A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-28 / 35. szám
a ió PÁSZTOR 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Akkor az enyém is, — tette hozzá Etelka nyomatékosan. Elemér rendelkezésedre bocsátotta, tehát a tied! Nem tartozol számot adni róla, arra fordíthatod, amire akarod. Azt mondhatod, hogy sokat kellett kémekre és titkos mábizásokra kiadni. Meg aztán Londonban az élet rémségesen drága. — Tévedsz, Etelka! Elemér bizonyára számon fogja kérni tőlem a sok pénzt! — Az nem lehet igaz! — Már megbocsáss kedvesem, de én csak jobban tudom, mit mondott nekem, mikor útra keltem. — Tehát számolni fogsz a pénzről? — Igen, ez kötelességemmé van téve! — Hogyan fogod hát elszámolni, amit eldorbézoltál és elkártyáztál? Erre Ödön zavarba jött. — No látod, meg vagy fogva! Ha én most nem is jöttem volna ide, még akkor se tudnál becsületesen elszámolni. Elemér bizonyára nem azért adott pénzt, hogy elkártyázzad. Igaz-e? — Igaz, igaz! — Mondd meg, mennyit veszítettél? — Azt biz én most a legjobb akarattal se tudnám megmondani pontosan. — Hát csak hozzávetőleg mondd meg! ' — Mindent elvesztettem, ami nálam volt. Etelka megijedt. Bizonyára nagy összegnek kell lennie, mert feltételezhető, hogy nem üres tárcával jött ide Londonból. Már most mi lesz belőle? Azon a pénzen talán Amerikába mehettek volna s most úgy állanak a dolgok, hogy talán innét se tudnak elmenni! Borzasztó helyzet! Igazán jobb lett volna tegnap-este a tengerbe vetni magát! Akkor legalább vége lett volna ennek a gyötrelmes életnek. Izgatottan járt le, fel a szobában egy percig. Szeretet volna rátámadni erre a hitvány emberre, de nem mert, mivel attól tartott, hogy a legválságosabb időben itt hagyja. ! Végre valamennyire leküzdötte felindulását s Ödön előtt megállva igy szólt: — Mondd meg Ödön, mennyi pénzzel rendelkezel jelenleg? — Talán el akarsz számoltatni ? — kérdezte Ödön mogorván. — Azért akarom csak tudni, hogy ahhoz szabjam tervemet. Ismétlem, hogy itt nem maradhatok, mert nem tudom, nem-e fog a lord még egyebet is tenni ellenem! . — Ne mondj ilyet, — vágott szavába Ödön. — Ő nem fog a rendőrséghez menni. — De hátha sürgönyileg értesíti Elemért a történtekről? Nem is kell neki egyebet tudtára adni, mint csak azt, hogy te az én pártomra állottál s akkor ő rögtön intézkedni fog, hogy engemet kézrekeritsenek. Te rád is akkor rossz napok várnak. Ödön felállott, nyújtózkodott és ásitozva szólt: — Etelka, én ma képtelen vagyok okosat gondolni. Hagyjuk a dolgot holnapra. Addig tiszta lesz a fejem s akkor megbeszéljük a dolgot. — Holnapig? — kérdezte Etelka. — Ez képtelenség! Vétkeznék magam ellen, ha itt maradnék. Te azt mondtad, hogy védőm és támaszom akarsz lenni s ezért megújítottam veled azt a kapcsot, mely hazánkban egy darabig összefűzött bennünket. És azt mondhatom, hogy voltaképen ez idézte elő vesztemet! A lordnak az esett legrosszabbul, hogy téged föléje helyeztelek. Emiatt szakított velem és vette le rólam kezét . . . Etelka abba hagyta, mert látta, hogy erélyes beszéde vajmi csekély hatással van Ödönre. Ez az ember ma egyáltalán ném volt abban a helyzetben, hogy valamiről gondolkozzék. — Nem értelek! — kiáltott Etelka. — Borzasztó dorbézolás lehetett az, amit az éjjel végbevittél! Még most sem vagy kijózanodva. — Nem tehetek róla, — vonta vállát Ödön. — Jól tudom, hogy nagy áldozatot hoztál értem, összevesztél a lorddal az én kedvemért, ez mind igaz, de én ma semmire se vagyok képes! Még mindig oda vagyok ! Etelka rávetette fürkésző tekintetét. Valóban úgy látszott, hogy igazat mond. A fiú annyira oda volt, hogy hasznát venni nem lehetett. De hátha ilyesmi máskor is ismétlődni fog? Már ez is mutatja, hogy Ödön gyenge ember, aki a jó pajtások csábításainak nem tud ellenállani! Lehet-e ilyen emberre támaszkodni? Etelka átlátta, hogy önmaga ellen vétene, ha erre az emberre bízná magát. Most tehát a maga esze szerint fog eljárni. Azt fogja tenni, amit a saját érdekében jónak lát. De ezt is ravaszsággal kell csinálni. Ödön ne vegye észre, hogy őt el akarja hagyni. Oda ült tehát melléje s igy szólt hozzá színlelt részvéttel; — Valóban beteg vagy Ödön. Aludd ki magadat estig. Az éj beállta előtt úgy se tehetünk semmit. — Én is amondó vagyok, — motyogta Ödön. — Jaj, a fejem, a fejem. — Feküdj le! Hajtsd ide a támlányra a fejedet. Maradj teljes nyugalomban s főfájásod el fog múlni! — Igazad van, Etelka — Megpróbálok aludni! Lehajtotta fejét és nemsokára el is aludt. — Most tehát átengedlek sorsodnak, — mondotta magában Etelka. Veled úgy se boldogulhatnék, teljes életedben pipogya ember voltál s az is maradsz! Legelőször is átkutatta a szekrényeket és fiókokat — pénzt keresve. Egy fiókot zárva talált, abban lesz tehát elzárva, amit keres. De hol a kulcs? Bizonyára Ödön zsebeinek valamelyiképen van. Ezeket a zsebeket is átkutatta és csakugyan megtalálta a kulcsot. A zárt fiókban semmi- értékest sem talált Levelek voltak benne, pénzt azonban nem tartalmazott. — Hol van- hát a pénz? — gondolta magában Etelka ijedten. — Lehetetlen, hogy már semmi pénz se legyen nála. Vagy csakugyan mindenét elvesztette volna ? Hideg verejték ült ki Etelka homlokára. — így igazán szépen leszünk. — mormogta magában. Neki éppen semmije sincs — nekem alig kevéssel több! Mi lesz belőlem? Utána nézett, vájjon van-e óralánca? — Ez sincs, — mormogta magában. — Bizonyára ezt is elkártyázta. Borzasztó! Oly nagy rémület fogta el a boldogtalant, hogy nem bírván megállani a lábán, kénytelen volt egy percre leülni a pamlagra. — Iszonyú helyzet, — mormogta magában egyre. — Oh Istenem, mily óriási hibát követtem el, hogy a lord házát jobban meg nem becsültem! Uralkodni akartam mindenki fölött s most ime kiestem mindenből. Itt állok mindenkitől elhagyatva. Ebben az emberben bíztam, könnyű szívvel cserébe vettem őt a lordért s most látom csak, mily kegyetlen rossz vásárt csináltam! Eredeti terve az volt és azért altatta is el őt, hogy ezalatt kilopja tárcájából a pénzt és azzal odébb álljon. így azonban maradnia kellett. Talán megtudja, hol tartja pénzét, mert lehetetlen, hogy mindenét elkártyázta volna. Csak volt annyi előrelátás benne, hogy nem vitte magával minden pénzét. Időközben nyugodtabb is lett, miután látta,' hogy a rendőrség kiküldöttei nem mutatkoznak. Meglehet, hogy a lord nem is fordult a rendőrséghez, hanem talán sürgöriyözött Elemérnek. Valószínű, hogy a sürgöny nem talált rá mindjárt, következőleg Elemér se válaszolhatott mindjárt; ez okból Etelkának legalább egy napi előnye van! Egy nap alatt pedig sokat lehet tenni. Estefelé felrázta álmából Ödönt. — Kelj fel már! Eleget aludtál Ödön! Már este van. Ödön felriadt és megdörzsölte szemeit. — Mi az, mi az? — kérdezte bambán körültekintve. — Kelj fel, hé! Eleget aludtál már! — Mit akarsz velem? — Nagy zavarban vagyok Ödön! Ki kellene fizetnem az ebédemet, de nem bírom, mert nincs pénzem. Ödön rá bámult. — Micsoda? — kiáltott. — Pénz nélkül jöttél a lord házából? Semmit se hoztál magaddal? — Semmit! Ödön most rögtön ki volt józanodva. — Tehát neked sincs pénzed? — kérdezte elhülve. — Mi lesz akkor belőlünk? — Ugyan ne mondj ily badarságot, Ödön! Neked van még pénzed! Legalább kellene, hogy legyen! — Nekem nincs, — csóválta fejét Ödön. Most Etelkán volt a sor, hogy ijedten nézzen rá. Tehát csakugyan nem lenne pénze? — Boldogtalan! — kiáltott. — Úgy látszik, mindenedet eljátszottad és elmulattad. — Ezt nem mondhatnám! Van még valami, de nem tudom mennyi! Itteni tartózkodásom általában igen sokba került és hosszabbra is nyúlt, mint tervezve volt, ennélfogva azt hiszem, a banknál nyitott hitel már ki van merítve. — Ezt én nem hiszem, — vetette ellen Etelka. — Fivérem nem gondolhatta, hogy gyorsan végzel, ennélfogva meg vagyok győződve, hogy bőséges hitelt nyitott számodra. Ő az ilyenekben nem fukar. — Nem értelek, Etelka! — Mutasd hát feljegyzésedet — mindjárt öszszeszámithatjuk, mennyi van még, vagy mutasd az utalványt, abból is mindjárt megtudjuk, mennyit lehet még felvenni. — Ejnye, hová is tettem? Várj csak, hadd gondolkozzam ! — Szép, hogy még ezt se tudod! — Igen, igen, tudom már! — kiáltott fel Ödön. — A szállodatulajdonos kezéhez tettem le. Eredj kérlek és kérdd el tőle. Etelka fellélegzett. El is indult, de csakhamar visszatért. — Hiába mennék, nekem úgy se adná! Magadnak kell érte menned! De el ne feledd, hogy én miss Henriette Smit vagyok. — Igen, igen, Henriette Smit. — motyogta Ödön. — Ezt jól megjegyzem magamnak. De voltakép miért nem mehetnél te? — Meg lehetsz győződve, hogy szívesen mennék; — szólt Etelka sajátszerü hanglejtéssel. — De nem akarom magamat a fogadós részéről visszautasításnak kitenni. Előre látható, hogy nekem ki nem adja. Neked kell elmenned. Mozdulj már! Ödön nagy nehezen felkászolódott s kiment. — Az ördögbe is, — mormogta magában kedvetlenül. — Félek, hogy nagyon szűk lesz a maradék hitel s akkor megint szemrehányásokat kapok tőle. Ej, ej, miért is hozta az ördög a nyakamra ezt a hárpiát. Felkereste a fogadóst s előadta neki kívánságát. Ez felütötte a főkönyvet, kikereste belőle a letéteményezett értékeket és átadta neki. Visszatérve Etelkához, letette az asztalra. — Itt van minden, — mondotta. — Ennyi az egész! Számítsd össze, mi van még felvenni való! Etelka mohón kapta kézhez a bankutalványokat. Mindegyiknek a hátlapján látható volt az öszszeg, ami már ki lett fizetve. Ezeket mind egy külön papírra leírta és megállapította, hogy körülbelül még háromszáz font áll még rendelkezésre. — Ez szép pénzösszeg. Ezzel már lehet valamit tenni, — gondolta magában Etelka és arca újólag kiderült. — Mégis jobban gazdálkodtál, mint gondoltam! Bocsáss meg Ödön, — szólt fenhangon. — Jó, jó, — mormogta Ödön. — De most iVetnénk valamit. — Ezt bizony jól mondod, Ödön! Magam is szükségét érzem, hogy valamit magamhoz vegyek. Hajnalban utazunk! Mi van még itt fizetnivaló? — Nagyon kevés, legfeljebb két napi számla. — Annál jobb! Legalább nem kell sokat fizetnünk. Hozzuk is mindjárt rendbe a dolgot! Meglehet, hogy az egyik bankutalványt maga a fogadós is beváltja. Ez olyan mint a készpénz, a,bank akárkitől és akármikor készpénzfizetés mellett mindig átveszi. — Igazad van, — bólintott fejével Ödön. — Eredj hát hozzá, egyenlítsd ki tartozásunkat s a mi; fennmarad, hozd vissza. — De minek menjek én? — Azért, mert te vagy a férfi! Csak nem kívánhatod, hogy én lássak el mindent? Ödön tehát végre sok tuszkolás után elment a fogadóshoz. — Eljöttem a számlámat kiegyenlíteni, uram! — Oh, azért kár volt idé fáradni, lord! Tetszett volna Csak becsöngetni a szobapincért! — Egyéb megbeszélni valóm is lesz, uram! — Talán nem volt megelégedve, lord? — Oh, ez kérdésbe sem jöhet, felelt Ödön. Teljesen meg vagyok elégedve. Ameddig itt laktam, mindenben a legnagyobb rendet és tisztaságot találtam. E tekintetben elismerésemet nyilvánítom. — Örvendek, — hajtotta meg magát a fogadós. — Lord elismerése büszkévé tesz. Valóban sajnálom, hogy már elméltóztatik utazni. — Magam is sajnálom, — felelt Ödön. — Itt igen jól éreztem magam s már volt is megfelelő társaságom! De itteni dolgaimat már befejezvén, itt időzésemnek nincs többé célja. És most áttérek arra, ami végett tulajdonkép jöttem s amiért önnél óhajtom teljesíteni a fizetést. Ugyanis tegnap este egy társaságba keveredtem s kártyáztunk. A szerencse nem kedvezett s igy minden készpénzemet elvesztettem. A fogadós összeráncolta homlokát. Azt hitte, hogy a vendég pénzt akar tőle kölcsön kérni. Ez kissé kellemetlenül érintette, miután nem tudta, hogy a bankutalványokra mennyi hitele van még? — Lord, — mondotta — szavaiból azt veszem ki, hogy ön pénzzavarban van. — E pillanatban valóban egy fillérem sincs, — felelt Ödön. A fogadós szinte megvetőleg nézett rá. — Akkor ön nem utazhatik el, legfeljebb megfelelő értékű zálogot kell itt hagynia. De ezt se szeretem! Minek vesződjem én más holmijának az őrzésével és értékesítésével? Az ilyennel mindig veszteség jár! Ödönt sértette a fogadós megváltozott magaviseleté. — Ön félre ért engem! Én nem mondtam, hogy teljesen vagyontalan vagyok, csak folyó pénzértékem nincs, mert elkártyáztam az este. De vannak bankutalványaim, amit ön is tudhatna, mert önnél voltak letéve. — De nem tudom, vájjon nincsenek-e már kimerítve. — Oh legkevésbbé sem, — felelt Ödön. — Éppen az imént összeszámítottam s még háromszáz fontom van. A fogadós arca kiderült. — Bocsánat, lord, — mondotta, — mivel lehetek szerencsés szolgálhatni? — Azt akartam csak a fentebbiekből kihozni, — szólt erre Ödön, — hogy készpénzzel nem fizethetek. — Oh kérem, kérem, lord, én az utalványt is elfogadom, illetőleg beváltom. ' '"ff I *% (Folytatjuk) f ; Személvi hírek r BARUCH Bemard M. Baruch, a finánciális zseni, 89-ik születésnapján igy szólt a gratulálókhoz: “Semmisem oly ellenszenves nekem, mint egy ember, aki megvénült és mindenkit tanítani szeretne.” FARUK Most, amikor világraszóló botrány lett a leleplezésből, hogy a kairói múzeumból elloptak értékes régiségeket, köztük Tutenkámen fáraó jogarát, a kormány azt kezdi hiresztelni, bogy a muzeum első és legnagyobb fosztogatója Faruk, az elkergetett király volt. Faruk a múzeumi kincseket pénzzé tette és sokmillió dollárt elrejtett külföldi bankokban. THOMPSON Frank Thompson jersey kongresszusi képviselő autó: jába egy truckból ismeretlen tettes savat öntött, a sav kiette kabátja ujjának egy darabját és lyukat égetett a karjába. A merénylet nyilván azzal függ össze, hogy Thompson képviselőnek szerepe van az uj unió-korrupció elleni törvény megalkotásában. A merénylet hatása alatt Chelf kentuckyi képviselő törvényjavaslatot nyújtott be, mely 20 évig terjedő börtönbüntetéssel fenyeget meg mindenkit, aki kongresszusi képviselőt megtámad. HODGE Orville E. Hodge állami auditor volt Illinoisban, több mint két millió dollárt lopott és 12-15 évi börtönt kapott. A napokban volt Hodge bebörtönzésének harmadik évfordulója. Ez alkalomból égy újságíró felkereste a börtönben és megkérdezte, van-e üzennivalója a külvilág részére. Hodge ezt felelte: “Innen mindenki szeretne kimenni.” NKRUMAH Erzsébet angol királynő a Privy Council'ba meghívta Kwame Nkrumah ghanai miniszterelnököt. Nkrumah az első néger tagja a királyi tanácsnak. A Privy Council tagjai az uralkodó tanácsadói fontos alkotmányos kérdésekben. A tanácsnak 300 tagja van, köztük az összes miniszterek. ROCKEFELLER "fl| Steven Rockefeller, a milliomos olajmágnás milliomos dédunokája, New York állam kormányzójának fia, egy norvégiai faluban megesküdött a Anne Marie Rasmussennel, aki három évvel ezelőtt New Yorkba ment angol nyelvet tanulni és evégből állást vállalt a Rockefeller háztartásban. EPSTEIN Londonban meghalt Sir Jacob Epstein világhírű szobrászművész, 79 éves korában. Orosz-zsidó emigráns szülők gyermeke volt, New Yorkban született, ott, Parisban és Londonban végezte művészi tanulmányait, Londonban telepedett meg, Erzsébet királynő 1954 újév napján lovagi rangra emelte. MUSZADEG Teheránban, Perzsia fővárosában az emberek nem felejtették el azt, amire még itt is biztosan sokan emlékeznek még: hogy Mohamed Muszadeg, az öreg, örökösen siránkozó miniszterelnök, aki az angolok elleni beteges haragjában behívta az országba a szovjetet, a miniszterelnöki szkből egyenesen a börtönbe penderült hat évvel ezelőtt. A Muszadeg elleni győzelmes népfelkelés 6-ik évfordulóján a nép éltette a saht és halált kiáltott Kruscsevre.
