A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-12-02 / 48. (47.) szám

4. OLDAL ALWMSZTOR j ÓHAZAI HÍRADÓ Szabotálnak a kolhozokba litereit magyar földművesek Panaszkodnak a vidéki vörös újságok (FEC) A “Somogyi Nép­lap” panaszolja, hogy egyes termelőszövetkezeti tagok mi- < 3yen anyagiasak és nem tekin- i tik a közösség érdekeit: 1 • Szövetkezetbe tömörült | * 'gazdák zöme megteszi, amit ] ' joggal elvár tőlük az ország. ] Akadnak azonban olyanok, : \ akik olyan hangos követelő- 1 zésbe kezdenek, mintha ezen i kivid semmi más dolguk nem i volna. Nem arra törekszenek, hogy gyarapodjon a közös va- < ' gyón s a nagy termésből töb- j l bet adhassanak az országnak. ] Másféle dologban serényked- ] nek. Munka helyett alkudoz- i nak, engedményeket igyekez- ■ nek kicsikarni a termelőszö- ; vétkezeti vezetőségtől. Ha nö- 1 vényápolásról van szó, nem , elég nekik a munkaegység j meg á prémium. A termés ] egyharmadáért h a j 1 a ndók ( ‘ csak megfogni a kapanyelet. ; ’"Kaszálni kell? Vágják a ren- i det, felgyüjtik a szénát, de 1 elsőnek a nekik prémiumként járó petrencéket viszik haza a szövetkezet fogatával, és ! bánják is ők, hogy renden : ázik ,eírohad a közös jószág 1 takarmánya. * A “Petőfi Népe’ írja: A tagság egyrészét a “ma- ' ■ gamnak mindent, más nem 1 érdekéi’ szemlélete jellemzi. , A könyvelés két hónapi rés- ! ' tanciával dolgozik, s megfon­tolt, alaposan átgondolt ter­vek helyett felelőtlen igérge- 1 tessel traktálják a Vezetők a tagságot. Az állatállományt is anélkül fejlesztették fel, hogy gondoskodtak volna elegendő takarmányról. Njhé7 nagyon nehéz fel­adat tehát, hogy a közösség érdekeit lábbal tipró embe­rekkel megbirkózva az uj ve­zetőség rendes kerékvágásba zökkentse a termelőszövetke­zet kátyúba jutott szekerét. A kérdés az, hogy a tagok soraiból lesz-e a vezetőségnek támasza, követője? Ehhez a pártcsoport járulhatna legha­­" tékonyabban hozzá,'de az még gyenge, mindössze négy tagja van. De a szövetkezet régi - négy kommunistája nem le­becsülendő erő, ők meg a négy uj vezető és a becsületes ta­gok erélyes fellépésükkel, ha­tékony intézkedéseikkel, mun­kában példát mutató helytál­lásukkal hamarosan rendbe­hozhatják a közösség széná­ját. j ..... • * 5 A Békésmegyei “Népúj­ság” írja: Közgyűlésre gyülekeztek a biharugrai termelőszövetke­­.zet gazdái, az elnöki beszá­molót meghallgatni. De nem . is beszámoló ez, hanem vád­­j beszéd, vád azok ellen, akik , cserben hagyták a földet, akik megcsalták saját magukat. Tavasszal 282 hold földet ■ hagytunk parlagon — mond­­, ja az elnök. Miért? Nem tud­juk felszántani, nem volt mi­vel | Nem volt vetőmagunk? De igen, fel is szántottuk, . csak éppen nem vetettük be. . Történt már ehhez hasonló, . amióta magunknak mondjuk a földet? Nem. Ilyen még so­hasem fordult elő. Mig egyé­niek voltunk, egyetlen kapa­vágást sem hagytunk vetet­lenül. Felszántottuk volna még a szomszéd barázdáját is . , . Azután meg húsz hold . cukorrépát sem egyeltünk ki. Mi lett belőle ? Semmi. Meg­ette a gaz. Nyolcvan hold nap­raforgót nem kapáltunk meg, 1,500 mázsa szénát nem ta­karítottunk be. Csaknem 700 hold földünk vált terméket­lenné ebben az évben. A zalamegyei Népi Ellen­őrzési Bizottság vizsgálata megállapította, hogy a ter­melőszövetkezetek jóváha­gyott termelési tervvel s költ­ségvetéssel általában rendel­keznek, az előírásos könyve­lési nyomtatványokat is be­szerezték, mégis pénz- és hi­telgazdálkodásunkban a kor­mányrendelet nem valósul meg maradéktalanul. A hibák számos termelő­­szövetkezetben napról-napra akadályozzák a szabályos pénzkezelést, hátráltatják a hitelgazdálkodást: A nagyka­nizsai járási bankfiók például a szövetkezetek támogatásá­nak helytelen, értelmezése ál­tal nem egyszer tett elvtelen engedményeket, a szükséges igazolások és bizonylatok nél­kül is folyósítanak hiteleket, ezzel csak tovább szaporítva az egyik-másik, termelőszö­vetkezetben uralkodó szabály­talanságokat. Általános jelenség, hogy a szövetkezetek az engedélye­zett pénzkészletek többszö­rösét tartják házipénztáruk­ban, biztonságosnak egyálta­lán nem mondható körülmé­nyek között. A pénz- és hitel­gazdálkodás! szabálytalansá­gok felszámolását megyeszer­­te hátráltatja, hogy sem a já­rási tanácsok,'. . Sem pedig a bankfiókok . .nem végeznek megfelelő ellenőrző; munkát, Leggyakoribb; szabájyta-. lanság, hogy a rendelkezésre bocsátott hitelkeretet tör­vénysértő módon egyesek ku­­péekedésre használják fék pld. egy eáetben á bevitt" ve­tőmag árának rendezésére fel­vett összéget szabadpiaci -ke­reskedésre használták fel. SAJTÓSZABADSAG MAGYARORSZÁGON -A PANASZOS LEVELEK ROVATÁBAN TALLÓZÁS PESTI LAPOKBAN Harmincöt aláírással kap­tunk tiltakozást a veszprémi Bakony Étteremben étkezők­től. “Gyakran, szinte napon­ta ehetetlen az étel — Írják. Nem kívánunk mi az átalunk fizetett 4.32-ért naponta rán­tott csirkét vagy sült sertés­húst, de az egyszerű paradi­csomleves és dióstészta, vagy a főzelék legalább legyen ehe­tő. Ha a felszolgálónak pa­naszkodunk* meggyőznek ben­nünket, hogy finom az ebéd, vagy ezt mondják: örüljünk, hogy ennyi pénzért ilyet is ka­punk. Úgy véljük, jogosan elégeltük meg, hogy ilyen rossz az étel, és éhesen ke­lünk fel az asztaltól. * Az egri lányok az ottani ál­lami áruházra panaszkodnak. “Alig kapható könnyű tüsarku cipő. Az áruház táskaosztá­lya is-, teljesen, üres, és Pestre kell utazni, ha csinos táskát akarunk Vásárolni. Kicsi a választék ruhaanyagokban is. Igazán mostohán látják el ezt az áruházat — hangzik a pa­nasz. * “Kerek egy éve járom a vas- és edényboltokat, mert vasalódeszkát szeretnék vá­sárolni. A válasz mindenütt két féle; “Kérem, éppen el­fogyott” vagy “tessék újra benézni, rövidesen érkezik”. Én nagyon gyakran benéz­tem, de ezt a titokzatos cik­ket, mely igy eltűnt a keres­kedelmi forgalomból, sehol sem találtam. A mai napig is dupla munkával vasalok, mert ezt a munka megkönnyítésére szolgáló egyszerű eszközt kép­telen vagyok beszerezni. Azt hiszem, háztartásomban ré­gen gombnyomásra fog mű­ködni minden, de vasalódesz­kám még mindig nem lesz.” * Jogosm panaszkodik egy olvasó amiatt, hogy a Zene­­akadémia előadótermének vi­lágítása nem méltó azokhoz a magas színvonalú hangver­senyekhez, amelyeknek szín­helye, s hogy az egész épület elhanyagolt, poros. Való igaz: a Zeneakadémia, a.magyar zenekultúra egyik fellegvára, jelenleg inkább porfellegvár csupán, s ezen mielőbb segíteniük kell azok­nak, akik erre illetékesek. Csatlakozom tehát az előttem szóló újságolvasóhoz: nyil­vánvaló azonban, hogy kettőnk együttes panasza sem fog gyors elintézést nyerni. Ha már holnap, hétfőn reggel 8 órakor hozzálát valaki, hogy a Zeneakadémiát rendbe hozza, akkor is tavasz lesz, mire cél­hoz ér. Amig megállapítják, hogy melyik szerv az illetékes amig a pénzügyi fedezetet elő­teremtik amig találnak egy villanyszerelőt, aki az égőket kicseréli, a amig találnak egy takarítónőt, aki a szőnyege­ket kiporszívózza, hónapok fognak eltelni. A hangversenyszezon azon­ban csak most kezdődik iga­zán. Azt javasolom éppen ez­ért, hogy az idő alatt, amig a Zeneakadémia épületének felújítása folyik, rendezzük a hangversenyeket valamelyik illatszerboltban. Elfriede Hermanns és Kövesdy Arthur násza FEKETE KENYÉR ÉS FEKETE LEVES MIÉRT NINCS ELEG KENYÉR? (FEC) A Bács-Kiskun me­gyei pártlap írja: “Sokan teszik fel a kérdést, hogy lehet az, hogy a régi Magyarország exportálta a gabonát, most pedig impor­tálnunk kell? Két fontos té­nyezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az egyik, hogy a felszabadulás után jelentő­sen megnövekedett'a kenyér­fogyasztás. Ennél azonban még jelentősebb, hogy meg­változott a mezőgazdasági termelés szerkezete. Jelentő­sen csökkent a kenyérgabona vetésterülete.” A “Kisalföld” jelenti, hogy Sági Vilmos miniszterhelyet­tes szerint a jó termés ellené­re gondot okoz az ország ke­nyerének biztosítása. Ezidén 300.000 holddal vetettek ke­vesebb búzát, rozsot országo­san, mint tervezték. Ennek a 300.000 holdnak a termése hi­ányzik a közellátásból. BUDAPEST. — Újságolva­sók Magyarországon éppen úgy mint Amerikában már régóta ismerik a népidemok­ratikus mondást: “Lopnak rendületlenül” és tudják, hogy ez a mondás egyike a kevés­számú igazságoknak, amelyek a vasfüggöny mögül hallat­szanak* De még nem hallották az amerikai magyarok az uj népidemokratikus frázist: “Fekete kenyér,”. Valami uj a Duna-Tisza tájék felett ra­gyogó Nap alatt. A fekete ke­nyér, lehet barna és lehet fe­hér, 'lehet' búzalisztből vagy rozslisztből SütVe, kukorica­­lisztet'is bele" lehet keverni és mégis — fekete marad. Azért fékete, mert szaga van. Mint a lopott vagy kicsalt pénznek. A Fővárosi Kenyérgyárban évek óta sütöttek fehér, fél­barna és barna kenyeret és évek óta sok panasz volt a kenyér minősége ellen. A “fel­­sőbbség” kivizsgálta mind a panaszokat és alaptalanoknak találta valamennyit. Ebből a vizsgálatból hatalmas arányú bünügy bontakozott ki, nem kevesebb mint 56 vádlottal. Hogyan, hiszen a minőségi panaszokat a. vizsgálók alap­talanoknak találták? Nem a kenyér színében vagy izében volt a bibi, ha­nem á súlyában. A “köziile­­teknek”, vagyis a honvédség­nek, a kórháznak, vendéglátó­ipari vállalatoknak, stb. el­adott tipuskenyér hivatalosan előirt súlya két kiló volt. A kenyérkihordók súlyra vettek át egy-egy szállítmányt, aztán darabszámra adták el. De a kenyerek ezreinek súlya nem pontosan két kiló volt, hanem valamivel több vagy keve­sebb. Ezt a körülményt hasz­nálták ki a kenyérkihordók: A kocsirakományból kiszed­ték, a két kilónál kisebb súlyú kenyereket és eladták azokat a közületeknek mint két kilós kenyereket; az átvevők nem mértek, csak darabokat szá­molták. A napi kihordás vé­gén mindig megmaradt bizo­nyos mennyiségű kenyér. Eze­ket súlyra adták el üzleteknek és — mert itt voltak együtt a két kilónál nehezebb kenye­rek — nagyobb árat kaptak, extra profitra tettek szert. Az extra haszon a vizsgálat ed­digi erdménye szerint pár százezer forint volt. A “fe:ete kenyér” üzelme­ket a kciyérkihordók a válla­lat vezeőségével egyetértés­ben folyatták; Sebő László, az árufcgalmi osztályvezető segitségikre volt a nehezebb és a kön yebb kenyerek “cso­­portositáánál.” Az, hogy ennek a bűnügy­nek 56 vádlottja van, újabb bizonysága a totális kommu­nista korrupciónak. Totális­nak ezt a korrupciót azért kell j nevezni, mert a legtöbb eset­ben kiderül, hogy a kis tolva­jok — az úgynevezett beosz­tottak — egy húron pendíti­tek a feljebbvalókkal, az igaz­gatókkal, az ellenőrökkel. A fekete kenyér svindli tit­ka kipattant, következik a fe­kete leves — a dutyiban. KER1SZTELESI MÁNIA a D emokráciában BUDAEST. — Az utcák, szinházak)yankok, gyárak ne­dveinek szovetizálása oly mé­reteket ölött Budapesten, hogy ez a nánia már nevet­ségbe f ull-dt. Egyik-másik népidemokatikus nevet visz-’ sza is keBtt emiatt szívni. Sőt mi tö>b, csufolkodni is szabad má” ezen a mánián. A Ludas íatyi cimü komoly pesti vicckpbín Darvas Szi­lárd imigyen <sufolkodik: Örömmel éiesültem arról, hogy a Vigsziház visszakap­ta régi nevétAzt hiszem, ez­zel nem állokegyedül. Sokan vannak, akiként én, hagyo­mányaink mgb§C§Ülését lát­ják ebben. /Vígszínház egy darab régi ist és nem is a legrosszabbértelemben. Eu­rópai hirét'olyan színészek gazdagított, mint Hegedűs Gyula, Vaiányi Irén, Som­­lay Arthu Tanay Frigyes... hogy csala legnagyobbakat említsem. y örvendes jelenség, hogy hogy ezer* vonalon is javít­juk az sövetett hibákat. Egyidőbet; mániákus átke­resztelés )]yt nálunk. Mert 1 hisz az rdben volt, hogy az Eszterháj utcát átkeresz­teltük Pikin utcának. Egy oligarchaielyett egy huma­nista viláseni neve minden­képp nyeség. De azt már enyhén álva túlzásnak tar­tottam, gy már másnap a vendéglcétlapon Eszterházy­­rostélyohelyett Puskin-ros­­télyos srepelt. Anyegin és a marhasiet . . . ehhez kis ■ adag hues jó adag stréber­■ ség keilt. Akkorán lett a Gerbeaud­­: ból is Vösmarty-cukrászda. • (Ma is .) Kár, hogy Vörös­­, marty t már nem érhette ' meg. Dbiztos megsejtette, ■ hisz a enik jövőbe látnak. Elképzan, amint azt mond­- ja feledének Csajághy La­- uránakj 1 — Lafa, Laura, nem tudod- te, kUgyok én. Meglátod, i rólam erszer még cukrászdát- nevezned Pesten . . . Mire* felesége igy repli­- kázott:j — Uían, Misi, ne képze- I PELLENGÉR A KOLHOZOKBAN BÉKÉSGYULA. — A ter­melőszövetkezetekben sűrűn előforduló ellenséges tevé­kenység ellensúlyozására a kormányzat jónak látta egy vándorkiállítás megszervezé­sét. A Békés Megyei Népúj­ság szerint: “Hétről hétre más város­ban, községben mutatják be az “Ellenséges tevékenység a termelőszövetkezetekben” ci­mü kiállítást, melyen képek­kel mutatják be hogy a ter­melőszövetkezetek ellen ki ho­gyan uszít, mi volt a fő bűne, mivel ártott a népgazdaság­nak. A Szabad Európa Rádió­ban működő magyar munka­társakat bemutató tábláknál sokan hosszan álldogáltak, ol­vasták a feliratokat, s többen bólogattak helyeslőleg, mi­kor valaki megjegyezte: ilyes­mi és ehhez hasonló a mi me­gyénkben is volt.” lődj! Rólad, aki még egy rán­tottat Se tudsz megsütni ! S lám Vörösmartynak lett igaza, cukrászdát neveztek él róla. Most már csak az hi­ányzik, hogy kiadják a Ger­beaud verséit, legalább az utókor megtudja, hogy Ger­beaud nagy költő volt. Vörös­marty meg nagy cukrász. Mellesleg Erkel is kapott egy cukrászdát: a volt Hauert a Rákóczi utón. Ez legalább stílusos, mert ott kéznél van a Rigó Jancsi, aki hegedűn kiséri a megzenésített mig­nonokat, miközben a piskóták franua krémest táncolnak. Milyen szép lehet, mikor odaát a halhatatlanságban összeülnek ők négyen. A Vö­rösmarty, a Gerbaud, az Er-' kel, meg a Hauer. — Nézd, Gerbeaud — mond­ja a Hauer két dobostorta és három elbeszélő költemény között —, igaz, hogy megfúr­ták a nevünket, de végül is büszkék lehetünk. Rosszabbul is sikerülhetet volna. Vörösmarty és Erkel csak bólogatnak, mert a halhatat­lanságban szűkszavú lesz az ember. Mindezt pedig azért mond­tam el, mert van még egy színházunk, amely rehabili­tációra vár. A Magyar Szín­ház, hiszen csaknem egyidős a Vígszínházzal s az öreg épületen Csortos, Törzs, Rát­­kay és mások neve fémjelzi a patinát. Belőle Madách Szín­ház lett, ami egyébként szép és jó, de Madáchnak úgyis van már egy színháza, az úgy­nevezett “Kis Madách”, stí­lusosan a Madách téren. Ma­dách szerénységét ismerve, ő biztos beéri Pesten egy szín­házzal, annál inkább, mert ilyenformán a “Kis Madáchi­ból “Nagy Madách” lesz, ami mindenképpen helyeselhető. Mikor e sorokat irom, az eszpresszóból a szemben levő Operaházra látok, amely sze­rencsésen megúszta az ösz­­szes átkereszteléseket. Az a szfinksz gúnyos mosollyal néz rám úgy, hogy abba is ha­gyom az írást. Fene tudja, mi­ket gondol azzal a csavaros ó-egyiptomi agyával. Bennsőséges családi ünnep­ség keretében ment végbe Dr. Kövesdy Arthur szemész­­örvös és Elfriede H. Her­manns házasságkötése Akron­­bán, a First Evangelical and Reformed templomban. A menyasszony szülei Mr. és Mrs. Otto E. Hermanns, akik Akron ban a 2517 Alding­ton Roadon laknak, mig a vő­legény szülei a Clevelandban jőlismert és kösztiszteletben álló Kövesdy házaspár, Kö­vesdy Árpád és felesége. Az esketési szertartást Dr. Reuben J. Schroer végezte. Megható látvány volt, amint a menyasszony fehér habse­lyem ruhájában az édesapja karján az oltárhoz vonult, ahol már a vőlegény és a vő­félyek:' William Marossy, Dr. Richard J* Seiler 'és Dr. G. Roger, élükön a vőlegény ta­nújával,; Ifj. Bodnár Lajossal várták. ■ , A nyoszolyólányok a meny­asszony nővérével, Mrs. Otto Sehellinnel az élükön, Nancy Kövesdy, a vőlegény húga, Carol Ann Wililams, a meny­asszony Delta Gamma testvé­riségének tagja és Susan Con­­vay, a menyasszony 'iskolatár­sa voltak. Carol Swaino és Barbara Milleman voltak a virágoslányok. A szertartás után a fogadás háziasszonyai voltak: Alice McAllister, Barbara Jean Webster, Wendie Longley és Linda Webb, a templom fo­gadó csarnokában. A menyasszony az Ohio State University seniorja az ápolónői szakon és tagja a Delta Gamma Sorority-nak. Férje, Dr. Kövesdy Arthur a School of Optometry-t vé­gezte az Ohio State Univer­­sityn. Tagja a szemorvosok Fraternity-jének, az Epsilon, Psi Epsilonnak. A fiatal pár a jövő eszten­dőben Clevelandban fog lete­lepedni. A HALK SZŐ ÉS A HANGOS SZÓ Japánban választás volt és a nép többsége bizal­mat szavazott a konzervatív kormánynak, amely az amerikai-japán védelmi szövetséget feltétlen szüksé­gesnek tartja. Kisebbségben maradtak, ámbár az eddi­ginél több mandátumot hódítottak meg, a szocialisták, akik a kommunistákkal való barátkozás megkönnyíté­sére az amerikai-japán védelmi szerződés megsemmisí­tését követelték. A többség halk szóval elitélte a han­­goskodókat, akik lármás, kigyótáncos tömegtüntetések­kel megakadályozták Eisenhower elnök tokioi látoga­tását. A semlegességi, vagyis kommunistabarát politi­ka Japánban halott, mondta a választási harc győztese, Hayato Ikeda miniszterelnök. Ha a hangoskodók megint mozgolódni próbálnának, Hayato Ikeda halk szóval le­­csendesiti őket. Vagy szükség esetén fegyveres erővel. Mert erre felhatalmazást kapott a néptől. Német kisasszonyt importált KONSTANTINÁPOLY. — Yassiada Márvány­tengeri szigeten folyik a nagy per a megbukott Mende­­res kormány tagjai és politikai hívei ellen, árulás, kor­rupció stb. vádjával. Refik Koraltan, 71 éves politikus ellen, aki a parlament elnöke volt, az a vád, hogy né­met lányt importált. Koraltan felesége nagybeteg s ő a pénzügyminisz­tériumtól 500 dollár valutát kért, hogy külföldről ren­delhessen orvosi felszereléseket. Ehelyett Barbara Kut­­ze 25 éves szőke szépséget hozatta Németországból. A bíróság előtt a 71 éves gavallér azzal védeke­zett, hogy a feleségének otthoni ápolásra, ápolónőre volt szüksége. Miért nem török nőt választott ápolónő­nek? — kérdezte a biró. Koraltan azt mondta, külföldi nő jobb. Arra a kérdésre pedig, hogy a felesége ért-e németül, a vádlott azt felelte, hogy: “Én értek néme­tül”. MOSZKVA. — Georgia szovjetköztársaságban uj törvény lépett életbe, amely félévtől két évig terjedő számkivetéssel fenyeget meg mindenkit, aki kerüli a társadalmilag hasznos munkát, tétlen életmódot folytat. BUENOS AIRES, Argentina. — Monte kormány­­párti képviselő a parlamentben, az elnök és a hadsereg közti konfliktus vitája során, gyávának mondta Sam­­marino ellenzéki képviselőt. Ez párbajra hívta ki és a két honatya kardpárbajt vívott. Két percig tartott a fegyveres politikai párviadal, Monte sebesülésével vég­ződött. (Utóirat: Argentínában a párbaiozást törvér.v tiltja.) ....... T~ J

Next

/
Oldalképek
Tartalom