A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-04-29 / 17. szám

8. OLDAL \ M POSZTÓI? Husvét után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, lü, 11—1G Én vagyok a ió Pásztor .. > A jó pásztor életét ad ja juhaiért .A béres pedig és aki nem pásztor, ki­nek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat. A béres elfut, mert béres él nem törődik a juhokkal ... Én vagyok a jó Pásztói és ismernek engem enyéim, amint ismer engem az Atya, én ismerem az Atyát és életemet adom a juho­kért. Egyéb juhaim is vannak, amelyek nem ez akol­­ból valók, azokat is ide kell teremnem s hallgatni fog­ják az én szómat és egy akol lészen és egy pásztor. SZENTBESZÉD Álljunk meg e jellegzetes szavak mellett s el­mélkedjünk azok fölött. Krisztus a jó Pásztor, a lel lceknek az igazi pásztora, aki nemcsak tanította a: embereket, nemcsak megmutatta nekik az igazságrí vezető utat, azt az utat, mely egyedül vezet a jó Is­tenhez, hanem Krisztus az a pásztor is, aki életét b feláldozta az emberekért, vagyis megváltotta az em­bereket a bűntől és a büntetéstől. Mert amint az iga zi pásztor nemcsak arról gondoskodik, hogy a nyá; nak jó legelője legyen, hanem meg is védi a farkas tói és a tolvajtól, úgy Krisztus Urunk is főleg azért mondja önmagáról: “Én vagyok a jó Pásztor”, mert amellett, hogy tanította az embereket, meg is váltót fa őket a legnagyobb ellenségtől, a legragadozóbl farkastól, a legveszedelmesebb tolvajtól: a bűntől ét az ördögtől. A jó pásztor ismeri minden egyes juhát és bá rányát. Ismeri a hangját, ismeri gyapját, ismeri ju hainak a természetét és szokását, tudja, hogy melyik kel hogyan kell bánni; tudja azt is, melyik a jó veze tő, melyik a jó tejelő és melyik a jó báránynevelő Krisztus Urunk is, mint jó Pásztor, azt mondja ma gáról: “Ismerem enyéimet!” Ez természetes is. Mer ha már egy emberi pásztor ismeri száz és száz juhát száz és száz bárányát, akkor semmi csodálni vak' nincs abban, hogy Krisztus, az isteni Pásztor ismer:' az övéit, ismeri az embereket, ismer bennünket. Is­meri külsőnket, de még inkább belsőnket, mert hál ftz Isten előtt a belső számit és nem a külső; ismer oinden egyes tettünket, szavunkat, sőt még gondo /atainkat is; ismeri a szándékunkat, úgy ismer ben lünket, amilyenek tényleg vagyunk. Vessünk hát számot magunkkal, vájjon elmond .iatjuk-e nyugodtan magunkról, hogy Krisztus nyájá­hoz tartozunk, avagy talán ránk is illenek a szavak­­“Egyéb juhaim is vannak, melyek — nem ez akolbó. valók.” Az emberek mind Krisztusnak juhai, s követke­zőleg azoknak mind egy akolban, vagyis egy házban kellene lenniök, de — sajnos — nem igy van. És ez áll nemcsak a pogányokra, nemcsak a zsidókra nézve hanem szomorúan szól a keresztényekről is. Mert há; valljuk meg őszintén, sokan a keresztények közűi is elhagyták az Ur Jézus egyházát s Krisztus idejé­től kezdve napjainkig szinte szakadatlanul akadtak s akadnak olyan keresztények, akik nem akartak és nem akarnak a Krisztus Urunk által küldött evan­géliumhirdetőkre és tanítókra hallgatni. A keresztények azért nincsenek egy egyházban, mert nem ismerik igazán Jézust. Ha ismernék, va­gyis, ha .igazán az Ur Jézusé lennének, akkor ég­egyházban is lennének. Akkor ugyanis tudniok kel­lene. hogy Krisztus annak az egyháznak, amelyet megalapított, megígérte, hogy: “íme, én veletek va­gyok mindennap, egészen a világ végezetéig.” Akkor tudniok kellene, amikor Krisztus Urunk az egyházat alapította, akkor Szent Péternek azt mondotta: “Te Péter vagy, azaz kőszikla s e kősziklán építem anya­­szentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Vagyis Krisztus igazi egyházát semmi földi hatalom le nem győzi és Krisztus egyháza soha nem tévedhet, mert Krisztus állandóan az egyházával van. Legyünk mindnyájan Krisztus engedelmes, szó­fogadó bárányai, akkor majd Ő is mindenkor jó pász­torunk lesz. H. A. Karo, aliengernagy. néoszámlálással kapcsolatos kérdéseket intéz a Caribbean tengerben levő Swan Island 28 tagból álló lakosságához. A középamerikai kis sziget az 1600-as években tengeri kaló­zoknak volt a tanyája. A szigetel az Egyesült Államok, valamint Honduras magukénak követelik. Az altengernagy, aki egy speciális osztaggal térképezi a szigetet, szívesen vállalkozott a népszámlálási adatok beszerzésére. A sziget lakosságának száma az 1950 évi népszámlálás óta 4 taggal csökkent. A kenethozó asszonyok EVANGÉLIUM Szent Márk 15, 43—47; 1G, l—S. ÁRNYAK MISIJE Az ultimátum — első és utolsó szó Miközben Eisenhower, Macmillan és De Gaulle arról tanácskoznak, hogy milyen javaslatokkal lép­jenek Kruscsev elé a májusi csúcskonferencián, Krus­­csev üzenetet küldött nekik: A berlini ultimátumról egy szót sem von vissza, a nyugati hatalmaknak ta­karodnak kell Berlinből. Ha Eisenhower, Macmillan és Da Gaulle nem hajlandók a jó szóra és nem köt­nek békét a keletnémet szovjetzónával, Kruscsev egyedül aláírja ezt a békeszerződést és ezzel auto­matikusan megszűnik a nyugatiak minden joga Nyu­­gat-Berlinben. (Folytatás a 2-ik oldalról) akik festett arcukat legyezőik mögé rejtették, úgy, hogy csupán rizsporos homlokuk, valamint a szemük sarkába ragasztott szépségtapasz lát izott. Zajtalanul lépkedtek a cőlapokon, még ruhájuk su­hogását sem lehetett hallani. Vi oldalhajóban barna zekés 'iatal kézművesek sorakoztak, :sikos nadrágban és kék ha­­isnyában, akik nagyon szép, •ózsás arcú, lesütött szemű ányokat tartottak derekuk­ról átkarolva. A szenteltviz­­artók körül viszont, piros ro­kolyába öltözött, fűzött dere­­hu parasztasszonyok ültek, mig mögöttük bámész tekin­tetű suhancok forgatták por­ié kalapjukat. És mind e sok rsöndes arcot mintha ugyan­­iz az édesbus gondolat tar­totta volna megszállva. Amint megszokott helyére érdéit, Catherine Fontaine átta, hogy az ismeretden pap legédletével az oltár elé lép. VIegkezdődött a mise. Hang­talan, furcsa szertartás volt. 3em az ajkak mormolását, kém a csengettyű hangját lem lehetett hallani. Cathe­­úne érezte, hogy valaki figye­li és nem veszi le róla a sze­­mét.~ Amint kissé oldalt pil­lantva szemügyre vette szom­szédját, abban régi szerelme­két, a fiatal d‘Aumont-Cléry lovagot ismerte fel, aki már negyvenöt éve halott volt. Egy kis anyajegy a bal fül­cimpa alatt, valamint hosszú, fekete szempillái bizonyítot­ták, hogy nem téved. Ugyan­az az arany zsinórozással dí­szített, piros vadászruha fe­szült rajta, melyet azon a na­­oon viselt, amikor a saint-leo­­nardi erdőben összetalálkozva, vizet kért tőle és csókkal fi­zetett érte. Jó színben van és változatlanul fiatal. Mosolya szabaddá tette farkaskölyök fogait. nak a pürgatórium füzében szinte elviselhétetlen magánj minden kínját szenvedik el Olyan boldogtalanok, hogj egy jóleikii angyal az Ur en gedelmével minden évben eg.\ szer, éjnek idején, összehozzs őket elszakadt szerelmükkel régi parókiájuk templomábar ahol kéz a kézben meghallgat­hatják az árnyak miséjét. Is­ten különös kegyelme folytár nekem is megadatott, Cathe­rine, hogy láthassalak haláloc előtt. — Szívesen meghalnék suttogta Catherine Fontaine hogy újra olyan szép legyek mint akkor, amikor inni ad­tam neked az erdőben. Amint igy beszélgettek, egy agg kanokok díszes réz­tányérral járt körbe és ala­mizsnát gyűjtött. A résztve­vők mind zajtalanul hullatták a tálba adományuk!. Csupa régi, a forgalomból kivont arany meg ezüst pénz volt. Tallérok, forintok, és hasonló érmék. Mikor az öreg pap a lovaghoz ért, az egy Lajos­­aranyat helyezett a tányérra, mely épp oly kevéssé csen­gett, mint a többi pénzdarab. Catherine hiába keresgélt ké­zitáskájában, nem talált egyetlen rézpénzt sem. így hát, mivel nem akarta elutasí­tani az agg főpapot, lehúzta ujjárói a gyűrűt, melyet a lo­vag adott neki halála előtt és a fémtálba dobta. Az akkorát kongott tőle, akár egy harang és a váratlan hangtól elájut a lovag, a pap, valamint az összes résztvevő. Kialudtak a POLITIKAI HIRDETÉS gyertyák is és Catherine Fontaine egyediül maradt a sötétben. A seki-estyés nagyot hör­­pintett borából, majd elgon­dolkozva folytatta: — Úgy meséltem el önnek ezt a történetet, ahogy apám­tól hallottam, és igaznak tar­tom, mert mindenben egyezik azzal, amit az elhunytak külö­nös szokásairól megfigyel­tem. Gyermekkorom óta fog­lalkozom a halottakkal és tu­dom, hogy visszajárnak hoz­zánk a földre. A förvények éjnek idején ott bolyonganak életükben elrejtett kincsük körül. Vigyáznak aranyukra, de ennek nemegyszer kárát vallják, mert az ember gyak­ran bukkan elásott pénzre, ha kisértet-járta helyen kutat. Elhalt férjek sokszor meglá­togatják ittmaradt feleségü­ket és megnevezhetnék többe­ket, akik haláluk után jobban vigyáznak rájuk, mint ahogy életükben tették. Pedig az el­hunytaknak nem volna szabad féltékenykedniűk. De hát én csak elmondom, amit tapasz­taltam. Mindenesetre számol­ni kell vele, ha az ember öz­vegyasszonyt vesz el. — Még csak annyit, hogy a rendkívüli éjszaka utáni reg­gelen Catherine Fontaine-t holtan találták ágyában. A Szent Eulália templom szol­gája egy aranygyűrűt fede­zett fel az alamizsnagyüjtő persely fenekén, amelyet két egymást fogó kéz rajza diszi­— Nagy jó uram, egyetlen szerelmem, szólt hozzá hal­kan Catherine Fontaine, le­gyen önhöz irgalmas az Ég. Bár felkeltené bennem végre a megbánás érzetét az elkö­vetett bűnnel szemben, mert fehér fürtjeimmel és a halál küszöbén sem sajnálom még, hogy szerettem önt. De ked­ves barátom, én szép uram, vajon kik ezek a régi módra öltözött emberek, akik itt ezt a csendes misét hallgatják? Lovag d’Aumont-Cléry alig hallható és mégis kristály­­tiszta hangon felelte: — Catherine, ezek a fér­­riak és asszonyok a purgató­­rium lelkei, akik hozzánk ha­sonlóan földi szerelemmel vét­keztek, de Isten nem taszítot­ta el őket magától, mert bű­nük, akár a miénk, nem fa­kadt gonoszságból. Mig sze­relmesüktől távol megtisztul-POLITIKAl HIRDETÉS Szavazza LE a felesleges uj adókat, melyeket a Clevelandi Iskolaszék ajánl! MIÉRT TERHELNÉ OTTHONÁT ÉS CSALÁD­JÁT MAGAS ADÓEMELÉSSEL, AMIKOR MÉG OSZTÁLYTERMEK ÜRESEN ÁLLNAK CLEVELANDBAN! SZAVAZZON AZ ISKOLA ADÓ EILEN! CLEVELAND FEDERATION OF REALTY INTERESTS Henry DuLaurence, elnök APARTMENT AND HOME OWNER'S ASSOCIATION Karl Duldner, ügyvivő iiilcár Az időben eljőve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várta vala Isten országát s bát­ran beméne Pilátushoz, s kóré Jézus testét ... És hiván a századost, megkérdező őt, vájjon meghalt-e már? És midőn értesült a századostól, Józsefnek ajándékozó a testet. József pedig gyolcsot vásárolván és levevő őt, gyolcsba takará és betevő őt a sírba, mely a kősziklában vala kivágva, és követ hengeri­­tett a sir szájára. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézik vala, hová tették.. És mikor el­múlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Salome, fűszereket vásáriának, hogy élmén­yén, megkenjék Jézust. És korán reggel, a hét első napján, a sírhoz ménének — napfeltekor. És mond­ták egymásnak: Ki hengeriti el nekünk a követ a sirbejáratától? És oda tekintvén látták, hogy a kő el^ van hengeritve, pedig igen nagy vala. És bemen­tén a sírba, látónak egy ifjút ülni iobbkéz felől, hosz­­szu fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne felietek! A megfeszített názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt; ime a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanít­ványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Ga­­lileába, ott meglátjátok őt, amint mondotta nektek. Azok pedig kimenvén, elfutának a sírból, mert el­fogta őket a rettegés és félelem és senkinek sem szól­tak, mert féltek vala. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk ezen asszonyok megérkezése előtt, éjfél után, a nap fel jötte előtt, feltámadt halot­taiból úgy, mint azon időben született a Boldogságos Szűztől, úgy most, a "dicsőséges feltámadás alkalmá­val a Szentlélek erejével újjászületve, mint az igaz­ság uy Napja az egész földkerekséget elárassza vi­lágosságával. Valamennyi szentatya tanítása szerint az Ur feltámadása a sírbolt megnyitása nélkül tör­tént. Krisztus Urunk az ő sirboltiát elzáró kövön ke­resztül isteni ereiével áthatolva támadt fel halottai­ból, megdicsőült testben. A kenethozó asszonyok midőn bementek a sírba is abban nem találták Krisztus Urunk testét, szent félelemmel teltek el részint azért, mivel a sirt üre­gen találták, részint azért, mert angyalokat vettek íszre maguk előtt, részint féltek is, nehogy gyanúsak­nak látszassanak aziránt, hogy talán ők lopták el Jé­zustféltek tehát a kenethozó asszonyok, hogy meg­ölik őket annak hallatára, hogy a megfeszített Krisz­tus feltámadását hirdetik. Krisztus feltámadása alapia a mi hitünknek, mert amint Szent Pál mondja: “Ha Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a ti hitetek, de hiábavaló a mi prédikálásunk is”, akkor Krisztus megalázó­­iása nem vált volna dicsőséggé, akkor a keresztények alázatos, szegény és keresztteües élete szintúgy re­ménynélküli lenne; akkor a világi élet lenne a dicső­ség, a mi életünk pedig semmi. Az Ur feltámadása által nyerünk bizonyságot arról, hogy Krisztus élete nemcsak a lélek boldog halhatatlanságára, hanem a testnek is megdicsőülésére, az egész emberiség vál­ságára vezérel, mert az ő feltámadása nekünk is fel­támadásunk, ha mi az Ő élete szerint élünk. PARIS. — Hivatalos jelentés szerint á múlt év­ben 15,753 francia halt meg alkohol okozta betegség­ben. A forgalmi balesetek áldozatainak 97 százaléka ittas volt. Az összes gyilkosságok 60 százaléka, az er­kölcsrendészeti kihágások 67 százaléka, s a gyújtoga­tások 40 százaléka a túlzott alkoholfogyasztás követ­kezménye. Rio de Janeiro közelében 2100 láb magas hegycsúcson áll a hatal­mas Krisztus szobor, melyet mérföldekről látni lehel. A szobor a felhők felett mutatkozott amerikai Marine Corps katonáknak, akik I helikopterekben szálltak el mellette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom