A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-27 / 48. szám
2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon; CHerrv 1.5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre__________________$6.00 fel évre__________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year________________$6.00 Half Year________________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. KESZTYüSKEZü ADÓSZEDŐ Részvénytulajdonosok százezrei “elfelejtik” jövedelmi adó bevallásukba felvenni az osztalékokat. Ezen a bajon könnyű lenne segíteni, egyszerűen olyképpen, hogy már a forrásnál levonnák az osztalékok után járó adót, éppen úgy, mint ahogyan a heti munkabér-csekkből levonják az adót. Miért nem kaparintja meg az adószedő az osztalék-adót mindjárt a forrásnál, amikor az kifizetésre kerül? Senkisem tud erre a kérdésre felelni és csak rossz nyelvek merik állítani: azért, mert aki munka nélkül jut jövedelemhez, több kíméletet érdemel, mint a dolgozó ember. A rossz nyelveknek ezt a huncut találgatását megerősíti az, hogy több évi hercehurca után pár év előtt a kongresszus törvényt hozott, mely szerint az osztalékok egy része adómentes. Ezt a kedvezményt azzal indokolták meg, hogy aki osztalékokat kap, az ezt a jövedelmét, legalábbis részben, ipari vagy üzleti vállalkozásba fekteti be. (Kivéve, ha nem fekteti be, hanem abból él, akárcsak a dolgozó ember a béréből vagy a fizetéséből . . .) De Washingtonban is érvényes az a társadalomtudományi tétel, hogy addig jár a korsó a kútra, mig eltörik. Törésre, kenyértörésre kell vinni ezt az osztalék affért. Jövedelem? Igen. Hát akkor meg kell adóztatni — nemcsak a törvény papírján, hanem ott, ahol kézzel lehet fogni. Igen, igen, mondja halkan a washingtoni fő adószedő. De talán jobb lesz egyelőre kesztyűs kézzel simogatni, barátságosan felszólítani az osztalékosokat, hogy ne felejtsék el jövedelmüket bevallani. Aztán, talán már jövőre, ha megintcsak feledékenységet ‘árúinak el sokszáz millió dollár erejéig, akkor a kesztyűt lehúzzuk a kezünkről. Az egyenlőség és testvériség szent nevében ebből az alkalomból is arra kérjük az adószedő urakat hogy bánjék kíméletesen növelünk is. Aláírás: “Nem osztalékból, hanem munkából élő polgárok.” . KARDBÓL — EKE A kis Costa Rica középamerikai köztársaságból olyan hir repült világgá, amely joggal tarthat széleskörű érdeklődésre számot. Ez az apró állam már 1949-ben “leépítette” hadseregét. Most újabb lépésre szánta el magát. Még meglevő fegyverkészletét, régi és uj kardjait az Egyesült Államok egyik gépgyárában becserélte — traktorokra. Csak annyi fegyvert tartott meg magának, amely a belső rend fenntartásához elengedhetetlenül szükséges. Ki hallott ilyesmit? Costa Rica nem beszélt a leszerelésről, hanem cselekedett. A fegyverek lassan berozsdásodtak az arzenálokban. Most a traktorok dolgozni fognak helyettük, szolgálják a közjólétet. Costa Rica eddig is ilyen irányban haladt, de ezért ma ez a kis gyüszüország egyike a legfejlettebb államoknak az összes latinamerikai nemzetek között. Olyan politika ez, amely követendő például szolgálhatna délamerikai szomszédainak. Elsősorban Fidel Castronak. De Castro ezt a politikát “nem érti”. Pedig Costa Rica nem tett egyebet, mint megfogadta a Biblia parancsát: “Kovácsolj a kardokból ekevasat és ne viselj többé háborút a földön.” A NYUGDÍJASOK dollárja Egyik nagy amerikai biztositó társaság kimutatást készített arról, mint sorvasztja el az infláció a nyugdíjasok amugyis szerény havi illetményeit. Az aggódó öregek, akik számára létkérdés ez a probléma, 48 államban szervezkedtek és most Eisenhower elnökhöz fordultak segítségért. Amióta a dollár vásárló értéke csökkent, az árak folyton emelkedtek. A szűkre szabott havi illetményekből a nyugdíjasoknak egyre kevesebb jut szükrleti cikkekre. Miközben Amerika billiókat osztoszét tengerentúl, itthon milliók kénytelenek be‘tisztes szegénységgel”. Másodrendű élelmiszert rolnak, mert igy megtakarítanak néhány dollárt, óbb lakásba költöznek, hogy behozzák azt, amic fláció rabolt el tőlük. Eisenhower elnök, mint megírtuk, azt ajánlotta, írjanak, táviratozzanak képviselőiknek és szénáiknak, tiltakozva a pazarlás ellen. Az uj költtést is azért próbálja egyensúlyban tartani az \ TA P \ «í 7TOR Újból kirakodnak Cleveland kikötőjében a vasércet hozó hajók (fent), a munkanélküli segélyek hivatalában az acélmunkások felvették az utolsó segélyöszszeget. A legnagyobb bolond Iria: MIKSZÁTH KÁLMÁN Mikor történt, mikor nem, bizony nem tudhatom, de megtörténhetett volna akár most is, hogy egy gazdag örmény kereskedő halálos ágyán magához hivatta a fiát és igy szólt hozzá: — Minden vagyonomat neked hagyom, fiam, csak ezt a gyémánt almát nem, melyet ebben a dobozban tartok. Akié ez a gyémánt lesz, annak megromlik a szeme világa és mindent ferdén fog látni. Én jót akarok cselekedni valakivel, ahelyett, hogy a saját fiammal cselekedném rosszat. A testamentumban a vilá'g legbolondabb emberének hagyományozom. Ha az ilyennek ferdül meg az esze, meglehet, hogy épen ezzel helyreigazodik. Azért hát, mihelyt meghaltam, indulj útnak és add át hagyatékomat a legbolondalb embernek, akit találsz. aki sohasem volt túl eddig szülőföldjén, nyakába vette a világot, egy szeredásba téve a gyémánt almát. Keresztübkasul utazta az országokat: volt Ausztriában, Török,- Franciaországban, Angliában, Magyarországon s tömérdek bolond embert talált útközben (nálunk elvitték az országgyűlés karzatára is,) de egyiknek sem adta át az alrgjit.. — Hátha még bolondabbra is akadok! Sok helyütt hire járt, mi járatban lenne és még az okos emberek is beálltak bolondoknak, hogy a gyémánthoz jussanak; de őt ez épen nem zavarta, mert könnyebb megismerni az okos embert, aki bolondot szimulál, mint a bolondot, aki okosnak játssza magát. így érkezett el sok vándorlás után fáradtan, tikkadtan dek katonaságot lát fölállítva. — Mit csinálnak itt ezek a katonák? — kérdé egy muzsiktól. — A czár életét őrzik. — A czár életét? Ki az a czár? — Aki mindnyájunk közt a leghatalmasabb. —- Hogyan? Ő a leghatalmasabb? És mégis nekik kell ő rá vigyázni, nem hogy ő vigyázna rajok! — Van rá elég ck. Apja, nagyapja, ütapja is czárok voltak és valamennyi erőszakos halállal halt. Gondold meg ezt, kiváncsi idegen. — Szegény czár! — sóhaj tott fel az örmény fiú. És szegény katonák, akik itt fáznak, dideregnek naphosszat. Hát nem volna elég őrizetnek kevesebb is? — Máskor úgyis csak félannyi van. De most hazaérkezett a czár öccse, a nagyherceg, aki váltig azon mesterkedik, hogy a czárt megölesse. — Meg akarja öletni. És mi célból? — Ejh, hát mi egyébért, mint hogy ő maga lehessen czárrá. Az örmény fiú örömteljesen kiáltott fel: — Megtaláltam, hála Istennek! — Mit találtál meg, jámbor ifjú? — Itt van húsz kopek, muzsik! Vezess engem a nagyherceghez! Egy hagyatékot adok át neki. ELMÉS BÓK Amikor Anna Stuart II. Jakab király leánya, 1702-ben elfoglalta Nagybritannia trónját, már túljutott negyvenedik életévén, de még mindig mutatós asszony volt. Trónralépte után elhalmozták szerencsekivánatokkal és — bókokkal. A külföldi követek fogadása alkalmával az amugyis félénk, szégyenlős hölgyet zavarba hozta az egymással versengő urak túlzott hódolata. Irult-pirult és hevesen legyezte magát, hogy zavarát palástolja. Végül, hogy legyezője állandó erős mozgását indokolja, azt rebegte: / — Ó, de meleg van! — Nem csoda! — kiáltott fel erre Franciaország gáláns követe, marquis de Normandy, — hiszen Angliára még sohasem sütött rá úgy a Nap, mint most, hogy felséged került az ország trónjára! Az örmény kereskedő csak- Oroszország fővárosába, ahol igyan kiadta lelkét és a fiú, egy fényes palota előtt tömér-A Jó Pásztor Verses Krónikája Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ fiLOMORSZÁG... MAGYARORSZÁG... Vivőm a nagy harcot a toll hatalmával, emberi lelkeknek sikoltó szavával. De miért koptassam öreg kopott lantom, minek is kongassam rekedt vészharangom? Harcom úgysem más, mint harca Sziszifusznak, úgysem ébrednek fel, kik mindig alusznak. Minek panaszkodjam, minek is meséljem: nem szökött kalászba sohasem vetésem. Kemény sziklára hullt lelkem dalos magja 3 burjánzik a rontás konkolyos salakja. Minek is merengjek a magyar jövendőn: megrekedtünk végleg a muszka útvesztőn. Költögető igric jaj minek is legyek? összedőltek régen mind az álomhegyek. Pedig nem magamért nyitom fel a számat, nem magam siratom, hanem a fajtámat. Kongatom harangom szűkre szabott koszton, de hűséggel állok a virrasztó poszton. Nem kérdem, mi a bér, mily nagy a steak szelet, virrasztók a magyar feltámadás felett. Rabbiiincsünk helyett lesz-e szabad élet, megél-e a magyar újabb ezer évet? Vívódva függesztem szememet az Égre: sok dalos vetésem beérik-e végre? elnök, hogy igy védje a népet a további inflációtól. Sajnos, nehéz elhinni, hogy az infláció első számú tehetetlen áldozatai bármit is elérnek ilymódon. A lobbizók, akik viszont túlköltekezésre biztatják a honatyákat Washingtonban, gyorsabban érnek célhoz. TERROR AMERIKA UTCAIN Ä nők félnek este egyedül kimenni, mert fiatal vsuhancok iámadiák meg őket. Az amerikai nagyvárosokban a félelem uralja az utcákat. A helyzet elvadulására jellemző, hogy New York egyik katolikus papja, Rev. McCaffrey a gangháború egyik áldozatának temetésén azzal vádolta New York hatóságait, hogy “kényeztetik” a bűnösöket. Vádolta az elnéző bírákat, ifjúsági tanácsadókat, a “hivatásos jótevőket, “akiknek nagy részük van abban, hogy az országban igy elterjedt a bűnözés. A papnak igaza van. A bírósági ítéletek a semmivel egyenlők. New York városában egy tizenöt éves suhanc halálra taposott egy embert. A biró $5,000 biztosíték ellenében szabadlábra helyezte. A fiatalkorú gyilkosok, akik a város utcáit róják, a legtöbb esetben még kegyetlenebbek felnőtt gyilkosoknál, mert tele vannak alkohollal és kábítószerekkel. Bármilyen lépéseket is tett idáig az FBI, az országba rengeteg kábítószert csempésznek. Ennek egyik fő-elosztóhelye New York. De jut belőle Washingtonnak, Los Angelesnek, Detroitnak és Amerika minden városának. Washingtonban egyre rosszabbodik a helyzet, épp úgy, mint Clevelandban. A kézitáska rablások tucatjával történnek naponta. A washingtoni rendőrség a helyi újságokban felszólítást intézett a lakossághoz, arra kérve a nőket, hogy este egyedül sehová se menjenek. Ma már egyre megy, hogy valaki jó környéken, vagy rossz környéken jár. A támadások az egész várost félelemben tartják. A támadó nemcsak az áldozat pénzét akarja, hanem beteges kegyetlenkedési vágyát is kiéli. Az egyik asszonyt, aki minden küzdelem nélkül átadta a pénzét, addig verték, amig midkét szemére megvakult. A legtöbb áldozatot úgy megfélemlítik — nem a gyilkosok —, hanem a bírók enyhe Ítéletei, hogy egyszerűen elköltöznek más vidékre. Félnek, hogy néhány‘hét után szabadlábra helyezik a támadót és az bosszút áll, ha ellene vall. Washingtonban a kongresszus jónéhány tagja kíméletlen hadjáratot követel a banditák ellen. Mivel idáig négy rendőr életét oltották ki és harminchatot súlyosan megsebesítettek, Omar Burleson texasi képviselő azt a javaslatot tette, hogy a washingtoni rendőrség segítségére rendeljenek ki katonaságot. Az ország minden részében egyre gyakrabban hallani azt a követelést, hogy a hatóságok szűnjenek meg kesztyűs kézzel bánni a banditákkal. Szabják meg az időt, amikor este a fiataloknak otthon kell lenniök és büntessék meg szigorúan azt, aki megszegi a szabályt. Detroit, Chicago és Philadelphia már megszavazta ezt. A legtöbb eredmény Philadelphiában mutatkozik a fiatalkorú bűnözés gátlásában, mert ott a szülő is felelős és büntethető. Sokan nem tudják... hogy a nadrágtartókat 1792 óta kezdték általánosan viselni. Azelőtt csak a gyermekek és az öregek viselték; hegy az első hajójáratot Anglia és Amerika között 181,6-ban nyitották meg New York és Liverpool között: az ut 23 napig tartott, a visszatérés azonban, Liverpooltól New Yorkig, már negyven napot vett igénybe. A világ első legnagyobb Transzóceánhajóit 1836-ban a Dramatic Line bocsátotta vizre; a New York nevű szállitógőzös vizkiszoritó képessége 1400 tonna volt. Az áthajózás időtartamát csak 1850-ben sikerült 15 napra megjavitani, akkor is csak szép idő és kedvező szél mellett. A gőzhajózás csak 1818-ban kezdte meg próbálkozásait. Elsőnek a Savannah nevű vitorlás próbálkozott, amely gőzerejü gépekkel is fel volt szerelve. Útja 1819-ben Georgia és Liverpool között 25 napig tartott; hogy a dohányzás jó száz esztendővel ezelőtt korántse volt olyan elterjedt, mint ma. A tizenkilencedik század elején a nyilvánosság előtt nem lehetett pipálni. A vendéglők között is csak egyik-másiknak volt meg az az előjoga, hegy benne a vendégek pipázhattak. »Persze, ez kiváló előjog volt és sok vendéget hozott annak a vendéglőnek, amelyben megengedték a pipázást. Bécs városában “A fehér hattyúhoz” cimzett külvárosi kocsmában engedték meg legelőször a dohányzást 1807-ben. Magyarországra a szivart Széchenyi István gróf hozta a tizenkilencedik század huszas éveiben; hogy a mai “Disznófő”-nek nevezett forrást hajdan Mátyás-csurgónak hivták, mert ennek vizét vezették fel Hollós Mátyás király kastélyába, Budavárába. Mai nevét az ott csurgó forrás kiöntő-diszéül szolgáló bronz-disznóf éjtől (Saukopf) kapta s erről nevezték el az egész vidéket “Sauwinkel”-nek. Ebből lett később a szépitő “Auwinkel” s ezt fordították le “Zugliget”-nek. Beethoven mint szakács Beethoven lopáson érte gazdasszonyát és azonnal elkergette. Elhatározta, hegy ezentúl maga főz. Ezt az elhatározását megkoronázandó, meghivta barátait egy általa elkészítendő ebédre. A barátok teljes számban meg is jelentek, de csak Hagy dörömbölésre juthattak be, mert, Beethoven hálósapkában és egy öreg női kötényben a konyhában a tűzhely mellett — főzött. Rettenetes füst és rendetlenség fogadta a barátokat. A nagy mester ép a pecsenyét égette oda és próbálta menteni, ami még menthető, ami, megfelelő gyakorlat híján, csak nagyon nehezen sikerült neki. Végre betálalta az ebédet. A leves ehetetlen volt, a pecsenye korommá égett, a főzelékben ökölnagyságu rántáscsomók úsztak. Az éhesen maradt barátok le is szűrték azonnal a következtetést: Beethoven ne főzzön, inkább csak — komponáljon. Mi a barátság? Ha valaki napfú.iyes ideiben kölcsönzi oda az esernyőjét. Gondolatban minden, asz? szony vétkezik. Az életben csak az nem, akiről nem tudjuk. 53
