A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-08-26 / 34. szám

2. OLDAL 1 » A «* 4 «VT* *v> A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22üd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Ogy évre________________$6.00 •‘él évre ________________S3.50 SUBSCRIPTION One Year ------------Half Year ___...... RATES: ________$6.00 ______$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A NYERESÉGRÉSZESEDÉS SEM SEGÍT Jónéhány évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy a há­roméves, majd az ötéves terveket a magyar munkások csak papiron teljesítették és teljesítették túl, a moszk­vai csatlóskormány hazugságban megvénült boncai ta­nácskozásra ültek össze. Hosszú, elkeseredett szócsaták után született meg a határozat: a dolgozók munkaked­vét nyereségrészesedéssel kell fokozni, mert különben a munkásság a terveket oly nagy mértékben teljesiti íui — selejtben, hogy egyszerűen ki sem látszik már belőle. A selejt, mint valami láva, elöntötte a gyárakat, az üzemeket és évekre tönkretette az egész magyar ipari életet. A párt prófétái azt jósolták, hogy a nyereségrésze­sedéssel megoldják ezt a hatalmas kérdést. Ha a mun­kás, a tisztviselő tudja, hogy munkája után részesedést kap, becsületesebben, pontosabban, jobban dolgozik. És az első években valóban javult is a helyzet. Az ok­levelek, —- amelyek köznevetség tárgyát és a szemét­kosarak legfőbb tartalmát képezték —, lassan-lassan kimentek a divatból s helyüket a sokkal jobban hasz­nálható bankjegyek foglalták el. Ámde a jóból is megárt a sok, — igy vélekedett a moszkvai kommunista párt budapesti fiókintézete. Kezdték sajnálni a pénzt a munkásoktól, egyre nehe­zebb feltételeket szabtak a nyereségrészesedés elnye­réséhez. Idővel valósággal cirkuszi mutatványokat kel­lett a dolgozóknak végezniük ahhoz, hogy a megigért összeg egy töredékéhez hozzájussanák. Csakhogy a magyar dolgozókat sem a gólya köl­tötte. Ha a kommunisták ismét a régi becstelen takti­kához folyamodnak, ám legyen. Ők sem lesznek jobbak a Deákné vásznánál. Most már azt halljuk, hogy, “saj­nos,: az iparvállalatok egy részében a vállalati érdeket a népgazdasági érdek fölé helyezik, visszájára fordit­­ják ezt a hasznos ösztönzőt s úgy biztositják a nyere­ségrészesedést, ahogy az a legkönnyebb”. Magyarán: túljártak a párt eszén. Mert az csak egészen természetes, hogy olyasmit termelnek, amiért nagyobb nyereségrészesedés jár és nem hagyják “fi­gyelmen kivül” saját érdekeiket. Vagy talán a párt azt hiszi, hogy a magyar munkásnak az is elég, ha megígé­rik nekik a pénzt ... és majd olyasmit termelnek, ami­ért. semmitsem kapnak? JORDÁN NAGYLELKŰ IFJÚ KIRÁLYA Husszein jordáni király sivatag-országa örökös gazdasági és pénzügyi válságban vonaglik, a válságos helyzet ott inkább normális állapot. Régebben Anglia tartotta el a királyt és országát, néhány év óta Ameri­ka küld minden hónapban pár millió dollárt, hogy ő­­felsége legalább azokat a katonákat eltarthassa, akik ingadozó trónját őrzik. Az ország népe rongyos, éhezik, ;az istenadta szegény népnek nem sok jut a bőséges amerikai adományokból. Az arab világ ismerői azt jósolják, hogy Jordán helyzete előbb-utóbb tarthatatlanná válik, Husszein alattvalói fellázadnak s a zűrzavar az állam feloszlásá­ra fog vezetni. Az ellenséges szomszédok, Irák, Sziria és Izráel fognak osztozkodni a sivatagon. De egyelőre a dolgok még nem érettek meg erre. Egyelőre van a királynak költőpénze is. És mit csinál a pénzfelesleggel? A nép nyomorúságán igyekszik eny­híteni? Nem. A pénzügyminiszter a napokban közölte, hogy Jordán 84,000 dollárt (amerikai dollárokat) kül­dött az algériai felkelőknek, hogy eredményesebben harcolhassanak a franciák ellen. A franciák ellen, akik Amerika barátai és szövetségesei. A pénznek nincs sza­ga, szokták mondani. Hozzá kell tenni: A pénznek tisz­tességérzete sincsen. A BUGANDAI KABAKÄ Buganda afrikai angol gyarmat kabakája (kis ki­rálya) Londonba utazott s tárgyalásokat kezdett az an­gol kormánnyal arról, hogy Buganda egyik mostani tartományát, Ugandát, önkormányzati joggal ruházzák fel. Uganda, Buganda . . . Régebben elmosolyodott az olvasó, amikor ilyen hirt talált az újságban. Ma semmin sem lehet mosolyogni, ami Afrika őserdeiben történik. Megtörténhet, hogy Uganda elszakadása nem fog tet­szeni Buganda nagykirályának, a néger törzsek mérge­­zetthegyü dárdákkal törnek egymásra és — ha Anglia rendet próbál teremteni, megtörténhet, hogy Kruscsev atombombás távrakétákkal fog fenyegetőzni. Uganda-Buganda — ránk is tartozik az, ami ott történik, Y Második háború előtt 1937-ben ez az S. akk?- még kamasz színész játszotta a hírhedt "Dead End C Is" utcai gangster együttes karaktereit. Az 5 színész: Huntz Hall, Billy Halop, Bernard Punsiey B by Jordan, Leo Gorcey. Az alsó krz'en. balról-jobbra: Punsiey, Gorcey, Jordan, Alexander TV r» idéző. Hall és Halop. Alexander meghívta őket egy TV szereplésre. A TÜNDÉREK A “tündér” szó a finn-ugor “tün-tar” (tűnő leány) szónak változata, de lehet, hegy a török-tatár “tüngér”-iből ke­rült a magyar nyelvbe. Értel­me azonos és kétségtelen, bogy a tündéreik a magyar ősvallás eredeti alakjai. Egyértelmű gyöngédséggel és előszeretettel foglalkoznak velük regéink és népmeséink, amilyennel egy nép csak a maga szellemi szülötteit dé­­ieigetheti. A tündérek szépek 's, jóik is, ennek mértékét pe­dig mipden nép, a mitológiák tanúsága szerint, önmagáról .zokta ven;ni. Ők az ősvallás érző szellemei és az arany­kor hagyományainak fenntar­tói. Rege-mondáink még is­merik ezt a kort és tudják, éogy a Csallóköz, a Mátra és Erdély egy-egy Tündérország volt, ahol a patakokból ara­nyat mostuk s a tavakban für­dő tündérlányok aranyszála­kat fésültek ki hajukból. Ezt az aranykort váltotta fel a vasikor, amely ma is tart. Ebben nincsenek tündérek, mert elrejtőztek a begyek kö­zé, ahol azok kincseit őrzik. Amikor a kereszténység Magyarországot meighócTtot­­ta, a tündéiteket az angyalok helyükből és munkakörükből kiszorították. Szépeknek meg maradtak ugyan, lile jóságuk­ból már inkább csak a rom­latlan jókedv érvényesülhe­tett a meséik szerint, az is csak éjnek idején, kakasszó­lásig. Sokan közülük vissza­tértek az őshazába,Nagytün­­öiáiroirszágtba, az ittmaradtak egy része kőbálvánnyá válto­zott, vagy hegyek rej tekébe tette át a tünldértanyák tün­döklő székhelyét. A néphiedelem szerint — amely még az ősvallásból táp­lálkozik — a tündértanyáik is tündöklők, a fiktori (Udvar­hely megyei) aranyoszlopos palota és Rapsonné (Szolnok- Dcboka megye) fényes palotá­ját aranyláncom függő, em­­berfőnagyságu három gyé­­mántgiolyó világítja s telve vannak kincsekkel. Aranyru­­da'k, káribunkulusszemü aranyoroszlánok, arannyal telt 'hordók vannak felhal­mozva a pincékben és airany­­kotló botorkál köztük csibéi­vel. A népmesék tündérei mind­nyájan nők, akiknek örök fia­talság és tündéri szépség ada­tott. Fehér ruhában, fátyollal járnak, aranyhajuk sarkukig ér, karcsú termetük mint a virág, szemük olyan kék, mint a nefelejts, s ajkuk min­dig dalolásra és kacagásra kész. Vapnak köztük rózsát nevelő, gyöngyöt síró tündé­rek is. Maikf alván (Maros- Torda m.) mesélik, hogy éj­jel most is lehallatszik éne­kük, mikor zeneszó mellett lakóhelyüket, a hozzáférhe­tetlen várhegyet körültáncol­­ják és táncolnak a hegyen­völgyön. A regék szerint min­den éjjel elnyünek a táncban egy pár sarut és lépteik nyo­mán virágok nyilnak. Ha pe­dig ilyenkor valáki közéjük téved, széles jókedvükben azt is megtáncoltatják. A fő tündért közönségesen Tündér Ilonának nevezik. Tündér Ilona úszkál hattyú alakjában a Dunaágban, a nyitravölgyi kolonyi leányok hozzá fordulnak, hogy férj­­hezmenetelükben segítségük­re legyen. A kovásznál Vár­hegy: Tündér Ilona-laka, a csikszentdoimonkosi vársarok Tündér Ilona-vára, a remetei várhegy Tündér Ilona leányá­nak vára és a Fertő alján egy 'kocsialaiku sziklacsoportot Tündér íiorTa kocsijának ne­veznek máig is. A nép sze­rint a vár tündérei holdas éj­jelen ott koesikáztük a he­gyen, amíg a kakas megszó­lalt és a kocsi velük együtt kővé vált. Valószínű, hogy meséink Tündér Ilonája lehetett a tün­dérek fej edelemasszonya, aki rendelkezett egész sereg alatt valójával, a tündérekkel. Ezek — az ősvallás szerint — gondoskodtak arról, hogy sem a család, a ház, az udvar, sem a háziállatok, seim a termő­föld, fák, gabomanemüek őri­zet és felügyelet nélkül ne maradjanak. Tündér Iloná­nak legnagyobb gondja volt a családra és a házra s minden újszülött mellé leányát és két más tündért rendelte, aminek a 'keresztény hagyományok­ban is megvan a nyoma. Ezek a gyermekvédő tündéreik. Minden lakóhelynek volt külön, tündére az ősmagyar vallás szerint, aki az udvar közepén, a kőalatti veremben lakik, embereket, állatokat oltalmaz, a családban a békét fenntartja. Ennek alárendelt­je a házitündér, aki a gazda minden helyiségére figyel, meg a nyirfatündér a nyájat és baromfiakat őrzi s vigyáz a lovaiéra, csikókra, sertések-P0i A nagyasszony — Tündér Ilona — legöregebb leányá­nak voltak alárendelve a méhkastündérek, második lá­nyának pejig azok a tündé­rek, akik a szántásra-vetésre, a kártékony állatokra ügyel­tek, továbbá a vizimanó job­bágyaival, a fehérszakállu haltündéreikik'El, nádtünüérek­­kel, vizilápyokkal, sebükkel és az erdei manó, aki tündé­reivel a riyireisielkre, tölgye­sekre vigyázott. Alattvalói az erdei óriások, kópék, törpék. A népmesék tudni vélik, hegy most is megvan Tündér­ország,, de messze, olyan mesz­­sze, hogy annak felkeresésé­re csak mesebeli hős vállal­kozhat s ha táltos lova nincs, háromrendbeli hároméves csikó vénül meg és dől ki alóla, maga is megőszül s még akkor som érhetne oda ha valamely repülő madár (sas) nem segitené. Úgy látszik: 2 Tűr,dérország is van, mert a meséik beszélnek egyről, mely északon van, az Üveghegyen túl, a másik nyugaton, az Óperenciás tenger mellett. Ez az oka, hogy "odajutni Telhetet­len másnak, mint a nép ked­ves, sok költőiességgel teli, évezredek óta dolgozó képze­letének . . . A BARÁTSÁG ZÁLOGA Montesquieu legjobb szán­déka . ellenére, szenvedélyes vitába keveredett égy parla­menti férfiúval. Az utóbbi már nem tudta magát türtőz­tetni és magánkívül kiáltja: — Már pedig nekem iga­zam van. Fejemet teszem rá. — Elfogadom,. — felelte Montesqulen — mert “apró” ajándékok erősitik meg a ba­rátságot. A NÉP BARÁTJA IV, Henrik francia király nem irtózott gáláns kalandok­tól. Egy alkalommal megláto­gatta Gabriella asszonyt, de amint belépett hozzá, akkor menekült egy férfiú az ágy alá. A szolgaszemélyzet behoz­ta a pompás uzsonnát, mire a király kezébe vett egy tá­nyért tele süteménnyel és az ágy alá dobta: — Hadd éljen mindenki és lakjék jól — mondta IV. Hen­rik. CSALÁS! Walpole, angol államférfit! nagyon szeretett billiardot játszani, különösen Monsey nevű barátjával, aki jobban játszott, mint ő. Egy alkalommal Walpole azt kérdezte Monseytől: — Mi az oka annak, hogy kívüled más senki sem nyer tőlem és senki sem ellenke­zik velem? — Könnyű a válasz — fe­lelte Monsey — mert én sem hivatalt, sem pénzt sem ké­rek tőled. Valószínű, hogy ha a kettő közül bármelyiket kér­tem volna tőled, ép oly rosz­­sul játszanék, mint te. HURRÁ! Mikor Cromwell, mint dia­dalmas lordprotektor bevo­nult Londonba, néhány barát­ja figyelmeztette, hogy mennyi nép verődött össze a fogadtatására. — Legyetek nyugodtak — felelte Cromwell, — ha a vér­padra vinnének, akkor is ek­kora volna a tolongás. Munkanélküliség nincs—mégis van A szovjet propagandisták hazugságait felváltják ä szakemberek igazmondásai. A kommunista propaganda szerint kommunista országban munkanélküliség nemcsak nincsen, de nem is lehetséges, mert az ország gazdasági rendje tökélete­sen van megszervezve. Oroszországban tehát munka­­nélküliség nincs, nem is lehet Most olvassuk: V. V. Grisin, a szovjet unió szövetség elnöke irja a Pravdában: “Mindenki tudja, hogy a technika leg­újabb fejlődése folytán, főleg a munkáskezet helyette­sitő automatikus gépek bevetése következtében mun­kásfelesleg állt be sok gyárban. Ez súlyos problémát vet fel, melyet nagyvonalúan kell megoldani”. S. Strumilin, az orosz Tudományos Akadémia tag­ja, a szovjet vezető nemzetgazdasági szakértője irja: “A mezőgazdasági gépek fokozatos bevezetése súlyos következményekkel jár. Öt..éven belül 12 millió farm­munkás feleslegessé fog válni és 10 éven belül 20 vagy 30 millió farmmunkás munkáját gépek fogják elvégez­ni. Számbavéve a mezőgazdasági munkások családtag­jait is, a jelen évtized végéig 60 millió embert fog súj­tani a dolgok ilyen alakulása”. G. Zelenko, a szovjet szakoktatás országos vezető­je irja: “Miután a gépek munkások millióit felesleges­sé teszik, szükség lesz milliók átképzésére, hogy más foglalkozásokban munkálkodhassanak a jelenlegi hét­éves terv keretében”. A. Khavin a Novy Mir folyóiratban ezt irja: “A gyárak tanácstalanok, nem tudják, mit kezdejenek a sok munkással, akiket a modern gépek kiszorítanak. Hogy csak egy példát emlitsek: Egy gyárban a felesle­gessé vált munkásokat egyszerűen tovább fizették, mint számfelüli munkásokat. Ez persze nem gazdaságos meg­oldás, ennél sokkal helyesebb lenne a munkásfelesleg áttelepítése uj ipari centrumokba és építkezésekhez az Ural hegységtől keletre, Szibériába”. ELŐRELÁTÓ KORMÁNYZÁS A franciák egyik régi nagy külügyminisztere mondta: Kormányozni annyi, mint előrelátni. Most a belga Kongó után független lett a francia Kongó is, és a különbség a két Kongó közt az, hogy mig a belgák uralma alól felszabadult Kongóban zűrzavar és hábo­rús veszély van, a francia Kongóban rend, nyugalom van és örömujjongás közepette született meg a függet­lenség. Miért e nagy különbség? Azért, mert a franciák előrelátással kormányozták Kongó gyarmatukat, a bel­gák pedig előrelátás nélkül uralkodtak, uraskodtak kongói néger alattvalóik felett. A belga Kongó tudat­lan népét oly váratlanul és felkészületlenül érte a sza­badság és függetlenség, mint a trópusi vihar és szél­vész. A nép majdnem teljes egészében Írástudatlan, nincsen tanult réteg, nincsenek hivatali, irodai munká­ra fogható bennszülöttek, nincsenek politikai érettségü vezérek. Más a helyzet a francia Kongóban. Azt a nagy, gyéren lakott, őserdőkben gazdag, természeti kincsek­ben szegény területet a franciák 1839-ben vették bir­tokba s 1910 óta gyarmati kormányzat alá helyezték, két évvel ezelőtt, amikor a mostani felszabadulási láz jelei mutatkozni kezdtek, a franciák önkormányzati jo­got adtak a népnek s — előrelátással — előkészítették saját ügyeinek intézésére. Ennek köszönhető, hogy most a nemzetalakulás valóságos nemzeti ünnep volt. Fulbert Youlou, a Kongó Köztársaság első elnöke 101 ágyulövés kíséretében kiáltotta ki a függetlenséget és proklamációjában magasztalta De Gaulle tábornok­elnököt, mint a “Kongó szabadsága és függetlensége dicső megteremtőjét”. Az elnök, aki katolikus pap volt, első állami aktusaként kérte az Egyesült Nemzetek szervezetébe való felvételét. Brazzaville fővárosban egész éjjel ropogtak, robbantak tűzijátékok és megvi­lágították a mindenfelé kifüggesztett plakátokat, me­lyeken a kormány a nép nevében hálálkodik a nagy francia nemzetnek, amely oly bölcsen a szabadság felé vezérelte Kongót. Brazzaville, a boldog Kongó Köztársaság fővárosa, a Kongó folyam partján fekszik, szemben Leopoldville­­el, a másik, boldogtalan Kongó Köztársaság fővárosá­val. % A most függetlenné lett Kongó területe olyan, mint Californiáé, de lakosainak száma alig 800,000. A másik, gazdagabb, de boldogtalan Kongó területe hét­szer nagyobb és lakosainak száma 13 millió. A francia Kongó Köztársaság a tizedik afrikai független állam, amely francia gyarmati sorból önálló­ságra emelkedett. KAIRO. — Az ugandai (afrikai) nemzeti párt de­legációja a szovjet meghívására részt akart venni a U-2 pilóta tárgyalásán, Kairóból útnak indultak orosz re­pülőgépen, a gép lezuhant és az egész ugandai küldött­ség elpusztult. SEOUL. — Az ideiglenes kormány rendeletére le­veszik a város szélén levő dombtetőtől Syngman Rhee bukott diktátor bronz szobrát. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom