A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-15 / 33. szám

s-TK OLDAE A JÖ PÁSZTOR KONRÁD MEGTÉRÉSE Szent élettel jóvátette bűnét 1 Pünkösd után 12-ik vasárnap “ i | EVANGÉLIUM Szent Lukács, 10. fej., 23—-37 Az időben tanítványaihoz fordulván Jézus, mon­da tanítványainak: Boldogok a szemek, melyek lát­ják, miket ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látta és hallni, amiket ti hallotok, de nem hal­lotta ... És ime fölkele egy törvénytudó, kisértvén őt és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Ő pedig mondá neki' Mi vagyon írva a törvényben, miképen olvasod? Amaz felelvén, mondá: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szived­ből és teljes lelkedből és minden erődből és egész elmédből, felebarátodat pedig úgy, mint saját maga­dat És mondá neki: Helyesen feleltél, ezt cseleked­­jed és élni fogsz. Amaz pedig igazolni akarván ma­gát, mondá Jézusnak: De hát ki az én felebarátom? Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember Jeru­zsálemtől Jerikóba menvén, rablók közé került, akik kifoszták őt és sebesre vervén, félholtan hagyták őt és eltávozának. Véletlenül azon az utón jött lefe­lé egy pap és látván őt, tovább méné. Hasonlóképen viselkedett egy lévita is, midőn azon helyhez ért és látá őt, elméne mellette. Arra utazván pedig egy szamaritánus, odaméne s látván őt, könyörületre indula. És hozzája járul­ván, bekötözé sebeit, olajat és bort öntvén azokba, föltévé őt barmára s a szállásra vivé és gondját vi­­selé. Másnap elővévén két dénárt, a gazdának adá és mondá neki: Viselj gondot reá és ha többet köl­tőnél reá, én amikor visszatérek, megadom neked. E három közül, mit gondolsz, melyik volt fele­barátja annak, aki a rablók közé jutott? Amaz pe­dig mondá: Aki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj és te is hasonlóképen cse­lekedjél. SZENTBESZÉD A katolikus életben nagyon sokan, még a jobb érzésű és hitük szerint élők között is olyan vélemény ■alakult ki, mely szerint a hit nem más, mint nehéz kötelességeknek sorozata. Tényleg vannak kötelességek is a hívők számá­ra, nemcsak lelkileg kell törődniük önmagukkal, ha­nem anyagiak terén is sokszor nehéz feladatok elé ~Tan állítva a katolikus ember. Nehéz hitközségi terhek, amelyeket együttes írővel kell elviselni és amellett más törvények is állnak az emberek előtt, melyek bizonyos fokig kor­látokat jelentenek s gátat vetnek annak a szabados­ságnak, melynek szabadon áldozhat a hitetlen em­ber. Túlzás volna azonban, ha valaki csak ezeket mérlegelné az életben és ilyen nehézségek láttára sö­tét vigasztalannak minősítené a katolikus életet. Olyan valami volna ez, mintha valaki találna egy régimódi, ütött-kopott ládikát és azonmód el is dob­ná,^ jóllehet, ha kinyitná, azt szinarannyal tömve találná, de mert ő csak az elnyűtt külsőt nézte, el­vetette azt és igy annak a birtokába jutnak a kincsek, aki okos megfontolással a belsejébe is beletekint-Az anyagi javakról helyesen akkor gondolko­dik az ember, ha nem ragaszkodik hozzá ■ annyira, hogy még attól az áldozattól is irtózik, ami Isten di­csőségére megy. Hiszen templomnak adni annyit je­lent, mint a legjobb takarékpénztárba tenni pénzün­két, amely dupla kamatot hoz mindenkinek: segít földi, anyagi ügyeinkben is megszerezni az Isten ál­dását,^ mely nélkül egy tapodtat sem mehetünk to­vább és kamatozik az örök élet számára, hisz annak adtuk, akinél bőkezűbben senki sem tudná azt ne­künk visszafizetni. . Ha valaki igy megfontolja az Egyházával szem­ben köteles anyagi nehézségeit, akkor nem fog ki­bújni ez alól soha. t A katolikus élet virágzása idején épültek azok a világhírű dómok és évszázados hitről tanúskodó régi kolostorok, amelyek azt bizonyítják, hogy azok a kegyes alapítók tudták értékelni az Istennek szánt adományok fontosságát. A vallásos élet egyéb áldozatai, a szentmise hallgatása, szentségek felvétele, böjt, egyházi törvé­nyek betartása is csak első pillanatra tűnnek fel ne­héznek, de ha megfontoljuk azt, hogy az Isten jósága rendelte ezeket nekünk, hogy Isten gyermekeihez illő nemes és tisztult felfogásban lelki nyugalmat és tartós békességet nyújtó módon élhessük le az éle­tünket, akkor nemcsak hogy nagyra fogjuk becsülni, de szeretni is fogjuk a lelkűnkkel szemben tartozó kötelességeinket. , Már az Ószövetségben is hangoztatja az Ur en­nek a szükségességét, amikor jóakarattal figyelmez­teti az embert arra, hogy a pogányok útjaira ne térjenek, mert az a kárhozatra vezet. Kobrád dúsgazdag főnemes volt. Anyagi gondoktól men­tesen, vadászatnak szentelte idejét. Egy napon hiába járta ke­­resztül-'kasul a birtokával szomszédos községnek erde­jét, nem akadt vad a nyíl­vesszeje számára. Figyelve állott meg egy síi­re bozót előtt. Vadat sejtett benne, de hiába rázta meg a cserjék ágait, hiába kiálto­zott, lármázott, nem mozdult semmi. Gondolt egyet: kifüs­töli a jószágot. Száraz faleve­leket gyűjtött, tüzet szított s meggyuj tóttá. A bozót nem­csak füstölt, hanem hamar lángot fogott s Konrád azt vette észre, hogy ég körülöt­te az erdő. Eszeveszett roha­nás után alig tudott megme­nekülni az erdőből. A faluiba ért, ahonnan az emberek az erdő oltására si­ettek. Hiába volt fáradságuk; elégett minden. A feldühödött nép azt ku­tatta: ki gyújtotta fel az er­dőt? Gyanúsnak néztek egy aggastyánt, aki az égő erdő felől jött épen; száraz gályák­ká! görnyedt hátán. Elfogták és faggatni kezdték. Az ősz ember sírva tagadott és eskü­­dözött, hogy nem ő a gyúj­togató. Hiába. A feldühödött nép megkinozta és az öreg, hogy a fájdalomtól csak egy pillanatra is szabaduljon, ma­gára vállalta a bűnt. Halálra ítélték. Konrád ezalatt kasztélyá­­ban féil s alá járkált. Nem találta nyugtát. Félt a nép dü­hétől. Mi lesz, ha bevallja, hogy ő a tettes? Szétszaggat­ják, menten kerékbetörik. Vagy ha életének megkegyel­meznek, elveszik az összes vagyonát, mert a községbeli népet nagy csapás érte az er­dő leégésével, hiszen abból kapták a megélhetésükhöz szükséges anyagot, mert dé­­zsacsinálással, szénégetéssel és hasonló famunkákkal fog­lalkoztak. Mi lesz vele, ha koldusbotra jut? Megborzadt és hallgatott. E pillanatban szörnyű kiál­tozást hallott. Riadtan kér­dezte szolgáit, hogy mi volt az? 1 A gyújtogató öreget ha­lálra ítélte a nép, — felelték emberei. — ítélet? — hördült fel Konrád és lelkében e szó nyo­mán világossá lett, hogy va­lamikor majd őt is meg fog­ják ítélni . . . Nem a nép, amely ime, igazságtalan, mert ártatlanul büntet, ha­nem az Igaz Biró, aki előtt nyilvánvaló az ő bűnös tette. Otthagyta palotáját. A nép közé ment. Elmondotta nekik bűnét és jóvátételül odaadta vagyonának tekintélyes ré­szét. Attól kezdve megváltozott Konrád. Csendes, gondolkozó és imádkozó lélekké lett. Va­gyonának maradványain ma­ga dolgozgatott és két keze munkájával kereste meg mindennapi kenyerét. Néhány év múlva elhagyta otthonát és Rómába zarándo­kolt. Onnan Szicíliába ment, ahol ismeretlenül, mint sze­gény bűnbánó élt s az élet­­szentség példáj aképen halt meg 1351-ben. ÜZENETEK MAGYAR FALVAKBÓL Mindennap hoz a posta szerkesztőségünkbe légipós­­taleveleket az óhazából. A lé­giposta drága annak, akinek semmije sincs, mégis, a két­ségbeesés erre a pénzköltség­re kényszeríti a súlyosan nél­külözőket. Segítséget kérnek innen, az amerikai magyar testvérektől. Miért nem segí­tenek rajtuk odahaza? . . . Itt egy pár jajkiáltás a ma­gyarországi szovjetpokol éj­szakájából. * Én, . . . Éva, gyermekbénu­lásban szenvedő lány, a ké­réssel fordulok az amerikai testvérekhez, ahol jó szivek­re találna a kérésem, hogy se­gítségemre lennének bármi­nemű ajándékkal. Édesapám földmunkás, középkorú, és amit szomorúan közlök, tüdő­beteg, úgy hogy egy héten csak két-három napot tud dol­gozni, vért hány. Édesanyám szív és ideg beteg, nem bir dolgozni. Én 21 éves vagyok, másfél éves koromban gyer­­mekparalizist kaptam, egyik lábam vas sínben van, másik is gyenge, semmi munkát nem tudok végezni, teljesen apám tart el szerény kerese­téből. Nehéz az élet, öten vá­gunk, 2 fiú és 3 lány, és csak egy kereső van. Igen kérem, ne tessék eldobni a levele­met, találjon ez meghallga­tást, segítsen ki valaki vala­mi ruhaneművel és olyan or­vossággal, ami béna tagjai-A LENGYEL EGYHÁZ ELLEN Az egész világ ámulattal kiséri a lengyelországi eseményeket éo kérdik: Mi leket az oka annak, 'hogy Goimulka, a kommunista párt vezére, aki két év előtt a katolikus egyházzal való megbékélés utján erősí­tette meg poziviéját, most egyszerre támadni, üldöz­ni kezdi az egyházakat? Felelni erre a kérdésre nehéz, de találgatni köny­­nyü: Krusesev, aki Budapesten megmutatta, hogy mire képes, fenyegetésekkel kényszeríti Gomulkát, hogy behódol jen minden kérdésben Moszkvának. Moszkvai parancsra Gomulka most elitéld Tito “kü­lön ut” politikáját, helyesli Nagy Imre és Maiéter tá­bornok meggyilkolását, támadja Amerikát és Ang­liát a libanoni és jordáni beavatkozás miatt. Nyil­vánvaló, hogy az egyházellenes akciót is Krusesev követeli. LONDON. — “Hey, baby!” — kiáltott Edward Benghiat 20 éves fiú egy leányra, aki a barátjával sé­tált az utcán. Ezért fél font sterling pénzbírságot ka­pott. NEMET NÁCIK EGYIPTOMBAN Egyiptomiban és a Nasser diktátor által izgatott többi arab országokban 10 német náci működik, mint politikai és technikai tanácsadó. A közelkeleti fő náci Johannes von Leers, aki Dr. Josef Göhbels pro­­pagandamiiniszter jobbkeze volt. Most Nasser alatt a “zsidó ügyek” osztályának fő tanácsadója. A lesi­­puskás hadviselésre Nasser katonáit Oskar Diriéwan­­ger képezi ki, aki a háború idején a náci megszállás alatt volt Ukrajnában egész falvak népét kiirtotta, megtorlásul az ukrán guerillá'k okozta károkért. Az egyiptomi rendőrség újjászervezésében Nassernek segítségére van Johannes Daemling, volt SS ezredes, aki a háború idején a Ruhr ipari vidék Gestapo jának főnöke volt. Wilhelm Vost> 30 német náci mérnök élén Nasser iparosítási programját irányítja. A leg­­hirhedtebb náci Egyiptomban Dr. Hans Eisele, a buchenwaldi koncentrációs tájbor orvosa, alki 200 fog­lyon végzett kísérleteket halálos injekciókkal. Dr. Eisele >a háború óta szabadon élt Németiországban és nemrég, amikor a buchenwaldi fő hóhér elleni bűn­ügyi tárgyaláson tanuk ellene vallottak, megszökött Egyiptomiba. . —- i-._, mat erősítené. A jó Isten en­gem igy áldott meg, olyan va­gyok, mint a rab madár, az ablakból nézem a járókelő­ket. Szomorúan várom az es­tét, a reggelt, gondolom, mi­nek nekem az élet, pedig oly szép a nap, a hold, és a földön minden, amit Isten teremtett, de a szivem tele van keserű­séggel és bánattal. Tisztelt ismeretlen testvé­rek, ne haragudjanak, hQgy e pár soraimmal zavarnám ma­gukat, de sajnos nagyon le vagyunk igázva, nem tudunk létezni gyengeségünk miatt. Az én lábaim reumásak, a férjem vesebeteg, gyógykeze­lésre nem mindig van mód. Két gyermekünk van, 4 éves fiú és 6 éves lány, nagyon sajnálom őket, nincs rendes ruhájuk és vitamin hiányban szenvednek. Kérem, legye­nek olyan jószivüek, segítse­nek rajtunk egy kis ruházat­tal, mindenféle ruhanemű hiány van. . . . Ferencné. KÁNIKULA WELLINGTON, New Zea­land — Egy amerikai délsar­ki expediciós osztag jelenti, hogy ott lent, a déli sarköv­ben most nyár van, a hőmér­séklet csak 40 fok zéró alatt. Brrr . . . (Volt már ilyenkor minusz 70 fok is.) JÓ FIUK LUDWIGSHAFEN, Né­metország — Az itt állomá­sozó amerikai katonaság kö­rébe eljutott a hir„ hogy Ingrid Kief 12 éves leányka súlyos szívbajban szenved, két operáció nem tudott raj­ta segíteni, csak tolószék se­gítségével tud mozogni. A kis­lány tanítónői által megindí­tott gyűjtési akció hamaro­san eredménnyel járt, 4760 dollár gyűlt össze. A kislányt Amerikába viszik, a rocheste­­ri (Minn.) Mayo klinikára. MÁS GONDJUK NINCS BUDAPEST — A magyar­­országi kommunistáknak most legnagyobb gondjuk — felsőbb parancsra — az, hogy az amerikai és angol katona­ság azonnal takarodjék Liba­nonból és Jordánból. Plaká­tokat ragasztottak a házfa­lakra: “Imperialisták, el a ke­zekkel Libanontól és Jordán tói!” Másnap reggel már sokhe­lyütt meg volt toldva a jel­szó: “. . . és nyújtsátok in­kább nekünk a kezeteket!” HALLOTTA MÁJt...? . . . hogy a szicialiai Etna a legmagasabb tűzhányó hegy Európában, ősidők óta S0 ki­törését jegyezték fel, az utol­só nagy lávaomlás 1950-ben volt. Pünkösd után 12-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 19, 16—26. Azon időben: Egy ifjú jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván' Jó mester! mi jót cseleked­jem, hogy örök életem legyen? Ő pedig mondó neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ha pedig az életre be akarsz men­ni, tartsd meg a parancsolatokat. Kérdé őt:: Melye­ket? Jézus pedig mondá: Ezeket: Ne ölj, ne paráz­nálkodjál, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj. Atyá­dat és anyádat tiszteljed, és szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Mondá neki az ifjú: Mindeze­ket megtartottam ifjúságomtól, mi híjával vagyok még? Mondá neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el a mid vagyon, és oszd a szegé­nyeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jöjj, és kövess engem. Mikor pedig az ifjú hallotta ez igét, megszomorodva méné el,.mert sok jószága vala. Jé­zus pedig mondá tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni mennyek­nek országába,- És ismét mondom nektek: Köny­­nyebb a tevének átmenni a tü fokán, mint a gazdag­nak bejutni mennyeknek országába. Hallván pedig ezeket a tanítványok, igen csodálkozának, mondván' Ki üdvözülhet tehát? Jézus pedig .rájuk tekintvén, mondá nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. SZENTBESZÉD A mai evangéliumban —nem elsőizben— Krisz­tus Urunk nagyon éles szavakkal kel ki a gazdagok ellen, kiparancsolva őket a mennyek országából. Ezt a szenvedélyes kifakadást nem szabad félremagya­rázni. Nem minden gazdag ember ellen szól a vád, hogy önzők, kapzsiak s balga módon az aranyban látják a boldogság kutforrását. A példabeszéd egy bizonyos gazdagot említ és persze vonatkozik mind­azokra, akik hasonlóképpen gondolkodnak és csele­kednek, mint a megszomorodott szivü gazdag, aki embertelenül fukar lévén, még a mennyei örök bol­dogságot is olcsó pénzen szerette volna megvásárol­ni. Pedig hát az örök boldogságot megvásárolni nem lehet, se pénzzel, se más földi kinccsel-Legyen ez figyelmeztetés azoknak, akiket a sors anyagi jóléttel látott el. Legyen figyelmeztetés, hogy a sors nem azért halmozta-el földi javakkal, hogy azokban dúskáljon, azokat őrizze és vigyázzon, hogy azokból egy garas, egy falat se jusson a szegények­nek, az ínségeseknek, az éhezőknek. Krisztus meg­bélyegző szavai csak azokra a gazdagokra vonat­koznak, akik a keresztényi felebaráti szeretet pa­rancsát nem követik: “Szegény gazdagoknak” szók' tűk nevezni az ilyen gazdagokat, és joggal igy, mert lelkűk mindig üres lesz, lelkiekben koldusok marad­nak világéletükben. És összeharácsolt és felhalmozott földi javaikat nem vihetik magukkal az örök életbe ezek a rövid­látó és szűkkeblű gazdagok. így nyerik el méltó büntetésüket. Előbb vagy utóbb megszólal lelkiisme­retük és figyelmezteti őket a szomorú végre: Jaj an­nak, akinek lelkiismerete akkor szólal meg, amikor más késő. BIBLIAI JELENETEK Szent Kristóf a kis Jézust átviszi a folyón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom