A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-31 / 31. szám
T 2. OLDAL a jó pásztor A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday ____ Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: évre--------------------------$6.00 Fél évre -------------------------- _$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year-------------------------$6.00 Half Year -------------------------$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. ISTENTAGADÓK VALLÁSSZABADSAGA A kommunisták hangosan hirdetik a vallás és az egyház megvetését, ugyanakkor ugyanolyan hangosan hirdetik, hogy az ő országaikban teljes vallásszabadság van. Legutóbb éppen a magyarországi szovjetkormány Dr. Göbbelse büszkélkedett, külföldi újságírók előtt azzal, hogy ő a magyarországi vallásszabadságot nemcsak állítja, hanem bizonyítani is tudja. A fő bizonyíték: a papság hüségfogadalma. Annak megállapítását, hogy ez kikény szeritett fogadalom volt, a sajtókonferencia hallgatóságára bizta. Eljön az idő, amikor vaskos történelmi kötetekben fogják ismertetni a vaskos hazugságokat, amelyekkel a szovjet propagandisták az “istentagadók vallásszabadsága” fogalmában rejlő ellentmondást “marxista dialektikával” (magyarán mondva: merész ferdítéssel' elködösiteni. Most legyen elég egy pár példa: A magyar szovjetkormány uj törvényt hozott, mely szerint az államnak beleszólása van minden papi kinevezésbe, előléptetésbe. Lengyelországban egy kommunista mintavárosban a rendőrség súlyos templomgyalázást követett el, aminek következménye a poznani lázadásra emlékeztető felzúdulás volt, a nép kövekkel dobálta meg a városházát és a rendőrség épületét, 300 tüntetőt letartóztattak. Kerala indiai, önkormányzattal biró tartományban az uralmon levő kommunista kormány kommunista tanítókat igyekszik ráerőszakolni az államsegélyben részesülő iskolákra. . Oldalakon v át lehetne felporolni az egyház és vallás elleni kommunista akciókat. Vallásszabadság? Hogyan is lehetne oly kormányzatban, amely semmiféle szabadságot nem tűr meg? ÜVÖLTÖZŐ MEDVE Mint éhes farkas, úgy üvölt az orosz medve, Nikiié Szergejevics Kruscsev. De üvöltésének visszhangja égyre gyengébb. “Miénk a jövő, a kapitalizmust el fogjuk temetni!” — kiáltja és a szabad világ nem csinál végrendeletet. “Kelet-Európa kommunista és az marad örökre”, — hirdeti és a vasfüggönyön kivül senki sem hiszi és a vasfüggönyön belül mindenki abban reménykedik, hogy a bolsevik éjszaka sötétjébe egy boldogító napon a szabadság fáklyája fog bevilágítani. “A keletnémetek szeretik a szovjet rendszert”, — hirdette a genfi konferencia napjaiban, de hallani sem • akart arról, hogy a keletnémet szovjetzóna népét megkérdezzék, igaz-e ez? “A német kérdést és általában minden függőben levő problémát csakis Moszkva parancsai szerint lehet megoldani”, — hirdeti ő és akik megtanulták az ő nyelvét, azt felelik, hogy Nyet! Még oly kis vagy katonailag gyenge országok is, mint Dánia, vagy Pakisztán, vagy Perzsia, az üvöltve fenyegtőző orosz jegyzékre azt felelik, hogy hagyja őket békén és ő nem is tehet mást, békén hagyja a szabad világ kis országait éppen úgy, mint a nagyhatalmuakat. Még Egyiptom és Irák arab országok sem állnak kötélnek és nem is félnek Kruscsev haragjától. Még Gromikó sem mondott soha annyi Nyetet, mint amennyit most hall. 4 «i. Ezek a hajók hozzák Japánból az acélt az amerikai gyáraknak, amelyek a sztrájk miatt nem kapnak belföldi acélt. Houston, Tex.-ban öt hajó 21,000 tonna acélt rakott ki. JAPÁN VIRÁGNAPTÁR A felkelő nap országát, melyet a cseresznyevirág hazájának is neveznek, egységes, nem kevert nép lakja, melynek a lelke is egységes. A szépnek értékelése s a benne való gyönyörködés közkincse ott gazdagnak s szegénynek, a magas műveltséggel bírónak s a nép egyszerű gyermekének egyaránt. , Minden japán természetimádó, ami talán nem is olyan csodálni való abban a szép környezetben. A virágok szeretete a japán nép egyik legjellegzetesebb nemzeti sajátossága. Abban a régletünt időiben, amikor a mi 'kultúránk még gyermekcipőit taposta, a japán költők már hangulatos versekben Írták meg hazájuk szép virágainak dicséretét. Az “Ikebana”, magyarul: a “virágelrendezés művészete”, amely arra tanit, hogyan kell ** vlrá gy» * * A, -7 A U o Y~. -- -- Ö”O0 TTÍ_ rágfajtákat művésziesen elhelyezni, vagy másfajta virágokkal cscjportositani, japán eredetű. Ezt a művészetet, amelynek eredete sok évszázadra nyúlik vissza, még ma is tanítják Japán minden leányiskolájában, aminthogy tanítják a szertartásos tea elkészítését is. Az ugyancsak régi virágkártyajáték sem megy ki a divatból a repülőgép és a rádió korszakában Irta; DR. BOZÓKY DEZSŐ sem. Jellemző, hogy a japán nyelvnek külön kifejezése is van a virágban való gyönyörködésre. Japán a virágok országa. Utszéli vadvirágként pompázik ott nem egy a mi dédelgetett kerti virágaink közül, mint például pirosán pettyezett, nagyvirágu fehér liliom, vagy" a kékes-rózsaszinü hortenzia. A nikkói szent templomokat környező hegyeken téndig járhatunk az azáleákban. Minden hónapnak megvan a maga jellegzetes virága s hogy az ország melyik részében s mikor látható valamelyik virág a legnagyobb pompájában, azt minden japán gyermek tudja. Különvonatok szállítják az emberek ezreit egy-egy ilyen helyre. Cseresznyevirágzás idején csupán a tokioli villamos vasutak több mint egymillió em'ÖKjp :.,««ek ki a Szumida főim partján végighúzódó csefesznyefasorba. Mikor leszáll az est, a japán vá-rosek utcáin papirlampionok világa mellett tartják meg az esteli virágpiacot. Ott sorakoznak a járdán kirakva, . és nagy cserepekben a törpe fák, a parányi lapos tálban a temérdek virág. Japán 1873-ban bevezette a nyugati kalendáriumot. Ad-MENEKÜLTEK A TENGEREN Úgy hangzik, mint valami rémregény, de tény és való, a nemzetek: szövetségének is tudomása van róla, hogy nyolcezer hontalan ember ringatózik a világ tengerein. * Ezek a hontalanok elmenekültek kommunista országokból és iratok, igazolványok hijján seholsem engedik őket partra szállani. Saját szülőföldjükre nem térhetnek vissza, nem is akarnak. Idegen országok nem fogadják be őket. így aztán utaznak, folyton utón vannak, egyik világrészből a másikba. Egyetlen reményük, hogy az 1957-ben Hágában kötött szerződés értelmében, amit 8 nemzet megbízottai Írtak alá, letelepítik őket, mint menekülteket. Hol9 Akárhol. Ausztráliában, Kanadában, Amerikában. Valahol. De ez a tarthatatlan állapot szégyent hoz a szabad nemzetekre, amelyek közömbösen tűrik, hogy erry berek, akik szabadok akartak maradni, mint elátkozott lelkek, mint megannyi bolygó hollandi sodródjanak a hullámok tetején. A KÖLTŐ TEMETÉSE Irta: JAKAB ÖDÖN Mig az ősz költő fáradt testet Sírja porába leereszték, Hogy aztán zárják el mögötte E szép világot mindörökre: Azalatt egy kis fülntilécske ült a szomszéd fa sűrűjébe, S miután lopva jól megbujt ott, Édesen csengő dalra gyújtott. Egész szivéből futta, futta, Amint az Istentől tanulta, Nem nézve azt, hogy messze vafi még A dalra hivó enyhe napvég. Megérté tán, hogy már a dalnok Útja szomorú éjbe hajlott, S úgy gondolá, hogy illő volna Ez éjhez is, ha ő dalolna. Akármit gondolt, bölcsen tette, Hogy azt az édes dalt zengette. Még a fa is, amelyre szállott, Legyen érette százszor áldott! Ki éppen akkor haladá át Az alvilági éj határát: Szegény költőnek ott bizonnyal Jól esett az a felhangzott dal. Azt hitte: az ő éjjelének Mély árnyaiból jön az ének, S e boldog hittel megcsalatván, Bátrabban indult útnak aztán. Mert hát ugyan mely földi vándor Félne az olyan éjszakától, Melyből biztatón cseng feléje A mezők hangos fülmiléje? dig a Kínától átvett holdnaptár volt érvényben. Az egyes hónapok állatneveket viseltek. Az első volt a patkány hónapja, utána következtek az ökör, tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a kecske, a •majom, a kakas, a kutya és a vaddisznó hónapjai. De már a legrégibb időben, még a kínai naptár bevezetése előtt, volt a japánoknak saját külön naptáruk, az úgynevezett 'virágnaptár. Ez a naptár tulajdonképpen még ma is él, íróik és költők müveikben még ma is a virágnaptár dátumait használják. A nyugati időszámítás bevezetése a virágnaptárban kis zavart okozott, amennyiben az ujesztendő kezdetét hirdető szilvafavirágzás nem esett többé össze az újévvel. Azóta a fenyő hónapja nyomult az élre s a szilvafavirág-ActS ct IIlctlÖU'V_iJLa-fc. IlA/xxdjJLJc«., f UU-ruárba került. Márciusban virágzik a barack- és a körtefa. Áprilisban virágzik a japánok nemzeti virága, a cs& resznye, májusiban az azálea, a peónia és a lilafürtös glicinia, júniusban a nőszirom, júliusban a délinyitó, augusztusban pedig a templomok árnyas tavai?!; kinyílik Buddha szép virága, a rózsaszínbe játszó fehér lótusz. Szeptemberben szép bugáival hétféle közismert diszfü örvendezteti a szemeket. Októberben a japánok második kedvenc virága, a krizanténum nyílik. Novemberben, mikor a jávorfák lombjának csodás piros színében égnek a hegyoldalak, következik a japán ősz. December a fagyosan büszke és merev kamélia hónapja. A tavasz első hírnöke a szilvafa virága. Sokszor még hó fekszik körülötte, mikor bájos virágai szeszélyesen görbülő, zegzugos ágain megjelennek s ezért a nehéz viszonyok közepette is megőrzött derűnek jelképe. Yosinóban a teaház körül ^vannak olyan szilvafák, amelyeknek virágzásában az emberek már inégysilíz év óta gyönyörködnek minden tavaszszál. A harmadik hónapban virágzik a barackfa. Ennek a hónapnak a harmadik napján ülik a babák ünnepét. A kisleányok szépen felékesitett lépcsőzetes polcokra ültetik összes babáikat, megvendégelik őket édességgel és rizsborral. Miután a barackvirág a boldog házasság jelképe, az esküvőket a virágzása idején szeretik megtartani. A kyotói Momoyáma-hegy barackfái alá temették a nagy ujitó császárnak, Mutsuhitónak hamvait, kinek közelében alussza örök álmát az oroszverő hadvezér, Nogi is, aki nejével együtt önként követte bálványozott urát a halálba. A cseresznyevirág a tisztaság és a tökéletesség szimbóluma. Ami a lovag a férfiak között, az a cseresznyevirág a többi virág között. A japán A KÖLTŐ SZABÓSZÁMLÁJA Anatole France, a hires francia iró fiatalkorában apja könyvkereskedésében mint segéd dolgozott. A fiatal, zseniális iró, aki csakúgy sziporkázott az. ötletektől, egyszer érzékenyen megtréfálta a szabóját. France, aki szerény jövedelméből szűkösen élt abban az időben, szeretett szépen öltözködni. De amikor a számla fizetésére került a sor, trükkökön törte a fejét, hogy a tolakodó szabót elhallgattassa. Egy napon nagy, fekete szakállt ragasztott az áliára és elment a negyed leggorombább házmesteréhez ,ahol Anatole France Írót kereste. — Itt nincs semmiféle Anatole France — dörmögte bosszúsan a házmester. — Téved, mert van, én vagyok az. S a meglepett házmester előtt lekapta hosszú fekete szakállát, meghajolt és elsietett. Másnap újra beállított, ezúttal ősz szakállal és megint Anatole France iró után tudakozódott. — Nem értem, hogy mindig ezt a firkászt keresik itt — méltatlankodott a házmester, — pedig nem is láttam sohasem. — Téved, mert itt áll ön előtt — kapta le ősz szakállát az iró; de gyorsan kereket is oldott, mert a földühödött házmester söprünyéllel akarta a rajta esett sérelmet megtorolni, miközben élénk szitkozódások közepette Ígérgette France-nak, hogy ha mégegyszer beteszi a lábát, menten agyonüti. A helyzet kellőleg megérett a cselekvésre — gondolta France. Ezekután levelet irt szabójának. Arról értesítette, hogy váratlanul nagyobb pénzhez jutott, ki akarja a számláját egyenlíteni, csak menjen a levélben megjelölt házba és érdeklődjék a házmesternél Anatole France iró után. A szabó, akinek történetesen szintén hosszú, ősz szakálla volt, boldogan sietett másnap a megadott címre, egyenesen a házmesterhez, akitől megkérdezte : — Itt lakik Anatole France iró? — Megvagy kutya — orditotta az ismerős szakáll láttára a vérszomjas házmester és olyan alaposan helybehagyta a szerencsétlen szabót, hogy az csak nagy üggyel-bajjal szabadult a felbőszült házmester Karmai nuzui. Nem is mert többé Anatole Francénak számlát küldeni. AMI SOK. AZ SOK Sevigné asszony, a 18-ik század nagy francia hölgyeinek egyik legkiválóbbika, egyszer meglátta a társaságban Pedissont, aki nemcsak írásairól volt nevezetes, hanem arról is, hogy az arcát rettenetesen elrútította a himlő és igy mindig igen kellemetlen benyomást tett,azokra, akik először látták. így járt Sevigné asszony is, megpillantva őt, önkénytelenül felkiáltott: — Óh, hiszen a férfiaknak joguk van arra, hogy csúnyák legyenek, de ez az ur nagyon is visszaél ezzel a természetadta jogával. kertészek tizenhat szebbnélszebb változatát tenyészted ték ki. A legszebbek közé tartoznak a tokioi császári k^jp-t teljesvirágu fái. A japán császár már 813- ben kertje virágzó cseresznyefái alatt fogadta országa előkelősségeit s minden áprilisban ugyanezt teszi a jelenlegi uralkodó is. Igen sok már ötszáz évnél idősebb cseresznyefa van Japánban, sőt van közöttük ezernyolcszázéves is. Az ilyen öreg fákat megható gyöngédséggel veszik körül. Ezeket a fákat egy törvény, amely az ismertebb fákat névszerint is felsorolja, különös oltalom alá helyezi. Júniusban a Tokiótól nem messze eső Horikiri hatalmas kiterjedésű iriszes kertje a legnagyobb vonzerő Japánban. Ugyanebben az időben a glicinia hatalmas lila fürtjei baldachin gyanánt borulnak a tokioi Kameido-templom udvarán a tó felett magas ívben feszülő hidra. De ugyanekkor nyílik a virágok büszke királynője, a pünkösdi rózsa is, melyet a japán művészek mindig az állatok királyával, az oroszlánnal szeretnek együtt ábrázolni. Virágkiállitásokon gyönyörködhetünk ilyenkor a bazsarózsa emberfejnyi szinpompás virágaiban. Ez volt az ötödik hónap valaha, amelynek ötödik napján van a fiuk ünnepe. Óriási színes papirhalak ezrei úsznak ilyenkor a fiús házak tetői felett a levegőben s a fiuk az írisz kard alakú leveleivel nagy harcokat vívnak. Augusztus a lótusz hónapja. Ez a virág a legszebb talán Benten istennő tokioi temploma körül. Ez a templom az Uyenopark nagy lótuszos tavának közepén, kis szigeten áll. A lótusz a Nirvána szimbóluma, mivel virága, annak ellenére, hogy a szennyes iszapból nő ki, mindig ragyogó tiszta. De jelképezik a lélek tisztaságát is. Buddhát is mindig kinyílt lótuszvirágon ülve ábrázolják. Az aranyozott, ezüstözött, vagy fehér papiros lótuszvirágok a buddhista temetések elmaradhatatlan kellékei. A japánok a krizantémumot a “család legifjabb tagjának” is nevezik, a már régen elvirágzott szilvafavirággal, mint “idősebb fivér”-rel szemben. A császári ház címere a tizenhatszirmu krizanténum. i A jávorfát leveleinek pompás piros színe miatt, melyet akkor kap, amikor az első dér megcsípi, a japánok szintén a virágok közé sorolják. Felejthetetlen látvány ilyenkor a japán beltenger szent szigetének, Mi jádzsimának j ávor - erdeje, vagy a tokioi jávorfaklub kertje.
