A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-03 / 27. szám

A JŐ PÁSZTOR 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — Ez az nagysád? —kérdezte AngyaUBiandi, ki Ilonkával szemben oly finicim modort tanúsított, mint­ha nem rablótanyán, 'hanem szalonban lenne. — Ő az, ő az, — suttogta Ilonka alig hallhatólag. — Én vagyok, — erősítette meg Farkas János. — Én voltaim az a gonosz fickó, aki kegyedet akkor este halálos veszélybe döntöttem. Én örülök legjob­ban, hogy az ádáz terv akkoriban meghiúsult. — Ki bérelte fel önt? — kérdezte Ilonka. — A nagyságos Etelka kisasszony! Ő volt az oka mindennek! Mikor már mindent megtettem, akkor rutul cserben hagyott, sőt elcsapott, mint valami bi­tangot! Hát hiszen az is voltam! Gyilkos és nyomo­rult! Be is voltam zárva, de kiszöktem a börtönből és most itt vagyok. Beálltam rablónak Angyal Bandi csapatjába. Holnap felkeresem a nagyságos urat, és át fogam neki adni a kegyed levelét. Megírta már? — Meet írja meg, — felelte Ilonka helyet Angyal Bandi. Ilonka nem tétovázott és csakugyan megírta a levelet, úgy, amint azt Angyal Bandi diktálta. — Az első lépés készen van, — dörzsölte kezeit Angyal Bandi. — Most már magától jön a többi. Farikas átvette a Szelet papirt, melyen Ilonka so­rai állottak és gondosan elrejtette. — Mondja meg Angyal Bandi, meddig kell hát még várnom? — Nem sokáig, nagysád! Talán már holnap kora reggel itt lesz a váltságdíj. És akkor boldogan elme­het. Meghajtotta magát és kiment. Horváth Vilmos visszamaradt. Elétkezett tehát a jó alkalom, hogy négy szem közöt beszéljen vele. — Asszonyom, úgymond, — kegyed tehát csak­ugyan Lcrántffy Elemérné? — Az vagyok! Ön talán kételkedik? Oh meny­nyit szenvedtem azóta, mióta férjemtől elszakítottak és milyen kínokat áll ki ő is. — No nem nagyon, — mondotta Horváth gú­nyosan. — Hogy érti ezt? — kérdezte Ilonka meglepetve. — Lcrántffy ur nagyon jól érzi magát igy és ví­gan éli a világát. Hogy otthon hány szeretőt hasz­nált, el, nem tudom, de hogy itt is szeretőt tart, ezt tudom. Ilonka megdöbbenve nézett a szólóra. De csak­hamar mély felháborodást mutatott az arca,. — Ez nem lehet igaz! Férjem nem lehet hűtlen.^ — Hogy szeretőt tart magának, az a mai fogal­mak szerint nem is lehet nagy hűtlenség, — biggyesz­­té ajkát a varga. — Mit is tehetett volna egyebet, mi­dőn neje elhagyta őt. Ilonka rávetette rémült tekintetét. — Mit beszél? Hogy én elhagytam őt? Oh Iste­nem, hiszen a legnagyobb örömmel mennék hozzá. — De őn ennek nem, örülne ám, mert mint .már mondottam, szeretője van neki. — Nem lehet igaz! — kiáltotta Ilonka. — Ezt én el nem hiszem. Ő neun ismer itt senkit. — Oh, az ilyen ismeretségek az egész világon hamar mennek, kivált, ha mindkét fél akarja. —'Ncim igaz, nem igaz! — kiáltotta Ilonka s be­dugta fülét, hogy ne is hallja a rágalmazó beszédet. E pillanatban visszatért Angyal Bandi. Nyilván meghallotta Ilonkának legutolsó szavait s ebből meg­tudta, hogy a varga csakugyan elkezdte már szóthin­­tenii a viszály rnagvát a két hitestárs között. — Horváth Vilmos, jer velem, — szólt. — Miért menjek? Ide rendeltél engem a nagysá­gos asszony mellé! — Ez igaz, de azért nem szükséges mindig itt lenned! Nagyon tele beszélnéd a fejét. — Oh csak vigye őt, — szólt Ilonka esdekelve. — Nem is akarom többé látni! — Ugyanezt kívánom én is nagysád. Remélhe­tőleg holnap már máskép lesz minden, — jegyezte meg Angyal Bandi. — Gyere Vilmos. A varga azonban nemi mozdult. — Nos, miit állsz itt, mint a kőszent? Nem hal­lottad, mit mondtam? Jer vissza a többiekhez. — Én maradhatnék, — felelte nyakasam Vilmos. — Ha én a nagyságos asszony Szolgája vagyok, ak­kor nekem itt a helyem. — De nem hallod, hogy ő maga sem kívánja, hogy itt légy? És most mozdulj, mert ha nem, akkor kilóditlak ám. — Hát igy tartod meg azt, amit nekem Ígértél? — kiáltotta Horváth. — Azt ígértem, hogy beszélhetsz a nagyságos asz­­szonnyal. Ez megtörtént és most gyere. Mindjárt galléron is ragadta a vargát s magával húzta. Horváth Vilmos miég egy égő pillantást vetett Ilonkára s kibújt a nyíláson, melyet Angyal Bandi ismét az előbbi módon eltakart. Szegény Horváth Vilmos egész éjjel nem bírt aludni. Mindig a szép asszony forgott elméjében. Gi­zella is csak csinos teremtés, de ehez képest semmi. Ez olyan, mint egy menybeli angyal. — Hej, ha én őt a magaménak mondhatnám, én lennék a világon a legboldogabb ember. De holnap elviszi az én halálos ellenségem. Tűrhetem-e azt? Nem, — gondolta magáiban fogait összeszoritva. Másnap a banditavezér mindig másfelé foglal­koztatta' őt, úgy, hogy nem is láthatta Ilonkát. Pedig de szerette volna tovább szőni a rágalom undok szá­lait. Farikas János ez alatt a városba érkezett és csak­hamar megtudta, bogy hol lakik Elemér. Ahogy be akart menni a fogadóiba, a kapus feltartóztatta őt. — Hova, hova cigány? — kérdezte. — Lorámtffy úrhoz akarok menni. — Olló, nem megy az olyan könnyen. Mit akarsz ott? — Levelet hoztam számára. — Add ide, majd én átszolgáltatcm neki. — Nem, nem, —szaibiódott Farkas János. — Sze­mélyesen (kell neki átadni, nekem igy hagyták meg. A kapus erre igy szólt: — Azért még nem jutsz be a házba. Még csak az kellene, hogy itt spionkodjál. Majd lehivatom a nagyságos ur komornyikját, ennek aztán átadhatod a levelet. Hívása folytán György le is jött. — Mi az, Péter ur? — kérdezte. — Ez a fickó itt egy levelet hozott a nagyságos ur számára. Nem akarom azonban beereszteni őt, mert félő, bogy oda talál valami ragadni az enyves kezéhez. György odanézett a levél kézbesítőjére s szin­te hátrahökkent. Farkas János azonban egész nyu­godt maradt s úgy tett, mintha nem is ő lenne az egy­kori lovász. — Te vagy Farkas János? — kérdezte György kerekre nyitott szemekkel. — Soha életeimben nem voltam Farkas János, — felelte a cigány. — Az én becsületes nevem Cset­­rés Gazsi. De ez nem tartozik a dologhoz. Itt a levél, ez a fő. György átvette a levelet. Mindjárt sejtette, mi van a dologiban s óriási felindulásban elfutott vele. — Nagyságos ur! — kiáltotta. — Egy levelet hoztak . . . Többet nem bírt mondani, mert a szava elakadt. Elemér izgatottan nyúlt a levél után, de alig, hogy egy pillantást vetett rá, felkiáltott: — A feleségeimtől van, az én egyetlen boldogsá­gomtól. Kezei annyira reszkettek, hogy nem bírta felbon­tani. Beletelt egyikét perce mig izgatottsága némileg lecsillapodott. Végre is, ha levelet küld, akkor1 életben van és igy vissza is lehet kapni. Fellbcntotta tehát a levelet és elolvasta. Most uj felindulás fogta el őt. — Hol az az ember, aki ezt hozta? — Azt hiszem, még lent van és várakozik. — Hozd ide őt azonnal. György elrohant. Pár perc múlva hozta Farkas Jánost. Elemér is ráismert és magánkivül kiáltotta: — Hogyan kerültél te ide? — Te rabszökevény vagy. — Nem vagyok, nagyságos ur. — Hát mi vagy? Nem a börtönből szöktél meg? Erre közve szólt György: — Nem ismeri el, hogy ő Farkas János. — Nem is ez a 'kérdés, — jegyezte meg a cigány, — a levelet elolvashatták és én most arra választ aka­rok. Elemér határtalan haragra lobbant s a cigány elé toppanva, kiáltotta: — Ti mertek nekem feltételeket szabni, ti ron­gyos cigányok? De majd elbánok én veletek. Beki­­sértetem az egész hadat. Farkas János megcsóválta fejét. — A nagyságos ur tévedésiben van. Én nem a ci­gányoktól'jövök, hanem Angyal Bandi, a nagy ban­­ditavezér küldött engem ide. Elemér hátra bökkenve kérdezte: — Angyal Bandi ? — Úgy van, nagyságos ur. Elemér egy percig merően nézett a cigányra. Az­tán kifakadt: — Még Angyal Banditól sem ijedek meg. Annak is van üra a világon. Ami pedig téged illet, hogy me­részeltél ide jönni, te rabszökevény, te? Nem félsz, hogy elfogatlak és visszahurcoltatlak oda, ahonnan elszöktél ? — Nem félek, — felelte a cigány nyugodtan. — Ha engem 'elfogat, akkor a nagyságos asszony holnap már nincs többé. Tessék csak elolvasni még egyszer jól a levelet. Angyal Bandi az ilyenekben nem érti a tréfát. Elemér még egyszer átfutotta neje sorait. Arca felváltva, hol piros, hol fehér lett. Szemeit felváltva hol a levélre, hol a cigányra szegezte. Felindulásában hamarosan nem tudott megállapodásira jutni. — Bezáratlak, hitvány cigány, — 'kiáltotta vég­.. . (Folytatjuk) AMERIKAI EGYHÁZAK Az Amerikai Egyházak Év­könyve szerint az Egyesült Államok területén több mint 308,000 templomban dicsérik az latent és a hívők száma töfclb mint 1C8 millió. Hatvan millióra rúg a pro­testáns és harmincnégy mil­lióra a római katolikus egy­házak tagsága. A zsidó hit­községek 5 yí millió hívőt •számlálnak; a keleti ortodox egyházak 2ló milliót; hatvan­ezer buddhista is él az or­szágban és 80,000 mohamme­­dán. A külömiböző amerikai fe­­leíkezeteik száma 258, amelye­ket 350,000 lelkész szolgál. Nincsen statisztika arról, hogy az összes egyházaknak és zsinagógáiknak milyen mabiEetiségü tagjai vannak, de általános következtetések némi világosságot vetnek er­re a kérdésre is. A protes­táns egyházak tagjai főleg északeuróipad (bevándorlók le­sz árma zo^ 11 álból kerültek ki, a római katolikus egyház tag­sága pedig főleg ir, dél- és k'Özépeurópai elődöktől szár­mazik. A keleti orthodox egy­házakhoz tartozók legnagyobb része örmény, szerb, ukrán, orosz és görög eredetű. A legutolsó évek folyamán valamennyi egyház tagsága megszaporodott; több a hivő, a lelkész és a templomépület. Nagyobbak a felajánlások is. Az Amerikai Egyházak Év­könyve szerint tíz amerikai polgár közül hat rendszere­sen látogat templomot; 100 évvel ezelőtt öt amerikai kö­zül csak egy volt a templom­­járó. Az utolsó 30 év alatt az egyházak tagsága megduplá­zódott, bár a lakosság csak 40 százalékkal szaporodott ez idő alatt. Meghalt Korén Lajos Egy new yioriki aggokibázó­­ban 63 éves korában meghalt Koren Lajos, a Slovak News és Slovak American hetilapok szerkesztője, alki az 1918-as októberi forradalom után el­lenezte azt, hogy a volt ma­gyar Felvidéket Csehország­hoz csatolják. Budapesten egy pár hívével együtt kikiál­tották az önálló szlovák köz­társaságot, amely magyar­lakta területeket nem foglalt volna magáiban. Emiatt me­nekülnie kellett, de itt is Szlovákia f ü g g e tlenségéért küzdött, azzal a kijelentéssel, hegy a szlovák nép szoros kapcsolatiban kell maradjon a magyarsággal, mert nem annyira ezeréves együttélé­sük, mint inkább a földrajzi és közgazdasági tényezők er­re utalják eket. Az utóbbi években, eikedvitel'einedve a szlovák fajvédők kilengései­től visszavonult a mozgalom­tól. BÁBEL Az Egyesült Nemzetek kul­turális szervezete érdekes ki­mutatást állitott össze könyv­­f ordításokról. 1956-ban 52 or­szágban összesen 27,617 köny­vet fordítottak le az ország nyelvére. Az országos és vidé­ki nyelvük száma 195. Ezek­nek a nyelveknek listája ábécé-rendben az abkhaz nyelvvel kezdődik és a zulu nyelvvel végződik. Az ab­khaz nyelvet a Fekete-tenger partján élő szovjet népcso­port beszéli, a zulu afrikai bsnszülöttek nyelve. A fordítások terén az élen állnak: Lenin müvei 331 for­dításban és Jules Verne (akit fiatal korunkban Verne Gyu­lának neveztünk) 143 fordí­tásban. CALIFORNIA! HIHEK MAGYAR NAP Az Amerikai Magyar Szö­vetség helyi osztálya sikeres Magyar Napot rendezett Los Angelesben. Művészi műsor és tánc nyújtott szórakozást. A közönséget az osztály elnö­ke, a betegségéiből alig fel­gyógyult Father Sem jóm Ven­del üdvözölte. Az esemény vendégszónoka volt az épen Los Angelesiben tartózkodó Kiss Sándor református lel­kész, volt parasztpárti képvi­selő, aki a forradalom után menekült Magyarországról. Beszédében, amelynek rész­leteit a L. A. Times is közöl­te, megbélyegezte Nagy Imre és társai kivégzését. BOLDOG VISZONTLÁTÁS Itt telepedett le Zsoldos An­dor, volt budapesti újságíró, és költő. Feleségével, Iloná­val érkezett és boldogan lát­ták viszont 10 esztendő után gyermekeiket, először talál­koztak hat unokájukkal. Zsol­dos Andor első útja a Forest Lawn 'temetőbe vezetett: ba­rátja, jóakarója, fiának ke­resztapja Szőke Szakáll sír­jához. JELES DIÁK Másfél évvel ezelőtt jöttek Magyarországról Hanley Béla és felesége Erzsébet két fiuk­kal. Nagyobbik fiuk, a 15 éves Rudolf, a Stevenson Junior High School tanulója, aki 50 társával együtt indult az évvégi essay versenyben, melynek témája: “The Teen­agers Responsibilities to the Parents” volt. A tehetséges fiú, aki ideérkezésefcor egy szót sem tudott angolul, első lett a versenyben. Éremmel tüntették ki és egy írógépet is kapott ajánd'éiklba. NYÁRI MULATSÁGOK A Southern California American Hungarian Club julius 4-én tartja tradicionális Fourth of July piknikjét a bloomingtoni Magyar Ház­ban. A Los Angelesi Első Ma­gyar Református Egyház ju­lius 6-án, vasárnap rendezi évente szokásos Magyar Nap­ját a Horváth Hallfoian. Az Öregaimerikások Cali­fornia! Családjának idei első piknikje julius 13-án lesz a Magyar Ház kertjében és ter­meiben. AMERIKAI MAGYAR KARRIER Hegedűművésznek készült és amerikai üzletember lett a Brassóból ideszámnazott Taf­­fet Mihály. Több mint 11 év óta az egyik legnagyobb ame­rikai appliance üzletnek, a Braverimam Brothers Appli­ance Store-nak tulajdonosa. A 'hatalmas üzletiben mindig szívesen látott vendégek a magyarok, akiket magyar szó­val köszönt a tulajdonos. Taf­­fet Mihály felesége egyetemi tanárnő, két kislányukkal bol­dog családi életet élnek a San Fernando Valleylben levő ott­honukban. HÁZSZENTELÖ Krajcsics János, az Öreg­­amerikások Californiai Csa­ládjának elnöke és felesége Berta — a Clevelandiéi szár­mazó volt Mrs. Orosz — ház­­szentelö pártyt rendeztek ingle wood! uj 'otthonukban. Teljes szómban megjelentek mindkettőjük ittélő család­tagjai. DR. KÁRMÁN UJ KITÜNTETÉSE A Southern California egye temen diszdoktorrá avatták Dr. Kármán Tódort, a világ­hírű magyarszármazásu tu­dóst, Herbert Hoover Jr., v. helyettes államtitkár sponso­­roilásában. Az avatás alkalmá­val Dir. Kármánt az amerikai repülő technika és aj etrepülés úttörőjének nevezték. A 77 éves tudós magas kora ellené­re bámulatos aktivitást fejt lú. Néhány napot fog tölteni a Berkeley egyetemen, majd Hollandiáiba repül, onnan ju­lius végén néhány napra visz­­szatér dél-californioi otthoná­ba, mielőtt újra Európáiba menne. VESZTJÓSLÓ HANDABANDAZAS Libanonban döntő csapásra készülnek a Kai­­ro-Moszkva tengely által felfegyverzett lázadók, meg takarják dönteni a nyugatbarát kormányt, Nasser és Kiuscecv járszalagiára akarják kötni ezt a ma még független, felerészben mohamedán, felerészben ke­resztény arab államot. E kívülről, ellenséges oldalról vezetett lázadás elfojtására Libanon kormánya az Egyesült Nemze­tek segítségét kérte, úgy, ahogyan annakidején, 1950 őszén, Nasser az Egyesült Nemzetek segítségét kérte az angO'l-francia-izraéli invázió ellen. Akikor a szov­jet a támadóik ellen foglalt állá t, az Egyesült Ne m­zetek elveihez híven. Most más a helyzet. Most a szov­jet a támadóik oldalán áll és ezért az Egyesült Nem­zetek tékeibiztositó beavatkozása ellen foglal állást. Él? teszi ezt a régi, Sztálin-Visinsribi-féle dühös, fe­nyegetőző hangén: Minthogy az Egyesült Nemzetek szervezete nem egyéb, mint eszköz Amerika kezében, az Egyesült Nemzetek beavatkozása amerikai táma­dás jellegével bírna, és ezt a szovjet nem tűrheti. Más szóval, a szovjet az Egyesült Nemzetek esetleges bé­kemüvét már jóelóVe jogtalan támadásnak ((aggresz­­sziónak) minősíti, megtoldva fegyveres beavatkozás burkolt f eny égetésé vei. Amire az árnuló világnak csak egy felelete van: Ha az Egyesült Nemzet: k bókebiztositó akcióját a szovjet jogtalan támadásnak nevezi, akkor vájjon mi keresnivalója van a szovjetnek az Egyesült Nemze­tek szervezetében? És még ezt kérdi az ámuló világ: Miért vett részt — jóban és rosszban, jól és rosszul — több mint 10 éven át az Egyesült Nemzetek mun­kájában a szovjet, ha ezt a világszervezetet Amerika vak kiszolgálójának tekinti? Ez még csak szócsata, ele a propagandaharsona után Iklcnmyen megszólalhatnak a fegyverek is. Amerika végleg csatát vészit a Közel-Keleten, ha veszni hagyja Libanont, mert ha Libanon elbu­kik 'és Nasser arab birodalmába beolvad, tarthatat­lanná válik a következő kiszemelt áldozat, Jordán is. Aztán következik Szaudi-Arábia és végül Irak. És elvész Amerika és Európa olaja. f t

Next

/
Oldalképek
Tartalom