A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-06-17 / 24. szám

8. oldat; \ .!«*> PÁSZTÓI? Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács. 14, 16—24 Az időben egy ember nagy vacsorát szorze és sokakat meghiva. S elküldé szolgáját a vacsora órá­jában megmondani a hivatalosoknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve. És kezdék magukat mindnyájan sorra mentegetni. Az első mondá neki: Földet vettem s ki kell mennem megnézni azt, kérlek ments ki engem. Másik meg mondá: Öt iga ökröt vet­tem és megyek megpróbálni azokat; kérlek ments ki engemet. Másik ismét mondá: Feleséget vettem, azért nem mehetek. Hazamenvén a szolga, jelenté urának mindezt. Erre megharagudván a házigazda, mondá a szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcái­ra s a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram, megtörtént, amint parancsoltad, azonban még mindig van hely. Akkor mondá az ur a szolgájának: Menj ki az utakra és a sövényekhez és kényszerítőd bejönni a járókelőket, hogy megteljék házam. Mondom azonban nektek hogy senki ama férfiak közül, akik hivatalosak voltak meg nem Ízleli az én vacsorámat. SZENTBESZÉD Nyolc napon keresztül fényes ünnepséget rendez az Egyház a tabernákulum csendjében rejtőzködő Krisztusnak. Erről zeng az ének, szentbeszédekben e szent titkot hirdetik a vallásos élet mélységeiben el­merülő és boldogságot találó lelkeknek; ezért öltözik virágos illatúra az oltár és száll az ég felé naponkint a kellemes illatú tömjénfüst. Valóban méltó, hogy ez az ünnep a katolikus lé­leknek boldogságos legyen, hiszen az Űltáriszentség a nap világosságunk egén. E fényes ünnepség között eszünkbe kell, hogy jusson az is, aki hivatalánál fogva elsőrangú szerepet tölt be az isteni titok létrejötténél épen úgy, mint a ki­szolgáltatásánál. Könnyen rájöhetünk arra, hogy ki­csoda ez. Nem más, mint a felszentelt pap, akinek oly nagy méltósága van, amely messze felülmúlja még az angyalokét is: a krisztusi szavakkal leparancsol. 'latja az eget a földre és kezeiben tarthatja Azt, aki az ég és földnek hatalmas Ura és Istene. Mit mondjak a papi méltóság szentségéről en­­léi többet? Tudja ezt nagyon jól a gonosz világ é; ezért támadja olyan hevesen a papságot, mert érzi, hogy a papságon ejtett tiszteletlenség különös segítsé­get nyújt a hit legyöngitéséhez. Hiszen a pap és a szentmise, valamint az Oltá­­: iszentség közt szoros kapcsolat van. Nem lehet bán­­■ ani a papot, hogy egyszersmind ne ejtsünk csorbád ezeken is és fordítva is mondható: nem vagyok igaz tisztelője, és kevésre becsülöm én az Oltáriszentséget, ha nem becsülöm meg méltókép a papi méltóságot, melynek köszönhetem azt. Milyen viselkedést tapasztalhatunk a papsággal i zemben? Vannak közönyösek. Elismerik, hogy szükségük van papra a keresztelésnél, esketésnél és temetésnél. Vannak korlátolt értelműek, akik parancsolni akarnának a papnak. Mi fizetjük, a mi szolgánk le­gyen ! Nem gondolják meg, hogy a rendőrt, bírót, min­den állami hivatalnokot is ők fizetnek és mégsem pa­rancsolnak nekik, de ép az ellenkezője történik. Az ilyeneknek nem ártana megtanulni azt, hogy a pap csak az Istennek szolgája. Vannak gonoszok. Ezek nyílt ellenségek, min­denki észreveszi azt, hogy a gyűlölet hajtaja őket. Végül: az igazak csoportja. Ezek Isten szolgáját tekintik a papban és meleg szeretettel, ragaszkodás­sal veszik őt körül, mint legnagyobb jótevőjét lelkűk­nek. PORTSMOUTH, Anglia. — Leszerelik, ócskavas­nak eladják Anglia leghatalmasabb csatahajóját, a 44,508 tonnás Vanguardot. A hajóóriás 1946-ban, a vi­lágháború után, készült el, sohasem volt ütközetben. VARSÓ. — Amerika újabb 100 millió dollár ér­tékű termésfelesleget, búzát, gyapotot, olajat, zsirt kap Amerikától s ezért zlotyval fizet, amely lengyel pénzt Amerika csak Lengyelországban költheti el. Ez az üzlet lényegében ajándék, gazdasági segitség a len­gyel kommunista kormánynak, avégből, hogy erősöd­jék és a lehetőségig tartsa meg függetlenségét Moszk­vával szemben. 1957 óta Amerika 296 millió dollár se­gítséget adott Gomulka kormányának, illetőleg a nél­külöző lengyel népnek. ALMA ATA, Szovjet-Kazaksztán. — Az itteni pártlap közli a halott Hitler fényképét, amelyet állí­tólag a berlini bunkerba.elsőnek behatolt orosz kato­nák készítettek. A kép azt mutatja, hogy Hitler hom­lokon lőtte magát, nem pedig, mint eddig hitték, a szájába lőtt. A holttest, takaróba burkolva, nem mutat égési nyomokat, miértis valótlannak tetszik az a fel­tevés, hogy Hitler benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát és Éva Braunt. PEKING. — A kinai kommunisták 250 milliós miiieia katonaság kiképzését tervezik. Az 53 éves Salvatore A. Tassone, 12 gyermekes apa, most szerezte meg filozófiából a Bachelor of Art diplomát a San Francisco egyetemen. N óiakei*e§é§ (Folytatás a 2-ik oldalról) — A szentséged ne lögyön, Róza, mindgyárt széthasítom a fejedet! Éppen cseszte az ásó a kriptáj oldalát, mikor mögszólaltál! Most már akár abbahagyjam, úgyis mögöt­te a fene az egészet, mert to­vább csosszant a szavadtól az Atilla. Hiszön tuggyuk a vi­lágkrónikákból, hog yez a fe­­jedelöm végképpen nem szö­vethette az asszonyszömélyö­­ket! Egyéb haszon csakugyan nem is lett az ásatásból, mint ez az eddig ismeretlen érté­kes adat Atilla karakteréhez, amit majd közlünk is Hóman Bálint úrral, a Nemzeti Mu­zeum főigazgatójával, bizo­nyosan nagyon meg fog neki örülni. Maga a hun király rzonban végérvényesen “el­­csosszant” a krumpliföldről pedig estig vallattuk a homo­kot. Már úgy ezer esztendős törvény szerint: a paraszt dolgozott, az ur meg nézte. De azért én jobban kifárad­jam a nézelődésben, mint Lő­rinc a munkában. Sebesen a gallér mögé hánytam azt a hirtelenhamar-jót, amit a szüle vacsorára kavart és ásítva tudakoltam a vackot. Már a Szent János-áldást koccintottuk az uj borral, mi­kor valami nótazümmögés üti meg a fülem az udvar felől. Közeledik, távolodik, elhal, éppen csak két értelmes sort bírtam belőle elfogni: Végig möntem, végig möntem a gyevi töltésön, Elvesztöttem, elvesztöttem pirosnyelü későm . . . Egyszerre kiment az álom a szememből. Hopp, ez vala­mi nagyon régi uj nóta lehet! Semmi népköltési gyűjtemé­nyéből nem ismerem. Ezt ha­zavisszük, mint folklor-leletet az Attila helyett! — Meg lehetne keríteni en­nek a nótának a gazdáját? — Hát hogyne lehetne, — mondják, — ez a Vőnekiék bérese volt. De azt is hozzáteszik, hogy azzal nem sokra megyek, mert csak olyan suhancár le­gényke, még katonasorban sincs. Hanem, ha kedvelem a nótát, mindjárt átszalad Lő­rinc az Illés sógorért, az most a nóta-fa ebben a tartomány­ban. Penecilus-Börcsök Illés odavolt a poberdőbe, is, tán ösmerem is. — Nem — mondom — is­merni nem ismerem, de na­gyon megköszönném neki, ha kiadná a tudományát. — Hát majd próbát tö­­szünk, —- tüsténkedett Lő­rinc — csak nehéz szóra hoz­ni, tuggya, különösen igy ur­­félének. Mert nehéz termé­szetű embör az Illés, mióta ujhitü lőtt. — Nazarénus? — Olyasféle. De nem az a régi ujhitü, hanem ujmódi. Az olasz rabságból tanulta ki ezt a hitöt a sógor. Úgy látszik, engem nem né­zett urf élének Illés, mert szó­ba állt velem. Még attól sem riadt meg, amikor borral kí­náltam; csak úgy emberség­ből, mert tudtam, hogy az c hite tiltja az italt. — Köszönöm — nyúlt a pohárhoz, — nem vetőm mög a kínálását. — Nini — csodálkoztam rá, — hat a maga felekezete is megissza már a bort? • — Nem, nem issza mög, de én kiegyesültem velük. — Hogy-hogy? — Hát tuggya úgy, hogy én mögiszom a bort, de nem koc­cintok . . . Nagy elismeréssel néztem Illésre, mint a nazaténus val­lás gyakorlati reformátorára és most már egész nekibáto­rodva tettem föl a kérdést: — Hát aztán van-e valami szép nóta ebben a borban ? — Akár röggelig — moso­­lyodott rám az ujhitü, apró, fekete szeméből! A nóta-fa nem kérette ma­gát. Egy kicsit félrebi.lentet­­te a fejét és rákezdte; — La donna e mobile . . És csakugyan fújta éjfé­lig. Csupa olasz operát, ami­ket kétesztendős palermói fogságban szedett össze a fü­le. Persze érteni egy szót se értett belőlük, az olasz szót is egy kis szegedi zamattal ej­tette, de azért szép volt az igy is nagyon! — Kár — mondom bor és nóta fogytán, — hogy ez a szép danoló tehetsége igy el­vesződik a tanyán. Ha vá­rosban produkálná magát, megélne belőle. Az ujhitü felszegte a fejét: — Itten is megböcsülnek en­­göm a népek. Én vagyok az előénekes a gyüleközetben. — De csak nem ezeket ének­lik az Isten dicsőségére? — Csakis! —: nézett rám büszkén a reformátor. — Leg­alább nem mondhassák a más­­hitüek, hogy mink nem tu dunk deákul . . . Szó szót követett WASHINGTON. — A SE­­ATO délkelet-ázsiai védelmi szövetség konferenciáján Nash ujzélani miniszterelnök úgy vélekedett, hogy a kom­munista kinai kormány kihívó viselkedését meg lehet érteni, hiszen az egyenes következ­ménye a mi politikánknak: az el nem ismerés politikájának. Amire Herter külügymi­niszter megjegyezte: Kétség­telenül, az el nem ismerés po­litikájának vannak hátrányai és előnyei. Várom az angol je­lentést, hogy mi hasznát lát ták eddig a pekingi kormány elismerésének . . . ÜZENET KRUSCSEVNEK CAPE CANAVERAL, Fla. — A Titan távrakéta két leg­utóbbi kísérleti kilövése al­kalmával alig egy mérfölddel tévesztette el a célpontot, egy 5000 mérföldnyire az Atlanti­óceánban levő pontot. Az At­las, ugyancsak hosszutávu távrakéta, hét tized mérföld­nyire közelítette meg a cél­pontjait. XXIII. János pápa vatikáni lakosztályának erdélyén a trónon ülve megáldja a téren gyülekezett hívőket. Az ünnepi alkalom Grego­rio Barbarigo bíboros szenttéavatása volt. Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 4, 18—24 Azon időben járván Jézus a galileai tenger mel­lett, láta két testvért: Simont, ki Péternek hívatik és testvérét, Andrást, amint 'hálót vetettek a tengerbe (mert halászok voltak). S mondá nekik: Jöjjetek utá­nam és emberek halászaivá teszlek titeket. Azok pe­dig mindjárt elhagyván hálóikat, követték őt. Onnan tovább menyén, látott más két testvért: Jakabot, Be­­bedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban aty­jukkal, Zebedeussal kötözgették hálóikat s hivá őket is. Azok pedig mindjárt elhagyván hálójukat, köve­tek Őt. . . És körüljára Jézus egész Galileát, tanítván zsinagógáikban, hirdetvén az ország evangéliumát és meggyógyítván minden nyavalyát és nrnden beteg­séget a nép között. SZENTBESZÉD Galileában Jézus egy alkalommal a tibériási ten­ger mellett járt azért, hogy az apostolságra meghív­ja Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost. A tenger partján észrevett az Ur két hajót: az egyikben volt Simon, aki Péternek hivatik, azaz köszirtnek, szirt­­erős férfiúnak; a másikban volt Simon-Péternek fi­­testvére: András, ami görög szó és magyarul annyit jelent, hogy bátor, férfias és erős. Krisztus belépett az egyik hajóba, amely Péteré volt és onnan tanította az összesereglett népet, aztán megparancsolta Péternek, hogy vesse be hálóját a tengerbe, aki engedelmeskedett és oly sok halat fogott egyszerre, hogy a háló szakadozott és a halak bősége megtöltötte mind a két hajót. Itt hívta meg másodszor az Ur Pétert és Andrást apostolaivá, részint a csodála­tos halfogással, részint pedig szóval, mondván: Jöj­jetek utánam, én foglalkozásokat sokkal jobbra s magasztosabbra változtatom és emberek halászaivá teszlek titeket, hogy az embereket a világ romlottsá­gából kivonjátok és a mennyországnak megnyerjétek. Péter és András mindjárt elhagyták hálóikat és követték Jézust; elhagyták hajóikat, a házaikat, halá­szati foglalkozásukat, szolgáikat, szüleiket és roko­naikat, családbelieiket és minden egyebet Szent Pé­ternek Krisztushoz intézett eme szavai szerint: “íme, mi mindent elhagytunk és téged követtünk, mi lesz tehát most velünk?” Péter és András meghívása után Jézus egy kissé távolabb ment és látott két testvért: Jakabot, Zebe­­deus fiát s testvérét, Jánost, amint atyjukkal. Zebe­deussal kötözgették hálóikat; ezeket is meghívta az Ur, akik részint Krisztus hivó szózata által, részint a csodálatos halfogás folytán, részint pedig társaiknak, Péternek és Andrásnak példája következtében felbuz­dulva követték Krisztust, elhagyván hálóikat és aty­jukat és mindenüket. Ez volt az apostolok második meghívása. Az apostolok ezen négyes fogatán emelkedünk fel az égbe; eme négy szögletkövön épült az első Egyház. Péter ugyanis példájával int minket, hogy Krisztus hivó szózatának engedelmeskedjünk; András példá­jával int minket, hogy a meghívásnak férfiasán ele­get tegyünk; Jakab arra int, hogy az ellenséget el kell ejteni; János pedig példát nyújt nekünk, hogy mind­ezek betöltésére gyakran esedezzünk a jó Isten rna­­lasztjáért. E négy apostol buzgósága szolgáljon nekünk pél­dául. Elválaszthatatlanul csatlakozzunk Krisztushoz s hagyjunk el mindent, ami a legfelségesebb Isten-em­berrel való összeköttetésünket megzavarná. Midőn ar­ról van szó, hogy Krisztushoz tartozik-e valaki, vagy Krisztus-ellenes, nyilvánosan adjuk jelét annak, hogy mi Krisztus hívei vagyunk, akiért, ha kell, minden­ről lemondunk s követjük Őt. A NEMETEK NEM 1ETTEENEK Nyugat- Németország honvédelmi minisztere, Franz Josef Strauss két heti látogatásra Amerikába jött. Nem propagandázni jött, hanem avégböl, hogy közelebbről megismerje Amerika védelmi felkészült­ségét. Gates amerikai honvédelmi miniszter meghívá­sára jött. Megérkezésekor nyilatkozott: A legcsekélyebb szemrehányást sem lehet tenni az amerikai kormány­nak a U-2 kémrepülőgépek misszióiért. A szovjet el­lenség, kémkedik országainkban, gyalázza országain­kat, mindenképpen ártani akar nekünk, csak éppen háborút kezdeni nem mer. Nyugat-Németországban a szovjet másfél év óta megsokszorozta kémkedési és aláaknázási tevékenységét. Több mint 2000 kommu­nista kémet tartóztattak le Nyugat-Németországban és valószínű, hogy a szovjet kémek száma ennek húsz­szorosán, 40,000. És a szovjet, amelynek egy ország­ban 40,000 kémje van, propagandázik egy kémmisszió miatt! Strauss meg van győződve, hogy Kruscsev nem mer háborús kalandba bocsátkozni és taktikája főleg arra irányul, hogy éket verjen a nyugati szövetségesek közé. De hiába próbálkozik. Nyugat-Németország biz­tosítja Európa biztonságát. A nyugatnémet haderő egyre erősödik. Jelenleg van hét teljes hadosztály, megalakulóban van négy további hadosztály és tervbe van véve további 12 hadosztály felállítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom