A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-04 / 49. szám

K OT/DATl

A JA PÁSZTOR

Advent második vasárnapja EVANGÉLIUM

Szent Máté 11. fej., 2-10 szakasz

János midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanitványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? S felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek Jánosnak azt, amiket hallottatok és láttatok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől lengetett nádat-e, vagy mit mentetek ki látni? Puhába öltözött embert-e? íme, akik puha ruhákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Hát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. . . Mert ez az, kiről Írva vagyon: íme én elküldém angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat.

SZENTBESZÉD

Miért került János a börtönbe? Ez is egyike annak a sok bizonyos miértnek, amit az életben annyiszor és annyiszor fel lehet vetni és amire feleletet adni senki se tud. Oh, mert hát az élet tele van rejtélyekkel, tele van titokzatos dolgokkal, az emberi élet olyan, mint a sürü köd, nem enged tisztán és messzire látunk, nem enged az események okához eljutnunk. És mert ez igy van, azért kedves olvasóm, az életet nem kell feszegetnünk, nem kell boncolgatnunk, nem kell agyunkat azzal a sok “miért”-tel eltöltenünk, hanem az életet szépen kell leélnünk, mindenben Istennek akaratát, vagy megengedését kell látnunk és következőleg mindenkor meg kell nyugodnunk.

Az életet pedig akkor éljük szépen, ha nem sopánkodunk, nem jajgatunk, hanem iparkodunk mindenben Isten dicsőségére és felebarátunk javára léniái. Iparkodunk meg tenni Isten akaratát abban az állásban, amelyben vagyunk és abban az állapotban, melybe az élet küzdelme bennünket beállított. Ne legyünk saját terhűnkre azzal, hogy szinte folyvást csak másra gondolunk, mások szeretnénk lenni, mint amik éppen vagyunk és mást szeretnénk tenni, mint amit épen tennünk kell. És ha talán nem is megy úgy \ dolgunk, mint másoknak, vagy amint megérdemellénk, ne kicsinyeskedjünk, ne zúgolódjunk és ne várjunk csodákat az Istentől.

Megnyugodni Isten rendelésében, mindenben Istennek akaratát látnunk és Isten dicsőségét munkálnunk, ezt a szép és nemes életet kell Szent Jánostól megtanulnunk. íme, ő börtönbe került ártatlanul, mert megmondotta az igazat Heródesnek és mégis : negnyugodott. A világ, amelyet tanított, méltatlanul, hálátlanul járt el vele szemben és még sem zúgolódott. Boldogok vagyunk mi is, ha a világ hálátlansággal fizet, mert akkor az Isten fog nekünk megfizetni egykoron. Ne várjunk hát mi sem hálát attól a világtól, amelytől jutalmunkat se várjuk.

DOBI ISTVÁN - KOMMUNISTA

A magyarországi kommunista párt központi bizottságának ülésén Kádár János bejelentette, hogy Dobi István, a magyar szovjetköztársaság elnöke egy hónap előtt felvételét kérte a kommunista pártba és a szokásos hathónapi próbaidő nélkül felvették. Dobi igy most már külsőleg is az, ami belsőleg eddig is volt: kommunista.

Felvételi kérelmében Dobi elhatározását, hogy belép a kommunista pártba, azzal indokolta meg, hogy elérkezettnek látta erre az időt most, amikor látja, hogy a parasztság nagy tömegei a kolhozositás irányában haladnak a szocializmus felé.

Mezőgazdasági munkás volt, 1931 óta a kisgazdapárt tagja, 1945-ben a párt alelnöke lett és 1948-tól rövid megszakítással 1952 augusztusáig miniszterelnök, majd elnök és elnöki kirakatfigura volt azóta a váltakozó rezsimekben, Nagy Imre első és forradalmi második miniszterelnöksége alatt is. Ma is abban a kirakatban ül és mutogatja magát ünnepi alkalmakkor; tennivalója, politikai szerepe, felelőssége nincs.

KUDARC CANAVERALBAN

A Cape Canaveral kísérleti állomásról kilőtt rakéta, melynek a hold körül kellett volna keringenie, már az első percben elvesztette egy darabját és az egész hatalmas alkotmány pár perccel utóbb a tengerbe zuhant. Ez volt eddig a legnagyobb amerikai mübolygó és kudarca az állomás tudósainak nézete szerint arra vall, hogy legalább egy évvel az oroszok mögött kullogunk.

Minneapolis, Minn.-ban van ez a 180 láb átmérőjű plastic magtár. Több mint 300 teherautó rakomány gabonát lehet benne tárolni. Levegővel fel lehet pumpálni egyik napról a másikra bármilyen magasra.

Egy szép asszony története

(Folytatás a 2-ik oldalról)

márkival, XIII. Lajos kegyencével, aki szenvedélyes szerelemre lobbant a virágjában lévő asszony iránt. Des Barreaux ekkor már a negyvenhez közeledett, mig Cinq-Mars alig múlt tizenkilenc éves. A szép, szellemes és vitéz ifjút a király nagyon megkedvelte és főudvarmesterévé nevezte ki. És ez a derék ifjú vall neki szerelmet, mi több: megkéri a kezét! Marion nem ellenkezett! Des Barreaux nem tágít mellőle; üldözi és szemrehányást tesz neki, de Marion emlékezteti őt arra a tanácsra, amelyet őt adott neki a baye-i kastélyban és amelylyel ő annak-idej én a ballépéstől való aggodalmát igyekezett eloszlatni: Minek várni tovább? Le kell szakasztani a gyiimplcsöt, mielőtt magától lehullana, élvezni a pillanat ölöméit, mielőtt elillannának! Nos, Des Barreaux? Nem úgy van?

Marion és Cinq-Mars bájos szerelmi idill boldogságát élvezik. Főudvarmesterré történt kinevezése azonban CinqMars márkit Saint-Germainba szólítja, ahol a király lakik. Unalmas fészek az a Saint-Germain. Úgy segit magán Cinq-Mars, hogy minden éjjel beszökik Párisba Marionjához, aki azóta féligmeddig kibékült a családjával és néha-néha ellátogat a baye-i kastélyba. Cing-Mars ilyenkor ott is felkeresi őt, — de incognito; egy alkalommal tolvajnak nézték, elcsípték és a fához kötötték a “nagy urat,” hogy majd dutyiba' zárják. Végre mégis felismerték és megszabadították kötelékétől. Cinq-Mars nagyon mulatságosnak találta ezt a szerelmi kalandját! Csakhogy szerelmes turbékolásukat kellemetlen esemény zavarta meg. D’Effat marsalnét, Cinq-Mars édesanyját, módfölött elkeserítette fiának Marionnal való titkos házassága; dölyíös lelke teljes megbotránkozással tltakozott e mesalliance ellen. A marsallné de L’Orme-nét okolta a történtekért, mint aki fiát Marionnal összeboronálta. Richelieu, akit Marion elutasított és kigunyolt, minden hatalmával a marsallné oldalára áll és a Marion ellen indított pert támogatja. De Richelieu, a kigunyolt szerelmes, ezzel még nem elégszik meg! La Chesnaye, a király komornyikja, egyúttal a miniszter titkos kémje is, besúgja a királynak, hogy a főudvarmester az éjszakákat a palotán kívül tölti. Cinq-Mars oly ügyesen védekezik, hogy sikerül lecsillapítani a királyt, aki az árulkodó komornyikot elcsapja.

Cinq-Mars/és Marion most már ismét vígan turbékolhattak, mi sem zavarta egyideig boldogságukat. A szerelmes ifjú naponként négyizben ölbözködcitt, ugyanannyiszor látogatta meg édesanyját, de éjszakánként . . . oh, akkor szerenádot adott imádott Marionjának ! Eközben egész Parisban elterjedt a romantikus házasság hire, és most mindenki arról beszél. Marion! ‘grande dame’ néven emlegetik, ami módfölött hízeleg neki; és mindezt a tisztességet, a rehabilitációt Cinq-Mars-nak köszönheti; Marion szerelmét a hála tette még mélyebbé és az ifjút az imádásig szereti.

Ám a háttérben mindig fenyegetőbben jelenik meg Richelieu félelmetes alakja: Cinq-Mars titkos házasságának ügyét a kamara elé tereli és ott mondatja ki annak érvénytelenségét. Marion számára ez az ítélet a megsemmisülést jelentette; legszebb álma, boldogsága foszlott széjjel.Fájdalma kimondhatat lan. Mindenáron vigasztalódni, feledni akar tehát és most már szilaj vérének fékezhetetlen szenvedélyével veti magát az élvezetek sodrába.

%

Az események eztuán rohamosan torlódtak egymásra. Marion előbb édesanyját vesztette el; Cinq-Marst Lyonban lefejezték. Ciny-Mars ugyanis nemcsak a Marionnal való szerelmi idill megzavarásáért gyűlölte Richelieut, hanem azért is, mert benne látta egész élete és boldogsága megrontóját, aki megakadályozta hercegi rangra való emelését és Gonzaga Máriávan való házasságát. Ezért és mert tudta, hogy a király is gyűlöli hatalmas miniszterét, összeesküvést szervezett ellene, melynek élére a király testvére: Gaston, orleansi

herceg, állott. Még Spanyolországgal is folytattak titkos tárgyalásokat Richelieu megbuktatására, aki azonban az összeesküvésről tudomást szerezvén: a főkolomposokat elfogatta. A tárgyalás során az orleansi herceg vallomása alapján Cinq-Mars bűnössége kiderülvén: a bosszúért lihegő Richelieu társával együtt lefejeztette.

Amikor Franciaországban megindult a fronde-mozgalom: Marion de L’Orme szintén hozzá csatlakozott, mert hiszen politizálni szintén divattá lett. Ismeretes, hogy amikor Richelieu és néhány héttel utóbb XIII. Lajos király meghalt, Anna királyné, Rijchelieu korábbi tanácsára a hatalmat Mazarin bíborosra bízta, mi roppant elkeseredettséget keltett, kiváltképpen a főnemesség és a főpapság körében. Ezekből alakult ki az a francia ellenzék, melynek élére Gondi retzi bíboros állott és amelynek sorába hercegek, grófok és főúri hölgyek is beléptek. Mazarin eleinte fel sem vette az ellenzéket és tagjait “parrityázó gyerekeknek” nevezte. Innen a mozgalom elnevezése: fronde-parittya, frondeur-parittyázó. Nos, a nagy Condé herceg és Conti herceg Marion házában tartották titkos tanácskozásukat, amikor pedig ezeket Vinconnesben bebörtönözték: Marion még tovább “frondeurösködött.5’ Most már Mazarin is felismerte a mozgalom veszedelmét és egyre-másra helyezte zár alá az ellenzék tagjait. Sor került Marionra is, aki ellen Mazarin 1650 junius 6-án elfogatási parancsot adott ki, de vele szemben azt a figyelmet tanúsította, hogy nem a Chátelet-börtönt jelölte ki számára, ahol a közönséges csőcselék sínylődik, hanem a Bastile-t ahol az előkelő urak és főúri dámák várják sorsuk eldöltét.

Marion már két nap óta beteg: talán hiúságból, hogy fiatalos külsejét megőrizze, az utóbbi időben különféle orvosságokkal élt és ez alkalommal túlsókat talált belőlük bevenni. Minthogy közeledni érezte halálát: Marion most mndenáron a vallás vigaszában akart részesülni, és őszinte megbánást tanúsított. E két nap alatt tízszer gyónt meg, de még mindig újabb és újabb bűnök .jutottak eszébe, amik alól feloldozást óhajtott. Haldoklása mindenkit könnyekre fakasztott, akik jó barátai közül jelen voltak és amikor muskétások az elfogató paranccsal a szobába léptek: már csak holttestet találtak ... És jött a kis Saint- Gervais apraja-nagyja, kézművesek, polgárok, nemesek, előkelő urak és asszonyságok, látni utoljára a “Grande Amoureuse” kihűlt testét, megbámulni ragyogó szépsé-' gét, amelyet még a halál is megkímélt. Marion de L’Orme kisasszonyt, aki nem tudott ugyan beevezni a törvényes házasság boldog révébe, de akinek legalább osztályrészül jutott az a dicsőség, hogy legszebb lehetett XIII. Lajos király udvarában.

Rablóvilág Mikoján pátriájában

Szovjet-Arméniában, Mikoján helyettes miniszterelnök szükebb hazájában, a városokban és a faivakban rablók garázdálkodnak. Erről egy szót sem szabad irniok az oroszországi lapoknak, mert a sajtószabadság első törvényi tétele úgy szól, hogy “A szovjet életről vagy jót vagy semmit.” De hírek mégis kiszivárognak, egyrészt az oroszországi és szovjetgyarmati figyelők utján, másrészt nyugatra menekült szovjetpolgárok szemtanú-vallomásairól.

Az arméniai rablók bandákba vannak szervezve, amelyeknek szigorú törvényeik vannak: Árulásért, besugásért halálbüntetés jár, amelyet a banda vészbírósága hirdet ki és hajt végre. A banda tagjait ért ártalomért bosszút kell állni. Házasodni tilos. És igy tovább.

A rablók üzleteket, áruházakat fényes nappal

Az időben, amikor bement Jézus egy faluba, tiz bélpoklos férfiú jőve, kik távol megállának. S fölemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk. Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak. És lön, mikor mentek, megtisztulának . . . Egy pedig közülök, látván, hogy megtisztult, visszatért és nagy fenszóval magasztalván az Istent és arcraboruha Jézus lábai előtt, hálát adván, és ez szamaritánus volt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, tizen tisztultatok meg és a kilenc hol vagyon? Nem találtatott, aki megtérjen és dicsőséget adjon Istennek, hanem csak az idegen nemzebbeli? És mondá neki: Kelj fel, menj el, mert a te hited megszabadított téged.

SZENTBESZÉD

Krisztus Urunk elé tiz poklon férfiú jőve, kik távol megállának s nagy fenszóval mondák: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk, szabadíts meg minket a felette súlyos gyógyíthatatlan betegségtől.

Midőn Jézus meglátta ezen poklosokat és meghallotta, hogy őt segélyül hívják, mondá: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak . . . Ha a papokhoz elmentek és nekem engedelmeskedtek, hatalmam s gondviselésem folytán biztosan meggyógyultok a poklcsságtól. És lön, mikor mentek, megtisztulának. A poklosok, Jézus szavaiban a biztosan bekövetkező gyógyulás zálogát bírva, örömmel indultak útnak. íme, útközben megtörtént ama csoda, hogy a súlyosabb poklosságban szenvedő tiz férfiú eme gyógyíthatatlan betegségből Jézus isteni ereje folytán megmenekült.

A szamaritánus, látván azt, hogy megtisztult a poklosságtól, visszatére a megkezdett utjából és nem ment a többi meggyógyulttal tovább, hanem útját az Ur Jézus felé vette; a legnagyobb örömtől áradozó ajakkal fennhangon magasztalván az Istent, aki Jézus által őt meggyógyította. És arcraborula a meggyógyult szamaritánus Jézus lábai előtt, a legmélyebb alázatossággal s a legnagyobb tisztelettel hálát adván. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, tizen tisztultak meg és a kilenc hol vagyon?

A szamaritánus, akiről itt említés van téve, ábrázolja a keresztény vallásra később áttért pogányokat, akik aztán hittek Krisztusban s neki hálát adtak, mig ellenben ama kilenc háládatlan azon háládatlan Izraelt juttatja eszünkbe, mely Krisztus szent evangéliumát megveté.

A hálátlanság a lélek ellensége, az érdemek kiürítése, az erények szétszórása, a jótétemények elvesztése. A hálátlanság száritó szél, amely kiszárítja a kegyelet forrását, a könyörületesség harmatát, a malaszt folyamait.

Aztán mondá Jézus a meggyógyultnak: kelj fel, menj el, mert a te hited, amelynél fogva hitted, hogy én meggyógyíthatlak s valóban meg is gyógyítják, megszabadított téged úgy a testi poklosságtól, mint pedig a lelkiektől, azaz a vétkektől.

Azért valószínű, hogy ezen bélpoklos, Isten által felbuzditva, töredelmesen megbánta bűneit és megigazult. Azonfelül elhagyta a szamaritánus felekezetét és a zsidó vallásra tért át; végre pedig Jézus tanítványává lett, megkeresztelkedett és igy kereszténnyé lett, mindenütt hirdetve Krisztus hatalmát és csodatevő erejét és sokakat téritett meg az ő hitére. Erre ösztönözte a hála, melyért Jézus őt megdicsérte.

Kövessük az evangéliumi poklost a bizalomban, hogy Jézusnál segélyt és üdvöt találjunk, de ne kövessük a hálátlanságban a bélpoklosságtól csodálatosan meggyógyult ama kilenc zsidó férfiút, akik fölött a Megváltó panaszkodik. A jólétnek, mely fölött a poklosságtól megtisztult férfiak örültek, mi is, még pedig sokkal magasztosabb értelemben, részeseivé lettünk; tanúsítsuk hálánkat az Ur iránt ezen és minden jóért, melyet tőle minden órában nyerünk, még pedig azáltal, hogy minden órában üdvünk gyümölcsét munkáljuk.

kifosztanak és a rendőrség és milicia nem lép közbe — mert vészbirósági bosszútól rettegnek. Vagy szívesen látják a rendbontást, mert gyűlölik a rendszert. Az utcákon álló autókat, truckokat a banditák kiürítik. Beszállnak a villamosokba és kirabolják az utasokat. Bérházakban végigjárják a lakásokat és ami értéket találtak, elviszik.

A banditák nem kommunisták, se nem antikommunisták, hanem pártonkivüli gonosztevők. Pártonfeliilieknek is lehet őket jellemezni, mert nyilván erősebbek mint a párt és a helyi kormányzat, különben nem garázdálkodhatnának akadálytalanul hosszú idő óta.

AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS Szent Lukács 17. rész, 85. szakasz EVANGÉLIUM