A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-03 / 27. szám

8. OLDAU A Jó PÁSZTOR Pünkösd után hetedek vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 7. fej., 16—2L Az időben mondá Jézus: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, kik juhok ruházatában jönnek hozzá­tok, belül pedig ragadozó farkasok; gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vájjon szednek-e a tövisbokor­ról szöllőt, vagy a bojtorjánról fügét? így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyü­mölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt nem terem­het. Mnden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, ki­vágnak és tűzre vetnek. Azért tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. — Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, Uram, megyen be mennyek országá­ba, hane maki Atyám akaratát cselekszi, ki meny­­nyekben vagyon, az megyen be a mennyek országába. SZENTBESZÉD Sok prófétáról tesz említést az ószövetségi köny­vek gyűjteménye. Vannak kis és nagy próféták, akik­nek tiszteletreméltó jövendöléseit olvasatjuk a Szentirásban. Az Úristen őket bízta meg, hogy kö­zöljék az embereknek az Ő szent akaratát. Azt hinné az ember, hogy a tizenkét kis prófé­tával azután végleg le is zárult a próféták serege; ugyanis az Újszövetségben mindenről tudomást sze­rezhettünk, amire csak szükségünk volt az Istennel való kapcsolatunk kiépítésére. Sem több, sem keve­sebb nem lehet, sem hozzáadni nem lehet semmit ahhoz, amit az Ur Jézustól, kaptunk, mert mindent átadott nekünk, amit csak az Atyától kapott. Mégis úgy látszik, vannak még uj próféták is Krisztus a mai szent evangéliumban említést tesz róluk: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárány öltözetében jönnek hozzátok, de belül ragadozó far­kasok . . . Ezek is próféták, de hamis próféták, akiktől őrizkednünk kell! Bizonyos, hogy az Ur figyelmeztetése nem volt hiába való, mert uton-utfélen találkozunk ilyenek­kel. A számuk valóságos légió. Céljuk az, hogy a sátán szerepét átvéve, hamis jelszavaikkal eltánto­rítsák a jóakarata embereket az igazságtól. Mézes­mázos hizelkedéseikkel igen sok esetben eredményes 's a munkájuk. Aratnak a gyöngébb lelküek köré­ljen. Könnyen elérhetik céljukat, hisz kedveznek az ' :mberi gyarlóságnak és — sajnos — igen kevés tisz­­talátásu ember van, aki észreveszi rajtuk a bárányi gyapjusima ruházat alatt a ragadozó farkast. Mi a kötelességünk az ilyen álprófétákkal szem­ben ? Kerülnünk kell őket s minden erőnkkel meg kell akadályozni rombolásukat. Nem is olyan nehéz megismerni őket, mert bár a nyáj közé tartozóknak hirdetik önmagukat, de szavuk és viselkedésük el­árulja, hogy a lázitásaikban nem a jóakarat az irány­mutatójuk. Megvetőleg beszélnek a hit egyes igazságairól, vagy legalább is tréfálkoznak azok felett, hogy meg­­gyöngitsék a tiszteletet, mely minden hivő lelkében él szent hitünk örökszép igazságai iránt. Gúnyt űznek szent dolgokkal, nevetségesnek tün­tetik fel az Egyház kétezer esztendős, lelkeket ne­velő szertartásait. Véleményt nyilvánítanak az isteni parancsola­tokról, készek kijelenteni azt is, hogy azok nem min­denben kötelezők, különösen napjainkban már di­vatjamúlt ósdiság ragaszkodni azokhoz. Bebeszélik önmaguknak s másoknak, hogy az Isten sem kíván­ja tőlük azoknak betartását, mint ha az Isten a pa­rancsolatokkal lehetetlenre kényszerítené az embert és nem az emberi boldogulás örök feltételeként ren­delte volna azokat. Különösen gyászos és ördögi a szerepük a gyű­lölet hamis prófétáinak, akik az ő egyéni sértődött­ségüknek és sértett hiúságuknak úgy akarnak elég­tételt keresni, hogy egyetlenkedést és széthúzást idéz­nek elő a hitköségbem A papnak feltétlenül az igaz­ság mellé kell állnia. Ne menjenek templomba, ne fizessetek semmit. — ilyenfajta jelszavakkal sugdosódnak körülkörüí 3 az anyagias kevéshitü ember bedől nekik, hiszen jobban esik a fülüknek azt hallani, hogy ne fizesse­nek. Szívesebben elköltik ők a pénzüket italra, mint a templomra. így szórják az ő hamistanuságuknak mérgét a vigyázatlan lelkek között. De majd jön hamarosan a leszámolás órája s a farizeusi telkekre fenyegető jajt kiáltó Mester sza­­_ va dörgedelmes Ítéletet fog mondani felettük és kö­vetőik felett. Testvérek, vigyázzunk! Hitünk hűséges betar­tása kötelességünk, még ha életünkbe is kerül. Hogy tántoríthat el tehát minket egv evülölködő kígyói csábitó Tőle? A Liberte nevű luxushajó játéktermét mutatja képünk, amelyen Rockefellerék, Firestoneék, Fordék és más milliomosok fejenként 100 dolláros hajójeggyel vettek részt a társas hajózásban az amerikai rák kutatási társaság javára. Ötszáz utasa volt a sétahajózásnak. Ágoston a Szentek Szigetén Egy szelíd arcú, egyszerű külsejű bencés barát haladt keresztül Róma lármás ut­cáin. A nép a nyilvános vásár helye felé tolongott és a tö­meg szinte magával ragadta a barátot is. Ezeken a vásári helyeken mindent fel lehetett találni, amit a római hódítók a világ minden tájáról összeszedtek. A sassal díszített római hajók kincseket hoztak északról, keletről, délről és nyugatról. De nemcsak kincseket, ha­nem rabszolgákat is. A meg­hódított népek leányait és fiait rabszolgák gyanánt árul­ták Róma árupiacain. A kereskedők hatalmas zaj­jal kínálták portékáikat. Az embervásár volt a legnépe­sebb. Rabláncra fűzött lá­nyok és férfiak kerültek köz­szemlére. Fülsiketítő kiálto­zás töltötte meg a vásári te­reket. A tömeg zajongva ha­ladt egyik nyilvános vásár­helytől a másikig. A bencés barát tekintete végigsiklott a vásáros helye­ken és egyszerre csak meg­állt az egyik vásáros állvá­nyon. A durva fapadozaton egymáshoz láncolt fiatal fér­fiak állottak. Inkább gyerme­kek, mint férfiak. A fiatal rabszolgák pompás szál legé­nyek voltak, a férfiszépség ragadta meg elsősorban a bencés figyelmét. Szőke ha­jú, erős termetű és intelligens kinézésű fiatalemberek vol­tak kivétel nélkül. Szemük­ben valami különös fény rez­geti, mintha kétségbeesés rajzolódott volna azokba. Máriapécsi bucsu A hagyományos évi búcsú a Cleveland közelében lévő Amerikai Magyar Máriapóes­­on idén augusztus 14-én pénteken, délután kezdődik és 16-án, vasárnap délután ün­nepélyes magyarnyelvű püs­pöki szentmisével fejeződik be. Magyar testvéreink figyel­mét már most felhívjuk erre a búcsúra. CSAK A STATE DEPART­MENT ILLETÉKES WASHINGTON — A leg­felső fellebbezési bíróság egy konkrét esetből kifolyólag, döntésében megállapította, hogy a State Department ki­zárólagos joga a Vörös Kíná­ba szóló utazási engedélyek kiadása, vagy annak megta­gadása. Ha tehát a State Depart­ment megtagadja az utazás engedélyezését, semmiféle bí­rósághoz nem érdemes. apel­lálni. KORMÁNYZÓK SZOVJET KÖRÚTON NEW YORK — Európai és ázsiai orosz tartományokba utaztak, a helyi igazgatás ta­nulmányozására, a következő államok kormányzói: New Jersey, North Carolina, West Virginia, Florida, Illinois, Co­lorado, Utah, North Dakota és Idaho. Teljes tudatában voltak an­nak, hogy hitvány, nyomo­rult rabszolgákká váltak egy idegen országban. A testi szépségen való el­­bámulás azonban csak egy pillanatig tartott a bencésnél. A lelkiek jutottak eszébe. Hirtelen elhatározással utat tört magának a zajongó tö­megen át és azon faemelvény felé tartott, melyen a rabszol­gaságba hajtott és eladásra került fiatalemberek álltak. A barát a rabszolák tulajdo­nosaihoz fordult ezzel a kér­déssel: — Jó ember, mondd meg nekem, honnan, szállították ezeket az ifjakat ide? A rabszolgatulajdonos büsz­kélkedve felelt a barát kér­désére: — Ezek a pompás fiatal­emberek a brit szigetről ke­rültek ide. Ugye, milyen nagyszerű férfiak. Mintha csak fiatal istenek volnának. Bátran beválhatnának római­nak is. — Keresztények ezek a szigetlakok? — kérdezte a ba­rát. A rabszolgatulaj denos arca komolyra vált. A vallás em­lítése nyomán elpárolgott fe­jéből az üzlet. Jó keresztény­nek vallotta magát. , — Atyám — felelte sokkal halkabban, mint korábban — ezek a férfiak mind pogá­­nyok. A barát ajkáról egy sóhaj szállt el. — Csodálatos, hogy a sö­tétség hercegei ilyen nagy­szerű emberi testbe öltöztek. Szinte érthetetlen, hogy ilyen csodás külső szépségek a lé­lek" s. tpsége nélkül élnek. Nem szabadna nekik- az igaz Istent nélkülözniük. Kis gondolkodás után ezt kérdezte: — S mi a nemzetiségük ezeknek a rabszolgáknak? Angolok, atyám. — Angolok — ismételgette a barát, jA+o3Va a szavakkal. Milyen közel fekszik ezen névhez: angyalok. Az kétség­telen, hogy valósággal angya­li arculatuk van és beillené­­nek az égbe az igazi angyalok mellé. A bencés elhagyta a vásár­teret és agyában egy gondo­láit Ikavargott, mely azután nagy szerepet játszott életé­nek további részében. Az idő futott és 597-ik évet Írták a világ folyásába. Ró­mában, a pápa palotájában, a szent atya egy bencés barát­nak beszélt sokat és hossza dalmasan. A barát lélegzet­visszafojtva leste a pápa min­den szavát. — Ágoston! — mondotta a pápa — a te feladatod az lesz, amelyet én szerettem volna véghezvinni. Válaszd ki hit­térítő társaidat és menj Ang­liába. Ezt a népet az evan­gélium szolgálatába kell állí­tani. Már eddig is sokat kés­tünk. Áldjon meg Isten és áldja meg a munkádat. Még néhány utasítást adott a pápa Ágostonnak és a ki­hallgatás véget ért. Ágoston szemeltetett ki arra, hogy Anglia első püspöke legyen. A pápa, aki Ágostonnak a rendeletet adta, Gergely pá­pa volt. Tíz évvel korábban ő volt az a bencés barát, aki az angol rabszolgák felől ér­deklődött a római vásártéren. Az egyház történelme Nagy Gergely néven ismeri. 540- ben született előkelő szárma­zású szülőktől és közpályára lépett, melyen gyorsan ha­ladt. De néhány évi hivatal­­nckoskodás után a bencések rendjébe állt és az akkor még csecsemőkorát élő katolikus egyház érdekében kezdett dolgozni. Kíméletlen harcot indított a paráznaság ellen és különösen azt a paráznaságot ostorozta kíméletlenül, me­lyet a rabszolgaságba hajtott nőkön végeztek. Az egyházi pályán gyorsan emelkedett. Rövidesen püs­pök, majd bibornok lett és 590-ben egyhangúlag őt vá­lasztották pápává. Azt a je­lenetet sohasem tudta elfe­ledni, mely a római ember­­vásáron tárult szemei elé és már akkor azt a tervet tűzte maga elé, hogy megtéríti, a katolikus vallás kebelébe hozza az angolokat. Erre a nagy munkára sze­melte ki Ágostont, a szent életű férfit, aki szintén ben­cés barát volt. Ágoston elha­tározta, hogy minél hama­rább útra kel és megkezdi a nagy térítési munkát az an­golok között. .* Negyven társával indult út­nak Ágoston az angolok közé és még ugyanabban az év­ben, 597-ben érkezett meg Thanet szigetére. Az első ta­pasztalatok, melyeket a hit­térítők szereztek, lesújtok voltak. A római hódítások ha­tása alatt ■ a kereszténység egy talpalattnyi területet nyert évekkel korábban, an­nak hatása azonban teljesen eltűnt. Idegen nemzetiségek árasztották el az angol földet és különböző nyelveket s kü­lönböző isteneket hoztak ma­gukkal. A római civilizáció és az igaz Isten imádása telje­sen eltűnt a brit szigetekről. Pogány isteneket imádtak mindenfelé. Kalózok lepték el a szige­tek egyes helyeit és ilyen ka­­’ózok rabolták el azokat az angol ifjakat is, akiket Róma vásárain mint rabszolgákat árultak. Ágoston, akiből később Szent Ágoston lett, félelem nélkül és nagy szorgalommal kezdte meg Isten igéjének a hirdetését. Nagy Gergely pá­pa a legnagyobb mértékben támogatta őt. Szent Ágoston nem láthatta meg munkájá­nak gyümölcsét, de hittérítő társai folytatták az ő mun­káját és különösen sok téri­­tőt kapott Írországból. Az an­golok, akik korábban olyan vadak és kegyetlenek voltak, lassankint áttértek az egyház kebelébe. Azt a szigetet, me­lyen éltek a “Szentek Szige­tének” nevezték el. Pünkösd után hetedik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9-ik rész. 33 sz. Az időben elmenvén Jézus, két vak követé őt, kiáltván feléje és mondván: Dávidnak fia, könyö­rülj rajtunk! Amikor pedig haza érkezett, hozzá mennének a vakok és mondá nekik Jézus: Hiszitek-e, hogy ezt megcselekedhetem veletek? Feleiének ne­ki: Igen, Uram. Akkor illeté szemeiket, mondván: A ti hitetek szerint legyen nektek. S megnyílónak szemeik. És Jézus meginté őket, mondván: Vigyáz­zatok, hogy valaki meg ne tudja, ők pedig kimen­­vén, elhiresztelék őket az egész földön. Azok kime­nete után, ime hozának eléje egy néma embert, aki­ben ördög’ volt. És kiűzvén az ördögöt, szóla a néma és csodálák a seregek, mondván: Ilyent még soha nem láttak Izraelben ... A farizeusok pedig mon­dák: az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket- És körüljárá Jézus mind a városokat és falvakat, tanítván az ő zsinagógáikban és hirdetvén az ország evangéliumát és meggyógyítván minden nyavalyát és betegséget. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk Kafarnaumban Jaxius nevű zsinagógafőnök meghalt leányának feltámasz­tása után hazafelé ment saját házába, melyben la­kott, ime ezen alkalommal útközben két vak követé őt, akik felkiáltanak hozzá: Dávidnak fia, könyö­rülj rajtunk és ments meg minket a nyomorúságtól, melybe vakságunk folytán sodortattunk; add visz­­sza szemeink világát, mert mi hisszük, hogy te Dá­vidnak fia vagy, azaz a megígért Messiás, kinek a vakság és más betegségek gyógyítása a próféták által megjönvendöltetett. Az Ur útközben nem adott feleletet a vakok­nak. Ezt pedig azért tette, hogy őket próbára tegye s felgerjessze bennük a gyógyulásba való hitet s az egészség utáni vágyat, de másrészt azért, hogy ok­tatást adjon arra nézve, hogy az imádsághoz na­gyon is szükséges az állhatatosság. Mikor pedig haza érkezett Krisztus Kafarnaum­­ba, hozzá ménének a vakok és mondá nekik Jézus: Hiszitek-e állhatatosan, hogy azt, amit kértek, tud­niillik szemeitek világát visszaadjam nektek, én meg­cselekedhetem? Aztán illeté Jézus a vakok szemeit, mondván: A ti hitetek szerint legyen nektek! . . . Ékkor meg­nyilának a vakok szemei, azaz látni kezdőnek. Jé­zus pedig meginté Őket és mondván: Vigyázzatok, hogy valaki meg ne tudja. Jézus komolyan figyelmeztette a vakokat, hogy ezt ne hireszteljék a nép között; ezáltal meg akarta mutatni az Ur, mennyire elfordul a csodák fitogta­­tásától és a hiú dicsőségtől. Erre tanít minket is Krisztus, hogy mi is utálattal fordulunk el a fitog­­tatástól és a hiú dicsőségtől. A vakok kimenetele után, ime hozának Jézus elé egy néma embert, akiben ördög vala, és Krisz­tus az Ő parancsszavával kiűzte az ördögöt a néma emberből és szólott a néma . . . A farizeusok pedig, amint az Ur a néma ember­ből kiűzte az ördögöt, mondák: Az ördögök fejedel­me által iizi ki Jézus az ördögöket. A nép őszintén magasztalta Jézus csodatetteit, de a farizeusok irigykedtek Krisztusra és azt állították, hogy ő bű­vész és ördöge van s ezáltal visz véghez oly csodá­latos dolgokat, nem pedig isteni erejével Ez a leg­nagyobb istenkáromlás, melyet Jézus oly sok csodá­val megcáfol. Isteni Megváltónk nem haszonlesésből, nem di­­csőséghajhászatból, de Istentől való küldetésének be­bizonyítására és tanításának mint Istentől valónak kimutatására vitte véghez csodáit. LONDON. — Rev. Arthur Truton anglikán pap tortasütési versenyen megnyerte az első dijat. A fele­sége elárulta, hogy a reverend csak egyszer évente szo­kott tortát sütni, a verseny alkalmából. Anihony Eden, Anglia volt miniszterelnöke feleségé­vel visszatért Southamptonba egy franciaországi kőr­útról, amelyen Eden 62-ik születésnapját ünnepelték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom