A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-05-06 / 18. szám
8. OLDAL \ W> PÁSZTOR Husvél után harmadik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János Ifi, —16—22 Még egy kis idő és már nem láttok engem és megint egy kis idő s megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, mit beszél. Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt s mondá nekik: Efelől tudakozódtok egymást között, hogy mondottam: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem? Bizony, bizon> mondom nektek, hogy ti majd sirtok és jajgattok, i világ pedig örvendeni fog, ti majd szomorkodtok, di a ti szomoruságtok örömre fordul. Az asszony, midőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órája, mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra örömében, hogy ember született a világra. Ti is most ugyan szomoruságbar vagytok, de majd ismét örömötöket senki sem veszi el deni fog szivetek, és örömötöket senki sem veszi e' tőletek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk feltámadása után 40 napig méf a földön időzik, többször megjelenik apostolai köré ben, hogy őket tanítsa és előkészítse a nagy rnunká ra, a krisztusi tanoknak hirdetésére, másrészt pedig hogy megbékéltesse őket azzal a gondolattal, hogtávozik körükből és hogy egy időre magukra marad nak. Amidőn Krisztus Urunk bucsuzkodik, komol; figyelmeztetéseket is ad apostolainak. Különösen ar ra a nagy igazságra hívja fel figyelmüket, hogy i boldogságukat ne keressék e világon, mert a föld nen áz igazi boldogság helye; akik egykoron el akarjál nyerni az igazi boldogságot, azoknak a földi élet ben szenvedniük, fáradozniok, küszködniük kell. Könny és sirás, küzdelem és szenvedés, nélkülö wés és nyomor, ez volt a sorsuk jobbára az aposto iioknak s az a sorsa ma is szinte minden igaz ember nek. “A világ pedig örülni fog.” Mialatt a jók, az iga rak szomorkodnak, a világ fiai örvendenek, vigad; iák. Mindig megvolt a bántó s kegyetlen külömbség u jók és a rosszak sorsa között, mindig megvolt az ! logy a gonoszoknak látszólag jobb sorsuk volt a föl Jön, mint a jóknak, de talán még egy idő sem igazol ta Krisztus szavait fényesebben, mint a mai idő: “T. majd könnyeztek és sirtok.” Valóban, az embernek kétségbe kellene esnie £ szomorú jelenség fölött, hogy a rosszaknak földi szempontból véve jobb a sorsuk, mint a jóknak, hs az ember nem tudná azt a nagy igazságot, hogy mindez csak “egy kevéssé” tart, ha Krisztus Urunk nen mondta volna azt is: “De a ti szomoruságtok örömre fordul és örömeteket senki sem veszi el tőletek!” Ámde, amikor Krisztus előre figyelmeztette apostolait, s apostolaiban bennünket is arra, hogy a földön kereszt vár a jókra, s hogy a jó Isten azokat, akit szeret, próbára teszi, ugyanakkor azt is megmondta, hogy mindez csak egy kevéssé tart, a kereszt után ott van a győzelmi zászló, a Nagypéntek után a Husvétvasárnap, a halál után a feltámadás. A világon mindez csak kevéssé tart. És ha egyszer eljön az emberért a halál, hát akkor ugyan mit használ a vagyon és a nagy hang, mit használnak az előkelő rokonok? Senki, semmi nem szabadit meg a haláltól, mindez akkor már semmit sem használ, sőt ellenkezőleg, mindez akkor csak vádló gyanánt lép fel az ember ellen . . . A halál után a szegény Lázárnak rongya többet ér, mint a dúsgazdagnak minden aranya és ezüstje; a halál után egyetlen egy könny többet ér, mint a földnek minden vidámsága. Az igazaknak az a krisztusi ÍGÉRET szolgáljon erősségül és bátorságul, hogy bár most ugyan szomorúságuk van, de az csak egy kevéssé tart s azután — mint Krisztus mondja — meglátlak titeket és örvendeni fog szivetek s örömeteket senki sem veszi el tőletek. Szívleljük meg Krisztus Urunk szavait, és ne futkossunk az után az öröm után, amelyet a világ ad, de a halál elvesz, hanem keressük azt az örömet, amelyet Krisztus Urunk ad és amelyről azt mondja, hogy: “azt az örömet senki sem veszi el tőletek!” LONDON. — Marlborough hercegének fia és örököse, a 33 éves Marquess of Blandford, válik 30 éves feleségétől. Amikor, 1951-ben, megesküdtek, esküvőjük az év legnagyobb társadalmi eseménye volt: “Az Év Házassága”. A lakodalmi vendégek közt voltak a királyi család képviseletében Erzsébet királyné, a mostani Erzsébet királynő anyja és Margaret hercegnő, akinek esküvője pár hét múlva “Az 1960 Év Házassága” lesz. Egy görögkeleti vallásu pap (jobbra) üdvözli a Little Creek, Va.-ba érkezett 23 tengerészt, az elsüllyedt Ethel C. ócskavasai szállitó lebanoni teherhajó legénységét. Mentőcsónakban és hevenyészel tutajon 13 órán keresztül hánykolódtak a tengeren, mig az amerikai partőrség egy hajója megmentésükre sietett. PETŐFI FEHÉR RÓZSÁJA , z Irta: BARÓTI LAJOS Mikor Petőfi Sándor 1845- hen felsőmagyarországi körútját elvégezve, visszasietett jl fővárosba, Nógrádmegyéoen keresztülutaztában megállóit Losoncon, hogy néhány jttlakó jó barátját meglátogassa. Két hétnél tovább mu.atott a vendégszerető város falai között, hol őt, mint a lemzet jeles költőjét mindeíiitt a legnagyobb szívességgel és előzékenységgel fogadók. Már készen volt a továbbitazásra, midőn egy közbeö-tt esemény továbbra is ? 'áros falai közt marasztotta Az elutazásra kitűzött na oot megelőző délután St. ba 'átjánál, ahol szállva volt öl és alá sétált Petőfi a szó iában, meg-megáilva néha logy futó pillantást vesser >rre vagy arra a képre, mel\ izemébe ötlött a falon. E°y zerre azonban hirtelen meg állt egy női fejet ábrázoló fej lőtt és szótlanul nézte. — Talán bizony megtetszett? — kérdezte St., észrevéve, hogy Petőfi egészen el nélyedt a kép nézésébe. — Valóban igen szép kép! — válaszolt Petőfi, még miniig a képet szemlélve. —Én a képnek sokkal ?zebb eredetijét is ismerem, — jegyezte meg barátja mosolyogva : — Ennél szebb csak egy angyal lehet! — Amennyiben szépség, jóság, erény és szellem valakit azzá tesznek e földön. Különben a nő, akihez ez a kép hasonlít, városunkban él. — Valóban kiváncsivá teszel. — Ha óhajtod, eléggé érdekes élettörténetét is elmondom. — Kérlek. St. ezután elmondta Petőfinek, hogy az a nő egy igen szegény zsidó egyetlen gyermeke. Anyja már régen meghalt és magát és megvakult ityját varrás által szerzet keresményéből tartja fenn. Már mint tizennégyéves leányka mindenki előtt íeliint ritka szépségével és milőn naponkint a varróintézetje ment, útközben valóságos jstromot kellett a város fiatalembereitől kiállania, akik szívesen kisérték a szép var- Ióleányt az intézetig és haza. Fölserdülvén, nemcsak a város hanem az egész megye leg szebb hölgye lett és mint lyet csakhamar számtalan mádó vette körül, akik vagyonukat, rangjukat ajánloták fel a szerelméért és kezé'rt. Ezek közé tartozott St., Petőfi barátja is; de csakhamar megtudta, hogy a leány választott már és hogy a szerencsés: K. K. fiatal ügyvéd. Petőfi barátja elbeszélésének befejezése után kétszeres vágyat érzett a nővel való megismerkedésre és noha föltett szándéka volt másnap tovább utazni, rövid megfontolás után kijelentette barátja előtt,. hogy látni szeretné a szép hőt, mutassa be öt neki Másnap délelőtt megtörtént a látogatás. Ida, kit St. a látogatásról Halló, odafeni! Ez a különös felvétel a detroiti városháza épületéről készüli a tavaszi tisztogatási munkálatok alkalmával. Az épület tetején, a 125 láb magas zászlórudon Charles Dickson munkás látható. előre értesített, előzékenyen fogadta vendégét. Petőfit meglepte a nő szeretetreméltósága, ritka szépsége és szellemessége. Az első látogatás után na ponkint elment Idához. Be szélgettek irodalomról, divatról, könyvekről és napieseményekről, mindenről, ami eszükbe jutott. Csupán szerelemről nem szólt még előtte Azt ugyan elmondta neki sokszor, milyen boldog volna, ha ilyen szép, okos kis felesége volna, mint Ida. Milyen szé pen eléldegélnének ők Pesten • ő a padlásszobában írna verseket, a szerkesztők aranyakkal fizetnék, — kis felesége pedig a földszinten csinos ‘boltban főkötőket és kalapokat árulna drága pénzért. Olyan boldogság volna ez, amilyen a hetedik égben sincs. Természetesen Ida az ily bohóságokra csak nevetett, Petőfi sokáig habozott, bevallja-e neki szerelmét vagy ne? Végre is egyenesen bevallotta, hogy szereti. Ida elkomolyodott, aztán igy szólt: — Nem tudja ön, hogy menyasszony vagyok? Ezután még párszor ellátogatott Idához Petőfi és egy délután tudatta vele, hogy másnap reggel elutazik, ez tehát bucsulátogatása. Úgy váltak el egymástól, mint jóbarátok. S másnap Petőfi csakugyan elhagyta Losoncot St. barátja társaságában. Pár kilóméternyire hagyták már maguk mögött a vá rost, midőn egy utszéli csárda előtt elhaladva, Petőfi megáljt kiáltott a kocsisnak. — Mi baj ? — kérdezte St. — A városban felejtettem a köpenyegemet, — felelte Petőfi nyugodta, mialatt leszállóit a kocsiról. — Majd visszafordulunk — jegyezte meg St. — Nem szükséges — majd csak magam megyek. — De már jó meszire hagytuk a várost. — Nem tesz semmit. St., ismerve Petőfi határozottságát, nem -tett több ellenvetést, Petőfi pedig haladt a város felé és midőn az utszéli csárdához ért, bement. A csárda ablakában gyönyörű fehér rózsák nyíltak. Ezekből megvette a legszebbiket és aztán egyenesen a városnak tartott. Odaérve, Ida alkása felé irányozta lépteit. Ida megepődve látta Petőfit maga előtt, rózsával kezében. — ön mégsem utazott el? — Igen, hanem ezt a ró* zsát még el akartam önnek hozni emlékül. Isten vele! Az inaszakadtról nevezeti vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 5, 1—15 Az időben felméne Jézus Jeruzsálembe. Vagyon pedig Jeruzsálemben egy fürdőtói amely zsidó nyelven Betszaidának nevezteti, és öt tornáccal bir. Ezekben feküdtek a betegek: vakok, sánták, elszáradtak nagy sokasága, akik a vizhullámzását várták vala. Mert az Ur angyala időnkint leszállt a tóba és hullámzásba jött a viz; és aki először szállt le a tóba, vizhullámzás után, meggyógyult, bárminő betegjégben sinylődött. Vala pedig ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett. Ezt Jézus feküdni látván 's tudván, hogy már sok idő óta van igy, mondá neki: Akarsz-e meggyógyulni? Feleié neki a beteg: Uram, lines emberem, aki, midőn a viz hullámzásba ion, eníemet a tóba bocsásson, mert amig én oda érkezem, más száll le előttem. Mondá neki Jézus: Kelj fel, vedd ágyadat és járj! És azonnal meggyógyula a napon. Mondák azért a ísidók a meggyógyultnak: Szombat vagyon, nem szabad felvenned az ágyadat; Feleié nekik: aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és járj! Kérdék tehát őt: Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked: Vedd ágyadat és járj? A meggyógyult oedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus eltért ama íelyen levő népseregtől. Azután Jézus a templomban találá őt és mondá neki: íme, meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. Elméne az az ember és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt .meggyógyította. SZENTBESZÉD Nem ismerte még eddig az inaszakadt ember Jé Mist, sem az ő hatalmát és erejét, mivel sohasem lát,a őt. íme, Jézus egy szavával meggyógyitotta az ina;zakadt embert e szavak kíséretében: Kelj fel, vedd ágyadat és járj. Amint Krisztus Urunk megparancsolta az inaszakadt embernek, hogy vegye fel ágyát, íz azonnal meggyógyult és felvevé agyát és járt. Mindez pedig szombaton történt; azért a zsidók egész íyiltan szemére vetették a meggyógyult embernek, íog.yan merészelte a szombatot megszegni. Abban az időben a zsidóknál szombaton tiltva volt minden munka, különösen a teherhordozás. Krisztus ennek dacára az általa szombaton meggyógyított embernek az ellenkezőt parancsolta. Tette ezt részint azért, mivel meg akarta mutatni a zsidóknak, hogy ő a szombat Ura s ezért annak törvénye alól felmentvényt adhat; részint pedig azért, mivel a mózesi törvény által tiltott munka szolgai raunba volt, nem pedig jámbor és istenes cselekedet. Később a templomban találta Jézus a meggyógyult embert és igy szólt hozzá: íme meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. A betegség tehát az inaszakadt ember bűneinek büntetése volt. lnne, bűnei s ezeknek bűntetése neki már megbocsáttattak, ámde vigyáznia kell, hogy ne ismétlődjenek. Ez a példa lebegjen lelki szemeink előtt. Kerüljük a bűnt és a vétket. Ha pedig ősszíileink eredeti vétkének az egész emberi nemre kiható súlyos következményei folytán vétkezünk, siessünk a gyóntató székhez, ahol őszintén tárjuk fel a lelki állapotot, vékeink alpi a feloldozást megkaptuk, keljünk fel a tétlenségből és a jó cselekedetekben előhaíadni törekedjünk. Azzal megfordult és távozott. Midőn Petőfi egy órai gyaloglás után visszatért a kocsihoz, barátja kíváncsian kérdezte: — Hát a köpenyeged hol van ? — Nem is volt — válaszolt Petőfi röviden és viszszaült a kocsiba, mely tovarobogott. A fiatal ügyvéd pedig néhány hét múlva nejének, Idának asztalkájára tett egy divatlapot, melyben Petőfinek “A varróleány’’ cimü költeménye volt. XXIII. János pápa Róma alapításának 2,713 évéi azzal ünnepelte, hogy a Vatican Cityben levő rádióállomás utján szerencsekivánatainak adott kifejezést a legújabb nagy város, az uj brazíliai főváros. Brasilia megszületése alkalmából.
