A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-28 / 35. szám

4. OLDAL A Jő PÁSZTOR ÓHAZA! HÍRADÓ BUDAPEST. — Most érke­zett haza Szíriából Kintly Je­nő, a Közlekedési Épitőválla­­lat főmérnöke, aki a Külke­reskedelmi Válalat megbízá­sából a 600 méteres Eufrá­­tesz-hid helyreállitási mun­káit vezette. A hidat eredeti­leg katonai célokra. 194)2-ben építették az angolok s azóta is ez volt az egyetlen hid, amelyen át a Tigris és Eufrá­­tesz közötti terület terményei a piacra kerültek. Az árvizek . a hid középső három pillérét alámosták, s a pillérekkel együtt a hídszerkezet is le­­sülyedt. A helyreállítással elő­ször egy olasz vállalatot biz­­• tak meg, amely azonban nem c tudott megbirkózni a feladat­tal. Egyiptom-Sziria kormá­nya ezután a heluáni Nilus­­hid magyar építőit kérte fel az Eufrátesz-hid megmenté­sére. Erről az érdekes mun­káról igy nyilatkozott Kintly főmérnök: — 1959 januárjában érkez­tünk Egyiptomból Szíriába. Mindössze öt magyar mérnök és technikus állt rendelkezé­semre. Először a sziriai mun­kásokat tanítottuk be a szá­mukra szokatlan hídépítésre. A pillérek mellé vascölöpöket vertünk le, ezekre felemeltük a hídszerkezetet. Ezután a le­­siilyedt pillér és a felemelt hidserkezet között támadt üres részt kibetonoztuk s a hídszerkezet között támadt a megmagasitott és megerő­sített pillérekre. Az újjáépí­tett hid most erősebb, mint amilyen az 1942-ben készült eredeti hid volt. Szíria szá­mára gazdaságilag igen so­kat jelent, hogy sikerült meg­mentenünk ezt a hidat. Alem, a szír tartomány közlekedés­­ügyi minisztere állandóan fi­gyelemmel kisérte a magyar hídépítők erőfeszítéseit, s minden szükséges segítségről gondoskodott. Remélhetőleg nemsokára újra Szíriába me­gyünk hidat építeni: pályáza­tot írnak ki a helyreállított hid mellé építendő nagy, Kom­binált közutivasuti hid meg­tervezésére és megépítésére, s ezt a megbízást mi szeret­nénk elnyerni. RABOK VAGYUNK PANASZOSLEVELEK Fél éve dolgozom a szabók minőségi kisipari szövetkeze­ténél, mint az egyik fióküz­let pénztárosa. Szívesen jöt­tem dolgozni, azonban nem olyan szívesen fogadtak. Csak később értettem meg miért. Az üzletvezetőhelyettes . és még egypáran lenéztek, mert én nemrég jöttem faluról. .Nem szívleltek, de nem tud­tak okot találni arra, hogy munkahelyemről elküldethes­senek, mivel az üzlet vezető­je a munkámmal meg volt elégedve. Most az történt, hogy kis­gyermekem betegsége miatt az orvos kilenc napra kiirt betegszabadságra. Ezt a ki­lenc napot az évi fizetett sza­badságomból a szövetkezet levonta. Mikor emiatt a szö­vetkezet elnökének szóltam, az igen durván elutasított. Sérelmem orvoslásáért az OKJSZ-hoz fordultam. Az OKISZ utasította a szövetke­zetét, hogy szabadságomat ki kell adniok. Meg is kaptam, de mire sza­badságomról visszatértem, munkahelyemet már betöltöt­ték. Az üzletvezető csak any­­nyit mondott, hogy a szövet­kezet elnökének az az utasí­tása, várjak addig, amig ő be­hivat. Vártam egypár napig. Nem hivatott. Elmentem hoz­zá a központba. Ott közölték VAGY SZABADOK? A PESTI LAPOKBAN velem, hogy más beosztást fogok kapni és természetesen alacsonyabbat, mint amit ed­dig betöltöttem. Ez igen bántott. Tudtam, hogy az áthelyezés azért tör­tént, mert jogaimat nem hagytam s az OKISZ-nál pa­naszkodtam. Az. alacsonyabb munkakörbe való áthelyezés miatt az OKISZ-t már férjem kereste fel újra. Szóbelileg közölték, hogy újabb sérel­mem is jogos. Mikor másnap erről értesült a szövetkezet, át szervezésre hivatkozva nyomban felmondtak. így akkor sem lett volna szabad elbánni velem, ha jog­talanul panaszkodom. Gáti Gáborné, Budapest, Kun utca * Egy levélben a Sárospataki Cserépkályhagyár üzemveze­tőjére érkezett bejelentés. A levél Írója kifogásolta, hogy az üzemvezető goromba a dol­­kozókkal. Kérésünkre a párt sátoral­jaújhelyi járási bizottsága vizsgálta a bejelentést, s megállapította, hogy Tóth István üzemvezető magatar­tása valóban kifogásolható, durva a dolgozókhoz. Ezért a vállalat igazgatója figyelmez­tette, sőt fegyelmi büntetést is kapott. (Népszabadság) A 6 éves Michael Hughes, Brooklyn, N, Y,-i gyerek a közeli Coney Island állat-telepen egy iguana gyikot tart a fején. Mrs. Maria Poburka, chicagói asszony 100-ik születés­napján megkapta az amerikai állampolgárságot. Len­gyel születésű, de száz százalékos amerikainak vallja magát. MOSZKVAI EGYVELEG Három tanulmányi ösztön­dijat alapított a csákvári ta­nács ; két középiskolai diák­nak 250-2150 forint,’ egy egye­temi hallgatónak pedig 500 forint tanulmányi segélyt jut­tat a községfejlesztési alap­ból. * K. Nagy Pál és Bálint Sán­dor kőművesmesterek az “el­lenforradalom” után több há­zat hoztak rendbe, azonban lé­­nyegesen több munkát szá­moltak fel, mint amennyit el­­í végeztek; egyes esetekben a megengedettnél magasabb egységárat használtak az el­számolásnál. Ilyen módon mintegy 168,000 forint kárt okoztak. A Fővárosi Bíróság K. Nagy Pált négyévi és hathónapi, Bálint Sándort háromévi bör­tönbüntetésre ítélte, s köte­lezte őket az okozott kár meg­térítésére. * A balatoni ünnep hét nagy­szabású juliálissal megkezdő­dött Tihanyban. Juliális — hát ez micsoda? Ez egy olyan majális, amely nem májusban van, hanem juilusban. * Tömbmárványra ' bukkan­tak a Pécs-környéki Kanta­vár forrás közelében. A kitű­nő minőségű fekete tömb­­márvány bányászását az ősz­szel kezdik meg. * Az idén a kajszi- és ősziba­rackosok gazdag terméssel fizetnek. A júliusi nap az utóbbi évek legjobb termését érleli. Egy-egy fáról átlag 20- 25 kiló barackot várnak. Min­dennap 250 mázsa ősziba­rackot szállít bel- és külföld­re Szatymaz környéke. A Kecskemét környékén terme­lők mintegy 65 millió forintot kapnak az idén a barackért. Eddig 140 vagon gyümölcsöt indítottak a külföldi piacok­ra, az exportszállítás zöme azonban a rózsabarack szedé­sével egyidőben kezdődik. Ez a fajta ugyanis jól bírja a hosszú szállítást. Angliába el­indult már az első vagon, még ezen a héten a tengeren túlra is jut belőle. * Az Orion-gyárban a félévi leltározásnál súlyos hiányok­ra bukkantak. Különösen az üzem központi raktárában, ahol Tóth Jánosné volt a rak­tárkezelő. A kerületi rendőr­kapitányság üzemi tolvajo­kat leplezett le. Tóth Jánosné, Csömör And­rás kocsikísérő segítségévei rádiókészülékeket csempé­szett ki a gyárból, amelyeket Makarész József rádiómüsze­­rész készített elő az elvitelre. Csömör — aki a rakodásnál segédkezett — esetenként 200 forintot kapott társaitól. Az üzemi fosztogatók 65,000 fo­rint értékű rádiót és lemez­játszót csempésztek ki ily módon az Orionból. A rádió­­készülékeket vidéken adták el. A lopásokban részt vett Buchleiter János konstruk­tőr : a pénzen osztozott a töb­bivel. , * Olthy Magda, a Színház- és Filmművészeti Főiskola igaz­gatója nyilatkozott a főisko­la munkájáról; — Az 1959-196ö-as tanévre 2000 jelentkezőből 19 uj szi­­nészhallgatót vettünk fel. Alaposan megvizsgáltunk min den jelentkezőt. A felvétel­nél kizárólag a tehetség dön­tött. Örvendetes, hogy az uj hallgatók fele munkás- és pa­rasztfiatal. HAGYMAKOSZORU A negyvenes évek hires énekesnője Schodelné, jeles művésznő volt, de személyé­ben éppenséggel nem kedves asszony. Növelte népszerűt­lenségét miég az is, hogy nem volt magyar érzelmű. De az­ért mindent ki tudott vinni a színháznál: beprotezsált az intézethez mindenkit, aki neki tetszett. Ilyen volt egy Bog­nár Ignácz nevű gyenge éne­kes. Ez ur első fölléptekor Schodelné is játszott. Midőn a kárpit legördülése után mindkettőjüket a lámpák elé hívták, az elkapatott énekes­nő nem átallotta hangosszóval is a közönség figyelmébe ajánlani pártfogoltját. Hanem ezt már mégis meg­­sokalta a publikum. — Ajánlja inkább az ifi­asszony magamagát! — kiál­tották rá a nézőtér minden zugából, és az elbizakodott hölgy megszégyenülve vonult vissza. Másnap tüntetésre készült a közönség. Shodelnének ki­­léptekor koszorút dobtak. Ez a koszorú apró, ügyesen elren­dezett vöröshagymákból volt fonva. Távolról bárki is virág­nak nézhette volna. Schodelné örvendezve nyúlt a koszorú után, és csak amikor már a kezében tartotta, vette észre az ármányt. Elsápadt, de csakhamar összeszedte magát és büszke daczczal fordult a közönség felé: — Leteszem e koszorút a haza oltárára, hadd lássák, miként tiszteli és becsüli meg művésznőit a nemzet. És a hagymakoszoruit letet­te a sugólyuk fedelére. MEGTARTOTTA A MÁRJÁST Az öreg József nádor a negyvenes években, ha idejét ejthette, kiment a nagy kert­jébe és meglehetős egyszerű ruhában, valóságos kertimun­kás jelmezben dolgozgatott a virágágyak közt, tisztogatta a gyümölcsös fákat és igyeke­­kezett fesztelenül élvezni a szabadságot. Egyszer egy ily munkássá­ga közben pisszegetést hall a kerítésnél, és csakhamar meg is szólítja a hosszuhaju föld­műves, aki pisszegetett: — Öreg! Adjon egy virág­bokrétát, hadd viszem haza a lányomnak. Ez a huszas meg kigyelmedé. — Hát csak jöjjön be. — De meglátnak ám? — Dehogyis látnak! A nádor összeállította a bokrétát s a marj ást zseb re­vágta. Más héten rá nagy ügyes­bajos dolgában indult a ná­dorhoz a dunavecsei biró. Meg is kapta az audiencziát; de mikor meglátta az öreg ná­dort, majd elájult és csak úgy szctagolva hebegte: — Én egy húszast adtam a fenséges nádornák! — No, arról szó se lehet, hogy a jól megérdemelt hú­szast visszaadjam. Az ügyes-bajos dolgában azonban jószivüen segített a kegyes nádor a húszassal vesztegető bírónak. Jávor Pál halála BUDAPEST. — Kábel jelen­tés hozta a hirt, hogy Jávor Pál a magyar színművészet ki válósága, aki több mint egy évtizedet töltött Amerikában, 57 éves korában, hosszú be­tegeskedés után meghalt. Két évvel ezelőtt megbete­gedett és amikor bucsüzott, azt mondotta barátainak: “Hazamegyek, meghalni.” Előérzete sajnos valóra vált. 57 éves korában vitte el a halál. A budai Farkasréti Te­metőben, a magyar főváros által adományozott disz sírhe­lyen temették el óriási rész­vét mellett a Nemzeti Szín­ház és a Vígszínház volt mű­vészét. PESTI LAPOK LEVELESLÁDÁIBÓL Tulajdonképpen nem is drá­ga jószág egy ilyen leányka lakkcipő, 85 forint az ára, s különösen bizalomkeltő benne a minőségi átvevő garancia­pecsétje: MED I. Megvesz­­szük a cipőt, otthon kicsoma­goljuk, s szemünkbe ötlik egy kis cédula, amely imigyen ok­tat: “Figyelem! A lakk minősé­géért, a hordás közben előálló törésekért és szinleválásokért felelősséget nem vállalunk. Kecskeméti Cipőgyár.” Mindenesetre imponáló őszinte cég, pláné elsőosztályu cipőknél. Milyenek lehetnek a másodosztályuak ? * Mindennapi cigarettacsik­künket add meg nekünk ma — igy fohászkodhatnak most az ipolytölgyesiek, mert financ­­lábat, egérfarkat, s más ha­sonló jót gyakorta lelnék a kenyérben. Persze ez csak rá­adás — a vámosmikolai sütő­ipar dolgozóinak külön figyel­messége —, mert a kenyér amúgy is ehetetlen. Er­ről értesített bennünket Var­ga Zoltánná, és egy darab penészes, kenyérnek csúfolt valamit is mellékelt leveléhez. * Kis kút, kerekes kút nincs az udvarunkban, sőt az egész utca vízhiányban szenved — ezt panaszolják a sashalmi Kishalom utca lakói. A régi kutak vize majdnem teljesen elapadt, illetve annyira el­szennyeződött, hogy használ­hatatlan. S ami a legszebb a dologban, nem most panaszol­ják a bajt először, hanem már két hónappal ezelőtt Írtak róla — tizennyolc aláírással — a OKOS KATA PANASZIiÁDAJABÖL BUD APEST. — A Nők Lap­jában egy Okos Kata hallgat­ja meg az olvasók panaszait és írásban felel — tanácsot ad vagy sopánkodik. Itt egy pár virágszál Okos Kata pa­naszcsokrából : Mühlbacher Máriának, a doba-somlóvári tüdőszanató­riumba. Vállalata jogtalanul járt el Önnel szemben, mert betegállományban levő dolgo­zónak csak egy év, tüdőbete­geknek csak két év után le­het felmondani. A “hozzájá­rulással kilépett” bejegyzés fokozza az eljárás önkényes­ségét. Küldje vissza munka­könyvét a vállalatnak és érte­sítsen bennünket a fejlemé­nyekről. * Pegazus. Arra a kérdésre, hogy mit Írjon: verset, re­gényt vagy drámát, nehéz válaszolni. Barátja minden­esetre elvetette a sulykot, amikor azt állította, hogy “alulról kell kezdeni”, tehát Írjon először verseket, azután térjen át a nehezebb műfajok­ra. Általános szabályként ezt tanácsolnánk: jót kell Írni. Beküldött verséről például őszintén csak annyit mondha­tunk, hogy nem jó, nem isr szép. “Itt van hát a tavasz­ünnep — Öröm szálljon min­­denünnet — ugye Önnek sem tetszik igy, nyomtatásban? * Viharosan tiltakozunk K. P.-né olvasónk javaslatának megvalósítása ellen. A levél­író ugyanis azt ajánlja, hogy mindazoknak a fiúgyermekek­nek, akik 55-ösnél nagyobb fejbőséggel rendelkeznek, ope­kálják kisebbre a koponyáját. Hivatkozik az agysebészet és a csontműtétek legújabb ered­ményeire, valamint a társa­dalom biztosítási szolgáltatá­sok széles hálózatára. Mi még­sem helyeseljük érvelését. Igaz, hogy a mi ötletünk ne­hezebben kivitelezhető, de az­ért szerényen megpendítjük: gyártsanak a nagyobbacska fiuknak is megfelelő méretű sapkákat. * Kősziklából könnyebb vizet fakasztani, mint a tatai Baji 35-ös ház vízellátásáról gon­doskodni. Ez tűnik ki Dévai Ignácné elkeseredett levelé­ből. Kilencven lakó panaszát tolmácsolja: ‘Összekomfortos’ lakbért fizetnek s a legelemibb kényelmet, a folyóvizet is nél­külözniük kell. Tavaly írtak Pestre ebben az ügyben, ak­kor hat hónapig működött is a vízvezeték, s most ismét használhatalan. Vajon min­den évben uj közbenjáróra van szükség? * Miért éppen most fordul hozzánk panaszával Komlós Rezsőné a Landler Jenő u. 20- ból ? Igen türelmes lehet — az ötemeletes ház többi lakójá­val egyetemben —, mert esz­tendők óta Írhatna már, de ő megvárta a tízéves évfordu­lót. Tíz éve nem jár náluk a lift. Az évforduló szép és ün­nepi alkalom — talán cselek­vésre indítja az Elekromos Müveket is. Állítólag ugyanis már csak az elektromoság be­kötése hiányzik — igaz, hó­napok óta. Reméljük, nem várják meg a huszadik évfor­dulót ! Felszabaditási politika helyébe felszabadulási politika lépett Eisenhower elnök tervbe­­vétt európai — bonni és pári­si ^ látogatásai kapcsán Wal­ter Lippmann, a nemcsak Amerikában, hanem világ­szerte külpolitikai szakértő­nek elismert köziró, felveti az európai rabnemzetek problé­máját és figyelemreméltó megállapításokat tesz. Abból indul ki, hogy ma a háború és béke kérdésében egyedül Moszkva és Washington hatá­roz, a nyugati szövetségesek és a szovjet csatlósok csak másodlagos szerepet játszhat­nak. Washington és Moszkva közt az ellentétek kiegyenlit­­hetetlenek s ezért csak kettő közt van választás: atombom­­bás háború vagy békés-békét­­len egy-más-mellett-élés. Két­ségtelen, hogy sem Eisen­hower, sem Kruscsev nem akar világpusztitó és öngyil­koló háborút. Nincs tehát más megoldás, mint a kényelmet­len egymás-mellett-élés. Ezen a ponton előtérbe lép a kérdés: Mit jelent az Eisen­­hower-Kruscsev találkozó a középeurópai rabnemzetek­nek? Milyen visszhangra ta­lál az Amerikában élő emi­gránsok és a csatlósországok­ban élő titkos ellenállók lelké­ben? Semmi kétség, Írja Lipp­­man, hogy az Eisenhower- Kruscsev találkozóra egyálta­lán nem kerülne sor, ha Ame­rikának komoly és megfontolt politikája lenne a csatlósné­pek felbátoritása lázadásra és lázadás esetén ennek támoga­tása. Ez nem az amerikai poli­tika, és ha ez volt az amerikai politika, már régen feladtuk. Nem segítettük azokat, akik a kommunista elnyomás ellen fellázadtak K e 1 e t-Németor­­szágban, Lengyelországban és Magyarországban. Az igazság az, hogy — ha nem is hirdet­jük nyíltan — mi azt valljuk, hogy Közép-Európában a sza­badságot nem forradalom, ha­kerület tiszti főorvosának. Választ épp oly kevéssé kap­tak, mint vizet. nem csak fejlődés hozhatja meg. Lippmann nézete szerint ez reális, egészséges felfogás. Mert ha a rabnépeket elnyo­móik elleni felkelésre biztat­nék, ez hősies harcra és hiá­bavaló áldozatra vezetne. A nemzetközi feszültség enyhí­tésére való törekvés jobb po­litika ennél. Ha a nemzetközi feszültség Amerika és a szov­jet közt enyhül, enyhülni fog a feszültség Közép-Európá­­ban is. A szabadság ott és mindenütt legjobban virágzik, ha békesség van. Lippmann bízik abban, hogy középeuró­pai barátaink és azok sorai­ban a legokosabb hazafiak eb­ben egyetértenek velünk. • Megtévedt fiatalok INNSBRUCK, Ausztria. — A büntetőbíróság napokban tárgyalta három magyar egyetemi hallgató, a 22 éves Holló Márton, a 23 éves Bőhm Tivadar és az ugyan­csak 23 éves Barta János bűn­ügyét. Az 1956-ban menekült fia­talembereket annak idején az innsbrucki ifjúsági otthonban helyezték el, ahol teljes ellá­tást kaptak. Ezt azzal hálál­ták meg, hogy egy kezük ügyébe eső lovassági karddal felfeszitették a vaskazettát és 8000 schillinget raboltak el belőle. A pénzt éjjeli mulatók­ban költötték el. A bíróság Holló Mártont és Bőhm Tivadart 6-5 havi, a már büntetett Barta Pánost 18 havi börtönre Ítélte. A bün­tetés letöltése után kiutasít­ják őket Ausztriából. HALLOTTA MÁR? . . . hogy az amerikai ten­gerészek fekete nyakkendője angol történelmi hagyomíány­­ra vezethető vissza. Az angol matrózok Nelson admirális halála után vették fel ezt a divatot. MAGYAR HÍDÉPÍTŐK SZÍRIÁBAN MAGYAR ADOMÁK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom