A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-05 / 36. szám
2-IK OLDAL A JÖ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday ______ Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre__________________$6.00 Fél évre__________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year________________$6.00 Half Year________________$3.50 TUDÓS PROFESSZOR HATVANI Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. HURRÁ, IGENT MONDOTT KRUSCSEV! Amerika javaslatát, hogy október 31-től kezdve egy évig szüneteltessék az atcimrchbantásokat és ez év folyamán a szovjet és a szabad világ próbáljanak megállapodni az atomtilalom ellen őrzésének kérdéséiben, a szovjet nyomban elfogadta. A szabad világiban ennek folytán az a nézet kezd kialakulni, bogy az atcmrobbantásii tilalom után sor 'kerülhet 'hasonló megállapodásra a fegyverkezés általános csökkentése dolgában is. De nehogy a szabad világban erőre kapjon ez 'a feltevés, pár nappal utóbb Kruscsev bejelentette, hogy a szovjet ezentúl minden évben 100 uj tengeralattjárót fog szolgálatba állítani. “A fegyverkezés csökkentése” szovjet nyelven így hangzik. Az orosz tengeralattjáró flotta nagysága és várható növekedése nyugtalanitja az amerikai hadvezetőséget és kongresszust. A kongresszus két házának közös atomenergia bizottságában az a nézet hogy az oroszoknak 1960-ban már olyan atomhajtásos szuhmarinjaik lesznek, amelyek atombombás rakétákat tudnak zúdítani amerikai városokra és el tudják pusztítani Amerika valamennyi nagyobb városát. Persze ugyanilyen pusztító erejük van az amerikai tengeralattjáróknak is, és ez az, ami mégis viszsza fogja rettenteni a szovjetet há' oru kezdésétől. No, de egyelőre maradjunk az atomrobbantási kísérletek tilalmánál, amellyel Kruscsev olyan nagyon egyeléit. Tehát: “Ne legyen több atcimrobbantás”— mondja Kruscsev. És ugyanakkor Maocetung, a Limai kommunista diktátor, bejelenti, hogy a szovjettől atci nbembákat kap és Kína maga is, idővel, gyártani fog atombombákat. Mit ér egy orosz-ameri■«kai-ang*'*' stcmtilalom, ha az oroszok Kínában szabadon folytathatják azt, amit saját földjükön (ha hinni lelhet kommunistáknak) abbahagynak? . . • Az embernek nyelvtani kételyei támadnak: Szovjetorosz nyelven Da és Nyet, igen és nem, egyet jelentenek . . . SOK A KÖZÖS VONÁS. . . Pár hónapi késéssel a posta elhozta Budapestről a Magyar Nemzet egyik május számát és — ami késik, nemi múlik jelszóval — lapozgattunk benne. A lap főcikkéiben arról van szó, hogy meg kell védeni a francia köztársaságot De Gaulle diktátor! ambiciójától ... De ennél érdekesebb cikkben számol be a lap tudósítója a mongol parlamenti küldöttség látogatásáról. Szuiundzsab ur, a mongol küldöttség vezetője, a mongol nép.testvéri üdvözletét tolmácsolta. Hangsúlyozta, hogy a mongol és a magyar nép egy célért harcolnak: a kommunizmus győzelmérét. Kiss Károly, a külügyi bizottság elnöke, a mongol vendégeket üdvözölve, a békeharcot emlegette, mint legfon tosab'b magyar-mongol közös feladatot. Aztán így .szónokolt: A mongol és a magyar nép fejlődésében, történelmében sok a közös vonás. Közösek az eszméink, közösen a barátaink. A két nép szabadsága, függetlensége és szocialista fejlődése egyaránt-a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban gyökerezik. Kiss Károly elfelejtette megemliteni, hogy a magyar és a mongol nép kapcsolatai régebbre vezetnek vissza. Ugyanis mongolok már a 13-ik században ellátogattak, meglehetősen nagy számban, Magyarországba, a Mohi pusztán tönkreverték Béla király egész haderejét, aztán tüzzel-vassal pusztítottak, gyilkoltak, raboltak, romboltak, aztán, amikor már nem volt semmi rabolnivaió az országban, Batu khán hordái visszamasiroztak középázsiai hazájukba. Ezt az orszáigpusztitást akikor tatárjárásnak nevezték, mert a mongolokat tatároknak néztek és a tatárjárás elnevezés máig is szokásban maradt. Mellesleg megjegyezve, a mongolok akkor utkÖLlbcn Oroszországot is elpusztították. A tudós debreceni prefeszszor Hatvani István, akit a “magyar Fausf’-nak neveznek, 1786-iban halt meg Debrecenben. A Faust név csak azért illik irá, mert topén olyan sokat tanult és tudott, mint a Faust-monda hőse. Hatvani professzor azonban nem cimboráit az ördöggel, sőt élete végéig harcolt a tudományért és harcolt a babona ellen. Lehet, hogy lombikokkal kémcsövekkel, retortákkal telt laboratóriuma keverte az “ördöngösség” hi- * rébe. De lehet az is, hogy csak holta után terjedt el róla a hit, hogy varázsló volt. Beteljesedett rajta a régi idők sok nagy tudósának végzete: addig küzdött a baoona ellen, amíg az ő személye köré fonódtak a babonák. Az emberek róla suttogták, hogy “Belzebub cimborája”, eladta lelkét az ördögnek, fekete mágiával foglalkozik, garabonciás diákot tart házában szellemek szolgálnak neki. Pedig ő csak a humanizmus szellemének szolgált. A betegségek megállapítása zz arcvonásokból Magyarország akkor az ellenreformáció korát élte,. Réti n.mesi család fia volt Hatvani. 1718-ban született Rimaszombaton. Szülővárosában végezte az elemi iskolát, Losoncon a gimnáziumot és alig tizenhét éves korában már a debreceni főiskolába került, az ország akkori első tudósainak keze alá. Az ellenreformáció Magyarországon a kálomista város kollégiuma volt a refcrmációs tanok és a humanista tudomány főfészke . A fiatal Hatvaniban itt erősödött meg a kálvinista öntudat és itt foiat, iTog^a^ucmSm^i^i^mT jen. De nem akart magántudós lenni. A debreceni református egyház zászlaja alatt akart küzdeni Hatvani az elnyomott magyar protestantizmusért, a humanista - eszmékért és a babona ellen. A fiatal Hatvani István tudásáról hamarosan az egész kollégium beszélt és két évi tanulás után a rimaszombati nemes fiú már előadásokat tartott az -alsóbb osztályú diákoknak. A debreceni református gyülekezet pártfogásával külföldre utazott, hogy a müveit nyugat hírneves protestáns főiskoláin szivja magába a tudományt. A baseli egyetemen teológiát hallgatott, noha igazi szenvedélye az orvos-tudomány volt. Emellett jogot, fizikát, geometriát is tanult. Amikor Baselben letette a teológiai doktorátust, tanárnak- hivta meg a hires marfourgi egyetem. Hatvani azonban igy felelt a megtisztelő meghívásra: — Nem akarok dúsan jövedelmező professzori állást kapni külországban. Többre becsülöm a szegény sorsot e fényes helyzetnél. A leveretett magyar reformált egyháznak akarok használni. Letette Baselben az orvostudományi doktorátust is és Svájc tudósai közt nagy feltűnést keltett orvostudományi értekezése, amelynek cime: “A betegségek megállapítása az arcvonásokról.” Valóságos kis tudományos forradalmat keltett ez. Viták indultak meg a Hatvani által felvetett témáról és ezek a viták még ma sem értek vég t. Hs.vani nemcsak a testi, de le Mii betegségekről is r kis könyvében. Hajlamos- 1 súgókat, lappangó kórokat vizsgál az arcvonások, arcszin és az arc szerkezete alapján. Mintha csak huszadik századbeli tudós volna, olyan tudományos tárgyilagossággal elemzi a kérdést. Rejtélyek r. dolgoószobájában ta laboratóriuma. A polcokon -könyvek, az asztalokon vegyszerekkel telt üvegek, kémcsöve^, az ablaknál rnesszelátó. A -diákok nem a modern kísérletezőt látták a humanista tudósban, akinek dolgozószobájában előttük ismeretlen rendeltetésű tárgyak álltak. Titokzatosnak találták Hatvani munkáját, tehát fecsegni kezdtek. Azt suttogták, hogy a professzor az ördögöt idézi laboratóriumában. Pedig Hatvani István -mással foglalkozott: vizsgálta az akkor feltűnt üstököst, tanulmányokat folytatott az északi fényről, meghatározta Debrecen földrajzi fekvését, gyógyszereket készített, bölcsészeti tankönyveket irt, közzétette a váradi forrás orvosi és fizikai megvizsgálásának eredményeit, de teológiai munkát is irt “Az. úri szent vacsorára megtanító könyvecske” címmel. Köziben beteget fogadott dolgozószobájában. A páciensek bíztak benne — nem mert tudós volt, hanem, mert azt hitték, hogy mágikus hatalma van. Minden sikeres gyógyítása növelte — neim tudományának, hanem tudákosságának hirét. A betegek az egész városban csodákat beszéltek arról, amit a laboratóriumban láttak. Három fronton harcol Baselból Hollandiába, az utrechi egyetemre került Hatvani István. Hamarosan Németalföld is megismerte nevét éppen úgy, mint Svájc. Újabb meghívást kapott, ezúttal a leyd-eni egyetem teológiai tanszékére. Ő azonban ezt az állást som fogadta el. Elég erősnek érezte már mabölcsészeti tanszékre. — Úgy vélem, ilyen módon használhatok -Legjobban hazámnak és egyházamnak, — mondta. — A hazai reformált egyház csak a debreceni főiskolából nyerheti lelkipásztorait, tanítóit, müveit magyar nemes tagjait, akik a nyájat fenntartsák és védelmezik. 1749-ben lett Hatvani István a debreceni kollégium tanára, lelkésze és a debreceni gyógyszertárak f elügy előj e. Harminchét évig töltötte be ezeket az állásokat. Dolgozószobája olyan volt, mint egy középkori alchimis-Hatvani István harcterének első frontja a katedra és a templomi szószék volt. Innen küzdött felvilágosító munkával, világos magyarázó beszéddel a babona, az elfogultságok, die -mindenekelőtt a vallási üldöztetés ellen. A felekezeti üldözést bűnnek tartotta. Másik frontja a debreceni professzor harewak az urálii o-dá -oss-iÜJ .fclJFwz ország EZ SINCS RENDBEN Az egész ország sajtója, deiincxuata és republikánus, kifogásolja Milton Eisenhower repülését Wisconsimb-ól, iából haláscki-rándulás-on volt, Washingtoniba, ahonnan egy hét múlva délamerikai barátságszerző útra van -kirendelve. Az a kifogás, hogy az elnök fivére erre az -egyáltalán nem sürgős -és egyáltalán nem hivatalos utazásra katonai repülőgépet kapott. Egy közönséges -repülőgép elég jó lett volna az Déd-nagyapja nyomdokaiban halad a 10 éves John Philip, a hires J, P. Susa dédunokája, aki a Marine zenekarát dirigálja Los Angelesben. elnök fivérének. A katonai repülőgépeknek: egészen más iá rendeltetésük, mint nagvurak és azok családtagjainak kényelmiéit szolgálni. A katonai költségeket — az adókat — a kongresszus honvédelmi célokra szavazza meg. protestánsaira nehezedő elnyomatás volt. Hatvani szembeszállt Beccsel. Kiadta könyvét: “A fejedelmeknek a polgárok vallása és lelkiismerete feletti jogáról.” Abban leszögezte ma-gát a szabadságjogok, mindenekelőtt a vallásszabadság mellett. A kollégium falai között élő tanári kar és a város intelligenciája tisztelte Hatvanit és elismerte működését. Midőn II. József 1781-ben maga elé rendelte az ország protestánsait, hogy meghallgassa sérelmeiket, Hatvani István volt Debrecen egyik követe. Röviddel ezután Bihar vármegye táblabirája lett. Ez volt az utolsó megtiszteltetés, ami életében érte. A harmadik front, ahol Hatvani küzdött: szociális harc volt egyházának gazdag főuraival szemben a lelkészek és tanitó-k tisztességes megélhetéséért. A gazdagok által támogatott angol eklézsia példáját hozta fel. Ostorozta azokat, akik tehetnék és mégsem támogatják az egyház és a tudomány munkásait. A szociális harcba belebukott Hatvani. Az eklézsia világi urai olyan rendeleteket erőszakoltak ki a kollégium számára, amelyek mélyen megalázták a “forradalmár” tudóst. Hatvani 1786-ban letette minden hivatását. Leigázza, a szellemeket Amig a tudatlanság ellen küzdő tudós élt, csak suttogták Debrecenben a róla elterjedt babonákat. Halála után valóságos mondakör alakult csodatetteiről s ördöngösségéről. Hatvani egyik tisztelője, Kazinczy Sámuel hajdúkerületi főorvos, gúnyos előszóval könyvet irt a prof esz - szőrről elterjedt legendákról, azzal a célzattal, hogy nevetségessé tegye a meséket. Me-girja könyvében Kazinczy, hogyan lett Hatvani mágus. Nagypéntek éjszakáján hétszer dobbantott a temető keresztutjén. Megnyílt a föld PETŐFI ANEKDOTÁK A SZÜRKE RUHA Petrovicsék, Petőfi Sándor szülei, rendes vevői voltak, mig Szabadszálláson laktak, Heisler ruhakereskedőnek. Petrovicsné ott vásárolta férjének és kisfiának a kész ruhát. Egy nap Petrovicsné Sándor fiával újra vásárolni ment a ruhásboltba. Azt mondta, hogy Félegyházára költöznek s ez az utolsó ruha, amit Heisleréktől vásárol a fia számára. Mig Heislerné választás végett Petrovicsné elé rakta a ruhákat, a kis Sándor keresztbefont karral nézelődött az üzletben. Eközben Petrovicsné egy szürke kis ruhát emelt fel s a fiának nyújtotta, hogy próbálja fel. A fiú “nem”-et intett a fejével, majd arra kérte anyját, hogy más szinü ruhát vegyen neki, mivelhogy a szürke ruháért pajtásai kigunyolnák. — Hát aztán már minek gúnyolnának ki? — kérdezte tőle Heislerné. — Azért, — válaszolt a gyerek —, mivel a szamárnak is szürke a ruhája. A két asszony jót kacagott a gyerek válaszán s végül is a szürke ruha helyett kávébarna szinü ruhában állapodtak meg. AZ ELSŐ BECSIPÉS Körülbelül négy éves lehetett Petőfi, midőn az öreg Salkovics oda vitte Dani nevű fiát a mészáros mesterségre. Ebéd alatt Sándor a vendég mellett ült s ő is kis poharat kapott a borhoz. Salkovics egyszer csak azt vette észre, hogy poharából gyorsabban fogy a bor, mintsem ő kiinná, s gyanúja kis szomszédjára esett. Megleste aztán s -a gyerek valóban az ő poharába töltötte át a bort oly ügyesen, hogy senkisem vette észre. Salkovics ismervén az apa szigorúságát, nem szólt, csak elmosolyodott. Ezt észrevevén és csint sejtvén, Petrovics addig faggatódzott, mig Salkovics mégis csak elmondta s csak nehezen birta visszatartani az apát, hogy fiát k|fnényen meg ne fenyitse. Ebéd után aztán a gyereknek, a család nagy derültségére, a tiltott élvezettől széles jókedve kerekedett. PETŐFI, A KERESZTAPA Petőfi és Jókai egyik közös barátja feleségének fia született, keresztapául meghívták a két poétát. A keresztelő napján meg iß jelentek a családnál se elmentek a gyerekkel meg a bábával a templomba. A keresztelő pap oda szólította őket a keresztelő medencéhez. Csak akkor szeppent meg Petőfi, mikor azt mondták neki, hogy vegye kezébe a felavatandó uj honpolgárt. Ezt ő még nem próbálta soha. Szepegett szörnyen, hátha sírni kezd a baba, vagy pedig el találja ejteni. Aztán felszólították, hogy térdét meghajtva az oltár zsámolya előtt, mondjon el a gyermekért egy Miatyánkot. Azt elimádkozta szépen. Ekkor a főtisztelendő ur a szertartás szerinti három kérdést intézte a csecsemőhöz: — Ellent mondasz-e a Sátánnak és az ő incselkedéseinek? # A bába meglökte Petőfit, hogy feleljen rá. Csak “igen”-t kellett rá mondania. Ehelyett azt feelte: Nem. — Dehogy nem! — suttogja a bába, megrántva Petőfi kabátját. — Igen, igen! — sietett azután a fiatal keresztapa helyrehozni tévedését s oly zavarba jött emiatt, hogy saját nevét is alig tudta azután megmondani a papnak. — De ugyan, hogy tudtad azt felelni, hogy nem mondasz ellent az ördögnek? — kérdezte tőle Jókai, amint hazafelé igyekeztek. — Tudod, — felelte Petőfi —, én csak annyit hallottam, hogy a sátánról van szó s ilyen nagy úrral nem szeretek összeköttetésbe jönni. De nem is hitta azután Petőfit senki többé komának, ha jóbarátságban akart maradni vele. és megjelent egy szellemű. A professzor három teljesíthetetlen kéréssel fordult a szellemhez, mire az ,társaival együtt, rabjává lett. Beszámol Kazinczy arról, hogy szerény kis lakásában vendégül látta Hatvani Debrecen előkelőségeit. Amint a vendégsereg gyülekezett a két apró szobácskábán, úgy tágultak a helyiségek. Végül termekké nőttek. Bár' nem füstölt a kémény, mesebeli vacsorát tálaltak fel a vendégeknek titokzatos libériás inasok Később derült ki, hogy aznap, amikor vacsora volt a debreceni professzornál, — eltűntek a török császár szakácsai és felszolgálói. Nyilvánvaló, hogy a varázsló professzor szellemei rabolták el őket. Ezekhez hasonló mondák egész sorát dolgozta fel Kazinczy Sámuel. Célját azonban nem érte el e csufolkodó könyvecskével. Bár számtalan célzással adta tudtára olvasóinak, hogy semmi sem igaz az elbeszélésekből — a tudatlan népben ez a munka csak megerősítette a hitet, hogy Hatvani István varázsló volt.
