A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-19 / 38. szám

s-IK OLDAL Ä Jö PÁSZTOR Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM / / Szent Máté 22. fej., 34-46. szak. Az időben a farizeusok hallván, hogy elnémítot­ta a szadduceusokat, egybegyülének s kérdé őt közü­lök egy törvénytudó, kisértvén őt: Mester, melyik 'a nagy parancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat..A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint önmagadat. E két pa­rancsolaton függ az egész törvény és a próféták. Ösz­­szegyülvén pedig a farizeusok, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti a Krisztus felől? Ki fia ő? Felelék neki: Dávidé. Mondá nekik: Miképen hívja tehát őt Dávid lelkében Urának, mondván: Mondá az Ur az én Uramnak: ülj az én jobbomra, mig ellen­ségeid lábad zsámolyává teszem? ... Ha tehát Dá­vid őt Urának hívja, hogyan lehet annak ő fia? — És senki sem tud neki egy szót sem felelni, sem nem mer­te őt senki többé azon naptól fogva kérdeni. SZENTBESZÉD Amióta emberek járják ennek a földnek hátát, sőt mi több, amióta a világ világ, mindig voltak, van­nak s lesznek törvények, amelyek bizonyos isteni vagy emberi parancsot tartalmaznak és amelyek en­nek alapján valami isteni vagy emberi akaratot fe­jeznek ki és akarnak érvényre juttatni. Az Úristen a maga akaratát részint a nagy természet, részint pe­dig a tanítása, a kinyilatkoztatás által adta az embe­riség tudtára . . . Isten törvényt adott a nagy termé­szetnek, a nagy mindenségnek; törvényt az élettelen és élő lényeknek, — törvényt szabott az ásvány, a nö­vény- és állatvilágnak, törvényt az égitesteknek, de törvényt adott a lelkes lénynek, az embernek is. Az isteni, a természeti törvények mindenkit, mindenhol és minden időben köteleznek, azokat fel­függeszteni avagy azoktól fölmenteni csak magának az Úristennek áll jogában. Az emberi törvényeket ellenben az emberi szük­ségletek hívják életre. Minél bonyolultabbak az em­bereknek egymáshoz való viszonyai, minél nagyob­bak az ellentétek az egyes társadalmi^ osztályok kö­zött, minél nagyobbak az emberek igényéi és szűk-, aégletei és végül — valljuk csak meg őszintén — mi­ll él inkább eltávolodnak az emberek az isteni örök és általános érvényű törvényektől, annál több em­beri, múló és ideig-óráig érvényes törvényre van üziikség. Az emberiség bölcsőjénél még egyáltalán ’em is volt törvény, később, az emberek szaporodtá­­ral mindegyre jobban szaporodtak a törvények is és . na már ott tartunk, hogy annyi mindenféle emberi törvény, emberi rendelet van, hogy nincs az az em­ber fia, aki azt mind a fejében megtarthatja. Egymás után keletkeznek az uj törvények, szinte gomba mód­jára látnak napvilágot az uj törvénykönyvek. Szinte nincs is már dolog az ég alatt, amire ne lenne tör­vény, nincs személy a legmagasabb polcon állótól a legkisebb árváig, ki ne állana a törvény hatalma alatt. És amidőn eszembe jut a sok emberi törvény s amidőn elgondolkozom azok fölött, akkor eszembe jut az is, hogy Uram, Istenem, mily gyarló, milyen gyenge is az ember, hogy annak ellenére, hogy szin­te annyi a törvény, mint a haja szála, mégsem jó, pe­dig hát minden törvénye azt célozza, hogy jó legyen, — ugyanakkor eszembe jut valami más, amit a mai szent evangéliumban olvasok: “E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.” Krisztus Urunk, az isteni, az örök törvényhozó nem ad rakásszámra törvényt, nem ad törvénykönyveket se híveinek . . . Krisztus Urunk voltaképen csak egy parancsolatot ad: a szeretet parancsolata, ami csak azért kettő, mert az* Istenre és az emberekre vonatkozik és Krisz­tus Urunk erre a kettőre azt mondja: “E két paran­csolaton függ az egész törvény.” Szeresd a te Ura­dat, Istenedet teljes szivedből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat,” ez az egye­düli krisztusi törvény. VÁDOLNAK ÉS CÁFOLNAK BUDAPEST — A magyar kormány kémkedés­sel vádolja a budapesti U. S. követség egyes tagjait. Hivatkozik Szűcs Géza hadnagy vallomására, mely szerint egy amerikai katonai attasé — aki azóta már elhagyta Magyarországot — katonai információkat kért tőle. Dániel Sprecher, a követség gazdasági tisztvi­selője az országúton munkásokat kikérdezett a ve­téskilátásokról és parasztoknak a kolhozokba való kényszerítéséről. Azzal is vádolja a magyar kormány az amerikai diplomatákat, hogy 75, sőt több mint 90 mérföld sebességgel hajtanak autókat. Egyben megcáfolja a magyar kormány azt az egy idő óta elterjedt hirt, hogy Mindszenty József biboros hercegprímást el akarják távolítani az ame­rikai követségről, illetőleg az országból. Az uj heiicopterek vizen is le tudnak szállni és buvárhajót nyomozó készülékkel rendelkeznek. Tiszteld szüléidét! Tiszteljétek gyermekeiteket! A mózesi kőtábla negyedik parancsa kifejezetten csak a szülők tiszteletét Írja elő. Kérdés azonban: kimerül-e ezzel minden lényeges tartal­ma? A katolikus hittudósok sohasem állították ezt, mert hiszen, ha a negyedik paran­csot úgy fogjuk fel, mint a családi közösség és családi élet alaptörvényét, akkor nyilvánvaló, hoy a szülők tisz­teletének igen fontos feltéte­lei, kellékei és következmé­nyei vannak. Napjainkban pedig egyenesen azt figyel­hetjük meg, hogy jóllehet a parancs a szülők tiszteletét hangoztatja, a parancs értel­mezésében mindinkább a gyermek tisztelete kerül az első helyre. Nagyjában úgy tömörithetnők ezt a felfogást, hogy a parancs érvényesülé­sére csak abban a mértékben számíthatunk, amilyen mér­tékben a szülők is tisztelik gyermekeiket. Neves papokat orvosokat és lélekbúvárokat találunk e felfogás szószólói között. A GYERMEKI ÖNZÉS Köztudomású, hogy az em­ber szellemi érésének egyik mutatója az önzésnek csökke­nése. Az önzés kimondottan gyermeki jelenség. A gyer­mek felismerő képessége még nem eléggé fejlett ahhoz, hogy önmagán kívül egyebet is átfoghasson. A környezeti összefüggéseket, amelyekbe születése beleállitotta, csak hosszú évek múltán fokozato­san kezdi észlelni. Nem vehet­jük rossznéven tőle, hogy ön­magán kívül nincs tekintettel senkire és semmire. A megdöbbentő önzés, ame­lyet kisgyermekek oly gyak­ran tanúsítanak, a dac és el­lenszegülés, a hálátlanság és hasonló hibák, amelyek az érett embernél súlyos bűnök lennének a negyedik parancs ellen, a gyermeknél egészen más elbírálás alá esnek. Ki­forratlanságok ezek, amelyek­kel szemben sok megértést kell mutatnunk, hogy a gyer­meket lassanként rávezethes­sük a helyes magatartásra. A szülők hivatása, hogy gondozzák és szellemi érett­ségre neveljék gyermekeiket. Szellemi érettség pedig sok­ban annyi, mint szabadulni az önzéstől. Mindenki, azonban csak azt adhatja, át másokak, amije van. S a gyermekek nagyon jó megfigyelők. Ha­mar rájönnek, hogy szüleik alkalmazzák-e' önmagukra is erkölcsi tanításaikat. Ahhoz tehát hogy gyermekeiket kie­melhessék az a szülőknek nagy fokú önzetlenséget kell igazolniuk. Elengedhetetlen, hogy valóban a gyermekeik­ért éljenek. Bármilyen kese­rűnek tetszik, az igazság az, hogy az uj élet első lépése előre a régi élet első lépését követeli hátra. A szülőknek természetszerűen m a g u k ra kell venniük bizonyos korlá­tozásokat. Ha ez fájdalmat okoz nekik, akkor csak kevés­sé szeretik gyermekeiket. BIZALMI VÁLSÁG A legnagyobb ügyetlenség, amit az anya elkövethet, ha ki akarja kényszeríteni gyer­mekei bizalmát. Tudomásul kell ugyanis venni, hogy a serdülő gyermekeknek meg­vannak a titkaik. Amint a személyiség fejlődik bennük, saját életet kezdenek élni, és természetesen idegenkednek attól, hogy kívülről bárki ké­retlenül beleavatkozzék abba. Nem kellemes érzés a szü­lőknek, amikor egyszerre csak titkolózni kezd a gyere­kük. A szülőknék kell úgy visel­kedniük, hogy a gyermek mindent megmondhasson ne­kik. Ha gyermek lezsengébb éveitől kezdve megszokja hogy bárminő dolgával szülei­hez fordulhat, azók sem ki nem nevetik, sem türelmetle­nül el nem küldik, ha tapasz­talásból tudja, hogy szülei­nek valóban mindent meg­mondhat, még a helytelen dolgokat is: ennél nagyobb ál­dás" számára alig képzelhető. Ne feledjük azonban, hogy a megértés legmesszebbmenő kölcsönössége mellett is meg­marad a gyermek lelkének egy egészén személyes terü­lete, ahová senki sem pillant­hat be. Okos szülők tisztelet­ben is tartják ezt a területet. És éppen ezzel a tartózkodás­sal bátorítják nyíltságra a gyermekeket. Mert mindunta­lan kérdésekkel ráesni valaki­re gyakran annyi, mint tola­kodni. Márpedig az érőben levő személyiség a tolakodást viseli el legnehezebben. S ak­kor meg éppenséggel nem, ha úgy érzi, hogy nem szere­tet, hanem kíváncsiság vagy uralkodási vágy húzódik meg a tolakodás mögött. AZ IDŐ MÚLÁSA Sokszor előfordul hogy, már mindenki tisztában van azzal, hogy felnőtt a gyer­mek, csak a saját szülei nem. Az apa úgy akarja fegyel­mezni felnőtt fiát, mint egy tízéves gyermeket, az anya ugyancsak úgy becézgeti lá­nyát, mintha még mindig tíz­éves lenne. Az egyik papiró hozza fel azt az esetet, amikor a nagy­mama csak vonakodva adta oda leányunokájának az új­ságot, nehogy “elromoljék” — és az unoka akkor már or­vosdoktori vizsgáira készült! Különös, hogy milyen va­kok némely szülők az idő mú­lása iránt. Jele ez a szülők önzésének és annak is, hogy valójában mily kevéssé isme­rik gyarmekeiket és — mily hibásan szeretik őket. Ha a gyermek azután nem enge­delmeskedik, megvan a csa­ládi zűr. S emlegetik fenyege­tő hangon a negyedik paran­csot is — természetesen ilyen helyzetben hasztalanul. Mert a negyedik parancs éppúgy kötelezi a szülőket is, mint a gyermekeket. Tiszteld atyá­dat és anyádat, igen, de apá­nak és anyának egyaránt tö­rekedniük kell arra, hogy olyanok legyenek, akiknek a tisztelése szinte-magától érte­tődik. Ha nem könnyű is sei« dol­got ujratanulni, bizonyos, hogy a szülők vannak a gyer­mekekért, nem a gyermekek a szülőkért. A szülők az érettebbek és éppen ezért nekik kell a na­gyobb terhet is hordozniuk. A GAZDAG EMBER LEGNAGYOBB BŰNE Bellarmin Szent Róbertét egy alkalommal Róma egyik dúsgazdag előkelőségéhez hívták gyóntatni. A hatalmas ember haldokolt. Miután el­mondotta bűneit és kérte a feloldozást, remegve kérdez­te meg a szenttől: — Mondd meg, atyám, mi az, amit életemből legjobban kell megbánnom ? — A felesleges kiadásai­dat. . . . hogy egy incs eső egy aker területen körülbelül 113 tonna súlyú. . . . hogy körülbelül tiz mil­lió leprabeteg van a világon. . . . hogy Belgium Európa legsűrűbben lakott országa. . . . hogy a Nílus folyó a Victoria tóból ered. . . . hogy az angol királyi palotában, a Buckingham Pa­lace-ban, több mint 2000 szo­ba van. A folyosókat 12 mér­föld hosszúságban szőnyegek borítják. . . . hogy a vándormada­rak 3000 láb magasságban re­pülnek. . . . hogy a pohár, ha for­ró vizet öntünk bele, megre­ped, mert az üveg külső fe­lülete nem melegszik át egy­­időben a belső felülettel. ... hogy 1957 végén Ame­rikában a lakások 83 száza­lékban volt televízió, összesen több mint 46 millió készülék. . . . hogy a fák a legöregebb élő lények a földön. . . . hogy Anchorage alasz­kai városnak 1940-ben .4000 lakosa volt, most több mint 50,000. . . . hogy a 100 proof ' whisky alkoholtartalma kö­rülbelül 50 százalék. Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 15, 21—28 Azon időben: Éltére Jézus Tirus és Szidon kör­nyékére. És ime egy kananei asszony ama határok­ból kijővén, kiálta, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én lányom gonoszul gyötör­­tetik az ördögtől. De ő egy szót sem felel neki. És hozzá járulván tanítványai, kérték őt, mondván: Bo­csásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, mon­dá: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának el­veszett juhaihoz. Amaz pedig eljőve, és imádá őt, mondván: Uram! segíts rajtam. Ki felelvén, mondá: Nem jó elvenni a fiák kenyerét, és az ebeknek vetni. Amaz pedig mondá: Úgy van, Uram! Csakhogy az ebkölykök is esznek a morzsalékból, melyek lehulla­nak uraik asztaláról. Akkor felelvén Jézus, mondá neki: Óh asszony! nagy a te hited; legyen neked, a mint te kívánod. És leánya azon órától fogva meg­­gy ógyula. . SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk Tirus és Szidon környé­kére érkezett, ime egy kananei asszony — tudniillik egy pogány nő — ama határokból kijővén, hozzá já­rult s könyörgött, mondván: Könyörülj meg rajtam, Uram, Dávidnak fia! ... Az én lányom gonoszul gyö­­törtetik az ördögtől. Az Ur, aki máskor a hozzá folyamodók szavára kész volt azonnal még a legtávolabbi helyre is elmen­ni és meggyógyítani a sinylődőt, most eme hozzá jö­vő s utána kiáltó asszony irányában úgy viselte ma­gát, mintha nem is hallotta volna rimánkodását, mert egy szót sem felel neki. — Krisztus Urunk ezt azért tette, hogy az asszony hitét, reményét, alázatosságát és állhatatosságát próbára tegye és növelje. A tanítványok látván, hogy Jézus nem vette fi­gyelembe ezen könyörgő asszony esedezését, köz­benjártak az isteni Megváltónál az asszony érdeké­ben és kérték az Ur Jézust, mondván: Bocsásd el ezt az asszonyt, megadva neki, amit kér . . . Az isteni Mester pedig ezt feleié a tanítványai­nak: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának el­veszett juhaihoz. Azonban a kananei asszony nem tágitott, ha­nem követte Jézust és folytonosan kiáltozott és se­gítséget kért tőle. — Erre az Ur mondá: Nem jó el­venni a fiák kenyerét és az «beknek vetni . . . Krisz­tus az akkori zsidóknak szólásmódja szerint beszélt és a fiák alatt értette a törvény követőit, a zsidókat, kik ebeknek csúfolták és megvetették a hitetlen és bálványozó nemzeteket . . . Ámde a kananei asszony Jézus eme szavainak hallatára nemcsak vissza nem rettent és nemcsak el nem állott kívánságától, sőt in­kább most már beszédbe ereszkedett az isteni Mes­terrel és sürgette és még buzgóbban kérte leánya ré­szére a segélyt, mondván: Úgy van, Uram, csakhogy a kölykök is esznek a morzsalékokból, melyek lehuL lanak uraik asztaláról. Az Ur Jézus többé nem állhatott ellen a kananei asszony kérésének, hanem, legyőzetvén az ő imája által, mintegy csodálkozását fejezve ki, mondotta: Oh asszony, nagy a te hited s kiérdemelted, hogy ké­résedet meghallgassam. Legyen neked, amint kívá­nod, azaz teljesüljön az, amit kérsz. És a kananei asszony buzgó s állhatatos imájának az lett az ered­ménye, hogy leánya megszabadult az ördögtől és visszanyerte az egészségét. Tanulságos a kananei asszony könyörgése, mely az igazi és Isten előtt kedves könyörgésnek példáját tárja oly szépen elénk. — Akik istenes életre adták magukat, fáradhatatlanok voltak Isten dicsőítésé­ben. A szentek mind állhatosak és buzgók voltak az imádságban és sokan annyira elmerültek az imában, hogy egészen elragadtattak s egészen megfeledkez­tek más dolgaikról. A tökéletesebb erkölcs gyakor­lására nincs tehát hathatósabb eszköz, mint az imád­ság, mint az elmének felemelése Istenhez. Mennél gyakrabban és mennél buzgóbban emeljük fel tehát naponkint elménket Istenhez, hogy a szent zsoltáros­­sal elmondhassuk: “Napjában hétszer, tudniillik na­gyon gyakran mondok neked Uram dicséretet a te igazságod ítéleteiről.” BEIRUT, Libanon — Itt és az egész Közel-Ke­leten a bérgyilkosok tiszteletdijai az általános drága­ságnak megfelelően magasba szöktek, az eddigi 5000 dollárról 7500 dollárra. Az utóbbi hónapokban négy nagyobb merényletet követtek el bérgyilkosok, fog­­lalkozásszerü merénylők, akik nem nézik a kiszemelt áldozat politikai hovatartázását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom