A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-02-12 / 6. szám
A TO PASTOR 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESI7 MIHÁLY Demeter gyönge hangon és szakadozottan elmondotta nekik, hogy a legközelebbi keresztuttól balra menve vagy ötven lépésnyire van egy csőszház. Ott falán segítséget lehetne kapni. Karika János elmtna a kijelölt irányban, mégis találta a Demeter által emlitett házat és felverte álmából a csőszt. — Mi baj? — hallatszott belülről egy rekedt hang s mindjárt rá ki is nyitotta valaki az apró ablakot. — Ki van itt? — Nevemet hasztalan mondanám, mert úgysem ismer, — válaszolt Karika János. — De ismeri-e Tárcsu Demeter urat? — Hogyne ismerném? Birtoka nincs messzire innét. — Akkor hát jöjjön. — Talán oda vezessem az urat? — Oh r.em! Tárcsu Demeter ur az ütsz élen fekszik meglőve. — Talán bizony rablók támadták meg? — Nem tudom, csak jöjjön gyorsan, mert ott nem maradhat. — Mindjárt, csak magamra rántok valamit. — válaszolt a csősz. Csakhamar ki is jöt és aztán mind a ketten a helyszínre siettek. Tárcsu Demeter a vérvesztés következtében el volt ájulva. Felnyalábolták tehát s egyelőre bevitték a csőszházba. Ilonka sajnálta a boldogtalan embert, ámbár kétszínű szerepet játszott. Ketten egyesült erővel valahogy bekötötték sebét s a csősz gondjaira bízván őt, Kolozsvár felé siettek. LX1V. FEJEZET Eltűnt! Másnap a kiállott ijedelmek következtében Ilonka rosszul érezte magát és kénytelen volt a szobát őrizni. Itt meg kell jegyezni, hogy éjnek idején nem akartak a rendőrkapitánynál alkalmatlankodni s a központi szállodában béreltek szobát. Legelsőbben is azon tanakodtak, hogy mitévők legyenek. — Tárcsut igazán sajnálom, — mondotta Ilonka. — Engedelmet kérek, nagyságod, — veté ellen János, — kétkulacsos ember az. — Ne bántsd szegényt. — Etelka tévútra vezette-őt. Ki tudja, mennyi rosszat mondott rólam. Nem szenved kétséget, hogy Etelka valamit forralt ellenem, Tárcsuban azonban utoljára mégis kételyek támadtak s nem igen akart Etelkának kezére járni. Ezért volt oly ingadozó..Én tehát nem szeretném őt kcmprommitálni, szegény úgy is megkapta most a büntetését. Legjobbnak találnám, ha mindenekelőtt kimennél a csőszházba s utána néznél, mi van vele. Taláh Etelkáról is megtudhatnál valamit, ő ellene aztán már kíméletlenül járnánk el. Karika János megfogadta úrnője parancsát és kiment a csőszházhoz. Előbb azonban szemlét tartott ;az országúinak ama helyén, ahol a támadás történt. : Minden jel arra mutatott, hogy Etelka a lövés után elmenekült, de nem az országúton, hanem nyil.’ván az erdőn át, mert apró lábainak nyomai nem .'•látszottak meg a harmatos talajon. Most betért a csőszházba. Tárcsu Demeter na. gyón rosszul volt. A golyó a hatodik és hetedik borda között mellkasba hatolt s attól lehetett tartani, hogy vagy tüdőgyulladás, vagy a legjobb esetben mellhártyalob lesz belőle. Visszatérve a városba, mindezt jelentette urnő. jének. "í — Szegény Tárcsu! — mennyire sajnálom őt, — szólt Ilonka részvéttel. — Azt tartom, nagyságos asszonyom, a dolgot be kellene jelenteni a rendőrségnek. El kell tekinteni a botránytól, mert nagyságod élete most már nem biztos Etelka kisasszonytól. Ez, ahol csak lehet, meg fogja támadni. — Oh, csak otthon lehetnénk, — sóhajtott fel Ilonka. — Haza is mehetünk, előbb azonban okvetlenül be kellene jelenteni az éjjeli esetet a rendőrségnek. Ilonka ebbe beleegyeztt és Karikás János átment a rendőrséghez, ahol hosszú jegyzőkönyvet vettek fel vele. Mindjárt egy rendőrtiszt s a rendőrorvos kiment a csőszházba Tárcsu Demeterhez, aki mindent bevallott. így történt, hogy a Kovács Klári név alatt lappangó Etelkát a rendőrség mindenfelé kerestette, de nem birt ráakadni. Karika János pedig visszatért a fogadóba. Útközben elgondolta magában, hogy mégis csak legjobb lesz hazavinni a nagyságos asszonyt. Ott legjobb helye van. Ott nem bánthatja senki, mert vigyáznak : rá. És ha a nagyságos ur előkerül a hegyek közül, ott ! biztosan megkapja. Ily gondolatok közt ment fel a lépcsőn s be akart nyitni a nagyságos asszony szobájába, miután, előbb tiszteletteljesen kopogott. Az ajtó azonban zárva lévén, még egyszer kopogtatott. De nem kapott választ, a szobában nem mozdult senki. Most felkereste a szobapincért s kérdezte, vájjon elment-e a nagyságos asszony? — Alig hiszem, — válaszolt a pincér. Legalább én nem láttam. — Az ajtó be van zárva és ismételt kopogtatásomra sem kaptam választ, — jegyezte meg Karika János. Most a szobapincér is próbálta felnyitni az ajtót s úgy találta, hogy te van zárva.-— Bizonyára elment, — szólt szárazon. Karika János lement a kapushoz s megkérdezte nem látta-e lemenni a nagyságos asszonyt. A kapus sem látott semmit. — A főkapun nem ment ki, — mondta. — De lehet, hogy a hátulsó kapun át távozott. — Lehetetlen, — csóválta fejét Karika János. — Miért ment volna ki a hátulsó kapun? Már most nem maradt más hátra, mint a másik kulcs segélyével felnyitni az ajtót, mert feltételezhető volt, hogy talán valami baja lett a nagyságos asszonynak. Beléptek a szobába, melyet üresen találtak. Máskülönben minden a legnagyobb rendben volt s misem mutatott arra, hogy itt valami különös történt. Az volt az általános nézet, hogy a nagyságos asszony valahová elment. Karika János tehát várt. így telt el egy óra, két óra, de mindhiába. A nagyságos asszony nem tért vissza. Most már nagy nyugtalanságba jött Karika János s átfutott a rendőrséghez jelentést tenni. — Már megint itt van? — kérdezte a napos tiszt. — Mit akar? — Kénytelen vagyok bejelenteni, hogy a nagyságos asszony eltűnt. — Miféle nagyságos asszony? — Lorántffy Elemérné őnagysága! A rendőrtiszt tudta, hogy Ilonka a rendőrkapitány különös oltalma alatt állott s mindjárt más hangon beszélt. ji: — Honnét tűnt el? — kérdezte.- A szállodából, instálom. Mig jártam a Tárcsu Demeter ur ügyében, alatt eltűnt hazulról. — Tán csak elment! — Alig hihető. Azóta bizonyára visszatért volna. Tekintetbe véve mindazt, ami vele történt, alapos a gyanú, hogy valami történt vele. A rendőrtiszt nem tudta, mit gondoljon. A kapitány jelenleg éppen el volt utazva, igy tehát nem kérhetett tőle semmi utasítást, sem tanácsot. — Kerestetni fogjuk őt, — szólt végre. — Egyéb iránt, menjen csak vissza a fogadóba, talán már ott is van a nagyságos asszony. Karika János visszatért, reménye azonban nem valósult meg, Ilonkának nyoma veszett. — Az embernek igazán megáll az esze, — mondotta magában. — Nincs itt és még sem látta senki, hogy elment volna. Ha valaki elhurcolta volna őt ez csak nem eshetett volna meg minden zaj nélkül. De most hirtelen homlokára ütött: >— Meg van már! — kiáltott fel megkönnyebbülve. —Alighanem ki ment a csőszházba, megnézni Tárcsa Demetert. Ez nem lehetetlen. No persze, hogy úgy van. Miért is nem gondoltam mindjárt erre? Azonnal átfutott ismét a rendőrtiszthez s igy szólt: — Eszembe jutott már valami, tekintetes ur. — Mi lenne az? — A nagyságos asszony alighanem Tárcsu urat kereste fel. — Ez valóban lehetséges, — jegyezte meg a rendőrtiszt. — Menjünk ki azonnal és győződjünk meg. Rögtön' kocsira ültek és kimentek a csőszházba. Tárcsu Demeter eszméletnél volt, sőt valamivel már jobban is érezte magát. Első kérdésük az volt, vájjon járt-e itt a nagyságos asszony? — Nem volt itt. — rázta fejét Demeter. — Ér legalább nem láttam. Megkérdezték a csősznél is, de az sem látott senkit. Átmentek Demeter ur pusztájára is, ott kikérdezték a cselédeket, de ezek sem látták a nagyságos asszonyt. Voltakép nem is ismerték őt, de egyező nyilatkozataikból kitűnt, hogy Demeter ur sebesülésé óta egyáltalán senki idegen nem fordult meg a háznál. , . . Karika János kétségbeesve tért vissza a fogadóba. Nem tudta elképzelni, mi történhetett a nagyságos asszonnyal. Már most mi lesz, ha a nagyságos ur csakugyan megtalálna érkezni? És mit szólnak majd Gyárfásék, kik egyenesen oly célból adták őt Ilonka mellé, hogy vigyázzon reá. Szegény Karika János haját szerette volna tépni kétségbeesésében. I A következő napon csakugyan megérkezett Elemér. A fogságból egy nagy összegű váltónak aláírása és Györgynek, mint kezesnek hátrahagyása után kiszabadulva, első dolga volt sürgönyözni, vájjon nem hallottak-e valamit időközben Ilonkáról? Rögtön megkapta a választ, hogy a nagyságos asszony szabad s jelenleg Kolozsvárt várja őt. Elemér tehát az öröm szárnyán repült Kolozsvárra egyenesen a központi szállodába, miután úgy írták neki, hogy ott fogadott szállást. Kaláka Jánost ott is találta. De rögtön meghökkent, amint a szolgának kétségbeesett arcát meglátta. Ezzel azonban egyelőre nem törődött s igy szólt: — János, vezess azonnal a nagyságos asszonyhoz. Nem látod, mennyire vágyódom őt viszontlátni? Karika János lehorgasztotta a fejét. —- Nos, mit jelent ez? — kérdezte Elemér elhülve, miközben sötét sejtelem szállott szivébe. — Beszélj, mi történt? — Nem tudom, nagyságos ur, — nem értem a dolgot. Igazáh érthetetlen! — Az Istenért, beszélj! — A nagyságos asszony tegnap eltűnt! Elemér úgy állott, mint a villámtól sújtott. — Eltűnt? — kérdezte elhaló hangon. —Nyoma veszett és senki se tudja, mi lett vele. Dolgom volt a rendőrségnél s mire visszatértem, hűit helyét találtam! Elemér összerogyott, mint a tuskó. Ez már csakugyan több volt, mint amennyit elviselhetett. Már azt hitte, hogy forrón szerető nejét keblére ölelheti s most kisül, hogy eltűnt és senki sem tud felvilágosítást adni róla. Karika János felszedte gazdáját s bevitte őt a szobába, amelyben Ilonka is lakott. Ott lefektette a pamlagra. Mái* orvosért akart futni, ekkor azonban magához tért Elemér. i — Ilonka, Ilonka, — nyögte fájdalmasan. — Már azt hittem, hogy a megpróbáltatás sötét napjai véget értek és ime, elölről kezdődik minden. Arra vagyok kárhoztatva, hogy a borzasztó harcot ismét élőiről kezdjem, érzem, hogy erre más képtelen vagyok. Végem, végem! Egy darabig némán merengett maga elé.. Ekkor azonban egyszerre kiegyenesítette magát s igy szólt: — Karika János, leszámolok veled! — Hogy érti ezt a nagyságos ur? — Ki foglak fizetni és elmehetsz. — De nagyságos uram! — Hanyag voltál abban, amit én legszentebblek tartok. Azért rendeltelek téged nőm mellé, hogy őrködjél fölötte és te hanyagul teljesítetted ezt a kötelességedet. Nem tarthatlak tovább. Karika János ijedten nézett urára. — Add elő, mi kapnivalód van még, ki foglak fizetni s aztán mehetsz. — Bocsánatot kérek, nagyságos ur . . . — Egy szót se! — vágott szavába Elemér izgaottan. — Más heves, vagy indulatos ember ily kö.•ülmények között fegyvert ragadna és lelőne téged! Hónapokon át küzdőm, harcolok a felesgemért, veidig 'szenvedem a legkínosabb aggodalmakat, nélküözéseket és midőn már azon a ponton állottunk, hogy /iszontláthatjuk egymást, akkor ismét elrabolják őt .ölem, egy embernek a hanyagsága miatt. — De bocsánatot kérek, nagyságos uram, a rendőrségnél jártam jelentést tenni Etelka kisasszony ellen. — Eh, hagytad volna azt a dolgot akkorra, mikor én itt leszek. — De nem tudtuk, mikor érkezik meg a nagyságos ur. — Mindegy, nekem hiába beszélsz. Már nem nézhetlek. Ha eszembe jut, hogy a te hanyagságod következtében nem láthattam viszont drága nőmet, — képes lennék csakugyan fegyvert rád fogni. Karika János lesújtva kiment. Ártatlannak érezte magát és mégis ő volt a hibás. Hiszen tudhatta, hogy Ilonka minden oldalról ellenséggel van körülvéve, nem lett volna tehát szabad őt csak egy percre is magára hagyni. Feltette magában, hogy most csak azért se fog nyugodni mindaddig, mig ezt a rejtélyt meg nem fejti. Nemsokára Elemér is eltávozott. Első dolga volt x rendőrségre menni. Itt tudott meg részletesen mindent, ami időközben előadta magát. Mindez arra indította őt, hogy személyesen felkereste Tárcsu Demetert, aki egész véletlenül került ebbe az ügybe s akit időközben már i kastélyba is szállítottak. A szerencsétlen ember igen rosszul volt. Egy ireg asszony mint ápolónő virrasztóit mellette. Az orvos egy negyedóra előtt ment el. — Hogy van a nagyságos ur? — kérdezte Elemér az öreg asszonytól, miután előbb egy pillantást vetett a mozdulatlanul fekvőre. — Nagyon rosszul, — felelt az ápolónő halkan. —Mit mond az orvos? — Lemondott róla, — intett kezével az ápolónő. ■ — Már nem is ad be neki semmit. Azt mondja, nem éri meg a holnapi napot!. (Folytatjuk) SZEMÉLYI HÍREK ADENAUER A losangelesi University of California diszdoktorrá fogja avatni március 18-án Dr. Konrad Adenauer nyugatnémet kancellárt. DIEM Ngo Dinh Diem, a dél-vietnami köztársasági elnök, 1000 dollár borravalót küldött Formosába, azoknak a pincéreknek, szobalányoknak, stb., akik formosai látogatása idején őt kiszolgálták. OTTÓ Habsburg Ottó a hires angliai Cambridge egyetemen előadást tartott a monarchiái intézményről. Amikor a londoni pályaudvaron megérkezett, elbeszélgetett az angol újságírókkal és egyebek közt megjegyezte, hogy a császári vagy királyi korona csak jelentéktelen szimbólum. Ottó 5 éves kora óta idegenben él. MIKOJÁN Anastas Mikoján, a szovjet helyettes miniszterelnök, aki nemrég Mexico Cityben megnyitotta a szovjet kiállítást, Havanába utazik, ahová ezt a kiállítást Mexicoból átviszik. A Diario de la Marina cimü konzervatív újság jó szerencsét kíván az orosz kulturális és tudományos kiállításnak és kudarcot Mikojánnak, aki propagandázni szániékozik Cubában. DR. SABIN Dr. Albert Sabin cincinnatii orvos, aki feltalálta az élő polio vírusból készíthető oltóanyagot, uj feladatot vállalt: rákkutatást fog végezni. Az országos egészségügyi hivatal erre a célra 600,000 dollárt bocsát Dr. Sabin rendelkezésére. A 7 legjobb vicce Az ötéves Sanyika apja ölében ül. — Apuuu — mondja —• mesélj nekem arról, amikor te főparancsnok voltál a háborúban . . . Apu megsimogatja a gyerek fejét és azt mondja: — Kisfiam, először is én nem voltam főparancsnok, hanem csak őrmester, másodszor pedig nem mesélek egy ilyen kisfiúnak a háborúról. A gyerek egy pillanatig hallgat, aztán igy szól: — J—ó! Akkor mesélj nekem a békés egymás-melletD élésről . . . JAVUL A HELYZET LONDON — Az utóbbi időben megenyhült a lég, az oroszok már nem zavarták éktelen lárma-adással az angol rádió orosznyelvü, Oroszország felé irányitott szolgálatát. De ugyanakkor a csatlósországok zavaró álomásai felfokozták a zajküldést. BIBLIA A SZOVJETBEN MOSZKVA — Oroszországban a közkönytárakban vannak Bibliák, de azokat “tudományos kutatási anyagnak’’ minősitik és a közönségnek nem adják ki, hanem csakis “specialistáknak,” vagyis az orthodox egyház papjainak.
