A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-09-09 / 36. szám
19 8. OLDAU /K JA PÁSZTOR Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 6, fej., 24—33 Senki két urnák nem szolgálhat, mert' vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy az egyiket tűrni fogja és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. — Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, sem testetekről, hogy mibe öltözzetek. Nem többe az élet az eledelnél s a test öltözetnél? Nézzétek az ég madarait hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Ki adhat pedig közületek gondjai által nagyságához egy könyöknyit? És a ruházatról mit aggódtok? Nézzétek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak, pedig mondom nektek, hogy Salamon király minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten is ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitüek! Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk. Hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon. Keressétek azért először az Isten országát és az ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban egy igen nagy igazságot jelent ki tanítványai előtt: “Senki két urnák nem szolgálhat”, majd igy folytatja, hogy a dolog még világosabban álljon szemeink előtt: “Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak”, vagyis nem szolgálhattok Istennek és a pénznek, a világnak. Az emberre nézve földi életben két ur szokott szerepelni: Jó Isten és a világ. Az embert vagy az Isten vezeti, vagy a világ. A vallásos ember mindenben vallásos meggyőződése cselekedeteit és szavait, de még gondolatait is Hz Isten törvénye szerint irányítja, vagyis nem tesz. . lem beszél, de még csak nem is gondol olyasmit, ami íz Isten párancsolataival ellenkezik, és ha talán mégis tett, beszélt, vagy gondolt rosszat, azt megbánja i iparkodik jóvátenni. Az ilyen ember az Istennek szolgál. A világi ember ellenben mindent a saját, vagy az emberek meggyőződése szerint szeret tenni. Életét, gondolatait, szavait és cselekedeteit csak önmaga vagy az emberek irányítják ... Mindent emberi szempontból, emberi tekintetből tesz. A világi emberre nézve nem az az irányitó, hogy mit mond, vagy mit ir elő az isteni törvény, hanem hogy mit mondok~en, hogy mit mondanak az emberek ... És ha valami tette balul ütött ki, azt nem azért bánja, mert azzal ellenkezésbe jutott az Isten parancsaival, hanem azért, mert amiatt valamiféle kárt, szégyent kellett elszenvednie az emberek részéről. Erre a két hatalomra, erre a két erőre mondja az Ur: “Senki két urnák nem szolgálhat; nem szolgálhattok az Istennek és a világnak!” Két különböző ut ez; az első jobbra, a másik balra vezet. Más a szava az Istennek és más a szava a világnak, azért nem követhetem egyszerre az Istent és a világot. Ha valahol és valamiben igaz a “vagy”, akkor igaz ebben. Vagy az Istennek szolgálok, vagy a világnak, majr öregségemben szolgálok az Istennek . . . Nem mondhatom, hogy például ezen a héten az Isten parancsait követem, a másik héten pedi g a világ szerint élek, aminthogy a gyerek se mondhatja jogosan: ezen a héten szót fogadok, a jövő héten azt csinálok, amit akarok ... Nem mondhatom becsületesen szemedbe, hogy jó barátod vagyok, a hátad mögött ellenséged. És mégis valahogy úgy vagyunk, hogy szeretjük magunkat megosztani az Isten s a világ között. Az Istennek is akarunk szolgálni, de azért a világot sem akarjuk elhagyni. Valahogy úgy akarnánk eljárni, hogy a kecske is jóllakjon, de káposzta is megmaradjon. Az Ur kedvében akarunk járni, de hát azért néhanapján — mint mondják — az ördögnek is gyújtunk gyertyát. Hát mindez megalkuvás, kétszínűség. És ilyen a mai ember . . . Ilyen a templomban, sőt ilyen még a családban is. Tudja, hogy mindenhol és mindenben mit kell tennie és mégis nem mer úgy tenni, hanem ötven percentre megalkuszik, látszólag, nehogy másikat megsértse, voltaképpen pedig azért, mert gyáva. S az ilyesmi előbb-utóbb megbosszulja magát, már az emberek előtt is, de még inkább az Isten előtt, mert az ilyenről mondja Szent János: “Mivel se meleg, se hideg nem vagy, elkezdlek kivetni számból.” Legyünk tehát jellemesek, álljunk határozottan földi életünkben Krisztus mellé, hogy egykoron Krisztus megvalljon bennünket az ő mennyei Atyja előtt. Pezsgő? Nem, viz! — Az amerikai "Musical" megteremtője, Oscar Hammerstein II, aki most hunyt el, vízzel kereszteli meg (bár jövedelme pezsgőre is telt volna) nagysikerű darabjának, a "South Pacific" női főszereplőit. RÓMAI SZENT KASSZIÁN Kasszián atya születési éve ismeretlen, az azonban meg van állapítva, hogy Rómáiban született és szülei vagyonos, előkelő római polgárok voltak. Már fiatal korában igen kedvelte az egyházi tudományokat, azokban igen szorgalmasan művelte magát. Éles eszével mindenütt feltűnést keltett maga iránt s csakhamar korának egyik kiváló egyház-irój aiként lett elismerve. A fiatal tudós azonban a hírnévnél többre .becsülte a keresztény tökéletességet, s hogy a keresztényi erényekben minél magasabb fokra 3melkedhessen, búcsút mondott szüleinek, lemondott Örökségéről s Konstantinápolyba költözött, hogy Aranyízájiu Szent János közelében ehessen. A szent pátriárka íletszentsége és oktatásai kiválóan jó hatással voltak rá; ;anitómestere igen megszeretne s a diakonusi rendet is feladta neki. A konstantinápolyi papság s nagyon .megkedvelte a izentéletü és tudós diakónust i azért, mikor a császár Aranyszáju Szent János nagy íllenségének, a gonoszlelkü Eudoxia császárnénak ármánykodására elrendelte a szent főpap száműzetését, Kassziánt Rómába küldte, hogy kérnjé meg I. Ineze pápát: járna közbe a császárnál a iszámüzés visszavonása végett. A pápa szívesen tett eleget a papság Kasszián utján tolmácsolt kérelmének s Aranyszáju Szent János érdekében közbenjárt a császárnál. Római küldetésének befejezése utón Kasszián felkereste az egyiptomi puszták remetéit, megfordult Pontusban, Kappadociában, Thebeben, — ellátogatott a Nitriahegy kolostorába is, hogy a pusztai remetek és a világról teljesen lemondott szerzetesek életéből is bátorságot és erőt merítsen magának ahhoz a nagy lelki küzdelemhez, amelyet a keresztény tőkéié^ tesség elérése végett meg kell vívnia. A pusztákban és a kolostorokban látott sok szép példát egy könyvben megírta; nagy dicsérettel emlékezett meg könyvében a szerzetesek szokásairól is, igy például arról, hogy a ruha-ujjakat levágják, mert az arra emlékezteti őket, hogy kezüknek minden földi szorgoskodástól mentesnek kell lenni, — vagy arról is, hogy lábbelit nem viselnek, mert az Ur Jézus parancsát követik, aki mikor apostolait elküldte tanitani, meghogyta njekik, hogy “. . . ne legyen se táskátok az utón, se két köntöstök, se sarutok.” Ezért aztán csakis a nagy hidegekben és a nap perzselő heve ellen húznak fel sarukat, de a szent áldozáíshoz való járulás előtt lehúzzák azokat, mert ők is meg akarják tartani Isten azon parancsát, amit egykor Mózesnek adott, midőn igy szólt hozzá: “Ne közelíts ide; oldd le a sarut lábaidról, mert a hely, melyen állsz szent!” Megírta egyebek között azt is, hogy a szerzetesek éjjelnappal fejtakarót viselnek, ami a testi vágyak megfékezésének a jelvénye; hogy Egyiptomban a kolostorba csak olyanokat vesznek fel, akik már előzetesen minden örökségről és vagyonról lemondtak és általában semmivel sem rendelkezhetnek, sőt e szavakat “ez az enyém”, még kimondaniok sem szabad. Dicséri azután azt feltétlen engedelmességet, amit a szerzetes a főnökével szemben tanúsítani köteles s általában a kolostorok törvényeit és fegyelmét. Miután a Keleten már oly hasznos és gazdag tapasztalatokat szerzett, elhatározta Kasszián, hogy a Nyugatra megyen és ott Isten dicsőségére és a lelkek üdvére fog munkálkodni. Először Rómába utazott s miután ott I. Ineze pápa pappá szentelte fel, onnan Galliába (a mai Franciaországba) utazott, ahol Massilia (ma Marseille) városban két kolostort alapított — az egyiket férfi szerzetesek, a másikat női szerzeteseik részére; ez a két kolostor sokáig állott fenn és szépen virágzott, az egyháznak sok kiváló szentet nevelt. Életszentségben és hasznos munkálkodásban eltöltött életének 435-ben bekövetkezett halála vetett véget. "Tokiái látogatás" New Yorkban Kruscsev bejelentette, hogy az Egyesült Nemzetek szeptemberi nagygyűlésére eljön és vele jönnek csatlósai: Kádár, Gheorghiu-Dej és Gomulka. Budapest hóhéra nem kapott meghívást Amerikába. Nem is Amerikába jön, hanem az Egyesült Nemzetek nemzetközi területére. Ezért Amerika népe — és Amerika magyarsága — részéről nem tarthat számot udvariasságra, ami meghívott vendégeket megillet. A gyarmati elnyomatásban élő középeurópai nemzetek itteni fiai és hívei a véreskezü moszkvai zsarnoknak olyan fogadtatást rendeznek, amilyent ő rendelt el a japán kommunistáknak: tokiói fogadtatást. BILLERICAY, Anglia. — Sing Ah Cseung kínai pincér a biró előtt nem ismerte fel a hat férfi közül azt, aki neki hamis font sterling bankjeggyel fizetett. “Mert maguk angolok mind egyenlően néznek ki”. PRAG A. — Villamos gyomirtó-készüléket szerkesztettek Csehszlovákiában. A készülék elektródái között több ezer Volt feszültségű elektromos mező keletkezik, amely gyökerestül megsemmisíti a gyomot. Ssent Pál prédikál Ephesusban. Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22. 1—14 Az időben mondá az Ur e példabeszédet: Hasonló mennyek országa egy királyemberhez, aki menyegzőt szerze fiának. És elküldé szolgáit, hogy a hivatalosakat hívják meg a menyegzőre, de nem akarának eljönni. Ismét más szolgákat küíde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak, hogy íme, elkészítettem ebédemet, tulkaim s hizlalt állataim meg vannak ölve és minden kész, jöjjetek a menyegzőre. Azok pedig elmulasztván, elmenének, némelyik majorjába, némelyik pedig keresete után. A többiek pedig megfogák az ő szolgáit és szidalmakkal illetvén, megölök. Hallván ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait s elvesztő ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá. Akkor mondá szolgáinak. A menyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek ki tehát az utszélekre és akiket találtok, azt mind hívjátok a menyegzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjtők mind, akiket találtak rosszakat és jókat és betelék a menyegzős ház települtekkel. Beméne pedig a király, hogy lássa a települteket és láta ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél be ide, menyegzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémula. Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén a kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségre, ott lészen sirás és fogak csikorgatása . . . Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. SZENTBESZÉD A mi szent hitünk azt tanítja, hogy a halál után minden ember megjelenik az Isten itélőszéke előtt és ettől az Ítélettől fog függni a mi örök üdvösségünk vagy örök kárhozatunk, mert jó tetteinkért örök jutalom, bűneinkért pedig örök kárhozat vár ránk a másvilágon. Mi, keresztény katolikusok, mindezt hisszük s mégis sokan, igen sokan úgy élnek, mintha erről semmit sem tudnának, mintha a földi élet után nem volna se ítélet, se pokol, se mennyország. Fáradozunk, küzködünk és verejtékezünk a múlandó földi javak megszerzésében, a lelkünk üdvére azonban sokszor nem is gondolunk. Óh és hányán vannak, akik hallani sem akarnak túlvilágról, pokolról, ítéletről és mennyországról! Óh, milyen szerencsétlenek az ilyen emberek! Szerencsétlenek, mert a tülviíági ítéletben örök bünhődés lesz osztályrészük. Hogy mi is ily szerencsétlenek ne legyünk, tegyük fel a kérdést: mit kell cselekednünk, hogy az örök életet elnyerjük? Aki üdvözülni akar, annak feltétlen szükséges az, hogy legyen erős hite, mert maga Jézus mondotta: “Aki hiszen, üdvözül.” De még maga a hit sem elégséges az üdvösségre, mert hiszen az ördögök is hisznek s mégse üdvözölhetnek. Feltétlen szükséges tehát, hogy hitünk élő legyen, hogy az a jócselekedttekben nyilvánuljon meg. Vagyis, ha üdvözülni akarunk, feltétlen meg kell tartanunk az Ur parancsait, mert világosan megmondotta azt Jézus Krisztus, hogy “nem mindenki, aki mondja: Uram, Uram, megy be a mennyeknek országába, hanem csak az, aki Atyánk akaratát cselekszi.” Az isteni parancsolatok megtartása nélkül lehetetlen üdvözülnünk. Azért mondja Jézus: “Ha az örök életbe be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat.” Azonban nagyon csodálkozna az az ember, aki azt gondolná, hogy akkor is üdvözülhet, ha az egyik parancsolatot megtartja, a másikat pedig áthágja. Aki üdvözülni akar, annak az összes parancsolatokat be kell tartani, egyet se szabad áthágnia. Mert ha valaki az összes parancsolatokat megtartaná, de az egyiket áthágná, éppen úgy nem várhat Istentől jutalmat, mint az az ember, aki egy parancsot sem tartott meg, mert azt mondja Szent Jakab apostol: “Ha valaki az egész törvényt megtartja, de egyben vétkezik, vétkezik valamennyiben.” SZUDÁN NÉVTELEN VÁNDORAI KHARTOUM, Szudán, Afrika. — Az építési és egyéb munkákra a városokba jövő vándor munkások névtelensége sok zavart okoz a munkabérek kifizetésénél és a nyilvántartási, könyvelési munkákban. Az üzletemberek és vállalkozók a kormányhoz fordultak segítségért és a kormány most akciót indított, hogy a körülbelül tízezernyi vándor munkás neveket kapjon. Sokan, a városi kirakatok és üzletek csodáit megbámulva, már választottak maguknak nevet, például Mr. Bicikli, Mr. Mosógép. A munkaügyi hivatalban minden munkást, aki oda betér, felszólítanak, hogy válasszon magának egy nevet. Egyiknek azt mondta a hivatalnok, hogy Ahmed lesz a neve és válasszon magának keresztnevet. Amire a vándor, a hivatalnok töltőtollát megcsodálva, kérdezte, mi annak a neve? “Toll” — felelte a hivatalnok. “Jól van”, mondta a munkás, “akkor az én nevem Ahmed Toll”. Kiállítottak neki egy papirt erre a névre. De nem biztos, hogy rajta ragad a név, lehetséges, hogy ha jobban megtetszik neki a televízió, átváltoztatja a nevét Ahmed Televízióra.
