A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-06-03 / 22. szám

ür..,i7,i—■1 8. OLDAU Punkösd vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, 14 23—31 Az időben mondá Jézus: Ha valaki szeret engem az én beszédemet megtartja és Atyám is szeretni fog­ja őt, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk ná­la. Aki engem nem szeret, az én beszdemet nem tart­ja meg; a beszéd pedig, amelyet hallottatok, nem aí enyém, hanem az Atyáé, ki engem küldött. A Vigasz taló pedig, a Szentlélek, akit az Atya az én nevembei küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek, Békessége hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nen miként a világ adja, adom én nektek. Ne riadjon mej szivetek s ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondottan nektek: Elmegyek és hozzátok jövök. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához me gyek, mert az Atya nagyobb nálamnál. És most meg mondottam nektek .mielőtt megtörténnék, hogy mi­dőn meglesz, higyjétek. Immár nem sokat fogok be szélni veletek, mert jön a világ fejedelme, de én ben­nem semmije sincsen, hanem hogy megtudja a világ hogy szeretem az Atyát, és amint meghagyta neken az Atya úgy cselekszem. Keljetek fel, menjünk innét SZENTBESZÉD A szülőt vesztett gyermek igazi szomorúsága oti kezdődik, hogy visszatér a temetőből s tudatára éb red magárahagyottságának. Az apostolok lelkében hasonló érzés lehetett, ami kor isteni Mesterüket a felhő eltakarta szemük elől ét hirtelen magukra mardatak. Bár fülükbe csenget még az üdvözítő ígérete: Én más Vigasztalót küldöl nektek, az igazság lelkét, — az egyedüllét és a vesz teség érzete mégis felülkerekedett bennük és szomo rusággal töltötte meg az Utolsó Vacsora termét, mely­ben összegyűltek. Végre a tizedik napon vakító világosság váltott? fel a sötét szomorúságot. A vigasztaló Szentlélek lel­kesedést és tüzet öntött a csüggedő tanítványok lei­kébe és felvértezte őket hétszeres ajándékával a fá­radhatatlan és félelmet nem ismerő apostoli munkára. Pünkösd ünnepe az “Actio Catholica” születés­iapja volt az Apostolok számára, akik e napon, a Szentlélek erejétől felbátorítva, ráléptek az apostoli tevékenység küzdelmes útjára, amelynek eredménye­ként nekik köszönhetjük az igaz hitet. De kell hog\ forrása legyen ez az ünnep a mi katolikus müködé- LÜnknek is. XI. Pius pápa már évekkel ezelőtt hangsúlyozta a Uatolikus Akció fontosságát. Mit értsünk ezalatt? “Akció” magyarul annyit jelent, mint munkásság, cselekvés, működés. Együtt­véve pedig jelenti az eleven, munkás katolikus életet. Milyen más volna a katolikus élet, ha mindenki lel­két áthatná a pünkösdi Lélek kegyelmi áradata. Nem volna olyan sok aluszékony katolikus, akiket nem a íjziveket átalakító Szentlélek vezet, hanem talán csak a megszokás és épen ezért hasznavehetetlen harcosai csupán Krisztus Egyházának. “Jöjj el, Szentlélek Úristen” — sir fel millió és millió lélekből piros pünkösd napján. Kérjük buzgón mi is lelkűnknek ezt az égi orvosát, hogy vezessen minket a saját lelkűnkért és mások leikéért minden áldozatos fáradság elfogadására. BANZÁJ! VÉGE A HÁBORÚNAK! AGANA, Guam — Végrevalahára, 15 év után Maszasi Ito őrmesterhez és Bunzo Minagava közka­tonához eljutot ta hir, hogy vége a világháborúnak, Japán kapitulált, haza lehet menni. A szigeten állo­másozó amerikai katonaság golf klubjától nem mesz­­sze az őserdőben véletlenül meglátták Minagava köz­vitézt és bevitték a katonai táborba. Vallatása során elmondta, hogy őt és Ito őrmestert 1944-ben állítot­ták arra a posztra és, mert azóta nem kaptak paran­csot, hogy a posztot feladják, ottmaradtak mindmáig. Minagava elvezette az amerikaiakat a poszthoz, ahol felettese, az őrmester vigyázott. Őt is felvilágosítot­ták az amerikaiak, hogy a háborúnak már régen vé­ge van, sőt mi több, Japán és Amerika szövetségesek. Mit csináltak 1944 óta a gumai őserdőben. Áll­tak, őrt álltak. Ellenség nem mutatkozott, hát nem lőttek. Hithü buddhisták lévén, mindennap imádkoz­tak. Miből éltek? Kókuszdió, papaw, kenyérgyümölcs és hal volt bőven, nem szenvedtek hiányt. Ha egyik megbetegedett, a másik gondozta. Zsoldot persze nem kaptak, de nem is volt szükségük pénzre. Ito és Minagava hazamennek Japánba. De — kér­dezték az amerikaiak — vannak-e még mások is va­lahol az őserdőben?.ők nem tudják, ők a posztjuktól sohasem távolodtak el messzire. X 1A 1USZTOR Kevéssel több, mini egy éve, hogy Palrick Henry, a hires "Give me liberty, or give me death" (Adja­tok szabadságol, vagy halált) beszédét elmondotta a philadelphiai Independence Hall-ban, a hon­atyák aláírták a "Declaration of Independence" (Függetlenségi Határozat) alapvető alkotmányjogi törvényt. _________________ PÜNKÖSDI KIRÁLY Pünkösd ünnepét jóked­vűen, derűs és változatos szó­rakozásokkal szinezve köszön- i a magyar nép. A pogány­­;ág korában ezidőben üdvö­zölték különböző szertartá­sokkal az érkező nyarat. A cereszténység felvétele után s megőrizték, de az uj hit szellemének megfelelően át­­dakitották az ősi hagyomá­­lyokat, melyeknek nagy ré­sze napjainkig fennmaradt, ízek közül legkedvesebb és egérdeksebb a pünkösdi ki­rály és királynő választás, melynek fénykora ugyan a 18-ik század volt, de egyes vi­dékeken még mindig szoká­sos. KIRÁLYVÁLASZTÁS Pünkösd vasárnapján már hajnalban egybegyülekezik a legénység és megválasztják a legderekabbat, a legbátrabbat királyuknak. A kitüntetett rendezi az ünnepi játékokat és kedvének hódol két napig az egész falu apraja-nagyja. A Dunántúlon valamikor egy teljes évig tartott a pünkösdi királyság és ezen idő alatt őfensége eltartásáról és szó­rakoztatásáról a község gon­doskodott. Mindenesetre nem volt megvetendő dolog király­nak lenni és a legénység ki­válói vetekedtek az elérésé­ért. Legényversenyeket ren­deztek és a győztes lett a vá­lasztott. Lóverseny döntötte el a Dunántúlon az elsőséget, melyen mindenki, tehát ide­gen falubeli is, í'észtvehetett. A jelentkező ekként szólott: — Ki vagyok, mi vagyok ? Sohase kérdezzetek; ha le­győznek, úgyis odább me­gyek : ha én győzök, úgyis itt maradok! Tarackdurranás után meg­kezdődött a futtatás. A szép paripákon népies viseletben száguldó lovasok közül köny­­nyü volt megismerni a tavalyi pünkösdi királyt, kinek fejé­ről hosszú virágfüzér lebe­gett. Ha megelőzték, levették hajáról a virágkoronát és a diadalmaskodó fejére helyez­ték, ki büszkén viselte. Másik módja a legényver­senynek, mely egyes vidéke­ken még ma is fennáll: A kampóhuzás, melynek lénye­ge, hogy két szomszédos köz­ség ifjúsága szembehelyezke­dik és összeakasztott, hosszú kampós póznáikkal egyik csapat huzni kezdi a másikat. Gyakori eset, hogy az erő­sebbek a saját falujukig el­rántják a gyengébbeket. Általánosabb, hogy a falu­ban már legelismertebb le­gényt választják pünkösd napján virradatkor királlyá. A választás befejezése után előfutárként egy lovaslegény vágtat riadót fújva végig az ucákon és kezében magasra emelt zászlót tart, melynek felirata: “Éljen a pünkösdi király!” Erre a jelre megele­venedik a község. A kapuk­ban, ablakokban megjelenik a díszbe öltözött lakosság és le­si a felvonulást. Trombitaharsonával, zene­szó mellett hármasával egy sorban vonul végig a menet. Első sorban, középen halad a király. Arcát álarc borítja, fejét papirkorona fedi, mel­lén álérdemrendek csüngenek. Kivont karddal harcrakészen lovagol. Két oldalán szintén lovakon, a legfőbb méltósá­gok, a zászlós főurak álarco­sán. Utánuk következnek rangban a megválasztottak, végül a csatlósok. Valamennyi kezében színes lobogók le­begnek. Csatlakozik hozzájuk a nézők tömege és igy a me­net mind nagyobb arányokat ölt. Először a bíró házához igyekeznek, ahol pihenőt tar­tanak. A király verssel üdvöz­li az udvarban pipázgató bí­rót, ki figyáelmezteti őket, hogy a mulatság ne lépje túl a törvényszabta határokat. Ezekután zeneszóval házról­­házra járnak felköszönteni a családokat. A költemények el­mondása után egyik legény piros kendővel betakart tá­nyért hordoz körül és váltsá­­gul pénzt kér. Amennyiben a gazda az ajándékozást megtagadja, megfenyegetik, hogy felti­porják és tönkreteszik az ud­varát. Az igy összeszedett pénzből közös táncmulatságot rendeznek. Gyakran leánykérés is tör­ténik a felvonulás keretén be­lül. A nősülni akaró legény felkéri őfelségét, kérje meg részére választottja kezét. Ilyenkor beállítanak a gazdá­hoz és megkérdezik, van-e el­adó leánya ? A háziak, ha szí­vesen látják a kérőt, megkí­nálják a leány által készített süteményből, azonban tréfá­ból eltagadták, hogy a kis­lány otthon tartózkodik. Mi­dőn a kérő mégis megtalálja, akkor elriasztásul előhozzák magas igényeit. Előadják, hogy hat egyszörü hintósló, tiz aranygyűrű, gyöngykoszo­­ru is kevés kívánságai kielé­gítésére és ez okból nem sze­rény fiatal embernek való fe­leség. De ha ezek után is ra­gaszkodik még hozzá a le­gény, akkor sem adják oda szépszerivel. Végül a kérőnek el kell rabolnia jegyesét. Egyes vidékeken a pünkös­di királyt “Szomorú király­nak” is nevezik, és bármilyen mulatságos esemény is törté­nik, nevetnie nem szabad. A legénység ilyenkor versenyez a tréfás történetek mondásá­ban, komikus helyzetek te­remtésében, mert ha a “szo­morú király” elneveti magát, úgy borfizetésre büntetik. PÁSZTORLEVÉL HANGLEMEZEN Mgr. Renard versaillesi püspök pásztorlevelét szokat­lan módon küldötte meg pap­jainak. A saját hangján mon­dott pásztorlevelet hangle­mezre vétette és ezeket küld­te szét a plébánosoknak. Re­nard püspök kijelentette, az a véleménye, hogy a főpász­tor hangjával elmondott pásztorlevél személyes kap­csolatot alakit ki a főpásztor és á hivek között. A SZERÉNY PÁPA IX. Pius pápa, még mint imolai érsek is, jövedelmét sokszor teljes egészében a sze­gények között osztotta szét. — Kegyelmes uram — je­lentette neki egyszer ház­gondnoka —, reggel még öt­száz frank volt a pénztárban, az egész összeg eltűnt, nincs egy árva fillér sem a házban, még a legszükségesebb kiadá­sokra sem. — Ne aggódjék annyira, gondnok ur — felelte a főpap — Isten, aki az ég madarait is táplálja, rólunk sem fog megfeledkezni. — Bizonyára, de azért én mégis zavarban vagyok a hol­napi ellátás miatt. — Holnap péntek, tehát böjtnap lesz. Ebédre adjon egy kevéske sajtot. — És vacsorára? — Vacsorára? . . . Vacso­rára megint egy darabka saj­tot. DRÁGULÁS WASHINGTON — A híva­­talos statisztika szerint a szükségleti cikkek árai már­cius 15 és április 15 közt négy tized százalékkal — kevesebb mint fél százalékkal — emel­kedtek. E'z nem sok, de ez alapon az autó és a farm fel­­szerelési ipar körülbelül egy­millió munkása 2 cent órabér­emelést kap a kollektiv szer­ződés alapján. A havi fize­téses alkalmazottak az autó­iparban 25 dollár havi fizetés­­emelést, drágasági pótlékot kapnak, bár ezekre a kollektiv szerződés nem vonatkozik. KIVÁLÓ KATONA LONDON — Kent herce­gét, a királynő 24 éves unoka­fivérét, hadnagyi rangról ka­pitányi rangra emelték. Ebből a fiúból hamarosan generális lesz. EVANGÉLIUM A Szentlélek leszállása Szent János 7. 37-52 Az ünnep utolsó nagy napján megálla Jézus, és kiálta, mondván: Aki szomjuhozik, jöjjön énhozzám, és igyák. Aki hisz én bennem, mint az Írás mondja, élővíz patakjai folynak majd őbelőle. Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az ő nevében hívők, mert még nem adatott vala a Szent lélek, mivel Jézus még nem dicsőittetett meg. Azon seregből tehát sokan, midón hallották az ő beszédeit, mondák: Ez bizonnyal a próféta. Egyebek mondták: Ez a Krisztus. Némelyek pedig mondák: Vájjon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mond­ja-e az Írás: hogy Dávid ivadékából és Bethlehem helységéből, honnan Dávid vala, jön a Krisztus? Szakadás lön tehát a seregben őmiatta. Néme­lyek pedig közülük meg akarák őt fogni; de senki sem veté rá kezeit. Eljövének tehát a poroszlók a papifejedelmekhez és farizeusokhoz; és ezek mondák nekik: Miért nem hoztátok el őt? Feleiének a poroszlók: Soha ember igy nem szó­lott, mint ez az ember. Mondák azért nekik a farizeusok: Talán ti is el vagytok ámítva? Vájjon a fejedelmek vagy a fari­zeusok közül hitt-e valaki őbenne? De ez a népsereg, mely. nem tudja a törvényt, át­kozott. Mondá nekik Nikodémus, az, ki éjjel jött hozzája, d egyik vala közülük: Vájjon a mi törvényünk elitéli­­} az embert, mielőtt nem hallja tőle és nem érti meg, nit cselekedett? Feleiének és mondák neki: Vájjon te is galileai /agy-e? Vigasztalódjál és lásd, hogy Galileából prófé­­a nem támad. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk a sátoros ünnepek utolsó íagy napján a jeruzsálemi templomba ment, igy kezd­­e tanítását: “Ha ki szomjuhozik, az jöjjön én hozzám is igyék . . . Ha ki szomjuhozza az örök boldogságot, nely után mindenkinek leginkább kell vágyni, mert :z a legfőbb jó és az ember végcélja, az jöjjön énhoz­­cám, mint az élővíz forráshoz, azaz higyjen bennem is igyék, tudniillik merítse tőlem az evangéliumi tant, a malasztot és a Szentlelket minden adományaival és x Szentlélek őt az örök életbe bevezeti.” Ezt az Ur Jézus a Szentlélekről mondotta, ame­­.yet veendők valának az ő halála után az ő érdemei­ből fogva Pünkösd napján az igaz keresztények. Jól­lehet az apostolok már azelőtt megkapták a Szentlei­ket és pedig a szent keresztség szentségének felvétele alkalmával, azután a Legméltóságosabb Oltári szen- Jég szerzésekor, amikor az Ur őket papokká avatta tel, továbbá az ő dicsőséges menybemenetelekor, de nem oly mértékben kapták meg az apostolok a Szent­leiket az említett esetekben, mint Pünkösd napján. Ez alkalommal, amidőn Jézus az említett beszé­det intézte az egybegyült néphez, némelyek azt mon­dották: “Ez bizonnyal az a próféta, akit nekünk Mó­­ses megígért.” Mások pedig Jézust Krisztusnak mon­dották. De voltak az egybegyűltek között olyanok is, akik ezeket mondották: “Vájjon Galileából jön-e a Krisztus? . . . Nem azt mondja-e az írás, hogy Dávid ivadékából s Betlehem helységből, ahonnan Dávid va­la, jön a Krisztus.” A külömböző vélemények miatt, amelyek Krisz­tus felől keletkeztek, szakadás jött létre a zsidó nép között, amennyiben némelyek közülök Jézus Krisz­tust, mint újítót, vádolták, mások mint prófétát véd­ték és dicsőítették. Ekkor előálltak némelyek a szolgák közül, akiket a papi fejedelmek küldtek, hogy Jézust elfogják, de senkise veté rá kezeit, mert Krisztus ékesszólásával és felséges külsejével, de leginkább elrejtett isteni ere­jével visszatartotta őket attól, hogy reá vessék a ke­zeiket, amennyiben szenvedésének általa megválasz­tott órája még nem érkezett el. E szolgák, miután céltalan jártak el küldetésük­ben, visszatértek a papifejedelmekhez és farizeusok­hoz, mint a saját uraikhoz, akik kérdőre vonták őket, mondván: “Miért nem hoztátok el őt, az üjitót, a csá­bitót, az álprófétát, akinek elfogatására küldtünk ti­teket?” A szolgák igy feleltek: “Soha ember igy nem szó­lott, mint ez az ember ...” A farizeusok megrótták azért a szolgákat s hogy őket megfélemlítsék és annál inkább visszatartsák Jézus hitétől és szeretetétől, ki­átkozták a népsereget, mely Jézusban hitt. De az átok magukat a farizeusokat érte. Az isteni Megváltónk elfogatására kiküldött po­roszlók példájából kitűnik, hogy mily ereje van Jézus tanításának. Rendületlenül ragaszkodjunk tehát az ő ^zent, evangéliumához, Krisztusban való élőbit fák­lyaként világítson előttünk, kik a világ tévelyeinek és vétkeinek sötétségében bolyongunk, hogy lássuk meg az erény igazi útját, amelyen a mennybe, az örök bol­dogság honába sértetlen lábbal bejuthassunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom