A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-08 / 19. szám
Á ló PÁSZTOR 7. OLDAL — De úgy van. íme itt a sürgöny, amelyben azt mondja, hogy küldjem utána az ő kedves lady Balmoralját. Mondhatom, ez igen hízelgő önre nézve. Lady Balmoral nem tudta elképzelni, mit akarhat ezzel Etelka. Hogy nem iránta való szeretetből vagy ragaszkodásból kívánja ezt, erre nézve nem lehetett kétségben. — Most még kevésbbé értem a dolgot, — mondotta. — Hogy én soha sem voltam előtte kedves, azt lord is ép oly jól tudja, mint én. — Erről nem lehet vitatkozni, — felelt a lord. — A sürgönyben ez áll, tehát el kell fogadni. Lehet, hogy most látja csak be, mennyire érzi kegyednek a hiányát. Ennélfogva nem marad más hátra, mint utána menni. — És lord ebbe beleegyezik? — Mit tegyek? Csak nem tagadhatom meg Etelka kívánságát. De most siessen. A vonat nemsokára indul. — És lordságod mikor jön oda? — Holnapután — vagy valamivel később. És most szerencsés utat, kedves lady. Viktoria távozott. Csak szobájában mert haragjának kifejezést adni. — Szépen vagyunk. Úgy állunk, hogy annak a mihaszna teremtésnek minden kívánságát teljesíteni kell. Én ugyan szép napoknak nézek elébe. Előre látom, hogy várig fog engem zaklatni. Izgatottan járt fel és alá a szobában. De végre is mit tehetett? Engedelmeskednie kellett vagy felmondani a szolgálatot. Az utóbbit azonban nem tehette. Később mégis valamennyire lecsillapodott s elgondolta magában, hogy céljaira nézve talán jobb is, ha ő is ott lesz a cselekvés szinterén. Armand akkor legalább bejöhet a kastélyba és tájékozhatja magát. — Valóban, jobb is igy, — mormogta magában. — így legalább remény van, hogy Etelka nem sokáig fog engem kínozni. A talajt aláaknázom alatta s egyszerre csak be fog következni a robbanás. Röviddel elutazta előtt a lord egy lezárt levelet küldött neki Etelka számára. ’ ’ “/•' XLIX. FEJEZET A szirén uj hazája A lord palotájában élénk tanakodás folyt a helyzetről. Mindenki meg volt győződve, hogy a lord londoni palotája elveszti jelentőségét. Előbb elküldte Johnt, most meg lady Balmoralt is utána küldte. Ez arra mutat, hogy háztartását egészen Irlandba fogja áthelyezni. Most csak az volt a kérdés, kik fognak átmenni és kik maradnak? A legnagyobb rész természetesen maradni szeretett volna, mert Londonban lakni mégis csak kellemesebb. A lady elutazása oly gyorsan és váratlanul történt, hogy nem is győződhetett meg, vájjon fia csakugyan elutazott-e? És ami a legrosszabb a dologban, nem is izenhetett neki, hogy ő is ott lesz. — Vagy talán el se megy a fickó, — gondolta magában. — Kitelik tőle, hogy a pénzt elkártyázza s itt reked. Alighanem még eg/szer adni kell neki útiköltségre valót. Viktoria nem éppen virágos hangulatban érkezett meg Cork városába, melynek szomszédságában Parley-House volt. A dolgot úgy intézte, hogy csak késő este ért ki a kastélyba Ezzel azt akarta elérni, hogy ne kelljen mindjárt első nap a gyűlölt Etelkával találkoznia. Ámde elszámitotta magát. Etelka tudta, hogy jönnie kell s kiadta a parancsot, hogy amint megérkezik, azonnal küldjék őt hozzá. Lady Balmoral rögtön észrevette, hogy itt egész más beosztás lesz, mint Londonban. — Itt Etelka az úrnő, — gondolta magában. — Itt ő akar uralkodni s nekem alighanem igen alárendelt szerepet szántak. Mi lesz ennek a vége? Mig ő igy tűnődött, Etelka másodszor is utána küldött. • , — Lám, lám, — minő türelmetlen. Milyen szeszélyes. Hogy parancsol. Itt ugyan szép kilátásaim vannak. Rendibe hozva toilettjét, felment Etelka lakosztályába, mely pazar fényűzéssel volt berendezve. Az úrnő a kis selyem pamlagra dőlve fogadta lady Balmoralt. Ahogy belépett, fejét hanyagul feléje fordítva, igy szólt kicsinylő ajkbigyesztéssel. — Nem is akarta tiszteletét tenni nálam? — Nem akartam háborgatni ily későn. — Miért halasztotta tehát ily későre ide jövetelét? Igen jól tudom, hogy elég jókor érkezett meg. A lady meglepetve nézett rá. — Bocsánat, de nem tartottam olyan sürgősnek az idejövetelt. A városban egyet-mást még elintéztem, úgy gondolván, hogy egy vagy két órai késedelem nem határoz. Egyáltalán nem is értem, miért kellett nekem ide jönnöm. — Ki mondja, hogy kellett? — Ő lordsága kívánta a kegyed sürgönye folytán. — Ezt meg is lehetett volna tagadni, — jegyete meg Etelka szárazán. — Megtagadni? — kérdezte lady Balmoral csodálkozva. — Ezáltal azt hiszem, azt vontam volna magamra, hogy ki kellett volna lépnem. — Hát olyan nagy baj lenne az önnek? — Mindenesetre baj lenne, — felelt a lady. — Ha nekem vagyonon! lenne, akkor bizonyára nem lennék itt. — Jó, jó, — intett kezével Etelka. — Nem akarom tovább tartóztatni. Bizonyára ki akarja magát pihenni. Megengedem tehát, hogy visszavonulhasson. — Megengedi? Ejha, de nagy hangon beszél, — gondolta magában a lady. — Egyáltalán miért is kellett ma feljönnöm? — kérdezte fenhangon. ’ — Azért, — felelt Etelka csípősen, — hogy figyelmeztessem magát a rendre és illendőségre. Vettem észre, hogy csak holnap akart nálam jelentkezni, — ezt nem tűrhetem. — Lám, lám, — szólt a lady gúnyosan, — kegyed egészen úgy beszél, mintha úrnője lenne ennek a háznak. Ohó. Ettől nagyon messzire állunk. Ne gondolja ám, hogy ő lordsága kegyednek fel fog ülni? — Elég, — intett neki Etelka. — Egy szót se többet. Egyáltalán nem engedem meg, hogy velem szemben ilyen hangon beszéljen. — De velem se lehet ám akárhogyan beszélni, — szólt Viktória. Etelka az ajtóra mutatott. — Távozzék! A lady azonban csak azért is maradt és csipőre tett kézzel igy szólt: — Mégis csak szeretném látni, meddig megy a hetvenkedésben egy nő, aki vóltakép börtönbe és nem ebbe a kastélyba való. Etelka erre bőszülten csengetett, s a belépő komornához igy szólt: . — Mondd meg a szolgának, hogy ezt az asszonyt dobják ki. A komorna szinte megkövült. A lady eddig a lord bizalmasa és helyettese volt és most ki akarják dobni? Nem tudta mitévő legyen. Maga Viktória is el volt képedve, midőn hallotta, hogy őt ki akarják dobatni. Egy percig merően bámult Etelkára, de aztán annál nagyobb hévvel tört ki belőle az indulat. ml — Micsoda? — kiáltotta. — Engei^li akar dobatni? — Mindenesetre. Ilyen őrjöngő személyt nem lehet tűrni a háznál. Lady Balmoral ettől annyira dühbe jött, hogy a legyezőt amely éppen keze ügyébe esett, széttépte és a földre dobta. — De majd megmutatom én, ki parancsol itt! — kiáltott és kirohant az ajtón. A komorna is kisompolygott. Etelka pedig a pamlagra vetette magát s ezt kiáltotta utána: — Jegyezze meg magának ezt a mai napot. Viktória hallatlan felindulásban kereste fel szobáját. — Szépen vagyunk, — szólt lihegve. — Mindjárt az első napon ilyen komédia. Mi lesz később? Nem nem. Ezt tűrni nem lehet. Egy ideig roppant izgatottságban járt fel s alá a szobában. Ekkor eszébe jutott a fia. — Utána kell néznem, vájjon megérkezett-e már. Megtoldom a jutalomdijat még száz fonttal, csak csináljon valamit. Azt a kígyót meg kell semmisíteni. Fejfájás ürügye alatt lement a nagy kiterjedésű parkba, mely hátul vadaskerttel végződött. Ha Armand eljött, akkor itt is kell lennie. A parkban halotti csend uralkodott. Az esti szellő alig hallhatólag susogott a fák leveleivel. Amodább látszott a kastély komor körvonalaival és sötét ablakaival. Úgy látszik, a ház népe már nyugalomra tért, csak ő neki nincs nyugta. Csak ő töri valami roszszaságon a fejét. Egyszerre megzördültek a közeli bokrok . . . egy sötét alak lépett ki közülünk s negyenesen a ladynak tartott. Mindjárt az első tekintetre lászott rajta, hogy csavargó. A lady szinte kővé meredt ijedtében s lélekben már látta a zsivány kezében villogni a tőrt. — Irgalmas ég! — kiáltott rémülten. — Csitt! — intett neki a csavargó. — Ön bizonyára lady Balmoral? — Az vagyok ... de mit akar velem? — A fia küldött ide. — Ah, a fiam, — lélegzett fel a lady. — Hol van Ármand ? — Tegnap érkezett meg s mindjárt munkához is látott. — A jó fiú, — mondotta a lady. — De vájjon megteszitek-e, amivel megbíztalak benneteket? — De meg ám, lady. Én és Jack még a Belzebubot is előteremtjük a pokolból. De lesz-e pénz? — Lesz, lesz. — És mikor érkezik meg a lord? — Holnap várjuk. A félszemü csavargó megvakarta füle tövét. — Az nagy baj. Nem tudott mindjárt ott maradni? Miért nem vette őt rá, hogy maradjon? — Neki hiába beszél az ember. Ha egyszer megköti magát, nincs az a hatalom a világon, ami őt szándékától eltántorithatná. — Még utoljára őt is le kell fülelni, — gondolta magáiban Kardiff. — Mely órában érkezik meg a lord? — kérdé fenhangon. — Azt soha sem lehet tudni. Ezt ő soha se mondja meg határozottan. Most is csak hozzávetőleg mondta, hogy holnap érkezik meg\ — Már ez nagy baj, hogy nem tudják, — morgott Kardiff. • — De miért nem jött el a fiam is? Miért nem fognak hozzá még ma? — Még korán van, lady. Még nem vagyunk elkészülve és nincs minden kifürkészve. — Mit akarnak hát még? — Egyet-mást még nem tudunk. így például még azzal se vagyunk tisztában, hova tegyük a nőt? — Hova, hova, — szólt a lady ingerülten. — Hát mire való a tenger? De csakhamar ő maga is megijedt saját szavaitól. — Biz az lenne legjobb, — hagyta rá a csavargó. — Nem, nem! — kiáltott most Viktória. A csavargó fura szemekkel nézett rá. — Miért ne? — mondotta. — Az lenne a legjobb. A tenger mély és néma. És ha azt a nőt igazán elakarják tüntetni, akkor csak oda vele. Ez a legbiztosabb. — Nem, nem, — hadonászott kezével a lady. — Ebbe nem egyezhetem bele. Nem vagyok én gyilkos. — Mit csináljunk hát vele? Szépen etessük valahol? — Majd a fiam fogja elhatározni, — mondja erre a lady kitérőleg. — Jaj, ha igy áll a dologiakkor bajosan lehet valamit csinálni. Ha valaki minden csekélységtől lelkifurdalásokat kap, az csak maradjon szépen veszteg — ilyennel nem lehet beszélni. Menni készült. — Várjon, — tartotta őt vissza a iady. Kardiff azonban elsietett . — Mi lesz belőlem, — suttogta maga elé Viktória. — Ezek bizonyára megölik és ennek én leszek az oka. Gyilkos leszek . . . Lesújtva tért vissza a kastélyba és egész éjjel nem tudott aludni. A következő napon az egyik komorna mindjárt jókor bement Etelkához s igen hosszasan beszélt neki valamit. A Miss arca eközben mindenféle változásokat mutatott. Ijedtség, harag, káröröm, bosszúvágy, kicsinylés egymásután rajzolódott le rajta. Midőn végre a komorna kiment, ezt mormogta maga elé: — Ezt az asszonyt valóban okosabbnak hittem volna. Majd ezután is szemmel fogom tartani. Délben sürgöny jött Etelkához, melyben a lord tudatta, hogy estére hét és nyolc óra között megérkezik. Etelka a ladyra vonatkozólag mélyen hallgatott és egész nap egyetlen egyszer sem érintkezett vele, sőt kikerülte. Estefelé szépen felcicomázta magát s úgy várta a lordot. Egy percig magára maradva, elővett toiletteszekrényének titkos fiókjából egy apró skatulyát s abból bevett valamit. — Ettől csillog a szem, — mormogta magában a skatulyát elrejtve. — Még eddig senki sem tudta megmagyarázni, mitől van a szememnek az a mély tüze, mellyel a férfiakat meg tudom igézni. Ez a skatulya rejti magában a titkot. A hir hamar el volt terjedve, hogy a lord jön. Lady Balmoral méltatlankodott, hogy ezt neki másoktól kell hallania. — Hát mi vagyok én itt? — mormogta magában. — Az utolsó személy vagyok itt a háznál? Csak azért is elment Etelkához, ki már előjött az öltözőből. — Miss, — kezdte izgatottan. — Kegyed ma sürgönyt kapott. — Úgy van. — Úgy hallom, hogy ő lordsága ebben tudatta kegyeddel, hogy mára várni kell őt? — Úgy van, — bólintott fejével hidegen Etelka. — Ha igy áll a dolog, miért nem közölte velem a sürgöny tartalmát? Azt hiszem, nekem elsősorban kellene erről tudnom. — Miért éppen önnek? — Mert én vagyok hivatva arra, hogy intézkedjem. — Hallhatta, hogy ő lordsága jön, miért nem intézkedett? — Csak későn hallottam. És most semmi sincs elkészítve. Kegyed ezáltal a lord előtt kegyvesztetté akar engem tenni. Úgy akar engem feltüntetni, mint hasznavehetetlen személyt. Etelka hidegen intett kezével, hogy mehet, s (Folytatjuk) SZEMÉLYI HÍREK FIOEI. ÉS RAUL Az Amerikában körutazó Fidel Castro cubai miniszterelnök magához rendelte fivérét, Rault, és az a gyanú, hogy rápiritott, amiért állítólag a keze benne van a Panama elleni inváziós kalandban LIU SHAO-CHI Mao Ce-tung kinai elnök és pártfőtitkár lemondott elnöki állásáról, de megtartotta pártfőtitkári állását Az uj elnök Liu Shao-chi, Moszkvában kiképzett “legtökéletesebb” kommunista. A személyi változás nem jelent semmit. GRŐSZ ÉRSEK Grősz József érsek, Mindszenty bíboros hercegprímás akadályoztatása idejére az egyház tényleges feje, letette a hüségesküt, melyet a kormány 1957-ben irt elő az egyház főpapjainak. MONTY Montgomery 72 éves angol tábornagy, aki Afrikában szétverte Rommel náci hadseregét, egyórás televíziós interv juban úgy vagdalkozott, mint egy fiatal huszár, megszurkálta majdnem mindegyik háborús hadvezér kollégáját, beleértve Eisenhowert is. Legokosabb megállapítása az volt, hogy a katona ne politizáljon, de azért mégiscsak elrepült Moszkvába — Kruscsevvel politizálni. MRS. LUCE Mrs. Clare Booth Luce brazíliai nagykövet kinevezését a szenátus majdnem egyhangúan megerősítette, minden simán ment volna tehát, ha Őnagyságából nem ütközik ki a veszekedős nő, vagy. Young ohiöi demokrata szenátor költői szavaival (egy költeményből felolvasott szóval) a kigyónyelv. Durván megsértette Wayne Morse szenátort, aki ellene szavazott és ebből a szenátusban és a szenátuson kívül olyan “ricsaj” támadt, hogy maga a hölgy férje, a Time, Life és más magazinok kiadója, azt ajánlotta neki, mondjon le, még mielőtt állását Rio de Janeiroban elfoglalná. Le is mondott. KRUSCSEV Nikita S. Kruscsev, a szovjet diktátor, kitüntette önmagát az 1958 évi Lenin díjjal. GODFREY A legnépszerűbb amerikai TV programvezető Arthur Godfrey tüdőrák operáción esett át, évei meg vannak számlálva. Milliók rokonszenve és részvéte fordul feléje a megpróbáltatás komor napjaiban. INVÁZIÓ Cubából egy 80 főnyi kalandor csapat benyomult Panama köztársaságba, ott a haderő újabb 20 harcossal megnőtt és megkezdték a hadműveleteket, melynek célja a panamai kormány megbuktatása volt. De közbeléptek délamerikai szomszédok, sőt az Egyesült Államok is, mert bár operettbe illő vállalkozás az ilyesmi, mégsem lehet tűrni a Panama csatorna közvetlen közelében. így hát a marcona hadfiak megadták magukat. Legközelebb talán a televízión vagy hollywoodi filmben fogjuk viszontlátni őket. Fidel Castro, Cuba körszakállas miniszterelncike pedig mossa a kezét: ő mitsem tudott erről a bolondos invázióról, amelyet Cubában cubaiak szerveztek meg. Irta: TÖLGYESIT MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE H.---------------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------------------------------------——" 1
