A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-09 / 2. szám

A Tő PÁSZTOR

7. OLDAL

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE

— Én semmti sem tudok fiam. Amit beszélek, azt magasabb sugalmazásból érzem. Ez az érzés azt mondja nekem, hogy a nagyságos asszony még életben van.

— De megtaláljuk-e? Sikerülni fog-e célt érni a nagyságos urnák, ha még egyszer lemegy az Alföldre.

— A siker nincs kizárva.

— Mitől függ hát ez?

— Senkitől fiam, csak tőle magától.

— Mit kell hát tennie. Hova menjen. Kihez forduljon?

— Be kell teljesíteni, amit a sors tőle lávám

György türelmetlen mozdulatot tett.

— Ez nagyon homályos, — mondottá. — Hogyan tudja meg, mit láván tőle a sors?

— Meg fogja tudni. De előbb neki is bűnhődnie

kell. :« ■ a, ,

ÍÁ- W.'í' , -V& ft*,.:*'-György meglepetve nézett rá.

— Bűnhődnie kell, — szólt csodálkozva. — Miért? Mit vétett?

— Szorosan véve nem vétett semmit, de szembe szállott régi hagyományokkal és kihívta maga ellen a végzet haragját, Ezért bűnhődnie kell. Az általa felidézett gonosz szellemek előbb kiadják a mérgüket s csak azután fog helyreállani a nyugalom.

— Ezt én nem értem. Minő gonosz szellemekről beszél maga?

— A dolog igen egyszerű. A méltóságos asszony átkot mondott rá s minden átok felszabadit egy-egy, gonosz szellemet, mely romboló munkát akar végezni.

— Pcomboló munka történt már elég, — mondotta György. — A leggonoszabb szellem is beérhet-, né ezzel.

— A zavar már végéhe? közeledik, szólt Hanus'^ — Az áldozatok száma betelt ... a vihar kitombolta magát ... a felhők oszlakodnak és nemsokára ki fog

sütni a béke napja.

— A nagyságos ur tehát viszont fogja látni a nagyságos asszonyt?

— Hiszem, hogy viszont fogja látni.

— De hol?

Az öregasszony erre nem felelt, hanem mintegy öntudatlanul a magasba szegzé tekintetét.

György nem háborgatta őt egy darabig. Végre azonban mégis kifogyott a türelemből s igy szólt:

— Nos, miért nem felel kérdésemre?

Az öregaszsony meg sem mozdult, szemével depmedten nézett maga elé. György ösztönszerü félelmet érzett e sajátszerü asszony közelében. El is ment volna örömest, de egy kérdésre, még pedig a legfontosafcbra nem kapott választ. Enélkül pedig nem akart elmenni.

— Hanus néni, — mondotta — miért nem válaszol?

De amint megérintette őt, látta, hogy az élet alighanem kiköltözött belőle.

Elzorzadva sietett ki a kunyhóból, ahol Lajosra bukkant.

— Lajos! — kiáltott izgatottan. — Mankos Hanus éppen most halt meg.

— Bánom is én, — vonta vállát Lajos.

— De itt nem hagyhatjuk őt, — vélekedett György. — Vigyük el.

— Ugyan hová?

— A maga háza van a legközelebb, milyen szépen oda vihetnők. Onnét aztán tisztességesen el lehetne őt temetni.

— Tán bizony az én költségemen? — kiáltott

Lajos.

— Oh nem. A nagyságos ur fog gondoskodni a temetésről.

— De még akkor is bajos őt hozzám vinni.

— Lássa Lajos, szólt György meggyőző hangon, maga ez által helyre hozhatná a népszerűségén esett csorbát. A lakosság előtt ezáltal jó hírbe jönne.

Lajos gondolkozott egy percig,

— No nem bánom, — mondotta.— Bátran oda lehet vinni, ez ellen most úgyse szólalna fel senki.

így történt, hogy az öregasszonyt Lajos házába vitték, ahonnét tisztességesen le is temették. György jól számított: a falubeliek érdemül rótták fel ezt Lajosnak s mondogatták, hogy mégsem olyan rossz, mint amilyennek gondolták.

Elemér pedig akkor éjjel kíváncsian várta komornyikjának visszatértét. Már-már bosszankodott is, hogy oly sokáig oda marad. Meg is hagyta Karika Jánosnak, hogy amint György hazaérkezik, azonnal küldje be őt.

A komornyik csak hajnalban érkezett haza. Elemér akkor éppen szundikált, György tehát bevárta a reggelt s csak akkor ment be urához.

— Hol voltál oly sokáig?"— kérdezte Elemér kissé neheztelve.

— Bocsánat nagyságos ur, nem jöhettem viszsza a kellő időben.

— De csak beszéltél Hamissal?

— Beszéltem vele. És most megint csak ott vagyunk, ahol voltunk. Kíváncsiságom egyáltalán nem lett kielégítve.

— Mit beszélt hát?

— Biztatott és reményeket keltett bennem, de semmi határozottat nem mondott.

— De legalább él-e Ilonkám?

— Úgy mondta, hogy él és hogy Nagyságod meg is találja őt — de majd csak akkor, ha a gonosz szellemek kidühöngték magukat.

Elemér furán nézett Györgyre.

— Mit beszólsz, Úgy látom az öregasszony elcsavarta az eszedet.

György erre elmondott urának mindent, amit az öregasszonytól hallott. Elemér szomorúan vonta vállát.

— Ez csak aféle erkölcsi prédikáció, semmi más.

— mondotta. Az egésznek nincs alapja.

— De talán jó lenne mégegyszer lemenni az Alföldre, hátha jobban kedvezne a szerencse.

— Azt akarod, hogy újra kitegyem magamat a csalódások ezerféle nemének, — kérdezte Elemér.

— De hátha öröm vár ott reánk, nagyságos ur? Hátha ezalatt az ottani hatóság nyomra akadt?

— Oh, ezt már tudtomra adták volna. A rendőrkapitányságnak ez lett volna legelső dolga. De mivel hallgat, ebből azt' kell következtetni, hogy ők sem tudnak semmit Ilonka felől.

Később azonban Elemér mégis meggondolta magát s eltökélte magában, hogy lemegy mégegyszer az Alföldre szétnézni.

XLIII. FEJEZET

Szitás Lajos halála

Szitás Lajos már két nap óta nem volt a korcsmában, ami a faluban igazán feltűnést keltett. Ő maga is szinte furának találta magát ebben a szokatlan józan állapotban.

Most látta csak, milyen szomorú, sőt siralmas állapotban van a gazdasága. Minden el van hanyagolva, a házat, udvart, nem gondozza senki, a jószágot a szomszéd béres látta el, mert külör'cen éhen veszett volna mind.

— Mi is lesz belőlem? — gondolta magában levertem — Tán mégis legjobb lenne ismét jóravaló, becsületes emberré lenni.

Első szándéka az volt, hogy legalább hazahívja. Útnak is indult az öreg Szitáshoz, kit a legutóbbi események arra kényszeritettek, hogy hátat fordítson fiának.

De mily nagy lön a meglepetése, midőn egész váratlanul Dinnyésre bukkant. Szinte nem mert hitelt adni tulajdon szemeinek.

Dinnyés nyilván hozzá akart menni, mert ahogy meglátta őt, rögtön feléje is tartott. Lajos legjobban szeretett volna elmenekülni előle.

— Várjon, várjon! — kiáltott Dinnyés. — Nagy beszédem van magával, Szitás Lajos. — Ugye nem hitte volna, hogy egyhamar visszanyerem szabadságomat? Bezárattak s azt hitték, hogy ezzel mindennek vége.

— Mi közöm hozzá? — vonta vállát Lajos.

— Persze most már hallani sem akar róla, — pattogott Dinnyés. — Maga volt az, aki el akart engemet áztatni s a hullaházi mesét gondolta ki ellenem.

— Amit állítottam, az igaz! — kiáltott Lajos.

— Maga Ítéletnapig állíthatja ezt, de azért még se lesz igaz. A bíróság belátta ezt és felmentett engem. Most szabad vagyok, mint a madár. Magának pedig csak azt az egy jó tanácsot adhatom, szakítson Lorántffy Elemérrel.

— Én azt teszek, amit akarok, — felelt Lajos dacosan. — Nekem nem parancsol senki.

— Haha! — kacagott fel Dinnyés gúnyosan. — Meglátjuk, melyikünk lesz a győztes. Most felmegyek Csillagvárra s az ottaniakkal is éreztetni fogom hatalmamat. Isten vele!

Lajos merően bámult utána.

— Még csak az volt hátra, hogy ez az ember kiszabaduljon, — mormogta magában dühösen. — Minden arra mutat, hogy a bíróság igazat adott neki. Hej, hej, már most mi lesz belőlem. Biz Isten, legjobb lenne egész vagyonomat eladni s idegenbe menni.

Ily gondolatok között bukkant Vasas Istvánra, akivel szintén szeretett volna találkozni.

— Szépen vagyunk, — mormogta magában. — A sors ma mindent a fejemre zudit.

Vasas István elébe ment:

— Talán bizony hozzám készültél? — kérdezte.

— Nem igen, — válaszolt kurtán.

— De talán még se ártana, ha eljönnél hozzám,

— folytatta Vasas. — Nem jó ám mindig magányosan lenni.

— Nem, — rázta fejét Lajos. — Én tőlem azt meg nem éri senki, hogy utána menjek. Juci önként elment, ennélfogva ő lássa a következményeket.

(Folytatjuk) _ ;

LEGYEN MINDEN CSALÁD EGY RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

(Canadian Scene) — Egy torontoi diszebéd ünnepi szónoka azt javasolta, Ihogy a családoknak a részvénytársaságok és, nagy cégek mintájára kellene vezetniük pénzkezelésüket s személyes “évi jelentést” készíteni pénzügyeik állásáról. E gondolat egészen uj.

A szónoknak sokban igaza volt. A statisztika azt mutatja, hogy. a családoknak csak zavaros fogalmuk van arról, hogyan is kell kezelniük anyagi ügyeiket. A “nincs lefizetés” csalóka szólamának hatása alatt sok fiatal pár adósságba keveredik, amelytől azután nehéz megszabadulni.

íme néhány megdöbbentő statisztikai tény:

A 68 éves férfiak közül kevesebbnek van 100 dollárja, mint a 18 éveseknek.

Az Egyesült Államokban, ahol a munkabérek magasabbak mint Kanadában, száz 68 éves férfi közül 45 rokonok segítségéből él, 30 közsegélyből, 23 még dolgozik és csupán 2 él saját vagyonából. Ugyanezek közül nyolcvanötnek 2:30 dollárnál kevesebb vagyona van, pedig fele számuk 80 évig is él.

Kanadáiban j elenleg több mint félmillió 60 éven felüli

minősítését, aminek következtében az a lakónegyed, ahol házat vettünk, egyszerre egy füstös gyártelep közelébe kerülhet és elértéktelenedik.

A befektetés másik mód-1 ja, amely vagy hallatlanul magas haszonnal, vagy teljes tönkremenéssel járhat: a tőzsdei spekuláció. Jóformán havonta megtörténik, hogy az újságok olyan esetekről írnak amidőn néhány centért Vásárolt részvények egyszerre dollárokat érnek; vannak olyan szerencsés tőkések, akik pár hát alatt megszázszorozzák befektetésüket.

Da ilyen üzletre csak az szánja el magát, aki hajlandó egész idejét a tőzsdepiac tanulmányozásának szentelni; enélkül hozzá se kezdjen senki. A lapok ugyanis ritkán írnak arról, hogy a tőzsdén gazdát cserélő részvények közül csak minden századik hoz hasznot! A nagyobb áringadozás veszélye elkerülhető az által, ha valaki csak a már bevezetett nagy vállalatok részvényeibe fekteti be pénzét. Csakhogy minél biztosabb egy részvény, általában annál kevesebb a hozama.

Van azonban a tőzsdei üzleteknek egy ága, amely ele-^ genclő biztonságot ny-ujt ne-: hezen megkeresett dollárjaink értékének megtartására és ráadásul még haszon Ibiztositására. Ez az u.n. “mutual funds” formájában történő befektetés. Az utóbbi években a befektetés e formája igen nagy népszerűségre tett szert Kanadában és az Egyesült Államokban.

Ennek titka az, hogy ha van elég pénzünk, úgy befektetésünket elosztjuk több, viszonylagos biztonságot nyújtó részvény között, aminek következtében, ha valamelyikük esnék, valószínű, hogy a másikuk értékemelkedése kipótolná a veszteséget. Viszont a befektetés ezen formájához sok pénz kell. Van olyan tőzsdebizemányos, aki egy-egy személytől nem fogad el 200,- 000 dollárnál kisebb összeget.

Kevés pénzzel rendelkezők e nehézséget úgy igyekeznek áthidalni, hogy a befektetésre szánt összeget többen öszszeadják és együttesen vásárolnak például tizenkét toü: lönböző részvényt. Az ily módon befektetett összeg hozama rendesen oly nagy, hogy lehetővé teszi a kereset egy részének egy pénzügyi szakértő díjazására való fordítását, aki szaktanáccsal látja el a befektetni szándékozókat arra nézve, melyek a legtöbb hozamot Ígérő részvények.

személy él; ezek 90 százaléka anyagi nehézségekkel küzd. Ezer Winnipegben megkérdezett személy közül csak felének volt bármilyen készpénzvagyona.

Mit jelent mindez? Vagy azt, hogy munkabéreink reménytelenül alacsonyak, vagy azt, hogy nem tudjuk, hogy bánjunk megkeresett pénzünkkel.

Könnyen bebizony i tható,,

hogy ez utóbbi igaz: ugyanis j az átlagos heti 70 dolláros kereset mellett egy átlag életkort elérő személy egész élete folyamán 180,000 dollárt keres. Éibhől csupán öt százalékot kell megtakarítani ahhoz, hogy öreg korára biztos, kényelmes megélhetése legyen munka nélkül is.

Mit tegyen az, aki elhatározta, hogy megspórolja fizetése öt százalékát?

Egyik mód, hogy a pénzt takarékszámlára befizetjük egy bankba. Ez esetiben kéthárom percentes kamatot hoz csak évente, de megvan az az előnye, hogy bármikor azonnal folyósítható. De ennek is megvan a maga hátránya: ugyanis állandóan erős a csábítás arra, hogy kivegyük a pénzt a bankból, utazásra vagy bevásárlásra. További hátrány az, hogy az állandó infláció folytán a pénz értéke évente mintegy öt százalékkal csökken. Ha tehát nem hoz pénzünk legalább .öt percentet, ténylegesen veszítünk rajta állandóan.

Vehetünk beváltható életbiztosítást. Ennek előnye, hogy a családfőit bármi éri, családja megélhetése biztosítva van. Ezenkívül hatvan éves korban az illető megkaphatja vagy az egész biztosított őszszeget, vagy annak bizonyos havi járulékát élete végéig. Ennek hátránya viszont, hogy a megtakarított összeg ténylegesen nem hoz kamatot.

, Ezen pénzbefektetéseik egyike sein jár valami nagy nyereséggel, de előnyük, hogy feltétlen biztonságot nyújtanak.

Vagyont szerezni viszont csak kockázatos befektetés által lelhet. Ilyen például az ingatlanspekuláció. Viszont ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy minden pénzünket elveszítjük. Kanada fejlődésének mai irama mellett az ingatlanbefektetés majdnem mindig hasznothajtó. Mégis megtörténhet, hogy veszítünk. Valamely helyhatóság például máról holnapra megváltoztathatja egy telek

BOLDOG GALAMB!

CINCINNATI — Misa Edna O. Schopper, aki december 22-én meghalt, végrendeletében többek közt igyrendelkezett: “Abban az esetben, ha a galambom túlél engem, 1500 dollárt hagyok hűséges ápolónőmre, Sarah Brewsterre, avégből, hogy gondoskodjék a galambomról.”

BOLDOG ÚJÉVET!

Ft. Stewart georgiai katonai állomásról rádió utján felküldték a magasságba, az Atlas műholdba, a világ minden részében állomásozó amerikai katonáknak szóló újévi jókívánságot. Ezt az Atlas rádiója vissza sugározta és a kémlelő állomásokon fel lehetett fogni.

HALLOTTA MÁR . . .?

. . . hogy Amerika területének közel egyharmada er-, dos. ,

. . . hegy ha Angliába ejlá-. lógatunk, tudnunk kell, hogy a részletfizetést, aminek itt installment buying a neve, ott hire' purchase-nek mondják.

. . . hegy Mexicoban még mindig körülbelül 670,000 azték indián él.

. . . hogy a sztratoszféra, ame>/rol mcotanábai® -oly sokszor olvasunk az újság-' ban, körülbelül hét mérföld-; del a tenger színe felett kezdődik.

VALAMI HIÁNYZIK EBBŐL A SZEKRÉNYBŐL...

A kairói múzeumba apa és fia nézegették régmúlt idők felbecsülhetetlen kincseit, arany pénzeket és ékszereket, drágaköveket. Az egyik szekrény előtt a kisfiú megszólalt: “Papa, itt az áll, hogy tiz és én csak nyolcat látok.”

így pattant ki minden idők legnagyobb, legtitokzatosabb múzeumi lopása Egyiptomban. Kiderült, hogy a szekrényben volt nyolc darab is — hamisítvány. Nyilvánvalóan a tolvajok az értékes ősrégi kincseket páronkint lopták el, elkészítették a másolatokat és újabb két darab ellopásának alkalmával visszacsempésztek a két ellopott eredeti helyébe két hamisítványt. Összesen 176 font aranyat loptak el, ami beolvasztva 100,000 dollárt jövedelmezne a tolvajoknak; de a 4000 éves egyiptomi és későbbi görög és római tárgyak valódi értéke felmérhetetlen.

NEM IGAZ, MÉGIS ELHISZIK

Lengyélországban elterjedt a teljesen alaptalan hir, hogy az oroszok el akarják venni az ország keleti részét. Ezt a álhirt mindenütt elhiszik, a parasztok elhanyagolják földjeiket, leisszák magukat azzal a jelszóval, hogy “úgyis vége mindennek!”

A magyarázata pedig ennek az, hogy a nép mindent elhisz, amit suttognak és semmitsem hisz el, amit hivatalosan jelentenek.

ARGENTINA CSŐD ELŐTT ÁLLT

Peron diktátor pazarló gazdálkodásának késő eredményeképpen Argentina financiális csőd előtt állt, elfogytak dollár és font tartalékai s nem maradt pénz a szükséges árubehozatalokra. Ebben a kritikus helyzetben Amerika a szorongatott délamerikai ország segítségére sietett. Az amerikai kormány, amerikai bankok és nemzetközi bank együttesen 329 millió dollár hitellel segítik ki Argentínát, miáltal lehetővé lesz a szabad árucsere a külfölddel.

Irta: TÖLGYESY MIHÁLY------------------------------------------------------------------