A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-07-22 / 29. szám

KÉTSZER KETTŐ - NÉGY Irta: BEKE MANÓ egyetemi tanár Gyerekkori barátom, a fiatalon elhunyt Pápai Károly, etnográfiái kutatások céljából járt Szibériá­ban. Mikor hazaérkezett, azt kérdeztem tőle, mi volt rá a legnagyobb hatással? Nem is kellett sokat gon­dolkoznia, olyan élénk volt az élménye. A vogulok számlálása lepte meg mindenekfölött. Az Istentől el­hagyott vidéken, a földgolyónak majdnem túlsó felén, egy kiveszőiéiben levő, elcsenevészett nép igy szám­lált: kit (kettő), churum, nyila, et, chat, szét, nyol, chusz (húsz), nelmen (negyven), etpen( ötven), chat­­pen (hatvan), szát (száz). Ki ne venné észre, hogy a vogulok számlálása mennyire megegyezik a miénkkel. Ki kételkednék abban, hogy az ősidőkben egy közös törzsből szárma­zott a magyar és a vogul? Nem csodáltam, hogy Pá­pai Károly ezerféle tudományos és természeti élmé­nyei közül ezt tartotta a legérdekesebbnek. A geológus a föld rétegeiből és az egyes rétegek­ben található állati és növényi ősi maradványokból alkotja meg földanyánk történetének, fejlődésének, folytonos alakulásának képét. A nyelvész és az et­nográfus a népek szellemi életének primitiv nyomai­ból, az emberi értelem legősibb maradványaiból al­kotja meg az ember fejlődésének történetét. És e te­kintetben két olyan távoleső tudománynak, mint a matematika és a nyelvészet is összetalálkozik, a leg­ősibb matematikai fogalmak is kulcsot adnak a nyel­vész és az etnográfus kezébe, amellyel a múltnak hét lakattal elzárt titkait felderíthetik. A számlálás az emberi értelem egyik ilyen leg­ősibb megnyilvánulása. Mondhatnék, olyan régi, mint maga az emberi gondolkozás. Hosszú, nagyon hosszú utat kellett megtennie az emberi szellemnek, hogy mai tökéletes számveté­sünkig, számológépeinkig eljuthasson. Az utat, ame­lyen a fejlődés haladt, megismerhetjük, ha a mai pri­mitiv népek számlálását és a sok tekintetben ugyan­ezt tükröző gyermeklélek megnyilvánulását kutatjuk. Azt kérdeztem egyszer 3 éves unokámtól, aki kettőig tudott számolni, hogy hány lába van a lónak? * A kis gyermek lehajolt, két kezét is a földre tette és azt mondta: ennyi. Ez a néma számlálás voltaképpen abból állott, hogy vonatkozásba hozta a maga kezét­­lábát a ló négy lábával. A primitiv népek között is vannak, amelyek ilyen némán számolnak, amelyek­nél a számlálás abból áll, hogy a számlálandót vonat­kozásba hozzák az emberi testtel. Egy hires utazó a dammarákról, erről a nyugat-afrikai primitiv nép­ről Írja, hogy a számneveket nem ismerik, hanem, mjkor 10 zacskó dohányért egy ökröt vásárolt, a dam­­riiára kiterjesztette a földön a két kezét és minden ujja irányába kellett egy-egy zacskó dohányt rakni, csak akkor adta át az állatot. Nyilván a dohány zacs­kókat olyan vonatkozásba hozta az ujjaival, mint a kisgyermek a ló lábait a maga kezelábával. Ausztrá­lia egyik bennszülött népe pedig úgy számlál, hogy a megszámlálandó tárgyakat egyenkint vonatkozás­ba hozza a test részeivel, meghatározott sorrendben. Élkezdi a balkéz kis ujjával, végigmegy e kéz ujjain, azután rámutat a csuklóra, erről áttér a könyökre, a vállra, a balkulcscsont fölötti mélyedésre, a mellre és folytatja visszafelé a jobbkéz kisujjáig. Csak azt je­gyezte meg, hogy ebben a meghatározott sorrendben testének melyik részéig jutott el. Azon, hogy az emberi szervezet a földteke min­den részén egyformán fejlődik, már nem csodálko­zunk. De még mindig bámulattal tölt el bennünket, ha azt látjuk, hogy az emberi szellem megnyilvánu­lásában ennyi közös vonás van, hogy az emberi érte­lem fejlődésének az amerikai őslakóknál ugyanolyan nyomait találjuk, mint az afrikai sivatag szélein, vagy Polinézia elszórt szigetein, vagy az eszkimók örökös jéggel borított lakóhelyein. Sokáig kellett várnia az emberiségnek arra, hogy a régi nehézkes számlálást és a még nehézke­sebb héber, görög, babyloni, római számirást fel­váltsa az indiai találmány. E találmánynak kulcsa a Q, vagyis a helypótló jegy volt. Csak a Kr. u. kilen­cedik században találták fel az indiaiak a zérusos számirást, amely legelőször egy arab matematikus, Muhammed ibn Musa Alchwarizmi számolókönyvé­vel, illetőleg ennek a tizedik századbeli latin fordí­tásával került Európába. Talán Gerbert, a későbbi II. Silvester pápa, aki Szent Istvánnak a szent koro­nát küldte, használta először az uj, indiai arab szám­jegyeket a régi római számjegyek helyett, de csak az akkor használatos számolótáblán, az u. n. abacuson. Ez még nem volt az uj számirás szabad, önálló hasz­nálata. Még majdnem 200 esztendeig kellett várnia az emberiségnek, amíg egy kereskedő, Leonardo da Pisa számolókönyvében a római számítás mellett az uj számokat is merte használni. Még ezt az újítást A demokrata konvenció megnyílása előli a négy cemokraia kandidátus a fényképészek számára kü­lönleges kézfogási pózokban jelezte, hogy egyeiérlenelc: mindegyik győzni akart. Balról jobbra: Symington, Johnson, Kennedy és Stevenson. Huszonöt évvel ezelőtt az alkoholizmus egyike volt a legreménytelenebb sorcsapá­soknak. Akit ez a szenvedély sodrába vont, többé nem eresztette el. És a szörnyű és egyre lejjebb vezető rövid ut végén ott állt-a halál. Ma a helyzet lényegesen más. A különböző elvonókú­rák sok embert adtak vissza a társadalomnak. De van ezenkívül egy másik — az előbbinél sokkal hatásosabb, biztosabb és csodálatos orvos­ság is. Ennek a gyógyszer­nek köszönhető, hogy jelen­leg az Egyesült Államokban mintegy negyedmillió — ko­rábban megrögzött alkoholis­ta -— szenvedélyétől megsza­badulva a normális emberek életét éli. A rendkívül figyelemremél­tó éredmény hátterében nem orvosi eredetű gyógyszer áll. Az áldozatok maguk voltak önnön orvosaik. Az orvosság sem kémiai eredetű. Amivel a rettentő szenvedélyt legyőz­ték: olyan fegyver volt, ame­lyet hiába keresnénk a hadse­regek arzenáljában. Neve: hit és alázat. A hadsereg parancs­noka sem földi lény, hanem maga az Isten, — úgy ahogy egyénenként látják, felfog­ják, értik, vagy megjeleni tik őt az emberek. Ennek a nagy “hadsereg­nek” tulajdonképpen nincs szervezete. A társaság, amely minden alapszabályszerü ösz­­szejövetel kikapcsolásával tart fenn baráti kapcsolatot, visszautasítja a külső adomá­nyokat. Egyetlen szabályt kö­vet: egyetlen tagjának a ne­vét sem szabad nyilvánosság­ra hozni. A baráti kör éppen ezért magát “Névtelen Alko­­holistáknak” (Alkoholics Anonymous) nevezi. így kezdodötl. . . Az A. A.-nak 1934-ben egyetlen magányos és kétség­­beesett “tagja” volt. Ez a férfi tudta, milyen veszedel­met jelent számára a mérték­telen alkoholfogyasztás. A maga módján igyekezett is küzdeni ellene, de az átmene­ti javulás után mindig visz­­szaesett e lassanölő méreg karmaiba. “Mr. Bili” — igy nevezi magát az alapitó — egy napon találkozott egy ba­rátjával, aki szintén megrög­zött iszákos volt. “Ebby” — legnagyobb meglepetésére idő közben hátat fordított az al­kohol ördögének. Amikor megkérdezte tőle, hogyan si­került leszoknia az ivásról, Ebby igy válaszolt: “Semmi egyebet nem tettem, csak Is­ten segítségét kértem. Isten mellettem volt és nem enged­te, hogy az alkohol elvegye az eszemet. Az ő akarata győ­zött. A Hit gyógyított meg — ennyi az egész.” Bili atheista volt, Istenta­gadó és igy ez a terápia nem látszott számára megfelelő megoldásnak. De a vágy, hogy leszokjék a mértéktelen szesz­fogyasztásról, mindennél erő­sebben élt benne. Bevoult egy kórházba és elvonókúrának vetette alá magát, noha tud­ta, hogy ez a gyógymód egy­magában nem elég. “Ha van Isten — kiáltott fel egyizben kórházi ágyán — mutassa meg magát. Látni akarom őt! Ha megjelenik előttem, megteszek mindent, mindent!” Hirtelen úgy érezte, mintha a terem megvilágosodnék. És a fényözön közepében ott állt az Erő, amely mintha azt mondta volna: “Bízzál ben­nem és megszabaditlak lán­caidtól”. Bili, aki tudományo­san képzett elme volt, tudta, hogy a látomás nem volt egyéb hallucinációnál, vizio­nál, amelyet súlyos állapota váltott ki belőle. Élményét el­mondotta ’ dr. William Dun­can Silkworthnak, egy kiváló lélekgyógyásznak, a newyorki Charlee B. Towns kórház ve­zető orvosának. “Bolond vagyok Doc” — mondotta Bili pánikszerű fé­lelmében. Dr. Silkworth meg­nyugtatta: “Nem vagy bo­­land Bili — minden ember lelke mélyén hordja Istent és ez a látomás kivetítette belő­led.” Bili visszaemlékezett egy könyvre, amelynek címe: “The Varieties of Religious Experince” volt és amelyben a szerző, William James el­mondotta, hogy számtalan re­ménytelennek látszó betegsé­get gyógyított meg már az isteni hit. És pontosan ez tör­tént Bili esetében is. “Isten­nel szövetkezve” leszokott az iszákosságról. “Saját vágyam volt a hajtóerő egyik motor­ja — mesélte később — a leg­főbb erő azonban Istenben va­ló hitem volt. , És Bili leszokott az alkohol­ról. Hat hónap múlva nyu­godtan, fölényesen nézett szembe a hipnotizáló szörnye­teggel. Ekkor megpróbálta megtéríteni “szesztestvéreit”. Régi barátainak elmondta, ho­gyan szabadította meg az al­koholtól az isteni hit. Az ered­mény azonban majdnem egyenlő volt a semmivel. “Hallgass rám, Bili — mond­ta neki dr. Skillworth — sem­­mitsem érsz el puszta prédi­kációval. Először magyarázd meg nekik élettani alapon, mi­lyen következményekkel jár a mértéktelen alkoholfogyasz­tás. Az első lépést ezen az utón kell megtenned. És csak az­után ajánld azt az orvosságot, amely téged is megszabadí­tott az alkohol bilincseiből. Bili első “páciense” — kü­lönösképpen egy akroni or­vos volt. Dr.x Bob — felgyó­gyulása után lelkes hive lett Bilinek. És most ketten fog­tak neki a további munkának. Ii939-ben már száz “megtérí­tett” hívük volt. Ekkor megír­ták könyvüket, amelynek rí­me: “Alkoholics Anonymous” volt. E könyvben részletesen elmondták, hogyan oldották meg életük e nehéz problémá­ját. A recept 12 pontból állt, amelynek fő tételei a követ­kezők: “Határozd el szilár­dan, hogy lemondsz az alko­holról. Vess számot minden egyéni hibáiddal és igyekezz legyőzni magadban a kisér­tést. Segits másokat. Kérd Is­ten segítségét. Higyj abban, hogy Isten segíteni fog Ne­ked. Az orvosok társadalma kez­detben kételkedve fogadta az eredményeket, melynek “nem volt tudományos alapja”. De a növekvő sikerek láttán egy­re több és több orvos kapcso­lódott be a munkába és segí­tették a szaporodó társaság célkitűzéseit. Hat év alatt a gyógyult “be­tegek” száma meghaladta a kétezret. Újabb két év múl­tán a társaság tagjainak szá-Az angliai klasszikus Henley Royal Regalia evezőversenyek fő­száméi, a könnyűsúlyú 8 evezős verseny!, az amerikai Harvard egyelem együiiese nyerte meg. Második helyezel! a Deiroii Boái Club leli a ieljesen amerikai versenyzőkből álló döniő fuiamban. is merésznek tartották és a hagyományok elleni bűn­nek minősítették. Különösnek hangzik, de bizony megtörtént, hogy Firenzében eltiltották az uj szá­mok használását. Ami régente csak a legnagyobb elmék, a legki­magaslóbb tudósok birtoka volt, az közkinccsé vált, a számvetés művészete egyszerű mesterséggé lett, melyet akár gépekkel is elvégeztethetünk, UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT AJACCIO, Corsica. — A kikötőben a 9 éves David Colossá játék közben nyolcszor esett a tengerbe. A partvédelmi rendőrök minden egyes alkalommal éle­tük kockáztatásával mentették ki a kisfiút. Végül meg­unták a dolgot és elvitték a fiút. Tiz nappal később át­adták a szülőknek egy bizonyitvány kíséretében, amely tanusitja, hogy a fiút a rendőrség állami költségen úsz­ni tanította. LONDON. — A közönséges orvos nem tudott se­gíteni a Mrs. Jean Dyke baján, igy hát hipnotizőrhöz fordult tanácsért, segítségért, gyógyulásért. Victor Vinmar, a hires dublini hipnotizőr hozzálátott a gyógy­­eljáráshoz: “Mrs. Jean, most képzelje el, hogy egy tró­pusi szigeten, a fürdőparton, meztelen lányokat lát, akik a forró homokon táncolnak. Aztán vetkőzzék mez­telenre és táncoljon a lányokkal együtt”. Mrs. Jean el­kezdett a hipnotizőr utasítása szerint képzelődni, az­tán felugrott és elszaladt ... és később a biró előtt azt mondta, azért ugrott fel és szaladt el, mert a hipnotizőr elkezdte őt ölelni és csókolni. A hipnotizőr azzal véde­kezett, hogy a gyógymód eredményessége érdekében meg kellett lazítania a hölgy szűk, testhezálló ruháját, hogy könnyebb lélekzéssel hipnotikus álomba merül­jön ... A biró a 150 dollár kezelési dij visszafizetésére Ítélte a csókosszáju hipnotizőrt. PARIS. — A rendőrfőnök azt javasolja a városi ta­nácsnak, hogy vezesse be a forgalmi kihágási birságok azonnali behajtását a helyszínen, a rendőr által. Azért szükséges ez, mert a ticketek kezelése és elintézése Ren­geteg hivatali munkát okoz. Egy ticket 12 hivatalnok kezén megy át és 44 különböző rendelkezést igényel. Ez, a rendőrfőkök nézete szerint, oktalan pazarlás. LONDON. — Szenzációs vallomást tett William Foyle 75 éves könyvkereskedő, Essex tartomány Mai­don városa halász szövetségének elnöke. Azt mondta, hogy ő 30 év óta minden hétvégén halászással szórako­zott, de a szerencse mindig elkerülte.30 év alatt össze­sen három angolnát fogott. Mint halászati szakértő, minden jól bevált módszert alkalmazott, eredmény nélkül. Úgy látszik, mondta, az elmélet mégiscsak más, mint a gyakorlat. AURDAL, Norvégia. — A száz év előtt épített vá­rosi fogházat eladták egy hotelvállalatnak, amely a 14 cellát és a pincét modernizálni és turistáknak, mint ba­rátságos, hűvös helyet ajánlani fogja. LONDON. — Rank Precision Industries rejtett te­levíziós készüléket készített, amely betörőket és kasz­­szafurókat munka közben egy másik terembe vetít, ahol az őrszemélyzet tartózkodik. Az őrök tettenérés­sel megakadályozhatják a betörők munkáját és mene­külését. BERLIN. — A nyugat-berlini rendőrség vissza^ küldött a kommunista városrészbe egy szökevényt: á délamerikai llamát, amely egy kelet-berlini cirkuszból elszökött és menedéket keresett Berlin szabad szekto­rában. ABERDEEN, Skótország. — Visszaküldte fizeté­sének egyharmadát az igazságügyi hatóságoknak egy ialu bírája, mert tavaly az év utolsó négy hónapjában egyetlen ügyben sem kellett Ítéletet mondania, s úgy érezte, nem szolgált meg a pénzért. Néhány nap múlva visszakapta a pénzt egy dorgáló levél kíséretében. Fi­gyelmeztették, hogy ne akarjon zavart okozni a felsőbb hatóságok könyvelésében. KOPENHAGA, Dánia. — Egy jótékonycélu sors­játék rendezői nagyösszegü pénzjutalmakat helyeztek el vaskazettákban, amelyeket egy lezárt övezetben el­ástak. A “kincses övezetet” csak meghatározott belép­­tidij ellenében lehet felkeresni. Vállalkozó szellemű dánok most ásóval és kapával túrják fel a megjelölt te­rület földjét, hogy ráakadjanak a kincsekre. A belép­tidijakból máris nagy összeg folyt be. A kincseket egyébként olyan tökéletesen rejtették el, hogy állító­lag ma már a sorsjáték rendezői sem tudják a pontos helyet, ahová a kazettákat elását. RENNES, Franciaország. — A 71 éves Francois Gouvril a napokban nyújtotta be doktori diszszertáció­­ját az egyetemen. A diszszertáció tárgya Hersart de le Villemarque 19-ik századi breton költő. Gouvril 30 évi kitartó munkával végigjárta Franciaország falvait és felkutatta a breton költő által összegyűjtött népdalok és legendák forrásait. Bebizonyította, hogy Villemaque gyűjtése egytől-egyig hamisítvány, a költő az állítóla­gos népdalokat és népmeséket kitalálta. ma elérte a nyolcezret. A cso­dálatos eredményeket több kiváló orvos munkájának is köszönhették. Közöttük ki­magasló szerepet játszott dr. Foster Kennedy new yorki or­vos, ideggyógyász. “Minden kigyógyitott alkoholista az ügy egy-egy misszionáriusa” — mondotta. Elsősorban Isten segítette őket, az isteni hit, és másodsorban az orvostudo­mány.” Az Alcoholics Anonymoüs­­nak szüksége van a névtelen­ségre. Ez azonban nem aka­dálya annak, hogy egyre töb­ben csatlakozzanak hozzájuk. És aki egyszer meggyógyult, elszakíthatatlan baráti kap­csolatban marad a társaság­gal, amelynek immár józan tagjai bizalommal nézhetnek a jövőbe1. . . 4 7 a. i\ TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL S. OLDAL t§adalato§ gyógyszer az iszákossá^ el len ORVOSSÁG, AMELY AZ ALKOHOLISTÁK TIZEZREI1 SZABADÍTOTTA MEG SZENVEDÉLYÜKTŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom