A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-06 / 10. szám

A ló PÁSZTOR

7. OLDAL

— Jól van, — jelentette ki a lord — Ha Etelka csakugyan jbünös, akkor nem leszek az ő pártján. Méglátom, mit tehetek Elemérért.

Kezével intett ödönnek és visszavonult. Nemeshegyi most már, biztosra vette győzelmét.

— A lordot meggyőztem Etelka bűnösségéről, — mormogta magában. — Mennyire meg volt ütközve, midőn meglátta a köröző levelet.

Innét egyenesen a táviróhivatalba ment és megsürgönyözte Elemérnek, hogy beszélt lord Parleyvel s a dolog nem rosszul áll. Estig el fog dőlni az ügy.

Később ebédelni ment; körülötte vidám élet folyt, ő azonban csak a maga gondolataival foglalkozott.

— Lord Parley alighanem tud valamit Etelka felől, — gondolta magában. — De miért titkolódzik? Miért nem akart szint vallani mindjárt? Egyébiránt bizom igazsáérzetében. A történtek után nem pártolhatja Etelkát.

El lehet képzelni, mily felindulásban volt. Alig győzte bevárni az estét s már előre Örült a nagy sikernek. Ez egyszer mégis be fogja bizonyitani övéinek, hogy nem oly ügyetlen, mint eddig hitték.

Lord Parley ezalatt visszatért a fogadószcibába.

— Igazán hallatlan leleplezések, — mormogta magában. — Mit tegyek? Pia mindannak, amit Nemeshegyi mondott, csak a fele igaz, akkor nem pártolhatom Etelkát. Nem tehetem és nem is szabad.

Egy percig idegesen járt fel-alá a szobában. Látszott, hogy erős tusakodás folyik benne.

— Köröző-levél van kibocsátva ellene, — mormogta magában. — Tehát mégis van valami a dologban. Ily körülmények között óvatosnak kell lennem. Csak netm tehetem ki magamat annak a vádnak, hogy bűnpártoló vagyok. De az is lehet, hogy a bíróság téved. Előveszem még egyszer Etelkát.

Csengetésre belépett az inas.

—- Kéretem Miss Etelkát, legyen szives ide fá radni.

A szolga mélyen méghajtá magát és elsietett. Etelka a bucloárban ült s izgatottan várta az eredményt. Tudta, hogy Ödön itt van. Tehát ma fog eldőlni a sorsa.

Ekkor léptek hallatszottak, de nem a lord léptei. Etelka remegni kezdett.

— Ez rossz jel,.— gondolta magában. — -Ha jól állana a dolog, akkor ő maga jönne. így azonban az mást küld érte. Borzasztó, ki fogom-e állhatni a vihart, mely most kitörni készül fejem fölött? Oh, az a nyomorult Nemeshegyi bizonyára tele beszélte a lord fejét. Képzelem, mi mindenfélét össze nem hordott ellenem az a gyáva rágalmazó, az az undok áruló.

Kezével végig simította homlokát. Ekkor lépett be az inas és jelentette, hogy ő lordsága kéreti a Misst, szíveskedjék hozzá fáradni.

— Hol van ő lordsága?

— A fogadóteremben.

— Egyedül van?

— Igen is egyedül.

— Azonnal jövök, — mondotta Etelka, — mire az inas mély meghajlással távozott.

Etelka gyorsan összeszedni igyekezett magát s még egy pillantást vetett a tükörbe. Látta, hogy nagyon halavány.

— Istenem, — mormogta magában, — érzem, hogy elvesztem az ütközetet. Bátorság, bátorság.

Nagy erőfeszítéssel leküzdötte felindulását. Hábha mégis felülkerekedhetik. Lehetetlen, hogy a lord olyan hamar megváltoztatta volna érzelmeit.

Elment a fogadóterembe a lordhoz, aki fagyos nyugalommal fogadta őt s gépies mozdulattal mutatott a zsölyék egyikére.

Etelka leült. Szive oly lázasan vert, hogy kénytelen volt kezét keblére szorítani.

Parley most rávetette szemét, mintha lelke mélyén olyasni akarna. Aztán igy szólt nyomatékosan:

— Etelka, beszéltem Nemeshegyi báróval.

— Tudom, — felelt Etelka hirtelen összeszedve magát. — Képzelem, mennyit hazudott.

A lordot szinte meglepte a bátorság, de aztán nyugodtan folytatá:

— Nemeshegyi megvilágította a közted és fivéred között fenforgó ellenségeskedést.

— El tudom képzelni, mennyire rágalmazott.

— Tehát nem igaz, amit mondott? — kérdezte a lord.

— Még nem tudom, mit hozott fel ellettem a Judás. De ha többet mondott, mint én már tudtára adtam, kedves bácsikám, akkor hazudott.

Igen nyájas és hízelgő akart most lenni, a lord azonban tartózkodó maradt.

— Vájjon a magyar bíróság is hazudik-e, midőn téged vádol?

— Tévútra van vezetve.

— Alig hihető, — csóválta fejét a lord. — Ha a hatóság valaki ellen köröző-levelet bocsát ki, annak már nagy okának kell lennie.

A bíróság csak nyomós okok alapján köröztet valakit.

— Hazugság, hogy engem köröztet! — kiáltott

Etelka. ,

— Ilyet ne állíts, Etelka. Én magam láttam és olvastam, mert Nemeshegyi felmutatta.

Etelka elnémult.

— Vájjon hát lehetséges-e, — folytatá a lord,

— hogy a bíróságot igy tévútra vezethettek?

— Úgy kell lennie, mert én ártatlan vagyok, — kiáltott Etelka minden erejét összeszedve. — Kedves bácsikám, — kiáltott zokogva, — ne fordulj el tőlem. Ne hallgasson a rágalmazó beszédre.

— Én az ilyenekben elfogulatlan szoktam lenni, — felelt a lord. — Nem is karok mindjárt pálcát törni fölötted. De egy kérdésemre felelj: miért szöktél meg hazulról?

— Nem szöktem, hanem csak menekültem, bátyám bosszúja elől.

— Ám ha ártatlan vagy — mit árthatott volna

ő neked?

— Oh, nagyon sokat árthatott volna, mert mindenkit, még a bírákat is, a maga részére nyerte. Ő mindenkit felizgatott ellenem.

— Ha nincs ok, akkor nem is lehet felizgatni senkit. Nem akarom annyira rossznak tartani a bírákat, hogy ártatlanul is börtönbe vetettek volna téged.

Elvetemültségében Etelka még saját hazájának a hatóságát is képes volt megbélyegezni.

— Hagyja el, kedves bácsikám, — legyintett kezével. — Minálunk otthon a legnagyobb korrupció uralkodik. A bírák megvesztegethetők. Aki többet fizet, az kap igazságot.

— Már ezt mégsem bírom elhinni, — mondotta a lord. — Tudom nemcsak híresztelésből, de tapaszta- Msból is, hogy a magyar bírák feladatuk magaslatán állanak. Én tehát nem hihetem, hogy alapos ok nélkül köröző-levelet bocsátanak ki ellened. Nyilván úgy áll a dolog, hogy mégis vétkeztél.

— Nem, nem lord.

— Etelka, — szólt a lord igen komolyan, — légy őszinte. Ne ámíts engem, mert annál rosszabbul jársz. Mint nagybátyád és egyedüli pártfogód, teljes nyíltságot várok tőled.

Etelka erre felállott s ég felé emelte kezét.

— Ártatlan vagyok! — kiáltott. ff

A lord kételkedve nézett rá. Erre Etelka lábaihoz dobta magát és drámai hangon ismételte: Ártatlan vagyok! Még ön is kételkedik bennem? Oh istenem, tehát nem kapok igazságot ezen a földön?

Ideges zokogásba tört ki.

— Állj fel, Etelka, — szólt most hozza a lord. —

Jól tudod, hogy nagy vonzalommal viseltetem irántad. Nem tagadom, szivem a tied volt — s most is még az. Légy hát őszinte. Hiszen emberek vagyunk, gyarlóságnak alávetve. Bűnöd nem lehet valami nagy

— valid be s én meg foglak védelmezni. Nemeshegyi báró még nem tudja, hogy itt vagy.

Leültette őt maga mellé, megcirogatta könnyes arcát és buzditólag beszélt hozzá.

Etelka azonban egyre csak zokogott. A lord most igy szólt:

—Estig van időnk, — mondotta. Addig gondolkodjál a dologról. Szívleld meg tanácsomat és légy őszinte. Mondom, ha vétked nem valami nagy, akkor én nem ejtelek el. Most gyere, visszakisérlek bucloárodba.

Karját nyújtotta Etelkának, a budoárig vezette őt, melynek küszöbén elbúcsúzott tőle.

— A viszontlátásra öt órakor, — mondotta.

Etelka magára maradva, a pamlagra dobta magát.

— Oh, az a nyomorult Nemeshegyi minden tervemet meghiúsította, — dult-fult magában. — Azt hittem, hogy a lordot teljesen hálómba keríthetem, aztán átmegyünk Franciaországba, abba a nyugodalmas kastélyba, melyet most vásárolt meg s idővel nekem akart ajándékozni. Hah, mennyire gyűlölöm azt a Judást.

Egy percig magába mélyedt és fontolóra vette helyzetét. Mennyi viszontagságon ment keresztül, mig ide jutott. Mennyi rettegést állott ki útközben. Minden percben attól kellett félnie, hogy valaki felismeri őt. És most ettől is elessék? Ez is mind füstbe menjen?

Haragjában sírva fakadt és szidta Nemeshegyi Ödönt, aki mindezt előidézte.

— A lord azt mondta ugyan, hogy bűnöm nem lehet valami nagy. Mondhatnám neki, hogy csak lepiszkoltam Ilonkát, de Nemeshegyi hamar rám cáfolna. A cigány rám vallott s ez elől nincs kibúvó. Ödön estére kétségkívül eljön a válaszért. Ha szembesítenek vele, nem leszek képes őt megcáfolni. Ehhez járul, hogy a lady is ellenem dolgozik. Hah, — tette hozzá vadul, — veszve vagyok. Itt nincs maradásom. Menekülnöm kell innét is, mert a lordot még rá veszik arra, hogy engem kiszolgáltasson.

Etelka tehetetlen dühében szinte a haját tépte. A déli étkezéshez nem volt hivatalos. A lord különben is kijelentette, hogy csak az öt órai teára óhajtja őt látni. Előbb tehát nem találkozhatik vele.

Lady Balmoral azonban vele lesz s kétségkívül jól megfogja őt munkálni.

Etelka ökölbe szorította apró kezeit.

— Végem van, — mormogta magában. — Le vagyok győzve. Lady Balmoral győzedelmeskedni fog fölöttem. Nemeshegyi • pedig diadalittasan magával visz, hogy átszolgáltasson a bíróságnak és börtönbe vetessem. Ezt meg nem éritek.

Visszaülve a pamlagra, azon gondolkodott, mikép tudna innét észrevétlenül elmenekülni.

Ekkor megjelent a komorna.

Utasítva vagyok a kisasszony számára itt tericeni, miután rosszul érzi magát, — mondotta. — Ah, mennyire sajnálom.

Etelka valóban beteg is volt s hozzá sem nyúlt az ételhez.

Lady Balmoral csakugyan a lord társaságában ebédelt. Az utóbbinak zárkózott, sőt mogorva arcából mindjárt látta, hogy nyugalma fel van dúlva. Hogy mit beszélt Nemeshegyivel, az most még titok volt, de arcvonásai elárulták, hogy Etelka ügye igen rosszul áll.

Kérdést nem mert intézni a lordhoz s igy ez is mély hallgatásba burkolódzott. Sem Etelka, sem Nemeshegyi egyáltalán nem jött szóba, a lady teljesen tájékozatlan maradt; nem tudta, mivé fogja magát ez az ügy kinőni s nem tudta azt sem, hogy Nemeshegyi Ödön későbbre ismét ide van rendelve.

Pedig a kíváncsiság erősen fúrta az oldalát és sokért nem adta volna, ha valamit kitudott volna venni a lordból.

Igyekezett tehát kerülő utón hozzáférni s kérdezte, hogy mikor szándékozik ismét elutazni? Ily módon megtudni vélte, vájjon Etelka rá birta-e venni nagybátyját, hogy vele Irlandba vagy Franciaországba utazzék.

— Meglehet, hogy már holnap elutazom, — válaszolt a lord szórakozottan. — Mindenesetre jó lesz meg tenni az előkészületeket.

— Hosszú időre van tervezve az ut?

— Mit tudom én? — vonta vállát kedvetlenül a lord. — Az is lehetséges, hogy itt maradok. Most egyáltalán még nem mondhatok semmi bizonyosat.

E szavak után felemelkedett az asztal mellől és dolgozószobájába vonult. Ide csak akkor volt szabad bárkinek belépnie, ha a lord hivatta. Ezúttal ő lordsága nyilvánvalókig egyedül akart maradni.

Lady Balmoral tehát nem tehetett egyebet, mint kénytelen volt Etelkát felkeresni. Minden jel arra mutat, hogy nagy feszültség állott be egyszerre, azért mondták Etelkát betegnek.

— Etelka bizonyosan azt fogja hinni, hogy engem a kíváncsiság vezet hozzá, — 'gondolta magában. — De mit bánom én ? Én felőlem gondolhat amit akar.

Megkopogtatta az ajtót, Etelka összerezzent. — Tán csak nem a lord? — gondolta magában.

Lady Balmoral belépett.

— Úgy értesültem, hogy rosszul érzi magát kedvesem, — mondá édeskésen. — Mi haja? Nem kellőié orvost hivatni?

— Köszönöm kedves lady. Migrénben szenvedek. Ezen úgy sem segíthet az orvos.

— Mindjárt hozok migrénkupokat kedvesem. Attól jobban lesz.

— Köszönöm, lady. Majd elmúlik magától is, feltétlen nyugalom a legjobb ellenszer.

A lady most jól a szeme közé nézett s igy szólt:

— Kedvesem, kegyed nagyon meg van rázkódva. Nemeshegyinek másodszori megjelente kegyedet egészen kihozta sodrából. Azt hiszem, felesleges aggódni. A lord nem tartozik azok közé az emberek közé, akiket besugással tévútra lehet vezetni. Hogy azt az embert egyáltalán meghallgatta, ezt bizonyára nem azért tette, hogy neki igazat adjon.

A lady e biztató szavakkal akart bizalmat gerjeszteni maga iránt. Úgy számított, hogy szorongatott helyzetében Etelkának jól fog ez esni s iparkodni fog környezetének jóindulatát használni pajzsul Nemeshegyi támadásai ellen. Ámde Etelka nem tartozott azok közé, kiket egynéhány biztató szóval mindjárt meg lehet nyerni.

— Köszönöm szives'részvétét, lady, — mondotta. — Megvallom, Nemeshegyinek idejötte felháborított, de remélem, hogy vádjait, rágalmait, semmivé fogom tenni.

— Nagyon helyes, kedvesem, ne is engedje magát. Magam is örülni fogok, ha a rágalmazó fickó megszégyenülve lesz kénytelen elkotródni innét. Fivére megérdemli, hogy csúfot valljon.

Etelka hallgatott. Lady Balmoral azonban némi ellenmondást látott mostani szavai és korábbi magaviseleté között s igy szólt:

— Kegyed azt mondja, hogy szembe fog szállni vele. Tegnap azonban még azt akarta, hogy ittléte titokban tartassák.

— Igaza van, — felelte Etelka, — kezdetben kerülni akartam a botrányt. Meg akartam kímélni a lordot e kellemetlen izgalmaktól. De miután szőnyegre került a dolog, nem akarok gyáván meghátrálni. Elhatároztam magamban, hogy küzdeni fogok igazságomért és jó hírnevemért. Most pedig felkérem kegyedet, hagyjon magamra, mert nyugalomra van szükségem.

(Folytatjuk)

Ä hét legjobb vicce

Tervszerűen fejlesztik Budapest idegenforgalmát. Az előkelő szállodában . vizsgáztatják a jelöltet, aki liftesfiunak jelentkezik:

— Mit teszel, ha a vendég a hatodik emeletre akar menni és a szállodában csak öt emelet van?

— Megmondom neki, hogy oda’ nem mehetünk.

A vizsgáztató elvtárs ráripakodik a megszeppent liftesfiura:

— Ostobaság! Tudnod kell hogy mindig a vendégnek van igaza!

— Jó — mondja a jelölt. — Akkor azt csinálom, hogy a nemlétező hatodik emelet helyett kétszer felviszem a harmadikra.

Elég jé a Föld

GREENVILLE, 0. — Parker McGriff 106 éves, nemsokára megünnepli — egyedül — házassága 80-ik évfordulóját. Mi a véleménye azokról, akik a Holdba utazás kilátásairól elmélkednek, sőt Holdutazást terveznek ?

— Szamárság, — mondja az öreg. — A Föld éppen elég jó arra, hogy megéljünk rajta, a Holdon nincsen semmi keresnivalója az embernek.

MEGHALT 1962 JUNIUS ELSEJÉN

LONDON — Bertrand Russell, a világhírű iró, Nobeí-dijas filozófus május 18.-án éri el 87-ik születésnapját. E' dátum közeledtével, a jövő hónapban egy londoni televíziós programon fel fogja olvasni saját gyászjelentését, amely úgy szól, hogy “Meghalt 1962 junius 1.-én.” Honnan tudja, hogyan tudhatja, hogy ezen a napon fog meghalni? Azt mondja a bölcs ember, ho&y akkor már 90 éves lesz és ebben a korban az ember megérik a halálra. Milyen érzelmekkel néz e dátum elé? “Ahogy közelebb és közelebb jön a nap, egyre nyugtalanabb leszek,” vallotta be őszintén!

A gyászjelentést, amelyet a TV-ben fog olvasni, Bertrand Russell már húsz évvel ezelőtt irta, olyan száraz tárgyilagossággal, ahogyan a londoni Timesban jelennek meg a halálozási hírek.

RÉGI ADÓSSÁG

NEW YORK — Még a múlt században volt, hogy Henry Krumb évi 200 dollár ösztöndíjat kapott, hogy elvégezhesse tanulmányait a Columbia egyetemen.

i

Nemrég meghalt 83 éves korában és végrendeletében 10 millió dollárt hagyott az egyetemre.

Letartóztatások

BUDAPEST. — Az államrendőrség a Technológia ihat tanárát tartóztatta le, azzal vádolva őket, hogy hamisításokat követtek el, tanácsadói minőségükben. Dr. Egervári Jenő professzor, a kiváló ma-: tematikus, amikor a botrány kipattant, öngyilktís lett, igy előzte meg az érte jövő detektiveket.

Irla: TOLGYESY MIHÁLY

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE