A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-17 / 16. szám

8. OLDAL A Jó PÁSZTOR Husvét után harmadik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 16, —16—22 Még egy‘kis idő és már nem láttok engem és megint egy kis idő s megláttok engem, mert az Atyá­hoz megyek. Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, mit beszél. Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt s mon­­dá nekik: Efelől tudakozódtok egymást között, hogy mondottam: Egy kis idő és nem láttok engem és is­mét egy kis idő és megláttok engem? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sirtok és jajgattok, £ világ pedig örvendeni fog, ti majd szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömre fordul. Az asszony, mi­dőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órá­ja, mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem em­lékszik a szorongatásra örömében, hogy ember szü­letett a világra. Ti is most ugyan szomorúságban vagytok, de majd ismét örömötöket senki sem veszi el deni fog szivetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk feltámadása után 40 napig még a földön időzik, többször megjelenik apostolai köré­ben, hogy őket tanítsa és előkészítse a nagy munká­ra, a krisztusi tanoknak hirdetésére, másrészt pedig hogy megbékéltesse őket azzal a gondolattal,' hog} távozik körükből és hogy egy időre magukra marad­nak. Amidőn Krisztus Urunk bucsuzkodik, komoly figyelmeztetéseket is ad apostolainak. Különösen ar­ra a nagy igazságra hívja fel figyelmüket, hogy £ boldogságukat ne keressék e világon, mert a föld nem az igazi boldogság helye; akik egykoron el akarják nyerni az igazi boldogságot, azoknak a földi élet­ben szenvedniük, fáradozniok, küszködniük kell. Könny és sirás, küzdelem és szenvedés, nélkülö­zés és nyomor, ez volt a sorsuk jobbára az aposto­loknak s az a sorsa ma is szinte minden igaz ember­nek. “A világ pedig örülni fog.” Mialatt a jók, az iga­zak szomorkodnak, a világ fiai örvendenek, vigad­­: iák. Mindig megvolt a bántó s kegyetlen külömbség :i jók és a rosszak'sorsa között, mindig megvolt az, logy a gonoszoknak látszólag jobb sorsuk volt a föl-! Jön, mint a jóknak, de talán még egy idő sem igazol­ta Krisztus szavait fényesebben, mint a mai idő: “Ti majd könnyeztek és sirtok.” Valóban, az embernek kétségbe kellene esnie a szomorú jelenség fölött, hogy a rosszaknak földi szempontból véve jobb a sorsuk, mint a jóknak, ha az ember nem tudná azt a nagy igazságot, hogy mind­ez csak “egy kevéssé” tart, ha Krisztus Urunk nem mondta volna azt is: “De a ti szomoruságtok örömre fordul és örömeteket senki sem veszi el tőletek!” Ám­de, amikor Krisztus előre figyelmeztette apostolait, s apostolaiban bennünket is arra, hogy a földön ke­reszt vár a jókra, s hogy a jó Isten azokat, akit sze­ret, próbára teszi, ugyanakkor azt is megmondta, hogy mindez csak egy kevéssé tart, a kereszt után ott van a győzelmi zászló, a Nagypéntek után a Hus­­vétvasárnap, a halál után a feltámadás. A világon mindez csak kevéssé tart. És ha egy­szer eljön az emberért a halál, hát akkor ugyan mit használ a vagyon és a nagy hang, mit használnak az előkelő rokonok? Senki, semmi nem szabadit meg a haláltól, mindez akkor már semmit sem használ, sőt ellenkezőleg, mindez akkor csak vádló gyanánt lép fel az ember ellen . . . A halál után a szegény Lázárnak rongya többet ér, mint a dúsgazdagnak minden aranya és ezüstje; a halál után egyetlen egy könny többet ér, mint a földnek minden vidámsága. Az igazaknak az a krisz­tusi ÍGÉRET szolgáljon erősségül és bátorságul, hogy bár most ugyan szomorúságuk van, de az csak egy kevéssé tart s azután — mint Krisztus mondja — meglátlak titeket és örvendeni fog szivetek s öröme­teket senki sem veszi el tőletek. Szívleljük meg Krisztus Urunk szavait, és ne futkossunk az után az öröm után, amelyet a világ ad, de a halál elvesz, hanem keressük azt az örömet, amelyet Krisztus Urunk ad és amelyről azt mondja, hogy; “azt az örömet senki sem veszi el tőletek!” SARKI Mü BOLYGÓ Californiai kísérleti állomásról felröppent a ma­gasságba a második Discoverer mübolygó és kering az északi és a déli sark közt. A bolygó hegye — szak­­kifejezéssel : orra — elválik röptében és repülőgépek, ha kedvez a szerencse, elkapják. Ennek nagy jelen­tősége lesz a jövőben, amikor mübolygók orrában egeret, majmot, majd embert helyeznek el és vissza­hoznak a földre. Alphonse Woodall, clevelandi néger, aki a muli nyáron viziskivel és sárkányszer­­kezeiiel moiorcsónakvcniaiással álrepülie az Erie tavai, nemrégen megkisérelte görgőkkel ellátott skivel a szárazföld fellett! vitorlázást. Autóvontatással felszállt, de a leszálláskor lábát törte. Barátai elhagyták ellenségei meg in«kia telték — Minden múlandó ezen a világon, egyedül csak a hit maradandó! Ezen szavak hangzottak el Aranyszáju Szent János ajká­ról, aki ezen történet idejé­ben Konstantinypoly. püspöke volt. A nagy templomot meg­töltötte a hívők nagy serege és mindenki lélegzetvissza­fojtva figyelte az agg püspök szavait. A székesegyházat szétpat­tanásig túlfeszített idegesség töltötte be. Egyszerre hirte­len, mintha láthatatlan kéz csinálta volna, az a függöny, mely az oltárt eltakarta, las­san szétvált és az Ur asztala előtt, lenn a földön egy össze­görnyedt emberi alak lett láthatóvá. Pfcym^ember kit mindenki ismert és akinek ne­ve Eutropius volt. A 399-ik év egyik vasár­napja volt. Konstantinápoly lakossága avval a gondolat­tal ébredt, hogy véres bosz­­szut kell állni pyy férfin és ez a férfi nem volt más, mint Eutropius. Ez az ember rab­szolgának született, akit sor­sa Arcadius római császár mellé vetett. Az eszes rab­szolga behízelegte magát a császár bizalmába, aki gyen­ge elméjű és élvezeteknek élő ember volt. A ravasz Eutro­pius okos taktikával lehetet­lenné tette vetélytársait és annyira megerősödött, hogy valóságos hatalommá vált a római birodalomban. Hogy ellenségeit teljesen tönkretegye és valósággal ha­lálra üldözze őket, a császár­ral egy olyan rendeletet íra­tott alá, mely megtiltja a me­nekülteknek azt, hogy a templom oltalmát vegye igénybe. Eddigelé az egyház­nak meg volt azon joga, hogy menekülteket oltalmába fo­gadhatott, ha gpndolta, hogy jogos ügyet védelmez és az egyháznak ezen jogát senki­­sem vonta eddigelé kétségbe. Eutropius volt az első, aki ezt a régi jogot eltöröltette a császárral. A rabszolgából hatalmas tényezővé emelkedett férfi, aki valójában a fél világot uralta, még az egyház jóin­dulatát is elveszítette. A meg­próbáltatás napjai azonban nem maradtak el. Az történt, hogy Tribigild római hadvezér, aki Phrygia tartományba egy haderőnek volt a parancsnoka, több fize tést kért zsoldosai részére. Eutropius elég ostoba volt és megtagadta a hadvezérnek eme kérését. Tribigild erre forradalomba vitte katonáit és legyőzte azt a haderőt, me­lyet Eutropius küldött ellene. Amint a forradalmi mozga­lom arányai növekedtek, a nyugtalanság is együtt nőtt vele Konstantinápolyban. Konstantinápolyt védő városi haderő parancsnoka, Gainas, végre arra az elhatározásra jutott, hogy csak abban az esetben tudja megmenteni Konstantinápolyt a pusztulás­tól, hogy a bonyodalom igazi okozóját, Eutropiust, elűzi és megfosztja hatalmától. így is történt. Eutropius megkapta a parancsot, hogy hagyja el a palotát azonnal, halálbüntetés terhe alatt. így a hatalmas ember lezuhant a semmiségbe, amihez hozzájá­rult még az is, hogy az élete sem volt biztonságban. A konstantinápolyi nép halálát követelte és azon a vasárna­pon azzal az elhatározással tódult a nép* az utcára, hogy megöli a sok baj okozóját, az egykori rabszolgát. Utolsó menedéke a temp­lom lehetett volna, de ezt a menedéket önn\aga vágta el maga előtt akkor, midőn azon törvényt hozatta, hogy a templom nem adhat többé menedéket az üldözötteknek. Mivel azonban nem mehe­tett máshová Eutropius, igy kénytelen volt mégis a tem­plomba menekülni és az oltár mellett keresett menedéket. Itt találta meg őt Aranyszáju Szent János püspök. A fegyveres emberek egyre közelebb érkeztek a templom­hoz és úgy látszott, hogy be­törnek oda és megölik a gyű­lölt Eutropiust. A püspök ek­kor magához a császárhoz ment és kieszközölte, hogy a császár eltiltotta a katonasá­got a templomtól. Azonban még a nép kegyelmét is meg kellett nyerni. Vasárnap tehát a templom­ba gyűlt a nép, hogy meghall­gassa, mit mond nekik a püs­pök és ha nem lesznek a ki­jelentéseivel megelégedve, úgy Eutroniust' semmi sem menti meg a haláltól. Az agg püspök a vádlotthoz intézte szavait, aki az oltár mellett összegörnyedve tér­delt: Hová lett az a pompa, mely körülvett téged, Eutropius és hová lettek hatalmas bará­taid? Elmenekültek mellőled. Egyedül az egyház az, mely pártfogásba vesz: az az egy­ház, mellyel te oly szigorúan és érdemtelenül bántál . . . Azután a püspök a tömeg­hez fordult: — Tanuljatok ennek az embernek elrettentő példájá­ból! Nem is sokkal ezelőtt ő volt a leghatalmasabb és van­­e ma valaki közületek, aki olyan nyomorult volna, mint ő? * Az aranyszáju püspök ékes­­szólása megrendítette a gyil­kolásra összegyűlt tömeget. A szivük mélyéig hatottak a A püspök szavai. A szivek kezd­tek megpuhulni. — Nem akarom én azonban az ő szerencsétlenségét kigu­­nyolni — mondotta az ősz püspök, de meg akarom puhí­tani a ti sziveteket, hogy elé­gedjetek meg azzal a bün­tetéssel, melyet eddigelé már elszenvedett. A szónoklat hatása az em­berek arcára volt Írva. Az Eutropius felé repülő pillan­tások» már nem voltak oly gyűlöletesek, mint azelőtt. — Ti azt mondjátok, hogy ez az ember háborút üzent az egyháznak. Igazatok van, de az egyház megbocsát neki még ezért a bűnéért is. Egye­dül az egyház áll mellette, mi­dőn niindenkLaz életét akar­ja elvenn^'NB!1'' inondjátök, hogy ő maga tette lehetetlen­né a saját részére azt, hogy a templomban találjon mene­déket. Ez is igaz, de ő már okult a saját ostobaságán* és a szerencsétlenség megtani­­totta arra, amit eddigelé nem tudott . . . Majd tovább szónokolt í püspök és kérte a tömeget, hogy ne kívánja az életét en nek a nyomorult embernek. —- Rosszul vánt veletek — igaz az is. De, édes gyerme­keim, a mai idő a könyörüle­­tességnek és nem az Ítéletnek az ideje. Mi könyörülni és nem bosszút állni akarunk. Az arany szavak elhalkul­tak. A tömeg hangtalanul kezdte elhagyni a székesegy­házat és a, templom nemsoká­ra üres lett. Az oltár fénye két alakra esett. Az egyik a térdeplő ember volt, aki meg­ragadta a püspök kezeit és könnyek között mondott ne­ki köszönetét. A másik a püs­pök volt, aki arcát az oltár magaslata felé emelte és há­latelt szívvel rebegte: — Kegyelmet kért ez az ember és kegyelmet kapott Általad. Tied a győzelem és dicsőség! Legyen áldott szent neved !' KEGYHELY MEGNYITÓ ÜNNEPÉLY A múlt héten megszólalt a Kegyhely kis csalogánya, vi­dám daliával (bájosan köszön­tötte a Szűz Anyát, nekünk pedig eszünkbe juttatta, hogy közeledik a szép május, a sziüz Mária hónapja, melynek első vasárnapján délután 3 óra­kor a Szent Margit egyház­­község rendezésében Misgr. Köller Endre vezetésével lesz a Kegyhely nyitási és azzal kapcsolatiban a szűz Mária ko­ronázási ünnepély a koroná­zást a Szent Margit egyház iskolás gyermekei végzik. Ájtatosság után a test föl­­üdüléséről a Szent Margit egyháziközség asszonyai fog­nak gondoskodni. Az inaszakadtról nevezett vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 5, 1—15 Az időben felméne Jézus Jeruzsálembe. Vagyon pedig- Jeruzsálemben egy fürdőtó* amely zsidó nyel­ven Betszaidának nevezteti, és öt tornáccal bir. Ezek­ben feküdtek a betegek: vakok, sánták, elszáradtak nagy sokasága, akik a vizhullámzását várták vala. Mert az Ur angyala időnkint leszállt a tóba és hul­lámzásba jött a viz; és aki először szállt 1# a tóba, a vizhullámzás után, meggyógyult, -bárminő beteg­ségben sínylődött. Vala pedig ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett. Ezt Jézus feküdni látván és tudván, hogy már sok idő óta van igy, mondá neki: Akarsz-e meggyógyulni? Feleié neki a beteg: Uram, nincs emberem, aki, midőn a viz hullámzásba jön, en­­gemet a tóba bocsásson, mert amíg én oda érkezem, más száll le előttem. Mondá neki Jézus: Kelj fel, vedd ágyadat és járj 1 És azonnal meggyógyula a napon. Mondák azért a zsidók a meggyógyulnak: Szombat vagyon, nem sza­bad felvenned az ágyadat; Feleié nekik: aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és járj! Kérdék tehát őt: Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked: Vedd ágyadat és járj? A meggyógyult pedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus eltért ama helyen levő népseregtől. Azután Jézus a templomban találá őt és mondá neki: íme, meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. Elméne az az em­ber és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította. SZENTBESZÉD Nem ismerte még eddig az inaszakadt ember Jé zust, sem az ő hatalmát és ereiét, mivel sohasem lát­ta őt. íme. Jézus egy szavával meggyógyította az ina­szakadt embert e szavak kíséretében: Kelj fel, vedd ágyadat és járj. Amint Krisztus Urunk megparan­csolta az inaszakadt embernek, hogy vegye fel ágyát, ez azonnal meggyógyult és félvévé ágyát és járt. Mindez pedig szombaton történt; azért a zsidók egész nyíltan szemére vetették a meggyógyult embernek, hogyan merészelte a szombatot megszegni. Abban az időben a zsidóknál szombaton tiltva volt minden munka, különösen a teherhordozás. Krisztus ennek dacára az általa szombaton meggyó­gyított embernek az ellenkezőt parancsolta. Tette ezt részint azért, mivel meg akarta mutatni a zsi­dóknak, hogy ő a szombat Ura s ezért annak törvé­nye alól felmentvényt adhat: részint pedig azért, mi­vel a mózesi törvény által tiltott munka szolgai mun­ka volt, nem pedig jámbor és istenes cselekedet. Később a templomban találta Jézus a meggyó­gyult embert és igy szólt hozzá: íme meggyógyul­tál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb tör­ténjék rajtad. A betegség tehát az inaszakadt ember bűneinek büntetése volt. íme, bűnei s ezeknek bün­tetése neki már megbocsáttattak, ámde vigyáznia kell, hogy ne ismétlődjenek. Ez a példa lebegjen lelki szemeink előtt. Kerül­jük a bűnt és a vétket. Ha pedig ősszüleink eredeti vétkének az egész emberi nemre kiható súlyos kö­vetkezményei folytán vétkezünk, siessünk a gyón­tató székhez, ahol őszintén tárjuk fel a lelki állapotot, vékeink alól a feloldozást megkaptuk, keljünk fel a tétlenségből és a jó cselekedetekben előhaíadni töre­kedjünk. Miami aquariumában látható ez a furcsa hal, a 14 láb hosszú orral rendelkező kardhal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom