A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-06-17 / 24. szám
2. OLDAL \ w n «wop A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERDS _________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 °ä|I!!Ijö S3 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: 6<?y évre__________________$0.00 One Year --------------------------$6.00 W1 évre__________________$3.50 Half Year - ÍM.5C Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio OLCSÓBB AZ OROSZ OLAJ Miért is kezdene Kruscsev atombombás háborút, amely katasztrófára vezetne, ha tud győzni, tud egyremásra győzelmeket aratni hideg utón is — vér helyett olajjal? Cubában most ez történt: Castro kormánya utasította a három cubai idegen olajfinomító vállalatot — két amerikait és egy angolt —, hogy finomítsanak 300—300 ezer tonna orosz nyersolajat. A vállalatok ezt megtagadták, mondván, hogy ők ragaszkodnak rendes nyersolajszállitóikhoz, a venezuelaiakhoz. Most az olajfinomítók attól tartanak, hogy a cubai kormány meg fogja tagadni tőlük cubai pesóik átváltását amerikai dollárra, amelyre szükségük lenne, hogy Venezuelától nyersolajat vásároljanak. És attól is taranak, hogy a konfliktust Castroék végül is úgy fogják megoldani, hogy egyszerűen elkobozzák a három olajfinomító üzemet. íme, igy sanyargatja, károsítja máris a szovjet az amerikai és angol vállalatokat, kiszorítja az országból az amerikai tőkét és megtartja magának az ipari üzemeket, amelyeket ezek felállítottak. Legszomorubb az esetben az. hogy Castroék a maguk szempontjából, országuk érdekében helyesen cselekszenek, amikor az amerikai és angol finomítókat orosz olaj finomítására akarják szorítani. Mert az orosz olaj sokkal olcsóbb, mint a venezuelai (és, mellesleg megjegyezve, mint szabád 'Világtól jovŐ olaj általában). Ha abban a három cübáí finomítóban orosz olajat finomítanak, Cuba évente !24 millió dollárt takarít meg. ' , ií lii' i :c >’!(*'; í i Tehát ez a dolog lényege: A szovjet, amely rab munkát olcsón kap, előnybe jut — Cubában éppen úgy mint az egész világon — azokkal a versenytársakkal szemben, amelyeknek éhbérért dolgozó munkások nem állnak rendelkezésére. Az olcsó munka erősebb fegyver, mint a drága haderő. AMIKOR HAZUDNI KELL. . . Egy minden hájjal megkent francia diplomata mondta, hogy a szavak arra valók, hogy mögéjük rejthessük a gondolatainkat. Egy minden hájjal megkent orosz diktátor hangosan azt a szót kurjantotta, hogy Nyugat-Berlint “szabad várossá” kell átalakítani és a néma gondolata az volt, hogy Nyugat-Berlint el szeretné foglalni. De vannak esetek, amikor nem lehet szép szóval takarni a csúnya gondolatot. Olyankor nem marad más hátra — hazudni kell. Amikor hire jött annak, hogy az oroszok lelőtték az amerikai kémrepülőgépet, azt hazudtuk, hogy szegény pilótának elfogyott az oxigénje, megfulladás környékezte, igy tévedett orosz terület fölé. Az ilyen hazugság a nemzetközi diplomáciai érintkezésben elfogadott gyakorlat. Az egyik fél ezt mondja, a másik fél nem hiszi el s az affér ezzel véget ér. A U-2 esetében is ennyiben maradt volna a dolog, ha nem sikerült volna az oroszoknak ránkbizonyitani a hazugságot. A hazugságnak néha nemzetközi viszonylatban is rövid a lába. A U-2 incidenst hamar újabb hasonló eset követte. Az izráeli kémszolgálat Argentínában ugyanolyan nemzetközi jogsértést követett el, mint mi tettük Oroszországgal szemben: megsértették Argentina szuverénitását, amikor argentin földről elcipeltek egy argentin lakost. Az izráeli kormány azt hazudta, hogy nincsen hivatalos értesülése az állítólag jogtalan eljárásról. Argentina hadügyminisztere nem követte Malinovszki orosz hadügyminiszter példáját, nem fenyegetőzött atombombával. Amikor senkisem látta, elmosolyodott. Talán igy mormogott maga elé: “Ezt jól csináltátok, izráeli kémek!” Mert az argentínai lakos, akit erőszakkal vagy csellel, mindenesetre jogtalanul elhurcoltak az idegen ország földjéről, korunk egyik legnagyobb gonosztevője, Adolf Eichmann S. S. ezredes, aki kieszelte és kitervezte azt az ördögi programot, amelynek végrehajtása során hat millió férfit, nőt és gyermeket a német nácik meggyilkoltak. A tömeggyilkosság és a tömeggyilkos elhurcolása közti aránytalanság oly nagy, hogy a jogtalan elhurcolás ellen csak formálisan lehet tiltakozni. Argentina kormánya hivatalosan, szigorú hangon tiltakozik, követeli az elhurcolt tömeggyilkos visszaszolgáltatását és reméli, sőt biztosra is veszi, sőt még örül is, hogy követelését nem fogják teljesíteni. Az argentínai diplomácia is, hiven a hagyományhoz, ezt mondja és azt gondolja. Egy 16 éves leány a caliíorniai tengerparton szikla mászás közben legurult 40 láb mélységbe (szaggatott vonal). Társai a csapkodó hullámok között segítségére siettek és helikopterről ledobott hordágyon elszállították, sebesülten. Nóíakeresés Irta: MÓRA FERENC Persze, nem a nótát kerestem, mert az már régen nem tartozik az én ügykörömbe. Én már csak az Atilla királyt keresem, azt is csak akkor, ha nagyon muszáj itanak rá tanyai véreim. Ezer esztendőn keresztül eszébe se jutott senkinek se az Isten ostora, mostanában meg mindenütt vele álmodnak az alföldi tanyákon. No, ne tessék benne semmi szimbolikus értelmet keresni! Sokkal igazibb értelem van benne. Minden szegény ember,re ráférne az a Aét-bárom lapát arany, amit az Atillának feje alá ágyazott a háza népe. Sokfelé jelentkezett a nagy ur az- őszön, hol a lova nyerítését hallották a föld alól, hol a karikásostora pattogását, de olyan tökéletesen sehol se jelentette ki magát, mint Luklábu Vecsernyés Lőrinc krumpliföldjén.-— Nézze, —- dobbantotta meg Lőrinc a bocskorával a föláradt posza-hcmokat, amikor elkalauzolt a tetthelyre — itt van jelöniéten az Atilla. — No, — mondom — tán fölvetette a kapa a sarkantyúját? — Hiszön, ha csak annyi volna! —- legyintett le Lőrinc, mint afféle értetlen városit, aki azt hiszi, hogy sarkantyú teszi a királyt. — Hanem azt mondja mög inkább, hogy mért nem teröm mög ezön a kérők folton a krumpli? — Hát ez a jelenség? — Hát ez. Senki az ég világon még azt mög nem mondta, hogy hová lösz innen a krumpli! Mert tuggya, mögered az itt is, mög is nyől olyan mogyorónyira, de aztán éppen mire ipörödni köllene neki, mintha elfujták volna a földből. — Hát csak nem gondolja, hogy Átilla király huzigálja le magához a kend krumpliját? — nevettem el magam bosszúsan. ;— Ahogy én ismerem a hunok királyát, csak a kolbászt Szedegetné az a paprikás krumplinak is. Persze, hogy a krumpliföldön sincs igáza annak, aki haragszik! Lőrinc az igazat ismerő lélek nyugalmával néz rám, kiszabadítván a homlokát a sapkából. — Nézze, tisztölöm, böcsülöm magát is, de már ezt a mérnek ur mégis csak jobban tudja. — Melyik mérnök ur ? — Aki az utat méricskélte itt, a följebbvaló esztendőkben. — Micsoda följebbvaló esztendőkben ? — A vizkor. Ötvenegyne hány esztendeje. Lőrinc jó ember. Látja el szomorodásomat a mérnök úrral való összehasonlitá? miatt, azért siet a vigasztalással : — Hiszön maga nem főhet rula, mert magának ugye nincsen napaeel-ja? — Nincs, az csakugyan nincsen. —No lássa! Őneki pedig volt, de tuggya, az olyan fényös volt, hogy ha a nap belesütött, azt ernböri szöm k: nem birta. Kezdem sejteni, hogy a napacel nem valami ősturáni ká romkodás. Fém-tükör lehet aminek az értelmes szittyái értelmes -nevet adnak. — Aztán mit tud az a napacel? Azt tuggya, hogy avval bele lőhet látni a föle gyomrába. Az mutatta möf azt is, hogy ezön ä helyört var a kriptáj, amölyikbé az Átül; el van temetve a szolgálat fegyverével együtt. A pap ot áll fölötte a szentséggel, 'körülötte mög tizönkét cseh vi téz leborulva imádja. Erre csakugyan nem mond Írattam mást, mint hogy “nézzük no”! Sokért nem ad tam volna, ha Attilát ebben s szokatlan miliőben meglátha tóm. És nagyon kicsibe mull hogy meg nem láttam. A Lő rine felesége rontotta el a: Éppen koccant valamiben a; ásó, mikor szüle odatotyogot' az ételhordóval. De hogy mé| nem harangoztak delet a cső szök, szüle letette az ételt e kukoricaszár tövébe, aztán le kuporodott a kihányt föld tetejébe, onnan nézett le Lő rincre a gödörbe. — Jézus Máriám, — sóhaj tóttá el magát — csak neu kendőt akari tán elvermöln. ez az ur ebbe a röttentő mél> gödörbe ? Ez persze csak úgy vol mondva, hogy a szó több le gyen vele, de Lőrinc nagyon mérgesen horkantott ki a ve rémből. (Folytatás a 8-ik oldalon) Dr. Barbara Moore angol orvosnő San Franciscoból gyalog vándorolt New Yorkba. Útközben Lawrence, Kan.-ban egy idegen nőt kellett a rendőrnek eltávolitania az útról, mert feltartóztatta a távgyaloglót. A DÜHÖNGŐ ZSARNOK CÍMÉRE WASHINGTON. — A szenátus költségvetési bizottsága a tomboló, veszettül fenyegetőző moszkvai nagyurnak üzenetet küldött, abban a formában, hogy katonai célokra egyelőre 600 millió dollárral többet szavazott meg, mint amennyit a Camp David szellem rövid időszakában Eisenhower elnök kért. És a bizottság elnöke bejelentette, hogy hajlandók a 39.3 billió dolláros katonai költségvetést akár egy billióval is megtoldani. A korábbi spórolási szellem elpárolgott. A képviselőházi spórolok a költségvetésből törölték egy repülőgéphordozó hajó építését 293 millió dollár költséggel; a kruscsevi fenyegetésekre feleletül a szenátusi bizottság ezt a hajóépitést jóváhagyta. További 240 millió dollárt szavaztak meg öt Polaris atomhajtásos atombombás tengeralattjáró építésére és hét később építendő Polaris felszerelésének előre való beszerzésére. A Polaris építési program tehát 12 tengeralattjárót tervez, — mig Eisenhower elnök hárommal is megelégedett volna. Mindkét programnak bizonyos aktuális kapcsolata van az elmúlt hetek nyugtalanító eseményeivel. A repülőgéphordozó hajó fedélzetéről felszállhatnak atombombás és fényképező repülőgépek, úgy hogy kevesebb okuk lesz nyugtalanságra azoknak a baráti országoknak, amelyeknek területén amerikai légi bázisok vannak. Az atombombás tengeralattjárók pedig alkalmasak arra, hogy lehűtsék a Kruscsev-Malinovszki banda harci kedvét. A szenátusi bizottság milliókat szavazott meg oly tengeralattjárók építésére is, amelyeknek specialitása ellenséges tengeralattjárók “gyilkolása”. Törölte a bizottság a képviselőház által elrendelt spórolásokat is a repülőgépépitési és rakéta gyártási programban. TÁNC - IDŐTLEN IDŐK ÓTA A régi idők egyik török követe, aki farsang idején Pesten tartózkodott, a következőket irta konstantinápolyi barátjának: “Van az esztendőnek bizonyos időszaka, amikor a keresztények megtébolyodnak, tombolnak, rombollak, táncolnak, alakoskodnak, majd néhány hét múlva, egy arra meghatározott napon ( hamvazó szerdán) valami port hintenek a fejükre, amely által sszüket szerencsésen visszanyerik.” De nemcsak a keresztények müveitek ilyen “esztelen” dolgokat. Elég, ha az ókori Athén és az an:ik Róma vad és féktelen Dionysos-iinnepeire, a saturnáliákra és bacchanáliákra hivatkozunk. Lukianos, a táncot isteni eredetűnek mondja; a legdusabb ajándéknak, amit a szerelemmel együtt kaphatunk az istenektől. Az öreg Hesiodos pedig mint ifjú pásztor, egy csodás hajnalon a Parnassus virágos lejtőjén látta táncolni Terpsychorét, gyönyörű nővéreivel. Pici alabástrom lábuk alig érintette a földet. Á smaragdzöld erdőben szatirok és nimfák tanulták a táncot, amely életük csaknem minden mozzanatában szerepelt. Táncoltak lakodalmakon, temetéseken, iskolákban, templomokban, harctereken. A legszebb spártai ifjak meztelenül járták a táncot Apolló oltára előtt. És ki ne hallott volna Astarte- Venus papnőinek rejtelmes és szenvedélyes táncairól Korintusban vagy Alexandriában? Az ókori egyiptomiaknál is nagy szerepet játszott a tánc. Az egykor tündöklő metropolisok: Théba, Memphis és Helipolis romjain számtalan táncoló figurát találunk. A Biblia pedig Dávid önfeledt táncát említi a frigy, zekrény körül, majd arról a nevezetes táncról is megemlékszik, melyet a zsidók az aranyborjú körül lejtettek. A kereszténység sok pogány és zsidó szertartástormát átvett. Elsősorban az éneket és táncot. Szent Bazil szerint az angyalok foglalkozása a tánc. Mi is kövessük hát a példát — javasolja — és járjunk szent táncokat. A 16-ik századi magyar nyelvemlék, a Sándor Kódex dömés apácája megkérdezi i jámbor olvasót vájjon táncolnak-e a mennyországban? És rögtön bizonyítja is tudós atyákkal és egy-' lázdoktorokkal: “. . . Ott is tánc lészen, mert miniének, mik a tánchoz kellenek, ott meeglelettetnek.” De tévedtek, akik ,a mennyországot ezekután jriási tánchelyiségnek képzelték. Szent Ágoston rnonlotta: “Minden tánclépés újabb ugrás a Pokol felé, ihol a Halál és az ördög táncolnak.” IV. Leo pápa a )-ik század elején meg is tiltotta a vallásos táncot, A tánc világuralmát azonban többé már nem letetett megdönteni. Hívei fényes bálházakat építetek, majd jelmezes, maskarás felvonulásokon ellepjék az utcákat, tereket és mámoros önfeledtséggel áncoltak a karneválokon. Az ős-magyarok, Eckehardt krónikája szerint, a lankt-Galleni kolostorban táncoltak vezéreik előtt. A budai zsinat 1279-ben szigorúan meghagyta a : tlébánosoknak: ne tűrjék, hogy a templomokban és i temetőkertekben táncoljanak. De a nép oly nagyon szerette ezt a szórakozást, hogy Tinódi Lantos Sebesyén krónikája szerint az asszonyok zene nélkül is ‘elugrándoztak”. Aeneas Sylvius történetiró jegyzi fel a mulatós ísigmond királyról: a konstanzi zsinaton, mint a ma-" ’ Dsztrátus vendége, három éjjel és három nap táncolt dséretével az “asszonyok házában”. És mint óriás zenélődoboz zengett, dübörgött a budai királyi palota II. Lajos udvarában. Hírhedtek /oltak az udvar farsangi maszkabáljai; némelyiken 15 huszár táncolt női ruhában az asztal tetején., “görögösen enyelegve.” A szerelmi udvari káplán Írja, fogy Szapolyai György a mohácsi vész előtt igy támadt rá Lajosra: “Bestye táncos király, de veszelyetted el Magyarországot.” Az erdélyi fejedelmek is kedvelték a táncot. Bethlen Gábor lakodalmán még a püspök is táncra cerekedett. Pedig az igazi nagy nyilvános vigalmak csak a 18-ik század közepén kezdődtek Magyarországon. i.760-ban nyílt meg az első bálterem, a Budai Nagy ■ Redut, s a svábok oly harsányak voltak, hogy Mária Teréziának úgynevezett Hand-Billét-et kellett kiadna a vigalmak megrendszabályozására. A bálteremben tilos volt sarkantyút és kardot viselni, mert az : fjak, mint a dühös kakasok, gyakran karddal ugrotak egymásnak. De hires budai bálterem volt a tabáni Korona, és a Falka szálló is, melynek épületét a Batthyányi téren még ma is megtalálhatjuk. 1777-ben megnyílt a Hacker szálló, majd 1779- ben a Hét Választó Hertzegeknek Fő Redutja, ez a valóban nagyvilági szórakozóhely: ezerszemélyes, ezergyertyás, csillogó bálterem. De majdnem egy évszázadon át a pesti régi redut, majd az uj Vigadó volt a pesti farsang legfőbb temploma — ezekre félelmetes bizottságok állították össze a meghívandók névsorát.
