A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-02-19 / 7. szám
A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon; CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI Sgry évre__________ fél évre -------------DIJAK:-$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year-------------------------$6.00 Half Year --------------S3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. visszatekinteni a falu múltjába a baracskai öregasszonyok szemével. A ködből úgy suhant elő a kis csendes állomás neve, mint valami sírfelirat: BARACSKA, M. H. A tanító éppen nebulóival foglalkozott,' mikor beléptem, hozzá. . — Nincs itt, kérem, semmi olyan, ami emlékeztetne a régiek babonáira, ezt a falut régen fölfalta Budapest, De GEORGE WASHINGTON Hogy az amerikai gyarmatok kivivhassák függetlenségüket és azután erőteljes és tekintélyes nemzetet teremtsenek, két kiváló emberre volt szükség: katonára és államférfire. ■ Szükség volt egy kivételes tehetségű katonai vezérre, aki a gyakorlatlan amerikai polgári sereget as akkori világ legfélelmetesebb katonai erejével szemben diadalra vezesse, és szükség volt egy bölcs és higgadt államférfire, aki az uj nemzetet egységbe kovácsolja és annak tekintélyt szerezzen a külföld előtt is Amerika szerencsésen megtalálta mind a kettőt eg'y ember személyében: George Washingtonban. Mint tábornok, Washington mindvégig szilárd és céltudatos maradt. A forradalom első éveiben a lerongyolódott, rosszul táplált, kiképzetlen amerikai felkelők szörnyű vereségeket szenvedtek el. Négyévi küzdelem után, 1780-ban, az ország teljesen kimerült Mindenki más feladta volna a küzdelmet, de Washington nem vesztette el hitét az amerikai ügy igazságé ban. Méltóságteljesen optimista maradt minden sorscsapással szemben és bizott a végső győzelemben Nagylelkű volt és szérény. Több alvezére igyekezeti elgáncsolni őt, de amikor e tábornokok maguk is bajba jutottak, habozás nélkül sietett a segítségükre, meri a nemzet ügye fontosabb volt előtte. Gyakran magáré vállalta a sikertelenségek felelősségét, viszont a diada lók babérjait elhárította magától. Minden energiájál arra szentelte, hogy népét lelkesítse és áldozatoké birja “nemes ügyünk javára”, az egész emberiség érdekében”. A győzelem kivivása után Washington hamar belátta, hogy a nép szabadsága nem elegendő és a szakadsz ° törvények k°J] alávetni »Bár mélte, hogy a katonai győzelem után majd visszavonulhat virginiai birtokára, a nemzet óhajának engedve, elfogadta az uj alkotmány megszövegezésére öszszehivott kongresszus vezetését és utána az Egyesült Államok elnökségét. Mindkét szerepében igyekezett az ellentéteket összeegyeztetni és azokat kiküszöbölni. Mint elnök, kabinetjében olyan ellentétes felfogású hazafiakat egyesitett, mint Thomas Jefferson és Alexander Hamilton voltak. És ahogyan békét teremtett az országban, úgy békét tartott fenn a kívülálló világgal szemben is. Bár a forradalom emlékei sok hazafit gyűlölettel töltöttek el az angol elnyomókkal szemben, békés szövetségre lépett Nagy-Británniával. Csak a nemes célt tartotta szeme előtt: Amerikát megszilárditani és naggyá tenni. I-Célszer sujioii a halál. — Ennek a könnyű repülőgépnek pilótája és az autó hajtója szörnyet haltak, amikor a repülőgép egy Compton, Californiában levő parkolótelepen lezuhant. A rendőrség megállapítása szerint a repülőgép pilótája szívrohamot kapott, mielőtt a gép lezuhant. HÁT MÉGIS BOSZORKÁNY VOLT A MUZSIKUS ANCSURA! Babonát keresni jöttem ide, tudok egy nagy követ, ott — mondja ő és oldalvást nahever a honvédszobor mellett, római időkből származik . .. Nem érdekel. Én más dolgokat hajszolok. Összeakadok a falu öregeivel és tiz perc múlva tudom, hogy Jójáró Pétert kell keresnem, ő 80 éves kora dacára valahol a temető mögött őrzi a disznókat. Átvágok a dérlepte szántóföldeken, melyek fölött köd hömpölyög a halott tarlón. — Tudom, mit akar az ur A Jó Pásztor Verses Krónikája Iria: SZEGEDY LÁSZLÓ Mull az időlevél a vén életfáiéi A MAGYAR NYELV VÉDELMÉBEN Minden bevándorló természetes törekvése az, hogy mielőbb elsajátítsa uj hazájának nyelvét. Öröm látni, hogyan gyarapodik hónapról-hónapra, évről-évre az újonnan jöttek angol nyelvkincse. A nyelvtudás nemcsak az anyagi boldogulás egyik záloga, hanem a beilleszkedés egyik főtényezője is. Mindaddig, amig valaki nem ismeri uj hazája nyelvét, süketen és némán jár az emberek, a tárgyak és az események között. Egy ország nagysága, szépsége és ereje — nem utolsó sorban — a nyelvtudás széles kárpitja mögül bontakizik ki. Ugyanakkor azonban semmiképpen sem-helyeselhető az a felfogás, amely atz vallja, hogy a teljes beolvadás csak az anyanyelv feladásával valósítható meg. E felfogás követői gyermekeikkel elfelejtetik azt a nyelvet, amelyen apáik beszéltek az óhazában; úgy vélik, “árt a gyereknek, ha magyarul is beszél” és igy tovább. Vannak aztán olyanok is, akik azért akarják elfelejteni a magyar nyelvet, mert “az emlékezteti őket az átélt szenvedésekre”, mások úgy vélik, hogy “angol tudásukban akadályozza őket a magyar nyelv használata”. Köteteket lehetne Írni airól, hogy ez az álláspont mennyire tarthatatlan. A magyar nyelv nem azonos a magyar kommunista rezsimmel. Magyarul beszéltek Rákóczi, Kossuth katonái is, magyarul énekeltek Petőfi, Arany, Tompa és a költők végtelen sora. A magyar klasszikus irodalom egyike a világ legértékesebb irodalmának, amelynek nagy része ma már közkincs. Kár lenne, ha ezt a kincset elvetnék azok, akik fáradság nélkül jutottak hozzá. Az angol nyelvtudás megszerzése mellett ne engedjük hát elkallódni ezt a zengően szép nyelvet, amely nemcsak gyönyörűséget szerez,. sok ezer esztendő ieriive alája. Uj levél hulli megint földre a vén fáról és sok ezer évhez egy újabb év járul. Nézem-nézem földön a sok levélavart, mit korszakok szele oly szörnyen felkavart. Sorsok milliója, korszakoknak lelke van eltemetve a sárgult levelekbe. Mind, amiért sirtak avagy hahotáztak, mind, amiért egykor küzdöttek, csatáztak: elmúlt korszakokból mind ideköltözött, s itt enyészik lassan a levelek között. Az idő hüs lelke vájjon, miért reszket? Mert Isten a földre uj évet menesztett. És senkisem tudja földön általában, hogy az uj esztendő mit hordhat magában? Ezért az uj évben a lelkünk is reszket: hegyre kell vonszolnunk talán a Keresztet? Ha jövő ilyenkor enged Isten élnünk: ünnepelni vájjon, kik jönnek majd vélünk? Kikkel koccintottunk, itt lesznek-e újra s rikkaninak-e nagyot az uj hejehujra? Kérdések kérdése: a jövőbe ki lát? Hányunk sírja fölött mond a pap majd imát? hanem össze is kapcsolja a világ minden táján szétszóródott, de nyelvében egységes magyarságot. MARAD MINDEN, MINT VOLT Wilbur Mills, a képviselőház adóügyi bizottságának elnöke sajnálattal közli mindenkivel, akit illet, hogy ebben az évben szó sem lehet arról, hogy az olaj és gáz milliomosoktól megvonják a jogosulatlan, sokszáz millió dollárra menő kivételes adókedvezményeket. A legkiáltóbb igazságtalanság e kivételezések sorában az, hogy olajvállalatok a profitjukból levonhatnak 27 és fél százalékot és csak a maradék esik jövedelmi adózás alá, persze a szokásos, sokmilliós “költség-levonásokkal”, úgy hogy némely esetben egy olajos milliós jövedelemre tesz szert és egy cent jövedelmi adót sem fizet. Miért, óh miért nem lehet véget vetni ennek az igazságtalanságnak, amelyet Roosevelt elnök gyalázatosnak és Tr,urnán elnök még gyalázatosabbnak mondott. Miért? Azért, — mondja az adóbizottság elnöke, — mert az olajosok és gázosok adókedvezményeit pártoló elemek túlságosan hatalmasok, nem lehet azokkal megbirkózni. Ez gondolkodóba ejt minden gondolkodó adófizetőt. gyot sercint az avarra, — bár a Julcsa lányom asszongya, nem igaz, hogy a muzsikás Ancsura boszorka vót, dehát én tudom. Ni csak. Ösrnéri az ur a Julcsát? Iszen Pestre jár mindennap a téjhaszonval. Persze, hogy ismerem. Ki ne ismerné Pesten Jójáró Julcsát? Muszáj ismerni, hisz’ tejet hoz, tejecskét, életet, literenként harminckettőért. Néha beleesik a kannájába az eső, akkor csak harminc, mert több lett a “tej”. — Miért viseli kifordítva a bekecsét, Péter bá’ ? — kérdezem. — Mert. szerencsét, hoz finden ruhát ki köll fgrditani.v ecs'éro* csak ^ jiadrágot nem. Ni csak. Na, gylijjön véem — a temetőbe vezet, mely fölött vonaglik már a köd: .’égi, elhanyagolt, domboldalba ásott sírboltokban nagyíevti családok halottal pihenlek. Árva gesztenyefákról sörögve potyognak a zuzmarás levelek. Megállunk egy izépen koszoruzott kőkereszt llőtt, mely jó messze van a többiektől és felirata igy szó: Itt nyukszik BUS ANNA élt 18 évet meghalt 1912. MÁ. 24 ZENÉSZLÁNY Béke Poraira. — Ez az — mondja Jó járó uram és keresztet vet. — A Muzsikus Ancsura mindig piros harisnyát hordott, pedig Jet csak boszorkák viselnek. — Nono — intem le, — ismerek én Pesten elég boszorkányt, de ők már selyemharisnyát hordanak. — Oszt mindég mák vót a zsebibe. Ha üldözték, azt szórta el. Amig szedték, ellóngott. A Julcsa aszongya, nem igaz, de én tudom, hogy szakajtó vót a fején, mikor éjjelente muzsikányi járt. Mer tudja az ur, Ancsurát soha senki nem tanétotta muzsikányi. Tizenhat éves korába egy reggel ott vót a kezibe a hegedű és ollan szépen riszálta, hogy a cigányok csudájára jártak. Hun tanuta? Hát a sátániul. Egyetlen éjjel, Csuda fehirnip vót. Nem bántott az kérőm senkit, csak fölröppent éjfélkor a házkémények tetejire oszt ott muzsikált. El se hiszem, hogy ő fekszik itt, mer Öreg Tóth Gáspárné látta mán azuta, ahogy a Fekete Tó fölött libegett nagysötétfölhős iccakán. — Hol van az a Fekete Tó? — Ejha, az urnák nincs szeme? Iszen mikor begyütt az állomásrul, ellépett mellette. Tényleg. — Nana. Hát csak várjon. A LEHÄH-MUZEUM Lehár Ferencnek Becsben, a Mariahilferstrasse : egyik magas házának legtetején volt a lakása. Mész-. sze ellátni belőle a környék háztetőire, de még érdekesebb az a látvány, amely benn tárult a kevesek; elé, akik előtt Lehár feltárta a maga csodálatos kincseit. Itt, a lakószobák melletti néhány szobában volt a Lehár-muzeum, egy csodálatos gyűjtemény, csupa Lehár-relikvia. Mi a dicsőség? A sok megsárgult kottapapir, levél, plakát, fénykép ad rá feleletet. Ez a muzeum nem halott, hanem csupa élet: egy nagyszerű karrier történetét szemlélteti. Két világrész legszebb asszonyai mosolyognak le a falakról, Lehár operettjeinek primadonnái, akik Lehár operettjei nélkül valószínűleg nem keresték volna meg azt a dollárgázsit s azt a hirt, nevet, ami minden szép asszonyt még szebbé tesz Lehár “Ferinek”, az egykori elemistának szépirásos órarendje mellett Battistininek lelkes ajánló sorral ellátott arcképe lóg: az egyik maestro küldi a másiknak. A másik oldalon egy családi kép, amelynek közepén a kisfiú áll, vidéki ünneplőjében, mellénye fölött a bérmálási ajándékkal: hatalmas óralánccal, kezében szalmakalappal s arcán elfogult mosollyal. A gyűjteményben ott van az a kis plakát, amelyen először olvashatta a nevét nyomtatásban Lehár: a prágai zeneakadémiának 1888-bó:l származó cédulája, a konzervatórium vizsgahangversenyéről: valahol a plakát legalján szerepel a hegedűsök sorában a kis Lehár, akit ezen az első'szereplésén még senki se vett észre. Két évvel később azonban a reményteljes ifjú már maga dirigál egy hangversenyt Losoncon, Wagner operakivonatokon kívül eldirigálja saját szerzeményét is: a “Perzsa induló” cimü elsőszülöttjét. Ebből az időből származik egy elsárgult névjegy is, amelyen Johannes Brahms ajánlja valakinek figyelmébe az átadóját. Lehár maga őrizte ezt a múzeumot s maga ver: zette naplóját lelkiismeretesen. Száz és száz szorosan egymás mellé szögeit kép tanúskodik az elmúlt 1 színházi esték dicsőségéről. A székeken halomszámra fekszenek azok az újság cikkek, amelyeket naprólnapra küldenek a mesternek a világ minden részéről. A legrégebbi képek operettfináléiban még olyan görlök szerepeltek, akik szoknyájuk uszályát kacé- i ran fellibbentik. A londoni “Vig özvegy” akkora ka-1 lapot hordt, mint egy malomkő, méteres strucctol-J dnbiha! dSAánmaaik egyc katura. Fennhéjázva, hencegve vonul végig egy alaki a bámuló tömeg sorfala között. Ki ez? “Ez az az } ember, aki a Vigözvegyet még nem látta!” A Vig özvegy amerikai sikeréről cipők, borotva- > szappanok, kávék, nyakkendők, szivarok, pezsgők ta- - nuskodnak, mindegyik a Vig özvegy világmárkáját viseli nevében. Lehár minden kezébe akadt karikatúrát megőrzött, jót és rosszat egyaránt. Az egyik rajz a Vig özvegy szerzőjét mint kottagépet ábrázolja: egyik oh: dalon bedobják a kottákat a gőzölgő szörnyeteg-: gyomrába, a másik oldalon kihullanak a slágerek. • Nagyon büszke volt eredeti kézirásu pársoros : levelére, amelyet “Paginini” cimü operettjének be- ■ mutatója alkalmából kapott egy műgyűjtő ismerősétől. Egy asztalon érdem jeleinek sokasága van felsorakoztatva. Táján tiz frakkra se férnének fel eev* szerre. És ezek közt a muzeális értékek közt áll Lehár-íróasztala, zongorája és harmóniumja, amelyek mellett egész éjszakákon át dolgozott. Most gyiin a java. Aszon?yák, hogy a Muzsikus Ancsurának a háborúba veszött cl a vőlegénye tizenkilenc elején. Amellik ijjel az ijászó Nagy Gergő elhalt, akkor elnyűtt Ancsukáér, ott tanálták meg a lyánt a kemence előtt, cszt eltemették, de ha az ur beveszi magát iccakára a Busók rombadült házába, majd tanálkozik vele. De vigyázzon az ur, ne feleljen, akármit kérdez is. Mer nagy zajt sáp ám! Itt a ház a temető mögött. Amott-a. Szelíd lélök nem jár arrafelé, ha nem muszájn. — És a tó? , — A boszorkányok szeretnek előgyünni a viz alul, azér olyan fekete a tó feneke. Leginkább olyankor gyünnek, amikor zápor van készülőben nyári éjszakákon. Ott kuporognak a parton, kitépik a lovak farkából a szőrt, négyfelé hasogatják és minden szálból pipaszárat fúrnak a sátánfiaknak. Iván-éjjelen viszszafujják a szobába a füstöt és macska képibe vijjogják végig a falut. Lidércet csinálnak a tiktojásbul, amit a szomszédba dobálnak, ha kicsi lett a tojás. Ollankor a Muzsikás Ancsura, mikor még élt, ki szokott menni a körösztut ra szentült kerétával kört rajzolt maga köré és akkor köttette a piros harisnyákat a boszorkákkal. Oszt elindultak a boszorkák marhát rontani. ELTÉVEDTEK? A Budapest-Lökkösháza közötti vonalon, az egyik kupéban ül egy részeg. A mellette lévő ülésen egy középkorú ur és a kisfia helyezkedett el. Az apa térdén kiterítve fekszik a gyerek iskolai atlasza. Mandzsúria térképénél van kinyitva és az apa az egyes városokat magyarázza a gyereknek. A részeg hallgatja egy da* rabig, hallgatja, aztán odahajol : — Bocsánat, — mondja nehezen forgó nyelvvel — biztos, hogy maguk jó vonatra szálltak? 4 jo 2, OlDáL
