A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-09 / 41. szám

$. OLDAU A JO PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre______________$6.00 Féh évre_______________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year--------------------$6.00 Half Year ------$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. CSENDESEN VIGADJATOK! Az amerikai kommunistáknak örömünnepük van, most ünnepük meg a párt megalakulásának 40-ik év­fordulóját. Szokásuk ellenére nem hangosan, hanem csendesen vigadnak, mert a párt fővezére, Nikita S. Kruscsev, amerikai cirkuszi mutatványai során a bé­ke őrének maszkjával jelent meg a pódiumokon. Osz­tályharc, forradalom, erőszak — ilyen szavakat ilyen­kor nem szabad hallatni kommunistáknak. Ők szem­ellenzős lovak, igás és parádés lovak, a világkommu­nizmus szekere elé fogva. A vigyorgó képű véres ke­zű kocsis huzza hol erre, hol arra a gyeplőt és a lovak engedelmeskednek, semmisem zavarja őket, ami jobb­ra vagy balra történik. Csendesebben vigadjatok! Most ez a jelszó. A háború idején hasonló cselhez folyamodtak a szabad világ eltemetésére összeesküdött kótyagosok. Akkor feloszlatták a Komintern nemzetközi összeesküvő szervezetet és ez a feloszlatás mindössze abban állt, ■ hogy a szervezetnek uj nevet adtak: Kominform, kommunista információs iroda. Amikor Hitlerrel szemben álltak, ők ordították leghangosabban az an­tifasiszta jelszavakat; amikor aztán Sztálin és Hitler összeölelkeztek, nyomban elkezdték háborús uszitók­­nak ócsárolni azokat, akik Hitler ellen védekeztek. És amikor aztán a barna és vörös fasiszták, Hitler és Sztálin, felbontották örök frigyüket, a világ minden kommunistája egyszerre anti-náci lett. Ily előzmé­nyek után senkisem csodálkozhat azon, hogy most, amikor a szovjet politikája a nyugati felkészültség lemorzsolására irányul, az amerikai kommunisták en­nek az álnok politikának szolgálatában csendesen vi­­k-áíCóws. jubileumokon. A KÖZLEKEDÉSI BALESETEKRŐL Egy-egy háromnapos hétvégen Amerikában több száz ember hal meg, vagy válik egész életére nyomo­rékká — közlekedési balesetek következtében. Hiába minden intő szó, hiába közvetít a televízió elrettentő képeket a tragikusvégü balesetekről, az autóvezetők nem okulnak. Minden nap a balesetek tucatjait je­lentik a lapok, amelyek fölött már-már közömbösen siklik tova az olvasó. A nagy számok már szinte csak egyszerű statisztikai adatokként hatnak, holott mö­göttük borzalmas katasztrófák húzódnak meg, ame­lyeket több óvatossággal nagyobb körültekintéssel feltétlenül el lehetett volna kerülni. Mi a lélektani* magyarázata ennek a társadalmi betegségnek? Elsősorban kétségtelenül az, hogy az emberek idegesebbek mint valaha. Az élet tempója húsz év alatt megszázszorozódott. Az amerikai pol­gárnak egyetlen napra annyi programja van, mint amennyi száz év előtti őseinknek egy évre volt. “Nem­csak az utak zsúfoltak” — állapította meg egy fran­cia pszichológus — “hanem a lelkek is.” Ezerfajta gond, ugyanannyi terv és kérdés halmozódik fel az emberi agyvelőben, amelynek befogadóképessége nem határtalan. Az autóvezető — miközben hajt — nem az útra összpontosítja figyelmét, amelyen halad; gon­dolatai vezetésközben is szerteszóródnak, mint a te­nyérből kiejtett gyöngyszemek. “Még ezt kell elin­téznem, még amazt” — majd képzelete a távolabbi jövőre vetődik, s a kalkulációk és mérlegelések köze­pette nem veszi észre, hogy rálépett a gázpedálra, hogy előtte, vagy mögötte már a halál készül eldobni azt a hurkot, amelybe belefullad minden megfonto­lás, minden terv, minden okoskodás. Nem lehet elvitatni, hogy a technikai fejlődés minden vonalon megköveteli a maga áldozatait. A las­san haladó lovaskocsik kevesebb áldozatot szedtek mint a rohanó automobilok. De például Pierre Curie a rádium felfedezője a múlt század végén egy lovas­kocsi alatt lelte halálát. A tudós szórakozottságában nem vette észre a jármüvet, és figyelmetlenségéért életével kellett fizetnie. Nem szabad tehát mindent a technikai fejlődés számlájára Írni. Méltányolható az emberek idegessége is. Ám nem akkor, ha olyan jármüvet vezet, amely nemcsak az ő, hanem más em­berek végzetét is okozhatja. A hajókormányos, a moz­donyvezető, a soffőr lehet ideges, mint magánember, de nem lehet ideges, mint e jármüvek vezetői. Nem fizetheti meg öt-tiz vagy száz és ezer ember életével azt, hogy a vezető aznap összeveszett a feleségével, nem tudta kifizetni egy számláját, vagy azt, hogy munka közben terveket szőtt a jövőre, — ábrándo­zott. Módosítani kell azt a szép költői verssort, amely Á SZÓZAT Ilia: SU1 ‘KA GÉZA Amikor a nagytiszteletü leikész ur, egresi Galambos Pál, meghalt, özvegye nagy nyomorúságban maradt ez árnyékföldön: hat gyermek neveltetésének gondja sza­kadt a nyakába. Igaz, a leg­idősebbikről már nemigen kellett gondoskodnia. A Gá­bor gyerek ugyanis egészen fiatalon — és édesapjának, a tiszteleteis urnák határozott rosszalására. — elment szí­nésznek. Ez a mesterség ak­koriban bizony nem volt va­lami tisztelt foglalkozás a ma­gyar társadalmi ranglétrán. Gábort azonban elkapta a tarka világ szenvedélye. No most aztán, hogy az apa el­ment az élőik sorából, leg­alább nem esett az édesanyja terhére. Elég baja volt a má­sik öt gyerek neveltetésével. Közülök Benjámin éppen gimnáziumi tanulmányai kel­lős közepén volt, amikor a gyász rájuk szakadt. A fiú nem folytathatta tovább a sárospataki főiskolát: iskola­mesterséget kellett vállalnia. Ami már csak annál is na­gyobb baj volt, mivelhogy Benjámin egyáltalán nem ko­­nyitott a zenéhez, még csak a kottaírást sem ismerte; ho­lott a rektor urnák illett az iskolában énekvezérnek is lennie, ennek pedig ha már nem is értett valamely hang­szerhez — legalábbis ismer­nie kellett volna azokat a frá­nya fekete pontokat! így hát nem is soká ma­radhatott tanitónak. Benjámin bátyja ekkor már jónevü színésze volt az ak­kor leghíresebb magyar szín­társulatnak, a kassainak. A tanító ur egyizben megláto­gatta Gábor bátyját Kassán, s persze hogy nyomban őt is elfogta a kulisszák festett vi­lágának varázsa; leköszönt a tanítóságról s elment karda­losnak a kaiss ai színi társulat-MEGZENÉSITŐJE hoz. A társul attal együtt vé­gignyomorog a az országot Kolozsvárig. Pestig, s .mivel­hogy elvégrí: a kardalosnak is illik a kó tát ismernie, éj­szakánként mekiállott, hogy legalább a hlangj egyeket meg ismerje. Ezenkívül pedig, persze csak! úgy magánúton, franciául, Gipszül és németül is tanulgatott, mivelhogy mindenáron, tenorista szóló­énekes szeij- ett volna lenni, az ilyennek pedig ajánlatos ezeket a nyelveket ismernie. Galambos (családi nevüket most már mind a két fiú le­tette, s csak az édesapjuk ne­mesi előnevfiből alkotott Eg­ressy néven szerepeltek. A kassai színtársulat idő­közben Pestre költözött s be­vonult az /akkor megépült nemzeti színházba. Gábort 1 eszerzciátetjték, Benjámin­nak azonban nem jutott szer­ződés: olyan kardalost, aki nem értett g hangjegy tanhoz, nemigen tudtak itt használ­ni. Benjámin ezen nagyon el­keseredett s egy hasonló mos­toha sorsra jutott pályatársá­val, Halmival együtt elhatá­rozták, hogy - pénz híján — gyalog vágnák neki a világ­nak, éspedig Olaszországba: hátha ott, a tenoristák ki asz­­szikus hazájában, mégiscsak rájuk mosolyog a szerencse, vagy legalábbis kitanulják az éne ikmü vészetet. Megjárták Pádovát, Fiúmét, Triesztet, Velencét s még a világhírű Scala-színházáról hires Milá­nót is meglátogatták. Szomorúan kellett azonban megállapitaniok, hogy sehol sem vártak rájuk diadalka­puval, s igy — másfél észtén­­dőnyi szörnyű nyomorgások után — visszafelé ballagtak Pest irányába. Itt időktében némi válto­zások következtek be a nem-A Jó Pásztor Verses Krónikája Irta; SZEGEDY LÁSZLÓ OKTÓBER 6 Arad vesztőhelye . . . Sáros ut visz oda: ott áll elhagyatva a magyar Golgota. Oláhok kezében, vörösök markában ott pihennek mind a romvár sáncárkában. Október 6 reggel . . . Szörnyű végítélet: a szabadság ellen bősz. véres merénylet. Október 6 reggel ... a vár fölött köd ül,. szégyel elöbujni a Nap a köd mögül. Gyászdobok peregnek, gözölg a iehelet: zörgő szekereken közéig a gyászmenet. Zörgő szekereken a hős Tizenhárom: megrendül a szikla, gyászol a vén vár-rom. Damjanich, Dembinszki: arcuk sápadt márvány; drága asszonytársuk maradt otthon árván. Lahner György, Leiningen lehajtva a fejét: egyik anyját hívja, másik a gyermekét. Kis Ernő halkan szól: van egy látomásom: Istennek mondom el majd a másvilágon! Vécsey meg dörmög: kár itt minden szóért s szidja báró Ilaynaut, az osztrák főhóhért. A kivégző négyszög közepébe érnek: itt lesz kiontása a szent mártír vérnek. Gyász-ódám megtörtén, siratósan zárom: igy érvült halálba a hős Tizenhárom. Felénk sikolt újra Arad Golgotája: megváltását tőlünk mindhiába várja. Nemzedékek jöttek, nemzedékek mentek: sok-sok szó elhangzott, de nem jöttek tettek. Siratós szavakkal gyászoltunk bár néha: a hősnél közöttünk több akadt a léha. Bár Arad emléke mindig szent volt nekünk: elaltattuk végül lelkiismeretünk. Jaj, sirató ódát én is hányszor irtani s tovább porladnak a megváltatlan sírban. De szellemük egyszer mégiscsak feltámad: s megváltják majd végül eltiport hazánkat! szerint “ábrándozás az élet megroptója, mely kalá­csaiul, festett egekbe néz . . .” Az autóvezető ábrán­dozása, vagy idegessége nemcsak a saját, hanem a mások életének megrontója is. És nem “kanosaiul, festett egekbe néz”, hanem a jóvátehetetlen tragé­diák tömegéhez vezet . . . zeti színház kerül. A pestme­gyei táblabirák, akik eddig több jóakarattal, mintsem ■hozzáértéssel vezették a szín­ház dolgát, miután tetemes deficitet. sikerült a színház k ö 11 s ég v et és éhe n proluk á 1 -niok, lemondtak a további di­csőségről és Bartay Endre nevű ismert muzsikusnak ad­ták át a vezetést. Bartay vérbeli színházi em­ber volt, aki tudta, hogy a közönség érdeklődését min­dig friss szenzációkkal kell ébren tartani. Ilyesmik közé számítottak többek között a különböző versenypályáza­tok, amelyek, a dolog termé­szeténél fogva, felhívják a kö­zönség érdeklődését, szenve­délyes vitákat szülnek s ez­zel együtt a publikum tudatá­ba viszik bele a színház létét. Bartay tehát körülnézett az irodalomban s az Aurora fo­lyóirat 1837. évfolyamában talált egy Szózat cimü ver­set, amelynek Vörösmarthy Mihály volt a költője. Bartay pályázatot irt ki ennek a köl­teménynek a megzenésítésé - re. 20. cs. kir. arany lett a legjobb pályamunka tiszte­letdija. 1843 tavaszán zajlott le a pályázat. Huszonkét pályamű érkezett be, amelyeknek le­pecsételt jeligéslevcleit a Nemzeti Színház könyvtárá­ban helyezték el. Az előzetes szürőkritika 19 pályaművet mint alkalmatlant félretett, úgyhogy a végviaskodásra 3 dal maradt, amelyeknek szer­zői, mint utólag kiderült, Er­kel Ferenc (aki a színház kar­nagya is volt), Fáy Gusztáv (a Nemzeti Színház egyik ala­pítójának, Fáy Andrásnak 19 éves fia) s Egressy Béni volt. Bartay a pályázati felhív,ás­­ban kötelezte magát, hogy’ “a mübirák ügyelni fognak ar­ra, hogy a kiszemelt zenemü­vek egyenlő szeretettel és szabatossággal tanultassanak be s adassanak elő”. 1843 május 8-án folyt le a versenyelőadás a Nemzeti Szinház színpadán. A közön­ség tömött sorokban töltötte meg erre az estére a színhá­zat, s persze mind a három mü szerzőjének meg volt a maga publikuma. A pályadij odaítélésénél nyilván nem ki­zárólag művészi szempontok voltak a döntők. Erkel Fe­renc (aki különben aztán a rákövetkező esztendőben, 1844-ben, Kölcsey Himnuszá­nak megzenésitésével ért el nagy sikert) a színház karna­gya volt, fix állásban; nem szorult hát közvetlenül a 20 arany támogatásra; Fáy Gusztáv édesapja gazdag em­ber volt: neki sem volt lét­kérdés a pályadij. Viszont Egressy Bénire nézve sors­­kérdes volt, hogy nagy nyo­morúságában hozzájusson a kis pénzmaghoz. A pályadijat csakugyan neki is Ítélték oda. A sajtó nem fogadta egy­hangú helyesléssel a döntést. A Regélőben például Ember Pál, a kor jónevü zenekriti­kusa, határozottan Fáy Gusz­táv szerzeményét találta a legkiválóbbnak, sőt azt a nem éppen helytelen megjegyzést is kockáztatta, hogy “a Szó zatra nehéz vagy talán lehe­tetlen lesz zenét írni, amely a költemény szellemét is visszaadja s amellett magya­ros is, meg népszerű is le­gyen”. A Szózat csakugyan klasszikus ritmusban íródott, amely meglehetős ellentét­ben áll a magyar nyelv ritmu­sával. Ez meg is érzik az Eg­­ressy-féle Szózat-melódia zökkenőin. De azért Egressy muzsiká­ja mind ez ellenvetések és ki­fogások dacára is sikert ara­tott s csakhamar szerte az or­szágban énekelgették, bár egyideig veszedelmes ver­senytársa akadt Mester Ká­­rolynak Szózat-zenéjében, amelyet ének- és zenekar Házassági problémák Kanadában Évente 25,000 férfi és nő szökik meg élete párjától Kanadában sem fenékig telfel a házastársak éle­te. Itt is sok a válóper. De egyesek nem ragaszkodnak a válóperhez. Részben, mert az ügyvédek sokba ke­rülnek, főként pedig mert nem hajlandók tartásdijat fizetni. A civakodó házastársak közül az egyik egy na­pon eltűnik. Búcsú nélkül. A hatóságok becslése sze­rint évente 25,000 férj és feleség “bukik le a sülyesz­­tőben.” Ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy Amerikában egymillió az ilyen “bujdosók” száma. A kanadai válóperi törvények roppant merevek és szigorúak. A házasságtörést válóoknak tekintik és az, akit elmarasztalnak, keményebb büntetésben ré­szesül, mintha betörést követett volna el. A férjeknek­­egész életükön át kell huzni a tartásdij igáját. Mun­kaadójukat értesítik róla, hogy mennyit kell fizetnie, nehogy elköltse az elvált feleségnek járó havi össze­get. . Angliában időközben enyhítették a válóperi tör­vényt, de Kanadában még ma is olyan, mint Angliá­ban volt 30 év előtt. A kanadai szenátus 1938-ban úgy szavazott, hogy az angliai reformokat itt is érvényesítik. De a kép­viselőházban a tervezetet elsülyesztették. A válóperek azért kerülnek sokba, mert a válást nehezen mondják ki a kanadai bíróságok. Csak akkor engedélyezik a válást, ha házasságtörés esete forog fenn. Kétségbe­esett házaspárok, akik úgy találják, hogy nem ille­nek össze és nem hajlandók elrontani egész életüket, gyakran vállalják a kínos szerepet, még olyankor is, amikor csupán megnemértés az igazi oka annak, hogy külön utakon kívánják folytatni az életüket. Évente hatezer válást mondanak ki Kanadában. A házastársak előzetesen megegyeznek és az ügyvéd ledarálja a bíró előtt a szokásos formulát: a férj hüt­­lenkedett, beismeri hűtlenségét. A harmadik személy, akivél megcsalta a férj a nejét, szintén tanúskodni tartozik. Átlag száz dollárért kapni ilyen vallomáste­vőt. A hölgy szemlesütve rebegi el a bíró előtt, hogy igen, viszonya volt a férjjel. Aztán kell még egy tanú, aki jelen volt, amikor a feleség “tettenérte” a csapodár férjet. Ez ötven dol­lárba keiül. Néha magándetektívet fogadnak fel, aki fényképfelvételeket készít a rajtaütésről. A komédia minden szereplője, ideértve a bírót is, tudja, hogy. az egész csak színlelés. De a játékszabályokat be kell tar­tani. Azok, akik ellenzik a válások megkönnyítését, azzal érvelnek, hogy “olyan járványszerüek lesznek majd itt is a válások, mint Amerikában.” A miniszterelnök kijelentette, hogy egyelőre szó sem lehet a válások enyhítéséről. Mások viszont a je­lenlegi helyzetet tartják méltatlannak. Különösnek nevezik a törvényhozók egyoldalú­ságát. Azokkal a nőkkel, akiket elhagyott a férjük és akiknek egyedül kell küzködniök a gyermekek neve­lésével, vagy férjekkel, akiktől feleségeik léptek meg, mit sem törődnek a törvényhozók. vitt bele a közönség tudatá­ba. Egressy Béni nem sokáig élvezhette dicsőségét. Össze­sen 47 zenemüvet irt rövid életében. Közöttük megzené­­sitette Petőfi néhány versét is (Ereszkedik le a felhő, Ju­hász legény, szegény juhász legény), ezek még ma is nép­szerűek. 1849-ben katonának állott s irésztvett Komárom veszedelmében. Világos után egy “Komáromi utóhangek” cimü indulót irt, amelyhez 12 év múlva Thaly Kálmán ir­ta a “Fel, fel vitézek” kezde­tű szöveget, s amely aztán mint “Klapka-induló” került a nép szájára. A szabadság­­harcban szerzett sebesülése, meg a sok nyomorgás már 1851 júliusában, 38 éves ko­rában végzett a Szózat zene­­költőjével. Özvegye, König Róza, szintén a legnagyobb nyomorban maradt itt, s hogy ez elől meneküljön, — csak­úgy, mint “A honvéd! özve­gye’, Szendrey Julia, — siet­ve kellett egy másik házas­ság mentő révébe menekül­nie. Kilenc héttel férje halá­la után Egressy özvegyié nőül ment Csengery Antalhoz, aki akkoriban a világtörténelem és a növénytan tanára volt egy leányliceuimban. A Szózat voltaképpen csak harminc év múlva, 1873-ban lett népszerűvé? A harminc éves fordulóra a Nemzeti SzirJház felelevenítette , Eg­ressy zenéjét s ettől fogva dalolják ünnepélyes alkal­makkor. Sokan nem tudják,,, hogy Kepplor, aki a boly­gók utjának törvényeit meg­állapította, valósággal éhen­­halt. Rudolf császár beszün­tette fizetésének a folyósítá­sát, Wallenstein csak horosz­kópokat csináltatott vele, de ezeket som fizette meg. Ami­kor aztán a csillagász Regens­­burgba utazott, hogy az ott ülésező országgyűléstől pénzt kérjen, a sek nélkülözés, az utifáradalmak és az éhség megölte őt, még mielőtt a ta­nácskozó rendek elébe jutha­tott volna. Ellenben kollégája, Koper­­nikus, a modern csillagászat megalapítója, nemcsak csilla­gász, hanem kiváló jogász, or­vos, pap s mindezeken félül pénzügyi szakértő is volt. Az utóbbi tulajdonságát annyira megbecsülték, hogy a porosz nemesi gyűlés meghívta őt az állam pénzügyeinek rendbe­hozására. Nem is csoda aztán, ha Kcpernikus nagy vagyon hátrahagyásával halt meg; hogy az üveg egyike a leg­régibb találmányoknak, any­­nyira régi, hogy nem is tud­juk, ki hol találta fel; de azért ablakoknál csak a kö­zépkorban kezdték felhasz­nálni, eleinte csak a templo­mokban, mig a magánházak­ban még sokáig csak a desz­katábla járta s csak az elő­kelőbbek használtak olajos papírból vagy vékonyra cser­zett bőrből készült “ablakot”. a jő Asztok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom