A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-06-10 / 23. szám
2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; _______Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 oöSHlfes iS ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: C«y évre________________$fi.00 One Year_______________$6.01) 'él évre______________$3.50 Half Year *»51 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio DEMOKRÁCIA — EGY VIZCSEPPBEN Azt mondják, hogy a tenger egy cseppjében az egész óceán visszatükröződik. Igen, ez igy van valóban. A részben benne van az egész, aminthogy az arany forgácsa is arany. Miért bocsátjuk ezt előre? Mert a közelmúltban ismét olyan jelenséggel találkozhattunk, amelyből napnál világosabban kitűnik: mi az igazi demokrácia. Az elmúlt évek során minden oldalról megvilágították már ezt a kérdést s hogy ezt most ismét elővesszük, annak különös aktualitása van. A japán diákok — a kommunisták felbujtására — tüntettek Amerika ellen. Előkerültek a lomtárból a rég elkoptatott jelszavak: “Yankee go home!” — és a többiek. Az amerikai lapok erről bő tudósításokat hoztak. Egyáltalán nem akarták elködösiteni a tényeket, nem hallgattak el egyetlen olyan momentumot sem, amely keserűséggel tölthette volna el az Egyesült Államok polgárait. Az olvasók elolvasták a cikkeket és aztán ki igy, ki úgy napirendre tért felette. A Japánban állomásozó amerikai katonák — ezt nem kell különösebben hangsúlyozni — soha nem avatkoztak be az ország politikai életébe. Védték és védik az országot a kommunista veszély ellen. Az amerikai sajtó azonban nem vesztette el egy percre sem tárgyilagos hangját. Az eseményekről akkor is beszámolt, amikor azok kellemetlen szájizt hagytak maguk után. De képzeljük csak el: előfordulhatna-e ilyesmi egy kommunista elnyomás alatt élő országban? A szovjet csapatok százezrek életét oltották ki s nem vitás, hogy minden rabláncra fűzött ember lelkében ott ég a felírás: “Ruszkik, menjetek haza!” Mi ' történnék azonban akkor, ha — tegyük fel —1 Budapested egy ilyen felirás jelenne Lieg valamelyik ház falán? Elgondolni is rossz. ‘-Äs vájjon, hik adna-e erről a kommunista bérenc magyar sajtó? ’ ■ A demokrácia egyik ismérve az is, hogy még a legmegrögzöttebb ellenfeleknek is megadják a szabad szólás jogát. A sajtó pedig nem hallgat el semmit. Jóban-rosszban egyaránt hűségesen közvetíti az igazságot. Ez teszi a demokráciát minden időkre legyőzhetetienné! VILÁGPOLITIKAI SPEKULÁCIÓ A világpolitika színpada sokban hasonlít a részvénytőzsdéhez. Itt is, ott is nagy a lárma és spekulánsok szerencsére vadásznak. Amelyik vállalatnak jók az üzleti kilátásai, annak részvényeit felvásárolják a spekulánsok, kiadós osztalék és további árfolyamemelkedés reményében. Lengyelország részvényeit nagyban vásárolta Amerika, amióta Gomulka vezetése alatt a lengyel kommunisták meglehetős mértékben függetlenítették magukat Moszkvától. Sokmillió dollár hitelt, ingyenes termésfeleslegeket adott Amerika a lengyeleknekj hogy elősegítse az eltávolodásukat Moszkvától. Gomulkát segítettük, mert lázadozott Kruscsev ellen, mint ahogyan Titót segítettük, mert fellázadt Sztálin ellen. A világpolitikai tőzsde benfenteseinek nézetei eltérőek voltak, mint általában tőzsdések nézetei eltérőek szoktak lenni. Sokan kezdettől fogva úgy vélekedtek, hogy tulmerész a spekuláció és a tét odavész. Most úgy látszik, hogy ezeknek a borúlátóknak volt igazuk. Gomulka bejelentette, hogy ezentúl igyekezni fognak meggyorsítani és felfokozni a nehézipari termelést és a földművelést. Ez a sztálinista program: több befektetés gyárüzemek létesítésére, kevesebb szükségleti cikk a nép számára — alacsonyabb életszínvonal. A sztálinisták felülkerekedtek Lengyelországban és Gomulka kénytelen követni az ő “vonalukat”. Az 1956 októberi ellenállási mozgalom vívmányai lemorzsolódnak és nincsen kizárva, hogy végül is 1956 október Lengyelországban csak emlék lesz, mint a budapesti október 23. HA MAJD LEOMLIK A VASFÜGGÖNY . . . A párisi csucskonferenciás kudarc keserű kiábrándulást okozott a középeurópai rabnemzetek szabadvilági szövetségei körében. Nem sok reménységgel vártak ugyan esetleges vitát a csatlósországok rabságának meglazitásáról, de a néma csend, ami beállt, még fokozta a bajseltemet, hogy -— semmit sem lehet tenni a börtönlakó népek érdekében. Ezt az ijesztő csendet most megtörte egy reménytkeltő szó. Eisenhower elnök a Fehér Ház kertjében beszélgetett a nyugateurópai NATO szövetség konfe-A gyevi törvény Iria: MÓRA FERENC Gyevit ne tessék ikeresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi magyar mégis csak jobban tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja a sülttököt a kultúrpalota tövében, a két küszent lábánál, akiknek nagy örömük telhet bibén a déligyümölcsben, lévén az egyik Homeros, a másik Aristoteles. Kérdezem tőle, hova való, ezt feleli: Leginkább csak Gyévibe. A régi világban szokásban volt a nagyeszű magyaroknál i Márton gyereket Mártának cereszfelni, hegy a császár ányr,ak gondolja és ne öltöztesse angyalbőrbe. Valami .lyen huncutság lehetett abban is, hogy Algyő Gyevinek ievezte el magát. Gondolta, bogy igy majd nem találják meg a mindenféle dézsmaszelők. No, de ez a tudósak dolga, én csak annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára árt benne a király. Az pedig Igen régen volt, mert az utol só király, aki benne járt, Mátyás király volt. (“Az pedig még Kossuth atyánknál is régöbben volt hallja”, — igy mondja az én gyevi emberem, akinlek valahogy olyan, mintha a negyvennyolctól ezer esztendő választana már el bennünket. Különben vagyunk ezzel igy többen is.) Elég az hozzá, Ihogy Mátyásra egyszer ráestellett a szegedi határban, ahol nyulászni járt, amihez akkor még nem kellett az Eselovics-Palacsivinyi őrgróf engedélye. (Mert igy könnyebb kimondani a Pallavicini nevét, mint ahogy az urak mondják.) Valahogy eltévelyedett a kíséretétől, nem volt vele senki az ispánján kivül, aki alatt a nádor értendő, azt ijesztgette tréfás szóval: — Na, cselédem, hová bújjunk, éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollu hagyó? — Itt van Gyevi egy miatyár.knyira — emelte meg a süvegét az ispán, — ott meghálhatunk, reggel aztán majd megkereshetjük a többieket. — Okos embernek adsz kenyeret, ispán, — biccentett rá Mátyás a tanácsra. Csak adnék, királyom, ha volna, — mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát. No, annál szaporábban mehetünk, legalább nem viszünk terhet, — nevetett a király. Mentek is szaporán, gyertyagyujtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló holdvilág úszkált az égen, ráérő emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt meg akadt az asszonyok szeme, mondták is fennhangon: — Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nincsen ilyen szép szál legeny. — Hallod-e, ispán? — húzta ki magát büszkén a király. Az ispán még meg se bukkanhatott, mikor valaki ne gyalázatosán megszólalt: —- Kivéve a gyevi bírót. Szép fehérhaju öregember volt, aki mondta még a sapkáját is megemelte hozzá. Összenézett a király, meg az ispán, de csak elnevették magukat. Ballagtak tovább, be a falu közepére, ahol nyitott ajtóju ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egykét ember, odafordult hozzájuk a király: —- Csárda-e ez, atyafiak? — Az ez.-— Van-e benne fehér cipó? — A váci püspök se eszik olyant. Kivéve a gyevi birót, — mondták ketten is egyszerre. — Hát piros bor? — A török császár se iszik olyant. — Kivéve a gyevi birót, ■— kapkodták el a népek a fejrevalójukat. Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell mindenből kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé. Gyere, gyere, mert éhes vagyok, mint a farkas. (Folytatás a 3-ik oldalon) A MAGYAR ZSIDÓK DEPORTÁLÁSÁT VIZSGÁLJA A NYUGATNEMET ÜGYÉSZ FRANKFURT. — Nyugat- Németország főügyésze, Dr. Heinz Wolf, közölte a sajtó képviselőivel, hogy a német igazságügyi hatóságok nagyszabású vizsgálatot folytatnak Gestapo és SS tisztek, náci külügyminisztériumi tisztviselők és mások ellen, emberirtó akciókban való részvétel miatt. Az auschwitzi irtótáborban szolgálatot teljesített nácik, nagyrészt SS tisztek és katonák közül 950 ellen felmerült a gyanú, hogy tettlegesen résztvettek több millió fogoly kiirtásában. 26 gyanúsítottak vizsgálati fogságban tartanak. A gyanúsítottak másik csoportja Litvániában 1941 és 1944 közt agyonlőtt többezer civil személyt, legnagyobbrészben zsidókat. Ebből a csoportból is többen már fogságban vannak s valószínűleg gyilkosság vádját fogja emelni ellenük az ügyészség. Vizsgálat alatt vannak Hitler külügyminisztériumának azok a tisztviselői, akik elrendelték több százezer magyar zsidó deportálását irtótáborokban, ahol legtöbbjüket meggyilkolták. A Magyarországból és más országokból elhurcolt és elpusztított cigányok ügyében is folyik vizsgálat. Mindezeknek a vizsgálatoknak menetét nagyban előmozdítja az, hogy a világ minden részéből a náci terror túlélői adatokat szolgáltatnak a német bűnügyi hatóságoknak. SOPHIA BALSZERENCSÉJE LONDON. — Sophia Loren, az olasz filmsztár, vagyont érő ékszerekkel jött Londonba, hétfőn be akarta biztosítani ékszereit, de betörők vasárnap már ellopták azokat. Több mint fél millió dollár a művésznő kára. Sophia keservesen sir, tiz százalék jutalmat igér annak, aki a betörők nyomára vezeti a rendőrséget. A 7 legjobb vicce AZ ELSŐ JÓ CSELEKEDET — Perzsa mese — A sah találkozott egy szegény dervissel, aki alamizsnáért könyörögve nyújtotta feléje sovány kezét. A sah, akinek annyi volt a kincse, hogy egész életében sem tudta volna megszámlálni, nagy fukarságában észre sem akarta venni a szegény embert. — Éhes vagyok,! — nyögte a dervis. A sah, mintha nem is hallotta volna a könyörgő hangot, tovább folytatta útját. Szivtelen ember volt és sohasem tett jót senkivel. A dervis ekkor utána szaladt, elállta az útját és mondani akart neki valamit. De még ki sem nyithatta a száját, mert a sah haragosan kiáltott rá az előtte haladó szolgákra: — Vigyétek el innen ezt az embert. Vágjátok le a fejét azonnal, mert elébem merészkedett állani. Az egyik szolga megragadta a dervist, aki azonban térdre rogyott és igy szólt: — Nem bánom, ha meg is öletsz, hatalmas sah, de hallgass meg. Olyasmit mondok neked, amit még sohasem hallottál életedben. A sah megállt és kíváncsian kérdezte a dervistől: — Mit akarsz mondani? — Egy mesét, hatalmas sah. Hallgasd meg ezt a mesét, s aztán nem bánom, ha fejemet véteted is. A sah kiváncsi volt a mesére és intett a szegény embernek, hogy beszéljen. — Hallgass rám, hatalmas sah — mondotta most a dervis —, ne is szólj addig egy szót sem, amig el nem mondottam a mesémet. Volt egyszer Indiában egy nagy fejedelem, aki elveszett napnak tartotta azt, amelyiken nem cselekedett jót valakivel. Történt egy napon, hogy ez a fejedelem észrevett palotája előtt egy katonát, aki ott őrt állott. Viharos idő volt és hideg szél sivitott a fák között s a szegény katona dideregve állott a helyén. A fejedelem megszánta és igy szólt hozzá: — Mindjárt segítek a bajodon, jó ember; odaadom neked a magam palástját. Azonnal bemegyek a palotába és ki fogom neked küldeni a palástot, hogy megvédelmezzen a hideg szél ellen. A fejedelem besietett a palotába, de ott azzal a hírrel fogadták, hogy az ellenség betört a birodalmába és fővezére már meg is kezdte a háborút. Ez a hir anynyira megzavarta a fejedelmet, hogy egészen megfeledkezett az Ígéretéről és nem jutott eszébe a szegény katona, aki dideregve állt odakint a hideg szélben. Az egész éjszakát álmatlanul, nagy gondban töltötte; remegve várta a hirt a fővezértől. Reggel megjött végre az örvendetes hir, hogy kiűzték országából az ellenséget s most már nincs mitől tartania. Ez az örvendetes hir egyszerre visszaadta nyugalmát s akkor eszébe jutott, hogy nem teljesítette a szegény katonának tett ígéretét. — Hívjátok azonnal ide azt a szegény katonát! — kiáltotta. — Hadd tegyem jóvá a hibámat. Nemsokára ott állt előtte a katona, aki egész éjjel várakozott, hogy a fejedelem kiküldi neki a palástot. — Jó ember, — mondotta neki a fejedelem — megfeledkeztem Ígéretemről. Fáztál-e nagyon az éjszaka? — Nem fáztam — felelt a katona. — Mikor megígérted nekem, hogy ki fogod küldeni a meleg palástodat, attól kezdve mindig arra gondoltam, hogy milyen jó lesz, ha majd beburkolódzom a te meleg palástodba. Bezzeg fütyülhet majd akkor a hideg szél, ügyet sem vetek rá. Mialatt igy gondolkoztam, egészen megfeledkeztem arról, hogy fázom . . . A dervis elhallgatott és egy ideig némán nézett a sahra, majd igy szólt: — Eddig van a mese. Tudod-e, mit jelent? Azt jelenti, hogy a jó cselekedetnek már a szándéka is áldásos, hát még a jó cselekedet! A sah bámulva nézett a szegény dervisre; megértette a mesét, mely nagyon megtetszett neki. — Igazad van, dervis, — mondotta — magam is hasonló akarok lenni az indiai fejedelemhez. Palotájába vitte a szegény embert s elláta bőven étellel és drágasággal. Ez volt az első jó cselekedete, mely után hamarosan következett a többi. renciájára a külügyminiszterekkel együtt eljött fiatalsággal, 140 fiatal, jövendőbeli politikussal. Ezt mondta nekik, a jövő embereinek: A nyugati védelmi szövetség nem zártkörű klub. Eljön az idő, amikor beléphetnek a szabad nemzetek szövetségébe oly nemzetek is, amelyek most a vasfüggöny mögött rabságban élnek. Amikor ez elkövetkezik, béke lesz, igazi béke, boldog békeidő. Mikor lesz ez? Az éjszaka sötétsége még sohasem volt örök sötétség. János gazda a kutasi tanyákról felkereste a hódmezővásárhelyi közkórház idegosztályának főorvosát, akinek elpanaszolta, hogy már második hete minden éjjel arról álmodik, hogy kilépett a kolhozból és ismét a saját földjén gazdálkodik. — Sebaj, János gazda — nyugtatja meg a főorvos —, mi majd kigyógyitjuk. Párhetes kezelés, azután elmúlik ez a kényszerképzet. —' Isten őrizzen, doktor ur! Hiszen éppen azért jöttem, tessen elintézni, hogy ezentúl minden éjjel ezt álmodjam.Szomorú költözködés. — A Hawaiiban levő Hilo várost ért hatalmas földrengés következtében a lakosság nagy része hontalanná lett. A fenti képen a romokból igyekszik a lakosság megmenteni a megmenthe tökei. A légbebocsátás előtt a CaDe Canaveral kisérleti telepen készüli képek a Midas néven ismeretes mübolygóról. Ez a mübolygó, a legfontosabb védelmi eszközeink egyike, amely jóelöre értesíti megfigyelőinket esetleges ellenséges támadásról.
