A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-29 / 35. szám
A JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Legjobb lesz nem beszélni róla. Feküdjünk le aludni, úgy is későre jár már az idő! — Most álmos vagy, ugye, — mondotta csípősen Juci. — De imig neked azt ellbieszéltcik, nem mondtad, hogy hagyják el, mert álmos vagy. — Oh Juci! — Cöak mondd el nekem is, — sürgette Juci. — Hadd tudjam én is, mert ha hallgatsz, akkor igen könnyen különféle gondolatok támadhatnak bennem. — No jó, — jelentette £:ii Lajos —, elmondom hát, de kikötöm, hogy egyszerűen tudomásul kell venned mindent anélkül, hogy megjegyzéseket kockáztass. Lorántffy Elemér megtudta, hogy nejét tulajdon édesanyja és nővére hurcoltatta el. — Szent Isten, — csapta össze kezeit Juci. — És miért ? % — Hát csak azért, hogy Eleméré ne lehessen. — És hova vitették? — Levitették az alföldre s mint őrültet bezárattál': egy ottani magántébolydába., — Irgalmas ég! — kiáltott fel Juci. — Talán igazán meg is őrült? — Nem lehet tudni! Elemér elment az intézetbe, de ő már nem volt ott. A csúfság napfényre derült ugyan, az intézet igazgatója agyon is lőtte magát, de őt nem találták meg az intézetben. Eltűnt, senki se tudja, mi lett belőle. Később aztán az hirlett, hogy rablóik kezébe került, akik azt üzenték neki, hegy százezer forint váltságdíjért kiadják neki, különben pedig megölik. Eme Elemér ur pandúrokkal és katonasággal ment ki a rablók kézrekeritésére. Ez azonban nem sikerült. Télében megmenekültek, s midőn a pandúrok benyomulták a rablótanyára, őt már nem találták ott. A rablók bizonyára magukkl hurcolták és megöltél.:. Lajos szinte megrázkedva ejtette ki e szavakat. — Szegény ember, — sajnálkozott Juci. — Bizony szegény, — mondotta Lajos. — Betegen hozták Budapestre s most valóságos lázban fekszik. Pár percnyi szünet állott be. — És kitől tudod te mindezt? — kérdezte Juci. — Karika János szolgától. Ő neki meg György komornyik beszélt el mindent levélben. — Hát Etelka kisasszonnyal mi lett? — Nem lehet tudni. — Nemecihegyi Öden se tudja? — Lehet, hogy tudja, de nem akarja megmen dani. Az a fiatal ember egészen beléje van habarodva. Igazán vaksággal van megverve. Pedig ügyül: most nagyon rosszul áll. A hitelezők minden oldalról szorítják. Etelkáért is kezességet vállalt húszezer forintig, hogy meg nem szökik. Most e miatt is végrehajtást vezetnek ellene. Egy hét múlva lejár a határidő s akkor dobra ikerül Nemeshegy ! — Miilyen szomorú mindez, — fohászkodott fel Juci. — És mi okozta? Egy ostoba előítélet! — kiáltotta Lajos. A iméltóságos asszony nem tudott belenyugodni, hogy fia egy molnárleányt vegyen feleségül. Ebből aztán olyan harc keletkezett, meljfaen sokan megsebesülteik, de legjobban még is ő! Ha mindent elgondol az ember, igazán fellázad a vére. • — Légy nyugodt, Lajos, — mondotta Juci —, Isten rendelése szerint történt minden! Nekünk ebbe bele kell nyugodnunk. Lajos szinte bősz pillantást vetett rá. Persze, könnyen belenyugodhatik versenytársának szerencsétlenségébe! Ő nem bánja, ha Ilonka soha többé meg nem keiül. De én . . . én, — mormogta magáiban. — Hogy viseljem el azt én? Egyet felfohászkodott, aztán igy szólt: — Menjünk aludni. Úgy se segíthetünk mi már a dolgon. Jucinak ez ellen nem volt kifogása. Látta, hogy Lajos egészen oda van. De nem szólt semmit. Nem akart olajat önteni a tűzre. Legjobbnak vélte hallgatni. Hadd menjen minden a maga utján. Ha Lajosban meg van a kellő ikötelességérzet neje iránt, akkor ki fogja verni fejéből ezeket a gondolatokat, ha nincs, akkor úgy is hiába való minden beszéd. Másnap az öreg Szitás Gergely szokottnál korábban kelt fel. Határozott szándéka volt megmosni a fiának a fejét.-— Majd adok én annak a fickónak! Hej, megmutatom én neki, hogy bár mindent átadtam, azért mégis én vagyok az ur a háznál! így neki gyünkőzve ment fia elé. De amint őt meglátta, haragja egyszerre elmúlt. — Hát ilyen korán kelt fel ma, édesapám? — kérdezte Lajos szelíden. — Hát. . . hát felkeltem, hogy lássalak már egyszer, Lajcsi! — Tudom már mit akar, édes apám mondani, Jucikéval már elvégeztük azt. Megígértem neki, hogy többé meim maradok el későre. — No- hát akkor nem szólok, — intett kezével az creg. — Csak aztán be is váltsd ám a szavadat. Ezzel vége is volt a nagy mosásnak. Lajos napi munkája után látott s este nejének nagy örömére nem ment el hazulról, igy történt, hogy Vasas uram is itt találta őt. * Mindenki boldog volt és nyájas beszélgetés között telt el az est. Midőna fiatal pár visszavonult, Jucii boldogan borult Lajos nyakába. — Lám, milyen szép volt a mai est! Milyen boldogok voltunk mindannyian! Nem lehetne ez mindig így? Lajos megcsókolta nejét. —- Rajta leszek angyalom, hogy mindig igy legyen. Másnap iámét a rendes kerékvágásban mozgott minden. Lehetett mondani, hogy Lajos szorgalmasabb volt, mint bármikor. Úgy volt, mintha szórakozásit és feledést keresett volna a munkában. Sokszor azonban mégis mólázáson kapta magát. Ilyenkor különös gondolatai támadtak. Úgy volt, minha nem iű lenne egyedül, hanem valami láthatatlan lény lenne mellette, aki mindenfélét sugdos a fülébe, biztatja öt, hogy keresse, hátha mégis megtalálja Ilonkát? — Ilonkám! — kiáltott fel mintegy önkívületben. — De aztán gyorsan észre tért, ösozerázkódott s mintegy erőszakkal kiszakítva magát a gondolatokból, unnál szorgalmasabban végezte munkáját. Később előkerült az öreg béres a kaszálóiból. — Megérkezett Lorántffy ur, — mondta halkan. Lajos szinte megdöbbent. — Talán meggyógyult? — Nem a! Betegen hozták haza! Egészben oda van! Nem hiszik, hogy még egyszer ember legybn belőle! Lajos elhallgatott, később azonban egyszerre eltűnt hazulról. Nem állhatta meg, hogy fel ne menjen a kastélyba megtudakolni, mi van a dologban. Ha a nagyságos úrral nem is, de Györggyel mindenesetre beszélni akar. A kastélyban nagy szcmoruPáig uralkodott. A nagyságos ur nagyon beteg! A lovas staféta már el is ment Majtlhényi doktorért! Lajos felkereste Györgyöt. — Borzasztó dolgokat hallunk, — mondotta. — Vájjon csakugyan igaz lenne? — Sajnos, igaz! Sőt a valóság még retteneieebb! Az ember a haját szeretné kitépni! — Hát csal’.ugyan a méltóságos asszony csinálta mindezt? — Nem is annyira ő, mint Etelka kisasszony. Hej, az Isten verjen meg ilyen testvért! — Csillapodjál le György és beszéld «1 nekem a történteket, hátha adhatok jó tanácsot! — Hadd el, Lajos, arra te se vagy elég okos! Az ottani hatóságok mindent elkövettek, hogy célhoz uttassák a nagyságos urat, de az emberi gonoszság igen nagy! Minden igyekezet hajótörést szenvedett. A sikertelen küzdelem, végre leverte lábáról a nagyságos urat. Most lázban fekszik. — Szegény ember, — sóhajtott fel Lajos. — Hát ti, hogy vagytok otthon? —kérdezte György. ^ r — Kőszeneim kérdésedet. . . jól vagyunk. — Boldog vagy-e? — Az vagyok — hál’ Istennek. Ez kissé erőltetve hangzott, de azért Györgynél: el kellett hinnie. — Akikor hát örvendek, Lajos, — mondotta. — Te is sok szenvedésen mentél keresztül. Jó feleséget kaptál ugy-e ? — Oh valóságos angyal! — Nagyon szép! Szívből kívánok tartós boldogságot, bár a nagyságos úrról is azt mondhatnám. — Majd csak ő neki is megvirrad még, — 'mondotta Lajos. György legyintett kezével. —- Nem hiszem! Az ő boldogsága meg van semmisítve örökre. De most kérdezni akarok valamit. Itt van-e még a környéken a mankós Hamis ? — Itt van a vén bestia, — felelte Lajos. — Talán bizony haragszol rá? — kérdezte tőle György. — Persze, hogy haragszom! Esküvőmkor úgy károgott, mint a varjú s mindenféle rosszat jósolgatott előre. Mire való az? Minek ilyesmivel elrémiteni az embert esküvője napján! — Igazad van, Lajos. Úgy gondoltam, hátha ő útba tudna bennünket igazítani. — Hagyd el, György, — mondotta Lajos. — Az a vén asszony se tudhat többet. — De hátha tud! A nagyságos urat is, mielőtt elment, ő vezette rá az igazi nyomra. Lajos gondolt egyet, aztán igy szólt: —- Ha Ilonka, vagyis alkarom mondani, a fiatal nagyságos asszony még életben van, akkor még nem lehet abba hagyni a keresést! Tenni kell érte valamit. Ha rablók kezében van, nem hiszem, hogy ki nem adnák. ^Folytatjuk) U. L SAVINGS BOND Aki megtakarított pénzének egy részét U. S. Savings Bondckba fekteti, legbiztosabb helyen tartja a pénzét és az kamatozik is, a kamat 3 és egynegyed százalék lesz, amikor a kötvény lejár. De ez nem minden. Tudni kell, hogy a Savinígs Bondokból befolyó pénzt a kormány nemzetvédelmi célokra használja fel, tehát aki ilyen kötvényeket vásárol, a hazát és a békét is szolgálja. Ez többet ér minden kamatnál, mert ha nincs béke, vajmi keveset ér a pénz, a tőke és a kamat. AZ IPARI FEJLŐDÉS A NÉGEREKNEK KEDVEZ Fennmaradhat-e a faji elfogultság az ipari fejlődés ellenére is? Az Oberlin College társadalomtulcmányi tanárai J. Milton Yinger és George E. Simpson vetik fel e kérdést a The Antioch Review (több amerikai 'egyetem hivatalos lapjának) legújabb számában. Az értekezés elsősorban a mozgató erőket kutatja a déli államok társadalmi fejlődésében. Hogy milyen ütemben fog végbemenni az a folyamat, hogy a déli államok iskolái ne tegyenek megkülömböztetést fehér és néger diákok között, sem Little Rook polgáraitól, sem a Legfelsőbb Bíróság döntésétől nem függ. A faji megkülömböztetés nemcsak egyéni Ízlés vagy szokás dolga. Az országban végbemenő ipari térhódítás a faji megkülömböztetés szokásait gyökerükben támadta meg. A faji elfogultságon gyógyíthatatlan sebet ejtett száz évvel ezelőtt a gyapot filokszéra megjelenése. A délkeleti államok gazdasága addig kizárólag a gyapot termelésre volt alapítva. Mihelyt a gyapot termelés alábbhagyott, a Dél egyre gyorsabb ütemben iparosodni kényszerült. Az iparosodással a városok kibővültek, a munkások órabérre kezdtek dolgozni, a szakszervezetek a munkások érdekében sikraszálltak, a munkaalkalmak megszaporodtak, az irás-olvasás tudása általánossá vált, a demokrácia elvei diadalra jutottak. 1940 és 1950 között a déli farmok egymillió néger lakost vesztettek el, akik onnan városokba költözködtek. Az iparosodás és a városok fejlődése nyomást gyakorolt a társadalmi viszonyokra. A városi kereskedő talán nem szereti a négereket, mint em bereket, de szereti őket mint vevőket. A gyárosnak olcsó és jó munkaerőre van szüksége és ellenzi, hogy a szakszervezetek vagy mások mesterséges korlátozásokat állítsanak fel a munkapiacon. Az oberlini tanárok statisztikai adatokkal támogatják állításaikat. A középiskolát végzett néger diákok száma az utolsó negyedszázad alatt megháromszorozódott, mig a fehérekké csak megduplázódott. 1940-ben a néger alkalmazottak között csak 7 százalék volt az értelmiségi foglalkozású, 1950-ben 12 százalék. A javulás itt is sokkal nagyobb, mint a fehér munkások táborában, A szakszervezeteknek ma 250,000 néger tagjuk van és több szakszervezet harcol az elfogultság ellen. 1920-ban még csak 70,000 néger polgár vett részt politikai választásokon, 1956-ban 1,400,000, tehát húszszor annyi. A Federal Civil Rights Act következtében, amelyet a kongresszus tavaly fogadott el, tiz éven belül két és fél millió néger polgár fogja szavazati jegát gyakorolni. Még sok nehézséget kell legyőzni, amíg teljes demokrácia érvényesülhet Amerikában. A faji megkülömböztetés elmúlt korszakok csökevénye és a huszadik század második felének társadalmi életébe nem illik bele. Bár nem fog azonnal és nyomtalanul eltűnni, alapjai már régen megdőltek. Ae élei — álom? J. P. McEvoy, a napokban hirtelen elhunyt Író, költő, ujságiró igy jellemezte Hollywoodot: Amit ott hall az ember, az csupa hazugság, de amit ott az ember csinál, igaz. Jcím Bar:rymore moziszinésznek egyszer McEvoy szedd szemrehányást tett, amiért olyan sokat iszik. Barrymore felhajtott még egy pohár pálinkát és igy felelt: “Amennyire én tudom, több vén korhely él, mint öreg orvos.” Örökös fejfájást okoz a probléma, hogy mennyi borravalót adjunk. Goodman Ace a következő tarifa szerint osztogatta Miami Beach lokálj aiiban a borravalóikat: Pincérnek 10 dollár, a fiúnak, aki a játékkártyákat az asztalhoz hozta, 5 dollár, a hotel bellhopjának 5 dollár. Egy napon beleszédült az uszoda mély vizébe, úszkálni kezdett, lélegzet után kapkodott, az utolsó pillanatban egy életmentő utána ugrott és szárazba tette. Goodman hangosan gondolkozni kezdett: “Erre nem voltam elkészülve . . . igazán nem tudom, mennyi borravalót adjak magának . . .” Lou Holtz komédiással hasonló eset történt meg Delmar, Calif.-ban. Már majdnem elmerült, mikor az uszoda életmentője kirántotta a haláé nedves torkából. Nem soka^ gondolkodott, 500 dollár 'borravalóval hálálta meg az életmentő szolgálatát. * Romeo Salta, akinek olasz vendéglője van New York bohém szektorában, az 56-ik utcában, amerikai stilusu motelt nyitott meg Nápolyban. Amerikai különlegessség: pizzát szolgálnak fel az uszodában. SZABAD, MINT MADAR “Az eljárást megszüntetem” — hirdette ki a városi biró az Ítéletet. Paul Case, aki erőszakossággal vádolva jelent meg a biró előtt, egyet ugrott és, mintha messzelövő rakétából lőtték volna ki, kirepült a tárgyalóteremből. Igen ám, de az a felmentő Ítélet másvalakinek szólt és Case, az elszabadult madár, ha újra berepül a tárgyalóterembe, dupla büntetést kap, a másodikat “a biróság megsértése” címén. TRITON A görög legenda tengeri alistenének neve ez és neve az uj amerikai tengeralattjárónak, amelyet a múlt héten bocsátottak vizre. Ez a világ legnagyobb, leghatalmasabb, atomhajtásos szubmarinja, melyből atombombás rakétát lehet kilőni — bárhonnan, akár Moszkvára, akár szibériai célpontokra. Különlegessége egy radar készülék, amely csaknem az egész földkerekségre kiterjedő hatókörrel ezer meg ezer mérföld távolságban levő ellenséges repülőgépeket képes felfedezni, úgy hogy ilyenek közeledéséről a védelmi állomások idejében értesítést kaphatnak. Harry Wáxman new yorki ingatlanügynök, aki megvette Billy Rose zseniális komédiás Mt. Kisco palotáját, a berendezéssel együtt megkapta Billy “Wine, Women and Words” cimü könyvének 5000 példányát. Bor, nők és szavak . . . Egyik többet ér, mint a másik . . . Legtöbbet érnek a szavak, amelyekkel milliókat lehet keresni. Diana Dors szép is, énekelni is tud. És van még egy jó tulajdonsága: Sikerei ellenére szerény maradt. Las Vegasba meghívták vendégszereplésre és ő csak 10,000 dollár hetikért kért. Hedy Lamarr filmszinésznő és glamor girl megint válik. Ezúttal W. Howard Lee texasi olaj milliomostól válik. Az egyezség: Havonta 3000 dollár, amig él, vagy a milliomos jövedelmének fele, ha ez több lenne, mint havi 3000 dollár. Több lesz, Hedy! JOGÁSZ NŐK LOS ANGELES — Az ügyvédnők nemzetközi szövetségének konvencióján Dr. Luiza Perosa venezuelai ügyvédnő előadásában azt állította, hogy amióta nők is végezhetnek jogi gyakorlatot, az, igazságszolgáltatás mindenütt emberségesebb lett. A nőknek különös érzékük van, mellyel meg tudják különböztetni az igazságosságot az igazságtalanságról, mert ők sokáig jogtalanok voltak. MUNKAALKALOM TOPEKA, Kansas — Az itteni történelmi társaság levéltárában valaki fellapozta egy 1912 júliusi lapszámban a következő apróhirdetést, melynek utján aratómunkásokat kerestek egy hutchinsoni farmra: " “Magas munkabér, rövid munkaidő, naponta öt étkezés, mindennap csirkesült, sétakocsikázás, csinos lányok.” BUY IT NOW.,.IN VALUETOWN U-SiA vy
