A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-15 / 20. szám

A Jó PÁSZTOR 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Cgy évre________________$6.00 One Year-----------------------$6.00 Fél évre _______________$3.50 Half Year -----------------------$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. Mrs. Luce a U. S. ex-braziliai követe férjével. A jobboldali képen Morse szenátor. A követ és a szenátor egyformán kéiségbeventa a másik normális elmeállapotát. NIKITA PIPÁLJA LE UJZÉLANDOT! Nikita Kruscsev azzal fenyegetőzik, hogy még egy pár ennyi meg annyi évi terv után lepipálja Amerikát fejenkinti termelésben és fejenkinti fogyasztásban. Például automobilból a tervek után ötvenszer annyi lesz, mint van ma, ami jó pár százalék emelkedés és el­érhetetlen nemcsak Kruscsev életében, hanem újabb generációk életében is. Talán több kilátása van a szov­jetnek arra, hogy eléri az amerikai mezőgazdasági pro­dukciót, mert Amerika kénytelen a búza és egyéb ter­mények termelését erőnek erejével csökkenteni, mert túlsók van a jóból, a kormány milliókat fizet farmerek­nek azért, hogy ne termeljenek olyan nagyon sokat. Ami pedig a hústermelést és fogyasztást illeti, Ni­­kitára talán még nagyobb feladat vár. Ha ugyanis ő nemcsak Amerikát akarja lepipálni, hanem első helyre akar kerülni, akkor Ujzélandot kell lepipálnia. Mert Ujzéland húsfogyasztása az első a világon. A steak Ujzélandban nem különlegesség, se nem drága. Olyan mindennapi eledel, mint a kenyér, és olyan olcsó is. Ujzélandi vendéglőben egy jó izes steak, burgonyasalátával, vajaskenyérrel és kávéval 1 shil­lingbe kerül, amit dollárra nem is kell átszámitani, mert csak 14 cent. Az ujzélandiak naponta háromszor esznek húsételt. » AKI LÁT A SÖTÉTBEN Eltűnődünk annak az Alan Kinley nevű 03 éves vak embernek döntésén, aki nem akar látni. Kinley sok évvel ezelőtt, egész fiatal korában veszítette el látását, mígnem most felfedezték, hogy szemidegei­nek nincs szervi hibája és egyszerű recehártya átülte­téssel ismét lá’that. Kinley, aki egyébként a vakok in­tézetében tanító, visszautasította a műtétet. — A sötétség az én világosságom, — mondta. — Mi vakok látunk a sötétségben és ha visszanyerném a szememvilágát, újból kellene megtanulnom mindent: járni, olvasni, nézni — hiszen mi, vakok az ujjunkkal és a hallásunkkal “nézünk”. Nem, ehhez már túl öreg vagyok. Adják azt a recehártyát egy fiatalabb ember­nek. Azt hisszük, ez a vak ember bölcsen döntött. Nem akar kimozdulni a maga világából, amelyet jól ismer, amelyben biztosan mozog, egy olyan világba, amely uj és ismeretlen előtte. Nem nélkülözi a látást, mert soha­sem látott. Meg azután, nem vagyunk biztosak benne, hogy ha Alan Kinley látnak, tetszene neki az a világ, amelyet életében először megpillantana. JAYWALKING Tréfásan talán “félrelépőknek” is nevezhetnők a szabálytalanul járókelőket, akik nem tartják be a for­galmi szabályokat és a jelző lámpára való tekintet nél­kül szelik át az úttestet. Vagy még annyi fáradságot sem vesznek, hogy a keresztutakon keljenek át. Ott fut­nak keresztül, ahol éppen eszükbe jut. A dacos “vad-gyalogost” az jellemzi, hogy fütyül az autóforgalomra. Álláspontja az, hogy ha elgázolják, az autós börtönbe kerül. Egy kis kutyának több esze van, mert előbb körülnéz és csak aztán oson át az utón. Ha pedig betanítják a lámpák színeinek figyelésére, pontosan betartja a közlekedési szabályokat. Amerika nagyvárosaiban sok a baleset, halálos ka­tasztrófa a “jaywalking” miatt. New Yorkban Kennedy rendőrfőnök kimutatta, hogy január óta 159 embert gázoltak halálra az utcán — javarészt a gyalogosok hi­bájából. Amióta az uj törvény - életbe lépett és szigorúan büntetik a rajtakapott jaywalkert, a gyalogosok job­ban vigyáznak az életükre. Furcsa, de igy van, nem annyira az életüket féltik, mint inkább a pénzüket. BECS. — Ausztriában vasárnap általános válasz­tás volt. A szavazatok többségét a szociáldemokrata párt kapta, de a mandátumokból mégis eggyel több jutott a konzervatív pártnak. A parlementi tagság el­oszlása most: 79 konzervatív, 78 szociáldemokrata, 8 szabadságpárti (nacionalisták és javíthatatlan nácik). A kommunisták, akiknek eddig három képviselőjük volt, teljesen kibuktak, az egész hétmilliós országban mindössze 142,608 szavazatot kaptak, szemben a múlt­kori 192,438 szavazattal. NEW DELHI. — Nehru miniszterelnök kijelentet­te, hogy India befogad minden tibeti menekültet, ki­véve olyanokat, akiknek személye ellen valami kifo­gást lehet emelni. . IV 1 •• 1® 1 • »1 ^ runkosdi királyság PünkösiJ 'ünnepéit jókedvű­en, derűs és változatos szóra- Ikioiziásclklkal színezve köszöni a magyar nép. 'A pogányság ko­ráiban ezidőben üdviöízöltiék kü­lönböző saertartiáscíkkal az ér­kező nyarat. A kereszténység félvétele után is megőrizték, de az uj bit szellemiének meg­felelőien átalakították az ősi hagy cimiányckat, melyeknek nagy része napjainkig fenn­maradt. íEizek közül legked­veltebb lés legérdekesebb a pünkösdi király és királynő választás, melynek fénykora ugyan a 18-ik század volt, de egyes vidékeken még mindig szokásos. KIRÁLYVÁLASZTÁS Pünkösd vasárnapján már hajnaliban eigylbeigyülekezik a legénység és megválasztják a leigderekalbbait a legíbátrabibat királyuknak. A kitüntetett rendezi az ünnepi játékokat és kedvének 'hódol két napig az egész falu apraja-nagyja. A Biunántulcm valamikor egy teljes évig tartott a pünkösdi királyság és ezen idő alatt őfensége eltartásáról és szó­rakoztatásáról a község gon­­döskcídiött. Mindenesetre nem volt megvetendő dolog király­nak lenni és a legénység ki­válói vetekedtek az eléréséért. Legény versenyeket rendeztek és a győztes lett a válaszott. Lóverseny 'döntötte el a -Du­nántúlon aiz elsőséget, melyen mindenki, telhát idegen falu­beli is, részévek etett. A je­lentkező eílJkiént szólott: — Ki vagyok, mi vagyok? Sohase kérdezzetek: ha le­győznek, úgyis odébb megyek ha én győzők, úgyis itt mara­dok ! Tárackdur-ranás után meg­kezdődött a futtatás. A szép paripákon népies viseletben száguldó lovasok közül köny­­nyü volt iméigiisimeirni a tavalyi pünkösdi királyt, kinek fejé­ről hosszú virágfüzér lebe­gett. Ha megelőzték, levet­ték hajáról a virág koronát és a diadalmaskodó fejére he­lyezték, Iki büszkén viselte. Másik imádja a legényver­­senynek, mely egyes vidéke­ken miéig ma is fennáll: A kaimpéíhuzás, melynek lénye­ge, hogy két szomszédos köz­ség ifjúsága szembehelyez­kedik és összeakasztott, hosz­­szü, kampós póznáikkal egyik csapat ihuzni kezdi a másikat. Gáakori eset, hogy az erőseb­bek a saját falujukig elránt­­jáák a gyengébbeket. Általánosabb, hogy a falá­bain már legelismertebb le­gényt választják pünkösd napján virradatkor királlyá. A -választás befejezése -után előíutjrkent egy lovaslegény vágtat riadót v-ágig az utcá­kon és kezében magasra emelt zászlót tart, melynek felira­ta; ÉLJEN^ KIRÁLY! “Éljen a pünkösdi király!” Erre a jelre megelevenedik a község. A kapukban, ab lak ok­iban megjelenik a díszbe öltö­zött kkorijáig és lesi a felvo­nulást. Thcimlbitaharsbnáivall, zene­szó mellett, hármasával -egy Bcub-an vonul -végig a menet. Első sorban, középen halad a király. Arcát ála-ric borítja,­­fejét papiikorona fedi, mellén ál-érdemrendek csöngenek. Ki­vont karddal harc ráké szén lo­vagol. Két oldalán, szintén lo­vakon, a legfőbb méltóságok, a zászlós fő urak álarcosán. Utánuk következnek rangban a m-eig válasz te ttálk, végül a csatlósok. Valamennyi kézié­ben vékony írudrá Kiütött, szí­nes kendéiből készült lobogóik lebegnek. Clsatliako-zik hozzá­juk a nézők tömege lés így a menet mind nagyobb arányo­kat ölt. Először a bíró házához igye­keznek, ahol pihenőt tarta­nak. A király verssel üdvözli az udvarban p-ipáz-gató birét, ki figyelmezteti őket, hogy a mulatság né lépje túl a tör­vényszabta határokat. Ezek­­után zeneszóval házról-házra járnak felköszömteni a csalá­dokat, főleg a fiatal leányo­kat. A költemények elmon­dása után egyik legény piros kendővel betakart -tányért hordoz, körül és. vált-águl pénzt kér. Amennyiben a gaz­da az ajándékozást megta­gadja, megfenyegetik, hogy feltiporják és tönkreteszik az udvart. Az igy összeszedett pénzből közö-s táncmulatsá­got rendeznek. LEÁNYKÉRÉS Gyakran leánykérés is tör­ténik ai felvonulás, keretén be­lül. A nősülni alkaró legény fele-éri őfelségét, C.é-rje meg részére választottja kéziéit. Ilyenkor beállítanak a gazdá­hoz -és megkérdezik, van-e el­adó leánya? A háziak, ha szí­vesen látják a kérőt, megkí­nálják a leány által készített süteményből, azonban tréfá­ból! eltagadják, hogy a kis­lány otthon tartózkodik. Mi­den a kérő mégis megtalálja, akikor elriasztásul előhozzák magas igényeit. Előadják, hogy hat egyszerű hintósló, -tíz -aranygyűrű, gyö-ngykoszo­­ru is ke-vés kivánságai kielégí­tésére és- ez okból nem -szerény fiatal embernek való feleséig. De ha ezek után is ragaszko­dik még hozzá*a legény, akkor sem adják oda Szépszerivel. Végül a kérőnek el kell rabol­nia jegyesét.-Egyc-s -vidékeken a pünkös­di királyt “Szomorú király­nak” is névezi-k, s bármilyen mulatságos esemény is törté­nik, nevetnie nem szabad. A legénység ilyenkor versenyez a tréfás történeteik mon-dá-sá­­fcian, kémikus helyzetek te­remtésében, mert ha a “szo­morú király” elneveti magát, úgy borfizetésre büntetik. Vasárnap hétfő veit EU'DAFBST. — Szovjet- Magyarországon m.jus 3-án nem vasárnap volt, hanem hétfő. A mindenható kormány megváltoztatta a kalendáriu­mot. A mindenható hatóság kiadta a rendeletet, hogy. mivel május 1, péntek, és má­jus 2, szombat a m-unkásün­­nepség napjai voltak a követ­kező hét első munkanapja május 3, vasárnap. SPELLMAN Francis Spellman bíboros, New York érseke, 70-ik szü­letésnapját abban a kis mas­­sachusettsi templomban ün­nepelte meg, amelyben 10 eves korában minisztránsfiu volt. A MADÁR FIAIHOZ Irta: TOMPA MIHÁLY Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak? Vagy ha elmúlt, s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljenek! Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bus anyátokat?! Más berekben másképp szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek . . . Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájiról; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra felvirul. Dalotokra Könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek buját édesítvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt aj ősi fészek, Mely növelte könnyű szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél össze-vissza tépte, IJgy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve? Fiaim, csak énekeljetek! A REGI PEST-BUDA Budán a mai Döbrentci utcát valaha Lange Gas­­sénak nevezték. A Tabán alatt húzódott a Duna part­ján, fölötte állt és ott van ma is utolsó tabáni em­lékként a plébániatemplom. Sekrestyéje ritka muzeá­lis értékeket őriz. Egy kicsit már fakulón, de még mindig jól látható egy régi fénykép a falán. Ez az egyetlen példány van belőle, Pest-Budát ábrázolja 1864-ből. A kép középpontjában a templom áll, de csak jellegzetes tornyáról lehet felismerni. Hátához tá­maszkodik a már régen lebontott kapucinus zárda, körülötte pedig a hegyre kuszóan a Tabán házren­getege. Regényes utcák élete elevenedik meg a ké­pen, a Hadnagy és Cipő utca múltról regélő házacs­kái, a Fehér sas tér, a Holdvilág utca boltozatos ka­pui, az Ács köz hepehupás kövezete villan meg a szem­lélő előtt. A Dunán még csak a Lánc-hid feszül át. A Vár­hegyen ismeretlen palota áll, az, amit még Mária Terézia építtetett. A pesti part panorámájában csak az Akadémiára, meg a Vigadóra ismerni rá, az An­gol Királynő Szálloda is eltűnt már, előtte a képen lankásan nyúlik a vízre a part. Vásári tömeg nyüzsög a Duna partján. A pesti házak tengeréből a Bazilika kupolája emelkedik ki, az amely később beomlott. Kicsi volt akkor még a város, a Rókus-kápolna tornya szökik magasba karcsún a határán. Mögötte, ahol most a Körút forgalma megszokott látvány, er­­dőkoszoruzta táj látható. “Matricula Baptisatoripn 1692.” Ezt a felírást viseli a plébánia első anyakönyve. Ludtollal szántotta vastag papírlapokra a tabáni újszülöttek nevét a fe­rences barát. Az első bejegyzés augusztus 24-ről való. Gudeglich Petrus plébános szálkás betíii Marian ha­jós Katalin leányát jegyezték az anyakönyvbe. Régi elveszett tabáni családok nevei bukkannak fel a törékeny, sárga lapokból. Kuzmanovics, RL- csághy, Bezeni és egy név, Németh Gyuláié. Mellette először fordul elő latin nyelven a megjegyzés: ma­gyar nemzetiségű. Az a kötet, amely kétszáz év előtti adatokat tar­talmaz, 1858 november 20-án Harold Antal keresz­­teltető apa mellé odajegyzi, hogy “ex Czepelc”, azaz Csepelre való. 1729-től megtalálhatók a halotti anya­könyvek is. A bejegyzések elmondják az utókornak, hogy ebben az időben feltűnő volt a csecsemőhalandó­ság, de a felnőttek élétidejVls nVFglepő alacsony. Alig akadt mutatóba 60 évet elért tabáni polgár, nagyobb részük 40 éves kora előtt sirt kapott “ad Montom Gerardi”, azaz a Gellérthegyen. A száz évvel ezelőttről keltezett halotti anya­könyveket már nyomdai utón állították elő, ezekben külön rovata van az elhalálozás okának. Mértéktele­nül pusztított a tüdővész. Oldalakon át járványok fel­lépéséről számolnak be az adatok. A sűrűn előfor­duló mirigylob nyilván a pestis dühöngését jelzi, skor­­but és váltóláz is tizedelte azokban az időkben a Ta­bán lakosságát. PIETERMARITZBURG, Dél-Afrika. — Natal tar­tományban az első benszülött néger letette az ügyvédi vizsgát a Legfelsőbb Biróság előtt. Reginald Adolphus Vuzumuzi Ngcobo ügyvéd 38 éves, hires atléta, több­ször képviseltev Natal tartományt football, tennisz és cricket mérkőzéseken. Egy óránkint 75 mérföldes sebességgel száguldó szél­vihar Kansasban a görgő gazokai feldobta a láviróve­­zelékre. 53

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom