A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-01-22 / 3. szám
A íó PÁSZTOR 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY led rossz néven, hogy ennyire fel vagy indulva. Szívesen elhiszem, hogy elkeseredett szived bosszúért kiált! Tudom, hogy büszke jellemednek minden porcikája felháborodik mindazok ellen a megaláztatások ellen, miknek sógornőd részéről ki voltál téve, — de azért a józan ész szavára is hallgatni kell . . . — Gyáva vagy, gyáva vagy, — vágott szavába Etelka. — Oh Demeter! — szólt fájdalmas fohásszal. — Ne csodálkozzál, hogy a keserűség igy kitör belőlem. Neked valóban fogalmad sincs róla, mennyit szenvedtem attól a nyomorult teremtéstől. — Oh, elhiszem kedvesem. — De mondom, a mai nap még szerelmünké legyen ! — tette hozzá Etelka. — Ma a viszontlátás örömét akarjuk élvezni. Tárcsu Demeter ebbe igen szivesen bele is egyezett, miután nyilt egyenes lelkületével nem találta összeférőnek azt, hogy ő valaki ellen bosszút forraljon — még pedig oly valaki ellen, aki neki nem is vétett. El lehet tehát képzelni, mily nagy lett a következő napon Etelka csodálkozása, midőn Tárcsu Demeter igy szólt: — Már megbocsáss, kedves Etelka, én azt hiszem, hogy mi bosszú nélkül is goldogok lehetünk. — Hogy érted ezt Demeter? — Azt akarom csak ezzel mondani kedvesem, hogy e tekintetben nézeteink eltérnek egymástól. Etelka rászegezte villogó szemét: — Mit hallok? Tehát csalódtam volna benned, Demeter? Talán bizony nem akarsz arra vállalkozni, amire még tegnap hajlandóságot mutattál? — Én nem mondom, dehát nem csak mi rajtunk áll ez! Először is ki tudja, lehetséges-e? De másodszor nem is szép . . . — Hát az szép volt, amit velünk tett? — Ez éppen csak arra mutat, hogy ő egy hitvány, nemtelen teremtés! De hasonlót hasonlóval nem szabad viszonozni. Őt a közvélemény nem ítélte el, mert végre is egy műveletlen nőtől mit lehetne várni? De nálad már egész másképen áll a dolog. Neked nem szabad tulmenni egy bizonyos határon. — Mit beszélsz Demeter? — kiáltott Etelka felindulva. — Csillapodjék le kedvesem és hallgasd meg nyugodtan, amit mondani akarok. Minek egyáltalán ( bosszút forralni? Adjuk át őt a közmegvetésnek, ez reá nézve elég nagy büntetés! Etelka gúnyosan felkacagott. — Oh akkor nagyon rosszul ismered őt! Egy önérzetes nőre ez lehetne büntetés, de egy ilyen ledér teremtés csak kikacag bennünket. De ettől eletekintve, csak nem tűrhetjük, hogy büntetlenül diadalmaskodjék felettem? Ha te igy gondolkodói, akkor ón nem lehetek a tied. Tárcsu Demeter megijedt: — De az égre kérlek Etelkám, mit akarsz hát? — Azt akarom, hogy ezt a nőt kezembe kapjam. — De hogyan? Ez először is kivihetetlen, de ha kivihető lenne is, ez a törvénybe ütköző cselekmény, mely miatt mindketten bajba kerülhetnénk. Én pedig nem ezért vagyok vőlegényed, hogy neked bajt okozzak. Etelka haragosan rázta fejét: — Arra nem voltam elkészülve, hogy nekem ily haszontalan ellenvetésekkel jöjj! Ám legyen! Ebből csak az látom, hogy nem akarod megtenni, amire kértelek. Lemondok tehát erről! Megteszem magam, amitől te visszariadsz. Tőled most már egyebet nem várok, mint titoktartást. Ezzel felállott s menni akart. Demeter azonban nem engedte: — Ne érts félre, Etelka! — mondotta. — Az én ellenvetéseim korántsem haszontalanok. Én nagyon jól tudom, hogy az ilyesmit büntetlenül nem lehet végrehajtani. Én meg vagyok győződve, hogy bosszúd végrehajtásával magadat sebeznéd meg legjobban. — Hát ő büntetlenül alázhatott meg engem? — kiáltott Etelka vadul. — Neki szabad volt mindezt tenni, amit tett? — El is vette büntetését. Meg vagyok győződve, hogy elvesztette az emberek becsülését és tiszteletét. — Haha, — kacagott fel Etelka! — Te ezt büntetésnek veszed? Mai napság ki ad valamit az emberek becsülésére. Demeter, aki gondolkozásmódjában tetőtől talpig gavallér volt, erre nem tudott mit mondani. Ö nem volt a modern iskola hive. Őnála az igaz gavallérság nem párbajozásból és kártyázásból állott! Ő nála a becsület nem a kifogástalan fényű gallér és lakcipőre, hanem a jellem mocsoktalanságára az elvek tisztaságára és a gondolkodásmód előkelőségére. — Kedves Etelkám, az ilyen beszédet én nem ér: tem! — Mert gyáva vagy, — fakadt ki Etelka. Demeter hátrahökkent, arca elhalványult. Ilyen szemrehányásra nem volt elkészülve. Egy percig merően nézett Etelkára. De aztán mégis meggyőzte magát. Azt hitte, az eddig átélt szenvedések, a tapasztalt megaláztatások juttatták Etelkát ennyire és megszánta őt. — Kedvesem, — mondotta —, nem is veszem tő—- De kérlek kedvesem, gyávaságról itt szó sem lehet. Ha azt akarnád, hogy valamely más alakban szerezzek neked elégtételt, hogy például fivéred ellen síkra szálljak és küzdjek jogodért —, a legnagyobb készséggel megteszem ezt! — Erre nincs szükség, — felelte Etelka fagyosan. — Ha úgy nem segítesz, amint én akarom, akkor én egyszerűen csalódtam benned és nem tarthatlak méltónak szerelmemre. Demeter felszisszent. Most már benne is fellázadt a vér, férfias büszkesége lobbot vetett. — Etelka! — kiáltott —, ezt valóban nem érdemeltem meg tőled! Éppen az irántad való szerelmem az, mely felemeli tiltó szavát! Ez tiltja nekem olyasmit tenni, ami vesztedre lehetne. — Úgy, — szólt Etelka gúnyosan. — Annak a lo tyónal? tehát minden szabad! Az engem porba tiporhat, legyalázhat, kiűzhet otthonomból, még korbácsot is emelhet reám és mindenre az én gavallérom azt mondja: ne tégy semmit lelkem, hanem add át őt a közmegvetésnek. Oh barátom, ha te igy gondolkodok akkor nem ismered a világot! Mai napság azt ünnepük, akinek pillanatnyi sikerei vannak! Én el vagyok űzve, tehát én vagyok a rossz! Ezen szavak hatottak. A gúny nyila talált és Demeter felszökött, mint a sebzett oroszlán. — Jól van! — kiáltott. — Nem engedem hát, hogy valaki téged büntetlenül bánthasson. De mondd meg, mit tegyek? Hogyan hajtsam végre, amit akarsz? — Meg fogod tudni, de kikötöm magamnak, hogy terveimet ne birálgasd. Mindennek úgy kell történnie, amint én mondom. Megígéred ezt? — Meg! Etelka most viszaült a kerevetre, mely értékes keleti szőnyeggel volt bevonva, maga mellé vonta Demetert, s igy szólt: — Legelső dolgod lesz bemenni Kolozsvárra s kikutatni, hol tartózkodik Gyárfás Ilonka. Ha megtaláltad, azt fogod neki mondani, hogy Elemér nálad van és várja őt. — Hogy mondjak én olyant, ami nem igaz? — kérdezte Demeter idegenkedve. — Lorántffy Elemér nincs itt s tudtommal nem is jön ide. — Ne légy dőre, :— fakadt ki Etelka bosszúsan. — Már megint nehézkes kezdesz lenni. — Én soha se mondtam olyat, ami nem igaz, — jelentette ki Demeter büszkén. — Ez nem hazugság, hanem csak diplomácia! Az ilyesmi az életben szokásban van. Különben is előrebocsátottam, hogy nem szabad megjegyzéseket tenned. — Jó, jó, kedves Etelkám, a kedvedért még azt elkövetem, de nem valószínű, hogy Gyárfás Ilonka ezt nekem elhigyje. — Neked el fogja hinni, csak ne légy ügyetlen. — Lehetetlen! — rázta fejét Demeter. — Mondjuk hát, hogy Elemér nálam van, nem-e lesz Gyárfás Ilonkának legelső ellenvetése, hogy Elemér be is jöhetne hozzá? — Oh, te ügyetlen. Erre azt fogod mondani, hogy Elemérnek lehetetlen bejönni. — És mit mondjak, ha az okot kérdezi? — Semmit se fogsz mondani, csak ismételten hangsúlyozod, hogy nem jöhet, erre Gyárfás Ilonka meg lesz ijedve, hogy a férje talán beteg s ész nélkül fog ide sietni. — Hiszen azt mondtad, hogy elhagyta urát s hadilábon állanak egymással. — Mondtam már, nem szabad kritizálnod, — támadt rá Etelka. — Mindent úgy kell tenned, amint mondom! És ha Ilonkával beszélsz, világért sem szabad elárulnod, hogy őt rossz személynek tartod! Sőt az ellenkezőt kell kimutatni s akkor akárhová magaddal csalhatod őt. — Ám legyen, — felelte Demeter. — De mit csináljak vele, ha csakugyan ide talál jönni? — Itt fogod tartani, mig én eltávolítóm őt. — De kérlek, azonnal el fog ám menni, amint látja, hogy Elemér nincs itt. — Istenem, de nehézkes vagy! Azt fogod neki mondani, hogy még nincs itt, de minden órában várod! Demeter kedvetlenül csóválgatta fejét. — Ennek nem jó vége lesz, — mondotta. — Ennek igen könnyen én ihatom meg a levét. — Ugyan miért? — Azért kedvesem, mert engem be fog panaszolni, hegy megcsaltam, — Attól ne félj, — szólt Etelka sajátszerü tekintettel. — Nem fog ő téged bepanaszolni, ha egyszer az én kezemben lesz. Lesz rá gondom, hogy én miattam bajba ne kerülj. Megcirogatta Demeter arcát és csókra nyújtotta ajakát. Szegény Demeter nem állhatott ellen a bájos szirénnek. Hévvel magához szorította őt s igy szólt: — Legyen hát! Érted megteszek mindent, habár elkárhozom is. — Nem leszel elkárhozva, sőt ellenkezőleg, üdvözülni fogsz általam. Nem azt mondtad-e tegnap, hogv az én szememben van a te mennyországod? Demeter le volt győzve, végső kételyei el voltak oszlatva. A következő napon csakugyan bement a városba kikutatni Ilonkát. Szinte restelte, hogy ilyen feladatra vállalkozott s kényelmetlenül érezte magát ebben a nem éppen díszes szerepben. Nem sokat akarván a városban kóborolni, feltette magában, hogy egyenesen a rendőrkapitányhoz megy, aki személyes ismerősei közé tartozik. Előbb azonban betért a borbélyhoz hajat vágatni. A borbélymühely a rendőrség szomszédságában volt s a derék haj művész kérdezés nélkül is kitalálta neki a legújabb hirt a rablók kezéből kiszabadított szép Lorántffynéról. Demeter tehát egyszerre célnál voit. — Tehát szép az a fiatal nő? — kérdezte mintegy mellékesen. — Oh, csodaszép. — És hol lakik? — Magánál a rendőrkapitánynál, — válaszolt a borbély. — Demeternek leesett az álla. Onnét lehetetlen elcsalni a fiatal asszonyt! — Talán már értesítve is van a férje? — kérdezte. — A kapitány ur haza sürgönyözött, onnét azonban az a válasz jött, hogy Lorántffy ur nincs otthon s még mindig elvesztett nejét keresi. Valaki azonban el fog jönni a nagyságos asszonyért és haza viszi. Demeter ur eleget tudott. Egyrészt örült, hogy nem lehetett Ilonkához mennie. A tudat, hogy nem kellett kétszínű szerepét eljátszania, végtelenül jól esett neki. Etelka már türelmetlenül várta őt. De bizony a derék ur egyedül jött haza. — Nos? — kérdezte Etelka kiábrándulva, — nem találtad meg Gyárfás Ilonkát? — Megtaláltam, de nem beszélhettem vele. — Bizonyosan ügyetlen voltál. — Lelkem, Etelkám, ezt meg se kísérelhettem, mert Gyárfás Ilonkát maga a rendőrkapitány vette pártfogásába s tulajdon házába fogadta őt — Hah! — kiáltott fel Etelka. — És Elemért is bizonyára értesítették? — Úgy van! Sürgöny ment fivéred kastélyába, onnét azonban az a válasz jött, hogy Elemér még mindig neje után jár. És most úgy áll a dolog, hogy valaki haza viszi Ilonkát. — Ennek nem szabad megtörténnie, — üvöltött Etelka szinte magánkívül. — Ezt pedig nem lehet meggátolni, -— vélekedett Demeter. Hasztalan is lenne, mert mindebből azt látom, hogy Elemér megbocsátott nejének és őt ismét visszaveszi. — Éppen ezt kell mindenkép meggátolni! — kiáltott Etelka. — Ezt én lehetetlennek tartom. A főkapitánnyal nem lehet kikezdeni. Etelka felszökött ültéből s izgatottan járt fel-alá a szobában. A hir, hogy Ilonkát haza viszik, kimondhatatlan izgalomba hozta őt. Ezt mindenkép meg kell gátolni. Forró agyában hirtelenében terveket kezdett kovácsolni. Végre megállóit Demeter előtt. — Meg lesz gátolva, — mondotta. — Most azonnal tollat veszel és névtelen levélben tudtára adod neki, hogy férje betegen fekszik az erdő szélén . . . — Nem lehet, — felelte Demeter. — A kapitány nem is ereszti el őt egyedül, főkép, ha Elemért betegnek vagy sebesültnek mondjuk. Mit gondolsz, rögtön orvost is küldene. Etelka csaknem haját tépte haragjában. Hogy éppen most kellett füstbe mennie minden számításának, midőn már azt hitte, hogy célnál van. Demeter sajnálta őt s most igazán ő maga is szeretett volna segíteni rajta. De hogyan? — Nem kell kétségbeesni, — szólt Etelkához. — Beszéljük meg a dolgot higgadtan, talán mégis kigondolunk valamit. Látom, hogy nagyon szivedre veszed a csalódást s az aggodalmat kelt bennem. Etelka a pamlagra dobta magát s egy ideig maga elé merengett. — Tehát haza viszik, — mondotta. — És a kapitány maga vette őt pártfogásába! Persze, annak a fejét is tele tudta beszélni. De vájjon csakugyan úgy van-e, mint a borbély előadta? — Úgy kell lennie! A borbélyüzlet a kapitányság közelében van, rendőrök ki és be járnak ott, Hugh ur tehát könnyen megtudhatta a legfrissebb újdonságot s annak melegiben velem is tudatta. — Talán előbb kérdezősködtél? — Oh nem! Ő magától kezdte rá és én hálát adok a sorsnak, hogy igy történt, legalább nem kompromittáltam a kapitány előtt magam. De mondok én neked valamit, Etelkám. Jobb lesz haza ereszteni Ilonkát. — Nem, nem! — kiáltott Etelka hevesen. — Akkor mindennek vége. (Folytatjuk) SZEMÉLYI HÍREK GREEN Theodore Francis Green, Rhode Island demokrata szenátora, bejelentette, hogy nem pályázik többé újbóli megválasztására. 92 éves, a legöregebb valamennyi mostani és egykori szenátor közt. KIRICSENKO Alexej Kiricsenkót, a legfelsőbb szovjet pártbizottság tagját, jelentéktelen állásba vidékre küldték. Ez megepetést okozott, mert Moszkvában mindenki Kruscsev trónörökösét látta benne. JACK Hulan Jack, New York város első városrészének, Manhattannak, néger polgármestere (borough president) kox*rupció miatt vád alatt áll, kénytelen volt lemondani állásáról — a legmagasabb állásról, amilyent valaha néger töltött be New Yorkban. A 7 legjobb vicce Johnny és Iván eszmecserét folytattak a boldogságról. Ez volt, röviden és velősen megfogalmazva, Johnny ideális elgondolása a boldogságról: — Egy szép otthon, meleg fészek, jó állás jó fizetéssel, biztos jövő a családnak. Iván mindezeknél nagyobb boldogságból tud, nem is rejtette véka alá. Meg mondta: — Képzeld el, kedves amerikánus, hajnali háromkor kopogtatnak az ajtódon és hallod a hangos, durva, parancsoló szót: “Iván Ivánovics, a titkosrendőrség van itt, velünk jösz!” És te abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy nyugodtan kiszólhatsz: “Iván Ivánovics? Az egy emelettel feljebb lakik, második emelet 12.“ Ez az igazi boldogság! Kruscsev jelvénye? A New York kikötőjében álló Szabadságszobor a rendőrállam jelképe? Ezt a furcsa kérdést fel kell tenni azért, mert a bolgár kommunista kormány uj postabályegeket bocsátott ki, amelyeken a Szabadságszobor képe díszeleg. A felelet a furcsa kérdésre az, hogy a Szabadságszobor bélyeget a bolgár kommunisták Kruscsev amerikai látogatása emlékére hozták forgalomba, tehát a szovjet rendőrállami rendszernek csak anynyi köze van a szabadsághoz, hogy a véreskezü orosz diktátor szabadon járhatott és henceghetett Amerikában. MÉZESMADZAG BUDAPEST — A Kádár- Münnich kormány ingyenes nyugati utazást kínál a magyar íróknak “szociális tanulmányok” céljára. Eddig még nem jelentkeztek azok az irók, akik egyébként is hallgatással vallják politikai nézeteiket. KEVESEBB POLIO RÓMA — Miután az egész országban x-endszeresen folyt a polio elleni védőoltás, a polio megbetegedések szánxa fe- 1 lére csökkent a múlt évben.
