A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-07-29 / 30. szám

* »a Misiim«

2. OLDAL

A JÓ PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított*

Megjelenik minden pénteken

Published every Friday

Published by — Kiadó

THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CI.FVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-S905

ELŐFIZETÉSI

így évre ________

*61 évre________

53

DIJAK:

_$6.00-$3.50

SUBSCRIPTION

One Year ________

Half Year___________

RATES:

_______$6.00

______$3.50

Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio

AKI FENYEGET, AZ NYER

Ez is egyike azoknak a régi közmondásoknak, amelyek a mai tótágast álló világban uj fogalmazást nyertek. Aki fenyegetőzni mer, az nyer. Kruscsev minden egyes komolyabb nemzetközi konfliktus idején atombombás távrakétákkal mer fenyegetőzni és eddig még nem fizetett rá ilyen merész előretörésekre. Hogy csak a legujabbakat soroljuk fel:

A U-2 incidens után távrakétákkal fenyegette meg azokat az országokat, amelyek ilyen repülésekre bázisaikat rendelkezésre bocsátják. Az eredmény: Kruscsev fenyegetése megfélemlítette a megfenyegetett országok kormányait és népeit. Japánban világraszóló krízist váltott ki — egyéb okok mellett — Kruscsev fenyegetőzése.

Minthogy már két hónap telt el újabb incidens nélkül, Kruscsev türelmetlen lett és csinált egy incidenst: lelövetett egy amerikai repülőgépet messze az orosz partoktól, nyilt tenger felett. És, mert az a repülőgép Angliából szállt fel, újra elkezdett fenyegetőzni. De ezúttal nem volt szerencséje, Angliában éppen úgy mint az egész világon erős a meggyőződés, hogy az a repülőgép szovjet légi gyilkos merénylet áldozata lett s a fenyegetés visszapattant a moszkvai kényur pofájába.

A legújabb: Ha Amerika hozzá mer nyúlni Cubához, jönnek az atombombás távrakéták! Ha ez a fenyegetőzés a pesti Vigszinház szinpadán hangzott volna el, mindenki nevetne. De a cubai konfliktus komoly nemzetközi affér, a világkommunizmus befészkelődési kísérlete Latin-Amerikában. Ezért hát senkisem nevetett, az Egyesült Nemzetek fóruma előtt Lodge ameri kai fődelegátus csak annyit felelt a fenyegetőző moszkvai duhaj legényeknek, hogy minekünk is vannak atombombáink. Mégse mondja senki, hogy visszafelé sült el ez a fenyegetőzés. Annyi eredményt mindenesetre produkált, hogy erősítette a cubai körszakállas vasgyuró gerincét.

Változnak az idők és velük változnak az igazsá gok, a fél-igazságok és a hamisságok. A régi jó-rossz időkben egy német filozófus azt mondta: “Ne fenyege tőzzél. Ha nem tudod megtenni azt, amivel fenyegetőzöl, nevetségessé teszed magadat, ha pedig tudod, akkor felesleges a fenyegetőzés”. Ez igaz volt, ma nem igaz. Az atomkorszakban atombobának puszta emlité se robbantó erővel bir. Az atombombás távrakétákkal való fenyegetőzés hatalmas fegyver a szovjet kényurak kezében. Annál is inkább, mert sohsem lehet tudni, nem robban-e fel egy napon a távrakéta, amellyel a Kreml urai hadonásznak.

VÁLASZTÁSI KÖNNYCSEPPEK

A választási kampányhumor egyik gyöngyöző könnycseppje:

\

Stevenson imponáló nyugalommal vette losangelesi konvenciós vereségét. Nem csoda, hiszen neki vereségben gazdag gyakorlottsága van.

Schlesinger professzor könnycseppjei is megérdemlik, hogy azokat belecseppentsük a választási harc évkönyvébe. Ö a két legutóbbi elnökválasztási kampányban Stevenson leghivebb hive és legtehetségesebb beszédirója volt. Most a demokraták nem kis meglepetésére felszállt a Kennedy bandwagonra. Amikor aztán Los Angelesben McCarthy minnesotai szenátor hatalmas, nagyhatású beszéd kíséretében bejelentette, hogy Stevenson igent mondott, Schlesinger professzor szemeiben könnycseppek gyöngyöztek. “Ha én ezt tudtam volna! ...” '

Flanagan még nem hullat könnyeket. Ki ez a Mr. Flanagan? Stevenson első számú kortese volt a két Eisenhower győzelem kampányaiban. Most meghívták a Rockefeller kampánybizottság élére. Mi az, Mr. William I. Flanagan, republikánus lett? “Dehogy, én demokrata voltam, vagyok és leszek”, mondja ő. “A republikánusok azért hivtak, mert tudják, hogy nekem experiencem van”.

Gyakorlottsága van — választási vereségben? . . .

orosz és kínai mérték

Nepal királyság kormánya tiltakozott Pekingben az ellen, hogy kinai kommunista csapatok újra behatoltak Nepal területére.

Az ilyesmi nem jelenti egy ország szuverénitásának megsértését. Ellenben az orosz szuverénitás megsértése az, ha egy amerikai repülőgép 30 mérföldnyire az orosz partoktól felderítő repülést végez.

Harmonika módjára összenyomható kiránduló, gördülő ház 6 személy számára nyújt kényelmes alvóhelyet. Külső váza aluminium. Indianaoolisenn készítik.

Magyar hazafiak vére folyt el 105 év előtt a budai Vérmezőn

1795 május 20.Ján a ibécsi császár-király bírái halálra Ítélték a magyar “jakobinu sok” vezéreit, Martinovics Ignácot és társait, akik a francia forradalom eszméit akarták a magyar lelkekbe átültetni. Köztársaság, a nép uralma — ezek az eszmék halálfélelmet keltettek a bécsi udvarban, a “jakobinusok” számára nem volt kegyelem. Hóhér pallossal lefejezte őket. Holttetemeiket valahol Budán elfödelték és a vértanuk sírját csak 119 évvel utóbb fedezték fel a régi katonai temető mellett. Csontjaikat egyideig a budapesti levéltár folyosóján tölgyfaládákban őrizték, majd kivitték a Kerepesi temető egy kriptájába és most a temetőben betonsirboltiban helyezték el.

A császár bosszúja utolért még tcbb magyar hazafit, akiket megrészegítettek a nagy francia forradalom eszméi. Ezek egyike volt Bacsányi János, a költő. Ő a cellájában értesült a vérmezei tragédiáról. Börtönőre mondta el neki, mi és hogyan történt. Ezt a börtöncellában lefolyt beszélgetést dramatizálja Koróda Miklós a következő történelmi korképben.

A BUDAI VÉRHELY

A fogoly — Bacsányi János — hallgatta a katonát, a budai vár testőrikaszárnyájának kopár cellájában:

— Már odavannak mondta egyszerűen az őr és jobb hüvelykujját beakasztotta fehér vállszíjába. — Mind az öten.

— Kik? — .meredt a parasztimra a költő.

— Hát a pap, a viceispán, a kapitány, a szép ifjú és a vak gróf.

— Martinovics és négy evangélistája — morogta félhangon János. — Honnan tudod?

— Ott voltam — válaszolta csendesen a legény. — Engem is kivittek a parádéihoz. A Generálismezőre, a Sándor - kert alá, amelyiket Tábor-rétnek is hívnak.

—■ Mikor? — kérdezte tovább, elfulladtan a fogoly.

— Ma reggel hatkor.

—■ Hatkor — ismételte tompán. — Mesélj! — sürgette a katonát.

— Már tegnap tudtuk, hogy nagy cécó lesz. Ma hajnalban aztán mindnyájan muníciót kapánk, a pattantyúsok égő kanóccal rendeltettek a mozsarak mellé és befogták a lovakat az ágyuk elé. Senki nem kapott kimenőt — sóhajtott —, pedig ma szabados lettem volna.

— És várt a Maris? -— futott gyengécske mosoly János

komor arcára. .— Beszélj csak!

— Aki nem marada a kaszárnyában, azt elvivék, léniát állni az útra, vagy a Generális-kaszálóra. Innen, a gárdaháztól a mezőig, a Bécsikapun által csupa katonaság volt, ötezer magyar gyalog-katona, még nehéz vértesek is jöttek. Lovasok kísérték a szekereket, améken a veszier.íJcik ültek. Mindegyik külön-külön négylovas parasztszekéren ment, lkétD:ét

hajdú üle mellettük és szembe velük a gyóntató pap.

— Nyugodtan viselé magát Martinovics?

— Azt meSelék, hogy magasra tartott fejjel méné a

templomba és még prédikált volna is valamit a többi papnak. A hóhér láttán . . .

— Várj csak! Hát a többiek?

Vicispán Molnár luteránus pappal indula. — A legény elfáradt és hogy pihenjen, nekidőlt a falnak, kardját a padlóra állította és rátámaszkodott, és aztán folytatta: — Nyugalommal lépe a szekérhez, egy katona segitni akart neki, hogy könnyebben szálljon fel, de nem engedé. Ne fárassza kend magát! — mondta a közembernek én saját erőmmel is fellépek.

— Nagyszerű Hajnóczy, a magyar jakubinusok bölcselője . . .— szólt magában Bacsányi.

— A harmadik szekéren a kapitány mene — folytatta a katona. — Ő is pappal, valami Kratucsekkel, egykor jezsuvitával, de nem nagyon szivelhottem, mert foly\üst j obbra-balra tekingete. Megiátá egyik barátját, hozzá szóla: Amott van Latinovics! Szervusz Latinovics! A szólított ur elfordula, erre a hajdúnak mondá: Nézzétek, ez még szégyenli, hogy ismert engem! A Bécsi-kapun tulnan meglátá az összesereglett népnek sokaságát, felkiálta: még a király koronázásán sem volt ennyi ember! Nem jó jel, amikor ennyi ember gyűl a másik vesztésére! A pap kezébe adá a Cricifixust. Megcsókoló, de aztán visszatolá: tartsa azt ő.

— És a szép ifjú? — érdeklődött a költő Szentmarj ay felől: Vajon hogy viselte magát az elegáns gallomán?- Mársziliai Marsot fütyülő már a szekéren. Annyiszor, amennyi strófája vagyon . . . így mesélték a tiszt urak. Az utolsó szekéren a vak gróf jőve. Alig tudta magáról, a szekérré is úgy emelték fel, ölben.-r- Sigray nem hitt a halálban — gondolta Batsányi. — Csak az életben. És azután, amikor megérkeztek, mi történt a mezőn? — sürgette a legényt.

— Négyszegű kerítést csinálánk — folytatta Mihály és kezével mutatta, miféle alakzatban helyezkedtek a katonák. — Elsőbb háromszázhúsz lovas, egyik fele befelé nézett, a másik kifelé, aztán jövénk mi, magyar gyalogkatonák, vagy nyolcvanan. Amit most mondok, azt mind látám, a saját szemmel. Csak az első szekér hajta be a belső carréba. Martinovics apátnak végig kellett nézni a többi vesztét. A vak gróf lett az első. Alig tudták leszedni a szekérről, hajdúk cipelték a vesztőszékhez. Felolvasnák a szentenciát, aztán jőve az öreg budai hóhér, hetven esztenücket éle már, keze reszkete, mint a vak gróf lába és elhibázá az első csapást. Sigray vállát éré a pallos. A nép zu(Folytatás a 8-ik oldalon)

Ő SE JOBB

James Reed péküzlete és Joe Hopkins mészárszéke szomszédok New York 17-ik utcájában.

Reed és Hopkins, amennyire lehet, kölcsönösen támogatják egymást. Reed Hopkinstől veszi a húst, Hopkins Reedtől a kenyeret.

Egy napon Reed méltatlankodva támadt rá Hopkinsre:

— Hallja, maga csaló, ma megmértem a marhahúst, amit küldött és megállapítottam, hogy egy font helyett csak 14 ounce volt.

— Az lehet — felelte nagy lelkinyugalommal Hopkins, — tudniillik nem találtam az egyfontos súlyt és helyette a magától kapott egyfontos kenyeret tettem a mérlegre.

A BALKÉZ

Az orosz légi banditák nyilt. tenger felett, legalább 30 mérföliényire az orosz parttól, lelőttek egy amerikai repülőgépet. Miért nem jelentett be azonnal tiltakozást az amerikai kormány az Egyesült Nemzetek előtt?

Már egy órával Kruscsev bejelentése után, hogy lelőtték az amerikai repülőgépet, Lodge UN delegátus javasolta a külügyminisztériumnak, hogy azonnal terjesszük a gyalázatos merényletet az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsa elé. A külügyminisztériumban elkezdtek tanakodni és eközben Kruscsev már az Egyesült Nemzetek elé vitte az incidenst — a hazug vádat.

így -történt, hogy mi védekezésbe kényszerültünk.

Miéit vágjuk leidén a kolbászt?

Nagy társaság ült együtt, férfiak és nők. Jórészt müveit emberek voltak, egyetemi tanár is akadt közöttük. Beszélgettek. Az asszonyok be is érték ezzel a szórakozással, az urak azonban borozgatással hütögették a viták hevét. Tányérokon kolbász- és kenyérszeletek mosolyogtak ingerlőén, de már nem evett senki. Egy fiatal tudós elgondolkozottan nézett maga elé és nem hallotta meg a hozzá intézett kérdést. A körülötte ülők kacagásban törtek ki, mire csodálkozva nézett szét.

— Ne zavarjátok! — szólt valaki. — Bizonyára a cserebogarak halhatatlanságáról elmélkedik!

A fiatal tudós most már feleszmélt és sietett visszavágni:

— Vannak ennél kisebb problémák is, amelyeken elmélkedni lehet, mert nagy mélységeket rejtenek magukban! Most például azon gondolkodtam, miért vágjuk ferdén a kolbászt? Asszonyom, meg tudna rá felelni? — fordult hirtelen a mellette ülő fiatal hölgyhöz.

A szőke szépség igy válaszolt:

— Mi asszonyok ilyesmin nem szoktuk a fejünket törni. Ferdén vágjuk, mert igy tanultuk az édesayánktól, mert minden jó háziasszony igy vágja.

— Ez az észjárás túlságosan egyszerű, nem is érem be vele. Ezennel az egész társaságnak felvetem a világrengető kérdést: miért vágjuk ferdén a kolbászt?

Mindenki mondott valamit. Tréfás, elutasító és meggondolkoztató feleletek zuhataga ömlött a kérdező felé. Pillanatok alatt kiderült, hogy a kérdés valóban nem olyan egyszerű, amilyennek látszik. A legérdekesebb válaszok igy hangzottak:

— Azért vágjuk ferdére a kolbászt, mert igy a legkönnyebb. Nagyon kellene vigyáznunk, ha derékszögben akarnók vágni. Rengeteg sok ferde vágási irány van, de derékszögű csak egyetlenegy.

— Talán azért, mert attól félünk, hogy a kolbászkerekecske elgurul és kár lenne érte!

— Mert a tojásalaku kolbászszelet nagyobb, mint a köralaku és a nagyobb kolbász többet ér, mint a kisebb.

— Az egyenes vágás igen erőszakos, a nők azonban a gyengédséget szeretik, ezért részesítik előnyben a gyengédebbnek látszó ferde vágást.

Egy nőgyülőlő agglegény igy nyilatkozott:

— A nőkben testesült meg a tagadás szelleme! Dacból vágják ferdén a kolbászt, mert tudják, hogy a férfiak az egyenes utat szeretik!

A fukarságáról hires tőkepénzes úgy vélekedett, hogyha egyenesen vágnók a kolbászt, vége felé igen kicsiny szeleteket kapnánk és sok kárbaveszne belőle, mig ferde vágással nem olyan feltűnő a különbség és kisebb darab marad meg feltálalhatatlanul.

Egyik háziasszony azt mondta, azért vágja ferdén a kolbászt, mert igy benne maradnak a szalonnadarabok, mig egyenes vágásnál kiesnének.

A fiatal tudós, aki a különös kérdést felvetette, végül összefoglalta a vita eredményét és kis előadást rögtönzött a kolbász ferdén való felvágásáról:

— A szabályos kolbásznak hengeralakja van. A hengert sokféle irányban átmetszhetjük, de akkor kapjuk a legkisebb területű vágási felületet, ha derékszögben vágjuk át, vagyis a henger tengelyére merőleges irányban csinálunk keresztmetszetet. Étkezésnél általában a nagyobb falatot szeretjük, például szívesebben esszük a szép, nagy őszibarackot vagy almát, mint a kicsit, a töpörödöttet. Természetesen szívesebben látjuk a tányéron a nagyobb, mutatósabb kolbászszeleteket, mint a kis kerekeket. Jól tudják ezt a háziasszonyok, ezért ferdén várják a kolbászt, hogy nagyobb szeletekkel örvendeztessék meg férjüket és vendégeiket. A ferde vágással megnagyobbítják a szerény vacsorát.

Az előadás vége elkanyarodott a gyakorlati térről és az elmélet irányába haladt. A fiatal tudós kifejtette, hogy a ferdén vágott kolbász a célszerűség jóleső érzését kelti bennünk és ez a hangulat a legmegfelelőbb a vacsora jó étvággyal való' elfogyasztásához. Végül szépészeti problémát csinált a kolbász vágásból. Kijelentette, hogy sok téves nézettel ellentétben: nem a kör a legszebb idom a világon. Ellenkezőleg. Egy tojáscled alakú lányarc mindig szebb, mint a hold kerek képe. Egy arab paripa nyúlánk formái tetszetősebbek, mint az összegömbölyödött sündisznóé, pedig ennek keresztmetszete bármilyen irányban kör volna.

A társaság mosolyogva nézett össze. Tetszett a szellemes elmefuttatás, amely a ferdén vágott kolbász anyagiasságából kiindulva a legmagasabb esztétikai régiókba emelkedett. Rájöttek, hogy sokat lehetne még erről a kérdésről beszélni. Azt mindenesetre elhatározták, hogy ezentúl úgy vágják a kolbászt, hogy a legszebb tojásdad alakja legyen és igy ne csak az ínynek jelentsen gyönyört, hanem a szemnek is.