3 "»-1-----ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Ggy évre_______________$6.00 One Year------------------------$6.00 'él évre ____________ .$3.50 Half Year ____ *3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio VÖRÖS MESTERKEDÉS AZ UN-BEN Kruscsev vezetésével a Szovjetunió és csatlósai megindították támadásukat az Egyesült Nemzetek szervezete ellen. Ez a körülmény magáiban véve ta­lán nem lenne meglepő, hiszen a kommunista hatal­mak soha" nem voltak ismertek arról, hogy szerző­déses kötelezettségeiket annak írása és szelleme sze­rint tartották volna be, de legutóbbi lépéseik mesz­­sze túlhaladják a szerződésszegés szándékát. A Krem­lin ezidőszerint nem vágta fejszéjét kisebb fába, mint az Egyesült Nemzetek szervezete megkaparintásá­­nak vagy megsemmisítésének ördögi gonoszsággal kiagyalt tervéibe. Dag Hammarskjöld, a UN főtitkára ellen in­tézett támadások, amit a világszervezet vezetőtiszt­­viselője azzal érdemelt ki, hogy a Kongo kérdésé­ben folytatott valóban semleges magatartásával el­gáncsolta a Szovjetunió imperialista terveit, csak a kezdete volt annak a széleskörű kampánynak, amely­nek célja a kis népeket megfosztani az Egyesült Nem­zetek védelmétől. Moszkva igazi szándékai talán so­ha nem mutatkoztak meg olyan kirívóan, mint éppen az Egyesült Nemzetek most folyamatban lévő köz­gyűlésén. Kruscsev javaslatai a legfegyverzés kérdésében pontosan a már százszor elismételt propaganda szó­lamok. Lefegyverzés, ellenőrzés nélkül. Ez a cél, mely a vörös diktátor szeme előtt lebeg. Lefegyverezni, le­­gyöngiteni a nyugati hatalmakat, mig a Szovjetunió és csatlósai a beteges titkolózás fátyla alatt fenntar­taná katonai erejét, hogy egy alkalmas pillanatban lecsapjon védtelen áldozataira a megtorlás veszélye nélkül. A Nyugat most is, csakúgy mint a múltban teljes határozottsággal jelentette ki: Ilyen lefegyver­zésből pedig nem lesz, semmi! A vörösök másik javaslata; hogy az Egyesült Nemzetek főtitkári tisztét szüntessék meg és annak helyébe egy háromtagú bizottságot nevezzenek ki, pontosan ugyanazokon az elveken alapul, mint a le­fegyverzés kérdéséiben elfoglalt álláspontja. Neve­zetesen, az Egyesült Nemzetek szervezetét a máso­dik világháborút megelőző Népszövetség sorsára Ítél­ni, amely szervezet még arra sem volt képes, hogy egy határvillongást megakadályozzon. A Szovjetunió most ismét, mint a múltban már oly sokszor, bebizo­nyította, hogy a világ békéjének legveszedelmesebb ellensége. S ami a szabad világ szempontjából aligha lebecsülhető körülmény, ez a felismerés egyre erőseb­bé válik a semleges nemzetek körében is. SZOVJET FEKETÉZŐK Alig múlik el nap, hogy a kommunista propa­ganda ne kürtölné világgá a Szovjetunió hatalmas sikereit a gazdasági élet minden terén. A hazugság­­kenyerén élő bérencekre jellemzően azonban, a szov­jet újságok egymást és önmagukat hazudtolják meg egyazon lélegzetvétellel. így, mig segély-milliókat ígérnek Afrika és Ázsia semleges népeinek, addig odahaza a vörös paradicsomban hiány van a legtöbb közszükségleti cikkben. A szovjet kormány most erő­teljes kampányt kezdett az úgynevezett spekulánsok ellen, akik állítólag elvonják a közszükségleti cikke­ket a piacról. Jellemzően erre a “feketepiac” vesze­delemre egy szovjet bíróság nemrégiben több évi bör­tönbüntetésre ítélt néhány vállalkozó szellemű fia­talembert. Ezek régi hanglemezekből gombokat gyár­tottak és azt a feketepiacon hozták forgalomba. A szovjet törvények szerint, haszonra szert tenni csakis az államnak van joga. Mindenki más aki ezt megkísérli, bűnbe esik és arra le kell sújtani. A kom­munista hatóságok jellemző félrebeszéléssel és nyil­ván tehetetlenségük leplezésére, most azt a mesét találták ki, hogy a fiatal spekulánsok szabad pré>~* a nyugati kémszervezetek beszervezési technikájá­nak. Vágyaik amerikai luxus cikkek után, — mond­ják a vörösök, — rossz útra téritik őket és ezért a legjobb, ha a társadalomból ki lesznek közösítve. Más­szóval kényszermunkatáborba zárva. Mindezek a körülmények ismét bizonyságát ad­ják annak, amit a kommunista világ megfigyelői már régen hangoztatnak. A propaganda szájaskodás elle­nére az életnívó a Szovjetunióban még mindig rend­kívül alacsony és a terror, burkolt formáiban ugyan, de továbbra is a rendszer alapja. A szegedi árvíz emlékei kísértenek az öreg amerik ásókban, amikor erre a fényképre tekintenek. Pe­dig ez a Donna munkája, Atlantic Cityben, ahol csak csónakokkal leheteti közlekedni. MÁRIA FŐHADNAGY Az újpesti régi temetőiben egy öJcn siukőncik ez a fel­irata: Lebstück Mária, 1848—49, huszárfőhadnagy 1839—1892. Branyiszikó, Bábolna, Tétény, Tűrések, Igló, Rózsahegy, Ká­polna, Szepesibela, Verpelét Hatvan, Rakamaz, Szolnok, Komárom, Budavár. A hős nőhonvéd emlékének emelte a kegyelet. Zágrábban született, 1830 aug. 15-én. Szülei jómódú kereskedők voltak. A serdülő leányka Becsbe került, nagybátyja há­zához. Ez a nagybácsi hatal­mas ember volt Becsben. A császár brigadércsa. Neve Si­­munich Boldizsár báró. Had­teste Magyarországon is har­colt, mig a honvédek szét nem szórták. Erre megkapta felmentésiét. Miként sodródott bele Si­­rnunich altábornagy unoka­­huga a Kossuth szabadság­­harcába? 1848 március 13-án Leb­­stück Mária 18 éves kisasz­­szony besétált Becs városába kalapot venni. A kalapra azért volt szüksége, mert a Deutschmeister-ezred tiszti­kara táncmulatságot rende­zett s erre a brigadéros uno­­kahuga is hivatalos volt. A városból azonban már niem tudott visszajutni lakásukra, mert a város kapuit bezárták. Az utcákon ember-ember há­tán. A drága kalap tönkre­ment a tolongásban. De már nem is volt rá szükség. A tolongásból Mária egy is­merős cip észmester ha j léká­ba menekült és percek alatt átalakult — fiúvá. Eladta a fülbevalóját. Kabátot, pepita­­nadrágot, férficsizmát szer­zett. S a cipészmester, aki a nemzeti gárda tagja volt, mindjárt Írást adott róla, hogy Lebstück Károly mint a segédje fog helyette őrszolgá­latot teljesíteni. A cipészmes­­terné fiumódra levágta a kis­asszony haját, gárdasapkát csapott a fejére, fegyvert a vállára s azzal ment is Mária az őrségre. A Kaertneirthoz; mellett jelentkezett a pa­rancsnoknál és kiállt a vártá­ra. Néhány nap múlva Guyon őrnagy Elvette a parancs­noksága alatt álló Halállégió­ba, majd a Kolleradó gróf ju­­ristacsapatához került. Októ­berben ezzel a csapattal egye­temiben vívta a barrikádhar­­cokat, mig sebesülten a Deut­sches Hausba nem vitték. Ott jó dolga volt. A jólelkü szer­zetes, Holzapfel páter taná­csára, amint felgyógyult, el­hagyta Bécset. Ideje volt, mert a rendőrség már nyo­mozott a felkelők után. Szerencsésen kijutott a császárvárosból és sok viszon­tagság után Győrbe érkezett. Néhol becsukták, Csornánál beszakadt alattuk a jég és a honvédek húzták ki a Rábá-Irta: KISS GÉZA ból. Az egyik őrszem 'borított rá egy katonaköpenyeget. Fátyolos női kalapban és honvédköpenyben állított be Johanna nővéréhez, aki egy mészárosmester felesége volt. Másnap Guyon őrnagy örö­mest vette fel újra a Halállé­gióba. Az ágyúra esküdött fel, mert zászlójuk ncim volt. Már menni is kellett őrségre, a Görgey főhadiszállása elé. December 24-ike volt. A lába majd lefagyott. De büszke volt, hogy Magyarország ügyét szolgálhatta. December 26-án Windisch­­graetz előnyomulása miatt el­hagyta Győrt. Bábolnánál áll­ta az első nagyobb csatát. Té­­ténynél elfogott egy szakas; osztrák gránátost. Budapest­re érve, a tiroli vadászezred­be való feltételét kérte Soll őrnagytól. Mar mint vadász masírozott Vácra. Onnan to­vább, az északnyugati bánya­városok felé. Gyönyörű Mária naplójá­nak az a része, mely a bra­­nyiszlkói diadal képét adja hí­ven és színesen: “Lőcse és Eperjes között fekszik a Branyiszikó-hegy, melyen át egy ut vezet. Ezen az utón vonultatta át Görgey hadseregét Eperjesre, hogy onnan Kassára vezesse. Az osztrák sereg megszállotta a Braryiszkó-hegyet, áigyukkal rakta meg s igy az átkelést könnyen kivédhették. Görgey másnap parancsot adott Gú­nyon tábornoknak, hogy a helyet az osztrákoktól tisztít­sa meg. Guyon azonnal útra kelt. Mi, vadászok, voltunk a segédcsapat és a hegy lábá­nál állottunk fel, in;nen köny­­nyen tudtuk az. osztrák sere­get szétszórni és futásra bír­ni. Hanem a hegyre fel, a szi­gorú hidegben, a jeges tala­jon, veszélyes volt az ut, s a veszélyt még növelte a fris­sen esett hó. Odafenn dörög­tek az ágyuk és a lovasok, i nagy zavart okozva csapata­inkban, egész sorokat terítet­tek le. Az elesettek rázuhan­tak az utánuk következőkre, sokakat a leg'uruló sziklák zúztak agyon. Az osztrákok fatönkeket dobtak le az os­tromló honvédekre és egész, rendeket vágtak köztük. A honvédek már hátrálni kezd­tek. Ekkor Guyon odakiáltot­ta: “Előre, dupla lénung! A hátrálóknak: kartács!” Guyon vezette a rohamcsapatot, mel­lette Erdősi Imre tábori lel­kész, magasra tartott feszü­lettel. A roham megújult s a pap kiáltotta: “Fiuk, kövessé­tek a keresztet!” És a honvé­dek vak erővel rohantak az ellenségnek, melyet teljesen levertek. Az ütközet reggel 9 órától éjfélig tartott. Jeges hidegben, sziklás, csúszós uta­kon huszonhárom állásból kellett kiverni az ellenséget, mely vad futásban menekült. Éjfél után. egy órakor fenn voltunk a hegytetőn . . A n,agy ütközetet dicsőség­gel állta ki a honvédkisasz­­szony. Hanem utána, a diadal örömében igy kis baleset ér­te. A honvédek az osztrák visz­­szavonulást fedező Párma-ba­­taillont az utolsó emberig szétverték. Görgey megtisztí­tott utón vonulhatott Eper­jesre, majd február 10-én Kas­sára. Kassán gyászmise volt az elesettekért, azután disz­­menetben vonultak el az ez­redet Görgey előtt. S a főhadász-kisasszony, amint Görgey elé ért, valami csekélységen nevetni kezdett. Ezért nyolc órás kurtavassal büntette a tábornok. Este táncmulatság volt s a baj tár­sak érte menteik. Görgey tői s büntetés elengedését kérték. Mégis abba kellett . hagyni a mulatságot. Az oszWák me­gát támadott. Miskolcon azt a megbízást kapta a fővadász, hogy egy 200 főből álló* fogolycsapatot kisérjen Debrecenbe. Feb­ruár 15-én Egerben Dem­binszky seregébe osztották be a vadászokat. E hó 26-án és 27-én a kápolnai csatában vi­tézkedett Lebstück Mária és kiérdemelte, hogy hadnaggyá léptessék elő. Ez igy történt: Az osztrák lovasattak előtt a vadászok csataláncba fejlődtek. A ta laj mocsaras volt és Lebstück elmaradt a társaitól. Ekkor három vérteslovas üldözőbe vette. Egy patakon az osztrák lovak nem akartak átmenni. Az üldözők váltig kiáltoztak a loholó vadász után: — Állj meg, átkozott Kos­suth kutyája! — Lebstück ad­dig szaladt, mig egy fa me­­gett fedezéket nem talált. Kétcsö.vü karabélyával pus­kára fogta a lovasokat. Két vértes lebukott a lóról, a har­madik megfutamodott. Az egyik elesett valami báró volt, akit Bécsből ismert, a másik egy káplár. A kürtösök takaródét fújtak. A vezérkar távolból figyelte, hogyan vé­dekezik a fővaűlász, Csata után Dembinszky maga elé vezettette és ezt mondta: —7 Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz, ma megszolgált az aranybojtért. És ott a csatamezőn, had­naggyá avatta. A napló szerényen jegyzi meg: “Dembinszky még nem tudta, hogy fehérnép va­gyok.” Nem is kívánta a hadnagy­­kisasszony, hogy tudják róla, hogy nem férfi. Verpelétnél golyó seibesitette meg a fejét. Egerbe vitték s a barátok ko­lostorában kötözték be. Az or­vos, amint a csu,romvér inget felnyitotta a vállán, csodál­kozva kiáltott fel: — Hiszen a mi Károlyunk leány! A hadnagy azonban erélye­sen rivallt rá:-— Ezer ördög, doktor! Kö-Csipkedje a kedves nagynénikéjét! Népidemokratikus humoros karcolat, Kovalik Albin alig két hete került vállalatunkhoz. Általában délelőtt tiz óra tájban jött be a hivatalba, átolvasta a napilapok sportrovatát,, utána gondolatai­ba merülve ült Íróasztala előtt. Egyedüli ténykedése az volt, hogy néha megsimogatta az orra alatt vonuló kes­keny szürkés csikót, amit csak a legnagyobb jóakarat­tal lehetett bajusznak nevezni. Pontban egy órakor fogta a kabátját és rugalmas lépésekkel távozott. Egy napon nem tudtam már türtőztetni magam és odaszól­tam Ko Valiknak: — Hallja, kedves kollégám, úgy veszem észre, hogy nagyon unja magát. Mint kartárs a kartársnak, tisztán jóakaratból azt tanácsolom magának, lásson hozzá va­lamihez, legalább úgy tessék-lássék . . . Kovalik fölényesen rámmosolygott, majd röviden és velősen kijelentette: — Menjen és macerái ja a kedves nagynénikéjét! Ezzel becsapta maga után az ajtót és távozott. Néhány nap múlva Polák csoportvezető is felfi­gyelt Kovalikra, megállt asztala előtt és igy szólt: — Kovalik kartárs, látom, hogy ön értelmes fiatal­ember és jól tudom, hogy kezdetben, amíg bedolgozza magát, bizonyos nehézségek merülnek fel. Arra kérem, forduljon bizalommal hozzám tanácsért és útbaigazí­tásért . . . Ugye érti mire gondolok? . . . Kovalik néhány másodpercig hallgatott, majd megsimogatta bajuszát, leereszkedően kijelentette: — Azt tanácsolom önnek, kedves kartársam: csipkedje a kedves nagynéni kéj ét! Röviddel ezután történt, hogy Dobrovszky főosz­tályvezető, amikor a folyosón találkozott Kovalikkal, megállította: — Nicsak, nicsak, az uj munkatárs! Hogy mint ér­zi magát nálunk? Remélem meg van elégedve munka­körével és nem felejti el, hogy valamennyien a köz ja­vára dolgozunk . . . Arra kérem, fogja fel a dolgot po­litikai szemszögből. Népgazdaságunk és a nemzetközi helyzet is azt kívánja, hogy minden erőnket a termelés szolgálatába állítsuk . . . Remélem tisztában van azzal, hogy mit vár a társadalom tőlünk és persze magától is? — Tisztában vagyok! — felelte rendületlen nyu­galommal Kovalik. — De tudja, mit mondok? Csipked­je a kedves nagynénikéjét! Ezzel fogta magát és elhagyta a helyiséget. Az igazgató egy ideig dermedten nézett maga elé, majd csengetett és sürgős igazgatói értekezletet hivott össze. — Ki vette fel ezt a pökhendi, ronda KovalikoE vállalatunkhoz? — tette fel a kérdést, szinte orditva. Ki volt az a kétbalkezes? . . . A kérdést követő fagyos csendet a személyzeti osz­tály vezetőjének siri hangja törte meg: — Kovalik Albin kartársat a minisztérium hatá­rozott utasitására vettük fel. Ideges izgés-mozgás támadt, majd megszólalt a fő­osztályvezető: — Mi a teendő tehát az adott helyzetben? Minden arc az igazgató felé fordult, aki felemel­kedett helyéről és miközben összecsomagolta iromá­nyait, szomorúan kijelentette: — Hogy önök mit fognak csinálni, azt nem tudom, én a magam részéről megyek és csipkedem a néniké­met! így került sor arra, hogy maga az igazgató hivatta magához Kovalikot: — Először is elnézését kérem — mondta barátsá­gosan kezetszoritva a fiatalemberrel —, hogy munka­társaim olyan tapintatlanul bántak önnel. Nem isme­rik még a káderekkel való helyes bánásmódot, nem rendelkeznek a szükséges önfegyelemmel és türelem­mel a főképpen nem tanulmányozzák a Makarenko mü­veiben lefektetett pedagógiai elveket. Úgy döntöttem, hogy közvetlenül én veszem kezembe az ön irányítá­sát . . . Tessék, gyújtson rá! — Nem dohányzom! — Akkor talán egy pohár italt? 1 — Nem iszom! — Tessék, üljön le! — Nem ülök le! — Kérem, tekintsen tanítójának, barátjának, és mondja meg őszintén, mi bántja, mi a kívánsága? — Őszintén megmondom ... Az a kívánságom, hogy csipkedve a kedves nagynénikéjét! tözzön be és ne keltsen feltű­nést! Negyvennyolc órát pihent, aztán egy nyolcvan hat főnyi seibesült-szjáljlitiményt kellett elvinnie Tiszafüredre, onnan Miskolcra, majd Gyöngyösre. Gyöngyösön jelentkezett Görgeynél és kérte a huszá­rokhoz való beosztását. Gás­pár, tábornok rögtön át is vet­te a 9-es Miklós huszárezred­hez. A hatvani csatát még mint vadász vereikedte végig és baj onett-szurást kapott a tenyerébe. Miskolcon kapta meg azután a huszáregyenru­hát, Tokajban pedig kardot, sarkantyút, lovat. Az első lovasharcot Raka­­■madnál vivta. Onnan Szol­nokra ment, ahol kemény fel­adatot ibizott rá a parancs­nokság. Egy 23 kocsiból álló lőszerrakományt kellett Ko­márom várába szállítania. Út­közben háromszor csapott össze az ellenséggel: Gödöllő­nél, Ipolyságnál és Lévánál. Ipolyság körül a hegységen csakúgy nyüzsgött az osztrák. Komáromiban Görgey, Klap­ka, Guyon és Mészáros tábor­nokok már izgatottan várták, mert fogytán volt a muníció. Érdekfeszítően, Írja le, ho­(Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom