A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-02-12 / 6. szám
2. OLDAL \ 1<S PÁSZTOR Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5305 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Sgy évre__________________$6.00 One Year -------------------------$6.06 Fél évre__________________S3.50 Half Year---------------------------?3.5C Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. LINCOLN GETTYSBURG! BESZÉDE Kilencvenöt évvel ezelőtt egy szónoklat hangzott el Gettysburgban, Pennsylvaniában, amelynek visszhangja a világ minden sarkába eljutott. Akkoriban nem volt még hangszóró, fonográf, rádió, sőt sokszorositott másolatokat sem osztogathattak szét az ujságirók között. A hirterjesztés kezdetleges módszerei ellenére is, Lincoln beszéde ismeretessé vált a világ minden népe előtt. Az amerikai unió válságos időket élt át akkoriban. Az ország két részre szakadt, amelyek háborút viseltek egymás ellen. Nemcsak a rabszolgaság kérdése forgott kockán, hanem az Egyesült Államok fennmaradása is. Lincoln “Felszabadító Nyilatkozata” néhány hónappal azelőtt megszüntette a szolgaságot a déli államokban is. Szerinte “senkisem uralkodhat másokon azok beleegyezése nélkül”. 1863 júliusában a Déli Konfederáció hadserege száz mérfölddel túlhaladta Washingtont észak felé, áhol azonban a Gettysburgtól délre fekvő dombokon az északiak központi hadseregével találta magát szemben. A történetírók szerint ez lett a polgárháború fordulópontja. A Konfederáció óriási veszteséget szenvedett és Virginiáig vonult vissza, halottait és sebesültjeit a gettysburgi csatatéren hagyva. Az északiak is jelentékeny veszteséget szenvedtek és sokezer amerikai holtteste borította el a csatamezőt. .Az Unió kormánya a területet néhány hónappal később “Nemzeti Temetőnek” nyilvánította ki és 1863 november 19-én Lincoln elnök is megjelent a temető felszentelésére. Bár nem ő volt az ünnepség hivatalos szónoka, a Washingtonból Gettysburgba robogó vonaton a szokottnál is komorabb Lincoln néhány (272' szót vetett ceruzával a keze ügyébe került boriték hátára, amint itt következik: -“Tizenhárom hijján száz esztendővel ezelőtt atyáink uj nemzetet hivtak életbe e kontinensen, a szabadr ság jegyében és azzal a jelszóval, hogy minden embert egyenlőnek teremtett az Isten ...” A záró sorok pedig igy hangzottak: “A temető felszentelésének ünnepén, inkább magunkat szenteljük arra a magasztos célra, hogy meggyászolt hősi halottaink odaadó lelkesedésével bebizonyítsuk, hogy a halottak nem áldozták fel életüket hiába és ez a nép-kormány, a nép támogatásával és a nép érdekében, nem fog soha elpusztulni erről a földről.” A szónoklatot nem követte tapsvihar. Sokan nem is hallották a beszédet, mert a tömeg nyugtalan mozgolódása és a szél süvitése elnyomták a hangokat. Sokan azt sem tudták, hogy a rövid szónoklat már befejeződött. Lincoln leült és azt hitte, hogy hiába is beszélt. Csak amikor az újságok másnap nyomtatásban hozták a szónoklatot és az évek folyamán harminc nyelvre lefordították, derült ki, hogy ez a világirodalom egyik legkiválóbb szónoklata volt. Hatása mindenütt mély benyomást keltett és Lincoln az egész világon minden faj és néptörzs szabadságának apostolává vált. Nem csoda, hogy éppen Amerika volt az, amelynek egy szerény kunyhójában látott először világot a világ szabadságának apostola. Az igazi amerikai ma is hiszi és vallja Lincoln elveit, minden vonatkozásukban. KRUSCSEV ASZTALÁRA Kruscsev az 1958 Hálaadás-napi szemtelen berlini ultimátumot, a követelést, hogy a nyugatiak takarodjanak Nyugat-Berlinből, egyebek közt azzal indokolta meg, hogy Nyugat-Berlin az antikommunist kémszolgálat centruma. Ezért Kruscsev Íróasztalára kívánkozik a következő nyugat-berlini hivatalos közlemény: Nyugat-Berlin rendőrsége leleplezett egy kémbandát, amelynek tagjai a rendőrségi szolgálatra vonatkozó információkat adtak a keletnémet szovjetzóna titkosrendőrségi szolgálatának. A 12 letartóztatott kém közt van 5 nyugat-berlini rendőr, 4 nyugat-berlini volt rendőr, 2 rendőrfeleség és egy civil személy. KADAR DEMOKRATA ÍRÓDEÁKJAI Ezt olvastuk a pesti Népszavában: Szerdán a madridi legeflső katonai bíróság megkezdte a “felforgató tevékenységgel” vádolt 16 spanyol demokrata ügyének tárgyalását. ... és elcsodálkoztunk. Demokratáknak nevezik ők a kommunistákat. Miért nem nevezik kommunis-Polgári lakosság Algierben az utcákra lódul, miután a zendülö francia telepesek feladták a reménytelennek látszó küzdelmet. A KÖLTŐ ÉS A VÁROSATYA REGI PESTI ÉLETKÉP A Károlyi-kert akkor deszkasövénnyel kerített szénás rét volt, mely a kecskeméti kapuig megyen ki, az utca keleti oldala pedig egy hosszú és már romladozó várfal. A kecskeméti kapunál, de a hatvaninál is, két elég ép bástyatorony határolja a fal hosszát. Azok a régi Pest bástyái, melyek egyikében színház is volt. Persze előbb német és csak azután magyar. Az alkony kétes világosságában egy Hek^cses figura lépegett az utcán, útját a belső város felé vevén. A hóna alatt rejteget valamit, tisztes) kék munkásköténybe burkolva. Mintha drágaság volna, úgy tartja a karjá.-. Befordult a kert alá, egy nagy deszkaraktár hosszában, ahol később a Nemzeti-Kaszinó állt. Ott becsönget egy kapun. — Kit keres kend? — A szenátor urat . . . — Nincs itthon . . , — Dehogy nincs ... hiszen ott pipázik a kertajtóban. Schrumpf szenátor ur letevőn városmentői gondjait, estefelé a kertbe szokott lenézni egy pipa dohányra, mivel az asszony nem tűrte meg a pipafüstöt a szobában, állítólag a fehér függönyök, de igazabban a bagószag miatt. Schrumpf ur meghallotta a szót és előcammogott. — Mit akarja, Tseresnyés? Mit hozta? — Képet . . . — Ajjaj . . ., képet . . . Már nincs megvan annyi falam, amire tehessek a maga sok kép. Tseresnyés . . . Micsoda maga? — Tsizmadia, megkövetem alásan . . . — Ha maga megvan tsizmadia — mi az istenes nyílásnak nem varja tsizma, minek pingálja kép? Mi? He? Tseresnyés uram megtörölte a bajuszát és azt mondta rá nagy dünyögve: — Hát hiszen . . . nem én füstöm ükét, de meg hát a tsizmadiaiágbul a mai kutya német világon alig lehet megéIní\íh?ÍÍT‘ wi ur is német tzipellőt vissel . . . — Arra magának semmi gond ne legyen. Vagyok azért olyan magyar, mint a polgármester. — No, olyan van — dörmcgi Tseresnyés, — Aztán mit ábrázolja a maga kép? — Nagyon szépet. Ég egy város, aztán meg van egy, amin rajta a pokol. — Hujjészesz! Pokol! Tűz! Hogy az isten távoztasson el aztat. Meg pénzt adjak érte? — Akkor elmegyek és eladom a Pfaff urnák, az megvesz mindent, ami föstve van. — Persze, mert annak ad oda olcsón. Nekem ad oda drágán. — Egyformára taksálom az urakat. Öt ezüst forint ennek az ára. Arra megindult a nagy alku. Egészen rájuk sötétedik, a házmester meggyujtja a lelógó lámpást és annak a világánál is nézegetik a festményt. — Pokol biz ez, tele van ördöggel, Tűz biz ez ni, - hogy lángol, hogy vörösük meszsztinnen. Végre az asszony itélőszéke elé kerül a dolog.. Az aztán megveszi a két képet — négy húszasért. A csizmadia pedig boldo gan ballag haza. Mar azt hitte, hogy ma nem lesz vacsora. Visszabotorkálva a hepe hupás utón a Magyar-utcába, már a kis ajtóban találja az if jurat, aki pingál. Messziről integet neki. — Volt, nincs! Eladtam! Akkor aztán megindulnak mind a ketten — vacsorát venni. Mert ha elkelt a kép, akkor egynéhány napig volt vacsora. Ha nem, akkor Tseresnyés uram megpróbált egy kis talpalásért házalni és annak az árából telt ki a lakoma. És, ez nem mese . . . Mert ez a fiatal piktor Ki; aludy Károly volt, a költő. SKÓT VICC — Mennyiért visz ki az állomásra ? — Öt dollár és a csomagokat ingyen. — Akkor csak vigye a csomagjaimat, én majd gyalog megyek. Angol énekesnő zárdába vonni LONDON — Utolsó hangversenyén lépett fel múlt pénteken Jean Reddy, talpig feketében. Másnap belépett a Szent Szív benedekrendi apácák zárdájába. Miss Reddy telefonkezVönő volt Burnley városban és egy napon rámosolygott a szerencse, énekversenyen 1000 font sterling dijat nyert, Olaszországba ment, hogy szép szoprán hangját kiképeztesse. Ott hamar a katolicizmus rajongója lett. 1957-ben áttért a katolikus hitre. Azóta még sokszor fellépett hangversenyeken, de a szive a zárdái élet felé vonzotta és most búcsút mondott a világi élet örömeinek, pontot tett művészi diadalai végére és bevonult a zárda magányába. BETEG MELLETT Irta: KRÜZSELYI ERZSIKÉ Jő már a néma éjnek árnya. Rászáll a bus betegszobára, S felkölti mind a rémeket. A roncsolt testben küzd a lélek. Mely egyik percben újra éled S a másikban még betegebb . . . Csak gyűl a mély árny észrevétlen. Mi rejtőzik e bus sötétben? Kérdi szivem önkényielen, Amig szemem rá száll remegve A lázban égő nagy betegre. Ki itt fekszik reménytelen. És száll a kérdés bus sóhajjal: Jő-e vájjon még enyhe hajnal. Hozván uj pezsgést, életet A szenvedő gyötrött szivére, — Vagy már csak a nagy éjjek éjjé Szünteti a gyötrelmeket? . . . Mit hoz a reggel, mit hoz az uj nap. Ha majd a földre ráborulnak Ismét a fényes sugarak? A tűz, amelynek veszve lángja: Lobbanhat-e még újra lángra Az elomló hamu alatt? fáknak a kommunistákat? Talán szégyen Szovjet- Magyarországban kommunistának lenni? Óh nem, szégyent ők nem ismernek. A szavakat kiforgatják értelmükből, hogy megtéveszthessenek naiv lelkeket. A KÖZÖNSÉG ELLENTÁLL DRÁGULÁSI FOLYAMATNAK Részvények helyett bondokat vásárolnak. NEW YORK. — Egy több jel mutat arra, hogy a tőkések, pénzes emberek üzleti politikája változik. A tőzsdei részvények ára, ha nem is csökkent, lényegesen nehezebben talál vevőre, mint az elmúlt években, a vevők ellenállása különösen októberben mutatkozott meg. A tőke mind jobban kezdi előnyben részesíteni az állami kötvényeket, amelyek nemcsak adómentesek, hanem több mint 4%-os jövedelmet hoznak. Az államkincstár nemrég 5%-ot fizetett kölcsönökért 4 év, 10 hónap időtartamára. Ezzel szemben a magánvállalatok részvényeinek a hozadéka alig valamivel többet hoz átlagban, mint 3%-ot. Sőt igen sok részvény, amely a tőkepénzesek kedvence volt, éveken keresztül még ennél is kevesebbet hozott. így tehát érthető, hogy a tőkés inkább állami kölcsönökbe fekteti pénzét. Más szempont is befolyásolja a befektetőt. Amikor az idén augusztusban a részvények elérték a tetőpontjukat, az ipari részvényeket évi hozadékuk tizenkilencszereséért árulták. Most egy-két pontot estek, de még igy is igen magasan állanak. Az 1929 évi tőzsde őrület idején a legmagasabb ára a részvények évi jövedelmének 19.1 százaléka volt. Normális körülmények közt a részvényárak a jövedelem 10-12 százalékát teszik ki. A jövő sem olyan ragyogó, mint volt. Az acélsztrájk erősen megcsappantotta a jövedelmeket. Ez év harmadik negyedében több mint 50%-al csökkent az ipari vállalatok bevétele. A nagy vállalatok egyre nehezebbnek találják, hogy áthárítsák az emelkedő árakat a vevőkre. A vevők részéről egyre nagyobb ellentállás mutatkozik. Ez is csökkenti a vállalatok jövedelmét és a részvények osztalékát. A befektetők legnagyobb része nemcsak szenvedélyből játszott a tőzsdén, hanem az infláció ellen próbál védekezni. Az állam azonban mindent megtesz, hogy elejét vegye az inflációnak — úgy látszik sikerrel. A kormány egyre jobban megnehezíti a kölcsönöket. A szorítást a legjobban az építkezési ipar érzi meg, ahol egyre nehezebb és drágább a kölcsön. Az üzleti kilátások valószinüleg javulni fognak az év második negyedében, — ha csak nem lesznek hosszú sztrájkok. Ezt jósolta Mitchell munkaügyi miniszter és az elnök gazdasági tanácsadói. Reméljük, hogy igazuk lesz. i > I0ST IÁI BESIEHST MEDARIS John B. Medaris tábornok az amerikai hadsereg rakéta programjának élén állt négy éven át s most, aránylag fiatalon, nyugalomba vonult 38 évi katonai szolgálat után. Mindig szókimondó ember volt tiszttársai körében, de most, mint magánszemély, a nyilvánosság előtt is kiöntheti a szivét. Már megszólalt. Cikket irt a rakétaprogramról és rámutatva az oroszok fantasztikus teljesítményeire, cikkében azt állitja, hogy az Eisenhower kormányzat financiális és szervezeti korlátozásai romlásba vezetnek. Jelenleg mesze az oroszok mögött kullogunk, irja Medaris, de behozhatjuk a hátrányt, ha több pénzt szentelünk a rakétaprogramra és átszervezzük az egészet katonai vezetés alatt. Azért szükséges szerinte a katonai vezetés, mert a világüri repülés és az atombombás rakéta gyártás szorosan összefügg egymással. Medarias vezetése alatt röpítette fel a hadsereg az első amerikai mübolygót s újabban ő irányította a Saturnus rakéta készítését, amely, ha elkészül, több tonna súlyú mübolygót tud a világűrbe kiröpiteni. Távozása előtt Medaris tábornok két magas kitüntetést kapott. GMBÄG ORSZÁGBAN ÉLÜNK... ... és sokan közülük gazdagok. És a nép millióinak életszínvonala magasabb, mint bármely más országban. íme a legújabb beszélő számadatok: A még nem teljes statisztika azt mutatja, hogy 1959-ben a nemzeti jövedelem minden eddiginél magasabb volt, körülbelül 400 billió dollárt tett ki. Ez a rekord annál figyelemreméltóbb, mert a hosszú acélipari sztrájk egy és fél billió dollár veszteséget okozott. A termelés minden terén emelkedett, kivéve a farmerek jövedelmét, amely 12 billió körül volt. A farmerek sanyarú helyzetének oka az, hogy tuljól dolgoztak, túlsókat termeltek. Legnagyobb mértékben emelkedett a vállalati profit, 47 és fél billió dollárt tett ki, azonban figyelembe kell venni azt, hogy ennek a profitnak csaknem a fele adóba megy. A statisztika legérdekesebb és legfontosabb számadata ez: A 400 billió nemzeti jövedelemből 277 billió esik fizetésekre és munkabérekre, tehát minden dollárból, amit az ipar, az üzletek és a farmok keresnek, körülbelül 70 százalék dolgozó embereknek jut. A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday
