A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-03 / 40. szám

2-IK OLDAL A \JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET . CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI £gy évre --------------­fél évre________ DIJAK: .$6.00-$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year________________$6.00 Half Year________________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. MEGJÖTT A HANGJUK Jó érzés az, ha verekedésre készülünk és a hátunk mögött van egy puszipajtásunk, aki dijbirkózó világ­bajnok. Bátran odakiálthatjuk az ipsének, akivel ki akarunk kezdeni: Na, most mutasd meg, mit tudsz! Az Egyesült Nemzetek nagygyűlésén az ausztrá­liai delegátus javasolta, hogy a világszervezet tegye megebszélés tárgyává a magyarországi kommunista kormány bűneit. Amire megszólalt Dr. Sik Endre, a külügyminiszter elvtárs, és olyan hősies elszántsággal, amilyen jaj, de nagyon hiányzott október 23-án, ami­kor hősiességre nagyobb szükség lett volna, mint vala­ha. Azt mondta Sik Endre, hogy a magyar dolgokról az Egyesület Nemzetek delegátusai beszélhetnek, ameny­­nyit akarnak, a világ végéig, de ők fütyülnek arra, amit itt mondanak. Emlékezünk a UN ötös bizottságának történelmi jelentőségű megállapitására, hogy abban a percben, amikor a magyar nép fellázadt szovjet rabtartói ellen a kommunista pártgépezet egyszeriben szétesett, el tűnt. Annak, hogy a kommunista rezsim nem esett széj­jel, egyedüli oka az, hogy kéznél voltak a magyar nép fegyveres rabtartói, Kruscsev katonái, ágyúi, tankjai és bombázói. Amikor a barbár hordák vér befojtották, — mint 1849-ben — a magyar szabadságharcot, a szov­jet magyarországi helytartóinak megjött a hangjuk, azóta is úgy beszélnek, mintha ők rendelkeznének az orosz katonai hatalommal. Az igazság az, hogy az orosz katonai hatalom rendelkezik velük. Dr. Sik Endre az Egyesült Nemzetek gyűlésén nem a magyar népnek, nem is a magyar szovjetkormánynak nevében beszélt olyan bátran, hanem Magyarország valódi urainak nevében. Moszkva ezt azért engedi meg, hogy fenntarthassa azt a hamis látszatot, hogy Magyar­­országnak magyar kormánya van. De a világ szabad népei 61 szavazattal 10 ellen ki­nyilvánították, hogy átlátnak ezen a hazugságon. A ZORD IDŐK A felfordult időjárás miatt állandóan panaszkod­nak az olvasók és az újságok. Azzal, hogy versenyt so­pánkodunk, még nem sokat érünk el. Találgatásokkal sem megyünk sokra. Tény, hogy a lőcsei kalendárium pontosabban tudta megjósolni a jövő heti időt, mint a mai meteorológusok, akik mindenféle modern eszkö­zökkel rendelkeznek, a holnapi időjárást. Mi az oka a megbomlott rendszernek, az évszakok szeszélyes változásainak? Az egyszerű emberek már régóta gyanakodnak az atombombára és a hidrogén­bombára. Amikor ilyen természetű panaszok hangzot­tak el, a szakértők csak nevettek. Fölényesen magya­rázták, hogy ez képtelenség, hiszen a napban billiószor­­ta több és nagyobb arányú robbanások mennek végbe. A világűrben hasonlóképen explodálnak csillagok, égi­testek, mégsem borult fel a világegyetem rendje. Egy­­egy hidrogénbomba robbanás meg se kottyan a föld légkörének. Most aztán William H. Parker, ismert manitobai professzor szólalt meg, ismertetve kutatásait. A kana­dai tanár szerint a meteorológusok okosabban teszik, ha abba hagyják a nevetést, mert az időjárást igenis befolyásolják ezek a nuclear robbanások. A tornádók, orkánok, tájfunok, a szokatlanul sok esőzés, amely ezt a nyarat is elrontotta, mind ennek a következménye. A sztratoszférában ugyanis megbomlott az egyen­súly. A rádióaktiv anyagok lecsapódást okoztak olyan területeken, ahol másutt ritkaság számba ment az eső és szárazságot ott, ahol csak hébe-hóba szokott esni. A dolgok megértéséhez tudni kell, hogy elektro­mos vonzás és taszitás határozzák meg a magasban a csapadék képződést. Ha a nagyhatalmak tovább játsza­nak nuclear bombáikkal, a föld egész időjárási rend­szere csődöt fog mondani, jósolja Parker. SZÉP VOLT A KEZDET Úgy kezdődött, hogy Egyiptom diktátora és Sziria tiszti kormánya “egységben az erő” jelszóval egyesül­tek és Egyesült Arab Köztársaság néven államközös­séggé alakultak. Kairó és Damascus főterein diadalün­nepeket rendeztek s a nép lelkesen bömbölt: Éljen Nas­ser! Aztán kiderült, hogy a sziriaiak törököt fogtak, az ő természeti kincsekben bővelkedő országukba kezd­tek betelepedni éhes egyiptomiak. Tüntetésekre, rend-SZÓ; ARANYAT ÉR Irta: RE^A DEZSŐ MINDEN Aki Dugonics Andrásnak másfélszáz esztendős elbeszé­léseit olvasta, tudhatja, mi­iből is származik a mondás: “Mondj igazat, betörik a fe­jed!” Úgy történt egyszer ré­gen, hogy valamelyik tisza­háti helységben a jó paraszti nép passiójátékot játszott, megelevenítvén Jézus Krisz­tus Urunk kinszenvedését, halálát és feltámadását, min­den szinjátszóknak és nézők­nek nagy lelki gyönyörűségé­re. A Megváltót (hasonlítván a szentképekhez) a falubeli molnármester alakította igen megható szépén. Maga volt a krisztusi alázat és foéketü­­rés. Gyönyörűen ment a já­ték mindaddig, amíg ah!: • a jelenethez nem jutnak, mi­dőn Jeruzsálem vásott utca­­kölykei megcsufolják és meg­dobálják az Istenfiát. A gye­rekeket rászabadították, hogy ami csúf szót csak tudnak, azt mind rákiabálhatják a molnárra. No hiszen ez kel­lett csak nekik! Volt ott lár­ma, éktelen kiabálás, min­denféle csufszóknak ordro-á­­sa, amit a jó molnár alázat­ban lehajtott fővel szó nél­kül eltűrt. De az egyik fickó — bizonyára a malom körül lakhatott és talán apja, any­­a haragosa is volt a molnár­it k — hát nagyélesen odasik­­kantotta neki: — Te lisztlopó! A béketürő megváltónak e percben megszakadt a türel­me, odaugrott a gaz kölyök­­höz és öklével akkorát ütött a fejére, hogy az a fej betö­rött . . . Most már világos lehet mindenki előtt, hogy miértis mondjuk azt, hogy “Mondj igazat, be törlik a fejed!” Tudjuk azonban az értel­mét annak a manapság már egészen idejétmulta közmon­dásnak is, hogy “Nincs min­den nap zabálló-csötörtök.” Vájjon mi volt az a furcsa­­nevű csütörtök, amelyről egy másik közmondásunk azt hir­deti, hogy “Aki sok zabálló­­csütörtököt tart, hosszú böjt­re szorul”. Ezeknek magyarázatául szolgál, ha elmondjuk, hogy a régi magyarok zabáié- vagy kövér-csütörtököknek nevez­ték a farsang utolsó csütörtö­két. Ez a farsang utolsó he­tének első napja, amikor a széles jókedvében farsangoló ember nekikészül a követke­zendő böjtnek és igazában el­kezd mulatni, s mingyárt az első napon úgy teleeszi ma­gát, hogy utána jó soká nem is kíván enni bőjtől. Manapság is gyakran mon­dott szólás a tormába esett férg. Er a kifejezés a maga­­t hetetlen •nnbert jelenti. El­­ö formájában századok előtt úgy jelent meg: “A tormába sett féreg azt gondolja, hogy nincs annál* jobb gyökér.” Zrínyi “Szigeti veszedelmé­ben” is olvassuk, midőn Szo­limán török császárról ezt ír­ja: Veérséget tőle kérj, hogy­ha nem hiszed, — De tudom, hitünkre nem vonz a te szi­ved. — Megbocsásd, igy szó­lok, mert keresztyéneket Minden tartja tormába esett féregnek. Régi szólás a ma is hasz­nált: “Hátrább az agarakkal!” A még agarászó régi szép Ma­gyarország hagyta ránk örö­kül és ma is értjük, mit akar vele mondani a magyar. Ma gyakran mondogatott közmondás, a már dallamos­ságánál fogva is kedves: “Nézd meg az anyját, vedd el a lányát”- Egy több mint másfélszáz esztendőnek előt­te megjelent könyvben már benne van, de itt még abban a formájában szerepel: '“Ha leányt vész, jól megnézd, mi­­csodás az anyja.” Ma már éppenséggel nem ismert régi rimes közmondás ez: “Aki kisebb — frissebb, aki hosszabb rosszabb!” De semmi népies zamatja nincsen annak az éppenugy régi mondásnak is, amelyet ma senki sem idéz s amellyel a régiek a jóleső borissza-em­bert illethették: “Borral mos­­dik, sülttel törlődzik.” Ilyen nemnépies zamatu és olva­sott ember gondolkodásmód­jára következtetni engedő közmondás ez is: “Hogysem fázzunk, inkább rókabőrrel toldjuk az oroszlánbőrt.” De ismét tréfás kedvből fa­kadt találó szólás lesz, ha megértjük, mit is jelent: “Át­kozott a hal a harmadik víz­ben.” Mert vegyük eszünkbe, hegy a hal a vízben él, ez az első viz; a második víz, mely­be kerül, az, amelyben meg­főzik; no, a harmadik viz — az átkozott — az, ha utána nem bort iszunk, hanem — vizet! E közmondással rokon az a mondás is, hogy “Jó bor kell a halnak!” A fecsegő, pletyka embert úgy ítéli meg a jókedvű ma­gyar, hogy “No, nem szeret­nék véle lopni menni-” Kedélyeskedő komoly köz­mondás, hogy: “Holt ember­nek mindenkor van elegendő földje, de az élőnek nincs!” Hát a holtnak valóban ele­gen a hant, amely takarja — izelők legtöbbje bizony föld­nélküli János. Derűs ítélet, ha mégoly ko­molyan is veendő: “Ha en­gem először megcsalsz, te vagy gazember, ha másod­szor megcsalsz: én vagyok bolond.” Meg az, amely per­sze csak a régi időkben volt (ha volt) igazság, hogy: “Bo­lond, aki orvosát örökösévé teszi”. A vízimalmok korá­ban egészen világosan érthe­tő volt a példabeszéd, amely szerint a “A molnár, mikor vize nincs vizet, mikor vi­ze van — bort iszik.” A mai gőzmalmos világban is meg­érti az ember, hogy ha ki­apadt a malom kerekét hajtó patak és a molnárnak nem volt dolga, akkor bizony — kereset nélkül — nem kocs­­mázhatott és ha nehezen is, de ráfanyalodott a vizivásra; bezzeg, ha volt viz és vígan kelepeit a malomkerék és sok volt a munka, akkor a molnár — boron élt. “A királynak is szemébe néz a macska” . . . hogyne, amikor a cirmosnak nem so­kat jelent, hogy kinek mi a méltósága. De az is nagy igaz­ság, hogy “Embernek ember a farkasa”. Az erdő farkasá­tól nincs annyi és akkora fél­nivalója az embernek, mint a gonosz embertársától . . . És az, hogy “Nagy tolvaj a henye ember”, mert henyé­léssel nem keres, nem juttat­ja azt a családjának, amit munkájával keresne és igy megrabolja azokat . . . Meg aztán: “Szegény embernek (akiről ma azt mondjuk, hogy vizzel főz, mintha a gaz­dag embernél borral vagy, mi több, pezsgővel főznének!) a régi időben sem jutott ki a pecsenyékből, az legfeljebb • galambot főzhetett magának, ami nem java a húsoknak. Budáról ma csak a Mátyás­korabeli “Egyszer volt Bu dán kutyavásár”-t ismerjük, régentén éltek azzal a mon­dással is, hogy “Messze va­gyon sánta ebnek Buda.” Ezt kétségtelenül eleink az elér-A Jó Pásztor Verses Krónikája OKTÓBER 6 Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Újra felénk sikolt Aradnak gyásznapju, mely színét a magyar Golgotától kapja. Nemzedékek, korok feledésbe hullnak. Je nem múl fájdalma a golgotás múltnak. Bár a múló idő sok minden eltemet: Ott virraszt a lelkünk a Golgota felett. Nem lehet a lelkünk mentes az emléktől, előtör a fájás, mint láva a mélyből. Nem lehet a sorsunk megnyugvás és béke, slőtör a múltnak golgotás emléke. Hiába sikoliott segélyért a magyar: rázuhant részvétlen a véres zivatar. Világosi gyásztér, gyászkorszak, gyász éra: muszka volt akkor is a magyar hóhéra. Szörnyű bukásunknak muszka volt az oka: Világos volt a vég s Arad a Golgota. Október 6 gyásza komorul! a váron s mártírhalált halt a dicső Tizenhárom. Messze szállt a sikoly, ámde mindhiába: Haynau hóhérai álltak csak munkába. A meggyávult világ részvétlen hallgatott, de mi nem feledjük el október 6-ot. Egész magyar nemzet vérzett a kereszten, 3 jai, gyászoló lelkem a múltba eresztem. Arad, Október 6 . . . nem múlik el gyásza, s nem lesz a lelkűnknek soha megnyugvása. Gyászdobok peregnek a múlt távolából, s múltba reoül vissza a lelkünk a mából. Hóhérlelkü törpék hozlak ítéletet, s nyugodtan kimondták, hogy "elvégeztetett". Felénk sikolt most is Arad Golgotája, emlékekből hintsünk virágot hát rája. De bár Golgotánknak gyászos a forrása, a mi Golgotánknak szent a hivatása. Hitünknek, lelkűnknek megszentelt forrása: rég várt szabadságunk örök hitvallása. A NŐI SZÉPSÉG TITKA Manchester városában történt, hogy egy 48 éves asszony nyerte a tavaszi szépségverseny első diját. Háromszáznegyven fiatalnál fiatalabb nő vonult fel a zsűri előtt. A legtöbb szavzatot Helen Boyle kapta: Természetesen a zsűri tagjai nem tudták, bogy a győztes férjes asszony, akinek tizenhét éves fia van. Az életkorát sem ismerték. De ha ismerték volna sem valószínű, hogy másképpen döntenek. “Tökéle­tes forma, tökéletes szépség.” Ezzel indokolták az első dij odaítélését. Csak akkor lett nagy megrö­könyödés, mikor Mrs. Boyle a Manchester Guardian munkatársa előtt kijelentette, hogy 48 éves. Nem akarták elhinni, de maga az újságíró sem. Ekkor Mrs. Boyle megmutatta születési bizonyítványát, sőt az újságíróknak bemutatta tizenhét éves fiát is, a manchesteri katonaképző-iskola növendékét. Kijelen­tette, hogy Arthur Boyle hajóskapitány a férje, aki­vel huszonhat esztendeje él boldog családi életet. Azonnal kábeltáviratot küldött Sidneybe, ahol Boyle kapitány éppen időzött és bizonyára nem kis meg­lepetést okozott a férjnek a távirat szövege: “Meg­nyertem a szépségversenyt.” Az egész angol közvélemény elálmélkodott az eseten. Sokan akadtak, akik azt követelték, hogy a zsűri változtassa meg döntését. Két évvel azelőtt ugyanis már Bruxellesben megtörtént, hogy férjes asszonyt választottak meg szépségkirálynőül, de mi­kor ez kitudódott róla, megfosztották hangzatos eh métől és újabb Miss Belgiumot választottak helyé­be. A zsűri azonban kijelentette, hogy nem kíván bel­ga kollégái nyomdokán lépni, mert akit egyszer szép­ségkirálynővé választottak, akár idős, akár férjes, az szép és joga van viselni a címet. Mrs. Boylet mindenfelől megrohanták ajándé­kokkal. Megrohanták a kérők is. Helbing szőrmeke­reskedő háromszázezer fontot Ígért, hogy a nevére íratja, ha elválik férjétől és az ő felesége lesz. Az asszony azonban kijelentette, hogy nem kivánja el­hagyni a férjét, mert szereti. Rengeteg levelet ka­pott nőktől, ezekben valamennyien arra kérik, árul­ja el fi titkát, hogyan tudta ennyire megőrizni fiatal­ságát és üdeségét. Mert Boyle asszony nem látszott többnek 20—22 évesnél. Ezekre a levelekre Boyle asszony a Manchester Guardian hasábjain válaszolt. — Az ifjúság érzetéhez — irta — mindenekelőtt az a fontos, hogy az izmok rugalmasak maradjanak és a test ne zsirosodjék el. Kora gyermekségemtől jóformán szabadban éltem. Télen-nyáron kora reggel kelek és hideg zuhanyt, yeszgk. Az anyám szoktatott erre, aki maga is igen szép asszony volt és ötven­éves korában nem látszott még harmincnak sem. Az­tán fontos, hogy az ember sohase egyék többet, csak amennyit a normális élet fentartáshoz feltétlenül szükséges. A test által fel nem használt felesleges éte­tekből ugyanis zsir és erjesztő gázok termelődnek. A zsir elernyeszti a bőrt, a gázok meglazítják az izmo­kat. Az elhizott nők hiába fordulnak soványitó kúrá­hoz, mert az elernyedt bár nem lesz mégegyszer ru­ganyossá. Maugham professzor, a manchesteri orvosi egye­tem tanára is nyilatkozott Boyle asszony mellett. Mindenben igazat adott a szépségkirálynőnek. A szépség és frisseség fentartásánál az a fontos, hogy a test mirigyei, különösen a pajzsmirigy és a mellék­vesék zavartalanul működjenek. hettelen után vágyódénak mondották. “Nem a viz hajtja a mal­mot, hanem a búza.” De igaz! Ha nincsen őrlénivalója, bár­mennyire sok legyen is a viz, az a malom áll. Egy a nagy bölcsesség min­dennap bebizonyosodik, mennyire igaz, és ez az igaz­ság pompás magyar mondat­ban maradt reánk. Példája ez annak, hogy a régiek milyen művészek is voltak, amikor mondatot csináltak. RAVASZ KÉRDÉS A tudós társaság parázs vi­tát indított ä kérdés fölött. Az egyik azt állította, hogy a hal elnyeli azt a vízmennyi­séget, amelynek helyét elfog­lalja. A másik szerint, a hal váladéka összesüriti a vizet. A harmadik úgy vélte, hogy a hal uszóhólyagjának van szerepe a csodálatos jelenség magyarázatánál. Egyszóval a legváltozatosabb vélemé­nyekkel ikisérleteztek hosszú ideig. A király mosolyogva hallgatta őket. Végre Wren professzor, a későbbi Sir Christopher, szerényen meg­kérdezte: Anglia legelőkelőbb tudo­mányos társaságát, a Royal Societyt, II. Károly angol ki­rály alapította és nagy privi­légiumokkal látta el. Az okos és tréfás-kedvű uralkodó elha­tározta, hogy a társaság első tagjait, kiknek sorában a leg­nagyobb tudósok foglaltak helyet, tanulságos, Ide tréfás vizsgának veti alá. Összehív­ta az urakat és feltette nekik a következő kérdést: — Hogyan lehetséges az, hogy ha egy hordót úgy tele töltünk vizzel, hogy már egyetlen csepp sem fér belé anélkül, hogy a tartalma ki ne csordulna, mégis 'belete­li etünk egy bizonyos fajta ha­lat anélkül, hogy a viz ki­­ömölnók a hordóból? — Bizonyosan tudja felsé­ges uram, hogy a viz csak­ugyan nem csordul-e ki a 'hor­dóból, ha a halat belteszik? — Bravo! — kiáltotta az uralkodó örvendezve — ime, mégis akadt közietek valaki, aki fején találta a szeget! Uraim, tanuljatok ebből a példából és ezentúl győződje­tek meg előbb egy tény igaz­ságáról, mielőtt fölötte vitat­koznátok! . . . HALLOTTA MÁR . . . ? . . . hogy a számológépet amely legnagyobb tökéletes­ségét Amerikában érte el, Pascal francia mathematikus­­filozófus találta fel. zavarásokra került sor. A lelkes bömbölés péntekje la mohamedánok vasárnapja) után következett a közmon­dásos hétfői kiábrándulás. És most Nasser, a főrendező, bemondta, hogy kö­vetkezik a harmadik felvonás: A két országrész külön külön minisztériumainak egyesítése, természetesen az éhes egyiptomiakkal a fő állásokban. A sziriaiak most sirhatnak, de hiába sírnak, késő. Sziria tartománya lett Egyiptomnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom