A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-04-29 / 17. szám
8. OLDAL \ M POSZTÓI? Husvét után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, lü, 11—1G Én vagyok a ió Pásztor .. > A jó pásztor életét ad ja juhaiért .A béres pedig és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat. A béres elfut, mert béres él nem törődik a juhokkal ... Én vagyok a jó Pásztói és ismernek engem enyéim, amint ismer engem az Atya, én ismerem az Atyát és életemet adom a juhokért. Egyéb juhaim is vannak, amelyek nem ez akolból valók, azokat is ide kell teremnem s hallgatni fogják az én szómat és egy akol lészen és egy pásztor. SZENTBESZÉD Álljunk meg e jellegzetes szavak mellett s elmélkedjünk azok fölött. Krisztus a jó Pásztor, a lel lceknek az igazi pásztora, aki nemcsak tanította a: embereket, nemcsak megmutatta nekik az igazságrí vezető utat, azt az utat, mely egyedül vezet a jó Istenhez, hanem Krisztus az a pásztor is, aki életét b feláldozta az emberekért, vagyis megváltotta az embereket a bűntől és a büntetéstől. Mert amint az iga zi pásztor nemcsak arról gondoskodik, hogy a nyá; nak jó legelője legyen, hanem meg is védi a farkas tói és a tolvajtól, úgy Krisztus Urunk is főleg azért mondja önmagáról: “Én vagyok a jó Pásztor”, mert amellett, hogy tanította az embereket, meg is váltót fa őket a legnagyobb ellenségtől, a legragadozóbl farkastól, a legveszedelmesebb tolvajtól: a bűntől ét az ördögtől. A jó pásztor ismeri minden egyes juhát és bá rányát. Ismeri a hangját, ismeri gyapját, ismeri ju hainak a természetét és szokását, tudja, hogy melyik kel hogyan kell bánni; tudja azt is, melyik a jó veze tő, melyik a jó tejelő és melyik a jó báránynevelő Krisztus Urunk is, mint jó Pásztor, azt mondja ma gáról: “Ismerem enyéimet!” Ez természetes is. Mer ha már egy emberi pásztor ismeri száz és száz juhát száz és száz bárányát, akkor semmi csodálni vak' nincs abban, hogy Krisztus, az isteni Pásztor ismer:' az övéit, ismeri az embereket, ismer bennünket. Ismeri külsőnket, de még inkább belsőnket, mert hál ftz Isten előtt a belső számit és nem a külső; ismer oinden egyes tettünket, szavunkat, sőt még gondo /atainkat is; ismeri a szándékunkat, úgy ismer ben lünket, amilyenek tényleg vagyunk. Vessünk hát számot magunkkal, vájjon elmond .iatjuk-e nyugodtan magunkról, hogy Krisztus nyájához tartozunk, avagy talán ránk is illenek a szavak“Egyéb juhaim is vannak, melyek — nem ez akolbó. valók.” Az emberek mind Krisztusnak juhai, s következőleg azoknak mind egy akolban, vagyis egy házban kellene lenniök, de — sajnos — nem igy van. És ez áll nemcsak a pogányokra, nemcsak a zsidókra nézve hanem szomorúan szól a keresztényekről is. Mert há; valljuk meg őszintén, sokan a keresztények közűi is elhagyták az Ur Jézus egyházát s Krisztus idejétől kezdve napjainkig szinte szakadatlanul akadtak s akadnak olyan keresztények, akik nem akartak és nem akarnak a Krisztus Urunk által küldött evangéliumhirdetőkre és tanítókra hallgatni. A keresztények azért nincsenek egy egyházban, mert nem ismerik igazán Jézust. Ha ismernék, vagyis, ha .igazán az Ur Jézusé lennének, akkor égegyházban is lennének. Akkor ugyanis tudniok kellene. hogy Krisztus annak az egyháznak, amelyet megalapított, megígérte, hogy: “íme, én veletek vagyok mindennap, egészen a világ végezetéig.” Akkor tudniok kellene, amikor Krisztus Urunk az egyházat alapította, akkor Szent Péternek azt mondotta: “Te Péter vagy, azaz kőszikla s e kősziklán építem anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Vagyis Krisztus igazi egyházát semmi földi hatalom le nem győzi és Krisztus egyháza soha nem tévedhet, mert Krisztus állandóan az egyházával van. Legyünk mindnyájan Krisztus engedelmes, szófogadó bárányai, akkor majd Ő is mindenkor jó pásztorunk lesz. H. A. Karo, aliengernagy. néoszámlálással kapcsolatos kérdéseket intéz a Caribbean tengerben levő Swan Island 28 tagból álló lakosságához. A középamerikai kis sziget az 1600-as években tengeri kalózoknak volt a tanyája. A szigetel az Egyesült Államok, valamint Honduras magukénak követelik. Az altengernagy, aki egy speciális osztaggal térképezi a szigetet, szívesen vállalkozott a népszámlálási adatok beszerzésére. A sziget lakosságának száma az 1950 évi népszámlálás óta 4 taggal csökkent. A kenethozó asszonyok EVANGÉLIUM Szent Márk 15, 43—47; 1G, l—S. ÁRNYAK MISIJE Az ultimátum — első és utolsó szó Miközben Eisenhower, Macmillan és De Gaulle arról tanácskoznak, hogy milyen javaslatokkal lépjenek Kruscsev elé a májusi csúcskonferencián, Kruscsev üzenetet küldött nekik: A berlini ultimátumról egy szót sem von vissza, a nyugati hatalmaknak takarodnak kell Berlinből. Ha Eisenhower, Macmillan és Da Gaulle nem hajlandók a jó szóra és nem kötnek békét a keletnémet szovjetzónával, Kruscsev egyedül aláírja ezt a békeszerződést és ezzel automatikusan megszűnik a nyugatiak minden joga Nyugat-Berlinben. (Folytatás a 2-ik oldalról) akik festett arcukat legyezőik mögé rejtették, úgy, hogy csupán rizsporos homlokuk, valamint a szemük sarkába ragasztott szépségtapasz lát izott. Zajtalanul lépkedtek a cőlapokon, még ruhájuk suhogását sem lehetett hallani. Vi oldalhajóban barna zekés 'iatal kézművesek sorakoztak, :sikos nadrágban és kék haisnyában, akik nagyon szép, •ózsás arcú, lesütött szemű ányokat tartottak derekukról átkarolva. A szenteltvizartók körül viszont, piros rokolyába öltözött, fűzött derehu parasztasszonyok ültek, mig mögöttük bámész tekintetű suhancok forgatták porié kalapjukat. És mind e sok rsöndes arcot mintha ugyaniz az édesbus gondolat tartotta volna megszállva. Amint megszokott helyére érdéit, Catherine Fontaine átta, hogy az ismeretden pap legédletével az oltár elé lép. VIegkezdődött a mise. Hangtalan, furcsa szertartás volt. 3em az ajkak mormolását, kém a csengettyű hangját lem lehetett hallani. Catheúne érezte, hogy valaki figyeli és nem veszi le róla a szemét.~ Amint kissé oldalt pillantva szemügyre vette szomszédját, abban régi szerelmekét, a fiatal d‘Aumont-Cléry lovagot ismerte fel, aki már negyvenöt éve halott volt. Egy kis anyajegy a bal fülcimpa alatt, valamint hosszú, fekete szempillái bizonyították, hogy nem téved. Ugyanaz az arany zsinórozással díszített, piros vadászruha feszült rajta, melyet azon a naoon viselt, amikor a saint-leonardi erdőben összetalálkozva, vizet kért tőle és csókkal fizetett érte. Jó színben van és változatlanul fiatal. Mosolya szabaddá tette farkaskölyök fogait. nak a pürgatórium füzében szinte elviselhétetlen magánj minden kínját szenvedik el Olyan boldogtalanok, hogj egy jóleikii angyal az Ur en gedelmével minden évben eg.\ szer, éjnek idején, összehozzs őket elszakadt szerelmükkel régi parókiájuk templomábar ahol kéz a kézben meghallgathatják az árnyak miséjét. Isten különös kegyelme folytár nekem is megadatott, Catherine, hogy láthassalak haláloc előtt. — Szívesen meghalnék suttogta Catherine Fontaine hogy újra olyan szép legyek mint akkor, amikor inni adtam neked az erdőben. Amint igy beszélgettek, egy agg kanokok díszes réztányérral járt körbe és alamizsnát gyűjtött. A résztvevők mind zajtalanul hullatták a tálba adományuk!. Csupa régi, a forgalomból kivont arany meg ezüst pénz volt. Tallérok, forintok, és hasonló érmék. Mikor az öreg pap a lovaghoz ért, az egy Lajosaranyat helyezett a tányérra, mely épp oly kevéssé csengett, mint a többi pénzdarab. Catherine hiába keresgélt kézitáskájában, nem talált egyetlen rézpénzt sem. így hát, mivel nem akarta elutasítani az agg főpapot, lehúzta ujjárói a gyűrűt, melyet a lovag adott neki halála előtt és a fémtálba dobta. Az akkorát kongott tőle, akár egy harang és a váratlan hangtól elájut a lovag, a pap, valamint az összes résztvevő. Kialudtak a POLITIKAI HIRDETÉS gyertyák is és Catherine Fontaine egyediül maradt a sötétben. A seki-estyés nagyot hörpintett borából, majd elgondolkozva folytatta: — Úgy meséltem el önnek ezt a történetet, ahogy apámtól hallottam, és igaznak tartom, mert mindenben egyezik azzal, amit az elhunytak különös szokásairól megfigyeltem. Gyermekkorom óta foglalkozom a halottakkal és tudom, hogy visszajárnak hozzánk a földre. A förvények éjnek idején ott bolyonganak életükben elrejtett kincsük körül. Vigyáznak aranyukra, de ennek nemegyszer kárát vallják, mert az ember gyakran bukkan elásott pénzre, ha kisértet-járta helyen kutat. Elhalt férjek sokszor meglátogatják ittmaradt feleségüket és megnevezhetnék többeket, akik haláluk után jobban vigyáznak rájuk, mint ahogy életükben tették. Pedig az elhunytaknak nem volna szabad féltékenykedniűk. De hát én csak elmondom, amit tapasztaltam. Mindenesetre számolni kell vele, ha az ember özvegyasszonyt vesz el. — Még csak annyit, hogy a rendkívüli éjszaka utáni reggelen Catherine Fontaine-t holtan találták ágyában. A Szent Eulália templom szolgája egy aranygyűrűt fedezett fel az alamizsnagyüjtő persely fenekén, amelyet két egymást fogó kéz rajza diszi— Nagy jó uram, egyetlen szerelmem, szólt hozzá halkan Catherine Fontaine, legyen önhöz irgalmas az Ég. Bár felkeltené bennem végre a megbánás érzetét az elkövetett bűnnel szemben, mert fehér fürtjeimmel és a halál küszöbén sem sajnálom még, hogy szerettem önt. De kedves barátom, én szép uram, vajon kik ezek a régi módra öltözött emberek, akik itt ezt a csendes misét hallgatják? Lovag d’Aumont-Cléry alig hallható és mégis kristálytiszta hangon felelte: — Catherine, ezek a férriak és asszonyok a purgatórium lelkei, akik hozzánk hasonlóan földi szerelemmel vétkeztek, de Isten nem taszította el őket magától, mert bűnük, akár a miénk, nem fakadt gonoszságból. Mig szerelmesüktől távol megtisztul-POLITIKAl HIRDETÉS Szavazza LE a felesleges uj adókat, melyeket a Clevelandi Iskolaszék ajánl! MIÉRT TERHELNÉ OTTHONÁT ÉS CSALÁDJÁT MAGAS ADÓEMELÉSSEL, AMIKOR MÉG OSZTÁLYTERMEK ÜRESEN ÁLLNAK CLEVELANDBAN! SZAVAZZON AZ ISKOLA ADÓ EILEN! CLEVELAND FEDERATION OF REALTY INTERESTS Henry DuLaurence, elnök APARTMENT AND HOME OWNER'S ASSOCIATION Karl Duldner, ügyvivő iiilcár Az időben eljőve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várta vala Isten országát s bátran beméne Pilátushoz, s kóré Jézus testét ... És hiván a századost, megkérdező őt, vájjon meghalt-e már? És midőn értesült a századostól, Józsefnek ajándékozó a testet. József pedig gyolcsot vásárolván és levevő őt, gyolcsba takará és betevő őt a sírba, mely a kősziklában vala kivágva, és követ hengeritett a sir szájára. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézik vala, hová tették.. És mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Salome, fűszereket vásáriának, hogy élményén, megkenjék Jézust. És korán reggel, a hét első napján, a sírhoz ménének — napfeltekor. És mondták egymásnak: Ki hengeriti el nekünk a követ a sirbejáratától? És oda tekintvén látták, hogy a kő el^ van hengeritve, pedig igen nagy vala. És bementén a sírba, látónak egy ifjút ülni iobbkéz felől, hoszszu fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne felietek! A megfeszített názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt; ime a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őt, amint mondotta nektek. Azok pedig kimenvén, elfutának a sírból, mert elfogta őket a rettegés és félelem és senkinek sem szóltak, mert féltek vala. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk ezen asszonyok megérkezése előtt, éjfél után, a nap fel jötte előtt, feltámadt halottaiból úgy, mint azon időben született a Boldogságos Szűztől, úgy most, a "dicsőséges feltámadás alkalmával a Szentlélek erejével újjászületve, mint az igazság uy Napja az egész földkerekséget elárassza világosságával. Valamennyi szentatya tanítása szerint az Ur feltámadása a sírbolt megnyitása nélkül történt. Krisztus Urunk az ő sirboltiát elzáró kövön keresztül isteni ereiével áthatolva támadt fel halottaiból, megdicsőült testben. A kenethozó asszonyok midőn bementek a sírba is abban nem találták Krisztus Urunk testét, szent félelemmel teltek el részint azért, mivel a sirt üregen találták, részint azért, mert angyalokat vettek íszre maguk előtt, részint féltek is, nehogy gyanúsaknak látszassanak aziránt, hogy talán ők lopták el Jézustféltek tehát a kenethozó asszonyok, hogy megölik őket annak hallatára, hogy a megfeszített Krisztus feltámadását hirdetik. Krisztus feltámadása alapia a mi hitünknek, mert amint Szent Pál mondja: “Ha Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a ti hitetek, de hiábavaló a mi prédikálásunk is”, akkor Krisztus megalázóiása nem vált volna dicsőséggé, akkor a keresztények alázatos, szegény és keresztteües élete szintúgy reménynélküli lenne; akkor a világi élet lenne a dicsőség, a mi életünk pedig semmi. Az Ur feltámadása által nyerünk bizonyságot arról, hogy Krisztus élete nemcsak a lélek boldog halhatatlanságára, hanem a testnek is megdicsőülésére, az egész emberiség válságára vezérel, mert az ő feltámadása nekünk is feltámadásunk, ha mi az Ő élete szerint élünk. PARIS. — Hivatalos jelentés szerint á múlt évben 15,753 francia halt meg alkohol okozta betegségben. A forgalmi balesetek áldozatainak 97 százaléka ittas volt. Az összes gyilkosságok 60 százaléka, az erkölcsrendészeti kihágások 67 százaléka, s a gyújtogatások 40 százaléka a túlzott alkoholfogyasztás következménye. Rio de Janeiro közelében 2100 láb magas hegycsúcson áll a hatalmas Krisztus szobor, melyet mérföldekről látni lehel. A szobor a felhők felett mutatkozott amerikai Marine Corps katonáknak, akik I helikopterekben szálltak el mellette.
