A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-08-26 / 34. szám
fi mn\r. A T«5» F4F57TOR Az időben tanítványaihoz fordulván Jézus, monda tanítványainak: Boldogok a szemek, melyek látják, miket ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látta és hallni, amiket ti hallotok, de nem hallotta . . . És ime fölkele egy törvénytudó, kisértvén őt és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Ő pedig mondá neki: Mi vagyon írva a törvényben, miképen olvasod? Amaz felelvén, mondá: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és minden erődből és egész elmédből, felebarátodat pedig úgy, mint saját magadat- És mondá neki: Helyesen feleltél, ezt cselekedned és élni fogsz. Amaz pedig igazolni akarván magát, mondá Jézusnak: De hát ki az én felebarátom? Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba men vén, rablók közé került, akik kifoszták őt és sebesre vervén, félholtan hagyták őt és eltávozának. Véletlenül azon az utón jött lefelé egy pap és látván őt, tovább méné. Hasonlóképen viselkedett egy lévita is, midőn azon helyhez ért és látá őt, elméne mellette. Arra utazván pedig egy szamaritánus, odaméne s látván őt, könyörületre indula. És hozzája járulván, bekötözé sebeit, olajat és bort öntvén azokba, föltevé őt barmára s a szállásra vivé és gondját viselé. Másnap elővévén két dénárt, a gazdának adá és mondá neki: Viselj gondot reá és ha többet költenél reá, én amikor visszatérek, megadom neked. E három közül, mit gondolsz, melyik volt felebarátja annak, aki a rablók közé jutott? Amaz pedig mondá: Aki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj és te is hasonlóképen cselekedjél. t ' V: : , Cape Canaveralban a "Titan" távolból irányítható rakétát.is teljes sikerrel lőtték ki. Baloldalon a kü lönleges fényképezőgép, amely követni tudia a rakéta pályáját. A Titan 5000 mérföldre célba talált. A RÁCALOM ISKOLÁJA SZENTBESZÉD Tulajdonképen a botrány okozás iskolájáról irt a XVIII. századbeli angol szerző. A kora kapitalizmus és a gyarmatosítás egyeseknek hatalmas jövedelmeket juttatott és ennek a felső tízezernek nevezett osztálynak semmittevő tagjai között dúlt a rágalom, a pletyka Utján szálló befeketités, mint valami veszélyes influenza-járvány. Csak egy angolbaoltott írnek juthatott eszébe már száz évvel Bemard Shaw föllépése előtt, hogy magának a rágalomnak kikelő kigyófészlkét, a skandalumok iskoláját mutassa be a színpad deszkáiról és igy tartson torzító tükröt kortársai elé: ilyenek vagytok, más kárán örvendező, az ártatlant is befeketítő, könnyedén fecsegő gonosztevők és nyelvetek oktalan pletykacséplésével képesek vagytok fiatal életeket, nemrég megkötött, vagy csak ezután megkötendő házasságokat jégverésként virágjában megölni. A katolikus életben nagyon sokan, még a jobb ' irzésü és hitük szerint élők között is olyan vélemény alakult ki, mely szerint a hit nem más, mint nehéz kötelességeknek sorozata. Tényleg vannak kötelességek is a hívők számára, nemcsak lelkileg kell törődniük önmagukkal, hanem anyagiak terén is sokszor nehéz feladatok elé -ran állítva a katolikus ember. Nehéz hitközségi terhek, amelyeket együttes irővel kell elviselni és amellett más törvények is állnak az emberek előtt, melyek bizonyos fokig korlátokat jelentenek s gátat vetnek annak a szabadosságnak, melynek szabadon áldozhat a hitetlen ember. Túlzás volna azonban, ha valaki csak ezeket mérlegelné az életben és ilyen nehézségek láttára sötét vigasztalannak minősítené a katolikus életet. Olyan valami volna ez, mintha valaki találna egy régimódi, ütött-kopott ládikát és azonmód el is dobná, jóllehet, ha kinyitná, azt szinarannyal tömve találná, de mert ő csak az elnyűtt külsőt nézte, elvetette azt és igy annak a birtokába jutnak a kincsek, aki okos megfontolással a belsejébe is beletekint-Az anyagi javakról helyesen akkor gondolkodik az ember, ha nem ragaszkodik hozzá annyira, hogy még attól az áldozattól is irtózik, ami Isten dicsőségére megy. Hiszen templomnak adni annyit jelent, mint a legjobb takarékpénztárba tenni pénzünkét, amely dupla kamatot hoz mindenkinek: segít földi, anyagi ügyeinkben is megszerezni az Isten áldását,^ mely nélkül egy tapodtat sem mehetünk tovább és kamatozik az örök élet számára, hisz annak adtuk, akinél bőkezűbben senki sem tudná azt nekünk visszafizetni. Ha valaki igy megfontolja az Egyházával szemben köteles anyagi nehézségeit, akkor nem fog kibújni ez alól soha. A katolikus élet virágzása idején épültek azok a világhírű dómok és évszázados hitről tanúskodó régi kolostorok, amelyek azt bizonyítják, hogy azok a kegyes alapítók tudták értékelni az Istennek szánt adományok fontosságát. A vallásos élet egyéb áldozatai, a szentmise hallgatása, szentségek felvétele, böjt, egyházi törvények betartása is csak első pillanatra tűnnek fel nehéznek, de ha megfontoljuk azt, hogy az Isten .jósága rendelte ezeket nekünk, hogy Isten gyermekeihez illő nemes és tisztult felfogásban lelki nyugalmat és tartós békességet nyújtó módon élhessük le az életünket, akkor nemcsak hogy nagyra fogjuk becsülni, de szeretni is fogjuk a lelkűnkkel szemben tartozó kötelességeinket. Sheridannak, az angol-ir szerzőnek éppen az a zsenialitása,. hogy — egy tizenhat íves leány kivételével — a rágalomnak majdnem áldozatul sső szereplőit sem rajzolja angyaloknak. Bizony az a lady Wessexick, aki szegény falusi leányból egy nálánál jóval idősebb férfi feleségeként kerül a londoni felső tízezer boszorkány-szalonjaiba, nagyravágyó, hiú,-pazarló asszony, akit megszédit ez a külsej ében parfümös, etikettes, de gyökerében rothadt szalonélet. Először tehát őt is elragadja a csillogó, de hullámaiban szennyet és sarat hurcoló társadalmi áradat. Azt hiszi, egy perce sem telhet el életének újabb és újabb ruhák, kalapok, szórakozások és látogatások nélkül. Azt hiszi, csak akkor lesz igazi társasági dáma, ha maga is részt vesz a pletykák megcsámcsogásában, ha legalább a körülrajongottság látszatáért ő is udvarlót választ magának. És a színdarabban éppen az a szép, hogy ez a szalonok szájára került, divathóbortokba habarodott fiatalasszony, mikor egyszer majdnem megégeti magát a tűzzel való játszadozással, hátat tud fordítani ennek a világnak, megtalálja ; az ura oldalán a helyét és fér- ; je gyámleányának tiszta bol- : dogságát nem akadályozza i többé. Az élet azonban nemcsak a tizennyolcadik századbeli angol, hanem a mi huszadik század közepén kialakult életformánk is sok lehetőséget rejt magában, hogy a rágalmakból ne vígjáték, hanem komor dráma, házasságok fölbomlása, gyermekek sírása apjuk vagy anyjuk családból való kiszakadása miatt, vagy hivatali, munkahelyi tragédiák következzenek. Egész életünk a szociális átalakulás ; egy közösségi rend kialakulása felé halad. Ahogy a nagyvárosok növekvő fogalma, az autózás, motorozás kiváltotta a forgalmi rendőrök, a zöld és sárga piros fényjelzések szükségességét: erkölcsi téren be kell idegzenünk magunkba a szabad — nem szabad jelzéseket embertársainkkal szembeni véleménynyilvánításunkban is. Lakóházainkban nem rázhatjuk ki ajtón, ablakon, erkélyen át a port embertársaink nyakába. És a pletyka öldöklésre is kész, házasságokat, jegyességeket, hivatali presztízst ölő bacillusait sem terjesztheti lelkiismeretes ember önmaga sérelme nélkül sem. Nemcsak azért nem, mert a rágalom és pletyka bumerángszerüen a saját fejére is visszaüthet. Hanem Krisztus parancsára hallgatva, aki kárhozatra méltónak nevezte azt, aki felebarátjára rosszat mond. Minduntalan keressük a nem mindig megvalósítható böjtök lelki megfelelőit. Igazán nem súlyos penitencia, ha azt rójuk ki magunkra, hogy tartsanak bár kevésbé jó társalgónak, kevésbé szellemes szórakoztatónak, mégse adjunk tovább légből kapott, rosszindulatú híreket, amelyeknek megtörténtéről úgysem lehetünk meggyőződve. Ha a mindenáron való szóra; koztatás és szellemeskedés ■ mohóságát leküzdjük ma. gunkban, ha a megrovó beszé■ dekben tartunk böjtöt: hasz• nálunk magunknak és emberi - közösségünknek, mert tisz- i tább fertőzetlenebb lesz körülöttünk a levegő. A sokszor a felnőttek között tanuló, de szavainkra is figyelő gyermekeket sem botránkoztatjuk meg és erkölcsi tekintélyünk is érintetlen marad a példákból inkább tanuló serdülétlenek előtt. Pünkösd után 12-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 19, 16—26. Bolondos, torzító tükrü vígjátékot irt az ir-angol Sheridan. És “A rágalom iskolája” mégis milyen, mindannyiunkat érintő tanulságokkal jár. Már pedig az összes tanulási formák között a mulatva tanulás a legkellemesebb, ha annak igazi mestere akad. Sheridan pedig ilyen klaszsikus nevelőnek bizonyul napjainkban is. Örök igazságok tréfás megmutató ja ő. Pozsonyi László (Uj Ember, Budapest) Azon időben: Egy ifjú jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván1 Jó mester! mi jót cselekedjem, hogy örök életem legyen? Ő pedig mondó neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ha pedig az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat. Kérdé őt:: Melyeket? Jézus pedig mondá: Ezeket: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj. Atyádat és anyádat tiszteljed, és szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Mondá neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól, mi híjával vagyok még? Mondá neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el a mid vagyon, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jöjj, és kövess engem. Mikor pedig az ifjú hallotta ez igét, megszomorodva méné el, mert sok jószága vala. Jézus pedig mondá tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni mennyeknek országába- És ismét mondom nektek: Könynyeb'b a tevének átmenni a tü fokán, mint a gazdagnak bejutni mennyeknek országába. Hallván pedig ezeket a tanítványok, igen csodálközának, mondván1 Ki üdvözölhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, mondá nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. SZENTBESZÉI) A TETTENÉRT TOLVAJ Már az Ószövetségben is hangoztatja az Ur ennek a szükségességét, amikor jóakarattal figyelmezteti az embert arra, hogy a pogány ok útjaira ne térjenek, mert az a kárhozatra vezet. Somogyi Lipót szombathelyi püspök szelíd lelkületű, nemes szivü, áldozatkész férfiú volt. Legfőbb gondja volt, hogy mindig segítsen bajba jutott, szükséget szenvedő embertársain. Minden alkalmat ínegragadott, hogy jótékonyságot gyakoroljon, még pedig úgy, hogy mások ne is tudjanak róla. Már kismartoni plébános korában is sokat járt-kelt hívei között, és ha tudomást szerzett, hogy valaki segítségre szorul, annak tehetségéhez képest adományozott Egyszer gazdasszonya azzal állított be hozzá, hogy valaki nyilván dézsmálja a tüzelőállományát, mert a fahasábok szemmel láthatóan fogynak — Édes lelkem, ügyelni kell rá! — felelt a jámbor plé bános. A gazdasszony látva, hogy a plébános maga nem sokai törődik a dologgal ,éjjeli őri állíttatott, akinek szigorúan meghagyta, hogy különösképp ügyeljen a tűzifára. Ha észreveszi, hogy valaki fát hord el, irgalmatlanul csípje fülön. Egyik este látja az éjjeli őr, hogy valaki a papiakból kijövet, nagy köpenyébe burkolva, rahasábokat rejteget a hóna alatt. — Úgy bizony, megvan mán a tolvaj! — dörmögi magában az éber őr és a ibőköpenyü után iramodik, akiben felismerte a plébánost, aki bevallotta, hogy tulajdon fáját egy szegény földműves családnak hordogatja el, mert megtudta, hogy az a nagy hidegben, tüzelő hiányában sokat szenvedett. A mai evangéliumban —nem elsőízben— Krisztus Urunk nagyon éles szavakkal kel ki a gazdagok ellen, kiparancsolva őket a mennyek országából. Ezt a szenvedélyes kifakadást nem szabad félremagyarázni. Nem minden gazdag ember ellen szól a vád, hogy önzők, kapzsiak s balga módon az aranyban látják a boldogság kutforrását. A példabeszéd egy bizonyos gazdagot említ és persze vonatkozik mindazokra, akik hasonlóképpen gondolkodnak és cselekednek, mint a megszomorodott szivü gazdag, aki embertelenül fukar lévén, még a mennyei örök boldogságot is olcsó pénzen szerette volna megvásárolni. Pedig hát az örök boldogságot megvásárolni nem lehet, se pénzzel, se más földi kinccsel-Legyen ez figyelmeztetés azoknak, akiket a sors anyagi jóléttel látott el. Legyen figyelmeztetés, hogy a sors nem azért halmozta el földi javakkal, hogy azokban dúskáljon, azokat őrizze és vigyázzon, hogy azokból egy garas, egy falat se jusson a szegényeknek, az ínségeseknek, az éhezőknek. Krisztus megbélyegző szavai csak azokra a gazdagokra vonatkoznak, akik a keresztényi felebaráti szeretet parancsát nem követik: “Szegény gazdagoknak” szók' tűk nevezni az ilyen gazdagokat, és joggal igy, mert lelkűk mindig üres lesz, lelkiekben koldusok maradnak világéletükben. És összeharácsolt és felhalmozott földi javaikat nem vihetik magukkal az örök életbe ezek a rövidlátó és szűkkeblű gazdagok. így nyerik el méltó büntetésüket. Előbb vagy utóbb megszólal lelkiismeretük és figyelmezteti őket a szomorú végre: Jaj annak, akinek lelkiismerete akkor szólal meg, amikor más késő. BIBLIAI JELENETEK Castro, a jó diák Nixon alelnök a szenátus épületében Holy Family of Nazareth apácarend KELET-BERLIN — Castro kormánya egymillió dollárért nyomdai felszereléseket vásárolt a keletnémet szovjetzónában. Tizenöt cubai hivatalnok a zónába jött technikai kiképzésre. Úgy látszik, nagy própagandahadjáratra készülnek a cubai kommunisták. Jó helyre mentek tanulni. Szent Kristóf a kis Jézust átviszi a folyón á** Punkosd után 12-ik vasarnap 4 EVANGÉLIUM Szent Lukács, 10. fej., 23—37 lévő hivatalában fogadja a látogatóban otljárt nővéreit.
