A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-02-05 / 5. szám
r R oldat: Két ember méné EVANGÉLIUM Szent Lukács 18, 10-14 Az időben mondá az Ur e példabeszédet: Két ember méné föl a templomba, hogy imádkozzanak: egy farizeus és egy vámos. A farizeus állván, igy imádkozék magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak és házasságtörők, mint ez a vámos is. Kétszer böjtötök hetenkint, tizedet adok mindenből, amit bírok. És a vámos távol állván, szemeit sem akará fölemelni az égre, hanem mellét véré, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek . . . Mondom nektek: ez megigazulva méné házához, inkább, mint amaz, mert minden, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, s aki magát megalázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD A gőgös farizeus voltaképen nem is imádta az i Istent, hanem önmagát dicsérte, mondván: Isten, há-! lát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek. Legalább igy fejezte volna ki magát: Nem vagyok olyan, mint sok ember, — mondja Szent Ágoston. Mert hiszen mit jelent ez a kifejezés: Nem j vagyok olyan, mint más ember? Nem jelent az mást,. mint azt, hogy őkivüle az emberek mind bűnösek I Mintha igy szólt volna a farizeus: Egyedül én va-! gyök igazságos, a többiek mind bűnösek. Mert a gő- j gös, hogy magát a legnagyobb fokban felmagasztalja, másokat megvet és elnyom. Ilyen az ő önszeretete melynél fogva annyira tetszett önmagának, hogy má sok mind nem tetszettek neki. íme, a vámos láttára csak növekedett a farizeus-! ban a gőg. Kevélységből jogtalanul, igazságtalanm s méltatlanul Ítéli el bűnösnek a vámost, ki már tö-' redelmesen megbánta bűneit és megigazult. A vámos szerénységből, alázatosságból és tisztelétből szemeit sem merte fölemelni az égre, mintegy méltatlannak tartva magát arra, hogy az égre tekint- j sen, ahol a dicsőséges Isten trónol, akit ő vétkeiveli megsértett, hanem mellét véré, hol a szive van és ebben az akarat, mely minden bűnnek a kezdete és az oka. A vámos nem gondolt másokra, nem vádolt másokat, hanem csak saját magát; nem számlálta fe' vélt erényeit, hanem csak kegyelemért könyörgött; nem áradt el szavakban, hanem egy rövid fohász Is-! tenhez volt az ő imádsága. Kövessük az alázatos vámos példáját. Aláz zuk meg magunkat az Ur Isten hatalmas^ keze alatt, hiszen önmaga felől semmit sem tartani, másokról pedig jól vélekedni, ez a nagy bölcsesség, ez kiváló tökéletesség. Örökbefogadott hontalanok Lymington angliai város polgármestere egy londoni lapban beszámol arról, hogy mit tett annak a kisebb, 25,000 lakosú városnak népe a menekültek érdekében. Megható és tanulságos história ez. Lymington örökbefogadta a Salzburg melletti Parsch faluban volt menekült-tábort, odaküldte megbizottait, hogy a menekülteknek mindenben segitségére legyenek. A város népének adakozásából küldtek a tábor lakóinak ruhát, fehérneműt, ágyneműt, takarókat, élelmiszert és orvosságot, azonkivül szerszámokat és anyagokat, hogy dolgozhassanak és pénzt kereshessenek. Két évvel ezelőtt aztán eljött az ideje a parschi tábor feloszlatásának, a menekülteket kis házakban szállásolták el és a lakásokat szerény eszközökkel be is rendezték. Azóta egyre többen a menekültek közül már meg tudják keresni maguknak és családjuknak a mindennapi kenyeret. Öt év alatt Lymington népe összesen 3000 font sterlinget adott össze a menekültek részére. (Ez az öszszeg 8400 dollárnak felel meg.) Most, az Egyesült Nemzetek által hirdetett Menekültek Éve programja keretében a további 1800 font sterlinget gyűjtöttek Lymingtonban és remélik, hogy a gyűjtés eredménye eléri idővel a 3000 fontot. Eddig a beszámoló, és ezután a polgármester számaim kezdett: Ha egész Angliában mindenki annyit adna, amennyit Lymington népe adott (átlag egy és fél shillinget), akkor hat és fél millió dollár gyűlt volna össze a menekült-táborok lakóinak megsegitésére. “Mi büszkék vagyunk arra, amit tettünk”, irta a polgármester, “de arra gondolunk, hogy nagyobb városok gazdagabb népe még többet tehetett volna és tehetne, mint mi tettünk”. HAVANA. — Castro felhivta a népet, hogy mindenki tegyen jelentést a hatóságoknak, ha ellenséges váleménynyilvánitást hall. A privát, cubai és külföldi birtokok elkobzását tovább folytatja a kormány. \ jó pAsy/roK ■Wl—M—WB>JMIIIWIJVITUIIIIJ»IIJ««WIIKI Forradalmi jelenet Venezuelából. Caracasban pisztolyokkal és husángokkal harcolnak a forradalmárok. AZ ÜNNEPNAPOK VÁLTOZTAK AZ ÉVSZÁZADOK FOLYAMÁN A világegyházban jelenleg az egyházi törvénykönyv alapján a vasárnapokon kívül a következő parancsolt ünnepek vannak: karácsony, kiskarácsony (Újév január 1), Vizkereszt (január 6), Jézus mennybemenetele (Áldozócsütörtök), Űrnapja, Mária mennybemenetele (Nagyboliogasszony, augusztus 15), Mária szeplőtelen fogantatá- 5a (december 8), Péter és Pál ünnepe (junius 29) és Mindenszentek ünnepe (november 1). A husvét ünnepét azért nem említjük, mert az vasárnapra esik, másodnapja pedig nem parancsolt ünnep. Ugyanez érvényes pünkösdre is. A világegyházban a parancsolt ünnepek között szerepel $zept József ünnepe (március 19), ezt azonban a magyarok Mária Terézia óta nem tartják meg, mint kötelező ünnepet. Ez talán különösnek tűnhetik fel. Aki azonban ismeri az egyház életét, az ezen nem lepődik meg. Az ünnepek körül világszerte sok eltérés mutatkozik. Franciaországban például — az egyetlen Nagyboldogasszony ünnepét kivéve — a Szentszék engedélyével minden ünnepet a rákövetkező vasárnapon ülnek. Ebben a nagy változatosságban is az egyház rendkívüli megértése tűnik ki. Az első három század nem volt alkalmas arra, hogy különleges ünnepei legyenek. Az egyetlen vasárnapot sohasem hagyták el, de ezenkívül az első három században csak két ünnepe volt az egyháznak: a. husvét és pünkösd, de ezek is vasárnapi ünnepek. Akkoriban még nem gondoltak arra, hogy Jézus születésének napját is megünnepeljék. Megünneplésére csak akkor került sor, mikor az egyház 313 után felszabadult. Rómában ekkor vezették be Jézus születésének megünneplését. Az egyháznak két irányban is küzdelmet kellett folytatnia, egyfelől a Jézus istenségét tagadó arianizmus ellen, másrészt a 4-ik században igen elterjedt és népszerű nap-vallás ellen. A napisten nagy ünnepé a téli napfordulat napjára, december 25-re esett. Minthogy az ószövetségben Malakiás próféta a leendő Messiásról azt mondotta, hogy az Igazság Napja lesz, magától kínálkozott, hogy december 25-ét, mint Jézusnak különben már feledésbe merült valóságos születésnapját tűzzék ki Jézus születésének ünnepéül. A dátum kétségtelenül átvétel, viszont tartalma teljesen uj. A későbbi századok folyam mán különböző helyeken, másmás- országokban újabb és újabb ünnepek léptek elő, és ezek lassanként elterjedtek más népek körében is, úgy hogy a középkorban átlag minden hétre egy-két ünnep esett. Voltak ünnepek, amelyek egy-egy nép körében fellobbantak, azután elhalványultak. Végre VIII. Orbán pápa 1642-ben az ünnepek számát 34-re csökkentette (természetesen a vasárnapokon kívüli ünnepeket), mig a további megszüntetések után ma már csak az említett tiz ünnepünk maradt meg. Ujafrikás magyarok — ilyenek is vannak. A szabadságharc bukása után a harcban résztvett és más elégedetlen magyarok elszóródtak a világ minden részébe és sokan Dél- Afrikába kerültek. Onnan csak ritkán érkezik hir felőlük. De hogy nem tétlenek, az kiderül egy kis újsághírből, amit a budapesti Népszabadságban olvastunk. Kruscsev budapesti magyarnyelvű lapja idézi a New Age címen Johannesburgban megjelenő kommunista lap jelentését egy kommunista gyűlésről, amelyet a magyarok szétugrosztottak. A jelentés, a kommunistáknál megszokott ferdítéseket elárulva, igy hangzik: Sokan kétségbevonták azt, XXIII. JÁNOS PÁPA Róma utcáin sétált. Ritka eset, hogy a pápa a Vatikánból kimegy Róma utcáira és nem csoda, hogy mindenütt, amerre elhaladt, a hívők ezrei tolongtak, hogy lássák — sokan először életükben — a Szentalyál. Az ünnepek lényege a krisztusi család szelleméből ered. Amint egy-egy család, nemzetség, nép és nemzet megüli életének jellegzetes eseményeit, igy tesz az egyház is. Amint természetesnek érezzük, hogy a családban megünnepeljük a családfő születésének napját, halálának évfordulóját, az édesanya névnapját, a családtagok születésnapját, úgy ünnepeljük meg Krisztus családjának, az egyháznak kiemelkedő eseményeit is. hogy az 1956-os magyarországi ellenforradalom célja egy Horthy-tipusu fasiszta rendszer visszaállítása volt. Ma már én és a hozzám hasonló gondolkozásuak másképpen látjuk a dolgokat, miután szemtanúi voltunk annak, hogyan akarták az ügynevezett ‘Magyar Szabadságmozgalom’ tagjai november 7-én megakadályozni azt a gyűlést, amelyet Gandhi Hallban redezett a Béke és a Szovjetunióval való Barátság Társasága. A “szabadságharcosok” úgy viselkedtek, mint a fasiszták: erre nincs is más szó. Még csak rövid ideje élnek ebben az országban, de minden percnyi időveszteség nélkül azonnal felvették az itteni uralkodó osztály szokásait. Otthon megszokott oroszellenes szitkaik nagyszerűen összeillettek az itt használatos szidalmakkal. Szükségtelen bővebben vázolni erőszakos, huligán cselekményeiket. Már nem kétséges előttem, hogy ezek a “szabadságharcosok” valóban a fehérterror igáját hozták volna a magyar nép nyakára és a harmadik világháború réme közelebb került volna. * íme, a moszkoviták a meszszi Dél-Afrikában is a régi nótát fújják, elárulva a propaganda központi irányitását. A FOGPISZKÁLÓ DICSÉRETE DALLAS, Tex. — A Dallas Midwinter Dental Clinic egyik fő előadója volt Dr. Orbán Bálint denveri fogsebész, aki a foghus megbetegedéseiről értekezett. Laikusok szempontjából legfontosabb orvosi megállapítása az volt, hogy akinek bármily foghus betegsége van, minden étkezés után használjon fogpiszkálót. Ha nyilvános helyen, étteremben, bojkott alatt áll is a fogvájó, legalább látatlanban okvetlenül használni kell azt a foghus védelmében. uiairikások a kommunisták ellen Vizkereszt után 5. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 13, 24-30 Az időben mondá Jézus a seregnek e példabeszédet: Hasonlít a mennyek országa olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Mikor pedig aludtak az emberek, eljőve az ellensége és konkolyt vete a búza közé és eltávozék. Amint oedig felnőtt a vetés és termést hozott, föltetszék a konkoly is. . . Akkor a házigazdához menvén a szolgái, mondák neki: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe; honnét vagyon tehát benne a konkoly? Erre feleié nekik: Ellenséges ember cselekedte azt. A szolgák pedig kédék: Akarod-e, hogy menjönk és kigyomláljuk azt? Ő meg mondá:Nem, nehogy a konkolyt szedegetve, kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok felnőni mindkettőt aratásig és aratáskor majd megmondom az aratóknak: szedjétek ki előbb a konkolyt és kössétek azt kévékbe, hogy elégessék; — a búzát pedig gyüjtsétek össze csűrömbe. SZENTBESZÉD Alig lesz életünkben egy nap, amelyen ne vennők hasznát, ha a búzára, a konkolyra és az aratásra gondolunk. Magyar anyanyelvűnk egyik legkedvesebb remeke, hogy a búzát “élet”-nek nevezi. És valóban az élet, az ember földi életének fenntartója a búza. De még mélyebb, még magasztosabb értelemben “élet”, mert természetfölötti örök élet az, ami az isteni Mag/etőnek pazarul hintett buzaszemeiből kikéi. Ez a buzaszem, ez a vetőmag Isten igéje. Krisztus Urunk maga igy magyarázza példabeszédét. Tehát a.z Isten szava, bárhol és bármikor és bármilyen formában szól hozzánk, természetfölötti életbe csírázó és örök boldogságba kalászosodó buzaszem. Mily boldogok vagyunk tehát, ha soha és sehol nem zárjuk el a füleinket Isten szava elől, hanem felfogjuk, megért:ük, szivünkbe zárjuk azt. Az ily buzaszemek áradaa mindig hullik reánk, mint az áldásos májusi eső. Minden egyes szentmisének szövegében ezer és ezer ilyen isteni életcsirát rejtő buzaszemmel találkozunk, ts mindez a mienk, csak ájtatos szívvel figyelmes léekkel, őszinte jóakarattal kell olvasnunk és hallgattunk a miseszövegeket, prédikációt és hull a sok jó nag, Isten igéje, lelkünk szántóföldjére. Az életben sokszor észrevehetjük a buzamagot, Isten hangját, Isten szavát, de ott van már belekeverje az ördög praktikája is, a szivet-lelket mételyező, ;yilkos konkoly is. Sajnos, de való: konkoly igenis ran. Krisztus Urunk is azt mondja, hogy van. Igen, íz Isten legszorosabban vett szántóföldjén, az Egyházban is van. Aki bűnös, igazságtalan, kevély, kapzsi, iszákos, tisztátalan viselkedésével, szavaival botrányt ad, az mind az ördög bérence és konkolyt hint Isten szántóföldjébe. És, sajnos, bizony a konkoly is kikéi és fejlődik, sokszor gyorsabban, mint az Isten igéjének magva. Amint a kertben is a gaz és csalán bujábban fejlődik, mint a nemes palánta. Már most rajtunk áll, hogy melyik táborba szegődjünk földi életünk tartamára: Krisztus Urunknak, az isteni Magvetőnek követői és apostoltársai legyünk-e, vagy a mételyező, konkolyhintő, lelket ölő csatlósai. Az utóbbiak végső sorsa bizonyos: csúnyán csalatkoznak. Az ördög a hazugság atyja, aki kezdettől fogva hazudott és hazudik az utolsó ítéletig — és mindörökké. Tehát csatlósait is megcsalja, bérenceit hamis pénzzel fizeti. Ellenben, ha a mi szavaink és cselekedeteink és egész életünk a magunk szerény módján az isteni Magvető követése, Isten igéje szerinti élet és Isten igéjének továbbterjesztése, akkor nyugodtak lehetünk végső sorsunkról, az Isten örök boldogsággal napsugaras szérűin. Csak bölcs türelem! Várjunk az aratásig! Sajnálkozva néznők azt a földmivest, aki balga türelmetlenséggel már májusban kaszával menne neki a búzatáblájának. Minden tehetségünkkel igyekszünk őt visszatartani: “Várj az aratás idejéig!” Krisztus Urunk is csittitja a türelmetlenkedőket, akik afölötti izgalmukban, hogy a földön életadó búza és mérges konkoly egymással szomszédosok, tulbuzgalmukban ököllel, marokkal csak a konkoly pusztításán törik a fejüket. Urunk maga mondja: ez a türelmetlen izgulás oktalan. Mi csak, Urunkat követve, buzgón igyekezzünk, arcunk verejtékével dolgozzunk, hogy a saját lelkűnkben kicsirázzék, virágba boruljon és kalászba érjen az isteni Ige magva; és legyünk az isteni Magvető buzgó apostoltársai a magunk kis körében. Egyebekben várjunk türelemmel az aratásig. Akkor a konkoly úgyis tüzbevettetik. Az Isten búzájából pedig diadalmasan kifejlődik az örök élet! BELGRAD. — “Államellenes” izgatás cimén 15 évi börtönre Ítélték Zágrábban Father Rudi Jerak ferencrendi papot, aki állítólag összeköttetésben állt a titokban működő ellenállási csoporttal. Tizenhárom más vádlottat 10 hónaptól 11 évig terjedő börtönnel büntettek. Ugyanakkor Eszéken hét katolikus pap ellen folyik bünper, ugyancsak államellenes cselekmények vádjával.
