A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-11 / 37. szám
8» OLD At A Jól PÁSZTOR Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM .Jf Szent Máté 22. fej., 34-46. szak. Az időben a farizeusok hallván, hogy elnémította a szadduceusokat, egybegyülének s kérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint önmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. Öszszegyülvén pedig a farizeusok, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti a Krisztus felől? Ki fia ő? Felelék neki: Dávidé. Mondá nekik: Miképen hívja tehát őt Dávid lelkében Urának, mondván: Mondá az Ur az én Uramnak: ülj az én jobbomra, mig ellenségeid lábad zsámolyává teszem? . . . Ha tehát Dávid őt Urának hívja, hogyan lehet annak ő fia?- — És Senki sem tud neki egy szót sem felelni, sem nem merte őt senki többé azon naptól fogva kérdeni. ^ SZENTBESZÉD Amióta emberek járják ennék a földnek hátát, sőt mi több, amióta a világ világ, mindig voltak, vannak s lesznek törvények, amelyek bizonyos isteni vagy emberi parancsot tartalmaznak és amelyek ennek alapján valami isteni vagy emberi akaratot fejeznek ki és akarnak érvényre juttatni. Az Úristen a maga akaratát részint a nagy természet, részint pedig a tanítása, a kinyilatkoztatás által adta az emberiség tudtára . . . Isten törvényt adott a nagy természetnek, a nagy mindenségnek; törvényt az élettelen és élő lényeknek, — törvényt szabott az ásvány, a növény- és állatvilágnak, törvényt az égitesteknek, de törvényt adott a lelkes lénynek, az embernek is. Az isteni, a természeti törvények mindenkit, mindenhol és minden időben köteleznek, azokat felfüggeszteni avagy azoktól fölmenteni csak magának az Úristennek áll jogában. Az emberi törvényeket ellenben az emberi szükségletek hívják életre. Minél bonyolultabbak az embereknek egymáshoz való viszonyai, minél nagyobbak az ellentétek az egyes társadalmi osztályok között, minél nagyobbak az emberek igényei és szükségletei és végül — valljuk csak meg őszintén — minél inkább eltávolodnak az emberek az isteni örök és általános érvényű törvényektől, annál több emberi, múló és ideig-óráig érvényes törvényre van szükség. Az emberiség bölcsőjénél még egyáltalán 'em is volt törvény, később, az emberek szaporodtá- 1 al mindegyre jobban szaporodtak a törvények is és ! na már ott tartunk, hogy annyi mindenféle emberi törvény, emberi rendelet van, hogy nincs az az ember fia, aki azt mind a fejében megtarthatja. Egymás után keletkeznek az uj törvények, szinte gomba módjára látnak napvilágot az uj törvénykönyvek. Szinte nincs is már dolog az ég alatt, amire ne lenne törvény, nincs személy a legmagasabb polcon állótól a legkisebb árváig, ki ne állana a törvény hatalma alatt. És amidőn eszembe jut a sok emberi törvény s amidőn elgondolkozom azok fölött, akkor eszembe jut az is, hogy Uram, Istenem, mily gyarló, milyen gyenge is az ember, hogy annak ellenére, hogy szinte annyi a törvény, mint a haja szála, mégsem jó, pedig hát minden törvénye azt célozza, hog> jó legyen, — ugyanakkor eszembe jut valami más, amit a mai szent evangéliumban olvasok: “E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.” Krisztus Urunk, az isteni, az örök törvényhozó nem ad rakásszámra törvényt, nem ad törvénykönyveket se híveinek . . . Krisztus Urunk voltaképen csak egy parancsolatot ad: a szeretet parancsolata, ami csak azért kettő, mert az Istenre és az emberekre vonatkozik és Krisztus Urunk erre a kettőre azt mondja: “E két parancsolaton függ az egész törvény.” Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat,” ez az egyedüli krisztusi törvény. EISENHOWER ELNÖK PARISBAN Bonn és London után Eisenhower elnök Párisba ment, De Gaulle elnökkel a tervezettnél hosszabb megbeszélést folytatott. Ez volt utjának legnehezebb állomása, mert De Gaulle követelése, hogy a szabad világ tanácsában Franciaországnak egyenlő szava legyen Amerika és Anglia szavával, még valahogyan teljesíthető volna, de az a további követelése, hogy a nyugati szövetségesek nyíltan és közvetlenül támogassák a franciák harcát az algériai felkelők ellen. Ez a követelés aligha teljesíthető, mert az arabok ellenséges aktusnak tekintenék és a harmadik fél kárörvendve nevetne — a szovjet. A párisi elnöki megbeszélés mindenesetre, hivatalos jelentés szeszerint, simán és barátságosan folyt le . . . Linda Edna Mariin 21 éves los angelesi "beainik" leányi ismeretlen ieiies megölte, amikor a leány meztelenül volt egyik barátjának fürdőszobájában. Feni balról Linda letakart holtteste a lépcső alján, ahol megölték. Jobbról fent: Mrs. Gertrude Jumps, aki meghallotta a leány segélykiálíásái. Lent balról: Orland Parker, egy szomszéd, aki a tragédia előtt felszólította Lindát, hogy csendesebben játszón a zongorán. Jobbról: Joyce Combs Linda egyik lakótársa. A hetedik nap parancsa A minden hetedik nap megtartására adott parancs tartalma kettős. Egy elrendelő és egy tiltó. Az első a minden hetedik — az ószövetségi időkben szombatra eső — napnak (s más emlékezési napoknak) az Isten imádására és szertartási cselekmények végzésére való rendeltetését írja elő. A második ugyanezeken a napokon teljes munkaszünetet rendelt el, s eltiltott minden mezei munkát, mesterséget, teherhordást, sőt eltiltotta még az adás-vevést, sütést-főzést és a törvénykezést is. Az ószövetségi törvényhozás szinte döbbenetesnek ható keménységgel véste a népbe ezt a parancsot. Meg nem tartásáért halálbüntetést irt elő. Egyrészt nyilván azért, mert ezzel is szükségesnek tartotta kihangsúlyozni ennek az isteni parancsolatnak fenségét, méltóságát. Másrészt ezzel a kemény eszközzel kellett újra rászoktatni azokat, akiknek szokásaiból ez eléggé kikopott az egyiptomi fogság idején. A többiek sorából kiemelt és mintegy különlegessé tett hetedik nap megtartása, ime igy indult el a jövendő felé akkor: a mózesi Tízparancsolat kőtábláin. Ma már ismeri az egész emberiség, hiszen leginkább a felfedezések óta elterjedt a föld egész felületén, De éppftn azért, mert ma már magától értetődőnek és természetesnek hat, elfelej - tettük egyrészt azt is, hogy valamikor milyen rendkívüli eszközökkel kellett megvalósítani, másrészt talán leginkább azt, hogy az isteni nap — a kereszténységben a vasárnap — megünneplésének gyakorlata, amely oly éles és sajátos jegye lett a nyugati életnek: mit adott a kultúrának, az emberiségnek. Ma már nemcsak a vallástörténészek, de a társadalomtudomány és az élettan tudósai számára is világos, hegy valami titokzatos összefüggés és azonosság van az emberi természet adott munkakészsége és a hatnapos munkahét, illetőleg a hetedikre rendelt pihenőnap között. A francia forradalom egyik legkitűnőbb, legalaposabb, egyébként nem is hivő történésze írt arról a kísérletről, melyet a forradalomban próbáltak ki, hogy uj “szabályos” naptárt teremtsenek és a hetes szám helyébe éppen a tízest tegyék. “Tulhosszu volt minden tizedik napra várni” állapítja meg. A ‘kísérletezések odavezettek, hogy nincs alkalmasabb ritmusa a megpihenésnek, mint a hétnapos szakasz. De előre csak a Teremtő látta, mikor jónak látta elrendelni ezt igy s megadni az emberiségnek a -maga egyik legnagyobb ajándékát, a munkába belefáradó szervezet kipihentetését. Maguk a lélektan modern tudósai bámulattal állanak a hetedik napi parancsban megnyilvánuló bölcsesség előtt. Ugyanakkor óriási ajándék volt ez a nyugati kultúra számára, a munka szabályozására vonatkozóan. Nemcsak a kipihentetés által adott újabb és újabb erőt hétről-hétre az emberiség számára, hanem meg is szervezte a munkát: a munkanapokra kifejezetten el is rendelte azt. Ugyanakkor a pihenés megbecsülése a munka megbecsülését is jelentette. János pápa politikamentessé szervezte át a Katofikns Akciót RÓMA. — Az olasz sajtót hosszabb idő óta foglalkoztatja az a nagyarányú személyi átszervezés, amelyet XXIII. János pápa kívánságára az olasz Actio Catholica vezetésében hajtottak végre. Az olasz Actio Catholica körében egy férfiszövetség, egy nőszövetség, egy ifjú- és egy leányszövetség, továbbá három kisebb szövetség csoportosul, amely utóbbiaknak a tagjai volt egyetemi hallgatók. Mindmostanáig azonkívül az volt a helyzet, hogy az olasz Actio Catholica vezetőit a Szentatya nevezte ki, és tőle függtek. Az intézmény elnöke 19ő2 óta Gedda professzor volt, de már János pápa pontifikátus^nak kezdete óta észrevehető volt az a szándék, hogy Gedda helyére egy a politikával nem foglalkozó, és az olasz belpolitikai harcokba bele nem bonyolódott személyiséget tegyenek. 1948-ban Gedda az Actio Catholica férfiszövetségének elnöke volt és ebben a minőségében szervezte meg azokat a civil bizottságokat, amejyek jelentős szerepet vállaltak a keresztény demokrata párt propagandájában a választások alkalmával. Amikor azután Gedda az olasz Actio Catholica központi elnöke lett, továbbra is kifejezésre juttatta rokonszenvét a keresztény demokrata párt jobbszárnya iránt. Most minden jel arra mutat, hogy a János pápa által elrendelt átszervezés azt célozza, hogy az olasz Actio Catholica egyszer s mindenkorra kerüljön ki a belpolitikai harcokból, és tevékenységét kizárólag a világi apostolság ügyének szentelje János pápa már pontifiká-tusának első napjaitól kifejezésre juttatta, hogy nem tekinti magát az olasz prímásnak. Más szóval abból, hogy a papság székhelye Rómában van, még nem következik szükségszerűen, hogy a Szentatyának kell szabályoznia az olasz katolikus egyház minden részletkérdését. Az olasz Actio Catholica uj elnöke dr. Agostino Máltevello lett, és nem hosszabbították meg a többi eddigi vezető megbízatását sem. Miután az Actio Catholica statútuma szerint mindenütt a megyéspüspök felelős egyházmegyéje területén az Actio Catholica tevékenységéért, nem is volt szükség forradalmi változásra, hogy helyreállítsák azt az állapotot, amelytől az idők folyamán egyes személyiségek eltértek. HALLOTTA MÁR . . . ? . . . hogy St. Martin nyugat-indiai sziget felerészben francia, felerészben holland gyarmat, de lakosai angolul beszélnek. Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM \ f| Szent Máté 15, 21—28 * Azon időben: Éltére Jézus Tirus és Szidon környékére. És ime egy kananei asszony ama határokból kijővén, kiálta, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én lányom gonoszul gyötörtetik az ördögtől. De ő egy szót sem felel neki. És hozzá járulván tanítványai, kérték őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, mondá: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Amaz pedig eljőve, és imádá őt, mondván: Uram! segíts rajtam. Ki felelvén, mondá: Nem jó elvenni a fiák kenyerét, és az ebeknek vetni. Amaz pedig mondá: Úgy van, Uram! Csakhogy az ebkölykök is esznek a morzsalékból, melyek lehullanak uraik asztaláról. Akkor felelvén Jézus, mondá neki: Óh asszony! nagy a te hited; legyen neked, a mint te kívánod. És leánya azon órától fogva meggyógyula. SZENTBESZÉD \ Midőn Krisztus Urunk Tirus és Szidon környékére érkezett, ime egy kananei asszony — tudniillik egy pogány nő — ama határokból kijővén, hozzá járult s könyörgőtt, mondván: Könyörülj meg rajtam, Uram, Dávidnak fia! ... Az én lányom gonoszul gyötörtetik az ördögtől. Az Ur, aki máskor a hozzá folyamodók szavára kész volt azonnal még a legtávolabbi helyre is elmenni és meggyógyítani a sinylődőt, most eme hozzá jövő s utána kiáltó asszony irányában úgy viselte magát, mintha nem is hallotta volna rimánkodását, mert egy szót sem felel neki. — Krisztus Urunk ezt azért tette, hogy az asszony hitét, reményét, alázatosságát és állhatatosságát próbára tegye és növelje. A tanítványok látván, hogy Jézus nem vette figyelembe ezen könyörgő asszony esedezését, közbenjártak az isteni Megváltónál az asszony érdekében és kérték az Ur Jézust, mondván: Bocsásd el ezt az asszonyt, megadva neki, amit kér . . . Az isteni Mester pedig ezt feleié a tanítványainak: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Azonban a kananei asszony nem tágított, hanem követte Jézust és folytonosan kiáltozott és segítséget kért tőle. — Erre az Ur mondá: Nem jó elvenni a fiák kenyerét és az ebeknek vetni . . . Krisztus az akkori zsidóknak szólásmódja szerint beszélt és a fiák alatt értette a törvény követőit, a zsidókat, kik ebeknek csúfolták és megvetették a hitetlen , és bálványozó nemzeteket . . . Ámde a kananei asszony Jézus eme szavainak hallatára nemcsak vissza nem rettent és nemcsak el nem állott kívánságától, sőt inkább most már beszédbe ereszkedett az isteni Mesterrel és sürgette és még buzgóbban kérte leánya részére a segélyt, mondván: Úgy van, Uram, csakhogy a kölykök is esznek a morzsalékokból, melyek lehullanak uraik asztaláról. Az Ur Jézus többé nem állhatott ellen a kananei asszony kérésének, hanem, legyőzetvén az ő imája által, mintegy csodálkozását fejezve ki, mondotta: Oh asszony, nagy a te hited s kiérdemelted, hogy kérésedet meghallgassam. Legyen neked, amint kívánod, azaz teljesüljön az, amit kérsz. És a kananei asszony buzgó s állhatatos imájának az lett az eredménye, hogy leánya megszabadult az ördögtől és visszanyerte az egészségét. Tanulságos a kananei asszony könyörgése, mely az igazi és Isten előtt kedves könyörgésnek példáját tárja oly szépen elénk. — Akik istenes életre adták magukat, fáradhatatlanok voltak Isten dicsőítésében. A szentek mind állhatosak és buzgók voltak az imádságban és sokan annyira elmerültek az imában, hogy egészen elragadtattak s egészen megfeledkeztek más dolgaikról. A tökéletesebb erkölcs gyakorlására nincs tehát hathatósabb eszköz, mint az imádság, mint az elmének felemelése Istenhez. Mennél gyakrabban és mennél buzgóbban emeljük fel tehát naponkint elménket Istenhez, hogy a szent zsoltárossal elmondhassuk: “Napjában hétszer, tudniillik nagyon gyakran mondok neked . Uram dicséretet a te igazságod ítéleteiről.” LONDON. — A parlament épülete előtt a rendőr megállított egy férfit, aki ott anyaszüzmeztelenül sétál. Mit akar tőlem’, méltatlankodott az ipse, “hiszen én láthatatlan vagyok! ’ A láthatatlan embert bevitték a bolondházba.
