A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-07 / 32. szám
2. OLDAL a jő pásztor A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERDJ Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday PublUhed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerrv 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Égy évre -----------------------__$6.00 One Year--------------------------$6.00 fél évre ------ -------------,$3.50 Half Year _ . -.........._$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. NAGYPOLITIKA ÉS KISPOLITIKA Washingtonban a hivatásos politikusok és a kristálygömbből jósoló politikai jósok mostanában azt találgatják, hogy az oroszországi, szibériai és lengyelországi világpolitikai kiruccanás Nixon alelnöknek jót fog-e tenni vagy sem, növelni vagy csökkenteni fogja-e a jövő évben kilátásait, hogy feleségével, két leányával és hires kutyájával beköltözhet a Fehér Házba. Sok függ Kruscsevtől és Génitől . . . Az amerikai sajót legtekintélyesebb politikai kommentátora, Walter Lippmann, az alelnök utazásaival kapcsolatban felvet egy kényes kérdést: nem fogják-e lengyelországi goodwill látogatása után azzal vádolni, hogy már megint a saját politikai szekerét tolta, nem annyira a lengyel nép jóléte iránt érdeklődve, mint inkább az amerikai lengyelek jövő novemberi szavazatai iránt. Éppen a legnagyobb államok közül néhányban, New York, Michigan és Illinois államokban sokszázezer, összesen az országban több millió lengyel szavazó van . . . « Ez nem az első eset, hogy ilyen vonatkozásokat és összefüggéseket fedeznek fel Nixon sokat vitatott politikai karrierjében. Amikor 1956 őszén Nixon sietve elutazott az osztrák-magyar határra és ott őszinte lelkesedést mutatott a magyar szabadságharc menekültjei iránt, politikai ellenfelei mindjárt lapozgatni kezdtek a kongresszusi jegyzőkönyvekben és hamar rátaláltak arra, hogy a McCarran-Walter-féle bevándorlási törvény feletti vita során Nixon, — aki akkor szenátor volt —magáévá tette McCarran szenátor és Walter képviselő álláspontját, hogy a nyugat- és északeurópai népek alkalmasabbak és méltóbbak az Egyesült Államokba való bebocsáttatásra, mint az alacsonyabbrendü közép-, dél- és kelet-európai népek, köztük a magyarok. Akkor politikai szélkakasnak mondták sokan Nixont és most Walter Lippmann bizonyosra veszi, hogy hasonló taktikai pálfordulást fognak emlegetni politikai ellenfelei, mind a két táborból. LEPIPÁLJAK AMERIKÁT, HEJ. HAJ! A moszkvai amerikai kiállításra rövidesen kabaré együttest visz el Ed Sullivan, az ismert TV programvezető. Az egyik new yorki lapban olvassuk, hogy akármilyen jeles kabaré művészekkel megy Ed Sullivan Moszkvába, természetesen az amerikai produkció nyomába sem jöhet annak, amit az oroszok produkáltak a Madison Square Gardenben, New Yorkban. “Természetesen ...” Miért természetes az, hogy amerikai szórakoztató művészek eltörpülnek orosz kollégáik mellett, illetőleg mögött? A magyarázat egyszerű: Amerikában demokrácia van és szabadság, Oroszországban diktatúra van és rabság. Amerikában van Orson Welles és Marilyn Monroe, van Fred Astaire és Cyd Charisse, van Crosby és Sinatra és a Metropolitan Operaházban is akad pár elsőrangú énekművész. Ha ezeket és hasonló kaliberű művészeket össze lehetne fogdosni és repülőgébe rakni és Moszkvában felléptetni, versenyezhetnének a Bolshoj sztárokkal. De nem fogdoshatjuk össze az amerikai művészek legjobbjait, mert ezek mind szabad emberek, — ha tetszik nekik, mennek, ha nem tetszik, nem mennek. Ezzel szemben Oroszországban a táncos és énekes, a bohóc és az akrobata, ha hivják, gondolkodás és meggondolás nélkül azt mondja: “Da.” Igen. Ily módon az oroszok könnyen lepipálhatják Amerikát, Nikita Kruscsev örömére. Nem irigyeljük az oroszokat ezért az előnyükért, szívesen viseljük a szabadság handikapjét. ILLÚZIÓ Amerikai tudósok érdekes kisérlettel foglalkoznak. Röviden szólva, azt akarják megállapítani, mi hajtja a dohányosokat a cigarettafüst élvezetére, mi az a csáberő, amelyért egészségüket kockáztatják? Az orvosok javarésze azt állítja, hogy a káros, kellemetlen, rosszillatu füst csak ürügy az idegesség levezetésére. Tehát tulajdonképpen nem a dohányzásnak a rabja, hanem az azzal járó “szertartásnak”. Értve ezalatt, hogy ideges embereknek kell valami, amivel játszhatnak, a rágyújtás, a szippantás, füsteregetés játéka. Az, hogy dohányt szívnak, merő véletlen. Az elmélet bizonyítására most az ország min-AZ ÖTÖDIK GYERMEK A bergamoi sikátorutcán az apróablaku magas házak között két gyermek oson át az esti félhomályban. Hét év körüli, rongyokba burkolt kisleány kézenfogva halad néhány évvel idősebb, kopott ruhás, mezítlábas fivéré|i/el. Az egyik ház előtt aggódó arccal állnak meg, majd hirtelen elhatározással belépnek a kapun.-— Meglátod, Rosalinda, nem jön el — sóhajt fel a fiú bánatosan. De a leányka még csupa reménység s határozott mozdulattal kopogtat be az orvosi rendelőbe. A következő percben a két gyermek már ott áll a bergamói doktor előtt, aki éppen vacsoráját fogyasztja és ugyancsak haragszik, hoigy zavarják. Irta: ZACHÁR ILONA — Mit akartok itt? Koldulni jöttök? — rivall rá a két rongyos gyermekre. Nem koldulni, doktor ur — szólal meg most nagyon halkan, de határozottan a kis leány. — Édesanyám nagyon beteg. Talán már haldoklik is. Kérjük, könyörgünk, jöjjön el a Borgo Canaléba és segítsen rajta! Micsoda? Csak nem képzeled, hogy most későn este kibotorkálok oda hozzátok, a város másik végébe? Aztán mit fizetnének érte? A kisleány nem lepődött meg; megszokhatta már ezt a kérdést. Némán nyúlt a nyakán függő kis aranylánchoz, amely egyetlen ékessége volt; leoldotta és az orvos felé nyújtotta: — Pénzünk nincs. De ezt odaadnám. Keresztelőre kaptam. Bizonyára ér annyit, amennyit fizetnünk kellene. Szépen kérem, jöjjön hát el az anyámhoz. Az orvos megvető mozdulattal hárította ela leányka ajánlatát. Ha olyan szegények vagytok, ne mászkáljatok orvos után, hanem vitessétek anyátokat valami ispotályba. A két gyermek némán fogta meg egymás kezét és csendesen botorkált vissza a sikátorutcába, ahol már teljesen beesteledett. Az orvos bánásmódját nem vették túlságosan lelkűkre. Megszokták már, hogy mindenütt elzavarják őket. Hazaballagtak. A Donizetti-család sivár pincelakásába nem világított be sohasem a napsugár. Az egyik szobácskábán öszszetáfcolt öreg asztal mellett gubbasztott a családapa, Andrea Donizetti szabómester. Varrt. Szorgalmasan öltögetett a pislákoló mécses lángja mellett és közben bizonyára arra gondolt, hogy ennek a ruhának a foltozásából annak az összegnek tizedrésze sem telik ki, amire most hirtelenében szükség volna. Hiszen felesége betegen fekszik odaát a szomszéd szobában, s ha Isten is úgy akarja, nemsokára megszületik egy kis Donizetti. Voltaképpen örülnie kellene, de ehelyett öszszeszorul a szive, ha az újabb költségekre gondlol, amelyeket a gyermek születése a család számára jelent. Mintha nem lennének úgyis elegen, négy gyermekkel! De Isten úgy akarja, most megérkezik az ötödik is!-- Giuseppe! —■ suttogja Rosalinda remegő hangon a fivére fülébe. ' Vájjon mi van anyukával? — Jobban van . . . Már túl van a veszélyen. Minden percben megérkezhet uj kis testvéretek. — Uj kis testvérünk! — kialt fel Rosaline —- egy uj testvér! Hiszen nekünk magunknak sincs már mit ennünk! Ebben a percben nyílik ki a másik szoba ajtaja és a kövér szomszédasszony jelenik meg benne, karján a rongybacsavart picinyke újszülöttel. Rosalinda csodálkozva nézi a gyermeket és kíváncsian kiált fel: — Nézd, Giuseppe, milyen furcsa kis gyerek! Milyen fekete haja van . . . Mint az ébenfa! És hogy hadonászik a kis kezével! De Giuseppe nem válaszol Rosalinda szavaira. Elgondolkozva bámul a most érkezett csöppségre és egyszerre ug3' látja, hogy a gyermek haja fénylik, mint a selyem és szeme úgy ragyog, mint a kicsiny égő csillagok. És muzsikát hall, mintha csak tündérek vagy mennybéli angyalok énekelnének körülötte és ezüstle velőkből font babérkoszorút lát a magasból egyenesen a picinyke újszülött kicsiny feje fölé alászállni . . . A következő pillanatban azonban eltűnt a látomás. Giuseppére ismét rászakadt a kamra dohos sötétsége és hasztalan dörzsölte a szemét, csak a hunyorgó kisbabát látta, aki keservesen sírni kezdett. —- Mi lesz a kicsi neve, édesapám? — kérdezte a fiú mohón az apjától. Domenico Gaetano. Szép nevet kap. .— Ó, ne mondja ezt, édesapám — kiált fel átszellemülve, lelkesülten Giuseppe »és sápadt arcában csak ügy ragyogott az égő szeme. — Én úgy érzem, a mi kis Gaetononkból még hírneves, nagy embed lesz! Az öreg szabó fáradtan legyintett: — Nem hiszem én azt, édes fiam .. . . Az csoda lenne; az én Gaetanommal pedig nem BALÁZSOLÁS Irta: BABITS MIHÁLY Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüngött az öreg papon, aki hozzám imádkozott fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, ’s diákul dünnyögve, amit sem én s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háládatlanul, nem is gondolva tereád. óh ne bánd csúf gondatlanságom, védi ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, igy élünk mi, gyermekmódra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló utón, eleresztve kezetek, magasabb szellemek — de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért, ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel . . . Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyii oltárod kövén — mosolyogsz rajtam, csak segíts I Mert orv betegség öldös ime engemet és fojtogatja torkomat, gégém szükül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan olyan megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már . . . Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések megnyiszálták, mikor a gonosz pogány kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kint bir az ember, mennyit nem sokall meg az isten jósága sem, mit ér az élet . . . S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál. den részében álcigarettákat osztogatnak szét szenvedélyes dohányosok között. Ezekben a cigarettákban nincs dohány, csupán valamilyen műanyag, amely szintén füstöl és Ugyanúgy hat, mint a dohányfüst, kivéve, hogy nem okoz rákot. Az orvosok, lélekbúvárok azt akarják látni, hogy 'a szenvedélyes dohányos beéri-e a pótlékkal, miután azzal éppen úgy eljátszhat, mint a valódival. Egy cigarettagyár növényi anyagokból készült ártalmatlan cigarettát hozott piacra, amely “garantáltan” ártalmatlan, bár ugyanazt az illúziót nyújtja, mint a dohányfüst. Ha a kísérletnek sikere lesz, lehetséges, hogy a nagy, billiós cigaretta gyárak is kénytelenek lesznek követni a példát, amely tizezrek életét menti majd meg ü tüdő- és torokráktól. FOGAS KÉRDÉSÉR Mit nyújthat a modern orvostudomány a fogak gyógyítása, illetve épségben tartása terén? A fogazat tartóssága születési adottság, éppúgy, mint arcunk formája, vagy bőrünk színe. A fog ősidőkben a zsákmány elkapására, széttépésére szolgált és ezt az évmilliós fejlődés sem változtatta meg: a fog elsőrendű rendeltetése a tépés, rágás. Ha tehát azt. akarjuk, hogy gyermekünknek jó fogai legyenek, akkor minél több erőteljes táplálékot adjunk a gyermekeknek 3 és 15 életéve között. Immár 12 éve világszerte kísérleteket folytatnak az ivóvíz és a fogak romlása közötti kapcsolat felderítésére. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az ivóvíz fluórtartalma döntően befolyásolja a fogak állapotát. Több országban már rendszeresen “fluorizálják” azoknak a városoknak ivóvizét, amelyekben a kellő fluórtartalom hiányzik. Tévhit az, hogy fluort házilag is hozzá lehet adni az ivóvízhez, mórt a tuladagolt fluor kellemetlen megbetegedést okozhat. Köztudomású, hogy az eszkimók, vagy az őserdők lakói úgyszólván nem is ismerik a fog betegségeit. Ennek oka főképpen a főleg nyers és erős. rágásra szoruló táplálék. A civilizált életmóddal viszont előtérbe lép a puhább, kevés rágást igénylő táplálék. Azonban módunk van sok nyers gyümölcsöt fogyasztani és rendelkezésünkre áll a fogorvos,, akinek hivatása nemcsak a fogak tömése és pótlása, hanem ellenőrzése és igy a nagyobb bajoktól való megóvása is. Ha az emberek hozzászoknának ahhoz, hogy időnként megmutassák fogorvosnak a fogukat, sokkal kevesebb lenne a beJ*eg fog. Különösképpen vonatkozik ez a nőkre, mert általában a nők fogazata könnyebben romlik, mint a férfiaké. Ennek okát éppúgy nem sikerült eddig kideríteni, mint ahogy nem tudjuk, miért romlanak hamarabb a felső fogak, mint az alsók és miért keletkezik több szuvasodás a baloldalon, mint jobbon. A fog első számú ellensége a cukor. Szétolvad a szájban, beleszivódik a résekbe, megül a foginyen, tejsavas erjedést okoz és kikezdi a fogzománcot. Ezért helyesen teszik az anyák, ha a szükséges cukormennyiséget az ételbe keverve adják gyermekeiknek. Ha pedig cukorkával kedveskednek nekik, gondoskodjanak arról, hogy a gyermek a cukor elszopogatása után bőséges vízzel és, ha lehet, fogkefével is megtisztíthassa fogait és helyes, ha utána almát, jókora darab nyers sárgarépát, karalábét kap, hogy a rágás folytán a cukor maradványai letisztuljanak a fogról. A NAPÓRÁTÓL A ZSEBÓRÁIG Az óra története a napórával kezdődik. A régi egyiptomiak olyképpen állították elő a napórát, hogy nyílt térségeken magas obeliszkeket állítottak fel, amelyeknek árnyéka egy időbeosztással ellátott körre esett. E nyilvános időmérőkön kivül már viziórák is voltak használatban e korban. Ezek a viziórák egy bizonyos magasságban elhelyezett folyadéknak <A}eppenkint való lefolyására voltak alapítva. Az ilyen viziórákat egyes ősrégi kolostorokban még a 18-ik században is használtak. Ezenkívül már az ókorban voltak homokórák is, amelyeket egyes meghatározott célokra még ma is használnak. A valódi óramüvek, vagyis a fogaskerékszerkezetek, amelyek egy órákra beosztott lapon mozgó mutatót szabályoznak, egy Pacificus nevű veronai mesterembernek 850 körül készített találmányára vezethetők vissza. Az ütőórák a 13-ik század második felében már nem tartoztak a ritkaságok közé. A 16-ik század közepe felé a fogaskerekű óraművel ellátott, ütő- és ébresztő-órákat már általánosságban használták fali órák gyanánt és ebben az időben kezdtek elterjedni a zsebórák is, amelyek feltalálójának egy Hile Péter nevíi nürnbergi órásmestert tartják. történhetik csoda . . . — Miért nem történhetne, édesapám? — Mert szegény! — Igen. Nagyon szegény — ismételte apja szavait Giuseppe elgondolkozva, szomorúan. * Az ötödik gyerekről a lexikonban, az ismeretek kincsestárában, ezt olvassuk: Gaetona Dinozeiti 1797-ben született, 1848-ban halt meg. Zenei tanulmányait a nápolyi Konzervatóriumban és a bolognai Filharmóniai Líceumban végezte. Első operáját, Enrico de Borgogna, 181^-ban komponálta. Azután egyremásra komponált operákat és operetteket, de igazi sikert é§ elismerést csak 33-adik operájával vívott ki magának. Ez az opera, Anna Bolena, 1830- ban került előadásra és világszerte ismertté tette a Donizetti nevet. Gaetano Donizetti legnépszerűbb operái: Lucia di Lammermoor és Don Pasquale. Jókai, mint honatya Jókai Mór, a nagy mesemondó, képviselő is volt egy ideig. Szellemessége és kitűnő humora olyankor is ki-íkitört belőle, amikor a legszárazabb tárgyról folyt a vita a képviselőházban. Az egyik ülésen ezt mondta: — Én azt hiszem, hogyha hivatalnokseregünk egy részét elbocsátanánk, más részét jobban díjaznánk, a megmaradt rész sokkal jobban végezné az ügyeiket, mint elvégzi most együtt. De tartok tőle nagyon, hogyha most a választás előtt fftenák ezt a kormányra, azt a részt bocsa- . taná el, amely dolgozik, mert a jól dolgozó hivatalnok —. rossz kortes. 53
