A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-17 / 29. szám

a tó pásztor

7. OLDAL

Nyolc órakor a lady mindezt kézhez kapta és ebből megértette, hogy távoznia kell a házból. Bármily nehezére esett is, mégis leküzdötte fájdalmát. A lordot nem láthatta többé a cselédség azonban szívélyes búcsút vett tőle. Szilárd magatartását mindannyian magasztalták.

így végződött a mai nap. Etelka bosszúsan ült szobájában s várta a lordot, aki azonban nem jött.

— Ilyen hamar vége lenne mindennek? — gon, dolta magában. — Talán csak nem vesztettem el a

lord vonzalmát? Ez a vén John csinálta az egészet. Ez biztatta fel Viktóriát. Őt is el akartam távolítani, de úgy látom, most erről is le kell mondani. Pedig ez a vén lator most szarvakat kapott és suba alatt tovább fogja folytatni ellenem a harcot.

Ismét várt egy darabig. A teázás ideje is eljött, a lord azonban még mindig nem mutatta magát. Lemenni nem mert, hanem ahelyett szobalányát küldte ki kémszemlére és a helyzet kipuhatolására.

A szobaleány miután megtudta, hogy a gondnok már elment, egész bátran belépett ő lordságához és előadta, hogy miss Etelka látni óhajtja őt.

— Ej, ehhez semmi kedvem sincs, — fakadt ki türelmetlenül a lord. — Mondják meg miss Etelkának, hogy nem jól érzem magam s egyedül óhajtok maradni.

Etelka le volt sújtva. Átlátta, hogy Viktoria ellen olyan fegyvert használt, mellyel önmagát is megvágta, még pedig jól. Azt hitte, hogy Viktoria eltávolítása után ő lesz az úrnő s ime most az ő állása is megingott.

— Nekem sincs itt már helyem, — mondta magában. — De hová menjek, ha innét is kiköpök? Annyi az ellenségem, hogy okvetlenül veszve vagyok, amint a lord leveszi rólam a kezét. Át kell mennem Amerikába. Úgy is ez volt eredeti tervem. Ehhez azonban pénz kell. De honnét vegyek? Van itt ugyan elég ékszer és drágaság, ezekért kapok annyit, hogy jó ideig kijöhetek ... de kérdés, hogy magammal vihetem-e?

Később felhozták neki a teát. Ez már biztos jele volt annak, hogy a lord ma már nem kívánja őt látni. De talán holnap és azután sem.

E perctől fogva mindinkább megbarátkozni igyekezett azzal a gondolattal, hogy napjai itt meg vannak számlálva.

És most ismét Ödön jutott eszébe. Mos.t hirtelen úgy taláita, hogy ez mégis különb ember, mint a lord. Lehet vele beszélni és engedi magát vezettetni. Nem olyan szeszélyes és bizonyára még arra is ráengedné magát vétetni, hogy őt nőül vegye.

Egyelőre azonban nem akart végleges határozatot hozni s be akarta várni a holnapi napot.

Másnap a lord reggelinél sem jelent meg. Ez már rossz jel. Etelka rögtön hivatta a harmadik komornyikot.

— Hogy van a lord? — kérdezte.

— Még mindig gyöngélkedik. A tegnapi eset óta valóságos búskomorságba esett s még ma is nehezen fog kimozdulni szobájából.

— Tehát még én sem beszélhetek vele?

— Nem tudom, kérem. Nem tudakoltam meg

tőle.

— Legyen tehát szives megtudakolni.

A szolga elment. Ő se szenvedhette Etelkát s ép azért nem tette meg, amit kívánt. így telt el vagy két óra. Etelka a legnagyobb nyugtalanságban volt, de másodízben kérdezősködni nem mert, mert attól tartott, hogy határozottan tagadó választ nyerne s ez reá nézve igen nagy megaláztatás lett volna.

így jött el a dél. Mivelhogy a lord egész mostanáig sem mutatta magát, Etelka nem küzdhette le félelmét s maga kereste fel a lordot. Az előszobában John jött elébe.

— Ő lordsága nem fogad senkit, — mondotta.

Etelka megütközve nézett rá. E gyűlölt ember

előtt nem akarván gyöngének látszani, igy szólt felháborodva:

— Hogyan, hát még engem sem akarnak be'bocsátani hozzá?

— Lord megparancsolta, hogy ne bocsássák elébe senkit.

— De ez a tilalom nem vonatkozik én reám.

John vállat vont, ami azt látszott jelenteni, hogy

ő nem tehet kivételt.

Etelka csak azért sem akart tágítani s igy szólt parancsolólág:

— Jelentsen be.

John belépett ura szobájába és nemsokára rá felnyitotta az ajtót:

— Tessék besétálni.

Etelka belépett s a lordot meglátva, egyenesen hozzá rohant, térdre dobva magát előtte.

— Mylord . . . bácsikám! — kiáltotta.

— Mit akarsz? — kérdezte a lord sajátszerü érdes hangon.

— Miért vontad meg tőlem kegyedet?

— Nyugalomra van szükségem, beteg vagyok,

— Az én drága uram még egy pillantást se vet reám, — szólt Etelka szomorúan.

A lord most rávetette szemét.

— Kelj fel Etelka.

— Mindaddig nem, mylord, mig meg nem tudom, mivel vontam magamra neheztelésedet.

— Emelkedj fel — nem akarom, hogy térdelj előttem. Nem vagy te rabszolga.

— Neked az vagyok, bácsikám. A te szerelmednek rabszolgája.

A lord bágyadtan félrehúzta ajakát.

— Neheztelésről nincs szó, — mondotta. — De nagyon bánt engem, hogy nem bírtam neked megszerezni a tervezett fényes elégtételt s éppen te voltál ennek az oka.

— Én? — kérdezte Etelka. — Hogyan? Egyébiránt Viktóriával szemben lemondok az elégtételről.

— Elég hiba, hogy le kell mondanod.

Etelka elővette finom zsebkendőjét és szeméhez nyomkodta:

— Eléégé fájlalom, amit a múltban tettem, — szólt könnyezve. — Tudom, hogy nagyot vétettem, de nagy a büntetés is, amit azért kapok. El nem viselhetném a tudatot, hogy szivemnek ura neheztel reám és elfordul tőlem.

E szavaknál görcsös zokogás tört ki belőle. A lord hirtelen megfogta kezét:

— Csendesedjél le Etelka. Jól tudom, hogy meggondolatlanságból léptél a veszedelmes lejtőre. És az első lépés után meg kell tenned a többit is. Emiatt nem ítéllek meg túlságos szigorúan, de rajta átsiklani sem lehet.

Etelka most felemelkedett és átszellemült arccal kiáltotta:

— Lord! Azt reméltem, hogy bocsánatát megnyerhetem. Most azonban látom, hogy reményemben csalódtam. Ez okból egy elhatározás érlelődik bennem, de nincs bátorságom azt kimondani.

— Mi lenne az?

— Nekem el kell innét mennem, — zokogott fel Etelka.

— Nem, nem, — szólt a lord élénken. — Abból nem lesz semmi. Abba én bele nem nyugodhatom.

Etelka lecsillapodott.

— így már jól van, — gondolta magában. — Majd kiköszörülöm én a csorbát.

— Nem szükséges elmenned, — tette hozzá a lord, — legkevésbbé most, midőn nincs is személyesitőm, nincs lady a háznál, ki a háziasszonyi tisztet vinné.

— Ezt az állást tehát be kellene tölteni.

— Igen, de honnét vegyek én egy alkalmas személyiséget? Egyébiránt erre itt nincs éppen nagy szükség. A történtek után annál visszavonultabb életet akarok élni.

— Ezt nem jól teszed bácsikám. Más években, mint hallom, nagy vadászatokat szuknál tartani. Ettől most az idén el akarnál állani? Ezt nem teheted. Mit szólnának a környékbeli uraságok?

— Nincs nekem most ahhoz kedvem.

— De éppen ez lenne jó, kedves bácsikám. A szórakozás nagyon jól hatna kedélyedre. A vadászat izgalmai, a vendégek vidám társalgása felderítené lelkedet.

— Vendégeket egyáltalán nem fogadhatok, — jelentette ki a lord, nincs lady a háznál.

— Leszek én.

A lord meglepetve nézett rá.

— És miért ne? — kérdezte Etelka egész bátran. — Vagyok én olyan müveit és ügyes, mint Viktoria. Az szabályokat ép úgy ismerem, mint ő, ha jobban nem.

— Az mind igaz, kedvesem, de már megbocsáss, hogy megmondom az igazat. Én téged minden jó tulajdonságaid mellett sem tartalak elkalmasnak erre az állásra.

— És miért nem?

— Azért, mert . . . mert ... te igen fiatal vagy ehhez.

— Rokona vagyok lordnak, ez tehát alig jöhetne tekintetbe .

— Nem, nem — rázta fejét a lord. Nem lehet.

Etelka arca elszontyolodott.

— Valóban nem hittem volna, lord, hogy első kérésemet visszautasítsa.

— Éppen te rád való tekintettel s a te javadért nem tehetem. — felelt a lord. — Viktoria, ha éppen rossz akaratú akar lenni, ami könnyen lehetséges — bizonyára beszélni fog rólad és beszélni fog éppen oly körökben, akikkel érintkezésbe jöhetnénk. El fogja mondani, hogy te egy körözött személy vagy. A környékbeli nemesek ezt tudva, el se jönnének hozzánk. Ez pedig nagy szégyen lenne. Már most nem marad hátra egyéb, mint rejtve maradnod és szépen összehúzni magad, mig lehet.

Etelka meg volt semmisülve.

Rejtve maradni. Ez tehát azt jelenti, hogy a lord nem szándékozik őt magához emelni? Etelka azzal hizelgett magának, hogy az lesz ehhez az első lépés, hogy a személyesitője lesz a lordnak.

(Folytatjuk)

KÁDÁRÉK BUKÁSA CENTBEN

Irta: Fábián Béla

Ezt a levelet már a Fekete Erdőből irom. Unokaöcsém aki a Forradalom után szökött el Magyarországról, a freiburgi egyetem diákja. Ot akartam viszontlátni.

A Duna, a mi szép örök folyónk, itt ered a Fekete Erdőben, 35 kilométernyire innen. Szabad földön ered, hogy innen mindig növekedve-szélesedve siessen a Fekete Tenger felé. Útközben belefolyik a szőke Tisza, de azoknak a népeknek kiapadhatatlan könnye is, melyeknek országain keresztülhalad.

Ez a könnyár öntötte el — hacsak jelképesen is — azt a nagy gyüléstermet, melyben évi közgyűlését tartotta Géniben az Intenational Labor Organization (ILO.) Az ILO épülete a Népszövetségi Palota szomszédságában fekszik. Üléstermében több mint 500 kiküldött számára van hely. Külön karzatokon foglal helyet a hallgatóközönség, a diplomaták és az újságírók.

. Nagy csaták ritkán zajlanak le ebben az épületben. Junius második felében, amikor a külügyminiszterek konferenciája már teljes biztonsággal haladt a csőd felé, a genfi érdeklődés az ILO évi közgyűlése, felé fordult, amelyen ugyancsak két világ állott egymással szemben: a szabad világ az egyik oldalom a másikon a szovjetek és a csatlósaik.

Elfogadják-e az ILO közgyűlés a magyar kommunista kormány kiküldötteit vagy kitaszítja őket a maga kebeléből, mint a múlt esztendőben, mikor még frissen véreztek a forradalom utáni bosszúhadjárat alatt ütött sebek.

Junius 22-én került sor i magyar delegátusok kérdésének tárgyalására. A karzatok zsúfolásig megteltek. A Szovjetunió képviselői követelték a magyar komunista delegáció elfogadását, a szabad államok, élükön az Egyesült Államok, Franciaország képviselői, a magyar kommunista követek kizárását követelték. Középen állott az ango' indítvány, mely ugyan súlyosan elitélte a magyar kommunista kormány terroruralmát de nem ellenezte a magyai küldöttségnek a tárgyaláso' kon való részvételét.

A szovjetek a Vasfüggöny mögötti kommunista kormányok minden képviselőjét felvonultatták. A magyar kommunisták három szónokkal is szerepeltek. Dicsérték a jelenlegi magyar állapotot. A munkások valóságos paradicsomban élnek — mondották — az ország most lett csak igazán tejel-mézzel folyó Kánaán.

. Az a néhány magyar, akik a karzaton ültünk, folyton

csak a mennyezetet néztük: mikor szakad már le rájuk.

Ez alkalommal inkább a két amerikai szónokról szeretnék beszámolni.

A State Departmentet Horace E. Henderson képviselte az APL-CIO-t' Rudolf Faupl

Henderson beszédében feltárta az otthoni magyarok minden baját. Beszélt a deportálásokról, a magyarországi börtönökről, koncentrációs táborokról, az elnyomott munkásságról, a Szovjetunióba hurcolt diákokról és diáklányokról, kiknek szabadonbocsátásáért hiába küzd a sza bad világ.

Henderson kitűnő szónok Hangja, mondanivalójának súlya, előadási készsége magával ragadta hallgatóságát. Beszéde közben —- ami konferenciákon nem igen szokásos — állandóan kitört a taps. — A legnagyobb tapsot akkai kapta, amikor tényei felsorolása után a karzaton drukkoló kis magyar csoport felé mutatott:

“Akinek nincsen biztos tudomása arról, hogy mi történik Magyarországon, a karzaton ülnek a tanuk, akik elmondják mi történik a Budapest közvetlen közelében fekvő koncent rációs táborokban.”

A gyűlés közönsége ekkoi tapsolni kezdett. A taps a hősies magyar népnek szólt

A szovjebblokk egyik tagja felrohant az emelvényre és tiltakozott az ellen, hogy Henderson hangulatot keltsen.

Henderson beszéde után reményteljesebbé vált a hangulat. Azok is reménykedni kezdtek, akik eredetileg nem nagyon bíztak abban, hogy r magyar kommunisták kizárásához szükséges két-harmados többséget meg lehet szerezni.

Rudolf Faupl beszédét azzal kezdte, hogy ő Magyarországon született. Igaz bár hogy 14 éves kora óta Amerikában él, de nem felejtette el és nem fogja elfelejteni azt a nemes népet, melytől származott Ez a nép most szolgaságban szenved. Szabadság után vágyódik. Mi volna ennek a népnek az érzése, ha most ez a közgyűlés szentesítené a magyarországi gonosztetteket azzal, hogy soraiba fogadja a magyar kommunista kiküldötteket.

A szavazás alatt csend és izgalom uralkodott a teremben. Mikor az elnök kihirdette az eredményt, hogy két harmad többséggel leszavazták a magyar küldöttséget tomboló taps tört ki.

Másnap, mikor eiutaztunk azzal a reményteljes érzéssel hagytuk el Genfet, hogy talán a szabad világ is rövidesen rá fog jönni, hogy nem lehet a kommunistákkal egy asztalnál ülni.

Magyar mester kezemunkája a 49- csillagos postabélyegen

A Baltimore melletti Fort McHenry erőd történelmi nevezetességű hatalmas árbocára juliu3 4-én délben 49 csillagos lobogót húznak fel. Azért ott, mert 1814-ben azon a helyen született meg az amerikai himnusz, a “Star Spangled Banner”, amely a osillagsávos lobogó diadalát hirdeti az idegen elnyomatással szemben. Mindössze egy évig lesz az Egyesült Államoknak hivatalos jelképe ez a 49 csillagos zászló, mert hiszen az egyenjogositás menetrendjében Alaska után jövőre Hawaii is sorrakerül mint 50-ik állam.

Ugyancsak július 4-én fellobogózták a Syracuse melletti Auburn város főutcáit, mert hiszen Alaska bekebelezésének gondolata ott fogamzott meg, az ottani illetőségű

William H. Seward, Lincoln elnök kabinetjének belügyminisztere agyában ... Az alig 50 ezer lakosú New York állambeli város szülötte 1867- ben hét millió dollárért vásárolta meg a cári Oroszországtól Alaskát — amit akkoriban “Seward hóbortja” elnevezéssel csúfoltak. A hatalmas kiterjedésű terület egészen a legutóbbi időkig nem rendelkezett önkormányzattal, mígnem a törvényhozás legutóbb teljes jogú állammá emelte.

Magyar szempontból kimagasló jelentőségű, hogy Haraszty Ágoston, Wisconsin s California legendás pionírja, már több mint 100 évvel ezelőtt gátat vetett az oroszok csendestenger i térj eszkedésének. Akkortájt California

északi vidékein pópák vezetésével orosz telepesek, délen pedig mexicoi katonaság tartotta megszállva a nyugati partvidéket. Haraszty Ágoston ragyogó diplomáciai érzékkel felvásárolta az orosz tanyákat és azokon szőlőt ültetett — két fiával pedig feleségül vetette Vallejo mexicoi kormányzó lányait és ezzel békés utón tette lehetővé Californiában az amerikai terjeszkedést.

Most újabb magyar járult hozzá a nyugati tengerpart bekebelezésének ünnepi aktusához. Ohio egyik legmagyarabb városának, Lorainnek szülötte, Dohános István festőművész volt ugyanis az, aki az amerikai kormány felkérésére megrajzolta a 49 csillagos zászlót ábrázoló póstabélyeget. A 120 millió példányban kibocsátott, 4 centes bélyeget Auburn, N. Y.-ban látták el a kibocsátás napjának bélyegzőjével, ezzel is adózván az ottani születésű egykori belügyminiszter emlékének.

Tekintettel arra, hogy ez az egyetlen póstabélyeg, mely a 49 csillagos zászlót ábrázolja a gyűjtők serege különös érdeklődéssel vásárolja. Még az eddiginél is nagyobb ezentúl Dohános Pista hírneve, hiszen nemrég kibocsátott amerikai N.A.T.O. (North Atlantic Treaty Organization) bélyeg tervét is rábízták. A “Saturday Evening Post” címlapjainak izig-vérig amerikai életet ábrázoló festőművészét ezzel újabb megérdemelt kitüntetés érte,

A magyar kultúra ápolása és rászoruló véreink istápolása terén mindig példát mutató Dohános István mesterművei évtizedek óta hirdetik célkitűzéseinket az amerikai magyarság tevékeny közreműködésével; ugyanis az 1940-es évek legszebb karácsonyi bélyegének rajza: a szeretetcsomaggal megrakott szánkót huzó magyarruhás asszony és kisleánya, nemkülönben kilukasztott piros-fehérzöld lobogós bélyeg terve szintén Dohános István ízlését és megértő szivét sugározza vissza. Az előbbit az Amerikai Magyar Segélyakció, az utóbbit pedig az Amerikai Magyar Szövetség és a Coordinated Hungarian Relief céljaira ajánlotta fel a kiváló művész.

Dohános az amerikai depresszió évében, 1907 május 18-án látta meg a napvilágot egy egyszerű magyar bevándorló család házában. Már 15 éves korában kétkezi munkásként kereste meg a mindennapit; majd asztalossegéd volt, később pedig mint vasúti irodatiszt kapott állást. Ekkor fedezte fel rajzolási készségét. Éjszakánként tanult, tökéletesítette tudását. A keresetet biztositó iparművészet mellett az elvont szépmüvészet is egyre inkább érdekelte. Az ország egyik legkiválóbb “murai” azaz falfestő művészévé képezte ki rövid időn belül magát, úgyhogy a West Palm Beach postahivatal és Virgin Island-i kormányépületek freskóinak megfestésével is őt bízták meg a harmincas évek során.

Magángyűjteményeken ikiviil Dohános rátermettségét dicséri az amerikai müintézetek és képtárak egész sora, többek között a Cleveland Museum of Art, a Pennsylvania Academy, a Whitney Museum New Yorkban, az Avery Memorial Hartfordon és igy tovább Connecticut egyik kies vidékén, az országos hirü Westport müvésztelep szivében él és dolgozik családja körében ez a nagy tehetségű piktor, aki büszkén vallja magát magyarnak és akire valamennyien büszkék lehetünk mi is. Nem csoda tehát, ha a New Brunswick-i Rutgers tudomány egyetemen alakult Amerikai Magyar Intézet alelnökévé választotta!

Irta: lOM.VISV MIHÁLY

SZÉP ILONKA SZE1IENCSÉJE